2010-11-17

Áldás békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnest, az adás szerkesztőjét hallják. Nemrég több hallgatónkkal találkozhattam, és mind azt kérdezte, hol lehet ezeket a műsorokat olvasni. Van egy honlapunk, ahol 8 évre visszamenőleg az összes műsor megtalálható, ez a műsorunk címéről elnevezett tebennedbiztunk.hu oldal. De számítógépes levél formájában el is küldjük szívesen hallgatóinknak műsorunk írott változatát a [email protected] címről. Várjuk jelentkezésüket, kérdéseiket például a mai témával kapcsolatosan is. Ma ugyanis egy olyan embert mutatunk be, aki a magyar református teológia utóbbi évtizedeinek az egyik legnagyobb tudósa volt. Pákozdi László Márton éppen száz éves lenne idén. Azért is fontos az ő személye, mert egy egész korszak szelleme megjelenik életében. Az elmúlt rendszerben nagyon sok olyan ember volt, aki a tudományba menekült Számos nagy alkotót ismerek, aki nem ismert pardont a szakmában, csak alapos munkát volt hajlandó a kezéből kiadni, viszont a politikában, a közéletben mégis belecsöppent rendkívül kínos helyzetekbe, ahol meghajtotta a fejét. Ez egy korszak jelensége volt. Ilyen ember volt Pákozdy László Márton is. A bibliafordításból azért került ki egy idő után, mert csak a helyes szöveget volt hajlandó elfogadni, viszont Kádár Jánostól 1957-ben elfogadta a kitüntetést. Itt nem egy ember döntéséről van szó, hanem egy korszak szelleméről, ami mindannyiunkat meghatároz a mai napig. Egy tanítványa, Nagy Péter, budafoki lelkipásztor beszél róla, aki többek között beszédet mondott szülővárosában, Hódmezővásárhelyen domborműve avatásán. A Budapesti Ráday Múzeumban kiállítást is láthatnak róla. Nagy Pétert hallhatják.

Nagy Péter: Attól, hogy valaki gyülekezeti lelkész még nem kell butának lenni. Jellegzetes tartalmú mondata ez Pákozdy László Mártonnak. Ő az intellektuális bátorságot és becsületességet erőteljesen próbálta tanítványainak megmutatni, hogy amit megcsinálok, az meg legyen csinálva, ahogy kell. Tárgyszerűen.
Fekete Ágnes: Mondhatjuk úgy, hogy ő szövetségteológus volt?
Nagy Péter: Mondhatjuk. Saját maga által használt kifejezés az, hogy ő kijelentésteológus volt. Históriailag, irodalomtörténetileg és mindenfajta metódussal szétszedett Bibliát, pontosan a szövetségnek a jegyében inkább összerakni kívánta. Így mondanám, hogy a Bibliának vannak üzenetei, amelyek, végigfutnak a Biblián, mint egy telefonkábel szálai egy nagy, vastag kábelkötegbe. És ezekbe az üzenetekbe lehet egyenként is belehallgatni és megpróbálni megtalálni azokat az alapgondolatokat, amelyek össze is fogják.
Fekete Ágnes: Mondjuk ki ezt a két végletet. Gyakorlatilag a dilemma az, hogy sokan a történetiségétől meg akarják szabadítani a Bibliát és azt mondják, hogy Isten kijelentése. Amiből az következik, hogy azoknak a történeti, emberi vonulata szinte nem is számít vagy megkérdőjelezhető. A másik meg, aki szét akarja szedni, de nem gondolja, hogy össze kéne rakni.
Nagy Péter: Az egyik a totális kritika, eleve abból indul ki, hogy ami ott le van írva, annak történetileg nincs igazsága, csak a későbbi korok összeolvasztott bölcsessége. Ez az egyik fele. A történeti vizsgálódás, bármit odateszünk, csak azt tudjuk mondani, ez nem így volt, nem így volt. Ezek a nagyon radikális kritikai iskolák. A másik pedig eleve úgy tekint rá, mint más vallások szent könyvére, hogy úgy ahogy van az égből ereszkedett le és teljesen egyenletes monolit tömb. Bármelyik darabkáját levágom az ugyanolyan és egyenlő tápértékű és finomságú, mint az a régi vágható lekvár. Ő pedig pontosan arra tanított meg, hogy ez egy domborzat, egy nagyon nehéz terep, ahol vannak csúcsok, ahová ha fölmegyünk nagyon messzire látunk. Ésaiás könyvének a közepével foglalkozott ("Fájdalmak férfia, betegség ismerője…) Erre azt mondta, hogy ez az Ószövetség csúcsa. De ahhoz, hogy odaérjek, végig kell menni a domborzaton és onnan messzire lehet látni előre és hátra. Ettől még nem fogjuk a kisebb csúcsokat elhordani. Sokat emlegetett analógiát ő is szívesen használta, hogy a Bibliának is megvan a maga kettős természete, mint Krisztusnak is, hogy van egy emberi és egy isteni oldala, amelyiket se szétválasztani, sem összekeverni nem szabad. Ehhez készen kell lenni lelkileg, szellemileg, hogy ezt jól tudjuk kezelni és meglátni azt, hogy a Bibliának az emberi oldalainak megismerése sokkal inkább meggazdagít és kiemel és segít megérteni. Nem lehet megelégedni azzal, hogy megtanultam valamit és azt életem végéig alkalmazom.
Fekete Ágnes: A mi nemzedékünk azt éli át, hogy sorra, politikai értelemben, a történelemben való kiállás értelmében sorra dőlnek ki bástyák, tehát olyan emberekről derül ki, hogy igazából a kommunista rendszernek voltak a szolgálói valamilyen szinten, akikről nem is gondoltuk és mellette mégiscsak példaképek maradnak.
Nagy Péter: Azt kell látni, hogy honnan érkezik ő. Az ezerkilencszáznegyvenes évek, a nyilas hatalom átvétele és a Pozsonyi út ez az ellenállásnak az egyik gócpontja. Ha valaki elmegy a Pozsonyi útra és megnézi az anyakönyveket, akkor ott látja, lapokon, oldalakon keresztül százával Pákozdy László Márton nevét, aki segédlelkészként folyamatosan keresztelte a menekült zsidókat, akkor már Bereczky Albert nem is volt a Pozsonyi úton, mert már illegalitásban kellett lennie. Ő állta a sarat. Nem beszélve arról, hogy ő a harmincas években volt kinn Németországban. A gondolkodó emberek sejtették már, hogy mi fog következni. Doktorálásába is beleszólt a háború, nem kapott útlevelet Hollandiába, mert megszállás volt. Nem sokat beszélt ezekről az időkről. Mindig csak úgy beszélt, hogy Bereczky Albert neve hangzott el. Ő csak egy kisinas volt az árnyékában én azt gondolom, hogy ez nem így volt. Egy nagyon nagy személyes bátorság kellett ezekben az időkben. Bármilyen konferencián volt Ő mindig valami olyan minőséget produkált, ami mind a két oldalt teljes mértékben elismert. Mondhatnám, hogy nem egyszer megdöbbent azon a színvonalú munkán, ami egyfajta közeget adott volna arra, hogy ott egy színvonalas párbeszéd kibontakozzék. Az már egy másik kérdés, hogy ez sikerült-e?
Fekete Ágnes: Gyakorlatilag egy hídember lehetett volna, mert ő az, akivel a nyugatiak is szóba álltak, meg a keletiek is. Végül is ez nem sikerült.
Nagy Péter: Nehezen tudom megmondani, mert nagyon nagyra becsülték a nyugati teológusok. Nyugaton nem sok magyar teológust ismertek. Talán még Vályi-Nagy Ervin neve volt ismeretes. Pákozdy László Márton nevét csak tisztelettel emlegették, pedig nem lehet azt mondani, hogy kizárólag a nyugati baloldali értelmiség lett volna. Minden körülmények között olyan minőséget tudott produkálni, amire mindenki felnézett. Azon persze lehet vitatkozni, hogy kinek miben, hogy lett igaza politikailag, de én ezt sosem tudtam így kezelni, mert bármiben megnyilatkozott, mint teológus, az mind felülemelkedett ezeken a szinteken. Bennem is van egy kicsi bánat, hogy csípték a legyek és nem tudott védekezni ellenük. A mi generációnknak jó lett volna, hogyha hagy ránk még négy-öt jó könyvet, alapműveket.
Fekete Ágnes: Szerinted a politikai álláspontja és a tudománya szétválasztható?
Nagy Péter: Nem hiszem, hogy egy ember így széttéphető. Inkább úgy gondolom, hogy adott körülményeket kell nézni. Ő halálos küzdelemből jött és életét kockáztatva, ami meghatározó élményt adott neki. Bereczky Albertről mindig, élete minden pillanatában a legnagyobb tisztelettel tudott szólni. Az egészet kell nézni!
Fekete Ágnes: Volt egy történelmi helyzet, amit képes volt értelmezni és volt egy új, amit meg már nem.
Nagy Péter: Óriási nyomás alatt voltak a teológiák, ezt mindenki tudja. Át voltak szőve, a titkosszolgálati megfigyeléstől, professzor és diák a későbbiek során is. Az ő generációja az, akiknek a fiatalságuk, tehetségük, teljesítményük egy része még a háború előtti világhoz fűződik, valamennyiüknek az életét kerékbe törte a háború illetve a háború utáni rendszerváltás. Én mindig csodálkozom azon, hogy hogyan lehetett ezt ép ésszel kibírni? Az iskolák államosítása és mindaz, ami ezzel jár és kibírta. Én ma már hajlamos vagyok erre a szemléletre és azt mondom túl kellett élni. Nyilván vannak mártírok és ezek nagyon nehéz kérdések. A másik oldalon meg ott van, hogy túl kellett élni, hogy a generációk mehessenek tovább. Ezek a kérdések nem olyan egyszerű kérdések, hogy mindent feketének és fehérnek látunk. Mi, akiket még tanított sokat köszönhetünk neki, és aki tanít, az hatással tud lenni a következő generációra is. Így tanítása, gondolatai ötven, száz évre határozzák meg a következő generációkat. És amíg van örökség, addig azt gondolom, hogy az alapokat még nem hordták el.
Fekete Ágnes: A hódmezővásárhelyi konferencia egyik előadásából dr. Marjovszki Tibor professzor visszaemlékezéséből hallhatnak részleteket.
Dr. Marjovszki Tibor: Ő nem volt egy besorolható ember. Ha valaki tiltakozna ez ellen az ünnepség ellen, az ő lenne. Nagyon nem állta az ilyen ünnepléseket, de hát mi ezt érezzük kötelességünknek. Ő az igazi protestáns habitust képviselte, amiről olyan keveset tudunk. Például, nem szokás, hogy egy teológiai professzor egy diáktól bocsánatot kérjen. Nem divat ez ma sem. Hallottam tévedni egyszer őt valahol és láttam tíz perccel később utána menni az illetőnek, leülni az ágya szélére és azt mondani, hogy "bocsánat, tévedtem". Pákozdy László Márton megtanította a diákjait arra, hogy a teológia az nem kérődzés, hanem látás. Az nem úgy van, hogy beveszem, megrágom, aztán egy kicsit még járatom… Nem, a teológia, látás. Nem emlékszem olyan problémára, amivel mentem hozzá, hogy azt mondta volna, hogy így kell ezt látni, ez a megoldás. Azt mondta, hogy ez, meg ez, meg ez lehetséges, menjen és válassza ki! Aki látni meg tudja tanítani a diákokat, az talán nem élt hiába!

Fekete Ágnes: A Biblia léte és értelmezése, amint hallottuk, a reformátusok számára a központi kérdés. Az alapvetően használatos Biblia mifelénk a Károli Gáspár féle fordítás. Ez a mű a mai napig egész nyelvünket meghatározza. Egy kiállítás nyílt róla a budapesti Petőfi irodalmi Múzeumban tegnap. Hallják majd Mészáros Tibort a kiállítás rendezőjét. Először azt kérdeztem Bánki Zsolttól, a kiállítás kitalálójától, hogy mi indította őket erre a kiállításra.

Bánki Zsolt: 420 évvel ezelőtt készült el a Vizsolyi Biblia. Erről szerettünk volna megemlékezni. Másrészt pedig van a birtokunkban egy nagyon szép, teljes példány, aminek nem régen készült el a restaurálása. Azt gondoltuk, hogy ez a két esemény erősíti annyira egymást, hogy egy kis kamarakiállítás keretében bemutassuk az elkészült restaurált Bibliát.
Fodor Éva: Fodor Éva vagyok, a Petőfi Irodalmi Múzeum restaurátora. Nagyon szépen megmaradt a mi példányunk. Fatáblák közé szorítva, veretekkel díszítve, erős, horgas kapcsokkal látták el. Ennek következtében a lapok nem sérülhettek és a tábla sem vetemedett meg.
Fekete Ágnes: Hihetetlen jó állapotban van. Talán nem is sok Biblia lehet ilyen állapotban a vizsolyiak közül. Nem?
Fodor Éva: Ez egy nagyon szép és teljes példány.
Fekete Ágnes: Egy kicsit avasson be minket abba, hogy mit kell csinálni egy restaurátornak?
Fodor Éva: A Biblia szétszedését az indokolta, hogy a fűzése felbomlott.

Fekete Ágnes: Az egész lapokra lett szétszedve?
Fodor Éva: Igen lapokra szedtem, és először ecsettel végeztem a portalanítást, majd radírral és finom csiszolópapírral a durvább szennyeződéseket, a szennyeződés mértékének megfelelően.
Fekete Ágnes: Laponként?
Fodor Éva: Igen, laponként. Ez egy forgalomban lévő, tehát használt Biblia volt. Mindennap használták és ennek megfelelően eléggé elszennyeződött. A száraz tisztítást követte a nedves tisztítás, amikor szintén laponként, egyenként végigmostam, gyakori öblítéssel, azután szívópapírok közé helyezve megszárítottam, aztán préseltem. A préselés után következett a javítás, amikor a hiányzó részeket, illetve a beszakadásokat javítottam japánpapírral.
Fekete Ágnes: Oda lett ragasztva?
Fodor Éva: Igen. Ragasztóanyagként metil-cellulózt használtam. Utána szépen összeraktam az íveket és felfűztem az eredeti fűzéstechnikának megfelelően. Fölerősítettem a fatáblákat és egészen új bőrt húztam fel. Erre az új bőrre került vissza aztán a régi megmaradt bőr. A végén pedig a vereteket szögeztem fel rézszegekkel. Ezek a veretek rézlemezből készültek, növényi ornamentikával díszítve. Csúsztatógombok vannak rajta, amiken állt valamikor a Biblia. Van mind a két táblán egy úgynevezett köldökveret. A közepén mindenütt átlyukadtak ezek a gombok, tehát annyi használatnak volt kitéve, hogy nagyon erősen megkoptak.
Fekete Ágnes: Mennyi ideig tartott, amíg ezt a tisztítást elvégezte?
Fodor Éva: Körülbelül egy év volt.
Fekete Ágnes: Bocsánat a kérdésért. Nem unalmas ez? Mindig izgatja, hogy mi lesz ebből?
Fodor Éva: Egyáltalán nem unalmas. Számomra ez egy nagyon szép feladat. Ez volt talán a legszebb munkám itt a Petőfi Irodalmi Múzeumban.
Fekete Ágnes: Lehet tudni, hogy kinek volt ez a Bibliája?
Bánki Zsolt: Nem tudjuk pontosan. A régi magyarországi nyomtatványok bibliográfiája nem jegyzi ezt teljes a példányt. 1975-ben vásárolta a Petőfi Irodalmi Múzeum egy magángyűjtőtől és nem került bele az anyaggyűjtésbe, mert akkor még nem volt közgyűjteményben, hanem magántulajdonban.
Fekete Ágnes: S ki tudja hol?
Bánki Zsolt: Nem is tudjuk az előtörténetét. Az a szándékom, hogy most a kiállítás után fel fogok kérni egy könyvtörténész kutatót, hogy dolgozza fel ezt a példányt. Köteten belül a nyomtatott lapoknál, a korábbi Vizsolyi Bibliák körében nem ismert vízjelet találtunk, ami feltételezheti azt, hogy az átkötéskor kerülhetett ez az előzéklap bele.
Fekete Ágnes: Valami bibliaforgató emberé lehetett?
Bánki Zsolt: Ez egészen bizonyos.
Fekete Ágnes: Itt egyéb könyvek is vannak a kiállításon.
Mészáros Tibor: Lévén, hogy irodalmi múzeum vagyunk, azt gondoltuk, hogy érdemes talán azokat az érdekesebb Bibliákat kitenni, amelyek egyes íróké voltak. Ezek láthatók az egyik oldalon.

Fekete Ágnes: Megnézhetjük őket?
Mészáros Tibor: Hogyne. Itt van például Illyés Gyulának még Illés Gyulaként jegyzett Szentírása, amelybe rajzokat is készített. Épp egy olyan helyen van nyitva, ahol inkább több a bejegyzés, de van olyan lap is, ahová keresztet rajzolt. Kifejezetten a látvány miatt tettük ki ezt a Sarkadi Imre illetve Szabó Zoltán hagyatékából származó Károli Bibliát, amely gyakorlatilag szétolvasott, ahogy látható is. Kiemelhetjük a Gulyás Pál hagyatékból hozzánk került Bibliát, amely Gulyás Pál nagymamájáé volt, és amelybe Gulyás Pál édesapja Gulyás István írt egy verses ajánlást, valamikor 1889-ben. A másik oldalon pedig különböző bibliafordításokból tettünk ki néhány szebb és fontosabb darabot a gyűjteményünkből. Így szerepel itt a Károli Biblia és a Szenczi-féle zsoltárfordítások egybekötése, kolligátuma, ami 1608-as. Itt van a Káldy-féle katolikus teljes bibliafordítás is, szintén első kiadás. Amit még érdemes megemlíteni az a Méliusz-Juhász Péter által fordított János Jelenései illetve annak a magyarázata. Lesz kitéve két számítógép. Az egyiken különféle bibliai honlapok lesznek láthatók. A bibliatudománnyal, bibliafordításokkal és régi könyvekkel kapcsolatos honlapok. A másikon pedig a Károli Bibliához kapcsolódóan lesz egy film. Egy kicsit dokumentum-játékfilmszerű, félórás film, amit megnézhet, aki szeretné látni.
Fekete Ágnes: Ez a film csak itt lesz látható?
Mészáros Tibor: Nem. Ez egy régebben a Duna tévében látható film volt és a NAVA (Nemzeti Audiovizuális Archívum) jóvoltából itt is látható lesz. Illetőleg egy kétrészes kerekasztalbeszélgetés, amely a Bibliáról szólt, és amelyben a történelmi egyházak jeles képviselői beszélnek a Bibliáról.
Fekete Ágnes: Akkor ez egy mai, modern, interaktív kiállítás lesz.
Bánki Zsolt: A Múzeum felfogása a kiállítás készítésről közelít ahhoz, hogy modern kiállításokat készítsünk, még klasszikus témákról is, mert jobban befogadható a kor embere számára.
Fekete Ágnes: Ahogy bejövünk egy nagy molinó fogad bennünket, ezen nyilván az alapinformációk vannak. Kiemelődik, hogy nem csak Károli Gáspár fordította ezt a Bibliát, hanem több társával együtt csinálták.
Bánki Zsolt: Abból indultak ki a történészek, amikor ezt a megállapítást tették, hogy maga a fordítás viszonylag rövid idő alatt készült el és képtelenségnek tűnik, hogy ez egyetlen ember munkája legyen. Valószínűleg volt egy bibliafordító együttműködési kör vagy Károli Gáspár és lelkésztársai együtt végezték el ezt a fordítást. Feltételezik azt, hogy hét-nyolcszáz kötet készült el és a fordítás és a nyomtatás egyidőben, párhuzamosan ment. Ez úgy történhetett, hogy amikor egy-egy résszel, fejezettel elkészültek, akkor azt elvitték a nyomdába és abból a részből elkészült a hét-nyolcszáz példányt és közben a fordítók dolgoztak tovább. Abból látszik, hogy ez egy folyamatos munka volt, hogy a papírokon különböző vízjelek vannak. A vízjelek nagyon árulkodóak. Lengyelországból vagy Németországból érkezhetett a papír a Biblia kinyomtatásához. Nem egyszerre állt rendelkezésre az összes papír, hanem a vízjelek arról tanúskodnak, hogy hol innen, hol onnan jött a papír. Itt valamilyen időszakosság mindenképpen tapasztalható.
Fekete Ágnes: Nyilván nem volt egyszerű papírhoz jutni?
Bánki Zsolt: Nem volt egyszerű és nem volt olcsó.

Fekete Ágnes: Hallgassák meg a következő hét református eseményeit, híreinket!
Egy szomorú hírt kell közzétennünk. Több református épületet kiraboltak olyan emberek, akiknek jószándékkal segítettek a lelkészek. Egy körülbelül 170 cm magas, ritka, szőkés hajú, feltűnően sovány, foghíjas személyt keres a szegedi rendőrség. Az illető egyházi hátterére hivatkozva kér segítséget parókiákon, majd kirabolja azokat. Aki tud valamit erről az emberről, keresse a szegedi rendőrséget!
További híreink:
A Magyarországi Református Egyház Zsinati Tanácsa és Zsinata soron következő ülését november 17. és 19. között tartja, ahol napirenden szerepelnek törvényjavaslatok és módosítások, az Egyház jövő évi programjának tartalmi elemei illetve díjátadások is.

Az elmúlt vasárnap elkezdődött az "Érintve láss" programsorozat, amelynek célja, hogy a református közösségekben összefogjanak a látássérült és a látó emberek. 21-én vasárnap Debrecenben és Nagykanizsán, 28-án pedig Miskolcon folytatódik a program.

A vallási erőszak és a vallások békés egymás mellett élésének problémáját érdekes előadásokkal, vitákkal és kerekasztal-beszélgetéssel próbálják meg körbejárni a VI. Létkérdés Konferencián, november 18-án, csütörtökön délelőtt fél tíztől az esti órákig, Budapesten, a Gólyavárban a Múzeum körút 6-8. szám alatt.

Az idei presbiterképzés 8. találkozóján folytatódik a Hitünk hősei az egyháztörténetben című sorozat. November 20-án, szombaton 10 órától kora délutánig tart a képzés Budapesten a Nagyváradtéri templomban, az Üllői út 90. szám alatt.

A Világmisszió Évéhez kapcsolódva Németh Júlia és Pálúr Tamás fotókiállítása nyílik a Zsinaton az indiai orvosmisszióról november 18-án, csütörtökön 12 órakor. A kiállítás karácsonyig lesz látható.

A Kelenföldi Barokk Esték keretében Alföldy-Boruss Csilla tart orgonahangversenyt november 20-án, szombaton, 17 órakor Budapesten az Október huszonharmadika utca 5. szám alatti templomban.

Jótékonysági koncertet rendeznek az iszapkárosultak megsegítésére Orosz Zoltán harmonikaművész és Barátai részvételével november 19-én, pénteken este 19 órakor Budapesten a II. kerületi Templom utca 2-10. szám alatt.

Jótékonysági koncert lesz a Sportarénában is november 21-én, vasárnap. Fellépnek a Quimby, a Csík Zenekar, a Kiscsillag és a sérült fiatalokból álló Nemadomfel Együttes.

A Budafoki Esték sorozatában Kellner András pszichológus tart előadást a kamaszkori bizalom és remény megtartásáról, november 22-én, kedden este 6 órakor, Budapesten a Demjén István utca 2. szám alatt.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát a Példabeszédek könyve 16. fejezetének 31. verséből!

"Igen szép ékes korona a vénség, az igazságnak útjában található." (Péld 16:31.)
Emlékszem, amikor először prédikáltam gyülekezetben és istentisztelet után kezet szorítottak az emberek, és azt mondták nekem: olyan szép volt! Akkor ez rosszul esett. Olyan általánosnak és semmit mondónak éreztem. Én nem szépen akarok beszélni, inkább hasznosan – gondoltam magamban. Úgy érzetem magam, mint amikor valakinek átadnak egy képet, és erre az illető azt mondja, nagyon szépen sikerült bekeretezni.
Ma már másként gondolkodom. Nagyon örülök, ha a templomban felsóhajthatok a prédikáció után, de szép volt! Végre valami szép. Mert van valami nagyon mélyértelmű ebben az egyszerű jelzőben, hogy szép.
Nemcsak a görögök használták tágabb értelemben a szépet, a jót és a helyeset egyetlen szóval, hanem ez a valóságban is így van.
Ha valamire azt mondjuk, hogy hasznos, az nem önmagában jó, csupán egy eszköz a jóra. Akár el is dobhatjuk, ha jóságát átadta a kívánt cél érdekében. De ami szép, az viszont önmagában megáll. A szép szó magától él és hat, annak nincs ideje. Ezért nagyon sokat szól az isteni világról minden, ami szép. Valami benső üzenet van a szépségben. Megfoghatatlan és kimondhatatlan, mégis valamennyiünk lelkére ható üzenet. Ha nincs szép, csak hasznos, ha nincs belső rezdülés csak megértés, ha nincs ihlet, csak tudás, akkor Isten világa nincs jelen közöttünk.
Azt olvastam a példabeszédekből, hogy szép a vénség. Ez aztán furcsa gondolat. Van egy kedves szomszédunk, aki mindig mondja, bármilyen szép az ősz, ő utálja, mert mindig az elmúlásra emlékezteti. Pedig milyen érdekes, hogy a Jóisten jókedvében úgy teremtette ezt a világot, hogy az elöregedő levelek a legszínesebbek. Egyetlen évszak sem pompázik ennyire, mint éppen az ősz, a búcsúzás ideje. Szép. Hieronymus Boschnak van egy érdekes festménye, amely Jézus kereszthordozását ábrázolja. Jézus körül katonák, emberek tolonganak. Ez a tömeg elsötétedett. Egy ordibálássá zsugorodott egész lényük. Szinte megnőttek érzékszerveik, hogy meghallják, megszagolják, megízleljék a rosszat, az Istent és embert megalázót. A gyűlölet rettenetes csúffá tette őket. Jézus pedig szinte visszahúzódzkodik érzékszervei elől. Nem akar látni, hallani. Legalábbis azt a világot nem, amelyben óriási orrok szagolják a bűzt. Jézus arca a szenvedésben is megszépül. Mintha egy másik világot észlelne, mintha minden, amit rajta látunk, nem ide tartozna. Úgy fogja a keresztet, mint valami szentséges és könnyű terhet, szinte légiessé válva. Mégis ember marad, mégis össze kell szorítania száját.
Jézus szép. De miért szép Jézus? Mert arányos. Mert világos. Mert tiszta. Ezen a képen annyira égbekiáltó az a különbség, ami a katonák aránytalan testrészei és Jézus arányos, de magába forduló alakja között van.
És nem ugyanez történik az idős emberekkel jó esetben? Az ember a kor előrehaladtával megtalálja az igazi arányokat. Bizonyos dolgok már nem fontosak, sok célt, már nem érhet el az életben. Egy új, egy valódibb értékrend kezd összeállni. Ez az arányosság az, ami miatt kimondhatjuk: szép korona a vénség. Az ember eljuthat, remélem egyfajta belső látáshoz. Már nem a külső csillogás hív, hanem szinte belül látunk egy másik világot. Nem az ordibálást, nem a katonákét, hanem az Isten világát. Ha máskor nem is, azt hiszem, halálunk előtt mindenképpen eljutunk erre a látásra. Ez a látás, a szép.
Mai hasznosra törekvő, mindent eldobó, a dolgok szépségét önmagában szemlélni nem tudó korunkban nagy tisztelet az idős embereknek, mert ékes koronák ők.
Bárcsak meglátnánk ezt az értelmet adó, Istenre mutató belső szépséget! Ámen