2012-05-16

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat. Fekete Ágnes vagyok.
Sokszor összekavarodunk ebben a mai világban. Népek vándorolnak, identitások változnak, már azt sem tudjuk néha, hogy fiúk vagyunk vagy lányok. Az egyházi valóságon is tükröződik ez a keveredés és különösen azokban a közösségekben, amelyek kisebbségben élnek. A sokféleségben élés között eligazodó közösségbe, Erdélybe utazunk, Gyulafehérvárra, ahol nőszövetségi konferencia volt éppen, amikor munkatársunk, Kiss Sándor ott járt. Utána hangképeket hallhatnak a nőszövetségi találkozóból. Szó esik az e hétvégén Kárpát-medence szerte megrendezésre kerülő Szeretethídról is szó lesz. Még a Maros menti falvakban is szemetet szednek, időseket látogatnak, szépítik falujukat az önkéntesek. Először Balázsfalva lelkipásztora, Kabai Ferenc beszél.

Kiss Sándor: Balázsfalva Nagyrománia bölcsője, vannak ott egyáltalán még református magyarok?
Kabai Ferenc: Tréfásan azt szoktam mondani, hogy az egyetlen olyan városi lelkipásztor vagyok, aki falun lakik. Balázsfalva egy város, Micu Klein püspökhöz fűződik az alapítása. Fennmaradt a följegyzése, hogy három nyomorúságos kálvinista falut örökölt. A magyarság részéről van egyfajta viszolygás magától a névtől, hogy Balázsfalva. Úgy ahogy a románság a Székelyföldtől viszolyog. Nagyrománia kellősközepén, a szívében él egy magyar többségű régió, ez egyfajta előítélet szül. Az előítélet Balázsfalvával szemben, hogy egy nagy román közösségbe kerülök két évvel ezelőtt még bennem is megvolt. Odakerültem és két év elmúltával sok pozitív tapasztalatról beszélhetek. Nem versenytársként tekintenek a magyarságra vagy a református közösségre, amely szórványközösség. Balázsfalvának számunkra is, a magyarság számára is van egy nagyon fontos üzenete. Az, hogy ragaszkodjunk az identitásunkhoz, mert az asszimiláció sajnos nagyon jellemző a vidékünkre. Viszont még vagyunk. Péterfalva egy református színmagyar közössége Balázsfalva városnak, egy falu. Tür is egy városrész ugyancsak falu erőteljes római katolikus gyökerekkel. Az asszimiláció egyik jelensége a házasság elviszi a református felet. Éppen a nyelvi kötődések következtében új kihívás a református egyházunk számára, hogy az elrománosodott, nyelvvesztett közösség tagjai is a közösségünk részét jelentik. Például Türben a református gyökerekkel rendelkező unokáknak csoportot szerveztünk. Ők már elveszítették a nyelvüket, román anyanyelvűek. A református lelkészként foglalkozom velük. Szerveztünk egy közösségi alkalmat, meghívtuk a családokat úgy, hogy magyarul is szólok, románul is. Próbálom egy kicsit közelebb vinni azt, ami számukra idegennek tűnik. Az asszimiláció nagyon gyorsan megtörténik, egyik generációról a másikra. Én a balázsfalvi közösséget képviselem, nem valami elvont magyar kultúrát, vagy nyelviséget, elvont protestáns, református eszmeiséget. Élő élethelyzetekkel találkozom, szólok hozzájuk, ha hozzám fordulnak. Jelen vagyok az életükben, és ők is velem vannak. A román és a magyar többség is azt gondolja, hogy akik a magyar nyelvet törve beszélik, fogyatékkal élők, pedig ez nem így van. Valamiféleképpen ragaszkodnak a közösségünkhöz és az ajtóknak nyitottnak kell lenniük. A realitás még a harci fronton is, a két front között mindig van kapcsolat, viszont én a magam hivatását, küldetését nem ilyen frontharcosként értékelem. Én magam is képviselője vagyok egy kultúrának, de az érték, az élet. Az Európai Unióban nagy a munkaerővándorlás, ami nemcsak a mi közösségünket érinti, hanem a román közösséget is. A parkban sétáltam a legényeinkkel, ahol egyfajta többnyelvűség jelent meg. Ott voltak a román gyerekek és nem tudták, hogy milyen nyelven beszélnek a gyermekeim, akik nyilvánvalóan magyar nyelven beszélnek. A Spanyolországban, Olaszországban, Németországban, Angliában dolgozó családanyák és családapák a gyerekeikkel, spanyolul, angolul, olaszul beszéltek. Ugyanakkor a balázsfalvi református, vagy római katolikus jelenlét egyfajta üzenet is a többség számára, a befogadó többségi közeg a számunkra fontos, hogy az, akik vagyunk, a magyar kulturális kötöttségeink kiöregedő, elöregedő közösség, viszont a többség felé egy híd. Jelezzük azt, hogy mit is jelent a reformátusság, vagy a magyar kultúra. Nemrégiben meghalt Balázsfalva egyik utolsó szász képviselője és a mi templomunkban történt a ravatalozás. A szászsebesi evangélikus lelkipásztor vezette a gyászistentiszteletet. Nagyon sok román jelent meg a református templomban és csodálkoztak, hogy milyen szép a templomunk. Bár húsz éve Balázsfalván élnek, de még nem jártak a református templomban. Ez is egyfajta nyitás.

Előadó: Nem csak az a gond, hogy sokan mennek külföldre, hanem az is probléma, hogy az emberek, nemcsak hogy könnyűszerrel adják fel a hitüket és meggyőződésüket, amelyet ősüktől örököltek, hanem könnyűszerrel rúgnak bele, váltják át abszolút nem hozzájuk illő meggyőződésre, vallásra csak azért, mert haragusznak valakire. Keresztyén testvéreim, imádkoznunk kell távolba szakadt gyermekeinkért, szüleinkért. Imádkoznunk kell azokért a testvéreinkért, akik nem érnek rá imádkozni, nem érnek rá álmodni, tervezni, Isten dolgaival foglalkozni. Köszönöm szépen, hogy ezt a terhet felvállalják és ebben a nem nagy egyházmegyében megpróbálnak úgy imádkozni, hogy a szívük együttdobogjon a Jóisten szívével. El kell mondanom azt is, hogy a gyülekezet él és dolgozik, ott van a gyülekezeti házunk, gyerekfoglalkozásaink vannak, bibliaóráink, ifjúsági foglalkozásaink vannak és megpróbálunk az árral szemben úszni, ugyanis a mi életünk a kisebbségben sokszor erről szól.
Előadónő: Tudom, hogy az a templomi rend, hogy egyik oldalon ülnek a férfiak, a másikon meg az asszonyok, de most legyünk közelebb egymáshoz, hogy jobban lássuk és halljuk egymást!
Gudor Noémi: Gudor Noéminek hívnak.
Kiss Sándor: Csak nem a lelkész kislánya vagy?
Gudor Noémi: De, az vagyok. A legnagyobbik.
Kiss Sándor: Hány testvéred van?
Gudor Noémi: Még kettő van. Ők nem bírják ki a konferenciákat.
Kiss Sándor: És te kibírod?
Gudor Noémi: Igen. Nagyon élvezem őket. Édesapám ilyen történelemtanárféle és én nagyon szeretem a történelmet. Főleg Bod Pétert.

Kiss Sándor: Mit tudsz Bod Péterről?
Gudor Noémi: Bod Péter először Magyarigenben volt lelkész. Nagyenyeden végzett a Bethlen Gábor Kollégiumban. Azért halt meg, mert elvágta a szőlősben az ujját és befertőződött nagyon gyorsan.
Kiss Sándor: Hány éves vagy?
Gudor Noémi: A tizenegyet töltöm augusztus 25-én.
Kiss Sándor: Régebben Magyarigenben laktatok, ahol Bod Péter is lelkipásztor volt, sőt abban a házban, amit ő épített.
Gudor Noémi: Nekem az volt a szülőhazám és nagyon tetszett ottan, és nagyon meg volt a helyünk. Egyszeriből átköltözni, nagyon nehéz ezt megszokni. Ott sok ismeretségem volt.
Kiss Sándor: Sok barátod volt?
Gudor Noémi: Nem volt annyi barátom, mert a gyermekek románok voltak. Csak egy barátom volt, aki jött a közösségbe, a templomba.
Kiss Sándor: A román gyerekekkel nem barátkoztatok?
Gudor Noémi: De barátkoztam velük is. Amikor annak a leányszemélynek volt a szülinapja.
Nőszövetségi tag: A Szeretethidat mutattam be. Gyerekek, középkorúak és idősek mind együtt tudnak munkálkodni, az egyház kiléphet a kereteiből és másokért tehet valamit és nem önmagáért. Az egyházon belül szoktunk önkéntes munkát meghirdetni, de ez egy különlegesebb dolog, hogy másokért teszünk valamit most május 18-19-én. Azt terveztük, hogy szemetet gyűjtünk a faluban. Van egy falusi kisboltunk, ahol szeretnénk a bolt mögé egy nyári teraszt is létrehozni, amennyiben sikerül és lesznek felnőtt segítségek is. Nálunk a faluban semmi olyan hely nincsen, ahová az emberek leülhetnek beszélgetni, ahol találkozhatnánk, és ki lehetne ülni. Tavaly a cserkészekkel Nagyenyeden szervezték meg ezt az önkéntes napot és itt Gyulafehérváron halottam az egyik nőszövetségi tagtól, hogy van egy öregotthon, oda szeretnének majd elmenni süteménnyel és látogatni embereket ezen a napon.

Kiss Sándor: Jó munkát kívánok! Mit tetszenek itt csinálni?
Nőszövetségi tag: Nagyon szépen köszönjük. Isten hozta magukat! Készülődünk a vendégeket ellátni jó ebéddel, hogy legyenek megelégedve velünk.
Kiss Sándor: Mi lesz az ebéd?
Nőszövetségi tag: Finom krumpligulyás. Híresek vagyunk arról, hogy finom ételeket tudunk készíteni.
Kiss Sándor: Önök is a Gyulafehérvári Nőszövetség tagjai?
Nőszövetségi tag: Igen. Ide tartozunk.
Kiss Sándor: Hány kiló krumplit kellett megpucolni?
Nőszövetségi tag: Vagy ötvenet, mert a krumpli már nem egészséges. A telet azért kibírta.
Nőszövetségi tag: Mi ketten a Nőszövetség felelősével nagyon sokat jártunk ide főzni, takarítani. Minden héten csütörtökön van bibliaóra. A Tiszteletes úr felolvas a Bibliából és elmagyarázza, utána meg mindenki a családja helyzete szerint elmondja a problémáit, bajait.
Nőszövetségi tag: Mi Nagyenyedről jöttünk, zászlónkkal, amelyik eléggé új. Bethlen Gábor egyik kedves mondása van ráírva: "Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk". Kézimunkákat készítettünk és ezeket eladtuk. A befolyt pénzből segítséget is adtunk a rászorulóknak és a zászlót is sikerült kifizetni.
Kiss Sándor: Nagyon szép hímzett zászló.
Nőszövetségi tag: Lehet látni a magyar szalagot, amit a nagykövetasszony kötött rá tavaly, amikor fel volt avatva. A Nőszövetségi konferencián egy-egy ilyen szalagot szoktak rákötni.

Fekete Ágnes: Most egy egészen másfajta konferenciára látogatunk el Budapesten, az Abonyi utcába. A Károli Egyetem jogi kara az új, parlament elé helyezett büntetőtörvénykönyvről szervezett tanácskozást. Nagyon sok etikai, vallási kérdést is felvet egyáltalán a büntetés, a bűn fogalma. Hangképeket hallhatnak a konferenciáról, majd Varga Kata beszélget Deres Petronellával és Lajtár Istvánnal, végül a kar dékánjával, Antalóczy Péterrel.
Előadó: Azt a helyes elvet, hogy a támadó által viselt kockázat elvét erősíteni kell, ezt helyeseljük. De ez nem jelentheti egyszersmind a védekező abszolút kockázatmentességét előíró védelem felállítását. Tizenkét éves korra azért szállítja le a jogalkotó a büntethetőségi határt, mert az élet elleni támadásokat oly módon is védeni kell, hogy tizenkét éves gyerek is bűnhödjön.
Most lássuk két gyereknek a diszkóban való összezördülését, ahol meg fogják éjjel egymást lökni vállal, mert egy lekérésnél összevesznek. Támadás van? Éjjel van? Hát persze! Éjjel történt, megtörtént a fizikai támadás és az a gyerek, akinél véletlenül ott volt a bicska, az a meglökő gyereket majd szépen megöli.

Lajtár István: Ha egy tárgyalóteremben együtt van a bíró, az ügyész és a védő, természetesen más-más oldalról közelíti meg ugyanazt a kérdést. Önmagában az, hogy vita, vagy eltérő álláspontok voltak az nem baj, sőt szerintem szerencsés.
Varga Kata: Az, hogy mi számít bűnnek, az keresztény emberként sem közömbös. Viszont, hogy mi az, amit bűnnek rangsorolunk és egyáltalán a büntetés mértéke, az egy erkölcsi megítélésnek a kérdése.
Lajtár István: A jogi szabályok és a morális szabályok, ha jól van megírva, akkor egy kódexbe mindenképpen egybeesnek.
Deres Petronella: A jog és erkölcs viszonya mindig is egy vitatott terület volt. Itt a büntetőtörvénykönyvben a bűn megjelenése miatt talán a legszorosabb a kapcsolat itt az erkölcsi válságot illetően. A társadalmi változásoknak is köszönhető ez a szigorú vagy szigorítottabb hozzáállás, ami nem a hétköznapi értelemben értendő, és ahogy az indoklás is utal rá nem feltétlen a tételhatáremelést jelenti, hanem azt a tettarányos büntetőjogi felfogást erősíti, amit még annakidején a klasszikusok meghatároztak. Ezt, ha összességében nézzük, él ez a mértéktartó szigorítás. És közelítve a gyakorlathoz és a jogalkalmazáshoz is olyan praktikus szempontokat is figyelembe vesz a módosítás, amik itt is már megjelentek.
Lajtár István: Az Európai Unióban is igen eltérő az alsó korhatárnak a mértéke. A jogalkotó most egy kompromisszumos megoldás irányába látszik elmozdulni, ami alapvetően megtartja a jelenlegi tizennegyedik évet, de a legsúlyosabb cselekmények körében és abban az életkorban – a tizenkettő, tizennégy között, ahol a kriminalitás gyermekkorban a legnagyobb – ott lehetővé teszi, kizárólag intézkedésekkel szankcionált felelősségre vonást is.

Antalóczy Péter: Egyetemünk történetében hagyomány, hogy rendszeresen aktuális közjogi kérdésekben rendezünk konferenciákat. Nagyon fontos, hogy a fölmerülő problémás kérdéseket is lehet közben tisztázni. A kormány az elmúlt hónapokban benyújtotta az új büntetőtörvénykönyv tervezetét. Miért van most erre szükség? A most hatályban lévő büntetőtörvénykönyvünk az 1978. évi 4. törvény. Ebben ezernél is több rendelkezés módosítását, bevezetését és hatályon kívül helyezését idézték elő. Rendkívül nagy mozgás volt. Gondoljunk csak a rendszerváltásra! Mérhetetlen mennyiségben jelentek meg új bűncselekmények. Például a számítógépes bűnözés, amely már odáig fajult, hogy az alkotmánybíróság honlapját meghekkelték, feltörték. A kábítószerrel történő visszaélésről és a pénzmosásról meg azt hiszem, nem is kell beszélni. Komplikálódott a történet azzal is, hogy számos esetben megjelennek külföldi állampolgárok Magyarországon, itt tanuló diákok és mások. Sokkal bonyolultabbá vált a világunk. És aztán jogharmonizáció indokolja a mostani változást. Különböző kormányzatoknak az eltérő büntetőpolitikai irányvonalainak köszönhetően sokszor egymással ellentétes változások jelentek meg a BTK-ban. Tehát most már újabb toldozással, foldozással nem lehet kezelni.
Varga Kata: Megragadható-e ebben az új büntetőtörvénykönyvben a keresztény erkölcs? Egyáltalán a jogrendszerben mennyire kereshetjük ma, a huszonegyedik században a keresztény erkölcsöt?
Antalóczy Péter: Az élet védelme, tehát ne ölj! Tiszteld anyádat és apádat, szüleidet – össze lehet kötni a személy elleni bűncselekménnyel. Most is reagál majd a büntetőtörvénykönyv a családon belüli erőszakra. A másik oldalon azt is meg kell említeni, hogy önmagában társadalmi szinten ez nem elégséges. Nagyon is szükség van a társadalmi morálra, az etikai elvekre, példaképekre. A felnőttek nem tudnak példát mutatni. Akkor lehet, hogy aztán különböző láncolatok vége az lesz, hogy valamiféle bűncselekményt követ el a gyerek.
Varga Kata: Nagyon sokan láttuk fiatalként az Ördög ügyvédje című filmet, amiben egy nagyon sikeres jogászvállalatnak az élén egy olyan jogász áll, aki maga az ördög. És ez az új papi rend.
Antalóczy Péter: Valóban lehet jóra is használni és lehet rosszra is használni. Egy döntés lehet jogszerű, de nem etikus. Az alapvető kérdés az, hogy megvan-e bennünk az az erkölcsi tartás és szakmai erkölcsi tartás, hogy szabályai szerint ítélek meg egy kérdést, vagy arra játszok, hogy a kiskapukat használjam? Láttam sztárügyvédeket, ahol lehetett látni, hogy pontosan az ügyvéd volt az, aki showműsorrá változtatta az eljárást. Egy etikus magatartással és egy belső erkölcsi, szakmai tartás mellett ezt nem lehet.

Fekete Ágnes: E hétvégén a Református Egység Napjához kapcsolódva május 18. és 20. között rendezik meg az idén a IX. Református Zenei Fesztivált Budapesten a Bakáts tér környékén. Erről Böszörményi Gergely a rendezvény szervezője beszél.

Böszörményi Gergely: 2012-ben úgy látszik, hogy megvalósul az a régi álom, hogy a Református Zenei Fesztivál keretet ad az egyház nagy ünnepének. A Református Egység Ünnepével együtt kerül megrendezésre a ZEFIR, ami a zenei fesztivál ifjúsági rendezvénye a Dunamelléki Egyházkerület szervezésében. A Magyar Református Szeretetszolgálat pedig a Szeretethíd rendezvényével kapcsolódik. A Szeretethíd az egész Kárpát-medencében tizenegynéhány ezer fiatal önkéntest mozgat meg és most kifejezetten a fesztivál területén és keretei között. A Szeretethíd megnyitója a Ráday utcában lesz és rögtön utána a fiatalok elkezdik a fesztivál területén a Belső-Ferencvárost megtisztítani a plakátoktól és a szeméttől. A református egyháznak különböző műhelyei vannak. Ezek, hogyha mind eljönnének, akkor a reformátusok valóban meg tudnák mutatni a saját híveiknek, meg a világnak, hogy milyen kulturális, hitbéli tevékenységet folytatnak és milyen szociális munkájuk van. Nálam a műhelyek közé tartozik az, aki egyébként házi lekvárt készít, meg az úrasztalterítőt hímző asszony, akik közül már sokan meghaltak. Valaki elmesélte, hogy amikor úrasztalterítőre volt szükségük szembesülniük kellett azzal, hogy nem az úrasztalterítő hímző asszonyt keresték meg, hanem elmentek egy szövetkezetbe, ahol géppel hímeztek. Mennyivel másabb pedig a kézimunka! Számomra ugyanilyen műhely az is, hogy van egy Bethesda Kórházunk, hogy van százharminc oktatási intézménye a református egyháznak. Tudja ezt mindenki? Tudjuk, hogy milyen társadalmi beágyazottsága van az egyháznak? Hogy nélküle egy-két hét múlva akár az egész ország bedőlhetne? Tehát fontos szerepe van az egyházaknak általában, amelynek a bemutatása ilyen nagy alkalom kapcsán lehetséges. 2000-ben volt a Világtalálkozó, 2009-ben május 22-én az Egység Ünnepe. Ez egy olyan lelki és összetartozás tekintetében fontos találkozó, amelyre mindannyian szívesen emlékszünk. Ott kell lenni az egyház vezetőinek. Kicsit értetlenül álltak az emberek, amikor a templomból kihoztuk az Úr Isten dicsőségére elhangzó énekeket, dicséreteket, zsoltárokat és egy háromszázötven fős kórus énekel mindig világi helyen a Művészetek Palotájában. És ezen a világi helyen tartunk istentiszteletet. Ugyanígy gondolom én azt, hogy egy istentisztelet nagyon bensőséges, nagyon szép és a hitünket erősítő dolog a templomban, de hogyha ezt nagy közösségben tudjuk megtenni, akkor ennek biztosan egy másfajta hatása van ránk.

Fekete Ágnes: Mikor és hol lesz ez a rendezvény?
Böszörményi Gergely: Május 18. és 20. között. A Bakáts tér a főhelyszínünk, de nagyon sok további helyszín is van: a Lónyay utcai református gimnázium, ahol most is lesznek kórus bemutatkozások. Maga a Ráday utca, hiszen a fáklyás menet pénteken este zsoltárénekléssel az ott zajlik. A Kálvin téri templomban pénteken este a későesti zenés áhítat. Az Egység Ünnepe alkalmából az egyház egy úrvacsoraosztással egybekötött, televízióközvetítéses ünnepi istentiszteletet tart a Kálvin téren, ugyan a fesztivál csak ez után, vasárnap két koncerttel zárul le. Egy fontos dolgot szeretnék még kiemelni, az ötszáz fős fesztiválkórus éneklését a Nemzeti Múzeum lépcsőjén. A lépcsőn lehet mondani buzdító szavakat, hogy kit kell kiszabadítani a börtönből, lehet verset mondani, de ötszáz fős kórus a múzeum lépcsőjén viszonylag ritkán énekel. Hogyha egy kicsit szokatlanabb módon és helyen mutatjuk be a kultúránkat, a hitünket, az összetartozásunkat, talán jobban odafigyelnek ránk.
Fekete Ágnes: Mikor lesz ez az ötszáz fős kórus?
Böszörményi Gergely: Május 19-én, szombaton délután öt órától.

Fekete Ágnes: Hallgassák meg a következő hét református eseményeit, híreinket!
Amint hallották a Református Egység Napjához kapcsolódva május 18. és 20. között rendezik meg az idén a IX. Református Zenei Fesztivált és a Szeretethíd elnevezésű önkéntes programot, amelynek ünnepélyes megnyitója május 18-án, pénteken 18 órakor lesz Budapesten a Ráday utca 28. szám előtt. Az épületben többek között ifjúsági csoportok találkozója, imaszoba, meglepetés koncert és a Ráday Gyűjtemény várja az érdeklődőket. A Zenei fesztiválon a fellépők között lesz Djabe, az After Crying és a Misztrál. A Lónyay utcai Református Gimnáziumban úrasztali terítő kiállítás valamint Ribényi Csaba Alfonz természet-fotóművész tárlata lesz látható a Fesztivál ideje alatt.

Sebestyén Márta és barátai jótékonysági koncertet tartanak a Gazdagréti Református Templom bővítése javára május 20-án, vasárnap 19 órakor Budapesten, a Villányi úti Szent Imre templomban.

A Tabulatúra régizene klub következő összejövetele május 21-én, hétfőn 19 órakor lesz Budapesten, a Szilágyi Dezső tér 3. gyülekezeti termében.

Kollégiumi Diáktalálkozót rendeznek május 19-én és 20-án Debrecenben, a Kollégiumban, ahol előadások, beszélgetések is lesznek. Vasárnap 10 órakor ünnepi istentiszteletet tartanak a Nagytemplomban.

Hatodik alkalommal rendezik meg Biharkeresztesen a Református Művészeti Fesztivált, amely minden korosztálynak kínál programot május 16. és 20. között.

A Református Missziói Központ Vakmissziója május 29. és június 3. között lélekfrissítő hetet tart Tahiban. Jelentkezési határidő: május 20. (Börzsönyi Jánosné 06 30 546 2753)

Heinczinget Miklós, a Misztrál együttes tagja előadói estet tart május 18-án, pénteken 18 órakor Tokajban, a református templomban.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten Igéjét Ésaiás próféta könyvének 40. fejezetéből!

"Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek! Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bércek rónává" (És 40:3-4.)

Ezt a bibliai rész karácsony előtt szoktuk olvasni, de most pünkösd előtt is, éppolyan érvényű: nem tudjuk befogadni az ünnepet. Nem tudunk találkozni Istennel, futó napok lesznek, ha nem készülünk rá, nem készítjük Isten eljövetelét. Ézsaiás képe egy lelki tájépítésről szól. Ehhez nem kellenek gépek. Nem kellenek rabszolgák sem, amikkel Jézus korában építették volna a monumentális művet. Ráadásul a pusztában, ahol a karavánok haladnak, nincs is értelme annak, hogy valaki utat építsen. A síkság, a puszta végtelen.
Mégis arra kér Isten minket, hogy ezt a lehetetlen feladatot tegyük meg, készítsünk utat a pusztában. Hordjuk el a hegyet és legyen síkság. Nyilván nem véletlen ez a képtelen kép. Ezt kell az ember lelkében tenni, ha azt akarja, hogy Isten eljöjjön. A megtörténtet kell meg nem történtté tenni. A lelkünk síkján van az a sok hegy, ami nem alkalmas arra, hogy Isten besétáljon rajta. Mindenki emlékszik gyerekkorára, milyen lankás vidéken járkált még. Mennyire egyszerű és tiszta volt a táj: Csak csínyeknek nevezzük azokat a tetteket, amiket elkövettünk. De ma, kráterekkel van minden tele. Kényelmünk, haragunk, veszekedéseink, félelmeink, irigységünk, megbocsátásra való képtelenségünk olyan árkokat szántottak lelkünkbe, hogy szinte áthatolhatatlan zord Kárpátokká lett minden.
Épp a minap is panaszolta egyik kedves ismerősöm, hogy nem tud hinni. Valami nem tud átbukni a küszöbön. Hiába szeretné, hiába minden. El tudom képzelni ezt a fájdalmat, ami nem kevés ember szívében él. És nincs más megoldás, mint behívni azt a buldózert, amit az egyház, a Biblia, a közösség ad. Le kell térdelnünk még nekünk, nyakas kálomistáknak is, és meg kell vallanunk bűneinket. Ki kell mondani azt, hogy elrontottuk életünk táját. Fel kell sorolni azt a lelki terepet, amit látunk, és kérni kell Istent, segítsen utat készíteni Szent Lelke számára. Nincs más megoldás. Lehet homokozólapáttal meregetni a homokot, lehet sopánkodni és Sziszifuszként fölmászni a kráterek tetejére, majd lecsúszni, de ezzel egy egész életet is elpazarolhatunk.
Nekünk a lehetetlent kell megtennünk: Isten segítségével a pusztában kell utat készítenünk. Különben soha nem találkozunk Istennel. Nem lesz pünkösdünk. Ma ebben a reklámozós korban az ember mindent azonnal akar. Isten érkezése azonban nem ilyen azonnal fogyasztható gyorséttermi valóság. A tanítványok pünkösd előtt egy szobába bezárkózva imádkoztak. Féltek, mégis imádkoztak. Vártak. És eljött a Lélek. Eljön ma is. Ámen.