2007-02-07

Fekete Ágnes: Áldás békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnest, az adás szerkesztőjét hallják.

Mostanában szinte mindenki panaszkodik. Sokszor joggal. Magunk körül csak a zűrzavart és a törvénytelenségeket látjuk. Mégis mintha tudatosan keserítenének el minket, és mi sajnos elhisszük az éter hullámain eljuttatott üzenetekben, hogy szörnyű a világ. Valójában hihetetlen sok nagyszerű ember él mellettünk.

Mai műsorunkban három ilyen emberrel ismerkedhetünk meg. Mindhárom jogász. A legtöbb ember idegenkedik ettől a területtől, csak a haszonszerzés lehetőségét látja benne, pedig a jog is tud keresztyén módon élni. Mai műsorunk kérdése: vajon lehet-e a jognak és a keresztyénségnek köze egymáshoz?

Először egy ügyvéd, Hock Gyula szólal meg, akinek egy keresetlevele teljesen véletlenül jutott el hozzám, amelyet egy pap ügyében adott be. Felkerestem, és nagyon jót beszélgettünk. Ellátogattam Zlinszky János volt alkotmánybíróhoz is, aki a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tanít, végül Szathmáry Bélát hallják, aki bíró és a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának oktatója. Egyházjoggal foglalkozik. Először tehát Hock Gyulát hallják.

Hock Gyula: Az igazság nem abban az emberi értelemben fog győzedelmeskedni a földön, ahogy mi azt elképzeljük. Akkor Jézusnak igazságosztó terminátorként kellett volna eljönni, aki majd jól arcul veri a rómaiakat. Nagy vadnyugati hősként, erejét fitogtató, izmos férfiként képzelik el sokan, aki így jön el megváltani a világot. Az, hogy ez nem így történt, nekünk is üzenet.

Fekete Ágnes: Amikor megkaptam ez a keresetlevelet, megdöbbentem, mert ilyen levelek nem szoktak a bíróság elé kerülni: bibliai idézetekre is hivatkozva adta be a keresetet.

Hock Gyula: Kicsit hosszabb magyarázat szükségeltetik ehhez a témához. Gyerekkoromban papnak készültem. 11 éves koromban azonban úgy láttam, hogy nem vagyok elég jó ember ahhoz, hogy pap legyek. Visszatekintve be kell vallanom, hogy szinte semmilyen komolyabb erőfeszítést nem kellett azért tennem, hogy a piaristákhoz bejussak, hogy felvegyenek a jogi karra, hogy állásom legyen. Minden ment magától: ügyvéd lettem, és többé-kevésbé úgy éltem és gondolkodtam, mint az ügyvédek többsége, amíg egyszer csak jött egy nagy kísértés. Állandóan zaklatottnak éreztem magam, furdalt a lelkiismeret, amiért nem lettem pap. Úgy éreztem, hogy Isten engem papnak hívott el, de az élet galád módon elsodort. A megoldás kulcsát "Az ördög ügyvédje" című film jelentette. A film egy fiatal amerikai ügyvédről szól, akit az ismeretlenség homályából érdekes módon emelnek ki, és elkerül egy nagy hatalmú, New York-i ügyvédi irodába, mindenbe belekóstol, ami ezzel jár: hatalmas pénzek, hatalmas disznóságok. Alaposan tönkre megy az élete emiatt. A film végén kiderül, hogy az Al Pacino által alakított ügyvédi iroda vezetője maga a sátán. A fiatal ügyvéd ekkor megkérdezte tőle, hogy miért pont a jogot választotta, mire Al Pacino azt felelte: "mert az nyit meg előttünk minden ajtót, fiacskám. Ez az új papi rend." Ekkor esett le a tantusz: nekem ügyvédként kell papnak lennem.

Ma úgy látom, – és ezzel remélem, hogy nem sértek meg egyetlen lelkészt, lelkésznőt vagy papot sem: – nekünk annyi előnyünk van a lelkészekhez képest, hogy mi a társadalom olyan szeletébe tudunk papként befurakodni, ahová esetleg az ő kezük nem ér el. Elég annyi, hogy az illetőnek legyen egy olyan jogi ügye, ami miatt ügyvédhez kell fordulnia.

Fekete Ágnes: Ez azért olyan különös, mert az ügyvédi pálya nagyon divatos, és nem a segítő szakmák közé szokták sorolni. A jog inkább a hatalommal párosul.

Hock Gyula: de a hatalom önmagában véve egyáltalán nem rossz. Olyan, mint a kés: lehet vele kenyeret is szeletelni, de ölni is. Valóban igyekszünk befurakodni az aktákba, az aktákat kézbe vevő rendőrök, ügyészek szívébe, lelkébe. Szórjuk a magot, aztán valami csak kikel belőle.

Fekete Ágnes: Az a keresetlevél felvetése, hogy egy keresztyén ember nem keresi a maga igazát.

Hock Gyula: A Szentírásból ismerjük a kérdést: miért nem viselitek el inkább az igazságtalanságot. Sok esetben nem az a helyes magatartás, hogy nagy hanggal felkelünk az igazságért, amennyiben az igazság annyit takar, hogy van egy érvényesíthető jog, lehetőség, amiért jogszerűen küzdhet valaki. A keresztyén magatartás sokszor azt jelenti, hogy önként lemondunk erről a jogról, lehetőségről. A feljelentés azért született meg, mert a plébánost a rendőrök üldözőbe vették és feltartóztatták, amikor hazafelé tartott október 23-án. Nem keveredett bele semmilyen törvénysértő dologba, egész egyszerűen csak ott volt. A város szélén megállították, kiszállították a kocsijából, megmotozták, levetkőztették, várakoztatták. Mindeközben a papi hivatását is gúnyolták. Ráadásul megtagadták a nevük, szolgálati helyük, azonosítójuk közlését, amely minden esetben kötelező. Az Alkotmánybíróság egy korábbi ügyben már kimondta, hogy a rendőrök nem arctalan tömegként állnak az emberekkel szemben, hanem konkrét, tetten érhető emberekként. A feljelentés benyújtásának több oka is volt. A legfőbb az volt, hogy a hatalom részéről tapasztalt tömeges jogsértéssel szemben jogszerű eszközökkel így lehet tiltakozni. Az embereknek nem kell hallgatniuk, hanem hangot adhatnak a sérelmüknek. Nem azért, hogy bosszút álljanak, hanem azért, mert a fejekben és a szívekben helyükre kell tenni a dolgokat. Azt az üzenetet kapták, hogy maradjanak csendben, üljenek a helyükön, és akkor nem lesz semmi baj. Erre nem lehet más válasz, mint az, hogy az ember a maga békés eszközeivel megüzeni, hogy nem fél. Bátran akár az égő kemencébe vagy az oroszlánverembe is bemegyünk, mert tudjuk, hogy ez így van jól.

Fekete Ágnes: A másik ügyről is ejthetnénk pár szót?

Hock Gyula: Papp Lajos szívsebészről van szó, aki társaival együtt október 23-án az állami rendezvények helyszínére igyekezett, hogy részt vegyen a Kossuth téri ünnepségen. A rendőrök őt is megakadályozták. Érezhetővé vált, hogy a feltartóztatott tömegben feszültség támadt. A professzor úr a rendőrkordonnak hátat fordítva, a felvillanyozódott tömeg felé fordulva arra kért mindenkit, hogy vessék alá magukat a rendőrök utasításainak, mivel a rendőrök csak a dolgukat végzik. Erre az volt a válasz, hogy egy pajzzsal többször is ráütöttek. Miután megverték felállt, és a tömeg felé fordulva azt kérte, hogy az itt lévő rendőrökért mondjanak el egy Miatyánkot. Az egész tömeg végigmondta vele, majd csendesen feloszlott. Akinek füle van, hallja meg.

Fekete Ágnes: És ezt egy hasonló ügyészségi feljelentés követte?

Hock Gyula: Egy bibliai idézettel kezdődött. Jézus az őt megütő poroszlónak azt mondta, hogy ha rosszul szólt, bizonyítsa be a rosszat, ha pedig jól, akkor nincs ok a bántalmazásra. És hogy kerek legyen a történet, szintén egy idézettel zárult a feljelentés. Kádár Jánosnak tulajdonítják azt a mondást: Legyen minden az, ami a neve. A krumplileves legyen krumplileves, a rendőr legyen a rend őre független attól, hogy melyik oldalon kik állnak.

A jogalkotás és jogalkalmazás technikai kérdéssé degradálódott. Hasonlatossá vált a favágáshoz. Nem kell keresztyénnek sem lenni ahhoz, hogy megértsük, a rómaiak miért hívták a jogot a jó és a méltányosság művészetének. A jog legyen jó, méltányos és művészet. A jogból megpróbálják száműzni a morált. Volt olyan bíró kollégám, aki kerek perec kimondta: ez olyan, mint a matematika: osztunk, szorzunk. Csak az a baj, hogy a jog nem erre való. Volt olyan eset, amikor vettem magamnak a bátorságot és megkértem az eljáró bírói testület tagjait, hogy helyezkedjenek felül a polgári perrendtartás szabályain. Ma a bíróságnak már bevallottan jogszolgáltatás a feladata, nem pedig az igazságszolgáltatás. Megkértem az eljárókat, hogy mivel a Szentírásból úgy tudjuk, hogy minden hatalom az Istentől van, ezért minden földi hatalom arra való, hogy helyesen éljünk vele. Erre kértem az eljáró bírókat. Ott akkor hatott.

Fekete Ágnes: Véleménye szerint mióta torzult el a jog és mi az oka ennek?

Hock Gyula: Ez egy hosszabb történet, mert amióta világ a világ a hatalommal mindig visszaéltek. A konkrét kérdésre válaszolva: Úgy gondolom, ez az állam és egyház szétválasztásának egyik következménye. Ez a fajta szekularizáció is egy lépés volt abba az irányba, hogy a jog elszakadjon erkölcsi alapjaitól.

Fekete Ágnes: Mondhatjuk azt, hogy a transzcendens száműzése a világi életből szükségszerűen azzal jár, hogy előbb-utóbb az erkölcstelenség eluralkodik?

Hock Gyula: Biztos vagyok benne, hogy a jogalkotás és jogalkalmazás területén is sokan vannak, akik lelkiismeretesen állnak hozzá a saját munkájukhoz. Az az alapvető baj, hogy maga a jog nem erkölcsi megfontolásokból táplálkozik. Önálló "iparággá" vált, meg van fosztva szellemi-lelki lényegétől, és ez szomorú.

Zlinszky János: Mivel a társadalom egy részének, nevezetesen a termelésből hasznot húzóknak az az érdekük, hogy minél rövidebb idő alatt, minél több áru fogyjon, még akkor is, ha ezzel a holnapot éljük fel és másoktól a falatot vonjuk el, ezért azt magyarázzák reggeltől-estig, hogy minél többet fogyasszunk, és a minél több fogyasztás lehetőségével élni törekedjünk, magyarul: anyagi javakat hajszoljunk.

Fekete Ágnes: Egy keresztyén ember mit tehet?

Zlinszky János: A keresztyén embernek elsősorban keresztyén emberként kellene élnie. Erények, amelyeket úgy tanultunk: a takarékosság, jószívűség ezek mind olyan erények, amelyeket ma már nem írunk nagybetűvel. Kérdezték tőlem a tanítványaim, hogy keresztény erkölcsi nézetem nem akadályoz-e abban, hogy jó ügyvéd legyek. Nem akadályoz, hanem kifejezetten hasznos távlatilag. Használt akkor is, amikor alkotmánybíró voltam, és most is, amikor gazdasági bíró vagy tanár vagyok. A jog keretet ad ahhoz, hogy az ember kiélhesse a szabadság teljességét. Mivel csak az anyagi értékekben tudunk számolni, összekeverjük az értékeket. Szűk az a kapu, amin be kell menni, és nehéz a gazdagnak bejutni a mennyországba. És nem oda akar jutni? Nyilvánvalóan nem. Igazából nem hisz benne, hanem azt gondolja, hogy majd az élete végén rendbe teszi az életét. Az egyén életét a keresztény megváltás tanítása szerint, el lehet rendezni az élet végén is, de a társadalmi életet nem lehet visszafordítani, ha egyszer elrontották, mert az evilági törvények szerint működik. Mi most a gyermekeink és unokáink világát éljük fel immár kb. 30 éve.

Fekete Ágnes: Az individuum, az egyén, a személy van a jog középpontjában is, és szerintem ebből ered az, hogy ilyen zsákutcákba belefutunk.

Zlinszky János: A másik rendszerben a közösség magasabbrendűségét hirdettük az egyén felett.

Fekete Ágnes: A kommunizmusban.

Zlinszky János: Igen, és a nácizmusban, és a többi diktatórikus rendszerben. Azt mondtuk, hogy ami a többségnek jó, azt kell csinálni. Ez ahhoz vezetett, hogy a kisebbségből szappant is lehet főzni. Csődbe visz az, ha a közjogot ennyire hangsúlyozzák. Két jogterület van, ami egymással egyenrangú, mint ahogy az ember is kétféle lény egyszerre. Az ember egyéniség, egyén – ezt nem a jog adja, hanem a jog csak elismeri. A Teremtő adta ezt. Ha nem hiszünk a Teremtőben, akkor honnan vesszük az emberi jogot? Saját belátásból, de akkor ez már többségi kérdéssé válik. Attól azonban, hogy valamit többen mondanak, még nem biztos, hogy igaz is. Másrészt az ember ugyancsak Istentől és a természettől rendelten közösségi lény. Az Isten emberiséget teremtett.

Fekete Ágnes: Lehet mondani, hogy a két véglet között csapongunk állandóan?

Zlinszky János: Ma az egyént hangsúlyozzák túl. A tulajdon és a termelés egyéni csoportérdekeket látszanak a felszínre juttatni. A közösség rendjének ezeket a túlhajtásokat le kell nyesegetnie. Akkor, amikor a közösség túlzott hangsúlyozásából váltottunk, az Alkotmányban ez úgy jelent meg, hogy a köz- és magánszféra egyenrangú. Ez azonban nem valósul meg: ma nem egyenrangú a közszféra a magánszférával. A közvagyon nem érdekel senkit, úgy működtetjük, mintha magánvagyon lenne. Magán rendelkezési jogot adunk olyan embereknek, akiké az nem. Volt ez a Tocsik Márta ügy, írtak róla eleget, mindenki ismeri. Ha nem azt teszi az állami vagyon kezelője, amit a törvény elrendel, akkor azon ő nyer. Ez abszurd, mert a törvény megszegését jutalmazzuk.

Fekete Ágnes: Nem a jog a hibás?

Zlinszky János: Nem. Az a hibás, aki a jogot így használja. A jog önmagában nem érvényesül. A hitnek is és a jognak is emberekben kell aktivizálódnia. Ha nem aktivizálódik, akkor nem ér semmit. A hit is üres betű, ha nem válik valakiben életté. A hatalomnak rövidtávon igazából nem érdeke, hogy a jogot betartsa. A hatalomnak ma már hosszútávon kellene dolgoznia, és globális méretekben gondolkodnia. Nyíltan bevallott dolog, hogy érdemesebb két-három éven át hazudni annak érdekében, hogy egy párt megnyerje a választásokat, még akkor is, ha nagy baj lesz belőle, de legalább a kasszakulcs továbbra is birtokban marad. Ez nyilván nem egy erkölcsös magatartás, de hasznos volt azoknak, akik ezt alkalmazták. És nem a jog rendje teremtette ezt a lehetőséget. A jog rendje erkölcsös és éber emberek számára van írva, akik meghallják a hamis hangokat. De ma a társadalomnak annyiféle dolgot mondanak, hogy nem képes már kiválogatni, hogy mi az igaz és a hamis. Annyi mindenre felhívják a figyelmet, hogy végül is semmire sem figyel. Meghirdetett politikájuk van arra, hogy a társadalmi szolidaritást a minimumra csökkentsük, mert az sokba kerül.

Fekete Ágnes: Mit tehetünk? Mindig az a kérdés, hogy egy keresztyén ember ebben a világban mit tehet?

Zlinszky János: Keresztyénként kellene élnünk. Ha megnézzük a mai politikai mozgásokat: a kiderült hazugság és a meghirdetett gazdasági elvek már kezdenek hatni. Nekem erős kétségeim vannak abban a tekintetben, hogy akarunk-e egyáltalán leszállni arra a nívóra, ahova valók vagyunk közösen, vagy pedig irigyeljük azokat, akik magasabb nívón élnek, mert mi nem tudunk odáig felszállni. Amíg ez így van, addig nem vagyunk keresztyének. Ha nem tudunk a magunk vonalán polgári erkölccsel, nem a múlt rendszer eszközeivel érvényesülni, akkor alakítunk egy új pártot. Úgy alakulnak már az új pártok, mint a gomba az eső után. Ez önmagában nem baj, de az a kérdés, hogy ki ellen nőnek ezek a gombák. Egymás ellen. Mert nem azt mondják, hogy hiányzik még valami a politikai palettáról, amit hozzá akarnak tenni, hogy teljesebb legyen a kép, hanem azt mondják, hogy elveszik a másiktól, mert az másképp mondja, mint ő. Ez eleve nem keresztényi. Először a lényeges dolgokban kell dönteni, és nem a lényegteleneken veszekedni. Lehet eszmét váltani, amíg arra van idő. A végén döntésre kell jutni. A sok, kis szétforgácsolt erő el fog veszni. Az önmagával meghasonlott ország elpusztul, és ház házra omol. A közéletben egy sorrendet kell megállapítani: mi az, amit a leginkább akarunk, mi az, amiért hajlandóak vagyunk áldozatot is vállalni.

Szathmáry Béla: Kettősség tapasztalható az írott jog és a joggyakorlat között. Természetesen vannak nem jó jogszabályok, mint mindenütt a világon. A baj az, hogy még a jó jogszabályok sem érvényesülnek helyesen. Személyesen is vannak olyan tapasztalataim, amikor nagy megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy a bíróság nem az én jogértelmezésemet osztotta. A bíróság hozhat olyan döntést, ami eljárásjogi vagy anyagi jogi szempontból is támadhatatlan, csak éppen nem alkalmas az elé vitt társadalmi probléma megoldására. Szerintem nem csak az alaki jogszabályoknak kell érvényesülniük, hanem a törvények szellemének is érvényesülnie kell. Van olyan eset is, amikor nem feltétlenül a betű szerinti jogszabályt kell értelmezni, hanem azt a fajta jogalkotói szándékot kell kutatni, aminek érdekében az a bizonyos jogszabály megszületett.

Fekete Ágnes: Vajon a keresztyénségnek, a hitnek lehet-e ebben valamilyen szerepe?

Szathmáry Béla: Számtalan tanulmány született a jogelméletben, ami arra próbál rámutatni, hogy kizárólag a tárgyi jog alapján nem lehet ítélkezni. A jogot meg kell határoznia az erkölcsnek. A jog, aminek nincs erkölcsi alapja, az nem igazán alkalmas a társadalmi problémák rendezésére. A világ nem így néz ki, de én azért ismerek jó néhány kollégát, akiknek a tevékenységét ez meghatározza. Zlinszky János írt egy csodálatos tanulmányt a keresztény értékek jogban elfoglalt szerepéről. A méltányosság és igazságosság nem jogi kategóriák, ugyanakkor ezek együtt alakultak, fejlődtek és élnek együtt a joggal. Nélkülük senki sem képes jó ítéletet hozni. Ha valaki a keresztyén erkölcsiség alapján állva ítélkezik a pulpituson, akkor mindezeket hozza magával: méltányosság, igazságosság, tisztesség. Erkölcsi fogalmakhoz igazodó ítéletet várnak el a bírótól.

Fekete Ágnes: Az igazi objektivitás az, amikor az ember nem objektív?

Szathmáry Béla: Az objektivitás nem azt jelenti, hogy csak a jogszabályok alapján dönthetünk, hanem a pártatlanságot jelöli. Szubjektum nélkül nem lehetne ítélkezni, különben akár gépekre is bízhatnánk az ítélkezést. Az emberi oldalt mindig vizsgálni kell.

Fekete Ágnes: Kálvin János jogász volt. Van ennek esetleg valami jelentősége?

Szathmáry Béla: Az egyházszervezeti munkáiban ez egyértelműen meglátszik. Mind a mai napig problémát jelent a számomra egyházi emberek között forgolódva, hogy Kálvinnak az a tétele, ami az állam és az egyház elválasztását tartalmazza, nem valósult meg. Tétele lényegében azon az elképzelésén alapul, hogy élesen el kell választani a teológiailag tételezett egyházat, a nem látható egyházat és a látható egyházat, azt a formát, amiben mi, keresztyén emberek, a magunk egyházi életét éljük és szervezzük. Egy emberek közötti szervezetben, emberi hibákkal jellemezhető szabályok szerint élhetjük vallásos életünket. Kálvin ebben csodálatosat alkotott, az Institutioban jelenik ez meg, a gyakorlatba azonban még mindig nem ment át. Több száz év alatt igazából nem valósult meg a kálvini egyházszervezet, mert itt a nem lelkész egyháztagok szerepe soha nem jutott el arra a szintre, amit Kálvin megálmodott. Mi megpróbáljuk a teológusokat jogra tanítani, de soha nem lesznek jogászok. Nagyon távol áll egymástól a két dolog.

Fekete Ágnes: Igen?

Szathmáry Béla: Igen. A teológiai egy elméleti, filozofikus tudomány, ezzel szemben a jog alapvetően pragmatikus. Nem lehet jogi érvekkel szemben filozófiai érveket támasztani. Fordítva sem lehetséges ez. Mi, jogászok megpróbálunk a lelkészeknek segíteni abban, hogy jó jogszabályokat alkossanak.

Fekete Ágnes: Szathmáry Bélát, Zlinszky Jánost és Hock Gyulát hallották.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát Máté evangéliuma 5. fejezetéből:
"Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt. Azért jöttem, hogy betöltsem."

Édesapám mesélte, hogy egyszer a munkahelyén egy technikus külföldi folyóiratokat igénylő lapon mindenfelől naptárakat rendelt a saját maga számára. Amikor ezt megtudták, nem az történt, hogy kirúgták a technikust, hanem megszigorították a rendeletet, és ezen túl kétszer annyi adminisztrációval járt minden igénylés.

Pontosan ezt éljük nap mint nap. Papírhalmazokat kell kitöltenünk. A szabályok nem a bizalomra épülnek, hanem arra a biztos tudatra, hogy én mindenkit át akarok vágni. Mindez azért, mert a csalók számon kérése elmarad, vagy nagyon kétes.

Isten jó szabályokat adott az emberiségnek. Ezek soha sem változnak. A 10 parancsolat azért jó, mert a bizalomra épít, hiszen másként semmi értelme nincs a törvénynek. Ez lehet a keresztyénség egyik üzenete a mai jogvilág számára: bizalom és közös akarat nélkül eredménytelen minden szabályozás. Amikor nincs megbeszélés, amikor csak azon tanakodnak, hogy milyen falakat építsenek közénk, nem lesz rend, sőt a káosz felé haladunk. Mert egy darabig lehet bírságot kiszabni, de egy idő után mindenki azt keresi, hogy mi alól hogyan bújhat ki. Ez a folyamat nagyon káros.

Ezért szállt vitába Jézus a farizeusokkal: Hiába részletezitek több száz alparancsolatban a 10 parancsot! A törvény szellemét kellene betartani, az életért kellene lenni, és akkor lesz ennivaló is, meggyógyul a beteg is. Jézus szinte provokálja az írástudókat, amikor szombaton gyógyít, vagy kalászt tép, hogy elmondhassa, a törvény van az emberért, és nem az ember a törvényért.

Mégsem törölt el egy iótát sem a törvényből. Ez a nagyszerű a Bibliában, hogy nem a forradalmi újrakezdések könyve, hanem minden az előzőre épül. Ugyanaz a törvény, de lélekkel lép érvényre. Ugyanazok a szavak, de új jelentést nyerve. Mert nem a bárányokat kell már áldozni, hiszen Jézus lett az igazi áldozati Bárány.

A Hegyi Beszédben Jézus sohasem beszélt önmagáról, csak itt, ebben a mondatban. Mert Ő tölti be a törvényt! Nem úgy, hogy önmagán kívül helyezve a bírói szék magaslatából valami frappáns ítéletet hozott, hanem úgy, hogy leszállt az emelvényről, és önmaga lett az áldozat. Ez a törvény betöltése.

És ma pontosan ez a lélek kell, hogy vezérelje még a törvényeinket, de még egy iskolai szabályzatot is. Kálvin János elhagyta Genfet, amikor az általa kialakított igazgatási rendszer őt kizárta. Nem lett belőle diktátor, nem vette magát körül testőrökkel, hanem elment a városból. Sok ehhez hasonló személyisége van a történelemnek. Ezek a személyiségek képesek arra, hogy valamit változtassanak lelkünk szabályokba begyöpösödött gondolkodásán.

Adja Isten, hogy törvénytisztelő emberek legyünk. De ne feltétlenül a szabályokhoz igazodó kispolgárok, hanem a törvény szeretetteljes lényegét betöltő keresztyének!
Ámen