Csendemberek

Egyszer felmentem sétálni a Csiki-hegyekbe, virítottak éppen a virágok és nagy erővel szóltak a madarak is. De úgy mentem el, hogy rengeteg belső feszültség volt bennem. Emberi konfliktusokra gondoltam séta közben. Mindannyian úgy vagyunk, hogy amikor valami konfliktusba keveredünk, akkor magunkban folytatjuk le azokat a párbeszédeket, amikre képtelenek vagyunk a valóságban. Akkor is magamban elképzelem, mit kellett volna mondani, mit kellett volna tenni abban az adott helyzetben? A kirándulás végén arra lettem figyelmes, hogy amikor magamban ezt a sértett párbeszédet folytatom, akkor nem hallom a madarakat. Hirtelen megtorpantam. Felfigyeltem a gyönyörű trillákra, aztán sétáltam tovább úgy, hogy figyeltem a körülöttem lévő hangokat. Aztán megint eszembe jutott az, ami bánt megint nem hallottam a madarakat.

Különös tapasztalatom volt ez. Nincs fülem a hallásra, ha dédelgetem sértettségemet. Ha belső hallásomat nem Isten szép világára irányítom, akkor süket maradok a jóra. Mintha ez lenne lelkünk örökös tékozlása, mintha a bennünk élő tékozló fiút kellene újra és újra visszahívni a messzeségből: gyere, legyél itt jelen, mert ez sokkal szebb és jobb! Ez a te igazi házad, és nem azok a sérelmes gondolatok, amikbe bele tudod élni magadat. De jó lenne igazán hallani! De jó lenne a fülünket kinyitni! Sajnos ezen a földön folyamatosan ez nem megy, de legalább térjünk vissza Isten szép és jelenvaló világába minden alkalommal, amikor észrevesszük, hogy elkódorogtunk tőle, már nem Ő a fontos, már nem Istenre koncentrálunk. 

A hallóképességünk megőrzése talán az egyik legfontosabb ebben az életben. És itt nem a fülünk dobhártya nevű szervére gondolok, meg arra az egész különös szerkezetre, amivel hallunk. Sokszor tapasztalom, amikor emberekkel beszélgetek, hogy elmondják, nem hallom Isten hangját. Nem látom, nem tapasztalom jelenlétét. Amikor bezsélgetünk kiderül, hogy képtelenek a jelent, saját jelenüket elfogadni. Pedig csak így válunk hallóképes emberekké. Itt vagyok, és figyelek, mert tudom, hogy Isten kapcsolatba szeretne velem lépni most. Istennek a lényege a kapcsolat itt és most.  Nem a cselekedetekben, nem az eredményeinkben, hanem a szívünkben van Ő jelen.

A molnár, aki egy szélmalom mestere volt, valószínűleg nehezen élte meg azokat az időszakokat, amikor hosszú szélcsendek voltak, amikor nem fújt a szél. Nem őrölhettek a malomban, mert csendes volt az ég. Mégis ekkor volt idő arra, hogy rendbe szedjék magukat. Minden a helyére kerülhetett. Nehéz a lélek figyelmét fenntartani a szélcsendben. De Isten jelenléte nem az eredményeinkben van. Ő ott van akkor is, amikor nem tudjuk már megtenni azt,a mit szeretnénk, mert talán betegek vagyunk. Valamit akkor is ad. De ehhez figyelni kell rá.

Azért választottam a Csendember címet, mert ezt a figyelő utat szeretném járni, és erre hívok másokat is.

Fekete Ágnes

[email protected]

 

Ajtó-emberek

Két ember nyitott kaput Isten útjának ebbe a világba. Az egyik testében, a másik lelkében. Egyik sem tudta, mi vár rá. Egyenes emberek voltak, akik magukba engedték a fényt. Ez

Elolvasom »

Mind-egy

Mindegy. Tök mindegy. Néha talán bánatunkban mondogatjuk. Pedig mennyi szépség van ebben a szóban! A magyar nem azt mondja, hogy egyforma, nem valamiféle mérleget lát maga előtt (mint a francia

Elolvasom »

Remény csak a jelenben van

Mi a remény? Hogy most minden rossz, de majd holnap jó lesz? A keresztény egyházban sokan ma is valahogy így képzelik a jövőt: Ebben az önpusztító világban egyre nagyobb a

Elolvasom »

Kukába került adomány

Jézus igazsága a történeteinkben van jelen. Az ő története történetekké akar válni. Láttam adakozókat. Sokan szeretik azt, ha pénzükkel befolyást tudnak gyakorolni. Ez érthető is, hiszen mindenkinek van valami jó

Elolvasom »

Távol és közel

Jézussal nem lehet hitvitázni. Mert ő hitre hív és nem ismeretszerzésre. Ezt a dolgot rengetegen elfelejtették az elmúlt kétezer évben. Elképzelem azt az embert, akinek tetszett Jézus tanítása. Akkoriban az

Elolvasom »

Irgalom és látás

Egy öreg ügyvéd barátunk mondta, hogy aki tudja, mi az igazi érdeke, már meg is nyerte a pert. De a legtöbb ember nincs tisztában azzal, hogy neki valójában mire van

Elolvasom »

A pohár feneke

Minden pohárnak van feneke. Lehet az alján áldás, de égi ítélet is. Nem átok, hanem igazság, mint amikor a valóság feltárja önmagát. A pohár őse az egyik legrégebbi emberi alkotás.

Elolvasom »

Biztonság helyett bizalom

Jézust nem érdekelte a pénz. Sem akkor, ha volt, sem akkor, ha nem. Neki édes mindegy volt, hogy mije van a gazdag ifjúnak. Gondolja valaki, hogy Jézus el akarja szedni

Elolvasom »

Szőrszálhasogatás és egység

Ott kezdődött, hogy két ember egymásra nézett, belecsaptak egymás kezébe, és az úgy volt. Aztán jött a papírmunka, meg a bíróság. Azóta az egy kettéhasadásának szövevényében tengődünk, mivel a jog

Elolvasom »

Olcsó szavak

Olcsó szavak monszunában élünk. Mintha sosem akarna elmúlni ez a hitvány esőzés. Fillérre kiszámolt árak tonnányi, méregdrága papírra nyomtatott özönében élünk. Mert egy bűvészi trükkel az egyre dráguló világban megvásárolták

Elolvasom »

A szurikáta ranglétrája

A farkasok ranglétrát állítanak fel maguk között. Ez sokáig alaptétel volt. Később kiderült, hogy igen, de csak a fogságban élők. Különben egyszerű szülői magatartás figyelhető meg a vezetőkön. Az ember

Elolvasom »

Tennen magadat engedd el

Jézusnak is volt időnként rossz hangulata. A tökéletes embert sokszor valami nagy, mozdulatlan kőnek képzeljük. Pedig a tökéletesség hullámzás is: benne van a fent és a lent, a jókedv és

Elolvasom »