Csendemberek

Egyszer felmentem sétálni a Csiki-hegyekbe, virítottak éppen a virágok és nagy erővel szóltak a madarak is. De úgy mentem el, hogy rengeteg belső feszültség volt bennem. Emberi konfliktusokra gondoltam séta közben. Mindannyian úgy vagyunk, hogy amikor valami konkfliktusba keveredünk, akkor magunkban folytatjuk le azokat a párbeszédeket, amikre képtelenek vagyunk a valóságban. Akkor is magamban elképzelem, mit kellett volna mondani, mit kellett volna tenni abban az adott helyzetben? A kirándulás végén arra lettem figyelmes, hogy amikor magamban ezt a sértett párbeszédet folytatom, akkor nem hallom a madarakat. Hirtelen megtorpantam. Felfigyeltem a gyönyörű trillákra, aztán sétáltam tovább úgy, hogy figyeltem a körülöttem lévő hangokat. Aztán megint eszembe jutott az, ami bánt megint nem hallottam a madarakat.

Különös tapasztalatom volt ez. Nincs fülem a hallásra, ha dédelgetem sértettségemet. Ha belső hallásomat nem Isten szép világára irányítom, akkor süket maradok a jóra. Mintha ez lenne lelkünk örökös tékozlása, mintha a bennünk élő tékozló fiút kellene újra és újra visszahívni a messzeségből: gyere, legyél itt jelen, mert ez sokkal szebb és jobb! Ez a te igazi házad, és nem azok a sérelmes gondolatok, amikbe bele tudod élni magadat. De jó lenne igazán hallani! De jó lenne a fülünket kinyitni! Sajnos ezen a földön folyamatosan ez nem megy, de legalább térjünk vissza Isten szép és jelenvaló világába minden alkalommal, amikor észrevesszük, hogy elkódorogtunk tőle, már nem Ő a fontos, már nem Istenre koncentrálunk. 

A hallóképességünk megőrzése talán az egyik legfontosabb ebben az életben. És itt nem a fülünk dobhártya nevű szervére gondolok, meg arra az egész különös szerkezetre, amivel hallunk. Sokszor tapasztalom, amikor emberekkel beszélgetek, hogy elmondják, nem hallom Isten hangját. Nem látom, nem tapasztalom jelenlétét. Amikor bezsélgetünk kiderül, hogy képtelenek a jelent, saját jelenüket elfogadni. Pedig csak így válunk hallóképes emberekké. Itt vagyok, és figyelek, mert tudom, hogy Isten kapcsolatba szeretne velem lépni most. Istennek a lényege a kapcsolat itt és most.  Nem a cselekedetekben, nem az eredményeinkben, hanem a szívünkben van Ő jelen.

A molnár, aki egy szélmalom mestere volt, valószínűleg nehezen élte meg azokat az időszakokat, amikor hosszú szélcsendek voltak, amikor nem fújt a szél. Nem őrölhettek a malomban, mert csendes volt az ég. Mégis ekkor volt idő arra, hogy rendbe szedjék magukat. Minden a helyére kerülhetett. Nehéz a lélek figyelmét fenntartani a szélcsendben. De Isten jelenléte nem az eredményeinkben van. Ő ott van akkor is, amikor nem tudjuk már megtenni azt,a mit szeretnénk, mert talán betegek vagyunk. Valamit akkor is ad. De ehhez figyelni kell rá.

Azért választottam a Csendember címet, mert ezt a figyelő utat szeretném járni, és erre hívok másokat is.

Fekete Ágnes

[email protected]

 

Sebzett angyal

Két kisfiú visz egy angyalt, aki minden erejével kapaszkodik a szállító botokba. Vajon mi történhetett? Hogy került a földre ez az angyal? Hogy-hogy nem ő segít a kisfiúkon, hanem fordítva?

Elolvasom »

A Messiás pora

Kiált az a több milliárd tonnányi por, keringő apró részecske, amellyel mind jobban megtelik a föld. Nem fújja el a jó szél a hosszú út porát. Talán elfelejtettük időben lerázni

Elolvasom »

Döntésképtelenség

Ha állandóan hátranézek, és felülvizsgálom azt, amit tettem, akkor görbe lesz a szántás. Jézushoz egyszer odamentek néhányan, hogy kövessék. De egy kis haladékot kértek: előbb hadd búcsúzzam el családomtól. Erre

Elolvasom »

Számolok Istennel

Nem könnyű számolni Istennel. Csupán jó kis szójátéknak tűnt, amikor megjelent könyvecském ezzel a címmel: Számolok Istennel. De az életben kiderült, hogy Istennek sok minden 0, ami nekem sok, és

Elolvasom »

A csend szelídít

Van élet a szavakon innen, és azon túl is. A szó köztes állomás. Csak mértékkel befogadható. Állsz a temetőben, és belemerülsz a csendbe. Élet és halál találkoznak. Egyszerre valaki megkérdezi,

Elolvasom »

Kettős spirál – a lélekben is

Nem tudunk megbocsátani. A lélek lenyomatát, egy őstudást nem lehet felülírni csak úgy! Ma sokan jönnek ilyen forradalmi üzenettel: nem számít, felejtsd el! Lényegtelen, hogy te Capulet vagy Montague vagy.

Elolvasom »

Mi tart meg?

Hit nélkül tényleg nagyon nehéz élni. Amikor Jézus elhagyta ennek a világnak a látható részét, bizalomra és hűségre szólított fel. Egyszer egy ifjúsági napon a fákra kötöztünk vastag hevedert, és

Elolvasom »

Vígasz és vígasztalanság

Vigasz és a vigasztalanság között élünk – mondják az imádság mesterei. Néha úgy érezzük, hogy megkönnyebbül a szívünk, máskor elnehezedünk. Vigaszt nyerünk, amikor a lélek bennünk megmozdul, amikor lángoló szeretetre

Elolvasom »

A kislány, aki mindenkit szeretett

Mintha én lennék a kislány, aki mindenkit szeretett. (Lázár Ervin meséje: https://szepi.hu/irodalom/lazar/hetfeju/hetfeju17.html) Hallom a puffanásokat. Lelőtték azokat, akiket szelídnek találtam. Már nincsenek sehol a pakukmadarak, a különlegesen szerethető állatocskák. Nem

Elolvasom »

A hallgatás viszonyulás

A hallgatás viszonyulás. Nem is a fülünk használata, hanem jelenlét. Magyar nyelven ez gyönyörű: hallgatni, azaz hang kiadása nélkül lenni, és egyben odafigyelni a másikra. A hallgatás tehát szívvel történik.

Elolvasom »

A szeretet sorrend

A szeretet kérdése visszavezet minket gyerekkorunkba, szüleinkhez. A szeretet eredetünk kérdése. Szeretethiányunknak is története van. Így mondja Jézus Péternek: Simon, te, aki Jóna családjában nőttél fel, akit ebbe a környezetbe

Elolvasom »

Húsz ujjunkkal sem érjük el Istent

Húsz ujjunkkal sem vagyunk képesek elérni az Istent. Hiába minden erőlködés, minden okoskodás, nincs út érzékszerveinktől Isten felé. Tamás története az ujjaink, érintésünk határait feszegeti. Mintha Jézus tanítványa itt valamifajta

Elolvasom »