2005-08-17

Klucsik család, Magyarné Balogh Erzsébet, Vassné Baki Ilona, Tóth Tibor, Lengyel Judit

Fekete Ágnes: Áldás, békesség! Szeretettel köszöntöm hallgatóinkat, Fekete Ágnest, a műsor szerkesztőjét hallják. Van egy régi-régi plakátom, a 80-as években jelent meg, közegészségügyi propaganda anyag volt, de jól sikerült, az a címe, hogy "a siker titka a család". A Család szó, mintha élő, egymásba kapaszkodó betűemberek volnának. Ha bele gondolunk, egyébként tudjuk, hogy valóban egy olyan biztos menedék tart bennünket folyamatosan életben, mint a család, de sajnos számos esetben a korszellem kimossa ezt a mély érzést a fejünkből. Most egy olyan családdal beszélgethetünk, akiknek az élete erről szól. Az elmúlt hetekben hirdettük is, a budapesti Arany Alkony Idősek otthonában adott az egész család, mind a kilenc gyermek koncertet.

Klucsik Peti: A budapesti Arany Alkony öregotthonban zenés áhitatot tartottunk. Sokan voltak, én izgultam.

Fekete Ágnes: Miért?

Klucsik Peti: Itthon hagytam a fúvókámat, és úgy nem lehet rajta játszani. Kölcsönkaptam egy fúvókát a bátyámtól.

Fekete Ágnes: Egy körbemutatkozást kérhetek?

Klucsik Péterné Loment Ilona vagyok, hegedű-, szolfézs- és énektanár, jelenleg állás nélkül itthon.

Anna vagyok, 21 éves, a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán most vagyok első éves, cselló szakon. Nagy kedvvel tanítok, csellózom sokat, és sokfelé járunk koncertezni.

Fekete Ágnes: Tanulás mellett tanítasz?

Klucsik Anna: Igen.

Eszter vagyok. Most vettek fel a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre orgona szakra. Az idén fejeztem be a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolát.

Én Noémi vagyok, most fogok érettségizni a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, fuvola szakos vagyok.

Zsuzsi vagyok, most megyek harmadik évfolyamra a a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, klasszikus gitár szakon.

Erzsó vagyok, nyolcadik osztályba megyek Fehérváron, és zongorázom.

Én Peti vagyok, ötödikes a Széna téri Általános Iskolában, és trombitálok.

Jani vagyok, a székesfehérvári Széna téri Általános Iskolában most leszek ötödikes, és harsonázni fogok.

Én Klucsik Dávid vagyok, előképzős voltam a zeneiskolában, most elsős leszek kürtön, az iskolában meg harmadikos. Mellette még hegedülök is.

Dani vagyok, kilenc éves. Én is kürtölök, és harmadikba megyek. Ikrek vagyunk, és én is elsős leszek a zeneiskolában.

Klucsik Péter vagyok. Mérnökként dolgozom, de mérnök és zeneszerző vagyok, Budapesten dolgozom egy nemzetközi nagyvállalatnál, ebből tartom el a családomat, pillanatnyilag egyedül.

Fekete Ágnes: A Bartók konziba már mindenkinek belépőjegye van? Nem furcsa ez? Ez automatikus volt, hogy mindenki zenél?

Klucsik Anna: Nem volt automatikus. Megköszönjük Istennek, hogy mindegyikünk tehetséges zenéből. Végül is eldönthettük, a szüleink megkérdezték, hogy ki milyen hangszeren akar játszani. Aztán kérdés volt, hogy ki, merre tovább, de hát ez is szabadon választott volt.

Klucsik Péter: Azért a fiúkban van egy adag műszaki érdeklődés is, úgy hogy már hangoztak el más vélemények is korábban. Mondd csak Peti, nyugodtan!

Klucsik Peti: Én gépészmérnök szeretnék lenni, mint apa.

Klucsik Jani: Én is gépészmérnök szeretnék lenni, és én is szeretném folytatni a zenei pályát.

Klucsik Péter: Ötven felé járunk a koncertek sorában hat év alatt. Szerintem nem igazán izgulós a csapat. Azért korábban voltak ilyen problémák. Kialakult egy elég nagy repertoárunk, de most például egy teljesen új műsort tanultunk meg.

Fekete Ágnes: Ki mit játszott?

Klucsik Anna: Én a Saint-Seans csellóverseny első tételét.

Fiúk (egyszerre): Mi kvártettet játszottunk.

Fekete Ágnes: És kvártettben mondjátok, ez jó. (nevetés)

Klucsik Jani: Volt még a "No, minden népek örvendezzetek…", és apa darabját is játszottuk.

Klucsik Peti: A címe: Húsvét hangjai. Harangokra írta, meg trombitára, csellóra, hegedűre.

Klucsik Dávid: Játszottuk az "Erős vár a mi Istenünk"-et is

Fekete Ágnes: És mit szólnak az iskolában, hogy mindenütt a Klucsik névvel találkoznak?

Klucsik Anna: Nagyon jó. Nagyon szeretnek bennünket, és hála Istennek mindannyian elég jó tanulók vagyunk, ezért aztán ilyen viszonylatban tisztelnek is bennünket, és nagyon sokan megkérnek, hogy ebben-abban segítsünk nekik, meg kikérik a véleményünket.

Klucsik Eszter: Folyamatosan összekevernek minket, itt mindenki Anna meg Eszter, a többiek is.

Klucsik Erzsó: Sokan kérdezik, hogy ezt hogy lehet csinálni, mi meg mondjuk, hogy titeket is szeretettel várunk a koncertre, és nagy érdeklődéssel veszik ezt a meghívást. Ilyen érdekesség számba megy a legtöbb ember számára. Nem tudják elképzelni, hogy milyen lehet egy olyan család, ahol ráadásul Isten neve is ott van, és nem az utolsó sorban, hanem igyekeznek, hogy az első helyen legyen. A huszonegyedik században ezt hogy lehet megcsinálni! – sokan így fogadják ezt, meg hogy hülyék vagytok, mit képzeltek, normálisak vagytok egyáltalán? De aki megismer minket, az tudja, hogy ez nagy öröm.

Fekete Ágnes: Ilyet mindenki átélt már? Miket mondtak az emberek?

Klucsik Peti: Hogy miért azon az úton megyünk, a keskeny úton.

Fekete Ágnes: És mit szoktál erre válaszolni?

Klucsik Peti: Hát azt, hogy nem ők döntik el, hogy én melyik úton megyek. És hogy jó lenne, ha ők is azon az úton járnának.

Klucsik Jani: Nekem nem mondtak semmit az osztálytársaim, de a tanárok azt mondák, hogy ügyesek vagyunk

Klucsik Anna: Nem csak beszélünk róla, hanem meg is éljük azt, amiről beszélünk, és amikor megkérdezik, akkor elmondjuk, hogy mi igen is hiszünk az Úr Jézus Krisztusban. Ez nem csak egy karácsonyi mese, ami a Bibliában le van írva, hanem ez valóság. Nap mint nap vele kapcsolatban vagyunk a Biblia olvasáson és az imádságon keresztül. Ez valóság, nem egy misztikus dolog, hanem ez tényleg így van.

Klucsik Eszter: Sokan azt hiszik, hogy ilyenkor mindenről le kell mondani, meg Isten ezt nem engedi, meg azt nem engedi, de legtöbbször azt tapasztaljuk, hogy Isten sokkal többet tud adni, és sokkal többet ad. Mások azt hiszik, hogy elvesz, de Isten nem elvesz, hanem sokkal inkább ad.

Klucsik Péter: Természetesen nem elsősorban anyagi természetű dolgokról van szó, mert azért azt hozzá kell tenni, hogy anyagilag "nem vagyunk eleresztve". Azt a keveset úgy osztjuk, be, hogy elegendő legyen. Azt hiszem, hogy ezt tanulták meg leginkább a gyerekek is, hogy abban a kevésben, ami adatik, abban legyenek hálásak. Ez az a mindennél több ajándék, amiről előbb az Eszter is beszélt. A lelki dolgokban kapunk sokkal de sokkal többet.

Fekete Ágnes: Hogy működik ez? Együtt imádkoztok itthon?

Klucsik Peti: Mindenki imádkozik este, meg reggel együtt, ilyenkor mindig sorjában megyünk, mindenki elmondja, amit szeretne, ami a szívében van. Előtte beszélgetünk is

Klucsik Anna: Reggel leülünk együtt, van bibliaolvasó kalauzunk és aszerint olvasunk egy részt az Újszövetségből, egy részt az Ószövetségből, és megbeszéljük, hogy ez kinek mit jelentett. Beszélgetünk róla, és utána közösen imádkozunk. Kinek mi van a szívében, azt elmondja Istennek, és megköszönjük az éppen aznapi dolgokat, vagy amiért hálásak lehetünk, mert tényleg nagyon sok dologért lehetünk hálásak. Elmondhatjuk a kéréseinket, bocsánatot kérünk Tőle, ha valamivel megbántottuk, mert ez is előfordul sajnos.

Klucsik Péter: Ez főleg a szünetben igaz így, mert évközben azért, amikor mindenki iskolában van, meg kollégiumban, szanaszét van a család, ez nyilván nem így működik, de esténként a vacsorázó asztalnál azért együtt szoktunk lenni.

Klucsik Peti: Akik meg itthon vannak, azoknak itt van a Budai úti református templom, oda járunk, és anya vezeti a kicsiknek a gyerekórát.

Klucsik Jani: Elolvas anya egy részt, és megbeszéljük, ha valaki nem érti, és utána imádkozunk, meg énekelünk.

Fekete Ágnes: Gondolom, elég nagy feladat ez még pluszban.

Klucsikné Loment Ilona: Nagy feladat, de ez nem teher, ez az életünk egy része.

Fekete Ágnes: Hogy működik a háztartás? Ez elképesztő nagy munka lehet.

Klucsik Peti: Valaki segít anyának, vagy ha nincs itthon anya, ha bevásárol, akkor a lányok csinálják az ebédet. Valamikor apának is szoktunk segíteni, amikor kint kell dolgozni.

Klucsikné Loment Ilona: Kinn is van munka elég. Most csak nyáron van ennyire beosztva, de évközben, amikor iskolaidő van, ez így nem működik, mert megpróbáljuk őket annyira tehermentesíteni, amennyire lehet.

Fekete Ágnes: Melyik volt a legnehezebb időszak?

Klucsikné Loment Ilona: Mindegyik nagyon szép volt és nagyon nehéz. A gyerekek egymástól tanulják azt, amit a nagybetűs életben meg kell tenniük. Sokszor szándékosan vonom ki magam feladatokból, amit esetleg már a nagyobbaknak megtanítottunk. A kicsiknek már ők adják tovább.

Klucsik Eszter: Sokszor vannak veszekedések, amikor nem mindent fogadnak el, de megpróbáljuk nekik átadni, amit mi is kaptunk anyáéktól.

Klucsik Anna: Pont azért osztottuk be a házimunkákat, mert nagyon nehéz valakire rámutatni, hogy te már nagyon régen takarítottál, most te jössz. Öt lány van, naponta be van osztva, melyik nap ki mit csinál. Így azért sokkal könnyebb, hogy mindenki felkészülhet rá.

Klucsik Peti: Így a veszekedést elkerülhetjük.

Klucsikné Loment Ilona: Kaptunk külső testvéri segítséget is, amikor nekem hosszabb ideig kórházba kellett mennem, messziről jött ismerősök segítettek.

Klucsik Péter: Erdélyből is kaptunk segítséget, egy nagyon kedves asszonyka volt itt egy pár hónapig, aki nagyon komolyan segített a feleségemnek.

Fekete Ágnes: Ma kinek lesz születésnapja?

Klucsik Eszter: Nekem volt 2-án a tizennegyedik szülinapom. Ma fogjuk megünnepelni.

Klucsikné Loment Ilona: A tortasütés most nagyon egyszerűen ment, egy gyors tortát készítettünk egy új recept alapján, a hűtőgépben most fagy. Ez egy pár születésnap óta így megy.

Klucsik Peti: És nagyon finom!

Fekete Ágnes: Általában az anyuka készíti a tortát?

Klucsikné Loment Ilona: Igen. De az én születésnapomon nem engednek engem tortát sütni, hanem kapok nagyon-nagyon finom tortát.

Klucsik Péter: Megrázó élmény volt: Isten imádság meghallgató Isten, teljes biztonsággal állíthatom. Fiatalember voltam, még egyedülálló, nagyon komoly betegségeket szedtem össze a katonaságnál. Imádkoztam azért, hogy nekem ne legyenek fiaim, hogy ezt a szörnyű borzalmat, ne kelljen nekik végigélni.

Fekete Ágnes: És?

Klucsik Péter: Isten meghallgatta, az első öt lány lett. (nevetés) És nagyon kétségbe voltam esve, hogy nekem sose lesz fiam? De a hatodik fiú lett, és nagyon örültünk neki. Amikor a hetedik fiam, János megszületett, ő egy rendkívül eleven, melegszívű, de borzasztóan mozgékony gyerek volt. Egyszer ott lábatlankodott, négykézláb mászott a padlón, és mondtam a feleségemnek, hogy ebből kéne még kettő. Utána adta Isten az ikreket.

Fekete Ágnes: Megjöttek a hangszerek!

Klucsik Dani: Ez egy kürt.

Fekete Ágnes: Te választottad ezt a hangszert?

Klucsik Dani: Igen. Egy fúvókát bele kell rakni, körbe van tekerve, bele kell fújni, megszólal. A billentyűket kell nyomogatni, akkor különböző hangokat ad.

Fekete Ágnes: Milyen hangszerek érkeztek még?

Klucsik Peti: Ez egy trombita.

Fekete Ágnes: Az ott egy nagyon nagy hangszer.

Klucsik Peti: Ez egy tenorkürt, egy hosszú csövön van összetekerve, mély hangja van.

Fekete Ágnes: És most meghallgatunk egy négyest, igaz?

(Zene: fúvós kvartett, majd ének: Tégy engem békeköveteddé…)

Fekete Ágnes: A család szó ebben az évben sokszor eszünkbe juthat, mivel több szervezet is, köztük a református egyház a "család évének" nyilvánította 2005-öt. Ennek jegyében tartották meg Balatonszárszón a családosok konferenciáját Magyarné Balogh Erzsébet vezetésével. Egy kis ízelítőt hallhatunk a rendezvényből. A kapott felvételek minőségéért előre is elnézést kérünk.

Előadó: Azt szeretném kérni, hogy mindenki önállóan – tehát most nem házaspárként gondolkozva -, írjon le öt olyan fogalmat, amit fontosnak tart a családjában, mint értéket. Amit fontosnak tart vagy tartott átadni – mert látom, hogy van itt egy idősebb korosztály is -, és állítsuk sorrendbe, hogy melyik a legfontosabb, aztán a második, harmadik és a negyedik. Minden a családban kezdődik, a szenvedélybetegség is. Erre a mai alcímre, amivel foglalkozni szeretnénk, kicsit összerezzenünk, és azt gondoljuk, hogy nem, a mienkben biztos, hogy nem, mert a saját családunkat szeretjük a jó forrásaként látni. Mi jóra neveljük a gyermekünket, nekünk jók a szándékaink, és amikor iskolás lesz és valami furcsát tapasztalunk, azt mondjuk, hogy ezt nem tőlem tanultad, ezt biztos mástól szedted össze, azoktól az idióta barátaidtól, bárhol, de nem itt. Azért ha a szívünkre tesszük a kezünket be kell vallanunk, hogy ez nem mindig van így. Emlékszem egy történetre, amikor egy családlátogatáson arról beszéltünk, hogy mind a két gyerek heroinfüggő volt. A szülők mondták, hogy mi egy nagyon csodálatos család voltunk, igaz hogy 12 éves korukban elváltunk, de együtt maradtunk, és igazából ebből a válásból a gyerek semmit nem érzékelt. Ne feltételezzük azt, hogy egy gyereket a szülők válása nem viseli meg. Azért ő érzékeli ezt, jelen van ez a hangulat, ez a légkör. Minden a családban kezdődik, még a szenvedélybetegség is.

Magyarné Balogh Erzsébet: Urunk, látod fájdalmainkat, családjainkat, milyen sebeket hozunk. Látod, hogy milyen sebeket kaptunk és milyen sebeket adtunk. Előtted állunk megsebzetten, de tudva azt, hogy Te vagy a mi gyógyítónk. Várjuk, hogy nyújtsd ki kezed, és gyógyíts meg minket. Árassz el a te békességeddel. Ámen.

Lány: Azt szeretném kérni, hogy maradjunk imádságban, amíg hallgatjuk az éneket.

(Ének: Jézus, te légy a tűz a szívemben…)

Vassné Baki Ilona vagyok, Érd-Parkvárosi református lelkész. Nagyon szépen kiderült a beszélgetésekből, hogy miközben jó keresztyén módjára konszolidált családképekről beszélünk, ezt tárjuk a nyilvánosság elé, mindenkinek rettentő nagy gondjai vannak. Az előadások elgondolkodtattak, külön személyes gyógyító beszélgetések jöttek létre. Ami nagyon-nagyon jó volt még, látni a különböző generációkat együtt. Ott voltak a karonülő kicsik is, amíg éneklés volt. A gyerekek kézműves foglalkozásokon, meg gyerek istentiszteleteken voltak, a picurkák pedig végig ott maradhattak. Olyan jó volt ezt látni, hogy senkit nem zavartak, teljesen természetesnek vették. Mindig egy-egy család mutatkozott be, ez is nagyon aranyos volt. Jó volt az előadás is, nem kerülte ki a problémákat. Szóba kerültek olyan pontok, amik fájdalmasak lehetnek egy-egy családban. Minden a családban kezdődik, a férfi, a nő, a gyermek is. Mit jelent a gyermekvállalás – ezeknek a tisztázatlansága és megoldatlansága hogyan vezethet házassági krízisekhez. Sokan jöttek utána hozzám, hogy kár hogy ezt előbb nem gondolták végig és nem 10 évvel ezelőtt hallották. Azt is igyekeztem tudatosítani, hogy a választásunk mi vagyunk. Ez az abszolút szabadság, hogy választok, akit akarok, ilyen nincs, determináltak vagyunk a választásainkban. Erről nagyon sokat beszéltünk, és hogy mennyire az Úr Istentől való ez, és mit gondoljunk erről. Beszélgettünk a házasságon kívüli szexről is, hogy ez mennyire megfertőzte a keresztyén közösségeket is, és mennyire nehéz ebben megállni. És hogy ez miért csapda, hogy azt jelenti, hogy hagyok magamnak egy kiskaput, megvan a magam kis egérútja, ha szükségesnek érzem.

Fekete Ágnes: Következő beszámolónk szintén egy családi vállalkozásról szól. Tóth Tibor és felesége, Lengyel Judit elhatározták, hogy az összes genfi zsoltárt minden versszakával feléneklik CD-re.

Tóth Tibor: Szeretnék dicsekedni a salgótarjáni gyülekezet kis kórusával, megfogadtuk, hogy a 150 zsoltárt az elkövetkező két-három évben végigénekeljük. Az elmúlt vasárnap énekeltük el a 19. zsoltárt. Úgy néz ki, hogy ha már idáig kibírtuk egymást, és tart a lendület, akkor fog ez tartani addig, míg végig nem énekeljük mind a 150 zsoltárt. Reméljük, hogy a CD-nek az lesz a nagy szerepe, hogy otthon is megtanulhatók a zsoltárok. A mi kórusunknak is nagy segítség, hogy már úgy jönnek a tagok az első próbára, hogy mindenkinek átmásoltuk a CD-t. Előnyük a hosszú zsoltároknak, hogy amíg a 16. 18. versszakot is végighallgatták, addigra már a fülükbe ment a dallam.

Fekete Ágnes: Unisono éneklik, tehát egy szólamban?

Tóth Tibor: Igen. Mivel a feldolgozásnál a Goudimel-féle harmonizálást vettük figyelembe, ezért unisono énekeljük.

Lengyel Judit: Nem szabad, hogy az éneklésmód elterelje a szövegről a figyelmet. Számomra az volt a legérdekesebb, és a legnehezebb munka a lemezkészítésben, hogy egészen más énektechnikával kell énekelni, mint amit eddig tanultam, nagyon egyszerűen kell énekelni.

Fekete Ágnes: Honnan jött az ötlet? Miért tartotta ezt fontosnak, hogy egy ilyen hatalmas kiadást a világra hozzanak?

Tóth Tibor: Az ötlet tavaly született, még pedig a salgótarjáni református templomnak ünnepeltük a 75. évfordulóját, és erre készült a gyülekezet, a kórus. Kiadtunk egy kis házi CD-t. A munka folyamán derült ki, hogy sok zsoltárt nem tudunk otthon meghallgatni, egyáltalán megismerni. Akkor ugrott be nekem, hogy nekem ehhez otthon minden megvan, van egy kiváló énekes feleségem, én meg tudom szerkeszteni, akkor miért ne csinálnánk meg. Akkor jött ez a felismerés, hogy lehet, hogy ez egy feladat számomra, mert nem pénz kérdése. Így jött az ötlet, hogy a 150 zsoltárt a zsoltárok lefordításának 400. évfordulójára, tehát jövőre adjuk ki.

Fekete Ágnes: Hihetetlen vállalkozás, ha arra gondolok, hogy lesz olyan zsoltár, ami maga egy CD, mert annyira hosszú.

Tóth Tibor: Az első CD a múlt héten lett kész, most van gyártás alatt a második, és otthon dolgozunk a harmadikon, épp a 23. zsoltár van most napirenden. Úgy néz ki, hogy minden CD-re tíz zsoltárt tudunk felvenni, kivéve a 119. zsoltárt, aminek külön CD-t kell kreálnunk. A 22. zsoltár gyönyörű, de ez is egy 16 perces ének.

Fekete Ágnes: Aki szeretné megvásárolni, hova forduljon?

Tóth Tibor: Mivel mi Salgótartjánban vagyunk nagy szeretettel fogadunk mindenkit ott. A Kálvin Kiadónál lesznek megvásárolhatók a CD-k, illetve minden lelkészi hivatalba küldünk egy értesítőt, hogy ez levélben megrendelhető. Minden segítséget várunk, hogy ha valaki tud abban segíteni, hogy hogyan lehet ezt minél szélesebb körben terjeszteni.

(Ének: Dicsérlek Téged, Úr Isten…)

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát Máté evangéliuma 12. részének 46. versétől:

”Még beszélt Jézus a sokasághoz, amikor anyja és testvérei megálltak odakint, mert beszélni akartak vele. Valaki szólt neki: Íme anyád és testvéreid odakint állnak, és beszélni akarnak veled." Ő azonban így felelt annak, aki szólt neki. "Ki az én anyám, és kik az én testvéreim? Mert aki cselekszi az én mennyei atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem, és az én anyám."


Két otthon született rajzot hoztam most magammal. Az egyiket óriás betűkkel feliratozták, hogy család. Rendszeres szórakozása gyerekeinknek, hogy felírják az összes családtagot egy papírra. Szív, virág és szivárvány van még a képen. A másik képen egy hajóban evezünk mi öten. A családnak két jelképe jelenik meg ezeken a rajzokon. Az egyik a határos közösségé. A család ugyanis egy olyan közösség, amihez nem mindenki tartozik. Van, aki befér a csónakba, van aki nem. Nem azért mert nem szeretjük a többieket, hanem azért, mert az élet ilyen, hogy egy kis körbe helyezi bele az embert. A határosságon túl a mély érzelmi kötődés jelei is láthatóak, a szívben, a szivárvány barlang- szerű ívében. A partok meghatározása és a parttalan szeretet megélése mind a családban történik. De hol van a part? Ez az élet mindenkori kérdése. A kamasz gyerek máshol érzi, mint szülei. Az idős emberek pedig gyakran egészen szűkösen, csak a saját szokásiak között érzik a partokon belül magukat.

Az evangéliumi történetben egy fontoskodó ember próbálja Jézust a saját partjai felé terelni. Itt van anyád, menj hozzá. Jézus nem édesanyjának, hanem ennek az embernek teszi fel a kérdést: Ki az én családom? Az egészséges ember az első biztonságot adó csónakból elvágyik, szeretne új partokra találni. Egyre nagyobb és nagyobb körökért felelünk, kilépünk szivárványbarlangunkból és az ott kapott virágot visszük tovább. Ez a kilépés mindenki számára nehéz. Nincs olyan ember, akinek soha nem volt családjával összetűzése. Jézus nem úgy oldja fel ezt a konfliktust, hogy lezár egy utat, és nyit helyette egy másikat. Nem azt mondja, felnőttem, kinőttem abból, hogy az otthoniakat dédelgessem, hanem mintha tovább horgolná a fonalat, a következő láncszem a tanítványok közössége. Tovább gondolja a család partokat meghatározó, szeretet-életet adó szerepét. Az ő megváltói hivatása pontosan olyan, mint a családé. Leteszi életét, teljes szeretetét az emberekért. Ti vagytok a család. Ahogy a gyerekeknek fogalma nincs arról, mennyire szereti őket anyjuk, úgy ti sem tudjátok, hogy meghalok értetek. Mint minden családnak, ennek is van partja. Aki cselekszi atyám akaratát! Az éppen ott ücsörgő tanítványoknak mondja, akik legeltették szemüket rajta: aki cselekszi. A megváltás akkor lesz a család mennyei leképezése, ha életté válik bennetek az, amit hallotok. A földi családnál pontosan tudjuk, ki tartozik a háznéphez, a mennyei családnál a belső szándék jelenti ezt az elhatárolódást. Szem nem látja ezt, csak Isten tudja, hogy néha kint toporog az, aki valóban bent van.

Isten adja, hogy meglássuk, Ő földi családjainkat is behívja ebbe a nagy, láthatatlan közösségbe. Hív, hogy anyánk helyett is anyánk legyen, odaadhassa szívét nekünk.
Ámen

(Ének: Isten szívén megpihenve…)

Énekajánló – 2005. augusztus 28.

A Szentháromság ünnepe utáni 14. vasárnap a tíz bélpoklos meggyógyításának történetével (Lukács 17,11-19.) a hálaadásra tanít, az epistola (Galata 5,16-24.) pedig arra mutat rá, hogy a meggyógyított élet a Szentlélek vezetése és uralma alatt megtermi a lélek gyümölcseit. Az 51. zsoltáron alapuló főének (219.) a bűntől megfertőzött és tisztaságra (6. vers!) vágyó beteg ember kiáltása. Két másik ének szintén zsoltárparafrázis (a 198. a 134. zsoltárra, a 264. a 103. zsoltárra épül), a záróének (493.) pedig különösen utolsó három versében szól a hálaadó, Istennek átadott, gyümölcstermő életről.

Énekrend a Szentháromság utáni 14. vasárnap igéihez:

Fennálló ének: 198,1-2. (3.) Ti keresztyének, dicsérjétek Istent

Derekas (fő) ének: 219. Atya Úr Isten, könyörülj rajtam

Igehirdetés előtti ének: 391,5. Adjad minékünk a te Szentlelkedet

Ráfelelő ének: 264,5. Áldjad az Úr nevét… vagy 294. Jézusom, ki árva lelkem…

Záró ének: 493. Dicsérlek Uram, téged

Similar Posts