2007-07-11

Fekete Ágnes: Áldás békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnest, az adás szerkesztőjét hallják. Mai korunkban mindenki keresi az identitását. Mivel nem biztosak életünk keretei, szeretnénk egyre jobban megerősíteni azt, amibe belekapaszkodhatunk. Talán ilyen eredői vannak annak, hogy egyre divatosabb egy bizonyos magyar ősvallásról beszélni. Sokfelé felélesztenek régi, pogány rítusokat. Hidán Csaba, a Károli Egyetem történelem szakán oktat. Táborokban lehet vele itt-ott találkozni, amikor talpig régi fegyverzetben minden gyereket és felnőttet elkápráztat mély tudásával és bemutatójával. A jurtás találkozón találkoztam vele, ahol saját sátrát is felverte. Számomra hitelesen elmagyarázta, hogy a mi utunk csakis a hiteles Krisztus követés lehet úgy, hogy tiszteljük gyökereinket. Először arra kértem, mutassa be öltözékét.

Hidán Csaba: A felső ruházatom egy oldalt záródó, rézgombos zeke vagy mente, rövid, sajátosan ázsiai, veretes öv van rajta, ami ezüstcsatos, indás leveles díszítésű. Ez egy kun típusú szablya, ami a honfoglalókénál szélesebb és hosszabb, egy ezüst ivócsanak, a jobb oldalamon pedig egy egyszerű tarsoly lóg.

Fekete Ágnes: Mióta foglalkozol ezzel az egész kérdéssel: tehát a régi magyar fegyverektől elkezdve az öltözetekig?

Hidán Csaba: Kicsi korom óta, köszönhető a szüleimnek, a meséknek. Ha megnézem a gyerekkori rajzaimat, leginkább ilyesmiket rajzoltam.

Fekete Ágnes: És egy kisfiút általában érdekelnek ezek a dolgok.

Hidán Csaba: Igen. Jó tanáraim voltak. Szerencsém volt, hiszen még tanítottak azok a régi nagyok, akiktől ma már nem lehet. Mindenféle átszervezések miatt, ma már nem lehet tanulni ehhez hasonlóakat.

Fekete Ágnes: Miket nem lehet tanulni?

Hidán Csaba: Például az egyetemen nem lehet rendesen őstörténetet és honfoglalást tanulni a Bologna-program miatt, hiszen három évre le kellett rövidíteni a tananyagot. Egészen egyszerűen kikerült, mivel nincs rá kreditpont, kódszám. Eddig öt évig tanultak történelmet, most pedig három éven át. Honnan faragtunk le? Őstörténetből, honfoglalásból. A diákok nagy része is azt mondja, hogy ezt szeretné. Nem akarom rangsorolni a korszakokat, mert nem az a kérdés, hogy kinek a korszaka a fontosabb, hanem arról van szó, hogy a történelem egy folyamat, amiből nem lehet kiszedni, kicsípni egy részt. A kezdeteket kivenni pedig a leggonoszabb dolog. Nincs mire építkezni, ha az alaptól fosztják meg a hallgatókat. Ez a leggonoszabb dolog, amit a történelemmel csinálni lehet.

Fekete Ágnes: Mostanában nagy divat az "ősmagyar" vallással foglalkozni.

Hidán Csaba: Pedig olyan, hogy "ősmagyar" vallás nem volt. Nem nevezhetjük így. Mint minden népnek, így a magyarnak is megvolt a hiedelemvilága, és később felvettek, csatlakoztak, kialakítottak egy kinyilatkoztatott vallást. De "ősmagyar" vallás nem létezett.

Nagyon sokan érdeklődnek, keresik a múltat, pontosan azért, mert iskolában nem tanulhatják. Amikor valamit nem tanítanak, valamiről hallgatnak, vagy nagyon negatívan akarják beadni, akkor elkezdenek az emberek érdeklődni. Az embernek igényei vannak, Istenre is van igénye, de ha nem hallja, nincs kitől megtanulnia, akkor talál ezt is, azt is.

Fekete Ágnes: Tehát mondtad, hogy jellemző ez az összevisszaság a korszak ismeretével kapcsolatban.

Hidán Csaba: Sajnos megjelennek olyan könyvek, amelyeket jó szándékú emberek írnak, de mindenféle képzettség nélkül: se néprajzi, se történelmi, se teológiai, se régészeti képesítéssel nem rendelkeznek. Innen is olvasnak, onnan is olvasnak, és azt gondolják: "Hú, ez hasonlít arra, akkor ez biztosan ilyen volt." A baj akkor kezdődik, ha úgy akarják ezt beállítani, hogy ez volt a… [magyarok ősvallásap.jpg” /> Kelet-Mandzsúriától, nagyjából az Usszuri és az Amur folyóktól a Kárpát-medence nyugati részéig éltek azok a népek, akiknek a hiedelemvilága sajátosan táltos hiedelemvilág.

Fekete Ágnes: Milyen jellemzői vannak ennek?

Hidán Csaba: A világot úgy képzelték el, hogy három rétegű. A felső világ az istenek, a lelkek és a szellemek világa. A földi világ a középső világ, ez az emberek, az állatok és növények világa, és az alsó világ a halottak, ártó lények világa. A táltos tud közlekedni a három világ között. A táltos legfontosabb eszköze a dob, ami valójában a "lova". A szabad lelke révületben kijön a testéből, felkap a dob lelkére, ami egy "ló", és ez a paripa viszi a világok között. Ez a magyar népmesében nagyon jól látszik. Amikor a táltos ló felrepíti a felső világba, az égig érő fa 77. vagy 99. levelére, ami olyan nagy, hogy elfér rajta egy ország. A táltos visszahozza, de leszáll vele az alsó világba is, ahol a boszorkány szövi a katonákat, ahol a sárkány által fogvatartott királylány is van.

Másrészt fontos tevékenysége volt a táltosnak a gyógyítás, amihez nagyon jól értettek, hiszen általában a legelőváltó, vadászó népek nagyon jól ismerik a természetet, gyógyfüveket, gyógynövényeket. Sok helyen feladata a táltosnak az eltűnt tárgyak felkutatása is. Ennek megtaláljuk a nyomait a népművészetben, a mondák világában. A baj az, ha valaki ezt úgy adja elő, hogy ezt közvetlenül ő valahol tanulta, örökölte, és megpróbálja egyfajta rendszerként tanítani úgy, mint egy kinyilatkoztatott vallást. Ez nem vallás, hanem egy hiedelemvilág.

Fekete Ágnes: Van a magyar hiedelemvilágnak specialitása vagy ezt már nehéz kinyomozni?

Hidán Csaba: Nehéz, mivel nincs írásbelisége.

Fekete Ágnes: Sok vita folyik arról is, hogy a keresztyénséget a magyarok hogyan vették fel, és hogy általában hogyan viszonyultak hozzá. Ebben volt valami természetesség? A keresztyénség egyszerűen csak belefolyt a magyarságba?

Hidán Csaba: A sztyeppén a krisztusi tanokat már jóval korábban megismerték. A keresztyénség nestoriánus ága a Kr. u. IV. században már eljutott Közép- és Belső-Ázsiába is. Valószínűleg más irányzatok is eljutottak, de nem mondhatjuk, hogy ezek a népek felvették volna a keresztyénséget. Egyszerűen nem létezik intézményesített egyház kultuszhely nélkül, az pedig nincs. Ne felejtsük el, hogy a távolsági kereskedelem ebben az időben nagyon fejlett volt. A selyemút a sztyeppei népek lakóterületén haladt át: a kínai Nagy Faltól észak-nyugatra, a Fekete tenger északi partjáig, ahol Etelköz is fekszik. Nem csak árut cseréltek egymással az emberek, hanem eszméket és hiedelmeket is.

Hogyan fogadták? Minden sztyeppei nép teljesen nyílt a mongoltól a magyarig, tudniillik a táltos hiedelemvilág nem zárja ki sem a krisztusi tanokat, sem az iszlámot. Az már más kérdés, hogy ha valaki tagja egy keresztyén egyháznak, akkor nem lehet közben buddhista vagy a táltos hiedelemvilágban hívő, vagy keresztyén és muzulmán egyszerre. A táltos hiedelemvilág azonban nem zárja ki a keresztyén tanokat, és ezért van az, hogy a Szob-Kiserdőn feltárt temetőben, amely a honfoglalás idejében már használatos volt, előfordult olyan sír, amelyben az elhunyt nyakában kereszt függött a medvefog és a fűrész-alakú csüggő mellett. A medvefog egy totemisztikus talizmán. Egy nyakban függött mindez. Ők erre nyitottak voltak.

Fekete Ágnes: Lehet azt mondani, hogy az első fázis az volt, hogy beszüremkedett a keresztyénség, mint tan?

Hidán Csaba: Persze, hiszen ismerték.

Fekete Ágnes: Mondtad azt, hogy a férfiak nyakában ritkábban lógott kereszt.

Hidán Csaba: Igen, mert általában a nőket és gyermekeket kell védeni, a férfinak pedig ott van a fegyvere. A sztyeppei népek általában nem babonásak. Náluk nem fordult elő olyasmi, hogy nem indultak holdtölte előtt harcba, mint az ókori görögöknél, a spártaiaknál. A világhoz, amely körbeveszi őket, sokkal gyakorlatiasabban állnak hozzá. Ezen túl persze van egy hitük, amit komolyan vesznek. Ez nem nyilvánul meg tehát mindennapi babonákban.

A társam mutatja a bezdédi tarsolylemezt, amelynek a közepén egy kereszt található. Rengeteg tanulmányt írtak arról, hogy ez mi mindet jelképezhetett.

Fekete Ágnes: Arról tudhatott a viselője, hogy ez Krisztust is jelképezheti.

Hidán Csaba: Biztos, hogy ismerte és fontos lehetett neki, hitt benne, és kevésbé fontos, hogy ezer év múlva néprajzosok, régészek miket írogatnak róla. Egyszerűen józanul hitt benne, neki fontos volt, ennyi.

Fekete Ágnes: A keresztyénség felvételének középső fázisa mi volt?

Hidán Csaba: Istvánhoz köthetjük, amikor elkezdődött a szervezett térítés és az egyház felállítása. Ami baj lehetett, az az volt, hogy akik kezdetben térítettek idegenek voltak, akik nem tudtak magyarul. Számunkra a páli fordulat vagy a törékeny cserépedény jelent valamit. Egy olyan fazekas, csikós, nyeregkészítő, aki nem ismerhette ezeket a példázatokat, hogyan fogadta az idegenből hozzá érkező szerzetest? Latinul, esetleg tolmács útján, nagyon rossz magyarsággal elkezd beszélni, de nem értik. Két-háromnemzedéknyi idő kellett ahhoz, hogy megtanuljanak magyarul, és akkor már megérthették ezeket a példázatokat, észrevehették benne a tanítás és a nyelv szépséget is. A Biblia nyelvezete nagyon szép, de ha rosszul fordítják le az idegen nyelvből, akkor mi sem élveznénk. Amikor már saját papjaik is magyarul beszélők voltak, sokkal inkább terjedt ez a hit. Még egy probléma felvetődik: mindig el kell választani a krisztusi hitet és a hivatalos egyházat. Például amikor létrejött a nyugati egyház, rögtön tizedet kellett fizetni. Normális dolognak tartom, hogy az emberek nem szeretnek adózni. De az adószedő jött, és beszedte a tizedet. Jogos volt a vidéki nyergesmester, pásztor, fazekas felháborodása a felett, hogy a táltosnak nem kellett évente a tizedet megfizetnie. Ez nem a krisztusi hit ellen való felháborodás, hanem az adófizetés ellen való ellenkezés. Az összeírás vagy egyhelyben lakás ugyanilyen kérdéseket feszeget.

Ezek István kisebbik törvénykönyvében találhatóak: "A kik Isten igéjének hallgatására templomba gyülekezvén, ott a misemondás ideje alatt egymás között suttognak, egyebeket léha fecsegéssel zavarnak és a szent leczkék éltető szavára nem figyelmeznek: ha öregebbek, dorgálják meg őket és szégyenséggel üzzek ki a templomból. Az ifjakat és közrendüeket pedig kössék ki mindenek szeme láttára a templom pitvarába és ostorozzák meg az ily nagy vakmerőségért." A mise viszont latinul folyt, és körülbelül három órán át tartott. Egy idő után bizonyára megunták. És ezt most nem a példázatokra és a krisztusi tanításra kell érteni, hanem arra, hogy latinul prédikáltak, amit viszont az emberek nem értenek. A beszélgetés egy egyszerű emberi reakció ebben a helyzetben.

Jó példa rá, hogy később, amikor a magyarság megértette, akkor mi lettünk az európai keresztyénség védőbástyája, és nem erőszakkal. Gondoljunk Hunyadi Jánosra vagy Szent Lászlóra, II. Andrásra, IV. Bélára. Viszonylag rövid idő alatt történtek ezek, hiszen 300 évről van szó. Ha megnézzük, hogy más népeknél a keresztyénség felvétele és az ország keresztyénné válása, az egyház kiépülése mennyi ideig tartott, akkor azt kell látnunk, hogy sokkal hosszabb időt vett igénybe ez a folyamat máshol.

Fekete Ágnes: Ennek mi lehet az oka?

Hidán Csaba: Egyrészt a sztyeppei népek már említett befogadó, elfogadó világképe. Másrészt bizonyára köszönhető azoknak a jó szerzeteseknek és térítő papoknak, akik már beszéltek magyarul vagy magyarok. Ők valóban krisztusi szeretettel közelítették meg a népet, és nem idegen szemlélettel kezelik, ami számára minden magyar megnyilvánulás pogány és üldözendő.

Fekete Ágnes: Tehát, akik ma ilyen sámánisztikus hittel jönnek elő, azok összekeverik az idegen térítőket a keresztyénséggel. Ez két külön probléma.

Hidán Csaba: Persze. Nem szabad összekeverni a krisztusi tanítást a 10. vagy 11. századi korabeli egyház módszereivel vagy vezetésével. Ez persze nem egyértelműen negatív, de negatív is. Gondoljunk például az inkvizícióra. Ma senki nem azonosítja a katolikus egyházat az inkvizícióval.

Fekete Ágnes: Hát igen. Az érem másik oldala pedig az, hogy ha István ezt nem csinálja, akkor akár szét is aprózódhatott volna a magyarság az avarokhoz és hunokhoz hasonlóan.

Hidán Csaba: Igen. És még egy vetülete van a dolognak: a hatalmi harc és politika. Az, hogy ki legyen az utód, hogy ki legyen Géza után, hatalmi harc függvénye. Nem szabad szembeállítani a keresztyén Istvánt a pogány Koppánnyal. Ez nagymértékben egyébként a rockoperának köszönhető: a férfias, kemény, jó kiállású Koppány áll szemben a tutyimutyi, "jajistenemmitcsináljak", az idegen erőket segítségül hívő Istvánnal. Kettejük között egy politikai harc folyt, hatalmi harc, ami minden korban választ magának egy ideológiát. Koppány a legitimitását a régi rendben találta meg, István pedig egy új rendben. Egy kemény uralkodó, de a sztyeppei nomád népek általában akkor maradnak fenn, ha van egy nagyon erős, kemény uralkodójuk, aki befelé is sokszor véreskezű. Dzsingisz kán hogyan egyesíti a mongol törzseket? Harccal. Aki ellene szegült, letörte. Másrészt viszont István megvédte az ország függetlenségét, és ahányszor külső támadás érte, nagyon keményen kiállt. Nézzük meg, hogy hogyan szerkesztették az okleveleket! A nyelvezetük korabeli, európai latin, de a magyar okleveleken soha nem jelent meg a német-római császár uralkodásának éve vagy pecsétje. Az idegen hatalmaknak való alárendelés semmilyen szinten nem jelent meg. Szó nincs arról, hogy idegeneknek kiszolgáltatta volna az országát, vagy nyakló nélkül átvett volna idegen formákat, és idegen hatalmakat beengedett volna.

Fekete Ágnes: Koppány szintén keresztyén volt, ettől függetlenül a régi rend volt a legitimációja.

Hidán Csaba: Persze, de Bulcsú is keresztyén volt, aki Augsburgnál meghalt. Marosvári Ajtony keleti keresztyén volt, a bizánci egyház híve. Görög szerzeteseknek építtetett Marosváron monostort is. Amikor István, pontosabban Csanád, legyőzte, akkor Ajtony hét felesége közül egyet, Becsét, Csanád kapott meg. A görög szerzeteseknek kolostort építtetett, de hét feleséget tartott.

Fekete Ágnes: Mi az oka annak, hogy ennyi szentet adott az Árpád-ház?

Hidán Csaba: Nem tudok rá válaszolni, mert utóvégre ezt csak Isten tudja. Európában nagyon ritka az olyan uralkodócsalád, vagy talán egy sincs, amelynek származása mitologikus, legitimálása a régi hiedelemvilágból fakadt, mégis ugyanez a dinasztia marad a keresztyénség felvétele után is. Az Árpádok dinasztiája Európa egyik leghosszabb dinasztiája volt. Ha Álmosnak kezdjük el csak, aki a IX. század közepén élt, akkor is 1301-ig folyamatos.

Fekete Ágnes: Mit gondoljunk akkor, amikor ma a táltos-hitet és a fehér ló áldozást tapasztaljuk meg?

Hidán Csaba: Olyan korban élünk, amelyben az embereknek igényük van a szertartásokra, a misztikumra. Ezt a filmek is sugallják: a felgyorsult, túlpörgő, elanyagiasodott, mindent a profitnak, az üzletnek alárendelt világban az embereknek van igényük. Ráadásul ez látványos, misztikus, köthető régi magyar hiedelmekhez.

Fekete Ágnes: Ez azoknak fontos, akik a gyökereket is keresik.

Hidán Csaba: Igen. Ha ezt valaki úgy próbálja elmagyarázni, vagy – még rosszabb szándékkal – eladni (mert tudni kell, hogy ebből egyesek nagyon jól megélnek), hogy ez az ezoterikus magyar ősvallás, akkor ezt nagyon rossz dolognak tartom. Megállapítják, hogy minden régebbi, persze Krisztus is magyar volt, mert ezt is sikerült megállapítani időközben, elolvassák az egyiptomi hieroglifákat, a sumér ékírást, a magyar rovásírást, és minden arról tanúskodik, hogy ez a legősibb vallás, a legősibb nép. Ezt rossz dolognak tartom. Történelmileg és néprajzilag badarság, és ha valaki ebből profitálni is akar, akkor becstelenség is.

Nagyon sokszor észreveszem, hogy összejövetelekkor, szertartásokkor mi a keresztyén, mi a táltos, mi a buddhista, mi indián elem. A szakember rögtön észreveszi, hogy ez biztosan nem lehetett.

Isten örök, de a keresztyénség nem olyan, mint ezer vagy ezerötszáz évvel ezelőtt. A krisztusi tanítás az örök. Amikor először találkoztam a dalai lámával, hivatalból történt 1990 tavaszán, mert mongol-szakos hallgató voltam. Külön fogadott bennünket, és a következőket mondta: örvend annak, hogy Magyarországon most sok buddhistát lát, de gondoljuk meg, hogy ilyen történelemmel és ilyen körülmények között nem biztos, hogy a magyaroknak a buddhizmus a legjobb hit. Ezt a dalai láma mondta.

Egy Kányádi Sándor vers jutott eszembe: "Mert nyelv nélkül nagy harang lesz majd a csönd, és valaki lassan beborít vele." Hit nélkül is valami nagy zaj lesz majd a csönd. Vagy nem hallunk meg semmit, vagy a zűrzavarból nem tudjuk megállapítani, hogy mire kell figyelnünk.

Fekete Ágnes: A "nagyharangok csöndje" ellen igyekszik küzdeni egy most született folyóirat is. Békési Sándor, a Budapesti Teológia dékánja mutatja be a Porta Speciosa, azaz Ékes Kapu nevű kiadványt.

Békési Sándor: Négy szakcsoportból áll az intézetünk: liturgiai, egyházzenei, irodalmi és vizuális csoportokból. A nevét is most kapta: Szenci Molnár Albert Egyházművészeti Intézet, a Hittudományi Kar alá rendeltetett. Fórumok, beszélgetések formájában gyűlik az anyag, és talán eljut a Zsinatig, talán lesz valami eredménye. A cél, hogy az eljövendő egyházi életünk a művészetet el tudja helyezni a maga helyére.

Fekete Ágnes: Mit jelent a jól értelmezett puritanizmus? Hogy nem kell sallang, az mindenképpen szerepelt az ősüzenetben.

Békési Sándor: Igen. A puritanizmus az igényesség. Nem magára költ, nem tömjénezi saját magát, nincsenek fölösleges csatolásai, lényegre törő és a tartalma meghatározza a formát. Nem a formától idegen.

Nekem mindig nagy élményem a régi református templomépítészet, amelyben felfedezhető a régi korok sok-sok emléke. Van egy kis gótikus falrészlet, amelyet egy idő után lemeszeltek a puritánok, de azért ott a felirat és a virágmotívum, a végén pedig jön a klasszicizmus, amikor minden fehér lett. Például, amikor egy templomot nem csak felújítanak, hanem hozzá is építenek, megbecsülik a régi kort. Ott van a középkor, a barokk és az újkor is jelen van, ugyanígy van ez minden tekintetben. Az énekeinkkel sem lehet másképpen csinálni: nem maradhatunk meg csak a réginél, mert hiszen az patinás és hagyományos, ott kell virágoznia minden virágnak. A puritanizmus az igényesség szinonimája. Arra lenne szükség, hogy valóban puritánok legyünk, de a művészetnek igen is létjogosultsága van.

Fekete Ágnes: Ha arra gondolunk, hogy egy abszolút vizuális korban élünk, egy olyan korban, amikor mindent képi üzenetben adnak át, borzasztó fontos, hogy minőségi képet adjunk.

Békési Sándor: Nagyon fontos lenne. Mindannyian az egész vizuális áradat áldozatai vagyunk.

Fekete Ágnes: Most a diákokkal képmeditációkat készítenek. Ez egyfajta vizuális nevelés is.

Békési Sándor: Úgy van, és verbális nevelés is. Segíti a prédikáció-tanulmányaikat, hiszen a képmeditáció arról szól, hogy kiválasztanak a művészettörténetből egy képet, egy szobrot vagy bármit, és megpróbálják megfogalmazni az élményeiket: mi az, ami eszükbe jut a kép kapcsán. Összefogottnak kell lennie, tehát nem lehet olyan beszéd, aminek se vége, se hossza. Ez egy kis epigramma, ha versműfajhoz lehetne hasonlítani. Fegyelmezi is őket ez a műfaj, ez is puritanizmus egyik jellegzetessége, mert nem beszélhetnek sokat, csak a lényeget mondhatják el. Leírják, mint egy szabad verset. Nagyon hasznosnak tartom, hogy minden hónapban összeülnek, és egyszerre többen is tartanak meditációt. Az a reménységem, hogy a prédikációra való készülésben jó stúdium lesz.

A szellemtelenség korjelenség, minden olyan felületes. A fenomenológia most nagyon megy, mert minden jelenség, a mélyben már semminek nincs tartalma. Talán létjogosultsága van annak, hogy a művészetek terén is elmélyedjünk: a sallangokat, tévhiteket, az igénytelenséget, a giccset levetkőzve, most már a művészetünket is ne csak érzelmi hullámokra helyezzük, hanem a tudás, az ismeret, a tudomány hullámaira is.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetéből:
"A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés"

Mostanában rendszeresen előfordul, hogy a mai magyar valóságról beszélgetek emberekkel, elmondom azt, amit itt átélek, mire azt a választ kapom: "Persze, te biztosan érted ezeket a dolgokat, mert te benne élsz a közéletben, te ott vagy a sűrűjében, de mi nem értjük." Vannak emberek, akik a naivitás burkában élnek és akarnak élni. Pedig aki kinyitja a szemét, az mind látja azt, ami ma Magyarországon folyik, de vannak, akik ezt egyszerűen nem akarják észrevenni.

Elgondolkodtam. Végül is a naivitás és a hit nem állnak távol egymástól: mégis egészen mást jelentenek. A naiv ember is inkább letagadja a valóságot, de hisz az általa elképzelt világban. A naiv ember szeretne jó maradni, ezért nem akarja meglátni a gonoszságot. A naivitás a gonoszságot nem tudja befogadni, mert nem fér bele rendszerébe.

A hit mintha a naivitás visszájára fordított sapkája lenne. A nem látott dolgokról való meggyőződés. De nem úgy, hogy tóvá varázsolom a délibábot, hanem hogy hiszem a tó valóságát. Nem úgy, hogy a mai látható világból eredően hiszek a jóban, hanem a láthatatlanból eredően hiszek a jóban.

Talán ez a dolgok lényege. A naivitás célpontja önmagunk megvédése, és annak a biztonságnak a megőrzése, hogy ez a világ azért végül is jó. A hit viszont teljesen Istenbe kapaszkodik. Nem az ember végső jóságától, hanem Isten szeretetéről van meggyőződve. Ezért képes szembesülni a leggonoszabb valóságokkal is. Mer belenézni az emberi hatalomvágy, egy ország tudatos tönkretételének a feneketlen sötétségébe anélkül, hogy elveszítené a hitét.

Amikor a zsidókhoz írt levél ezt a tömör meghatározást adja: a hit pedig a nem látott dolgok valósága, ezek után egy sor történelmi példát hoz elő olyan emberekről, akik a leglehetetlenebb körülmények között is hittek.

Ezért a hit lényegi tulajdonsága, hogy tanul a múltból. Nézzük csak saját történelmünket. Hányszor nem adott volna senki egy fabatkát sem azért, hogy Magyarország valaha talpra áll. Mégis megtörtént a csoda. Hihetetlen mélységeket élt meg ez a nép, és most itt vagyunk a mában. A mában, ahol semmi más nem segíthet, csak a hit. Nem a naivitás, hanem a hit, amely kész meglátni a láthatatlant, és meg van győződve arról, hogy Isten kezében tart bennünket! Mert a naivitásunkat elveszítjük, de a valódi hitünket soha! Ezt adja meg Isten!
Ámen