Tebenned bíztunk eleitől fogva...

Egyszer felmentem sétálni a Csiki-hegyekbe, virítottak éppen a virágok és nagy erővel szóltak a madarak is. De úgy mentem el, hogy rengeteg belső feszültség volt bennem. Emberi konfliktusokra gondoltam séta közben. Mindannyian úgy vagyunk, hogy amikor valami konkfliktusba keveredünk, akkor magunkban folytatjuk le azokat a párbeszédeket, amikre képtelenek vagyunk a valóságban. Akkor is magamban elképzelem, mit kellett volna mondani, mit kellett volna tenni abban az adott helyzetben? A kirándulás végén arra lettem figyelmes, hogy amikor magamban ezt a sértett párbeszédet folytatom, akkor nem hallom a madarakat. Hirtelen megtorpantam. Felfigyeltem a gyönyörű trillákra, aztán sétáltam tovább úgy, hogy figyeltem a körülöttem lévő hangokat. Aztán megint eszembe jutott az, ami bánt megint nem hallottam a madarakat.

Különös tapasztalatom volt ez. Nincs fülem a hallásra, ha dédelgetem sértettségemet. Ha belső hallásomat nem Isten szép világára irányítom, akkor süket maradok a jóra. Mintha ez lenne lelkünk örökös tékozlása, mintha a bennünk élő tékozló fiút kellene újra és újra visszahívni a messzeségből: gyere, legyél itt jelen, mert ez sokkal szebb és jobb! Ez a te igazi házad, és nem azok a sérelmes gondolatok, amikbe bele tudod élni magadat. De jó lenne igazán hallani! De jó lenne a fülünket kinyitni! Sajnos ezen a földön folyamatosan ez nem megy, de legalább térjünk vissza Isten szép és jelenvaló világába minden alkalommal, amikor észrevesszük, hogy elkódorogtunk tőle, már nem Ő a fontos, már nem Istenre koncentrálunk. 

A hallóképességünk megőrzése talán az egyik legfontosabb ebben az életben. És itt nem a fülünk dobhártya nevű szervére gondolok, meg arra az egész különös szerkezetre, amivel hallunk. Sokszor tapasztalom, amikor emberekkel beszélgetek, hogy elmondják, nem hallom Isten hangját. Nem látom, nem tapasztalom jelenlétét. Amikor bezsélgetünk kiderül, hogy képtelenek a jelent, saját jelenüket elfogadni. Pedig csak így válunk hallóképes emberekké. Itt vagyok, és figyelek, mert tudom, hogy Isten kapcsolatba szeretne velem lépni most. Istennek a lényege a kapcsolat itt és most.  Nem a cselekedetekben, nem az eredményeinkben, hanem a szívünkben van Ő jelen.

A molnár, aki egy szélmalom mestere volt, valószínűleg nehezen élte meg azokat az időszakokat, amikor hosszú szélcsendek voltak, amikor nem fújt a szél. Nem őrölhettek a malomban, mert csendes volt az ég. Mégis ekkor volt idő arra, hogy rendbe szedjék magukat. Minden a helyére kerülhetett. Nehéz a lélek figyelmét fenntartani a szélcsendben. De Isten jelenléte nem az eredményeinkben van. Ő ott van akkor is, amikor nem tudjuk már megtenni azt,a mit szeretnénk, mert talán betegek vagyunk. Valamit akkor is ad. De ehhez figyelni kell rá.

Azért választottam a Csendember címet, mert ezt a figyelő utat szeretném járni, és erre hívok másokat is.

Fekete Ágnes

[email protected]

 

Vakok vagyunk

Nemrég a mellkasom körül megjelent valamilyen fájdalom. Ilyenkor az ember először figyeli, aztán utánanéz, kérdezget. Így történt az, hogy egy orvos barátom azt mondta, szerinte refluxom van. Irány vizsgálatokra! Gondoltam,

Elolvasom »

Kánai mennyegző

Vajon miért volt férfi a Megváltó? Van, aki a megszokások gyors válaszát adja erre a kérdésre. Akad, akinek a píszí beszédre hegyes a füle, és ezt hallja meg ebben a

Elolvasom »

Tűz-víz

A tűz és a víz találkozása ritkán szerencsés. Életünk pólusai általában küzdenek egymással. Itt Európában különösen is félünk a tűztől: a pokol rémségeit látjuk benne. Pedig egyszer egy csipkebokor úgy

Elolvasom »

Felfelé fordított fáklya

„Egy keleti költői kép szerint: a bűnös lélek olyan, mint a lefelé fordított fáklya. A szentek titka viszont épp az, hogy visszaállítják a felborult értékrendet. Fényüket, szellemük erejét ismét a

Elolvasom »

Óév-újévre

2021-2022 fordulójára ismétlésként: Régen homokórával mérték az időt, azaz még az eszköz is megmutatta: adott mennyiségű tér áll az ember rendelkezésére. Később a körkörös mozgású mérőeszköz azt mutatta, hogy minden

Elolvasom »

Lefelé vagy felfelé fordított fáklya?

„Egy keleti költői kép szerint: a bűnös lélek olyan, mint a lefelé fordított fáklya. A szentek titka viszont épp az, hogy visszaállítják a felborult értékrendet. Fényüket, szellemük erejét ismét a

Elolvasom »

Ha az alapok megrendülnek..

Mostanában sokszor érezzük azt, hogy az alapvető struktúrák megrendülnek. Egy olyan hajóban érzem magam, amelyiknek már nem tartja az árbocát semmi. A vitorlák elernyedtek, úgy dülöngélünk, ahogyan a hullámok kívánják.

Elolvasom »

Ici-pici igazság

Vannak olyan szavak, amelyek hozzánk nőttek, amelyek -mindenkinek másként és másként – a szívünkbe vésődtek. Nekem ilyen az igazság szó. Ezelőtt néhány évvel elkezdtem videókat készíteni. Akkor egyik kollegám azt

Elolvasom »

Az élet arányai

A félelem egyfajta erőtér, amiben itt a földön élünk. Manapság nagy divatja van annak, hogy rettenetes képekkel, ellenfélelmet keltve, utolsó időként írják le a posztmodern folyamatot. A dolgok megrendülése, a

Elolvasom »

A hit út

A hit út. Megyek egy turista ösvényen, és egyszerre elfogynak a jelzések. Nincs más esélyem, csak eddigi tapasztalataim és a hitem, hogy hazatalálok. Ez az adventi vándorlás. A pusztában készíti

Elolvasom »

Lefelé és felfelé

Ma szeretnénk úgy beszélni az életről, mintha nem lenne halál. A fiatalságról, mintha öregedés nem létezne. Az örök előrehaladás helyett meg kellene szeretnünk azt, ahogyan a szív is ritmikusan dobog,

Elolvasom »

“Négy évszak” koszorú

Idén „négy évszak” adventi koszorút készítettünk. Mintha a természet körforgását valóban láttatni akarta volna vele a Mindenható. Ugyanis ma reggel, mire a negyedik gyertya is lángra lobbant, az első kialudt.

Elolvasom »