2004-05-12

Fekete Ágnes: Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat. Fekete Ágnest, a műsor szerkesztőjét hallják.

Mai műsorunkat a fiataloknak szenteljük. Nemcsak az érettségi, a ballagás, a nyári táborok szervezése, hanem az egyházi ügynek a rendje is erre szólít bennünket. Az elmúlt vasárnap volt az ún. Cantate Vasárnap. A húsvét utáni istentiszteleteknek a régi időkben mind, egy-egy zsoltárból vett idézet volt a nevük. Énekeljetek az Úrnak új éneket! – hangzik a 98. zsoltár. Most, mi erre az újra helyezzük a hangsúlyt. Állítólag az ószövetségi korban minden szabadítási élmény egy új éneket hozott a liturgiába. Az új ének, az új Isten élmény a lélek új erejének a jele. A fiatalok sokszor nagyon esetlenül, sokszor nem elég felkészülten, de írnak új énekeket. Vajon, hol van ezeknek a helye? Vajon, nem csupán idegen kultúrák majmolása sok esetben az, ahogyan új éneket énekelnek a templomokban? Nagy dilemmája ez sok zenésznek és sok zeneszerető embernek.

Mai műsorunkban bekukkantunk a Budapesti Református Egyetemi Gyülekezet Jazz Klubjába, ahol Vedres Csabával beszélgettünk. Először azonban hallgassuk meg Ódor Balázst és Kiss Sándort a Zsinati Ifjúsági Iroda Csillagpont tervéről.

Ódor Balázs: A Csillagpont az a hely, ahol összefutnak a szálak. A Csillagpont alapvetően a református fiataloknak az a találkozási helye, ahol egymás közötti egységüket örömmel megélhetik.

Kiss Sándor: Tavaly, 2003. júliusában találkoztunk több mint, ezer fiatal jött össze erre az első alkalommal megrendezett Országos Református Ifjúsági Találkozóra, aminek Csillagpont volt a neve. Kulturális, szellemi és lelki programok zajlottak.

Ódor Balázs: Nem is maga a találkozó az, ami igazán fontos. Természetesen fontos az is, hogy megmutassuk magunkat, hogy elhiggyük végre, vannak keresztyén fiatalok, de sokkal fontosabb talán, ahogy eljutunk egy ilyen találkozóig. Nagyon sok ember bevonása szükséges ahhoz, hogy ez létrejöhessen. Ezt a folyamatot mi úgy szeretnénk kiteljesíteni, hogy szülessen hét kis regionális csillagpont – ahogy így mondani szoktuk, hogy hét ponton rengjen a föld.

Kiss Sándor: Idén ősszel lesz hat találkozó azért, mert a hetedik nyáron lesz július 11-én, Győrben a Dunántúli Református Egyházkerület Ifjúsági Találkozójaként. A többi pedig, szeptember 18-ával indul Nyíregyházán, október 2-án Budapesten, október 9-én Miskolcon, október 16-án Szegeden, november 6-án Debrecenben és november 13-án Pécsen.

Fekete Ágnes: Ez azért még elég messze van. Mi lesz pontosan? Mit várhatunk egy-egy fiataltól?

Kiss Sándor: Ezek egynapos találkozók lesznek szombati napokon. A helyben elvégezhető feladatokat igyekeztünk felosztani. Nyolc munkaterületet állapítottunk meg.

Fekete Ágnes: Akkor gyakorlatilag minden területen van egy-egy lelkész vagy valaki, aki próbálja maga köré gyűjteni azokat, akik esélyesen segítenek ebben?

Ódor Balázs: Igen. Itt régiókról beszélünk, ez sokakat zavar. Mi sem favorizáljuk, de ez a jövő útja. Amióta van ifjúsági kormányzati munka, van minisztérium, azóta az hét régióban működik.

Fekete Ágnes: Ez állami meghatározás?

Ódor Balázs: Úgy van. Ezek statisztikai régiók, általában két-három megye, így azután két-három-négy egyházmegyét fednek le. Sokak kezdeményezése volt, hogy alulról épüljön fel a Csillagpont – mint folyamat – és hogy valósulhatna ez meg másként, minthogy egyházmegyék összefognak, egyházmegyék gyülekezetei összefognak.

Fekete Ágnes: Ha megyénként lett volna, az egy kicsit túl sok?

Ódor Balázs: Nagyon sok lett volna, igen. Azaz, pontosan ez az összefogásjelleg, amit nagyon fontosnak tartunk, ez az egyházunk egybekovácsolása, egységes megnyilvánulás maradt volna el. Igyekszünk minél több forrást teremteni erre, igyekszünk minél több dolgot előkészíteni, hogy a legkevesebb munkával lehessen ezt megcsinálni. A pályázatokhoz megírjuk előre az anyagokat, egységes arculatról gondoskodunk, hangtechnika, fénytechnika, színpad, mind mi fogjuk levinni. Ezek fontos dolgok egy ilyen fesztiválos jellegű találkozónál. A lelki programokra is van elképzelésünk, ezeket mind felajánljuk. Ezért jártuk végig az országot és mindenhol azt kérjük, hogy legyen egy koordinátor, mert tudjuk azt, hogy egyébként elhalnak a hullámok. Legyen valaki, akivel folyamatosan kapcsolatot tarthatunk. Ha szorzásokat végzünk, akkor azt mondjuk, hogy nyolc munkacsoport hét vagy legalább is hat helyen, az kétszáz ember. De, nem a számok bűvölete az, ami minket vezet, nem az, hogy most legyünk ötezren a következő találkozón, – bár ez nem lenne irreális – hanem sokkal inkább az, hogy megjelenítsük azt magunk számára is, ami csoda már ebben az egyházban amúgy is megvan az ifjúsági misszió terén. Találkozzanak azok az emberek, azok a kezdeményezések és megsokszorozzák, megerősítsék egymást az egyházunkban. Pesszimista református hozzáállással nem mindig veszünk erről tudomást.

Fekete Ágnes: Már most, bár még nagyon sok idő van addig, lehet jelentkezni vagy gondolkodni, hogy ki mit szeretne csinálni?

Ódor Balázs: Elnézést, én helyesbítenék: nincs sok időnk. Aki már volt ilyen szervezésben, az nagyon jól tudja, hogy három-négy-öt hónap az nem sok. Igen, már lehet jelentkezni. Először is munkatársnak a munkacsoportokba konkrétan meghatározott feladatokra. Jelentkezhetnek akár egész ifik egy-egy probléma vagy egy-egy feladat ellátására, megoldására, mint ahogy ez megtörtént. Szegedre emlékszem, hogy gyülekezeti ifjúság bevállalta az étkeztetést, ha jól emlékszem. Ilyen hasonló kezdeményezések vannak. Pontosan ez lenne a lényege: a meghívás. A legfontosabb a gyülekezeti ifjúsági munka – talán. Itt nem arról van szó, hogy valaki nekiáll és megcsinálja az ifjúsági munkát. Mindig újból és újból ösztönözni, és hívogatni arra, hogy együtt tudjunk valamit tenni.

Fekete Ágnes: Igen, ma eléggé elharapózott ez. Vannak kis gyülekezetek, és mindenki önmagában próbálja a teljességet megtalálni. Egyre inkább befelé záródnak, nemcsak az emberek, hanem a kisebb közösségek is.

Ódor Balázs: Igen, így van. A gyülekezet nem arról szól, hogy bezárkózik magába – bár gyakorta ezt tapasztaljuk meg -, hanem épp abban nyilvánul meg, hogy nyitott. A legfontosabbak a sejtek, de ha ez a sejt nem szövetesedik valahol, akkor a legfontosabb feladatát és felelősségét veszíti el. A keresztyén gyülekezet felelőssége nem az, hogy jól érezze magát, hanem a saját közösségében és az egész világban tanúskodjon. A Csillagpont is egy ilyen tanúság, kiállás, vállalása a hitnek, ami minket, magunkat is megerősít és ugyanabban a pillanatban hívogató közösséggé lesz. Tehát, a misszió az nem valami, amiről az egyház dönt, hogy most elég jól érezzük magunkat és akkor: na, menjünk el misszióba. Én azt gondolom, ha az egyház önmagában nem misszió, a léte nem arról szól, hogy jel és tanúság, akkor már nem egyház. A mi hagyományunk, Kálvin követésünk felszabadíthatna arra a bátorságra, hogy kimondjuk, van olyan, hogy az egyház nem egyház. Itt nem térítgetésről van szó, hanem a megélt közösségről. A mai fiataloknak erre a közösségre mérhetetlenül nagy szükségük van. Nem tudnak tájékozódni. Rendkívül szeretik, magasra értékelik a családot, a szerelmet, de nem tudják, hogy hogyan kell a családot fölvállalni, ezért elválnak. Ki fog nekik segíteni, ha nem mi? Ha az ember a statisztikákat nézi, akkor van erre mutató jel, hiszen nagyon kicsi a közösségben való részvétel, az egyesületi részvétel a fiatalok között 13 százalék. Ennek a 13 százaléknak majdnem a fele egyházi közösséghez tartozik, mert közösségformáló ereje van. Ez igenis jó, egy ilyen széthullott, atomizálódott, elkeseredett, agyon politizált társadalom számára is.

Fekete Ágnes: A Budapesti Egyetemista Gyülekezet az elmúlt félévben egy jazz klub keretében gondolkodott azon a kérdésen, mennyiben lehet új zenei világgal Istenről beszélni. Vedres Csaba volt a múlt héten a klub vendége, aki nemcsak zongorázott, hanem hitéről, zenei hitvallásáról is beszélt. Egy kis ízelítőt kapunk a klub hangulatából.

Vedres Csaba: (taps) A mai gitáros ének egy hatalmas zenei áradat, valószínűleg százból egy, ami maradandó. Ez egy nagyon jó arány. Semmivel sem jobb a 17. századi népénekeknek az aránya. Ez egy idő után be fog kerülni az egyház zenéjébe. Én is érzem, hogy bizonyos – főleg szövegek, nem is zenék – a szövegek annyira régiesek, hogy egyszerűen egy fiatalt képtelenség hogy megfogjanak, sőt, inkább taszítják. Viszont, nagyon sokszor láttam a túloldalt is, amikor esetleg egy gitáros csapat átment kicsit sztárkultuszba, amikor már tette-vette magát a templomban. Olyankor csodálkoztam, hogy ő tudja-e, hogy most szolgál, nem szerepel. E között a kettő között – azt gondolom – nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt. Az a zenei irányzat, ami alulról jön, annak nagy ereje van. Akkor, amikor ezt megérzik azok, akik valamennyire tanulták a szakmát, őket elkezdi vonzani, elkezdenek foglalkozni ezzel az anyaggal. Igy született nagyon sok mű a zenetörténelemben. A nép éneke bevonult a "tudós zene" világába. A jazzal meg a rockkal indult el olyanfajta új, alulról jövő zenei irányzat, aminek lesz virágkora.

Fekete Ágnes: Mennyire használható ez a zenei anyag a liturgiában?

A rock zene ritmikai alapja Afrikából származik. Ki tudja, milyen szertartásokból. Afrikából elkerült Amerikába, Amerikából vissza Európába. Nekünk mást mond. Nekünk egy ritmus alap valószínűleg sokkal testibb dolog, mint egy Afrikában született néger embernek. Innen nagyon ingoványos talajra érkezünk. Jobban a földhöz ragasztja az embert, mint akár ezek a gyönyörűséges Bach korallok vagy akár a Gregorián zene – én úgy gondolom , de nagyon ingoványos ez a talaj.

Fekete Ágnes: Játszol templomban is?

Vedres Csaba: Kántorhelyettes vagyok, és nagyon szeretem. Szoktam improvizálni, de nem ilyet. Nekem nagyon fontos, hogy amikor kántor vagyok a templomban, akkor az nem rólam szól. Kérdezem, mi a kedvencük, melyiket szeretik énekelni. Bosszantanak az olyan kántorok, akiket az egész nem érdekel, de egy darabot betanul a végére, és már pörgeti, már sietteti, hogy mikor jön ő. Ez tőlem távol áll. A kántorság olyan, mint mozdonyt vezetni, komoly dolog. Amikor 400 embert beindítasz, az valami hihetetlen! Nagyon érzik az emberek azt, hogy milyen kántor vagy, például gyáva – ez gyorsan akarja, az lassan, az megállna, az tovább menne, és a nép rángatja az istrángot. De, ha megérzik, hogy a kántorban belül nyugalom van, akkor mindenki átveszi a tempót, és gyönyörű szépen tudnak énekelni. Azt megkönnyezem. Az egy akkora érzés ebben az individualista korban, hogy három-négyszáz ember ugyanazt énekli.

Marxista szülőknek vagyok a gyereke. Biztos ismeritek azt a generációt, akik hittek ebben az eszmében. Két nagyon-nagyon tisztességes embert képzeljetek el, nem is jutottak magasra, de hát …a párt. 18 éves koromig meg voltam róla győződve, hogy -valamelyik Marx könyvben egyértelműen le van írva, mi az élet értelme. Ezt gimnáziumban nyilván azért nem tanultuk, mert, kicsik vagyunk hozzá. 18 évesen lettem katona. Ott ért nagyon komoly hatás – győri bencések voltak – és ők rendszeresen vitatkoztak velünk. Rengeteget dühöngtem, mert semmit nem tudtam nekik válaszolni. Mindig ők jöttek ki győztesen a vitákból. Arra gondoltam, hogy amikor leszereltem, megveszem, Feuerbach és a vallás kritikája című könyvet. Amikor elolvastam, azt mondtam, hogy ez nem válasz semmire, ez egy hablaty. Ilyen rossz az egyház, meg annyi bűnt követett el…. Jó, de hol van a lélek? Akkor elkezdődött egy intellektuálisabb Isten keresés. A filozófusoknál kopogtattam. Döntő hatással volt rám Dosztojevszkij hite, Weöres Sándor hite meg Bach. Amikor szólt egy-egy lassú tétel, akkor éreztem, hogy itt valami olyan dolog van, amit semmiféle pszichológiával nem tudok megmagyarázni. Amikor ezt a zenét hallom, akkor ott van valami, amit hiába elemzek, éreztem…. itt valami más van. Amikor ez hívott, akkor elolvastam Weörestől a teljesség felét. Azt mondtam, hogy ez egy lila marhaság, és bedobtam a sarokba. Két hónap múlva megint elolvastam, és azt mondtam, hogy van Isten. Akkor nagyon sokáig egy ilyen "deista" valaki voltam. Tehát, van egy Isten, aki valószínűleg szeret minket. Krisztus nem tudom mi volt, az biztos, hogy nagyon jó ember volt, de, hogy Isten fia volt-e, az nem. Azután, egyszer úgy döntöttem, most már rendbe teszem ezt a dolgot. Lementem egy nagyon hiteles paphoz. Addig olyan Isten képem volt, hogy nekem annyi bűnöm van, amit fölhalmoztam 26 éves koromig, egyértelmű, hogy megbocsáthatatlan. Lehet egyezkedni, körülbelül ennyi, esetleg pokol, – majd meglátjuk. Volt egy ilyen egészen fura dolog. Egy este elmondta, hogy szeret, mindenképpen szeret az Isten, ha bűnös vagy, ha nem vagy bűnös. Annyit tehetsz, hogy elfordulsz, vagy visszaszereted. Akkor ez iszonyatosan nagy katarzis volt. Onnantól már elkezdtek göngyölődni a dolgok. – Nem tudom, Ti szeretitek ezt a kifejezést, hogy vallásos ember? Én nem kedvelem. Inkább azt mondom, hogy van-e élő Isten-kapcsolata az embernek vagy nincs élő Isten-kapcsolata. Julival, a feleségemmel, szoktunk templomi koncerteket adni. Orgona és hegedű. Ha kivesszük a mai irányzatokból a pénzt, valami egészen érdekes születik. Ott van ez az egész tébolyult zenei világ, ahol mindenhol csak sztárok vannak, a komoly zenében is egyre inkább. Az a legjobb, ha minél kisebb helyre megyünk, annál nagyobb a hatás. Elmegyünk egy kis faluba, és akkor mondják: – Ugyan, ki ez? Nem látjuk sem a Való Világban, sem a nem tudom én miben, nem ő a Megasztár győztese. Jött két zenész Budapestről, és apait-anyait belead, látni, mivel nem készültek fel a támadásra, itt valami jó lesz. Mint egy koncert, hogy várom a nagy élményt, hanem egyszerűen váratlanul, védtelenül éri őket, valami nagyon nagy dolog. Kiskőrösön Juli játszott egy Brahms szonátát, és egy paraszt néni utána odament hozzá és mondta: – Aranyoskám! Maga játszott hegedűn? Juli válaszolt: – Igen. Erre a néni meghajolt előtte és kezet csókolt neki. Most ugyanezt elképzelem népművelő módszerrel, csöngetek: – Jó napot kívánok. Brahms összes műveit szeretném eladásra ajánlani, a nem tudom milyen most kezdődő TV-sorozatban kedvezményesen. Csak harminc százalék. Az lesz a válasz: – Nem, most nincs szükségem Brahms-ra. Neki arra van szüksége, amit ott Juli játszott. Megpróbáljuk ezt a vonalat valahogy megerősíteni. Ha a pénzt kiszedjük ebből a dologból, akkor történhet szerintem valami csodálatos.

Fekete Ágnes: A Debreceni Református Kollégium Énekkarának lesz ünnepe Nyírkátán május 23-án. Szigeti Gyuláról emlékeznek meg, aki 41 éven keresztül vezette a kántust. Fekete Károly szerkesztette a róla kiadott könyvet.

Dr. Fekete Károly: Szigeti Gyula 41 évig volt kántus karnagy. Ebben az esztendőben, 100 esztendeje, hogy született. Gyula bácsi úgy élt a diákok emlékezetében, hiszen 41 év alatt több ezer diákkal találkozott a kollégiumban, azt a nevet kapta, hogy: Gyufa bácsi. Erős dohányos volt és állandóan gyufát keresett, kért, és így a teológusok, a kántus tagok elnevezték Gyufa bácsinak. Úgy gondoltuk a kollégiumban, hogy megörökítjük az ő emlékét egy olyan kötettel, ahol megszólaltatjuk a régi, nagy nevű tanítványait Újfalussy Józseftől kezdve, és a nagynevű utódig Berkesi Sándorig.

Fekete Ágnes: Ez a rendezvény, amiben róla megemlékeznek, mikor és hol lesz?

Dr. Fekete Károly: Nyírkátán, a szülőfalujában, amelyiknek a neve Gebe volt és ő büszkén emlegette ezt a nevet, május 23-án délután 3 órakor. Számos környékbeli énekkar Szigeti Gyula dalokat énekel. Természetesen ott lesz a kollégiumi kántus, és összkari számokra is sor kerül majd. Ebből az alkalomból készíttettünk egy mellszobor kompozíciót, amelyik bemutatja őt és a parókia egyik oldalfalán lesz elhelyezve. Ennek a felavatása is megtörténik.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát Pál Apostol Rómabeliekhez írott levelének 6. részéből:

"Mert, amikor szolgái voltatok a bűnnek, szabadok voltatok az igazságtól. De milyen gyümölcsöt termett ez nektek? Bizony, most szégyenkeztek miatta, mert ennek a vége halál. Most azonban, miután megszabadultatok a bűntől, ez megteremte gyümölcsét: a szent életet, amelynek a vége örök élet."

A magyar nyelv nagyon tömören használja ezt a szót: bűn. Sajátosan a büntetés és a bűnhődés szó is innen ered. A jogászkodó, alakos megkülönböztetéseket ismerő latin nyelvekben több szót használnak, megkülönböztetve a bűntettek súlyosságát és értelmét. Talán ezért is van az, hogy mi nagyon hajlamosak vagyunk arra, hogy vagy végletesen nem ismerjük el ennek a szónak az értelmét, vagy teljes elkeseredettségben maga alá temet bűnösségünk érzése. Egyik esetben sem képes az ember arra, hogy ténylegesen változtasson életén. Ha az érzések világában kutakodunk, akkor azonban mindenki nagyon jól meg tudja különböztetni azt az érzést, amikor szégyelli magát és azt, amikor felelőtlenséget tett. A bűn jobb megértésében sokat segít ez a megkülönböztetés. A szégyenérzet azzal az ősbűnnel kapcsolatos, ami minden emberben valami megmagyarázhatatlan mélységben él, ami rossz lelkiismeretet okoz, ami lesújt, ami az embert szinte hajtja önmaga elpusztítására. Ez az, amiről azt írja Pál Apostol: "Megszabadultatok a bűntől." Nagyon sok esetben, ha az egyházban bűnről beszélünk, erre a szégyenérzetre apellálunk. Pedig, éppen ez az, amit Isten képes megtisztítani. Nem kell rossz lelkiismerettel kelnem és feküdnöm, nem kell magamat gyötörnöm a bűneim miatt. A szabadság lényege az, hogy bilincsektől, kötelektől és karóktól mentesen képes vagyok élni. Ha valami igazán boldoggá tesz abban, hogy hiszek, az éppen ez a szabad levegő. Nagyon nehéz Isten kegyelme a földöntúli, bennünket szerető mennyei Atya irgalma nélkül elképzelni ezt a szabad állapotot. Hiszen, amíg nem kötődünk senkihez, addig a szabadság mindig valamitől való szabadság lesz. Ha megkaptuk a szabadság ajándékát, akkor másképp látjuk a bűnt. A bűn innentől felelőtlenség. Nem lenyom, nem lelkiismeretfurdalást okoz, nem úgy beszél a Biblia róla, mint, ami álmatlan éjszakákat okoz, és kétségbe ejt, hanem mint, ami gondolkodásra hív. Mi a dolgom ebben a világban? Mi az, ami a legfontosabb? Ha elestem, vagy másoknak elesésére voltam, mit tehetek most? Mert, Isten szabadításának a lényege, hogy sohasem vezet zsákutcába. Minden helyzetben van egy lépés, amit megtehetünk. Nincs olyan emberi állapot, amikor egy felelős tett ne segítene, akár egy egész országot. Örök példa a zsidó nép babiloni fogsága előtti állapot, amikor Isten prófétája arra kéri a kétségbeesett királyt: ha már bűneik miatt ebbe a szorult helyzetbe kerültek, itt a babiloni hadsereg, nyissa ki a város kapuit, menjen ki, adja meg magát, akkor megmenekül a legnagyobb veszedelemtől. A király azonban erre nem volt képes. Szégyellte is magát, de álbiztonságban is volt, mert Isten segítségében bízott, legalábbis látszólag. Mégis, egyik bűnt, egyik felelőtlenséget a másik után követte el. Ha komolyan veszem a bűnt, de nem a szégyenérzetet, nem a lesújtó erőt, hanem a felelősséget, akkor mindig megtalálom azt a lépést, amit tennem kell. Néha a várakozás ez a tett, néha egy kézszorítás, néha valaminek az elkezdése vagy abbahagyása. Adja Isten, hogy képesek legyünk helyes utunkat megtalálni.
Ámen

Énekajánló – Húsvét 5. vasárnapja, Áldozócsütörtök

Húsvét 5. vasárnapja szintén a 66. zsoltárral indul, a kezdőének első szavai azonban Ézsaiás próféciáját idézik a 48. fejezet 2. verse alapján: Vocem jucundatis annuntiate… Ujjongásnak szavát jelentsétek meg, alleluja. Terjesszétek a föld végső határáig: megváltotta az Úr az ő népét, alleluja. Örvendezz Istennek, ó te egész föld. Énekeljétek az ő nevének dicsőségét; dicsőítsétek az ő dicséretét! A kijelölt igerészek az előzőleg már olvasott szakaszokhoz kapcsolódnak. Az evangélium Jézus búcsúbeszédének egy újabb részlete (16, 23b-27.), melyben arra buzdít, hogy az ő nevében bizalommal imádkozhatunk az Atyához és kéréseinket is ő elé vihetjük. A Jakab leveléből való másik idézet (1,22-27.) a korábbi vasárnapi szakasz folytatása az ige befogadásáról és megtartásáról szól. A két igeszakasz az Istennel való kapcsolat kétoldalúságát hangsúlyozza: először halljuk meg és fogadjuk be Isten üzenetét, másodszor válaszoljunk rá imádságban, így jöhet létre az a személyes kapcsolat, melyben a Fiú nevében folyamodhatunk az Atyához. Húsvéti énekválasztásunk az eddig említett hármas szemponton (zsoltár, húsvéti dicséret, pünkösdi könyörgés) túl az aktuális szakaszokból vett üzenethez kapcsolódik: hirdessétek Isten tetteit minden népnek – imádkozzatok az Atyához!

Énekek Húsvét 4. vasárnapjára: Fennálló ének: 66,1.4. Örvendj egész föld az Istennek / Áldjátok a mi Istenünket vagy 96,1.3. Énekeljetek minden népek / A pogányok közt dicsőségét

Fő (derekas) ének: 482.Mi kegyes Atyánk, kit vallunk hitünkben vagy Jövel, Szentlélek Úr Isten (ajánlott versek 1-3., 8-10.)

Igehirdetés előtt: 185. Krisztus feltámadott, vagy 370,2. Te szentségnek új világa

Ráfelelő ének: 484. Mi Atyánk, ó kegyes Isten vagy 475. Imádkozzatok és buzgók kérjetek

Záró ének: 351. Emlékezzünk ez napon vagy 352. Krisztus ím feltámada, vagy más húsvéti dicséret

Áldozócsütörtök neve ünnep-elnevezéseink között a leginkább problematikus: semmi köze az ünnep valódi tartalmához, az elnevezés mindössze egy a régi egyházban teljesítendő kötelezettségre utal, így mindenképpen helyesebb a Mennybemenetel megnevezést használnunk. Az istentisztelet introitusa (kezdőéneke) első részében az angyal kérdését "intonálja" (Csel. 1,11.): Viri Galilaei, quid admiramini aspicientes in caelum?… Galileai férfiak, mit állotok nézve a mennybe? alleluja, … aképpen jő el, amiképpen láttátok őt felmenni, alleluja. , majd a 47. zsoltár 1. verse szólal meg: Ti népek mind tapsoljatok Istennek vígságos szóval. Ez a zsoltár a 6. versével is kapcsolódik az ünnephez és így számos zeneműben – többek között Eszterházy Pál Harmonia caelestis-ében is – feldolgozást nyert. Két másik zsoltár: a 24.és a 68. szintén alkalmas erre a napra. A hagyomány két igeszakaszt jelölt ki: az egyiket a Márk evangéliuma végéről (16,14-20.), a másikat a Cselekedetek könyve elejéről (1,1- 11.) Énekválasztásunkban elsősorban a zsoltárokra koncentráltunk.

Énekek Áldozócsütörtök (Mennybemenetel) ünnepére: Fennálló ének: 47,1.3. No minden népek / Íme az Isten szépen felmegyen Fő (derekas) ének: 358. A Krisztus mennybe felméne Igehirdetés előtt: 68. Énekeljetek Istennek Ráfelelő ének: 359,3. Mivel te utat nyitottál Záró ének: 24. Az Úr bír ez egész földdel