A pohár feneke
Minden pohárnak van feneke. Lehet az alján áldás, de égi ítélet is. Nem átok, hanem igazság, mint amikor a valóság feltárja önmagát. A pohár őse…
Minden pohárnak van feneke. Lehet az alján áldás, de égi ítélet is. Nem átok, hanem igazság, mint amikor a valóság feltárja önmagát. A pohár őse az egyik legrégebbi emberi alkotás. Hiszen az általvetőben vagy tarisznyában még csak meglapulhatott egy-egy szárított hús, de innivalót edény nélkül nem lehet megtartani.
Valakitől kapsz egy pohár italt. Vajon mi van benne igazán? Varázslat? Vagy a tiszta víz jószándéka? Vagy ez lesz az angyalok pohara, amit a világra öntenek az ítélet idején? Életemben sokszáz poharat nyújtottak felém. Sokszázról derült ki, hogy nem az volt benne, amit sejtettem. Az ivóedény talán életünk keretét jelenti. Nem veheti el tőlünk senki a poharat, mert ebben van az isteni akarat.
Eszembe jut gyermekünk, aki úgy négy-öt évesen rájött, hogy az emberi élet véges. Akkor egy kis csibe kimúlását látta meg, és hirtelen összeállt gyermekagyában a képlet. Születünk és meghalunk. Akkor elkezdett sírni. Vigasztalhatatlan volt. Végül, egy hosszú beszélgetés végén ezt mondta: Anya, legyen úgy, hogy egy gödörbe megyünk! Csak az a kép nyugtatta meg, hogy majd az egész család egy sírhelyben, együtt fekszik végső nyugalomra. Veled akarom kiinni a poharat! Közel szeretnék lenni, ha eljön, aminek el kell jönnie. A gyermekség ragyogó bizalma rejlik e mögött a vágy mögött.
Talán az élet legnehezebb folyamata az, hogy ez a ragyogás is véget ér. Mert a kelyhet végülis egyedül kell kiinnunk. A pohár alját mindenki csak maga látja meg. Még Jézus sem ad ebben tanácsot, még számára is rejtett marad a végső titok. És az igazi, érett bizalom talán ez: rejtekben hagyni a titkot, engedni, hogy a pohár fenekét akkor és úgy lássuk meg, ahogyan Ő akarja.
2024. október 20. – Évközi 29. vasárnap, Missziós vasárnap
Abban az időben: Zebedeus fiai, Jakab és János odamentek Jézushoz, és ezt mondták: „Mester, szeretnénk, ha megtennéd nekünk, amit kérünk.” Ő megkérdezte: „Mit kívántok, mit tegyek nektek?” Ezt felelték: „Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobbodon, másikunk a bal oldaladon üljön a te dicsőségedben.” Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e inni a kehelyből, amelyből én iszom, vagy meg tudtok-e keresztelkedni a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?” Azt felelték: „Meg tudjuk tenni!”
Jézus így folytatta: „A kehelyből, amelyből én iszom, ti is inni fogtok, s a keresztséggel, amellyel megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedtek. De hogy a jobb és bal oldalamon ki üljön, azt nem én döntöm el. Az a hely azokat illeti, akiknek készült.”
Amikor a többi tíz ezt meghallotta, megnehezteltek Jakabra és Jánosra. Ezért Jézus odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, és vezető embereik éreztetik velük hatalmukat. De közöttetek ez ne így legyen. Ha valaki közületek ki akar tűnni, legyen a szolgátok, és ha valaki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája. Hisz az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” Mk 10,35-45
Kép: Sieger Köder
