2010-12-08

Kodácsy Tamás – Létkérdés konferencia
Danka Miklós – Könyvkiadás

A Karácsony előtti hetekben különösképpen is gondolkodunk – kénytelen-kelletlen – a fogyasztói világról. Még a legszegényebbek is kinyitják ilyenkor pénztárcáikat, és úgy érzik, valamit venni kell. Mai műsorunkban több oldalról, ennek a világnak az álságos voltát szeretnénk bemutatni. Mert ebben a világban például a vallás is egy fogyasztási cikk. Mindenki kedve szerint válogathat a különféle spirituális irányzatok közül. Pedig egyre többen megcsendítik a vészharangot, ez így nem mehet tovább. Nemrég megrendezték a Létkérdés konferenciát, amely a multikulturális világ vallási kérdéseiről szólt. Dr. Kodácsy Tamás református lelkészt is meghívták, vele beszélgettem a vallási sokszínűség határairól.

Dr. Kodácsy Tamás: A vallásközi párbeszédnek több modellje van. Illetve van egy olyan modell, ami a konferencián erőteljesen megjelent. Ez a vallási pluralizmus. A klasszikus modellben van az inkluzivista, ami mindenkit belefoglal és az exkluzivista, az egymást kizáró modell. A Létkérdés konferencián egyértelműen a vallási pluralizmust éltették, ami azt jelenti, hogy minden vallás egyenrangú, és egyenértékű. A vallások egymás mellett élését, egymás teljes elfogadásával, abban a szellemben hirdették meg, hogy senkinél nincs az igazság, hanem minden vallásban van valamilyen igazság. Minden nagyobb vallás képes elvezetni Istenhez. Vannak különbözőségek a szertartásokban, de vannak közös pontok. Például a szeretetparancsa vagy az aranyszabály, hogy ne tégy másnak olyat, amit nem akarsz, hogy veled tegyenek! (Máté 7:12.) Amit a konferencián el tudtam mondani, az, hogy szerintem ez a vallási pluralizmus kudarcba fulladt. Azok az országok, ahol ezt nagyon erőteljesen hirdették és nagyon sokat tettek ezért. Például Hollandiában a 2002-es és 2004-es gyilkosságok illetve a mostani radikális szabadság pártjának az előretörése azt jelenti, hogy ez a fajta vallási tolerancia, ami valójában nem igazi vallási tolerancia, hanem egyfajta elfojtás, ez a "multikulti" nem működik. Egyszerűen nem vihető tovább. Azok a keresztyén emberek, akik Európában élnek hiányolják az európai keresztyén identitást. Nagyon sokszor ennek hangot is adnak és az hogy vallási pluralizmust hirdetünk, az nem megoldás erre a problémára. Ez egyszerűen eltakarja az őszinteséget. Valójában ez a vallási tolerancia olyan moderáció, olyan önuralom, amikor valaki csak azért, mert azt mondják neki, mert azt kell mondani, hogy nem találta meg az igazságot, vagy nem szabad az igazságot keresni, nem szabad buzgónak lenni, amikor csak azért mondja, hogy ugyanúgy el tudom fogadni a másik vallását és ugyanolyan értékesnek találom, mint az enyémet, az nem őszinte tolerancia. A szkepticizmus sem, amely azt mondja, hogy lényegében úgysem találja meg senki az igazi vallást, az a fajta mindentudás sem, ami ilyen nagy beolvasztó vallást akar, amilyet a történelem során lát kifejlődni. Ezekről Barth azt mondja, hogy ezek a toleranciák az intolerancia legrosszabb fajtái.
Fekete Ágnes: Ez döbbenet, hogy már akkor ezt látta, hiszen már rég nem él. (Karl Barth 1886-1968)
Dr. Kodácsy Tamás: Barth világosan látta azokat a történelmi eseményeket, amiket mi magunk is megélünk, amiben benne vannak a terrortámadások, a migráció. Európában nem találunk egyetlen olyan várost sem – beleértve Budapestet is -, ahol a világvallások jelentős képviselői ne lennének jelen. De az, ahogyan megpróbáltuk a vallási pluralizmus kérdését kezelni, az egyenrangúság zászlaja alatt, az nem működik. Szerintem, ha párbeszédről van szó, az nagyon fontos, hogy őszinte legyen. Akkor jó a párbeszéd, ha izgalmas. Nagyon sokszor ezt a párbeszédet azok kezdeményezik, akik a saját vallási közösségükben nem találják meg a helyüket és ebben a vallási párbeszédben próbálják, akár a másik vallásban meglátni a jót, vagy az útjukat. Ha egészen őszintén akarunk a vallási párbeszédbe belelépni, akkor a vallási identitásnak nem a megerősítése, hanem az elmélyítése az, ami igazi út lehet. A vallási párbeszédben beszélünk társadalmi, szociális, politikai, gazdasági, katonai jelenségekről, mert erre vagyunk rákényszerítve, de ezek nem valódi párbeszédek. Ezek gazdasági, szociológiai és politikai párbeszédek. Hogy vallási párbeszéd legyen, ahhoz a legfontosabb dolgot kellene megkérdeznünk az üdvösség vagy a lenni vagy nem lenni kérdését. A Létkérdés konferencia tényleg erre koncentrált, hogy a valódi gondolkodásformálás az pontosan a vallási identitásnak és a vallási vitalitásnak az elmélyítésében jelenik meg. Én magam ezt tapasztalom. Minél inkább azon gondolkozom, hogy az az igazság, amit megértettem, mennyiben állja meg a helyét, rádöbbenek ennek a törékenységére. Ezt a közös "porbanszületettség" érzést tudjuk megtapasztalni, tehát, hogy nem vagyunk a bölcsek kövének a birtokosai. Ez olyan, mint amikor egy pszichológusnál az emberek arról kezdenének el beszélni, hogy kinek van igaza. Ez teljes csőd. Amikor azon kezdenek el gondolkodni, hogy esetleg nekem miben nincs igazam, akkor tudom a másikban ezeket az értékeket felismerni. És ezt csak akkor tudom, ha jobban megértem azt, amit én megtapasztaltam.

Fekete Ágnes: Hogyan fogadták ezt a te álláspontodat? Mert ha jól értem, akkor ez a konferencia nagyon ellene ment annak, amit te mondtál.
Dr. Kodácsy Tamás: Fura dolog volt. Máté-Tóth András hirdette meg a vallási pluralizmust és a létkérdés konferencia üzent az egyházaknak és a médiának, hogy most már egy új időszak következik. Én a holland és más külföldi példát mondtam el, hogy ez jelenleg nem működik és szerintem a vallási identitás mélyítése az, ami közelebb vihet egymáshoz bennünket. A fogadtatás vegyes volt. Amikor egyenrangúságról beszélünk, az azt jelenti, hogy valamilyen rangot adok az én vallásomnak és a másiknak is. És ugyanúgy értéket az én vallásomnak és a másiknak is. Pontosan ez a fajta törekvés az, ami szerintem nem vezet előre.
Fekete Ágnes: Az a nehéz, hogy itt hatalmi harcról van szó. Ezek a párbeszédek nagyon sokszor anoním módon születnek. Igazából nem tudjuk, ki szponzorálja, ki áll mögötte? Az egész multikulturális ideológia – mert valljuk meg, hogy csak ideológia – nagyon mélyen nem igaz. Nem igaz, hogy csak úgy véletlenül, multikulturális lett Európa. Magyarul az ideológia mögött hatalom van.
Dr. Kodácsy Tamás: Ez így van. A vallásköziség is egy új vallás. Amelynek papjai vannak alakulóban, szokásai, nyelvezete, és felfogása van. Ez egyébként a legnagyobb baja néha az ökumenikus mozgalomban is, hogy külön eszmerendszer lesz, külön gondolatokat fogalmaz meg. A vallásköziség, mint új vallás, az is egy pozíciónak és egy új térnek a betöltésére irányul.
Fekete Ágnes: Ez nem félelmetes?
Dr. Kodácsy Tamás: Attól függ, hogy mennyire félünk ettől, azzal hogy tudjuk, hogy ez így van, lényegében felfogható egy új vallási mozgalomként. Nem kell jobban félni tőle, mint más vallási mozgalmaktól! Én azért azt a pozitív lehetőséget látom benne, hogy ez tényleg párbeszéd, ez nem egy új kör, nem egy új intézményrendszer kialakulása, hanem egy őszinte párbeszéd. Ezért mi tehetünk a legtöbbet. Abban a pillanatban, amikor ez intézményesül, új fogalomkészletek jelennek meg és nagyon erőteljesen akár a pluralizmus eszméje kezd el dominálni, akkor úgyis kihullanak azok, akik más vallásnak a képviselői.
Fekete Ágnes: Eljöhet az az idő, amikor kötelező lesz kirakni mindenféle szimbólumot a falra.
Dr. Kodácsy Tamás: Persze. Ez a Létkérdés konferenciának az egyik tétele volt, hogy a felekezetsemleges vallásoktatást be kell vezetni az iskolákban.
Fekete Ágnes: Ez vicc!
Dr. Kodácsy Tamás: Ez az. Ezzel pontosan azt a célt öljük meg, hogy a vallások párbeszédbe kezdjenek egymással. Ha például egy térítő vallásnál nem ismerjük el másoknak azt a irányultságát, hogy embereket halásszanak, hogy tanítvánnyá tegyenek minden népeket és azt mondjuk, hogy ez nem lényeges, mert itt párbeszédben kell élni. Akkor lényegében nem annak a közösségnek a céljával és nem azzal a közösséggel kerülünk párbeszédbe, a kiknek valóban ott van az a lelkükben és a szívükben, hanem mesterségesen létrehozott eszmerendszerrel kezdünk el beszédet folytatni, ami semmire sem vezethet. Ez a holland példa. Megpróbáljuk azokat a közös dolgokat megtalálni, amik azonosak, csakhogy ezek a közös dolgok történetekbe ágyazóknak, kultúrába ágyazódik, amit hordozunk magunkkal ez egy fontos része annak, amit hordozunk. Ha mindezt kiirtjuk, akkor semmi nem marad.
Fekete Ágnes: Hogyan lehetne működőképes a párbeszéd?
Dr. Kodácsy Tamás: Számomra például az 1975-ös Leuenbergi Konkordia, ami az evangélikus és a református egyház között született. Azért találom jónak, mert nem arra törekedett, hogy megtaláljuk a confessionális minimumot, hogy mi az, amiben egyetértünk, és ezt tűzzük a zászlónkra, hanem minden tétel végén ott vannak a különbözőségek és nagyon karakteresen le vannak írva. Ott van utána, hogy ennek ellenére, miért fontosabb az egység és mi az ami összeköt? A párbeszédnek nem feltétlen célja az egység. De az elfojtás megszüntetése, az, hogy őszintén el tudjuk mondani, amit gondolunk és ahogy gondoljuk, az sokkal fontosabb.

Fekete Ágnes: Egy könyvkiadóhoz látogattunk el, az Ursus Librishez, amelynek vezetője Danka Miklós vall most arról, miért ad ki olyan könyveket, amelyek a fogyasztói társadalom csapdáit mutatják be.
Danka Miklós: "Sokan közülünk – tudatosan vagy tudattalanul – megtanulták azt, hogy ne a belső lelki mércéjével mérjék, hogy hogyan érzik magukat, hanem azon külső mérce szerint, hogy mijük van és mit tudnak megvásárolni maguknak. Ennek a modern értékfelfogásnak az a legalattomosabb vonatkozása, hogy nemcsak arról szól, hogy eleget szerezzünk, hanem arról is, hogy többet, mint mások. Ez azt jelenti, hogy saját értékünket azzal mérjük, hogy a pénzünket és egyéb anyagi javainkat másokéihoz viszonyítjuk. Ezek a mások pedig, csak részben valóságos, körülöttünk élő emberek, a másik részben a televízió és a filmek álvalóságának szereplői." ()
Fekete Ágnes: Ez idézet Tim Kasser: Az anyagiasság súlyos ára című könyvből.

Danka Miklós: Igen, a könyv előszavából. A könyv arról szól, hogy nagyon sok olyan pszichológiai probléma van ma, amik ehhez a túlzott fogyasztáshoz vezetnek. Egyrészt az emberekben nagyon sok a szorongás és a bizonytalanságérzés, ezt egy biztonsági felhalmozással is igyekeznek sokan kompenzálni és többszörösen bebiztosítani magukat. Ha erre utólag jövünk rá, akkor más sokkal súlyosabb helyzetben találjuk magunkat.
Ebben a sorozatban jelent meg a Hogyan legyünk boldogok? című könyv. Ebben szó van arról a vizsgálatról, hogy akik művesekezelésre, dialízisre járnak, rossz a közérzetük, szigorú diétán élnek, a boldogságérzetük egy átmeneti hullámvölgy után, – ami maximum félév – nem sokban különbözik azoktól, akik nem járnak ilyenre. És a nagyon gazdag emberek boldogságérzete, mondjuk egy főnyeremény után, szintén egy legfeljebb féléves periódus múlva nem nagyon különbözik az átlagtól, legfeljebb minimális mértékben. Bármilyen hihetetlen is ez, pro és kontra, súlyos dolgok sem vezetnek tartós boldogságérzet növekedéshez. Ami viszont tartósan növelheti az ember boldogságérzetét, az sok olyan dolog, ami a lelki területre tartozik. Ezt a vizsgálatot egy amerikai kutatócsoport végezte, mivel annyira feltűnő volt már, hogy hiába nő az életszínvonal, hiába nő az egy főre jutó GDP, gyakorlatilag az emberek boldogságérzete – a kérdőíves adatgyűjtés alapján – nem változik. Egyébként Magyarországon Bagdy Emőke foglalkozik intenzíven ezzel a kérdéssel. Neki is megjelent nemrég egy könyve Hogyan lehetnénk boldogabbak? címmel.

Fekete Ágnes: Itt van előttünk még egy könyv a Tudatos vásárlók könyve. Ez is ehhez a témához kapcsolódik.
Danka Miklós: Igen a Tudatos vásárlók könyve, a Tudatos Vásárlók Egyesületével együttműködve került kiadásra az Ursus Libris Kiadónál. Azzal foglalkozik, hogy hogyan alakítsuk ki úgy a vásárlási szokásainkat, hogy ez tudatos legyen. Például olyan élelmiszereket vegyünk, amik egészségesek! Méltányosan kereskedjünk és csak olyan árut vegyünk meg, aminek az előállításához nem használtak gyermekmunkát, nem járt aránytalanul nagy környezetszennyezéssel, nem olyan farmokon termelték, amit adott országban lévő kistermelőktől vettek el és ezzel a létalapjuktól fosztották meg őket!
Fekete Ágnes: Magyarországon is áron alul árulnak dolgokat és már büntetések is voltak ebből.
Danka Miklós: Igen. Ezért is küzd az Egyesület, hogy a vásárlók gondolkozzanak és a fejüket is használják, ne dőljenek be ezeknek a dolgoknak!
Fekete Ágnes: Egy személyes érdeklődés áll amögött, hogy ennyi ilyen típusú könyv jelent meg a saját kiadójában?
Danka Miklós: Igen. Azt azért meg kell jegyeznem, hogy nem tartoznak az Ursus Libris legsikeresebb könyvei közé ezek a könyvek.
Fekete Ágnes: Nem érdekli annyira az embereket?
Danka Miklós: Idegenkednek az emberek ettől a témától.
Fekete Ágnes: Talán mert magukra ismernek és ez nehéz téma.
Danka Miklós: Nagyon nehéz témáról van szó és nagyon sokan mégiscsak ebből élünk, hogy eladunk dolgokat. Akármilyen jó szándékkal előállít valaki valamit, döntő dolog az, hogy annyian megvegyék, igénybe vegyék, hogy tisztesen megéljen belőle. Nem könnyű kérdés ez.
Fekete Ágnes: Ez egy ördögi kör?
Danka Miklós: A túlzások ellen kell inkább fölvenni a harcot. Hogy amire tényleg szükségünk van, azt vegyük meg és ne hagyjuk magunkat befolyásolni olyanfajta reklámoktól, amik azt szeretnék, ha olyan dolgokat is megvennénk, amikre valójában nincs szükségünk!
Fekete Ágnes: Ez roppant nehéz dolog, hogy mi az, hogy szükség? Ha megkérdeznénk az embereket, látnánk, hogy senki nem érzi magát túlfogyasztónak, mert ő nem így látja.
Danka Miklós: Azért nem így látja, – ahogy a Kasser könyv előszavából is kiderült – mert állandóan olyan példákat tesznek elé, amitől úgy érezheti, hogy ő alulfogyasztó, mert másoknak sokkal jobban megy. Nagyon érdekes, hogy pszichológusok az említett vizsgálatban azt is kimutatták, amit egyébként más sok bölcs és szent ember már rég mond és prédikál, hogy az ember ilyen szempontból telhetetlennek bizonyul. Mert ha valamit megszerez, akkor nem sokkal később, már valami új után kezd vágyódni és azt a valamit már nem tudja élvezni. Ez másik irányban nagyon jó, mert ha valaki hirtelen rossz körülmények közé kerül valaki, akkor egy idő után abba is bele tud szokni. Viszont ebben az irányban úgy hat, hogy még többet, valami mást szeretne.
Fekete Ágnes: Ez a gondolat azért nagyon közel áll a keresztyén hithez.
Danka Miklós: Valóban közel van a keresztény hithez és értékrendhez. Jelent meg egy könyvünk a Krisztus követése a fogyasztói társadalomban címmel John Cavanaugh könyve. A keresztény értékrend és a keresztény hit megélése nagyon jó alternatívája a fogyasztói társadalomnak.
Fekete Ágnes: Személyesen, hogyan éli meg mindezt?
Danka Miklós: Nekem az eredeti szakmám villamosmérnök. A rendszerváltás idején alapítottam egy magáncéget, ami magyarországi multiknak dolgozik és tesztberendezéseket gyárt. Elég jól ment a cég és megy azóta is, de mégis úgy éreztem, hogy nem leszek soha igazán boldog, ha ott maradok. Még akkor is, ha szakmailag magas színvonalat képvisel. Akkor kezdtem el a könyvkiadással foglalkozni és úgy gondoltam, hogy az egyik fontos terület, hogy a fogyasztói társadalomnak az értékrendjével szemben alternatívákat felmutató könyveket gyűjtsek össze. Azt gondolom, hogy nagyon jól érzem magam ezzel, még akkor is, ha nagyon sok mindenről lemondtam, amit, a másik cégben maradva megengedhettem volna magamnak és megvehettem volna. Ez sokkal több boldogságérzetet jelent, mint hogyha ezeket az említett javakat megszereztem volna.

Fekete Ágnes: Hallgassák meg a következő hét református eseményeit, híreinket!
Több templomfelújítás is folyamatban van az országban. Többek között a múlt vasárnap, advent második vasárnapján tarthatta első istentiszteletét a gyülekezet, a felújított Debreceni nagytemplomban. Fehérvárcsurgón pedig most kezdődött el a felújítás, amihez pályázaton az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alapból több mint 16 millió forintot nyertek.
Több önkéntes létrehozta az Egyháztáji programot. Ennek keretében falusi gyülekezetek és kistermelők hozhatják el termékeiket városi gyülekezetekbe. Az első ilyen vásár most szombaton lesz a Budapest-Fasori illetve a Halásztelki gyülekezet szervezésében.

A Farkasréti Ökumenikus összejövetelen Székely András tart előadást a szeretetnyelvekről december 13-án, hétfőn este fél hétkor, Budapesten a Németvölgyi út 138. szám alatt.

A Református Fiatalok Szövetsége szeretettel várja azokat a fiatalokat, akik a szilvesztert szívesen töltenék keresztény közegben. A tervezett programok között szerepel játék, beszélgetés, imaközösség, ének, karaoke és vetélkedő is. Jelentkezési határidő: december 10.
A Keresztény Orvosok Magyarországi Társasága következő összejövetelén a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége fog bemutatkozni, december 11-én, szombaton 10 óra 30-kor Budapesten a Magyar tudósok körútja 3. szám alatt.

Az Európa Rádió, Csiha Kálmánnak a halála előtt egy hónappal tartott evangélizációját sugározza, ezen a héten minden este 6 órától.

Jótékonysági koncertet tart a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Momento Kamarakórusa a kárpátaljai Szolyva község, magyar óvoda és iskola javára, december 10-én, pénteken este 6 órakor Budapesten a Szilágyi Dezső téri templomban.

A Kelenföldi Barokk Esték következő hangversenye december 11-én, szombaton 17 órakor lesz Budapesten az Október huszonharmadika utca 5. szám alatti templomban.

Adventi zsoltáros istentiszteletet tartanak a debreceni egyházzenészek december 10-én, pénteken 17 órától a Debreceni Református Kistemplomban.

Advent harmadik vasárnapján délelőtt könyvvásárt, délután pedig ökumenikus, zenés adventi délutánt tartanak a Gönci templomban.

Könyvbemutatót rendez a Magyar Bibliatársulat és a Kálvin Kiadó december 9-én, csütörtökön 13 órakor, Budapesten a Bocskai út 35. szám alatt. Kustár Zoltán A héber Ószövetség szövege és Siska Ágota Bibliai névtár című könyve mellett a Szlovén-magyar Újszövetséget mutatják be.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát Pál apostolnak a Filippibeliekhez írott levelének 4. fejezetéből!

"Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek! A ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel!" (Filippi 4,4-5)

Mikulás előestéjén kérdezem a gyerekeket: Kitettétek a csizmát? A válasz nagyon lesújtó volt. Úgyis te vagy a Mikulás. Azért a lányunk csak elment, és kitette még a testvérei csizmáját is. Aztán eljött a reggel, a gyerekeknek átkiabálok a szobájukba: Jött a Mikulás? Aha – hangzott a válsz. Elmeséltem legnagyobbik fiunknak, hogy amikor pici óvodás volt, mondtuk neki, tegye ki a csizmáját, mert jön a Mikulás. Ő nem nagyon akarta elhinni, de nagy kíváncsisággal kipucolta a cipőket, és kitette. Kérdően nézett ránk, és mi mondtuk: majd meglátod, belepotyogtatja az ajándékot. Reggelre fülsiketítő kurjongatás: Belepotyogtatta! Belepotyogtatta. Nem sokszor láttam ekkora önfeledt örömet. Most eltelt 10 év, és kurjongatások helyett eljött az a válsz, hogy: aha!
De nem csak a gyerekekkel történik ez. Egy adventi vásárban voltunk, ahol úgy 5 éve mindenki olyan mosolygós volt, hozta a kis barkácsolt dolgait. Idén fáradt, gondterhelt arcok mászkáltak egymás mellett. Miért? Miért fogy el az öröm belőlünk? Talán hátulról visszafelé kell kibontanunk ezeket a mondatokat, amiket felolvastam. Ha látom, hogy az Úr közel, akkor szelídlelkű leszek, és akkor örülni is tudok.
Ádvent van. Ez az időszak a közhiedelemmel ellentétben nem a karácsonyra készülődésről szól az egyházi évben, hanem arról, hogy ez a világ nem a végső valóság. Ami itt látszik, az mind átváltozik majd, és Krisztus veszi át végleg a hatalmat egyszer. És ez az "egyszer" – minden korban úgy érzeték – nincsen messze. Az Úr közel! Persze, ha a mi digitális óráinkkal közelítjük meg ezt a szót, hogy közel, akkor nevetségesnek tűnhet. Ha majdnem kétezer éve valaki azt mondta, hogy közel, akkor ma miről beszélünk, ez csak egy mese. De ha eldobjuk ezt az órát, és arra gondolunk, hányszor átéltük, hogy az idő alig döcögött, máskor meg röpült, akkor kiderül, bármennyire ketyegnek is a percek, az idő nem egy matematikai számsorral egyenértékű. Van egy láthatatlan időmérés is. Amikor ezt mondjuk telik az idő, ezt fejezzük ki. Megtelik, történik valami lényeges. Ha így nézzük, akkor már majdnem tele a pohár. Az Úr közel. Ez benne van ma a levegőben, mindenki érzi, hogy valami történni fog. Az Úr közel. Kérdés, hogy amikor ezt megérezzük a hetedik érzékszervünkkel, elhessegetjük, és azt mondjuk: Jó-jó, de nekem tennem kell a dolgomat tovább, vagy elgondolkodunk egy másik út lehetőségén, amelyik Krisztus követi, és csak őt. Akkor közel engedjük Krisztust itt és most a szívünkhöz, már nem csak abban az értelemben, hogy egyszer vége lesz ennek a világnak, hanem úgy is, hogy itt és most közel kerül, bennem él.
Így kerülünk a második mondathoz: A ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt.
Ma sokat beszélnek arról, hogy a Földdel szelíden kellene bánnunk. Hosszú távú emberséges és megfontolt gazdaságra lenne szükség. Jézus a Boldogmondásokban ezt szinte meg is prófétálta: a földet csak a szelídek örökölhetik. Ha nem vagyunk szelídek, kizsákmányoljuk, megszüntetjük saját éléskamránkat. Ezeket a jelszavakat mindenfelé halljuk, csak az a baj, hogy mivel nem látják az emberek, hogy az Úr közel, nem képesek arra, hogy szelídek legyenek. Mivel földi létünk töredékessége nincs ott gondolataink homlokterében, ezért eszünk iszunk, amennyit csak lehet. Kiesszük a vagyonukból utódainkat. Erőszakosak és önzőek vagyunk – közösségileg, és észre sem vesszük ezt.
Mindenki úgy gondolja, ő persze jól él. Legyetek szelídlelkűek. Azaz, engedjetek, igazán teret a lelketekben a másik ember számára. Igazán, igazán figyeljetek rá. Ha ezt megtettük, akkor ki van zárva, hogy ne jelenjen meg a mosoly az arcunkon. Megjelenik az az öröm, amit a másiknak adott önzetlen jó fölött érzünk. Amit akkor érzünk, amikor sikerül valami jót adni. Kiengedjük a kezünkből magunkat, kiengedjük dolgainkat, és átadjuk egy sokkal biztosabb kéznek. Örülök, mert nem az enyém a világ. Örülök, mert kicsi vagyok, de Isten nagy. Örülök, mint a gyerek, a pici gyerek, ha szülei mellett lehet, mert tudja, hogy nagy baj nem történhet. Ámen

Similar Posts