Nem hallgatódzni, hallgatni
Fülheggyel hallgatni. Meghallani. Hallgatásra bírni a nyelvem. Figyelemmel lenni, azaz elfogadni, a jó tanácsot megfogadni: hallgatni. Az isteni világgal való kapcsolódásunk alapminőségéről van szó: a…
Fülheggyel hallgatni. Meghallani. Hallgatásra bírni a nyelvem. Figyelemmel lenni, azaz elfogadni, a jó tanácsot megfogadni: hallgatni.
Az isteni világgal való kapcsolódásunk alapminőségéről van szó: a szívemre vagy makacs fejemre hallgatok? Elhallgatom életem igazi minőségét, elárulom, elnémítom, csak mulyán, süket disznóként taposom a teret, vagy a csorda zajongása helyett hallgatok? De igazán Rá hallgatok.
Nem halként némulok el a vízben. Bárányként, kapcsolódva hallgatok.
Van, amikor hallgatnak a múzsák. Akkor szájunk helyett inkább a fülünket használhatjuk. Semmit sem értünk ebben az időben. Mindenünnen a felháborodott szó hangzik: „Ki hallott már ilyet!” – mert a fülünknek szokatlan hangokat kell megtanulnia. Ekkor a hallottakat mintegy becsúsztathatjuk a Pásztor hangja mögé. Igy, sztereóban mégis érthetővé, hallhatóvá lesz a hangzavar.
Hallgatni, de nem hallgatódzni. Mert nem olyat szeretnék megtudni, ami nem az enyém, Isten nem titkok kutatására hívott ide, a földre. Nincsenek félig kimondott szavai.
Fülheggyel hallgatni, fület hegyezni. Mindezt csak együtt lehet: örvénylik a nyáj a pásztor körül, mert a felcsendült szó, meghallgatásra talál.
2025. május 11. – Húsvét 4. vasárnapja
Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: „Juhaim hallgatnak szavamra. Ismerem őket, és ők követnek engem. Örök életet adok nekik, nem vesznek el soha, és senki nem ragadja ki őket kezemből. Atyám, aki nekem adta őket, nagyobb mindenkinél: Atyám kezéből nem ragadhat ki senki semmit. Én és az Atya egy vagyunk.” Jn 10,27-30
Kép: Die Lauschenden – 1998 von Karl Henning Seemann
