2010-02-17

Áldás békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnest, az adás szerkesztőjét hallják.
Talán sokan tudják, hogy a Kálvin Év, születésének az évfordulója nem záródott le. Mivel egymáshoz nagyon közel van születésének és halálának a kerek évfordulója, ezért döntöttek úgy, hogy Kálvin Éveket tartanak.
Kálvin személye mutatja talán legjobban azt a szűrőt, amin a tömegkommunikáció segítségével egy-egy üzenet átmegy. Belőle egy szigorú, kegyetlen arcot gyártottak, és vajmi keveset tudunk arról, valóban ki is volt ő, miért volt ekkora hatása. Az biztos, hogy egy lángoló lelkű ember volt.

Az elmúlt szombaton egy ifjúsági találkozót szerveztek, melynek Kálvin egy napja volt a címe. Káló Karola, Herceg Zsófia, Miklósi Koppány és Fodorné Ablonczy Margit beszél majd, aki az egész rendezvény megálmodója volt.

Miklósi Koppány: Nekem az esti alkalom tetszett a legjobban, a koncert és az evangelizáció. Most hallottam először a Keresztút együttest, és nagyon igényesnek találtam a zenéjüket. Az egész napban összességében az tetszett, hogy mindenki megtalálhatta a magának való programot. Lehetett játszani, sportolni, előadásokat hallgatni, Láthatatlan Színházban részt venni. Színes volt a program.

Fekete Ágnes: Te mit találtál meg?

Miklósi Koppány: Én segítő voltam, és feladatokat találtam. Gesztenyét sütöttünk, és tüzet raktam hozzá, a háttér megteremtésében segítettem.

Káló Karola: Az üzenőfalnál álltam, én voltam a felelőse, így szem- és fültanúja lehettem annak, ahogy a fiataloknak megindultak a gondolataik. Nagyon ízlett nekik a francia ebéd, ami egy különleges palacsintából, salátából és apró szendvicsekből állt. Megmozgatták őket a filmek és nyilván a sport. Amit én személy szerint nagyon különlegesnek találtam, az a Kálvin a nőkről szóló diaporámás előadás volt, mert olyan témát tárgyalt, amelyről ritkán hallunk.

Herceg Zsófia: A Kálvin Év kapcsán sok Kálvinról szóló előadáson vettem mostanában részt, és a feleségét mindig csak egy-egy mondat erejéig említették meg. Jó volt róla egy kicsit bővebben hallani. Nekem fontos, hogy mint női képet hogyan mutatták be, hogy egy nőt hogyan jellemzett Kálvin. Sok szenvedésen mentek együtt keresztül, elveszítették három gyermeküket. Érdekes volt hallani arról, hogyan tudott Kálvin társa lenni. Úgy képzelem, hogy Kálvin mellett nem lehetett könnyű sem feleségnek, sem nőnek lenni.

Káló Karola: Arról beszéltünk éppen, hogy milyen érdekes Kálvin sapkája. Mivel van rajta egy fülvédő, soha nem látszott ki a haja, és még az is lehet, hogy kopasz volt. Azért volt szüksége ilyen sapkára, mert sokat szenvedett fej- és fülfájástól, otthon is hálósapkában járkált.
Az üzenőfalra azt lehetett felírni, hogy mit üzenne Kálvin a mai embereknek, mi járna a fejében. Néhányan franciául írtak tudván, hogy francia volt az anyanyelve. Érdekes lenne tudni, hány fiatal számára derült ki a mai napon, hogy Kálvin nem svájci, hanem francia volt eredetileg. Hozzá lehetett szólni mások hozzászólásához is, lehetett jelezni, ha tetszik valami.

Fekete Ágnes: A kérdések között az is szerepel, hogy mi jár a fejedben. Mindezek tacepaon olvashatóak.

Káló Karola: A reakcióikról szerettünk volna többet megtudni ennek a táblának a segítségével.
Vicces megjegyzéseket is írtak fel rá. Valaki azt írta, Kálvin azt kérné, ha ma is élne, hogy Genfben is legyen mobil-internet. Másvalaki pedig ugyanerre a kérdésre azt írta, hogy ne rám figyeljetek, hanem Istenre, és olvassátok a Bibliát.
Alapvetően Kálvin egy napját szerettük volna megélni, egy dologtól eltekintve: Kálvin minden nap öt órakor kelt, mi pedig ezt nem vártuk el a fiataloktól. A program hétkor kezdődött. Majd ha ezek közül a fiatalok közül valaki reformátor lesz, biztosan ő is ötkor fog kelni, de a mai napon ez nem volt szükségszerű.

Fekete Ágnes: Kálvin ilyen idő tájban már aludt is, nem?

Káló Karola: Valószínűleg.
Azok, akik regisztráltak a különböző helyszíneken, kaptak egy képeslap-méretű kártyát, amelynek az egyik oldalán rajta volt a térkép az öt helyszínnel, a másik oldalán pedig matricagyűjtő-helyek voltak. Aki minden helyszínen járt, és ezt a matricákkal igazolta, egy bögrét kapott ajándékba, amelyen szintén egy Kálvin kép látható.
Genfben hosszas istentiszteleteket tartottak, akár több órát is eltartott egy-egy alkalom. Mi ettől is eltekintettünk, és valószínűleg a zenei aláfestés is más lehetett akkoriban.

Herceg Zsófia: Imalánc is indult reggel.

Fekete Ágnes: Mi az az imalánc?

Káló Karola: Egész napos imádság cserélődő résztvevőkkel. Imádkoztunk a városért, az országért.

Fekete Ágnes: Szerinted, hogyan sikerült ez a nap?

Ablonczy Margit: Még nem tudom, majd este tudnék erre mondani valamit. Igazából ötszáz fiatalt vártunk, és a fele jött el. Kicsit szomorú is vagyok, de annak örülök, hogy nem csak ötvenen jöttek el. Nagyon örültem annak, hogy azok, akik megértették, hogy miért hívjuk őket, belelkesedtek. Akik nem értették meg, azok nem jöttek el. Amíg nem ég a szívünk, amíg nem adjuk oda magunkat Istennek teljesen, hanem mindig Tőle várunk egy kis kegyelmet, egy kis bűnbocsánatot, valamit, addig ez a folyamatos töltögetés-leadás nem hoz eredményt. Eredmény akkor van, ha valaki odaadja önmagát, ha égő szívvel él. Ezt szerettem volna Kálvin életében bemutatni ezzel a nappal. Számomra Kálvin egy fantasztikus ember, aki elégett az Isten ügyében, ügyéért. Nem heti egy órás vagy napi húsz perces keresztyén volt, hanem – amíg élt – Isten dicsőségére élt. Semmit sem tartott meg magának. A környezetében élők sem értették meg mindig, de amikor megértették, vele együtt mentek tovább. Célunk volt, hogy a fiatalok jobban megértsék, hogy mi a Református Egyház, hova is tartoznak ők.

Fekete Ágnes: Fiatalokat hív a következő beszélgetés is arra, hogy tevékenyen vegyenek részt az egyház dolgaiban. A hagyományos kereteken túl a világhálón is szeretnének lelkigondozást, lelki segítségnyújtást végezni. Először a hagyományos telefonos lelkigondozásról kérdezgettem Révész Jánosnét.

Révész Jánosné: A hagyományos telefonos lelkigondozás keretében is szoktak fiatalok hozzánk fordulni, de inkább a középkorosztály és az idősebbek hívnak bennünket. Nem azt jelenti ez a korosztályi megoszlás, hogy a jövőben a telefonos lelkigondozásra nem lesz szükség. Az, hogy a világhálón is szeretnénk segítséget nyújtani, az eddigi szolgálatunk kiegészítése. Az éjszakai órákra fókuszálunk, hiszen munka után marad csak az embereknek idejük arra, hogy átgondolják az életüket, illetve ha valaki alvászavarral küszködik, annak biztosan éjszaka jutnak eszébe élete problémás kérdései. Az egyháznak ezen a területen is jelen kell lennie. A virtuális világban is tudunk valóságos segítséget nyújtani, és nem azért, mert ez most divatos, hanem mert egy bizonyos korosztályt csak ezen a csatornán keresztül tudunk elérni. Persze az idősebbek között is vannak, akik az Interneten szörföznek, de ezzel a nyitással leginkább a fiatalok felé szeretnénk fordulni. Az internetes lelkigondozás magában foglalja a skype-on keresztüli kapcsolatot, ami teljesen ingyenes, szabadon lehet beszélgetni. Ezen kívül e-mailben is meg lehet keresni bennünket, amire 48 órán belül válaszolunk, illetve chatelni is lehet velünk. Sokan bírálják a chatelést, de ez a fiatalok között bevett dolog, és én nem gondolom, hogy ezen az úton keresztül ne lehetne lelkigondozni. Az, hogy nem kell magát feltétlenül felfednie, növeli a hívó biztonságérzetét. Ha nem akarja, nem fedi fel magát, de a problémájáról beszélhet szabadon.

Fekete Ágnes: Mi az a chatelés?

Révész Jánosné: Írásos beszélgetés az Interneten keresztül.

Fekete Ágnes: Gyors üzenetváltás.

Révész Jánosné: Így van, és eléggé sajátos szókinccsel rendelkezik, emiatt erre a szolgálatra külön kell készülni.

Fekete Ágnes: Mivel nagyon sok ember ehhez még nem ért, és különösen az idősebbek ezt a nyelvezetet nem ismerik.

Révész Jánosné: Ezért fordultam az ifjúsági irodához azzal a javaslattal, hogy hirdessenek meg egy képzést. Örülnénk neki, ha fiatalok jelentkeznének, ha kialakulna erre a területre egy stáb. Ehhez megfelelő támogatást kapnak majd a kiképzésen és az azt követő szupervízión keresztül.

Fekete Ágnes: Tehát most arra várnak, hogy fiatalok jelentkezzenek, akik aztán majd ezen a tanfolyamon is részt vesznek, hogy megtanulják ezt a lelkigondozási formát.

Révész Jánosné: Így van. Az első tanfolyam 2009 októberében kezdődött el, és most fog befejeződni. Február 22-én indul a következő tanfolyam, február 18-ig lehet jelentkezni, és az azt követő hétfőn már indítjuk is a képzést Budapesten. A tanfolyam ugyan Budapesten lesz, de a szolgálat már nem helyhez kötött, otthonról végezhető. Várjuk azok jelentkezését, akik úgy gondolják, hogy ide valók. Egy önéletrajz és egy lelkészi ajánlás szükséges a jelentkezéshez, és ezeket a telefonos lelkigondozás címére kérjük beküldeni.

Fekete Ágnes: Lelki segítségre sokaknak szüksége van, de talán leginkább azoknak, akik intézményekben töltik életüket. Egy színdarabot ajánlunk, amelynek ez a témája. Kicsit megdöbbentő a címe: Megöltem az anyámat. Visky András, református író saját bevallása szerint egy feltámadás-történetet szeretett volna ebben a darabban megírni. Gidró Katalin színművészt és Bodolay Géza rendezőt hallják Vörös Virág mikrofonja segítségével.

Részlet a darabból:

Gidró Katalin: Azok a nevelők, akik semmiképpen nem jutnak be a vidám, állami gyermekmegsemmisítő intézetekbe, tanítók lesznek és tanárok. Ők az iskolákba terelt gyermekekért lesznek felelősek. Minden osztályban a koromfekete, koromzöld vagy koromfehér tábla előtt van a lőállás, onnan lövöldöznek a gyerekekre. Akik sem a vidám, állami gyermekmegsemmisítő intézetekben, sem az iskolákban nem kapnak állást, a nevelésre elszánt maradék, belőlük lesznek a megmentők. Hálás vagyok nekik. Itt állok a fényben, magammal szemben, és lerovom a hálámat.

Bodolay Géza: A darabot ihlető embert egy beszélgetés során ismerte meg Visky András. Először egy dokumentumfilmet állított össze a történetből Kolozsváron, aztán később írt belőle egy kétszemélyes színdarabot. A történet sokban emlékeztet a görög sorstragédiákra.

Vörös Virág: A darabot tehát egy igaz történet ihlette?

Bodolay Géza: Igen. Egy árvaházban felnövő lányról van szó, aki sokáig nem ismerte a szüleit, majd egyszer csak előkerült az édesanyja. Nevelőszüléknél is élt, de ők is elhagyták, és ráadásul mindez a ’80-as években Temesváron zajlott. Az akkori események alkották a hátterét a történetnek. Szélesebb emberi jelentősége van, mint csupán Bernadett és Csipesz története.

Részlet a darabból:

– Jó hírem van, Bernadett! – mondja Klára néni, édesanyám nem túl boldogan.
– Vigyázz Bernadett, vigyázz! Most légy észnél!
– Ne félj, ne félj, most megkapja!
– Kivel beszélsz?
– Csipesszel.
– Csipesszel? Ki ő?
– A barátom.
– A barátod?
– Nem, nem csak.
– Örök hűséget fogadtam neki.
– Értem – mondja, de nem ért semmit. Hallgass ide, megkaptam az útlevelet, mindent felszámoltam, kiköltözöm Magyarországra, és nem jövök soha többet vissza. Téged is kiviszlek, ahogy elrendeződöm egy kicsit, viszlek, ne félj!
– Nem félek.
– Győztél, Bernadett, győztél!
– Győztem?
– Soha többé nem látod. Soha.
– Ezt akartuk: soha. Nem?

Vörös Virág: Ki az a Csipesz?

Bodolay Géza: Egy fiú az árvaházból, a lány szerelme, aki nagyon hamar meghal. De a szelleme végig jelen van. A neve abból adódik, hogy a nevelők fémcsipeszeket raknak olykor a renitensek nyelvére. Így kerülnek össze, majd jutnak el egy autóbuszos szökési kísérleten át oda, ahol már csak szellemként tudnak egymással beszélgetni, mert a fiú meghal a szökés közben. A határon egy félreértett túszdráma helyzetben halomra lövik az embereket, Csipesz is meghal. Bernadett pedig megöli az anyját, és mindezt elmeséli úgy, ahogyan ezt egy Antigoné tenné.

Vörös Virág: A darabban öli meg?

Bodolay Géza: Egy darabig keresi, de aztán már nem akarja keresni. Ha már egyszer valaki elhagyja azt a fát, amelyről származik, akkor az ne menjen vissza! Visky András az Ószövetségig visszamegy. Ennek a lehetetlenségét látjuk a darabban. Ennél sokkal többet nem érdemes tőmondatokban lefordítani az üzenetből, mert sokkal többrétű. Maga a szerző identitásjátéknak hívja.

Vörös Virág: Én azt olvastam a darabról, hogy ez egy feltámadás-játék.

Bodolay Géza: A szerelmét örök életben tartó gondolat jelenik meg. Bizonyos jelenetekben hétévesek még a gyermekek, és azt játsszák, hogy kővé változtatják a gonosz embereket. A kővé változtatás szimbolikus értelmű, nem szabad szó szerint venni. A főhős vallomását, miszerint kővé változtatta az őt elhagyó édesanyját, így kell érteni. De érdemes megnézni ezt a darabot, és magunkban eldönteni, hogyan is értsük!

Fekete Ágnes: Hallgassák meg a következő hét református eseményeit, híreinket!

A 2014-ig tartó Kálvin Évek alkalmából az Argumentum és a Balassi Kiadó újra megjelenteti Kálvin János Institutioját Szenci Molnár Albert fordításában. A hasonmás kiadást február 25-én, 17 órakor mutatják be Budapesten, a Reviczky u. 4. szám alatt.

A Zsinati Ifjúsági Iroda a Diakóniai Felnőttképzési Intézménnyel és a Református Családsegítővel közösen harmincórás tanfolyamot indít a keresztyén házasság alapjairól házasodni készülő fiatalok számára. Jelentkezési határidő február 22.
További információ: www.redifi.hu; [email protected], mobil:
30-639-5373, tel.: 1-343-4316.

A TITUS Hitéleti Alapítvány munkatársai ebben az esztendőben is több helyszínen és időpontban tartanak nyári gyermekhetekre felkészítő konferenciákat. A következő konferencia február 27-én Demecserben lesz.

A Csillaghegyi Esték következő alkalmán Egyetemisták az ostromgyűrűben címmel emlékeznek vissza résztvevők Budapest ostromára és a védekezésre, amelyben több mint száz egyetemista halt hősi halált. A helyszín Budapest, III. kerület, Vörösmarty u. 2., az időpont pedig február 17. 18 óra.

Kapcsolat és kommunikáció címmel tart előadássorozatot Pálhegyi Ferenc minden hétfőn, este hat órától Budapesten, a Ráday u. 28. szám alatt.

A Kelenföldi Barokk Esték következő alkalmán Soós Gábor orgonál a Kelenföldi református templomban február 20-án, 17 órakor.

Lovász Irén lesz a Tabulatúra régizene klub következő vendége február 22-én, 19 órától Budapesten, a Szilágyi Dezső tér 3. szám alatt.

Orgonazenés áhítat lesz a Deák téri evangélikus templomban február 28-án, vasárnap 18 órai kezdettel. J. S. Bach és Lisznyay Szabó Gábor műveit Lisznyay Szabó Mária és Pásztor Raymund Sándor adják elő.

Fekete Ágnes: Ma nem a szokásos módon fejezzük be az adást, hanem egy régi, 1967-es istentiszteletre látogatunk el. Joó Sándor meghatározó személyisége volt a Református Egyháznak, Budapesten, a Pasaréti Egyházközségben volt lelkipásztor. Éppen ma 100 éve született.
Talán furcsa lesz az igehirdetés, amely még nem a mai felgyorsult időt tükrözi. De érdemes odafigyelni rá. Lukács evangéliuma 2. részéből Simeon történetét magyarázta.
Simeon mondja, amikor a karján van a kicsi Jézus:

"Most bocsátod el Uram szolgádat békével, mert látták szemeim Üdvösséged." (Lk 2.)

Joó Sándor: Érdekes, hogy az életünk első két-három évtizedében olyan lassan telik az idő, szinte cammog. Néha még siettetnénk is, ezen is, azon is szeretnénk már túl lenni. Majd az ember életútjának felén túl, egyszerre mintha meglódulna az idő. Vágtat, rohan, mint a lejtőre került szénásszekér, és rohantában itt is, ott is, lemarad valami: a biztos járásunk, a tiszta, jó hallásunk, éles látásunk, az egészségünk, a fiatalságunk. Aki most ötven-hatvan esztendős, általában abban reménykedik, hogy van még 15-20 esztendő. De vajon van-e igazán? Ki tudná azt megmondani? Nem az hal meg, aki öreg vagy beteg, hanem aki soron van. A középkorban talán azért voltak alázatosabbak az emberek, mert homokórájuk volt. Mindig látták az alápergő homokszemeket. Nekünk már olyan óránk van, amelynek a mutatója körben jár, és ezzel egy kicsit becsap. Úgy tünteti fel az időt, mintha mindig újrakezdődne, mintha soha nem lenne vége.

Gondoljátok, hogy ez a Simeon nem ugyanolyan ember volt, akármilyen öreg is volt, aki ösztönösen megborzong a halál gondolatára? De ő előbb az isteni Üdvözítőre nézett, és csak azután a sír enyészetére. Előbb az isteni gyermekre emelte a tekintetét, és csak azután az örök bíróra. A halált, az életet, és ennek minden problémáját az isteni gyermeken keresztül látta. Simeon és a halál között páncélként van jelen ez a gyermek. "Most bocsátod el, Uram, a te szolgádat békességben, mert látták az én szemeim a te üdvösségedet." A legnagyobb művészet a világon, ha valaki így tud meghalni.

Van ilyen nyugalom és bizonyosság a halállal szemben ma is? Van. Hadd olvassak fel egy piciny részletet egy levélből, amit egy középkorú hívő asszonytestvérünk írt.
"Nagy változás történt az életemben, beteg vagyok. Bajom kimenetele emberi számítás szerint hazamenetel. Azt hiszem, felesleges említenem a betegség nevét, úgyis tudjátok. De a nagyszerű az, hogy teljesen Jézus oltalma alatt érzem magam. Nem tudok lázadni, se azt kutatni, miért Uram?! Ez most számomra a legnagyobb ajándék. Életünk vándorútja néha sötét völgybe tér, de túl rajta mindig világosság van. A kimenetelt rábízom az Úrra, Ő tudja. Ha kapok még egy kis haladékot, hálával fogadom. De ha nem, arra is készen vagyok. El sem tudtam képzelni, hogy Jézus olyan valóságos oltalom lehet egy bűnös ember számára, mint én vagyok. Ez igazán kegyelem."
Utólag tudtam meg, hogy mire ez a levél megérkezett, írója hazaérkezett. Aki látta Jézust, az békességgel nézhet szembe a halállal.

Micsoda hallatlan ígéretet kapott Simeon? Nem lát halált addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát. Félelmetes dolog előbb meglátni a halált, és csak azután Krisztust. Jézus nélkül borzalmas a halál. Látták az én szemeim a te üdvösségedet – így ujjong Simeon. Mennyivel többet láthattak már a mi szemeink, testvéreim? Hiszen Simeon csak a gyermek Jézust látta, mi pedig láthattuk az Ő golgotai halálát és húsvéti feltámadását. Mert aki látta Jézust, aki a szívével, a lelkével, a hitével látta Jézust, az tudja, ha meghal is, él. Aki úgy látta meg Jézust, mint Simeon, tehát meglátta a Názáreti Jézusban a Krisztust, az Isten Fiát, annak a számára az idő többé nem múlik, hanem telik. Ha az idő múlik, azt jelenti, hogy fogy, minden nappal, órával és elmúló esztendővel rövidebb lesz, egyre kevesebb van belőle hátra, és egyszer egészen elfogy. De ha az idő telik, akkor nő, minden nappal közelebb visz a kiteljesedéshez. Telik, telítődik, mint ahogyan egy pohár is telítődik, mígnem megtelik. Kiteljesedik benne az élet. A múló idő viszi az életet egyre messzebb, a telő idő hozza az életet egyre közelebb. Aki felett múlik az idő, az rendszerint hátrafelé néz. Aki számára telik az idő, az előrefelé néz. A múló idő öregít, a telő idő megérlel. A múló időben a halál kapuzárás, a telő időben pedig kapunyílás, csak a mulandóság vége, és az örök élet kiteljesedése.

Nagyon szeretném, ha a szívetekbe vésnétek ma este ezt a két szót: múlik vagy telik. Hová megy, merre? Egyre jobban kifelé az életből? Vagy egyre jobban befelé az életbe? Ha a halállal minden elmúlik, azoknak van igazuk, akik a mában élnek felelőtlenül. Akik azt mondják, együnk, igyunk, vigadjunk, mert úgyis meghalunk. De ha a halállal az élet kiteljesedik, akkor érdemes jót tenni, szeretni, szolgálni, tűrni, szenvedni, mert akkor értelme van. Örökkévaló értelme van minden jótettnek, igaz szónak, tűrésnek és szenvedésnek.

Simeonról azt olvassuk, hogy a Lélek indításából ment a templomba, és találkozott össze a kis Jézussal, akit szülei akkor vittek el bemutatni. És ahogy Simeon tette a kis Jézussal, ugyanazt teheted meg te is az Úr Jézussal. Hited karjaival átölelheted, magadhoz szoríthatod, és a szívedbe zárhatod. Ha egyszer minden és mindenki elhagy, Jézus, Akit most magadhoz ölelsz, megy veled akkor is tovább. A halál sötétségén át az örökkévalóságba. Ámen