Üresség
Üres a ház. Mindenki elment, csak a morzsák maradtak a sok tányér alján. De a fejem nem üres, mert zsonganak benne a szavak, a liturgia,…
Üres a ház. Mindenki elment, csak a morzsák maradtak a sok tányér alján. De a fejem nem üres, mert zsonganak benne a szavak, a liturgia, az élmények, minden, ami az ünnepen történt.
Végül mindig eljön az üresség. Üres a sír is. Azt mondják az okos történészek, hogy ez igazi bizonyíték: mindenki egybehangzóan látta az ürességet. Azt észlelték, hogy nincs. Tehát az észlelés lehetetlenségét vették észre.
Ez a nincs bontja ki azt a titkot, ami a húsvét. Mint amikor édesapám átbillent a fényes világba. Nagyon emlékszem: Ott maradt az összehajtott takaró az ágyon. Rendezett űr.
Érzékszerveink csak az éppen eléjük pottyanó dolgokat érzékelik, de a hiányról, az eltűnésről nem tudnak semmit. A hit tud csupán erről az űrről. Hogy istenhiányos világban élünk. Isten mégis az arcomba írta magát. A két valóság, a látáson inneni és túli világ közös metszete az űr. Az üres sír.
Ez nem a közöny üressége. Nem is olyan, mint amikor kidől a pudvás fa, mert már nincs, ami tartsa. Hanem mint amikor valakit várunk, és a kikészített szék tele van már vele. Húsvét üressége Istennel van tele. Azzal a tudással ülök az üres házban, hogy a világ jó fele tart.
2026. április 6. – Húsvéthétfő
Az asszonyok gyorsan elsiettek a sírtól. Remegve, de nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme, egyszerre Jézus jött velük szemben, és megszólította őket: „Üdv nektek!” Ők pedig odasiettek hozzá, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, mert ott viszontláthatnak engem.”
Még úton voltak, amikor néhány őr bement a városba, és jelentette a főpapoknak a történteket. Ezek a vénekkel együtt tanácsot tartottak. Úgy határoztak, hogy sok pénzt adnak a katonáknak, és meghagyják nekik: „Mondjátok azt, hogy éjnek idején, amíg mi aludtunk, odajöttek a tanítványai, és ellopták a holttestet. Ha tudomást szerez róla a helytartó, mi majd megnyugtatjuk, és kimentünk benneteket.” Azok elfogadták a pénzt, és úgy tettek, ahogy meghagyták
