2007-06-06

Fekete Ágnes: Áldás békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnest, az adás szerkesztőjét hallják. Egyik szombat reggel egy nagy bevásárlóközpontba mentem vásárolni, vesztemre. Hajnali csendben indultam el, ott viszont éppen – szó szerint – hangversenyt játszottak a tévékészülékekkel. Érezhetően a különböző osztályok eladóinak zenei ízlése vetélkedett, miközben a vásárlók kóvályogtak a zajban. Azt élem meg, hogy folyamatosan ellopják tőlünk a csendet. Ma a zaj egy olyan társadalmi gond, aminek igencsak van lelki hatása. Erről beszélgettem először Dr. Illényi Andrással, aki a Magyar Tudományos Akadémia akusztikai komplex bizottságának elnöke.

Dr. Illényi András: Zaj lehet a legszebb madárcsicsergés vagy a békakuruttyolás is.

Fekete Ágnes: A csend viszont csak egyféle.

Dr. Illényi András: Valószínűleg. Azt szokták mondani, hogy a csend a hang hiánya. Más a csend a nagyvárosi emberek számára, és más a csend a természetes körülmények között élő ember számára.

Fekete Ágnes: Abban viszont egyformák vagyunk, hogy a fülünk romlik a zajban.

Dr. Illényi András: Így van, romlik, de sok mindenhez hozzá is szokik. Idővel menekülünk a zajtól, menekülés közben pedig új zajt keltünk, ezzel próbáljuk meg magunkat elfüggönyözni.

Fekete Ágnes: Döbbenetes tapasztalat, hogy idős emberek is gyakran keresik az állandó zajt, folyamatosan rádiót hallgatnak.

Dr. Illényi András: Igen, bár ez más okokra vezethető vissza. A legtöbb ember fél a csendtől, fél az önmagával kapcsolatos dolgokkal szembesülni, ezért sokan elmenekülnek a zajba, állandó zajforrást keresnek. Ennek a jelenségnek egy erősebb kifejeződése a walkman, mellyel a tinédzserek órákon át a hallásukat rongálják.

Fekete Ágnes: Rongálja a hallást?

Dr. Illényi András: Nagyon erőteljesen méghozzá. Pár évvel ezelőtt hallottam, hogy a norvég királyi testőrség tagjai közé az egészségüket tekintve is a legkiemelkedőbbeket veszik föl. Egyre nagyobb nehézséget okoz azonban számukra egészséges hallású embereket találni. 14-18 év között a diszkó és a walkman következtében nagymértékben sérül a hallás. Az én fiatalkoromban bármelyik egyetemistát fel lehetett kérni akusztikai vizsgálatra, ma pedig külön vizsgálattal kell ellenőrizni, hogy egyáltalán rendben van-e még a hallása, vagy már nem.

Hogyan sérül a hallás? A levegőben érkező rezgés a dobhártya átalakításával belső-csigabeli folyadékmozgássá alakul át. A legbelső mozgás teljesen finom mozgás. A fülünk rettenetesen érzékeny, ráadásul olyan eszköz, amelyhez hasonlót az ember nem tudott produkálni. Több éves diszkó-zajban eltöltött idő visszafordíthatatlan folyamatot indít el. Van a fülünkben egy finom szőrsejt-réteg, amelyet zajban, a mozgás hatására a membrán folyamatosan érint. Ha ez a mozgás nagyon erős, durva, nagy amplitúdójú, akkor azt a kis szőrsejtet úgy eltapossa a membrán, mintha traktor taposta volna el. Egyszerűen eltűnnek, és többet nem fejlődnek ki.

Budapesten a Művészetek Palotájában olyan csendet sikerült produkálni, ami az abszolút csend három-négyszerese. Ez olyan csodálatos körülményekhez vezet el bennünket, ami azt mutatja meg, hogy a csend sok mindenhez hozzá tud segíteni, olyasmihez is, amit különben nem érzékelünk.

Fekete Ágnes: Aki nem él zaj nélkül, az nem tudja, hogy milyen csendben lenni.

Dr. Illényi András: Egyes állatfajok, de az ember is sokkal szélesebb sávban észlel hangokat, mint amilyen sávban hangokat elő tud állítani. Ráadásul az ember álmában is folyamatosan hall.

Fekete Ágnes: Tehát a védekezés az első funkciója a hallásnak.

Dr. Illényi András: Mindenképpen nagyon fontos. Amikor az első gyermekünk született, és a feleségem a szülés után néhány napig kimerülten aludt, valami miatt szólnom kellett neki, de hiába ráztam, szólongattam, kiabáltam, nem sikerült felébresztenem. Aztán jött az ötlet: akusztikus jelleggel ébresszük fel. Próbáltam utánozni a gyereksírást, és arra rögtön felébredt. Arra volt beállítva, hogy a gyerekre figyeljen. Minden mástól eltekintett. Alváskor is működik ez az ösztön.

Történt olyan is, hogy a szomszéd macskája állandóan átjárt hozzánk, és ennek nem annyira örültem. Fel tudtam ébredni a macska járására is, annyira zavart, pedig ők elég nesztelenül járnak. A siket embernek ez a lehetősége nincs meg: amikor este kikapcsolja a készüléket, attól kezdve megszűnik számára a zaj, és akkor derül ki, hogy a csend egy nagyon kellemetlen dolog.

A kínaiaknál volt ismert egy olyan kivégzési mód, hogy egy csendes barlangban elhelyeztek embereket, akik két-három hónapon belül vagy megőrültek, vagy elpusztultak. Az a fajta csend, ami mindennek a mesterséges kiiktatása, az ember számára nagyon borzasztó lehet. Ugyanakkor van egy olyasfajta aktív csend, ami viszont messzebb vezet. Olyan csend, amire eljutva az ember egyben az Isten közelébe jut, kikapcsolja a világot, a másfelé húzó információkat. Komolyabb, mélyebb, elmélyülés jelleggel tudunk kapcsolódni egy olyan felettünk álló világhoz, amely által megfoghatunk olyan igazságokat, melyeket különben ez a másik zaj elfed.

Fekete Ágnes: Ha jól értem, úgy gondolja, hogy a zaj nem alkalmas arra, hogy ezzel a világgal találkozzunk.

Dr. Illényi András: Semmiképpen nem alkalmas. Természetesen ez kortól is függ. Ezért mentek el nagy gondolkodók kolostorokba, ezért vonultak el a styliták, az oszlopos szentek oszlopokra. Persze ha az ember a zavaró énjét, az egóját nem tudja kikapcsolni, akkor erre a csendre nem jut el. Természetesen energiára van szükség ahhoz, hogy ezt el tudjuk érni. Nagyon jó iskolák is vannak, érdemes ezeket évente legalább egyszer pár nap erejéig követni.

Fekete Ágnes: Tehát ezek olyan gyakorlatok, amelyek elősegítik, hogy legyen egy ritmusa a csendnek.

Dr. Illényi András: Ez az a csend, ami azok számára, akik nem akarnak erről tudni, zavaró, többek között az önmagukkal való szembenézést pótlandó keresik azokat a technikai eszközöket, amelyek aztán egy folyamatos dum-dum ritmussal, hihetetlen fényes hangszereléssel elvonják a figyelmüket, és gyakorlatilag másra nem is tudnak gondolni.

Fekete Ágnes: A koncerteken néha olyan hangerővel működtetik a műsort, hogy az ember belseje is átveszi a ritmust.

Dr. Illényi András: Így van: a szív átveszi a ritmust. A ritmussal együtt mozog a vért pumpáló keringési rendszer.

Fekete Ágnes: Ez csak akkor jöhet létre, ha pont a szívverésem ritmusára dobolnak?

Dr. Illényi András: Ebben nagyon erőteljes a mélyhang-átvitel, és ez egyben egy infrahang-hatás is. Az infrahang szintén befolyásolja az élettani funkcióinkat, és manipulálják az embert. A zaj bizonyos értelemben drog is. Az ember világéletében nagy hangon szokott szórakozni, de van egy olyasfajta szórakozás, egy ritmikus beavatkozás, ami az ember életében akár funkcionális változásokat is tud okozni.

A második világháborús német csodafegyvereket úgy fejlesztették, hogy igyekeztek 5-6 Herz-cel a szívritmust elhangolni. A nagy hangerővel akarták az ellenfelet cselekvőképtelenné tenni. Ezt a fajta ritmus-befolyásolást hivatalosan meg is tiltották, de a metálzene visszahozta.

Fekete Ágnes: Én csak azt érzem, hogy engem idegesít.

Dr. Illényi András: Ez az első hatás, utána pedig egy extázis-állapot következik be, igaz csak több óra után. Nem a szórakozás ellen mondjuk ezt, hanem azért, hogy egyáltalán tudjunk róla, hogy mibe megyünk bele, amikor ilyesmit hallunk. Az az igen erőteljes hang, ami olyan mértékig lefoglalja a hallószervünket és az információk tömege az agyban az ellehetetlenülés állapotához vezet, nagy hatással van az emberre. Aki hosszú ideig kiteszi magát ennek, annak nem csak a hallása sérül, hanem idegileg is leárnyékolt ember lesz. Kvázi: miután mesterségesen megsüketítjük magunkat, úgy viselkedünk, hogy a külső információk felfogására alkalmatlanokká válunk, legalább is időlegesen.

Valamikor az Elektroakusztikai Gyárban dolgoztam. Az Illés együttes számára készítettünk hangsugárzó dobozokat, és itt került elő az a szempont, hogy a hallgatók hallása minél kevesebb negatív hatást szenvedjen el. Ezért védőáramkört terveztünk, a védőáramkör pedig bizonyos hangerő felett lekapcsolt. Persze nem értett ezzel mindenki egyet. A vitát azzal zártuk le, hogy egy énekest megbíztunk azzal, hogy jelezze, hogy mikor tapasztal hangerő-csökkenést vagy hangminőség-csökkenést, miközben működött ez a védőáramkör. Minden sikeres találat esetére egy üveg sört ajánlottunk fel. Mondanom sem kell, hogy nem kellett egy üveggel sem vennünk, mert nem vette észre, hogy mikor kapcsoltuk be a védőáramkört. Bizonyos határon túl a fül már annyira túlterhelt, hogy ezeket az erős hatásokat sem veszi észre.

Az a tapasztalat, hogy a hangmérnökök azért erőltetik a legmagasabb hangerőt, mert az emberek süketülnek. 15 éven át megfigyeltem, hogy évente 1-2 decibellel nagyobb hangerejű hangszórókat igényelt a piac, mint korábban.

Fekete Ágnes: Most úgy tűnik, hogy a potmétert a csillagos égig fel lehet húzni.

Dr. Illényi András: Ma már vannak olyan berendezések, amelyeket felszerelnek a diszkókban, és figyelik a hangerőt. A túllépések esetét például Svájcban büntetik.

Volt olyan hallgatóm, akinek elmesélve ezeket a problémákat, ő maga ismerte be, hogy esténként tánczenére alszik el. Fejhallgatót tett a fejére, és úgy aludt el. A jobb oldalán aludt, és a jobb fülén hamarosan megjelent egy erős halláskárosodás, amin aztán többet nem lehetett segíteni. Igen veszedelmes dolog az, ha valaki úgy képzeli el a pihenést, hogy a szobájában bekapcsolja a zenét, és aztán elalszik. A csendet vonja el magától, és ezért a pihenésének sincs megfelelő eredménye.

Fekete Ágnes: A család, a 13 unoka és a csend érdekes pillérei az életének. Ezt az idős emberek gyakran átélik, hiszen mindkettő az élet pillére.

Dr. Illényi András: Egy idős embernek az, hogy körülötte zajlik az élet, nagyon sokat jelent. Időnként természetesen méltatlankodik, de ez az élettel való kapcsolatot jelenti. Meg lehet találni a középutat, és szerencsére elég nagy a lakásunk, úgyhogy el tudjuk különíteni magunkat.

Fekete Ágnes: A környezetpszichológia szakértője, dr. Dúll Andrea, a Károli Gáspár Egyetem tanára. Vele szintén a zajról és a csend szükségességéről beszélt Vörös Virág.

Dúll Andrea: Most is be kell csukni az ablakot, mert egy építkezés van odakint, és nem kiabálhatok ki, hogy legyenek csendben, mert mi beszélgetni szeretnénk. Azon kívül, hogy becsukom az ablakot, visszavonulhatok pszichológiailag is, mert ahhoz, hogy a kapacitásomat erre a beszélgetésre tudjam kapacitálni, a zajt ki kell szűrnöm. Ehhez nagy erőfeszítést kell kifejtenem az idegrendszer részéről: sokkal hamarabb elfáradnék ebben a beszélgetésben, mint ha egy nyugodt környezetben beszélgetnénk. Tehát a zajnak ára van, ez egészen biztos.

Vegyünk például egy zajos iskolai környezetet, mondjuk egy repülőtér melletti iskolát, ahova állandóan beszűrődik a repülőgépek zaja. A tanár a zaj miatt elkezd hangosabban beszélni. Ha hangosan beszél, az a diákok számára növeli a zajszintet. Elkezdenek susmusolni a padokban, ez tovább növeli a zajszintet. A tanár egy idő múlva nem a hangerején változtat, hanem a kommunikáció minőségén, és ez döbbenetes. Elkezd sokkal célzottabban, rövidebben, tömörebben, azaz unalmasabban beszélni. A diákok még kevésbé figyelnek rá, és az ördögi kör folytatódik. Bonyolult hatásai vannak a zajnak. Ára van.

Majdnem minden nyáron van alkalmam arra, hogy egy pici faluban töltsek egy hetet. Nagyvárosi ember lévén rettenetesen rosszul alszom, mert nagy csend van. Hajnal háromkor elkezdik a kakasok, nyávognak a macskák, ugatnak a kutyák, és mindez hihetetlenül zajosnak tűnik egy olyan időszakban, amikor én egyébként alszom. Nálunk éjfélig jár ugyan a troli, de ahhoz már hozzászoktam. Szokatlan, sokkal kisebb intenzitású zajmennyiség zavaróbb lehet, mint a megszokott, nagyobb zaj.

A zajjal való egyik megküzdési módot habituációnak nevezzük. Ez a megszokás. Ettől még fiziológiai szinten ugyanúgy roncsolhatja a hallást a zaj.

Vörös Virág: Szükségünk van a csendre abból a szempontból, hogy az ember feldolgozza azt, ami vele történt?

Dúll Andrea: A csendre mindenképpen szükség van. Hozzá kell még tenni, hogy a zajban is lehet regenerálódni a pszichológiai visszavonulás-készségünknek köszönhetően. Meg lehet csinálni, de hosszú távon sokkal fárasztóbb.

A csend az utóbbi időben kezd önálló lábra állni a pszichológiában, két ember közötti kapcsolatnak egyfajta fokmérője is lett. Nagyon nagy intimitásfokot jelez, ha úgy tud két ember csöndben maradni egymás társaságában, hogy nincs beszédkényszer, és nem is szenvednek a csendtől. Persze valamikor az ember nem tud mit mondani, az egy másik fajta csend. Nem az üres csendről beszélek, hanem arról, hogy együtt vannak, és nem kell állandóan gondolatot cserélniük. Nagyon magas fokú feltöltődést tud okozni.

Vörös Virág: Az a tapasztalatom, hogy vannak olyan emberek, akik egyszerűen félnek attól, hogy csendben vagy egyedül maradjanak.

Dúll Andrea: Most egy kicsit profán leszek. Nagyon sokan mondják azt, hogy az az idő jut magukra, a belső csendre, amit a WC-n töltenek. Ez nagyjából 4-5-10 percet jelent, vagy még annyit sem, naponta. Sokaknak ott van lehetőségük arra, hogy magukra csukják az ajtót egy picit, és visszavonuljanak ettől a millió ingertől. Ez azért mindenképpen elgondolkodtató. Az utóbbi néhány évszázad alatt fejlődött ki ez a rohanó, pörgő idegrendszerű városi ember, aki megőrül attól, ha csönd veszi körül, aki öt mobillal megy nyaralni a tengerpartra is, és nem bír egy hétnél tovább ettől az életformától távol maradni. Vissza kell térnie. Nem tudjuk még pontosan, hogy ennek mi lesz a vége.

Ha nem tud ebből valamilyen módon kibújni, akkor megbetegszik, elfárad, pszichológiai problémái támadnak, menedzser-betegsége vagy gyomorfekélye lesz, sajnos. Érdemes megteremteni a saját csend lehetőségét, ami lehet, hogy nem is fizikai csend. Nem mindig teremthetjük meg, hogy senki ne szóljon hozzánk, ne szólítson meg, de vannak "csendebb" csendek is, amiket érdemes keresni. Az erdőben sincs csend: csak csicseregnek a madarak, ropog az avar a lábunk alatt, egy másfajta nyugalmi lehetőséget, a figyelemnek másfajta irányulását teremti meg.

Fekete Ágnes: Számomra a városi forgatagban nagyon sokat jelent, ha találok egy csendes templomot. Ezek az Istennek szentelt helyek olyanok, mint oázisok a sivatagban. A Sváb hegyi reformátusok most építenek templomot. Bernát István fia halálának 10 éves évfordulójára egy harangot és a torony építésének összegét adományozta. Vörös Virág járt az ünnepségen, melyen Szabó István püspök kérte Isten áldását a harangra.

Szabó István: Ünneplő gyülekezet! Most a harang és a gyülekezet megáldása következik. Kérem, hogy fogadja a gyülekezet ezt szeretettel! "Istennek népe, áldjon meg és őrizzen meg téged az Úr! Világosítsa meg az Úr az Ő orcáját terajtad és könyörüljön rajtad! Fordítsa az Úr az Ő orcáját tereád, és adjon tenéked békességet!" Hirdesse e harang mindig Isten dicsőségét, hívjon szíveket megtérésre, szent és igaz életre. Hívogassa az élőket, sirassa a holtakat, törje a villámokat! Ámen

Harangszó

Berta Zsolt, református lelkipásztor vagyok. Ez a közösség 1995-ben kezdte meg újjászerveződő életét itt a Svábhegyen.

Vörös Virág: Ezzel a haranggal koronázták meg a közösség első otthonát.

Berta Zsolt: Így van, bár fél évvel ezelőtt még gondolni sem mertünk arra, hogy harangunk lesz, vagy hogy a templomtorony felépülhet. Most is egy szerkezetkész, félkész épületben ülünk. Első célunk az, hogy maga a templomtér készüljön el, hiszen itt fűtés és világítás még nincs. Viszont az a kedves adományozó, aki felajánlotta a harangot, majd pedig a templom tornyának az összegét is, lehetővé tette ezt a mai napot.

Bernát István: 10 évvel ezelőtt elveszítettük a csodálatos gyermekünket. Úgy gondoltam, hogy erre az évfordulóra az épülő templomnak egy harangot adományozok, amely az ő emlékét is őrzi egyúttal. Ami építés, az engem egész életemben nagyon vonzott. Ez egy É-dúr harang. A torony nagyapám emlékére épült, aki nagy tudós volt, azon küzdött, hogy a termelőhöz jusson vissza a haszon, ne a közbeeső kereskedelmen akadjon fenn. Károlyi Sándor gróffal együtt hozták létre a Hangya Szövetkezetet. A református életben is nagy szerepet játszott, egyebek között a Kálvin Szövetség alapítása is az ő nevéhez fűződött. Életmunkásságának emlékezetére építtettem meg a tornyot, ezt egy kis felavatott tábla is jelzi. A harang hívja és búcsúztatja az embereket, az én esetemben pedig egy külön lelki momentum is: ennek a harangnak a hangja elhallatszik addig a kertig, ahol a fiam olyan sokat és boldogan játszott. Ha az ember sok mindent megél, akkor előbb-utóbb rájön arra, hogy az életünket legfőképpen a lelki tényezők vezérlik Az ember egyre inkább arra gondol, hogy az objektív dolgok mennyire másodlagosak, és mennyire az számít, hogy az ember mit hogyan lát, és azt hogyan éli meg. Nekem személyesen is nagyon szép élmény volt ez a mai nap. Mondanom sem kell, hogy nagyobb öröm lenne, ha mondjuk egy egyetemi tárgyból korrepetálhatnám a fiamat, vagy egyszerűen csak beszélgethetnék vele. Egy gyermek halála a legnagyobb veszteség és csapás egy ember életében. Nem tudok ehhez hasonlót elképzelni. Köszönöm szépen, hogy meghallgatta ezeket a szavakat.

Vörös Virág: Én köszönöm a beszélgetést.

XY: Jézus Krisztus azt mondja, hogy tanuljuk meg tőle, hogy Ő halk, szelíd szavú és alázatos. Ebben a rohanó és zajos világban sokan vágynak arra, hogy csendben tudjanak lenni. A templom arra törekszik majd, hogy megadja azt a lehetőséget, hogy ez a csend ne egy süket, temetői, üres csend legyen, amelyben az ember talán csak a saját démonaival találkozhat, hanem sokkal inkább teremtő csend, ahol megszólalhat Isten igéje, és ahol elgondolkodhatnak.

Vörös Virág: És a közösség lelki élete szempontjából hogyan néz ki a jövő?

XY: Azt tapasztaltam meg az elmúlt 10-12 esztendőben, hogy mindig annyival tudtunk továbblépni a templomépítésben, amennyivel a gyülekezet lelki élete is megerősödött, illetve fejlődött.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát Péter első levelének 3. fejezetéből, a 4. verset.
"A szívnek elrejtett embere a szelíd és csendes élet romolhatatlanságával igen becses az Isten előtt."

Életem egyik legnagyobb élménye volt, amikor egy karmelita kolostorban jártam. Egy kedves ismerősöm vezetett el oda. Most is emlékszem arra a kőtáblára, amire csak ennyi volt írva: csönd. Nem az orvosi várók tiltó táblácskája volt ez, hogy ne zajong, hagyd dolgozni a másikat, hanem valami biztos üzenetet adtak át: akárhogyan érkeztél, itt csend van, ezt ajándékozzuk neked. Csendben ettünk, csendben lehetett dolgozni is annak, aki akart. De nem kényszeredetten. Ha szükség volt rá megszólaltak a nővérek is, de lepörögtek rólunk a fölösleges szavak. Mintha átmostak volna. Ráadásul a zsoltározás valami olyan hihetetlenül szép volt, egészen különleges összhangzatokkal, hogy elbűvölt az ott töltött néhány nap.

Nehezen vesszük észre az apró rezzenéseket, mert óriási fényhatásokhoz szokott a szemünk. Nehezen érezzük a finom ízeket, mert ízfokozóhoz szokott a nyelvünk. És ugyanígy nehezen halljuk meg a Lélek finom hangját, mert az állandó dübörgésben eltompult a hallásunk. Isten csak a csendben tud megszólalni. Hangot ezerféleképen tudunk adni, ahány ember, annyi minden zavarhatja. De a csend az egy. Lelkünkből kell először kisöpörni a zakatolást, és szép lassan – lassan megérezni a csendes élet ízét, amit Péter apostol ajánl mindenkinek.

Fájdalmas néznem azt az óvodai anyukatársamat, aki zenével bedugja a fülét, leteszi a gyerekét a csoportban, engem sem vesz észre, mintha egy másik világban élne közöttünk. Ez persze szélsőséges példa. De kisebb mértékben is igaz: ahhoz, hogy észrevegyük egymást, igazán, a lelkünk mélyén megértsük egymást, szükségünk van a külső-belső csendre. Nyilván nem véletlenül jegyzi meg a Szentírás annyiszor, hogy Jézus elvonult csendben imádkozni.

Néha gondoltam már arra, mit szólnának, ha a műsorban egy kis csend lenne. Bizonyára megdöbbennének, és csak annyit észlelne a legtöbb ember, hogy nincs hang, talán hibás a készülék. Ezért most azzal a lehetetlennel kísérletezem, hogy beszéljek a csendről. Pedig azt csak megélni lehet. Először talán a ricsaj hiányát tapasztaljuk meg csendként. De azt látjuk ilyenkor, hogy hiába a hiány, bennünk mégis dübörögnek a kérdések, gondok, nem történik semmi jó a csöndben. Ez a csend a tagadás. Létezik azonban csend, mint állítás. El lehet jutni oda, hogy nem bennünk lesz csend, hanem mi kerülünk a csendbe. Adja Isten, hogy ezt megérezzük, és így éljünk szelíd és csendes életet.
Ámen