2011-06-15

A törökszentmiklósi és a veresegyházi iskolák tanítói, diákjai lelkészei

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnest, az adás szerkesztőjét hallják.
Ma kicsengetnek. Az iskolákban az utolsó tanítási nap van, és sok helyen az évzáró. Ezen a napon két iskolába látogatunk el. A Törökszentmiklósi Református Általános Iskolába és a Veresegyházi Református Általános Iskolába. Törökszentmiklóson Kiss Sándor járt, és beszélgetett az igazgatóval Virágné Katona Zsuzsannával, Szabó József esperessel, diákokkal, tanárokkal.
Gyerekek: Áldás, békesség!

Kiss Sándor: Úgy hallom, hogy becsöngettek. Most mennetek kell?
Diák: Nem. Most csöngettek ki.
Kiss Sándor: Előbb fejeztétek be az órát?
Diák: Igen.
Kiss Sándor: Szigorú a tanárnő?
Tanár: Csak annyira tartom magam szigorúnak, amennyire ez egészséges így az utolsó tanítási héten. Ilyenkor a nyár elején mindenki a szabadba vágyik, ezért igyekszünk lekötni a gyerekeket különböző nyelvtani játékokkal, érdekes angol nyelvű rövidfilmek megtekintésével. Most pedig adtam nekik egy ötperces szabadfoglalkozást, hogy kifújhassák magukat.
Diák: Most már nem is nagyon tanulunk órákon, mert a tanárok is könnyebben veszik és megengedik, hogy búcsúzzunk egymástól. Fényképeket adunk egymásnak, a tanároknak meg virágot.
Diák: Voltunk egy vak néninél az öregotthonban és olvastunk neki a Bibliából.
Kiss Sándor: Örült nektek a néni?
Diák: Azt mondta, hogy máskor is vár minket.
Diák: Nagyon köszönte, hogy ott voltunk nála. És azt mondta, hogy szeretné, ha több ilyen ember lenne a világon. Elterveztük, hogy majd a nyáron elmegyünk hozzá.
Diák: Ahogy kilépünk, az udvarra a templomot látjuk meg. Szerintem ez minden gyereknek sokat jelent.
Kiss Sándor: Vasárnap is eljártok a templomba, vagy csak ilyenkor vetitek rá a pillantásotokat?
Diák: Van, aki többször megy és van, aki csak akkor, amikor kötelező.
Tanár: A tizennégy éves gyerek rendkívül hajlítható és náluk a kortárscsoport meghatározó. A kérdés az, hogy mennyire tudtunk gyökeret adni a gyerekeknek? Van-e elég hajszálgyökér? Mert a főgyökér az nem kérdés. Vajon tud-e olyan stabil maradni a gyerek, hogy nem szégyelli a vallását.
Virágné Katona Zsuzsanna: Amikor idekerültem igazgatónak öt évvel ezelőtt, akkor azt mondtam, hogy ilyen környezetben nem lehet igényes embereket nevelni, mert a környezet meghatározó. Ezért teljes felújításba kezdtünk.

Szabó József: Református elődeink 1720-ban alapították iskolánkat. Tudvalevő, hogy Törökszentmiklós városának az elődét elpusztították a Budavár felszabadítására induló csapatok. 1686-tól 1720-ig gyakorlatilag a város lakatlan volt. 1720-ban az ország különböző részeiről telepedtek vissza a városba Almássy gróf vezetésével. Akik nagyon fontosnak tartották azt, hogy a város pusztulása előtt már reformátussá lett, Szent Miklós tiszteletére emelt templom helyreállítása után az iskolát is megnyissák. 1991. szeptember elsejétől indult újra a református iskola. Az első esztendők rendkívül nehezek voltak, mert nem volt előttünk semmi példa, hogy miként kell újranyitni egy református iskolát. Hosszú esztendők teltek el, amikor az első egyházi vezetőt be tudtam csalni ebbe az intézménybe, hogy nézzen szét és lássa, hogyan, miképpen működnek ezek az intézmények. Gyakorlatilag a kilencvenes évek második felétől találtunk itt a Nagykunságban is több követő intézményre. Utánunk még tíz intézményt nyitottak meg az elmúlt idők során. Jász-Nagykun-Szolnok megye önkormányzata minden esztendőben pedagógusnap alkalmából pedagógus díjakat szokott kiosztani. Most az a megtiszteltetés érte a református iskola nevelőtestületét, hogy ebben az évben ők kapták meg ezt a pedagógiai nagydíjat.
Virágné Katona Zsuzsanna: Ez egy igen nagy elismerés, hiszen Jász-Nagykun-Szolnok megyében mintegy kétszázötven iskola van. Ezt a díjat a tehetséggondozás fejlesztéséért kapta a nevelőtestület. A jó gyakorlatát igen sok iskola vette át az elmúlt időben és jelenleg is folyik ezen program fejlesztése. Az itt végzett tanulók kilencven százaléka egyetemre, főiskolára kerül. Ez óriási dolog egy általános iskola életében. Számtalan régiós, területi, megyei és országos versenyeredmény övezi munkánkat. Az általános iskola első négy évfolyamán kéttanítós modellben dolgozunk. Heti tizenkét órában a két tanító együtt tanít az osztályban, így lehetőség van a differenciált foglalkoztatásra, a gyerekek megfigyelésére. Ezen túl van egy direkt szakasz a negyedik évfolyamon, amikor különböző lehetőségeket kínálunk a gyerekek számára, hogy kipróbálhassák önmagukat. Egy felvételi után kerülnek be a gyerekek a programba. Ez a bekerülési szakasz. Ezt követi egy olyan szakasz, amelyben a tehetség területi meghatározása a célunk. Ez körülbelül két év. És az utolsó két évben pedig kifejezetten ennek a fejlesztése. De vannak átlagos gyerekek is és vannak szunnyadó tehetségek, akiket vagy felismerünk, vagy nem.
Szabó József: Húsz évvel ezelőtt nem volt divat a közoktatási körökben sem arról beszélni, hogy vannak átlagos képességű vagy hátrányos helyzetű gyermekek. Mi, itt a városban azoknak az ügyét is fel tudtuk karolni a tehetségesek mellett. Az elmúlt húsz esztendő arról tesz így bizonyságot, hogy intézményünknek jó az elismertsége, jó a híre megyeszerte, amit nemcsak ez a díj bizonyít, hanem esztendőről esztendőre való túljelentkezés is. Az Alföld és ezen belül Törökszentmiklós és környéke eléggé hátrányos térség. Sajnálatos módon, igen magas a munkanélküliség, igen nagy az elvándorlás ezekről a településekről. Azt szoktuk mondani viccesen a lelkészi körökben, hogy amit sem a török, sem az ellenreformáció, sem a diktatúra időszaka nem tudott elvégezni, azt az elvándorlás ezekben az években véghezviszi. Rendkívül nagy vérveszteségeket szenvedünk ennek következtében. És itt szoktuk húzni a különböző egyházi fórumokon a vészcsengőt, hogy a Záhonytól Szegedig tartó egy tömbben lévő reformátusság képviselői igen nagy veszélyben vannak, ha nem lesz változás, és a népességmegtartó erő nem fog tudni növekedni. Egyébként rendkívül nagy öröm a számunkra, hogy a református iskola elmúlt húsz évben végzett Diákjai közül vannak orvosok Amerikában, taxisofőrök Szaud-Arábiában, Japánban Kodály-módszerrel tanító pedagógusok, de nagyon hiányoznak erről a településről és a gyülekezetünkből is. Ha valaki középiskolába, egyetemre és főiskolára kerül, annak már csak minimális esélye van, hogy visszatelepedik Törökszentmiklós városába. Legtöbbször Budapesten, Szegeden vagy Debrecenben kapnak munkalehetőséget és legfeljebb csak látogatóba jönnek a városba. Huszonhét esztendővel ezelőtt egy huszonhétezer lakosú városba érkeztem. Jelenleg ennek a városnak húszezer alá csökkent a lakossága. A rendszerváltozásig tizenháromezer munkavállalója volt a városnak, most meg alig háromezer. Egy ilyen közegben kell nekünk betölteni a küldetésünket a református egyházközségnek és az általa fenntartott oktatási intézménynek, ami szeptembertől egy óvodával is fog bővülni, hogy még korábban elkezdhessük a gyermekek keresztyén nevelését.

Elmúlt újra egy esztendő,
És az Úr megőrzött,
Iskolába mikor mentem,
Ő mindig velem jött.
Őrizte a lépteimet
Az utca forgalmában,
És ott volt a szívemben
Akármerre jártam.

Fekete Ágnes: A másik iskola a veresegyházi, ott Takács Ibolya járt, beszélgetett Fukász Lászlóné igazgatóval, Jónás Andrea és Hargitai Csilla tanítókkal, és Fukk Lóránt lelkipásztorral.
Kisdiák: Tiszteletes bácsi mondott egy történetet, hogy volt egy ember, aki nem hitt Jézusban és volt egy, aki hitt.
Kisdiák: Mindennap szoktunk imádkozni. Étkezés előtt és után, reggel és délután.
Kisdiák: Mindenévben elmegyünk erdei iskolába. Az elsősök és a másodikosok csak egy napot alszanak ott, de nagyobbak azt hiszem többet. Még nem tudom.
Kisdiák: Kettőt szoktunk ott aludni. Szokott lenni bátorságpróba is, ami nagyon vicces.
Kisdiák: Nekem a Jónás és a cethal tetszik a legjobban a Bibliából.
Takács Ibolya: Miért?
Kisdiák: Mert az egy izgalmas történet.
Takács Ibolya: Milyen versenyen indultatok?
Kisdiák: Csapattal voltam a kecskeméti hittan versenyen és ott második helyezettek lettünk.
Kisdiák: Én országos versmondó versenyen lettem kétszer első helyezett.
… dallamtalanul
Lehajtott, fáradt fejjel figyelek.
Szeretném, ha szívem megállana,
S csak a százéves templom kövei
Dobognának tovább… /Reményik Sándor: Kövek zsoltára/

Takács Ibolya: Mikor és hol mondtad ezt a verset?
Kisdiák: Az alapkőletételnél mondtam.
Takács Ibolya: Ez mit jelent?
Kisdiák: Hogy van egy doboz, amibe belerakják a névsort, meg, hogy ki tervezte az iskolát és lerakják egy kőbe, amit kihelyeztek. Később, ha mondjuk, lebomlik az az épület, és megtalálják azt a dobozt, akkor majd tudni fogják, hogy kik építették és kik jártak ide.

Hargitai Csilla: Most épül az új épületünk, aminek nagyon örülünk. Márcsak azért is, mert mi harmadikosok a városban máshol voltunk. Egy kis kényelmetlenséggel járt ez, mert előfordult, hogy bőrig áztunk, máskor a nagy hidegben kellett végigsétálni ezt az utat. Nagyon jó lesz, hogy szeptembertől már itt leszünk ebben a szép új épületben és végre újra egyesül a család.
Takács Ibolya: Hogyan kerültetek ide?
Jónás Andrea: Én, amikor a főiskolára jártam, kicsike, falusi iskoláról álmodtam. Igaz most már városban vagyunk, de a közösség, a családiasság, és a hit, az olyan mint amire vágytam. Egy téli szünet kellős közepén dobtam be a postaládába az önéletrajzomat és a Jóistenre bíztam. Behívtak és a bemutatóóra után döntöttek úgy az Igazgató néniék, hogy itt a helyem és nagyon örülök ennek.
Hargitai Csilla: Én tanárként dolgoztam Budapesten és utána hat évet itthon töltöttem gyesen, gyeden. Ebben az időben kezdtem el a Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző karán a tanítói szakot végezni, Nagykőrösön. Kegyelemnek érzem, hogy az Úr idevezetett engem.
Jónás Andrea: Nagypapám katona volt és emiatt a nagymamám titokban kereszteltette meg a gyermekeket, unokákat, ami ha kiderült nagyon súlyos retorziókat vont maga után. Így édesanyám hatodik gyermekként már nem volt megkeresztelve. A nagymamák jóságos tevékenysége következtében az étkezéseknél mondott imákat megtanultuk. Nem gyakoroltuk a vallást, így az édesanyám már nem tudott nekem útravalót adni. Így csak felnőttkorban találkoztam a hitélettel, és keresztelkedtem meg.
Hargitai Csilla: Nekem nem volt gyermekkoromban semmiféle kapcsolatom a hittel. Felnőttkoromban alakult ki a tanítóképzőnek köszönhetően. Bejöttem ide a Tiszteletes úrhoz és segítséget kértem, mert szerettem volna ehhez a közösséghez tartozni. Ő nagyon nyíltan, kedvesen, szeretettel fogadott. Rögtön az első alkalmakon, éreztem ezt a befogadó, családias hangulatot. Úgy érzem, hogy az ittlétem, nem munka. Én itt szolgálatot végzek. Sokáig dolgoztam állami általános iskolában, a felső tagozatban. Nem lehet összehasonlítani a gyermekek lelkületét. Itt is ugyanolyan csintalanok, itt is ugyanazokat a gyermeki csínyeket elkövetik, de a lelkük egészen más. Nekik teljesen természetes, hogy egymást segítik.
Jónás Andrea: Ők nemcsak értik, hanem érzik is, amit próbálunk átadni nekik. Lehet, hogy egy más lelkületű iskolában nem nagyon találnak halló fülekre ezek az intelmek, de ott is el vannak ültetve a magocskák.
Hargitai Csilla: A napközis foglalkozások alatt nagyon sokszor beszélgetünk magáról a hitről. A gyerekeknek vannak kérdéseik.
Jónás Andrea: Nálunk matematikaórán tízesével csomagolnak az angyalkák. Ez nagyon megragadta őket. A tízes számkör és annak az átlépése az milyen csodálatos dolog és attól nem kell megijedni. Most éppen a helyhatározóragot gyakoroltuk magyar órán, hogy templomba megyünk és templomban vagyunk.
Jónás Andrea: Az sem mindegy, hogy milyen a viszonya a szülőkkel a tanítónak. Sokszor ők sincsenek megkeresztelve, és ahogy látják a hitet a gyermekükön, ők is csatlakoznak Jézushoz.
Hargitai Csilla: Sok szülő konfirmációban is vallást tesz. Én is most konfirmáltam. A felnőtt konfirmációk száma nagyon megnőtt. Minden alkalommal szülők is állnak ott az úrasztala előtt. Mindenkinek fontos valamiért, hogy ezt az intézményt választotta a gyermekének.
Jónás Andrea: A nap végén meg szoktuk köszönni a gyerekekkel, ami jó volt és bocsánatot kérünk a rosszért. Számon is kérik, hogy "Andi néni akkor megköszönjük a napot és bocsánatot kérünk egymástól?" Például, hogy "bocsánatot kérek, mert elhúztam a számat, mert nem akartam megcsinálni a feladatot…" Ez természetessé válik a számukra. Mi példát mutatunk, de nem én mondtam ki az első bocsánatkérést. Vártam a pillanatot és utána ez továbbterjedt. Egyből fülön csípik a felnőttek nem hitbéli dolgait. Általában felnőtt nevel gyermeket, de itt fordítva is megtörténik, átadunk valamit a gyermeknek, ők hazaviszik és van, hogy a szülők bejönnek megköszönni.
Kisdiák: Vasárnap szoktunk járni ide gyermekistentiszteletre. A felnőttek bemennek a templomba és Tiszteletes bácsi prédikál nekik mi meg itt maradunk és bibliai történeteket tanítanak nekünk, aranymondásokat tanulunk, meg kapunk egy lapot, amit ki kell tölteni.
Hargitai Csilla: A vasárnapi iskolában nagyon sok gyermeket foglalkoztatunk. Volt már rá példa, hogy száz kisgyermek is volt itt. A gyerekeket három korosztályra bontjuk: vannak a picik, a másodikos-harmadikos gyerekek és a nagyobbak. Annyian vannak, hogy szinte nem férünk be a gyülekezeti terembe. Ezt, mint gyülekezeti szolgálatot vállaltam el és végzem nagy örömmel.

Fukk Lóránt: A reformáció korában hosszú időn keresztül működött itt iskola. A Türelmi Rendelet után egészen az államosításig. Amikor felvetődött, hogy itt egyházi iskolát indítunk, akkor az idősek, akiknek jelentős része még a korábbi iskolába járt, nagy örömmel támogatta az ötletet, és mellé állt ennek az ügynek. 2006-ban kerültünk ide. Akkor a polgármester úr megkeresett és megkérdezte, hogy a város szívében, a templom körül lévő egybefüggő nagy telekkel, mi az egyház szándéka? Akkor én azt válaszoltam, hogy próbáljunk valami olyat, ami az egyháznak és az önkormányzatnak egyaránt megfelelő. Veresegyházon az elmúlt évtizedekben megsokszorozódott a város lakossága. Jelenleg már a tizenhétezer főt közelíti. Hiába az új óvodák, iskolák beállítása egyre nagyobb és nagyobb az igény arra, hogy újak legyenek. Így indult el 2007-ben az átalakított parókia épületében két osztállyal az első évfolyam. A következő évben emeletráépítéssel felépítettük a tetőteret. A következő évben már kicsinek bizonyult a hely. A város jött a segítségünkre és a művelődési házban és a zeneiskolában kaptunk két tantermet. Próbáltunk pályázatot, de az nem járt sikerrel. Ennek következtében a város mellénk állt a támogatásával és felépül az egyházi telken, egyházi jóváhagyással a város tulajdonában lévő iskolának az első üteme, amit a későbbiekben folytatni szeretnénk és szeretnénk ezt az épületet majd kiváltani, ha sikerül pályázatokon nyerni. Reménységünk szerint szeptemberben birtokba vehetik a gyerekek. Az iskolában a gyerekek körülbelül kétharmada református. Sok római katolikus, evangélikus, baptista és a szabadegyházakhoz tartozó gyermek is jár hozzánk. Ez az iskola megpezsdítette a városnak és környékének egyházi életét. Az idén már negyedik alkalommal került sor a felnőtt konfirmációra. Az iskolának egyetlen férfi Tanáraként érdekes végigmenni a folyosón. Nem tudok úgy végigmenni, hogy valamelyik gyerek meg ne ölelne, meg ne fogná a kezemet. Ez nekem is egyhatalmas lelki töltést ad, hogy amit csinálok, azt érdemes csinálni. Az alapkőletétel megismételhetetlen érzés volt. Előttem van annak a sok száz embernek az arca, akik már nem fértek be a templomba, és az egész udvart betöltötték. Az iskolánk jelmondata: "Ti magatok is, mint élő kövek, épüljetek fel lelki házzá!" Az épület önmagában semmi, az a tartalom, ami benne van, abból lehet valami.
Fukász Lászlóné: Hagyományként útjára indítottuk a Kálvin téri Napokat, aminek keretén belül van egy rajzpályázat, amit egy külső cég szponzorál. A cégtulajdonos egyik tanulónk szülője és nagy szeretettel segíti iskolánkat úgy, hogy ennek a versenynek a költségeit fölvállalja. Meghirdetünk igei versekhez kapcsolódó rajzpályázatot, bibliai történetmondó versenyt és zsoltáréneklő versenyt is. Huszonnégy-huszonöt fős osztályaink vannak, ebből húsz fő biztosan részt vesz a versenyen. Egy záróalkalom előzi meg azt a néhány mondatot, amit útravalóul kapnak a gyerekek a nyári szünetre, mégpedig a tanévzáró sulibuli, ahol a családok együtt búcsúztatják a tanévet. Nyugodt pihenést kívánunk minden családnak!
Nyári szünetre úgy bocsátjuk őket, hogy pihenni, pihenni, pihenni! Játszani, játszani, játszani, néha egy kicsit olvasni, néha egy kicsit írni, vagy rejtvényt fejteni. Elmenni nagyihoz, barátokhoz, fagyizni, labdázni, strandolni és esténként, reggelenként imádkozni.

Száll az ének, zeng az ének,
Örvendjünk!
Víg örömmel Istenünknek
Éneklünk.
Énekünket visszazengi
Föld és ég,
Istenünknek dicsőség!

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg a következő hét református eseményeit, híreinket!

A Csillagpont Református Ifjúsági Találkozón július 19. és 23. között lehetőség lesz arra, hogy az időben visszautazva átélhessék a résztvevők a bibliai idők legizgalmasabb pillanatait. Ehhez a programhoz, a történelmi drámajáték munkacsoportba keresnek önkénteseket június 17-ig. ([email protected])

Június 19-én, vasárnap országos presbiteri imanap lesz. Mivel ebben az esztendőben minden gyülekezetben presbiteri választások lesznek, ezért a Presbiteri Szövetség különösen is fontosnak tartja, hogy az egyházközösségek megtartsák ezt az imanapot.

A Magyar Reformátusok Hatodik Világtalálkozójának részeként rendezik meg június 24-én, Debrecenben a Tiszántúli Református Egyházkerületi Nőszövetség XVIII. konferenciáját. Jelentkezni június 20-ig lehet. (Szécsi Andrásné 06 52 470 889. [email protected])

A gyülekezeti szolgálatok pénzügyi feltételeiről rendeznek háromnapos konferenciát gyülekezeti elöljárók részére július 1. és 3. között Budapesten a Nagymező utca 49. szám alatt. Jelentkezési határidő június 20.

Ezen a héten szombatig tart Debrecenben, az Egyetemi Templomban az Európai Egyetemi Lelkészek Konferenciája, ahová tizenkét országból érkeztek a résztvevők.

Dúdolgatni halkan
simogatni szépen
ringatózni ölben
nyújtózkodni szélben
kuporogni hóban
melegedni télben
elterülni földön
Isten tenyerében.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát Pál apostol Efézusi levele 5. részéből!

"Ne részegedjetek meg bortól, hanem teljetek be Szent Lélekkel!" (Ef 5:18.)

Miért isznak az emberek? Azért, mert olyan dolgok garmada történik velük, amit képtelenek feldolgozni. Annyi feszültséggel lesz tele a lelkük, hogy azt érzik, felrobbannak, ha valamivel nem tudják feloldani. Mintha köveket rakodnának elénk, amiket sorra meg kellene enni, de nem tudjuk megemészteni, mert nem képes rá a szervezetünk. Sok ember az alkoholt használja oldószernek, hogy ezt a rettenetes képtelenséget legalább feloldja. Furcsa üzenete a Bibliának, hogy a részegséget és a Szentlélek erejét összehasonlítja. Mintha azt mondaná ezzel Isten, szükség van az oldószerre, valóban kell egy olyan állapot, amikor nem az agyunk diktál, amikor nem valóságos méretekben látjuk a körülöttünk levő dolgokat, de ne a bor legyen ez az oldószer, hanem a Lélek.
Isten látja, hogy szükségünk van a józanságra, a mértékre, de a mértéken túlira is. Pál apostol egyszerre tanácsolja azt, hogy ne lépjétek át a józanságot, ugyanakkor éljétek át azt, hogy Istenben kibillentek a hétköznapokból.
Isten nem törvény. Isten nem csak tudás, Isten nem csupán ész, hanem azon jóval túl levő. Amikor a részeges, ösztön hajtotta ember iszik, akkor felejteni akar, vagy aludni akar, nem tudni semmiről, mert képtelen szembenézni a valósággal. Nem tud megoldást az összekuszálódott életére. Isten Lelke nem menekülés, nem átalvása a gondoknak, hanem az értelem által felfogott jó útnak a lendítő ereje. Isten egy olyan belső erőt ad a hit mellé, ami élhetővé, meleggé, szeretettelivé teszi az életet. Sokszor azért nem találják meg az emberek a hit útját, mert érzelmi hiányaikra nem ad választ. Mert csak azt hallják: kell, tedd ezt, tedd azt! És az ember érzi: én annyi mindent megpróbáltam, ha megfeszülök, akkor sem vagyok képes ennél többre. Isten válasza az, hogy nem kell megfeszülnöd. Valami egészen más módon keresd Istent. Ő ott van egészen közel. Szinte kioldja belőled bűneidet, és vezet az egyenes ösvényen.
Annyiszor gondolunk arra, hogy még egy kicsit többet kellene tennünk. Ha valami hiba van, akkor még több energiára, még több odafordulásra van szükség. És gürcölünk, akarjuk, megfeszülünk az életben. Isten a pünkösdi eseményekkel azt üzeni, hogy nem az erő, nem az emberi küzdés az, ami elsősorban számít. Isten lelke ott is működik, ahol az ember erre már képtelen.
A keresztyén hitben talán ez az arányosság a legszebb. Nem vagyunk kiszolgáltatva egy égi hatalomnak, aki azt tesz velünk, amit akar, mint valami ősi természeti vallásban. De nem is az emberi cselekedeten van a hangsúly, mint a szigorú törvényhívő vallásokban, ahol mindennek a foglalata az, hogy az emberek, az egyének és közösségek megfeleljenek az elvárásoknak. E kettő egyszerre a Krisztuskövetés. Az a dolgom, hogy az eldugult szelepeket kitisztítsam, hogy a bennem levő gátakat elvegyem, de az áradás, Isten lelkének a munkája nem az én dolgom, ő megteszi azt, amit szeretne tőlem függetlenül is. Az emberek azért isznak, mert a harmóniát, a megnyugvást nem találják az alkohol eszközének bevetése nélkül. A hit segíthet abban, hogy Isten Lelke megadja azt az egyensúlyt, azt a békét, amit ezek az eszközök csak pillanatokra adnak talán.
A pünkösdi Lélek azt üzeni azoknak, akik az emberi erőt nagyon fontosnak találják, hogy nem te vagy a fontos, nem számít, mit teszel, mert én égi hatalommal cselekszem. Részegedj meg a Lélekkel, mert te csak eszköz vagy a kezemben. Azoknak pedig, akik nem gondolnak saját tetteik felelősségére, akik az égből, mint valami röpülő sült csirkét, várják a táplálékot, azt üzeni: töltekezz meg velem, takarítsd el azt, ami útban van, a Lélek csak akkor jön el hozzád. E két üzenet harmóniája, arányossága Isten csodája. Ámen.

Similar Posts