2016-11-09

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnes vagyok.
Ha megkérdeznénk magunktól, hogy boldogok vagyunk-e, bizonyára nem vágnák rá feltételek megadása nélkül, hogy igen! Általában úgy gondoljuk, hogy valami pozitív dolgot kelllátnunk magunk előtt, legalább egy félig tele pohárt, hogy azt mondjuk: igen, arra a félre nézek, és boldog vagyok. Jézus teljesen más oldalról közelít. A mai boldogmondásban éppen a hiányt teszi a boldogság alapjává, amikor azt mondja, boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek. Füsti Molnár Szilveszterrel beszélgetek.

Füsti Molnár Szilveszter: Általában abszolutizáljuk a valóságot, amit megélünk. Pedig a valóságot nem lehet abszolutizálni, mert mindig relatív viszonyban vagyunk azzal, ami éppen történik velünk, és abból próbáljuk az abszolútumokat meghatározni. Jézus azt mondja, hogy az igazság keresése már egyértelművé teszi számunkra, hogy ez egy rajtunk kívül álló folyamat. A boldogmondások közepén járva, el kell jutnunk egy olyan szintre, amelyben magunkat megüresítve, egy belső önértékelési úton végigvezetve ismerhetjük meg Isten igazságát az életünkben, amely nem azonos a mi igazságfogalmainkkal. Ugyanis, amikor valamit igaznak élünk meg, azt a saját igazságunknak tartjuk. Ebben a tekintetben már birtokos viszonyba kerülünk az igazsággal, tehát mi uraljuk az igazságot, és mi tartjuk kezünkben az igazságot. Pont ezt a hamis igazságfogalmat akarja nagyon is nyilvánvalóvá tenni Jézus, mert ennek a hamissága félrevezet bennünket. Ha a korabeli helyzetre gondolunk, a zelótákra, akár a zsidók törvényeskedésére az, amit Ő igazságként kínál föl, Isten megismerését jelenti.
Fekete Ágnes: Jézus számára az igazság az nem fikció, nem egy elképzelt igazság, hanem hogy egy nagyon is gyakorlati út.
Füsti Molnár Szilveszter: Igen, így van! Egy látás, egy cselekvés. Isten igazságát úgy látjuk meg, mint az Ő cselekvését. Nem lehet, csak szubjektíven látni ezt. Nem is egy elvont fogalom, amit hajszolunk, hanem az életösztönt jelenti. Az életben maradás feltétele ez az igazság. Az Ószövetségben mindig az ellenség feletti győzelmet jelenti az igazság. Jézus értelmezésében ez jelentősen módosul. Isten valósága minden feletti igazság. Nincsenek végleges megoldásaink. Isten egy kétpólusú feszültség közé helyez bennünket az igazságkeresésben. Ahhoz, hogy az igazság ösvényén, világosságban járjunk, mindig elölről kell kezdenünk, éheznünk és szomjaznunk kell. Vágyakoznunk kell az igazság után, mint amely még nem a miénk. Úgy leszünk az igazság részesei, ha magunkat függetleníteni tudjuk attól, hogy az én igazságomat kizárólagosnak tartsam, mert onnantól kezdve mi zárjuk be azt, ami bezárhatatlan, mert csak egy részét láthatjuk, érthetjük, homályosan lehet még a miénk.
Fekete Ágnes: Cinikus kérdés Pilátustól az, hogy micsoda az igazság?
Füsti Molnár Szilveszter: Lehet cinikusan is érteni, de szerintem egy lemondó kérdés is, mint aki már feladta az igazságkeresést. Pontosan látja a helyzetet Pilátus, és nem tudja ezt a történelem menetétől elvonatkoztatni. Éppen ezért van csalódottság a kérdésben, mérhetetlen pesszimizmus, feladás, aki feladta az igazságot, mert a történelemben nem érvényesíthető, amiről Jézus beszél igazságként, mert mindenképpen túlmutat azon.
Fekete Ágnes: Ez a túlmutatás az, hogy megelégíttetnek?
Füsti Molnár Szilveszter: De nem itt elégíttetünk meg. Az összes boldogmondásban el kell engednünk az illúzióinkat, elvárásainkat.
Fekete Ágnes: Végülis a szomjazáson van igazából a hangsúly? A legtöbb vallás azt mondja: "te nem tudod mi az igazság, de majd én megmondom neked." Jézus ettől teljesen eltávolodik, amikor azt mondja, hogy boldogok, akik éhezik az igazságot, mert azzal, hogy egyre mélyebbre ásnak, rátalálnak Istenre, aki oltani tudja a szomjúságot.
Füsti Molnár Szilveszter: Küzdj meg azért, hogy mit és hogyan tartasz igaznak valamit. Ebben általában kudarcot vallunk. Felszabadító érzés az igazságot szomjúhozni az életünk sokféle változásában, hiszen tudjuk, hogy enélkül nem tudunk létezni.
Fekete Ágnes: Az is érdekes, hogy éhezi és szomjazza, mintha még megerősítené ezt a folyamatot. Általában a szomjúságot szoktuk az igazsághoz párosítani.
Füsti Molnár Szilveszter: Ez az élet feltétele. Az életben maradáshoz szükséges, és a forrását kell jól megtalálni.

Fekete Ágnes: Ez az őszi időszak bővölködik az ünnepekben. Most egy kicsit visszatekintünk az 1956-os forradalom évfordulójára, amikor ellátogatunk a Lónyai utcai Református Gimnáziumba. Ugyanis annyira különleges volt ott ennek a hatvan éves évfordulónak az ünnepe, hogy azt feltétlenül szeretnénk megosztani hallgatóinkkal. Fekete Zsuzsa segítségével belekukkantunk a gimnázium különleges napjába.
Fekete Zsuzsa: Amikor ideérkeztem, már az utcán is hatalmas teherautókat láttam, itt pedig egy ágyú mellett fiatal hölgyek vannak fegyverekkel. Mi történik itt?
Mikes Adél (12/a): Az igazgató úr és a történelemtanárunk kitalálta, hogy 1956-ra rendhagyó módon emlékezzünk, és a diákok átélhessék, ami akkor történt. Itt kipróbálhatják a diákok a fegyvereket. Csináltunk egy panoptikumot, és az osztálytársak beöltöztek forradalmároknak. Vannak ágyúk és régi járművek, sőt van egy orvosi részleg is az iskolán belül.
Fekete Zsuzsa: Ott ápolják a sebesülteket?
Mikes Adél: Igen.

Cserép Árpád: Báró Podmaniczky III. János Honvéd Egyesület hadikonyha hagyományőrzője vagyok. Ez egy mobil tábori kemence, amelyet Békési József vezérkari ezredes tervezett 1897-ben, és 1901-ben rendszeresítettek a Monarchiában és a német hadseregben. Eredetileg egy szekéralvázon volt ez a gép, amellyel a kenyérellátást oldották meg abban az időben. Régebben az volt a hadsereg gyakorlata, hogy a helyben talált kemencéket állították helyre a kenyérellátáshoz. Amikor azonban ez a kemence elkészült vihették magukkal mindenhová. Hat sima szekér tartozott hozzá kiszolgálóegységként. A lisztes, a dagasztó, a tüzifát és a személyzetet szállító kocsi. A fegyverzet pedig a mannlicher karabély volt.
Fekete Zsuzsa: Mennyi kenyeret vagy pogácsát lehet egyszerre kisütni vele?
Cserép Árpád: Gyakorlatilag folyamatos üzemelésű, tehát hatalmas mennyiséget ki lehet rajta sütni. Befűtve menetközben is lehet használni. Nagyjából kiszámolva a sülési időt meg kellett állni, kiszedni a kenyeret és újra berakni egy adagot. A menetoszlop így haladhatott és közben megsült a kenyér. mehet tovább, amíg a sülési idő folyik.

Fekete Zsuzsa: Itt vagyunk most a Lónyay Felkelőközpontban és a parancsnokkal beszélgetek. Az összes diák beöltözött forradalmárnak, és rajtad is korabeli ruhák vannak. Milyen érzés ezeket a ruhákat viselni, és milyen ez az egész nap a számotokra?
Szántai Attila: Ez a nap az osztálynak, a tanároknak, sőt az egész iskolának egy egész különös esemény, mert nemcsak emlékezünk hőseinkre, hanem eljátszunk egy korabeli helyzetet. Így mindenki szembesülhet azzal, hogy milyen állapotok voltak itt akkor. Régóta idejárok már a Lónyayba, de eddig csak versek voltak a megemlékezéseken, ez a nap mindennél jobb. Mindenki jól érzi magát, és remélem, senkit sem zavart a reggeli igazoltatás. Szerintem, ez egy nagyon nemes esemény, hogy egy ilyen kis nemzet a világ legnagyobb hatalma ellen föllázadt, és nem hagyta, hogy minden további nélkül lőhessenek emberekre, békés tüntetések során. Úgy gondolom, hogy nagyon is szükség volt az ötvenhatos forradalomra, hogy megmutassuk az embereknek, nekünk itt fontos dolgunk van, és meg kell védenünk a hazánkat.
Fekete Zsuzsa: Belegondoltál, hogy a forradalmárok közül sokan olyan idősek voltak, mint te?
Szántai Attila: Igen, mert láttam a képeket. Itt van például Dózsa László, aki akkor úgy tizenhárom-tizennégy éves lehetett, és mindenki ilyen fiatal volt, vagy legfeljebb egyetemista korú. Ehhez azért kellett lélekjelenlét, hogy szembeszálljanak egy ilyen hatalmas országgal, és annak katonáival.
Fekete Zsuzsa: Szerinted most, a huszonegyedik században, megtörténhetne ilyen a mai fiatalokkal? Hogyan tudnának helytállni?
Szántai Attila: Ahhoz azért elég nagy indok kellene, hogy egy ilyen megtörténjen. Jelenleg Magyarországon ilyen nem fordulhatna elő, hiszen békében élünk, szólásszabadság van, mindenki odamehet, azzal, amikor csak akar, és úgy gondolom, hogy ez a legfontosabb.

Fekete Zsuzsa: Csak egyedül van ellenséges katona?
Kozma Károly (Gyál): Igen. Jelenpillanatban szovjet tiszt vagyok.
Fekete Zsuzsa: Ez egy valódi, akkori ruha? Vagy valami másolat?
Kozma Károly: A kabát abból a korból származik, de a többi ruha csak másolat, ugyanis a hatvan-nyolcvan éves holmikat nem akarjuk kitenni ennek a tortúrának. Ez egy páncélozott lövészjármű. Most láncos technikát nem tudtunk behozni, mert az föltörné a követ.
Fekete Zsuzsa: Ide a városba nem tudtak volna bejönni?
Kozma Károly: Tankkal nem lehet bejönni. A gumikerekesnek pedig az a hátránya, hogy valójában a hetvenes-nyolcvanas években készültek.
Fekete Zsuzsa: Mit tud ez a harci autó?
Kozma Károly: Páncélozott lövészjármű, amely egy kis csapatot mozgat. Viszonylag könnyű páncélzattal van ellátva, gyorsan reagál, könnyen tud helyet változtatni és harcolni. Az ágyú az második világháborús, és az én tulajdonom. A motorkerékpár az hatvanas évekből való, és szintén az enyém. A lövészpáncélos egy gyűjtőbarátunké. Itt orosz résztvevőként vagyok jelen, tehát nem vagyok szimpatikus személy, de valakinek ezt a feladatot is el kell látni. Majd elfognak, letartóztatnak, és állítólag megetetnek, nem akasztanak, úgyhogy most itt jól járok.

Fekete Zsuzsa: A Lónyai utcai Református Gimnázium igazgatójával egy dzsipben ülünk. Tud valamit mondani erről az autóról?

Tóth Csaba Csongor: Ez egy amerikai willys dzsip, amelyet a második világháborúban használt az amerikai hadsereg, és jelenlegi tulajdonosa Szigyártó László, hagyományőrző, aki a barátunk.
Fekete Zsuzsa: Beszéltem itt a forradalmároknak öltözött diákokkal, jártam a forradalmi központban is, és azt mondták, hogy az iskola életében még soha nem volt ilyen nap. Mit gondol, hogyan tudja ez az alkalom közelebb hozni a gyerekekhez ötvenhat üzenetét?
Tóth Csaba Csongor: Arra gondoltunk, hogy a hatvan évvel ezelőtti történések mind diákjainknak, mind a szüleiknek csak a történelem egy lapja. És ha korabeli eszközökkel nem tudjuk nékik ezt bemutatni, akkor ez valószínűleg nem válik számukra élővé. Ezzel a kis történelmi játékkal, rendhagyó megemlékezéssel próbáltuk élményközelivé, elképzelhetővé, valamilyen elfogadó attitűddel megmutatni nékik azt, hogy hozzájuk hasonló fiatalok áldozták életüket, próbáltak a magyar szabadságért, a hazáért tenni valamit, és ha ezzel ők átélik ezeknek a napoknak a kicsit is közelítő hangulatát, akkor talán jobban bele tudják élni magukat ebbe az időszakba. Hazaszeretetet, a haza iránti elkötelezettséget szeretnénk a gyerekeknek közvetíteni, mert manapság divatos külföldre menni, máshol keresni új hazát. Lehet időnként utazni, és máshol tapasztalatokat gyűjteni, de valójában itt kell elképzelni az életünket.

Fekete Ágnes: Végül egy mérnököknek szóló konferenciára hívjuk kedves hallgatóinkat. Ugyanis egy ilyen különleges alkalmat szerveznek november 19-én Budapesten a református teológia épületében azzal a címmel, hogy Mérnöki optimum és krisztusi mérték. Fekete Zsuzsa beszélget Németh Balázs szervezővel.

Németh Balázs: A munkahelyünkön nem keresztyén közegben vagyunk, és nagyon sokan nem értenek minket, mert távol állnak a hittől. De mégis jó látni azt, hogy nem vagyunk egyedül. Szeretnénk erősíteni az összetartozásunkat úgyis, mint keresztyén testvérek. A találkozó egyik célja az identitáserősítés, hogy református mérnökök vagyunk. A másik pedig az, hogy szeretnénk egy kapcsolati hálót kiépíteni, amelyből akár egy platform vagy fórum is kialakulhat.
Fekete Zsuzsa: Egy teológiai tanárnak, vagy más pedagógusnak látszik a munkáján, ha ezt a krisztusi mérték szerint végzi. De hogyan látszik a krisztusi mérték egy mérnök munkájában?
Németh Balázs: Ez egy jogos kérdés, mert nagyon sokszor a szakmai kérdések sok mindent behatárolnak. Ha például terveznünk kell egy gépalkatrészt, az egyrészt optimalizálási feladat, hogy minimális költséggel, a funkciójának megfelelően, minden szempontból alkalmas darabot állítsunk elő. Másfelől viszont vannak korlátozások helyben, méretében, költségben, anyagban, és mindez behatárolja a munkát. Ezek a korlátok egy keresztyén mérnök életében különösen is megjelennek, hiszen nemcsak annyi mércénk van, amit a szakma előír, hanem az, hogy mi ezért a világért felelősséggel tartozunk a mi Urunknak, aki ezt ránk bízta, hogy jó sáfárai legyünk. Jóllehet mérnökileg néhány optimális megoldás adódhatna, de abból nem választhatjuk mindegyiket. Az optimalizálás nemcsak a gépalkatrész tervezésében jelenik meg, hanem például a beosztottak vezetésében is. Hogyan lehet ezt jól megtenni? Ha valakit át kell helyezni, vagy el kell küldeni, keresztyénként hogyan tegyem ezt? Krisztus követőjeként a munkahelyen is szeretettel kell bánni még azokkal is, akik esetleg lusták, és rosszul végzik a dolgukat. Keressük a keskeny utat, egyfajta optimumot arra nézve, hogy sokszor olyan munkaszervezetben dolgozunk egy multinacionális cégnél, ahol elvileg vallási és hitbeli kérdés nem kerülhet elő, vagy legalábbis nem lehet napirenden, és mégis az a feladatunk, hogy ott is keresztyén dolgozókként legyünk jelen. Mégis hogyan tudjuk ott az evangéliumot továbbadni? Milyen lehetőségeink vannak ebben, vagy egyszerűen csak az életünkön, munkánkon meglátszódik valahogy? Előbb-utóbb ez egy vívódásként jelenik meg. Akik értjük egymás nyelvét és helyzetét, könnyebben tudjuk megbeszélni, hogy pontosan ott miért úgy működnek a dolgok.
Fekete Zsuzsa: A krisztusi mérték szerint dolgozni, végezni mérnöki munkát, ez jelenti azt is, hogy csak a jó szolgálatába lehet állítani a tudást?
Németh Balázs: Ez nagyon nehéz kérdés. Sajnos, nem csak a jó szolgálatában áll mindaz, amit végzünk, hiszen mindent föl lehet használni rosszra, és föl is használják. De fordítva is igaz. Nagyon sok minden a hadiiparból kerül át a civil életbe. Magyarországon is foglalkoznak például robotikával, amelyet a hadiiparban használnak. Azt mondják, a jövő háborúit már nem a frontfonalakon fogják megvívni, hanem az interneten, és az internetes kibertérben. Ha mi ott jelen vagyunk és szoftvereket fejlesztünk, lehet, hogy az általunk alkalmazott technológiákat más rosszra fogja használni, olyan célra, amely már nem tisztességes, vagy a krisztusi mérték szerint már nem megengedhető. Ez egy nagyon nehéz, összetett kérdés, mert nem lehet olyan egyszerűen szemlélni magát a technológiát, és a technológia fejlődését, hogy teljes mértékben semleges, még ha műszaki szempontból úgy is tűnik, mert egész egyszerűen, bűnös emberek, azok, akik ezt létrehozzák, és az a bűn, ami jelen van az emberek életében Krisztus nélkül az, az ő alkotásaikban is megjelenik. Akaratunkon kívül egy rossz struktúrában vagyunk benne. Inkább sokszor az a kérdés motoszkál bennünk, hogy én a magam helyén mit tudok tenni Krisztus ügyéért?

Hírek:
A XII. Harkányi Szabadegyetem zárónapján, azaz ma 17 órakor a Béres csepp megalkotójára Béres Józsefre emlékezik unokája Béres Marcell, majd 18 óra 30 perctől a Magyar Védőnői Szolgálatról tart előadást Velkey György, a Bethesda Kórház igazgatója a Harkányi Gyógyfürdőkórház új épületében. 20 órakor pedig a Harkányi Big Band ad koncertet a Művelődési Házban.

Keresztyén remények és feladatok a teljesség elérkezéséig címmel rendezik meg az ötödik Ökogyülekezeti Konferenciát november 12-én, szombaton 9 órától Budapesten, a Szilági Dezső tér 3. szám alatti gyülekezeti teremben.

Szűcs Ferenc Kálvin olvasása közben című kötetének bemutatóját tartják november 15-én, kedden 16 órakor Budapesten, a Ráday utca 28. szám alatti Bibliamúzeum kiállítótermében.

A Tiszántúli Református Egyházkerületi Nőszövetség őszi konferenciát rendez november 10. és 13. között Berekfürdőn, a Megbékélés Házában.

A Kelenföldi Barokk Esték keretében Alföldy-Boruss Csilla orgonaművész ad hangversenyt november 12-én, szombaton 17 órakor Budapesten, az Október huszonharmadika utca 5. szám alatti református templomban.

Gárdonyi Zoltán elhunytának 30. évfordulójához és Gárdonyi Zsolt 70. születésnapjához kapcsolódó hangversenyeket tartanak többek között november 12-én, szombaton Budapesten, a Szent István bazilikában, november 14-én, hétfőn 18 órakor Budapesten, a Fasori református templomban, ahol a Kálvin Kiadónál megjelent kiadványok bemutatója is lesz, valamint november 15-én, kedden 18 órakor Székesfehérváron, a Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban.

Varga László ad orgonahangversenyt a reformáció 500. évfordulója alkalmából november 12-én, szombaton 18 órakor Miskolcon, a Deszkatemplomban.

A Zenei Hitvallásaink koncertsorozat keretében Szotyori Nagy Gábor ad orgonahangversenyt november 13-án vasárnap 18 órakor Veresegyházán a református templomban, Harmónium és kamarazene a reformáció fényében címmel november 12-én, szombaton 18 órakor Pakson, az evangélikus templomban lesz hangverseny.

Diakóniai vasárnapot tartanak a Budai gyülekezetben, ahol a bajai Tarka-barka lakóotthon fogyatékkal élő lakói által készített gyertyákból rendeznek vásárt. November 13-án a 10 órakor kezdődő istentisztelet után Torma Judit és Torma Edit kiállítását nyitják meg, majd 13 órakor a Johannita Lovagrendet mutatja be Ódor László Budapesten, a Szilágyi Dezső téri református gyülekezeti nagyteremben.

A Harmat Kiadó az idén is megrendezi könyvvásárát november 10. és 12. között Budapesten, a Karolina út 62. szám alatt.

Pályázatokról és törvényi változásokról tartanak előadást református szervezeteknek, intézményeknek és gyülekezeteknek november 11-én, pénteken Őcsényben.

Luther öröksége címmel nyílik állandó kiállítás november 11-én, pénteken 15 órakor Budapesten, a Deák téri Evangélikus Országos Múzeumban.

Az igazság szabadokká tesz titeket címmel rendeznek emlékkonferenciát a volt pataki diákok, lelkészek kommunista diktatúrákban elszenvedett megpróbáltatásai emlékére november 18-án, pénteken 10 órától Sárospatakon a Református Kollégium Imatermében.

Fekete Ágnes áhítata:

"A hirtelen haragú bolondságot követ el, és az alattomos embert gyűlölik." Példabeszédek 14,17

Nemrég egy kis szobába voltunk szabadságunk idején, és a gyerekeink egy thrillert néztek meg. Az a címe, hogy a hetedik. Gyengébb idegzetűeknek, mint például nekem sem való ez az alkotás, de mivel össze voltunk zárva, kénytelen voltam először hallgatni a sikoltozásokat és a sejtelmes zenét, aztán jobb híjján a kép elé is odaültem. Végül nem bántam meg, hogy megnéztem. Ugyanis arról szól ez a film, hogy egy elmebeteg sorozatgyilkos a hét főbűnt szeretné szörnytetteivel megjeleníteni, és a végén azt találja ki, hogy a harag bűnét magával a nyomozóval fogja bemutatni. Meggyilkolja feleségét, és átadja neki a fejét, majd azt mondja, lőjj le, és akkor te leszel a harag. Teljesen abszurd az egész helyzet. A gyilkos tudja, hogy ez a férfi hiretelen haragú ember, tudja, hogy őt mindenképpen el fogják kapni, így azonban elképzelt tette beteljesül, ráadásul éppen a rendőrség megbízottja, az egyik főbűn gyakorlója. Milyen szép lesz majd ez az újságcikkek élén! A másik nyomozó ebben a pillanatban könyörög a főhősnek, hogy dobja el a fegyvert, ne lője le, hiszen ez volt a terve, ha megteszi, ő fog győzni. Egy pillanatra el is gondolkodik a dühös rendőr, talán le is forognak a kockák a fejében arról, hogyan veszíti el majd az állását, hogy végül őt viszik el bilincsben, de nem képes arra, hogy dühét megfékezze, és egy sorozatlövést ad le, és a rettenetes gyilkos meghal.
Azt mutatja be ez a film, hogy ha az ember nem önmagát győzi le először, akkor soha nem fogja legyőzni a gonoszt sem. Úgy kutatott a hét főbűn után ez a két nyomozó, úgy olvasta végig az egész szakirodalmat, hogy egyszer sem tette fel magának a kérdést, engem melyik bűn ural. Pontosan azt tették, amit egy technokrata nyomozó tesz, amikor mindennek utána jár, pontosan elvégzi a dolgát, nyomtól nyomig tart. De nem kérdezték meg mindeközben, vajon engem érint-e személyesen ez a történet? Ez lett a vesztük. Ez a mindenre elszánt Istent és embert nem ismerő önmagát prófétának tituláló gyilkos erre a gyengeségre épített. Az önmagával nem foglalkozó, saját magt nem uraló ember könnyű préda volt. A hiú és haragvó embert a saját vágyainál fogva vezette a bozótba, majd átadva az utolsó szörnytett eredményét, csak várta a beteljesedést.
Hála Istennek nem ilyen nagy szörnytettekben, de kisebb dolgokban átéljük ezt a mindennapos tapasztalatot valamennyien. Szeretjük a külső körülményekkel magyarázni vesztünket. Sok igazság is van ebben. Hiszen az életünk eseményeinek nagy része nem a kezünkben van. És mégis a dolgok mélyén az az igazság, hogy mi magunk vagyunk a legnagyobb okai annak, hogy nem találjuk meg az igaz utat. Haragunk, vágyaink teljesen eltorzítják látátunkat, és elmegyünk a lényeg mellett. Ha nincs meg bennünk az az indulat, hogy minden folyamatot, minden vágyat, minden célt először magunknál, a magunk formálásánál kell kezdenünk, soha nem leszünk sem eredményesek, sem boldogok. Adja Isten, hogy merjünk belenézni az ő tükrébe, hiszen akkor nem fogunk megijedni magunktól, hanem Isten elfogadottságában képesek leszünk elfogadni magunkat is. Ámen.