Árnyak és fénypontok aránya
Ülök a szobában, előttem gyertya. Hátam mögött felkel a nap. A ragyogást nem látom, csak a gyertyát. Meg az árnyékomat. Sötétségem és egy kis láng…
Ülök a szobában, előttem gyertya. Hátam mögött felkel a nap. A ragyogást nem látom, csak a gyertyát. Meg az árnyékomat. Sötétségem és egy kis láng van előttem.
Aztán elhalad az árnyékom, de a gyertya marad. Ez az istentapasztalat öröme: földi létünk összes dolga jön-megy, de Ő marad.
Minden azon múlik, hogy életünk árnyainak és fénypontjainak jól látjuk-e az arányát. Isten világossága biztos a felhők fölött, az árnyékok mögött, sűrű sötét erdők fölött, feneketlen mélységek fölött.
“A keresztények feladata, akik hisznek a húsvét-misztériumában, hogy segítsenek azokon, akik a sötétségbe és az ürességbe érkeztek. A hívőknek el kell mondaniuk a fájdalommal küszködőknek, hogy mindez nem örökké tart, hogy van fény, és meg fogják látni. Nem csak ez marad. Bízzanak benne. Ne akarjanak átszaladni rajta. Nem ugorhatjuk át a gyász időszakait, és nem rázhatjuk le a kétségbeesés periódusait. Végig kell élnünk. Arról van szó, hogy az életünknek vannak szomorú és sötét napjai. A történelem kiemelkedő kultúrái úgy tekintettek ezekre, mint a viselősség, az átalakulás szükséges téli álom időszakaira. … Amikor elkerüljük a sötétséget, akkor elkerüljük a feszültséget, a spirituális kreativitást és végül is az átalakulást. Elkerüljük Istent, aki a sötétben
munkálkodik ahol nem a miénk az irányítás. Talán épp ez a titok.” (Richard Rohr: Minden egybetartozik 44. o. – idézet a böjti imafonalból: https://www.imakozosseg.hu )
2026. március 1. – Nagyböjt 2. vasárnapja
Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és (ennek) testvérét Jánost, s külön velük fölment egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük: az arca ragyogni kezdett, mint a nap, a ruhája pedig vakító fehér lett, mint a fény. És íme, megjelent nekik Mózes és Illés: Jézussal beszélgettek. Ekkor Péter így szólt Jézushoz: „Uram, jó nekünk itt lennünk! Ha akarod, felállítok itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!” Még beszélt, amikor íme, fényes felhő borította be őket, és a felhőből egy hang hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik. Őt hallgassátok!”
Ennek hallatára a tanítványok földre borultak és nagyon megrémültek. De Jézus odament hozzájuk, megérintette őket, és ezt mondta: „Keljetek fel, és ne féljetek!” Amikor szemüket fölemelték, nem láttak mást, csak Jézust egymagát.
A hegyről lejövet Jézus a lelkükre kötötte: „Senkinek se szóljatok a látomásról, míg az Emberfia a holtak közül fel nem támad!”
Mt 17,1-9
Kép: Khrystyna Kvyk
