2007-03-07

Fekete Ágnes: Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnest az adás szerkesztőjét hallják.

Sokan mondják, milyen nehéz az élet. Szerintem elsősorban szellemileg nehéz. Olyan témákat dobnak be a köztudatba, amelyeket nagyon nehezen tudnunk feldolgozni. Ilyen téma volt a pornóképek gyerekkorban való készítésének az ügye. Ez a kérdés annak ellenére, hogy pár perces politikai témának szánták, valójában nagyon súlyos kérdéseket vet föl. Mai műsorunkban először Hirsch Anikó és Csiky Miklós gyerekpszichiáterek beszélnek, és elmondják, hogy az összes, akármilyen politikai állásfoglalású orvos elveti ezt a dolgot. Nem a szakmaiság áll a felvetések mögött. Utána hallunk két szociális területen dolgozót, Huszár Gézát és Kulcsár Jánost, azért hogy szembesüljünk a valós tényállással. Végül egy szülőpáros, Fórián Szabó Gabriella és Péter beszélnek arról, hogyan tudtak gyermekeiknek a keresztyén erkölcsök mértéke szerint beszélni a szexualitásról. Amikor minden csatornából szennyes módon dől ránk ez a téma, nem lehetünk szemérmesek, meg kell fogalmaznunk a hitből fakadó álláspontokat. Először tehát Csiky Miklóst és Hirsch Anikót hallják.

Hirsch Anikó: Egyfelől egy nagyon pozitív változás, hogy erről az egész kérdésről, a szexualitásról, a nemiségről sokkal nyíltabban és szabadabban lehet beszélni. A baj akkor van, ha ez elsiklik egy olyan irányba, amikor öncélúvá válik. Már nem az egészséges fejlődést szolgálja, hanem a torzulás felé vezet. Önmagában az, hogy egy gyerek abban nő fel, hogy látja a szüleit meztelenül, nem okoz problémát, ha ezt a szülei a helyén kezelik. A gyerek ezt megszokja, és majd csak a serdülőkorban válik érdekessé, amikor a saját magára vonatkozó szégyenlősség előjön, akkor eldönti, hogy akarja-e ezt vagy sem. Más a helyzet akkor, amikor a gyermek számára ez a fajta meztelenség szexuális túlingerlést, túlfűtöttséget okoz. Ez viszont nem jó. Meg kell a kettőt egymástól különböztetni.

Fekete Ágnes: A törvénnyel kapcsolatban az is eszembe jutott, hogy ma a testi és szellemi fejlődés – fogalmazzunk így – nagyon szétcsúszott.

Hirsch Anikó: Azt láthatjuk, hogy manapság már egy 10 éves kislány menstruál, ez nem ritka. Ez azt mutatja, hogy annyira felgyorsult a testi változás, hogy a lelki, szellemi változás nem tudja követni. Gyakran lehet tapasztalni, hogy nagy különbségek vannak a szellemi, a lelki, a szociális és a testi érettség területén. A serdülőkor kezdete és vége egyre képlékenyebbé válik: nagyon korán elkezdődik és nagyon sokáig tart. Ez egy olyan életszakasz, amiben az ember nagyon érzékeny, tele van válsággal, változással, labilitással. Mindez ráadásul akkor, amikor a gyermeknek az lenne a dolga, hogy mindazt, ami gyerekkorában történt, a kapcsolatait a szüleivel, a saját világlátását valamilyen módon összerendezgesse és kialakítsa majdani felnőtt személyiségének alapjait. Az ebben az életszakaszban történő hatások sokkal erőteljesebbek tudnak lenni.

Fekete Ágnes: Én emlékszem, hogy kisgyerekkoromban találkoztam egy mutogatós bácsival, és ez borzasztóan sokkolt. Sokáig nem tudtam feldolgozni: ki ez az ember, mit csinált, miért nekem?

Hirsch Anikó: Nagyon sok embernek vannak ilyen élményei, és bár ezek az élmények nem is annyira közvetlenek, mégis nagyon mélyen bevésődnek és megmaradnak. Nagyon fontos dolgot említ: miért pont én. A gyerekek rengetegszer önmagukat vádolják azért, mert velük ez a dolog megtörténhetett. Ha feléjük egy felnőtt szexuális érdeklődést mutat, akkor a gyerekben gyakran vetődik fel, hogy valamiért ő rossz, vagy olyan, ami kiváltja ezt a viselkedést. Ezeket az élményeket nehéz feltárni, mert nagy szégyennel és szégyenlősséggel találkozik az ember a gyermekekben. Erről rendkívül ritkán lehet beszélni. A pornográfia egyik nagyon fontos tulajdonsága, hogy személytelen, a szégyen pedig egy nagyon személyes dolog. A serdülőkorra jellemző, hogy miközben érzi egy fiatal a szexuális ingert, közben szerelmes egy számára kiválasztott lányba. Ez egy plátói szerelem. Fokozatosan érik össze ez a kettő benne. Manapság azt látjuk, hogy az első nemi kapcsolat nagyon korán bekövetkezik, és valószínű, hogy ez a fajta összetalálás még nem történik meg. A túl korai érintkezés megkezdése ezt a fajta találkozást meg fogja nehezíteni. Nagyon hamar történik meg a kiégés, amikor már nehéz megtalálni azt az érzelmi vonulatot, ami fontos lenne, mert a személyiség fejlődését szolgálná. Kialakulhat hosszútávon egy olyan helyzet, amikor valakinek a szexuális vágyát kielégítendő tárgy nem feltétlenül azonos azzal a személlyel, aki egyébként az érzelmi kötődést képviselni.

Fekete Ágnes: Lehet-e azt mondani, hogy a nagyon korai szexuális kapcsolatok az eredői a pornográfia terjedésének, illetve igényének, mivel az emberekben szétválik a testi és a lelki kapcsolat?

Hirsch Anikó: Hogy összefüggés van a két dolog között, az elég valószínű. A pornográfia személytelen, csak és kizárólag magát a kielégülést, az ösztön szintjén meglévő fizikai igényt szolgálja, mást nem nagyon. A szexualitás a nő számára a saját nőiességének a felvállalása is. Az, hogy ő egy szituációban milyen visszajelzéseket kap, hogyan értékelik őt, ez alapvetően hozzájárul ahhoz, hogy a saját nőképe hogyan fog alakulni. Könnyen elképzelhető, hogy az a kislány, aki túlságosan korán és válogatás nélküli kapcsolatba belekeveredik, olyan fajta visszajelzéseket fog kapni, amiből az ő női önképe alulértékelt, nem igazán jól funkcionáló női énkép lesz.

Fekete Ágnes: A cigány kisebbségnél nagyon korán elkezdenek együtt élni. Lehet azt mondani, hogy ez egy kicsit más helyzet?

Hirsch Anikó: Ez egy szocializációs kérdés is. A középkorban az emberek már 30 évesen meghaltak, és ezért teljesen nyilvánvaló volt, hogy már 15 évesen férjhez adták a lányokat. A szexualitást és a pornográfiát nem lehet összekeverni. Egészen más dolog, hogy egy 16 éves kislánynál szóba kerül, hogy férjhez adják, mert az adott kultúrkörnek megfelelően szocializált. Itt másról van szó: rengeteg gyerektől hallom azt is, hogy megpróbálnak úgy viselkedni, ahogy azt a pornófilmekből látják, miközben egyiküknek sincs erre igénye, de mégis azt hiszik, hogy ez így jó. Elkezdenek azon gondolkodni, hogy biztosan úgy kell viselkedniük, mint egy pornószínésznőnek. Nem biztos, hogy ezeket az embereket kellene "sztárolni", mert ezzel megerősítjük a gyermekek számára, hogy ez egy fontos, jó dolog, ilyennek kell lenni, és a gyerekek megpróbálják utánozni.

Csiky Miklós: Mondják azt, hogy a szexuális problémákkal és a direkt szexuális függőséggel küszködők aránya jóval nagyobb, mint ahogy azt az ember gondolná. Ez abból fakad, hogy a túl korai feldolgozatlan, feldolgozhatatlan szex-élmény, akár film, akár pornográf képeknek a nézegetése mélyen lemennek a személyiségbe, és a szexuális viselkedést idegen programként tudják vezérelni.

Fekete Ágnes: Azért van az, hogy egy negatív öngerjesztő folyamat kezdődik újra és újra? Például egy lány újra és újra olyan férfiakat választ, akikkel ugyanazt a rossz élményt éli át.

Csiky Miklós: Így van. Úgy szoktak fogalmazni, hogy ezzel a traumatikus élménnyel nem tudnak együtt élni a gyerekek, a fiatalok, és mivel megosztani sem tudják általában másokkal, mert bűnösnek érzik magukat és nagyon nagy szégyennek élik meg, ezért ez egy megosztatlan, megoszthatatlan élmény marad nagyon sokáig. Éppen ezért elássák vagy lejegelik. Ez az egyik hozzájárulója annak, hogy a feldolgozatlan, átéletlen, meggyászolatlan, ki nem sírt élményt újból és újból át kell élni. Úgy mondjuk ezt idegen kifejezéssel: acting out. Ahhoz tudnám ezt hasonlítani, mint amikor egy szálka belekerül az ember szervezetébe és se kilökődni, se megnyugodni nem tud.

Fekete Ágnes: Volt egy betelefonáló a múlt heti műsor után és azt kérdezte, hogy miért akarjuk kriminalizálni az ifjúságot, mert hogy 14 fölött már az első szexuális kapcsolatukon túl vannak, és nem jó, ha bűntudatot ébresztünk bennük.

Csiky Miklós: Nagyon határozottan szét kell választani a szexualitást és a pornográfiát. A szexualitás az intim életünk része, és egészen más jellegűnek tartom a pornográf képekhez való hozzájárulást, az abban való részvételt. Ez szerintem az intimitásra való képességünknek a betegségét jelzi inkább. Aki ilyenben vesz részt, annak az intimitás megéléséhez való képességével valami baj van. Aki összemossa a kettőt, vagy értetlenkedik, hogy miért találjuk kivetnivalónak ezt, az önmagáról ad ki egy tanúsítványt arról, hogy ezzel a dologgal kapcsolatban nála valami nincs rendben.

Fekete Ágnes: Én érzek egy nyomást, hogy legyen egy társadalmi konszenzus, amely ezt elfogadja. Egyre több az ilyen újság és egyre több helyen felbukkan ez a jelenség.

Csiky Miklós: Nem egészséges szexualitású emberek a saját szexuális éhségüket próbálják csillapítani. Ezeknek a dolgoknak az erőltetése vagy a publicitás növelése kapcsán ez az egyik ok.

Fekete Ágnes: És ezeknek valószínűleg hatalmuk van.

Csiky Miklós: Igen. Ha az embernek valami baja van, akkor kompenzál. A másik az, hogy ezek a túl korai élmények feldolgozatlanságot és szex-függőséget okoznak. Minden függőség egy másik függőségre sokkal inkább hajlamossá tesz. Ez azt jelenti, hogy azok az emberek, akik ezen a téren érintettek, sokkal könnyebben vezethetők: jobb fogyasztókká válnak, jobban manipulálhatóak.

Fekete Ágnes: Feltételezhetünk manipulálást ezek mögött?

Csiky Miklós: Aki valamilyen függőségben, hiányállapotban szenved, az próbál valahogy kielégülést találni. Ez esékenységet jelent.

Fekete Ágnes: A szülőknek, akik keresztyén erkölcsök szerint próbálnak élni, nagyon nehéz képviselni azt, hogy ők nem tartják jónak, hogy a gyerek már kamaszkorában szexuális kapcsolatba kerüljön valakivel, miközben az egész társadalomban lassan ez normává válik.

Csiky Miklós: Különböző szakemberek véleményét hallottam, de akár a konzervatívabb, akár a liberálisabb szárnyhoz tartoztak, a korai szexualitást egyikük sem üdvözölte, és egyikük sem tartotta jónak. A szakemberek jelentős része látja ennek a visszás és káros voltát.

Huszár Géza: 15 évet dolgoztam gyermekvédő intézetben. GYIVI-nek hívták régen, most GYESZA. Volt egy fiatal anyuka, akit fiatal korában megerőszakoltak, és emiatt nagyon furcsán viszonyult a szexuális felvilágosításhoz. Született két lánya, és úgy döntött, hogy a férjével világosíttatja fel őket. De valamilyen módon a férjében sem bízott meg, és beszélt egy túlbuzgó védőnővel. A férfi nagyon ügyetlen volt ebben, de soha nem derült ki, hogy mi történt pontosan. A védőnő azonnal talált egy gyámügyest, aki beutalta a gyerekeket. Egy intézet vezetőjeként találkoztam velük, két diplomás ember volt. Nagyon szerették volna visszakapni a gyermekeket, minden nap bejöttek őket meglátogatni, és csak nagy tortúra után engedték őket haza.

Fekete Ágnes: Most egy kicsit a másik véglet van, nem? Tehát a szülőpártolás van mindenek felett.

Huszár Géza: Igen. A gyermekvédelemben van egy olyan szemlélet ’97 óta, ami a vérszerinti családok jogainak megerősödését szolgálja. Azt látom, hogy mindenki produkálni akar valamilyen "sikersztorit", vissza akarja adni a gyermeket akkor is, ha ennek nincsenek meg a feltételei.

Fekete Ágnes: Azoknak a gyermekeknek az életében, akik a gyámügy közelébe kerülnek, gondolom a szexuális problémák gyakrabban előjönnek.

Huszár Géza: Egy kicsivel több az erőszak és a megrontás, tapasztalataim szerint. Nem akarom bántani a rokkantnyugdíjas férfiakat, de nagyon sok olyan esettel találkoztam, amikor ők okozták a problémát. Elveszítette a munkáját, szomorú volt, iszogatott. Persze az is sokszor előfordul, hogy eszközként használják fel a gyerekek ezt a témát, és nem történik komolyabb dolog.

Fekete Ágnes: Az állami gondozásból kikerülő gyerekek érzékenyebbek az érintésre. Vágynak is rá, de taszítja őket.

Huszár Géza: Azzal, hogy valakit fényképeztek volna, én nem találkoztam régebben. Olyannal viszont annál inkább, akit futtattak. Szerencsétlenek elmesélték, hogy milyen körülmények között és milyen érzésekkel kellett kiállniuk az országút mellé. Borzasztó. Nincsenek is abban a korban, hogy felfogják ennek az egésznek a tartalmát.

Fekete Ágnes: Gyakorlatilag, ha valakinek a fejét elcsavarják, és azt mondják neki: gyere, futtatlak téged, akkor az el tud menni. Nincs ennek gátja. Nincs, aki megvédje?

Csiky Miklós: Sokszor megtörtént, hogy amikor egy ilyen elszökött lánnyal beszéltem, azt mondta, hogy az még mindig jobb élet volt, mert megkapott bizonyos dolgokat, amiket a nevelőotthonban nem. Úgy érezte, hogy szabadabb. Olyat is láttam, hogy egy cigány családban az apuka futtatta a lányokat, és amikor a lányoknak ebből elegük lett, elintézték, hogy intézetbe kerülhessenek, apuka mindent megtett, hogy visszakaphassa a gyerekeit. Azt a csatát sikerült megnyerni, mert be tudtuk bizonyítani, hogy az apukánál nincs jó helye a gyerekeknek. Nagyon megrázó volt, egyáltalán nem volt egyszerű. Többször is intézetet kellett váltaniuk a gyermekeknek, mert az apuka mindig megkísérelte megszöktetni őket. De nem csukták le utána.

Fekete Ágnes: Azon múlik egy-egy ilyen eset, hogy ki milyen emberekkel találkozik?

Csiky Miklós: Igen. Ha valakinek komoly hite van, az sok mindentől megóvja. Van segítsége abban, hogy ne váljon egy ilyen eset elkövetőjévé, de sértetté is nehezebben válik, mert tud kitől segítséget kérni. Ez egy ernyő. Amikor valaki gyón, mert úgy érzi, hogy hibázott valamiben, vagy elmondja a lelkésznek, hogy valaki bántotta őt, bízom abban, hogy a lelkészek, papok ezt titokként kezelik, és megtalálják a segítség módját.

Huszár Géza: Találkoztam egy olyan asszonnyal, akinek a két gyermekén kívül nem volt semmije. Megélhetési gondjaik voltak, és erre azt a megoldást találták ki a szülők, hogy pornográf képeket bocsátanak áruba magukról, és ebből szereznek bevételt. Hogy a gyerekeket mennyire vonták ebbe bele, azt nem tudom. Az asszony áldozatává vált ennek az egész történetnek, hamarosan belátta, hogy mi is történik tulajdonképpen vele. Ki akart szállni, de csak úgy tudott, hogy elhagyta a férjét, és a gyermekeivel együtt elmenekült. Ez anyagilag is lavinát von maga után, mert ha egyszer beindul valami, és sikerül megoldani a fizetési problémákat, akkor újabb dolgok válnak kívánatossá, könnyed pénzkeresetnek tűnik ez egészen addig, amíg valaki rá nem ébred arra, hogy mit csinál. Kettős a helyzet: az egyik pillanatban nagyon komolyan vesszük, és érzékenyen reagálunk bizonyos kérdésekre. Ilyen például a pedofília. Amikor egy anyuka elmondja, hogy ő egy bántalmazott nő, krízisben van, akkor lehet tudni, hogy a hozzáállása most tanította meg vele ezeket a kifejezéseket. A másik véglet a valóságban lappangó nehézség, ami belopózik a családokba, körülveszi azokat az embereket, akik ebbe belecsúsztak.

Fórián Szabó Péter: 10 évesek lehettek a gyermekeink, amikor a balatonalmádi strandon néhány hölgy felsőrész nélkül jelent meg. Azt vettem észre, hogy forog a gyerekek feje, miközben nekem is uralkodnom kellett magamon, hogy ne forogjon. Automatikusan adta magát a kérdés: miért teszik ezt ezek a nénik. Erről beszélgetni kellett: ez persze az ő dolguk, de ez bennünket zavar vagy nem zavar, természetes-e, hogy utánanézek, vagy le kell sütni a szemünket. Ebből egy nagyon érdekes beszélgetés alakult ki a fiúk 10 éves szintjén.

Fekete Ágnes: MI volt a konklúzió egyébként?

Fórián Szabó Péter: Nem tagadhattam le, mert a gyerek is észreveszi, hogy én is megfordulok egy-egy hölgy után. Bennünk, férfiakban létezik és él ez az érdeklődés. Arról beszéltünk, hogy nem természetes, hogy itt ilyen kihívó módon viselkedjenek nők. A néni saját belső szerencsétlensége, hogy erre kényszerül, hogy magát így mutogassa. Persze visszaél azzal, hogy ez a férfiakat érdekli. Mondtam nekik, hogy titeket is egyre jobban fog ez érdekelni.

Fórián Szabó Gabriella: Már amikor az első gyermekünket vártuk, beszereztünk néhány könyvet, és sokat gondolkodtunk azon, hogy hogyan neveljük a gyermekünket. Izgatottan készültünk ezekre a beszélgetésekre, mert nem olyan egyszerűek, akármilyen korán kezdjük is el őket. Az óvodában már vannak olyan gyerekek, akik akármikor nézhetik a tévét. Összeszednek mindenfélét, és ezeket helyre tenni a fejükben, nem egy könnyű dolog. Sok jó könyvet adtunk nekik, és ők is jókat találtak. A mi gyerekeink nagyon szégyenlősek, és nem olyan szívesen hoznak elő ilyen jellegű témákat. Számunkra egyszerűbb volt, hogy elolvastak egy-két könyvet, és utána ezekről beszélgettünk. Engem megnyugtat, ha tudom, hogy mit olvas, mert ezeket a könyveket általában én is elolvastam. Ha tetszett a könyv, és iránymutató volt, akkor jobban megnyugtat, mint az, hogy leülünk és tartok egy előadást.

Fórián Szabó Péter: Valószínű, hogy az, amit tőlünk kaptak, döntően csöpögött, észrevétlenül történt. Az, amit egy szülő adhat, maximum 20 %, a maradék 80-at a gyerek máshonnan szedi össze. Meg kell látnunk azt, hogy honnan szedik össze. A fiainknak nagyon jó hittanáruk volt, egy éven át tartott a családi életről és az erkölcsről órákat. Számukra azok a közösségek is sokat jelentettek, ahova jártak. Nekünk kell azon lennünk, hogy ilyen helyekre eljussanak.

Fórián Szabó Gabriella: Hat-hét alkalommal tartottunk előadást fiataloknak, cserkészeknek, nagyobb kamaszoknak, fiatal felnőtteknek, amelyekben mindig szóba került a párválasztás, szexualitás. Ezekre mindig nagy izgalommal készültünk.

Fórián Szabó Péter: Volt fiús délelőtt, lányos délelőtt, de tartottunk együtt is beszélgetést. Amikor a fiúknak arról beszéltem, hogy hol kezdődik az, amikor a lelkiismereted vádol, nagyon emlékszem rá, hogy a fiúk nagy szemekkel figyeltek, és koppant bennük valami. A szülők azt szeretnék kamaszkorban, hogy a gyerekeik átláthatóak legyenek, lássák minden baját, a rá leselkedő veszedelmeket, hogy ott tudjanak állni mögötte, amikor kell. Szerintem jobb lenne, ha mi lennénk átláthatóak a gyerekek számára, mert többet adunk neki ezzel. Ha nekünk nincs annyi dugdosni valónk, vagy ha elbuktunk valamiben, akkor ismerjük be: úgy legyünk átláthatóak, hogy elmondjuk, nekünk is vannak nehézségeink. Ezen a téren is nagyon különbözőek vagyunk. Emberek vagyunk mindannyian, és tudnunk kell egyetérteni ebben. A gyereknek nagyon értelmesen el lehet mondani mindent a maga szintjén. Akármit kérdez a gyerek, nyugodtan lehet rá válaszolni.

Fórián Szabó Gabriella: Azt a megkülönböztetést kellene látni igazából, hogy Isten miért adta nekünk ezt a kincset, amivel egymást boldoggá tudjuk tenni. Ha ezt elszúrjuk, akkor sokkal nehezebb. Az, hogy olcsó örömöket megél azért, hogy ne hagyja el a barátja, barátnője, hogy nagyfiú legyen, hogy vagány legyen, ezért valami olyasmit pazarol el, ami nagy tőke az életben. Ezzel tudja a házastársát boldoggá tenni. Ezt már egy kicsi gyereknek is el lehet mesélni, de a kamaszoknak is. Ezt meg lehet értetni. A gyerekeinknél nagyon fontos volt, hogy eleven, fiatal házaspárok meséltek nekik ezekről a dolgokról. Sokat adott nekik ez az élmény.

Fórián Szabó Péter: Még ma is emlékszem arra, hogy volt egy olyan jegyestanfolyam, amin egy fiatal házaspár is részt vett. A fiatalasszony azt mondta, hogy ha valaki igazán meg akarja tudni a párjáról, hogy az hozzá való-e, akkor nem ketten kell elmenni sátorozni, hanem még 10 tízéves gyerekkel kell menni, és akkor majd kiderül, hogy ki a párod. Ezeket jó, ha olyan párok mondják el, akik tényleg csak egy kicsivel idősebbek a hallgatóiknál.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát János evangéliuma 8. fejezetéből:
”Jézus lehajolt, ujjával a földre írt. De amikor szorgalmasan kérdezték őt, felegyenesedett, és ezt mondta nekik: "Aki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ.”

Jézus nem akart megszólalni a bűnös nő mellett. Talány, hogy mit írhatott a homokba, talán a bűnöket eltörlő erőt jelképezte. Sok feltevés létezik. Mindenképpen azt látta, hogy itt a szavak nem szavak többé. Vajon mi tudunk hallgatni? Le tudunk hajolni a porba, és nem félelemmel telt hangon kiabálni az erkölcstelen és vádaskodó világra? Elhisszük, hogy sokszor a csönd nagyobb erő, mint a legszebb prédikáció? Hogy végül nem a hangoskodók győznek? Még a gyerekekkel is itthon átélem, hogyha nem engedek indulataimnak, ha le tudok ülni, és csendben nézni arra, aki éppen tajtékzik, valami újfajta párbeszéd kezdődik el köztünk.

Azután Jézus mégiscsak megszólalt. Amikor unszolták, és eljött az ideje, elmondta ezt a 10 fontos szót. A csendben tudnak csak megszületni ezek a pontos állítások. Mindig elcsodálkozom: hogyan tudott Jézus ennyire precízen, minden tévedés nélkül fogalmazni. Mi vajon miért nem tudunk? A bűn bűn marad, de nála nem lesz emberi ítélet tárgya.

Nemrég, egyik műsorunkban Tímár Ágnes az Utak és Útvesztők című könyvről beszélt. Ebben a műben szerepel egy történet 1961-ből, amikor a cellájába szándékosan egy homoszexuális párt küldtek be, hogy kikészítsék. Fölötte aludtak. Leírja, milyen iszonyat volt. Állati hörgést hallott, nem hunyta le a szemét, csak imádkozott, imádkozott ugyanazt ismételgetve, ahogyan bírt. "Uram Isten most mit vársz tőlem?" – kérdezi. A kiszolgáltatott rabokat nem árulhatja el. Cinikus gúnnyal várta mindenki szavait. "Mosakodom, öltözöm, hangtalanul, magamba zártan, nem nézek senkire, csak csendben imádkozom." – írja. Már eltelt három nap. Hétvégére a zárkatársak kérdezték meg tőle, hogy mi van vele? Miért nem szólal meg? És akkor végre megszólalt: "Itt vagyok közöttetek kiszolgáltatva. Miért tettétek ezt velem?" Valaki felzokog, a jég megtörik. A történet vége, hogy szétosztja kenyerét a cellában.

Mindennél nagyobb hivatása ma a keresztyénségnek, hogy a bűnt nevén nevezze, de ne ítélkezzen. Ez úgy lehetséges, hogy a rosszat nem úgy fogjuk fel, mint a jó ellentétét, hiszen akkor egyenértékűnek tűnne ez a kettő. Mint a kovász a tésztában, bele kell élnünk ebbe a világba, hogy a jó lényegileg más, mint a rossz. Mert amikor valaki bánt engem, könyöröghetek, hogy amit tesz, valójában ne legyen rossz, hogy ne alacsonyítson le, hogy jót szüljön bennem ez a fájdalom. A rossz ezért ártalmatlan lehet a mi számunkra. A jó viszont Isten legfőbb tulajdonsága. A jóságot igazán csak ajándékba kaphatjuk.

Meg kell neveznünk a bűnt, és ellene kell állnunk az ítélkezésnek. Ez úgy lehet, ha szilárdan ragaszkodunk a jóhoz a magunk életében, és szilárdan ragaszkodunk a szeretethez, amely a másik életéhez vezet.
Ámen