2011-11-16

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnest, az adás szerkesztőjét hallják.
Az az ember általános érzése, hogy az emberek nem figyelnek egymásra. Vajon mi az oka ennek? Egy idős lelkipásztortól kérdeztem ezt meg. Gulácsi Lajos Kárpátaljáról érkezett a Leányfalu-Pócsmegyeri gyülekezet meghívására. A 87 éves nyugalmazott püspök többek között azt meséli el, mennyire nem bánja azt a hét évet, amit börtönben töltött.

Gulácsi Lajos: Fiatal koromban a sztálini idő volt a veszedelmes. A mai rosszabb a sztálini időnél, mert akkor a testet ölték meg, de a lelket nem tudták megölni. Most a lelket ölik meg és a testet hizlalják. Én ezt látom most tragédiának, hogy fiataljaink nagy veszélyben vannak, csak ők nem látják, mert az ördög nagyon ravasz módon, nagyon szépen becsomagolta ezt a mérget, ami számukra a halált jelenti. Nem mindegy, hogy milyen lesz az utókor és milyenek lesznek az öregek. Az öregségre fiatalkorban kell készülni. Az öreg fát már nem nagyon lehet formálni, de a fiatalt még lehet, viszont az öreg fa terem gyümölcsöt, nem a fiatal. Nagyon fontos, hogy a fiataljaink ne tékozolják el az életüket, a lehetőségeiket, alkalmaikat. Itt most Leányfalun a Miatyánkot vettem alapul, mert a Miatyánkot nem mondani kell, hanem megélni. Ma este a középső része volt, ami egy kicsit rázós. Mit is jelent az a mindennapi kenyér? Azt, hogy szükségem van a testemre, ezért mértékletesen élek és nem fordítok hatalmas összegeket a szépségre, hanem örülök annak, amilyennek Isten teremtett. Mutattam egy újságcikket, amiben arról volt szó, hogy egy nő a kutyájára több millió dollárt hagyott, hogy mauzóleumot építsenek a kutyájának. Az unokák és dédunokák semmit, a kutya tizenkét millió dollárt örökölt. Hát lehet ilyen őrültséget csinálni? Lehet. Mire költöm a vagyonomat? Mire használom a talentumaimat?
Fekete Ágnes: Egy kicsit menjünk vissza a múltba! Azt mondta, hogy a sztálinizmus a testet akarta megölni. Ezt akkor tényleg úgy élték meg?
Gulácsi Lajos: Mivel tagadták az Istent, azt hitték, hogy ha a testet megölik, nincsen lélek sem. Úgy mondták, hogy az egyház félrevezeti az embereket, látszatbirodalmat és látszatboldogságot ígér az embereknek, mert mindig a mennyről beszél. Ők a földön akarják megélni ezt a boldogságot és a földi paradicsomot. Én nem vagyok ellene, hogy jólét legyen a földön. De nem lesz jólét, mert a bűn benne van az emberben és a bűn nem engedi, hogy itt földi paradicsom legyen. Ellenkezőleg, nem valami boldog jövendő vár ránk, hanem napról napra nehezebb helyzet. Ezért igyekszem most is, nyolcvanhét éves fejjel. Úgy, ahogy megfogadtam a kazahsztáni lágerben. Ahol hét év és három hónapot töltöttem, mert fiatal segédlelkészként tanítottam hittant, konfirmációt, jártam a gyülekezeteket Csaptól Rahóig, szolgáltam és "meg akartam buktatni a Szovjetuniót". Dehogy akartam! Én ezt rábíztam az Istenre és Isten jobban elvégezte, mint ahogy én elvégeztem volna. Biztos voltam abban, hogy Isten elhozza azt az időt, amikor ez a nagy hitetlenség megszűnik. Az egyik iskolában a történelem szakos tanárnőt megkérdeztem, tud-e mondani olyan hatalmas birodalmat, amely fegyver nélkül összeomlott? Nincs ilyen, hogy puskalövés nélkül összeomlani. Ez az Isten munkája. Nagyon hálásnak kellene lenni, hogy nyugodtabb életet élünk. Sajnos, az ördög, most a nyugodtabb jóléttel csapja be az embereket. Most az emberek a jólétükben azt hiszik, hogy Isten nélkül is meg tudják oldani a kérdéseiket. Nem igaz! Isten nélkül a jólét sem ér semmit.
Fekete Ágnes: Hogy volt ez akkor? Tudta, hogy veszélyes dolog hittant tanítani?
Gulácsi Lajos: Persze, hogy tudtuk. Amikor letartóztattak bennünket és elítéltek az fájt, hogy tudtuk a következményeket, és mégsem csináltunk többet. A tárgyaláson a bíró azt kérdezte tőlem, hogy megbántam-e a bűnömet? Erre én azt válaszoltam: "Bíró úr! Amit én csináltam, az nem bűn. Ezért engem nem elítélni kellene, hanem kitüntetni." Erre a főügyész rám szólt, hogy ne merjek megszólalni és azt mondta, hogy ez a fiatalember nagyon sok gonoszságot csinált a Szovjetunió ellen. A legnagyobb büntetést érdemelné, de elég lesz neki tíz esztendő, hogy kigyógyuljon ebből a hazug tudományból és beálljon a kommunista pártba, ahol olyan hűséges lesz, mint most az egyházban. Így kaptam tíz évet, amiből hét év és három hónapot letöltöttem. Elmondhatom és a lágeréletet leíró könyvemben is elolvasható, hogy nekem a hét börtönév hét szűk esztendő és hét bő esztendő volt egyszerre. A lágerben nagyon sok mindent megtanultam, amiket itthon nem tudtam volna megtanulni. Megtanultam, türelmesnek és teherbírónak lenni. Látja, kibírtam azt is. Nyolcvanhét év azért nem is olyan kis idő! Ahová hívnak, megyek, ahová nem hívnak, nem megyek. A jövőt meg majd látni fogjuk.
Fekete Ágnes: Mit tanult még a lágerben?
Gulácsi Lajos: Megtanultam azt, hogy mit jelent a kenyér és az, hogy lehajthatom a fejem. Betakarózhatok, nem rúgnak belém éjszaka és nem kell éheznem évekig és nem bánt a poloska meg a tetű. Nekem ezeket mind meg kellett tanulni! Nekem a Biblia nagy erőforrás volt. A rabság előtt a missziói csoportnak az öreg Simon Zsiga bácsi volt a vezetője. Zsiga bácsi mindig mondta, hogy fiúk tanuljátok a Bibliát, mert eljöhet az az idő, amikor nem lesz Bibliátok. Amit megtanultok, azt nem tudják elvenni. Az öreg minden hónapban kiadta a leckét és ki is kérdezte tőlünk. Milyen jó volt ez! Hiszen amikor a lágerbe kerültünk az volt az első, hogy elvették tőlünk a Bibliát, de amit megtanultunk, azt nem tudták elvenni.
Fekete Ágnes: Hogy volt az, mielőtt letartóztatták?
Gulácsi Lajos: Az oroszok bejöttek 1944 őszén és csak 1948-ban kezdődött az egyházak felszámolása. Eleinte kettesével tartóztattak le bennünket. Utoljára hatunkat egyszerre. Mi tudtuk azt, hogy előbb-utóbb letartóztatnak, ezért szinte készen voltunk. Nem tiltakoztunk és nem féltünk a jövendőtől, mert tudtuk, hogy Istennek van igaza. Nem lehet ezt megmagyarázni. Ez egy belső folyamat, amit Isten az Ő Lelkével munkálja az emberek szívében. Mint fiatalember kerültem be. Nem volt könnyű, de Isten javunkra fordította. Én ebből élek ma is! Ez is Isten ajándéka, hogy ebben a korban én még tudok mozogni. Gyermekkoromban sokat betegeskedtem, azt hitték, nem fogok sokáig élni. Hála az Úrnak már nyolcvanhét éves vagyok. Ez volt az Isten akarata. Ezért tudom másoknak is ajánlani, hogy ne izguljanak, amit Isten elhatározott az úgy is meglesz, többet úgy sem tudunk csinálni, csak kevesebbet.

Fekete Ágnes: Szigetmonostor a Szentendrei-sziget egyik református falva. Ott egy 20 éves lány, Lili nagyon súlyos betegségbe esett, jelenleg májkómában van, várja a transzplantációt. A barátok azt találták ki, hogy fűszeres lekvárokat, csatnikat főznek, ezzel támogatják az ápolásban a végét járó családot. Várbíró Kingát hallják először, aki saját hitének alakulásáról beszél, és arról, mi készteti őt arra, hogy ebben az összefogásban az egyik motor legyen. Majd Sárfi Gabriellát, az anyukát hallják.

Várbíró Kinga: Ateistának mondható családban nőttem föl. A nagymamám próbált vinni minket katolikus templomba, amikor kicsik voltunk, de édesanyámnak ez nem tűnt fontosnak. Amikor egyetemista voltam, az iparművészeti egyetemre jártam. Az első-második évfolyam környékén éreztem meg, hogy csak úgy lehet az élet, ha van valami ott fönn, hogy Isten létezik. De addig nem jutottam el, hogy gyülekezetbe járjak. Egy nagyon-nagyon szép családba sikerült kerülnöm. Amikor a második gyermekünk megszületett, akkor tudatosult bennem az, hogy lehet dönteni és jártam a református gyülekezetbe, ahol Szabó Zoltán volt a lelkész és rám nagy hatást gyakorolt a beszéde. Egyre fontosabb volt, hogy minden vasárnap ott legyek. Tényleg szívből mentem és gyülekezeti tag lettem. Mindez egy éve történt.
Fekete Ágnes: Kicsit a hitből fakad, hogy odaálltál a másik ember mellé?
Várbíró Kinga: Érzékennyé válni ezekre a dolgokra, más ügyeire. Nekem pont ezért fontos az istentisztelet. Majdnem minden alkalommal megvilágosodom, hogy jobbnak kell lennem!
Fekete Ágnes: Itt a faluban ismertétek meg egymást?
Várbíró Kinga: Gabit jóval régebben ismerem. Ugyanazt az egyetemet végezte, mint én. Rengeteg nyitott, kedves, melegszívű ember van itt a faluban. Ez egy óriási feladat, hogy kiépítse az ember maga körül újra. Mi beköltözők vagyunk, négy éve lakunk itt a faluban.
Fekete Ágnes: Ez a történet itt nyilván ráborult erre a társaságra.
Várbíró Kinga: Összefogtunk. Fát vettünk. Több család segített Gabiéknak, hogy legyen mivel fűteni, mert a gázt kikapcsolták.

Sárfi Gabriella: Én vagyok a mama. Kotormán Lili anyukája. Az ötlet a helyi Rosinante fogadóból indult el. Felhívott a tulajdonos, hogy ő azzal szeretne segíteni, hogy lefőznének száz üveg csatnit és annak a teljes bevételét odaadná. A biotermelőktől és a helyiektől megkérdeztem, hogy kinek van felesleges zöldparadicsom, sütőtök vagy répa. Odavittem és segítettünk becímkézni és ezt a száz üveget meghirdették. S annyira tetszett mindenkinek ez az ötlet. Mondtam, hogy mi is szoktunk Kingával lekvárt főzni, akkor folytassuk. Akkora lett a lelkesedés itt a faluban, összefogás is, közösségi dolog, és mindenki érzi, hogy segített.
Fekete Ágnes: Gondolom azért ez az ötlet, mert ősszel nem nagyon lehet mást csinálni már.
Várbíró Kinga: Ami van, abból kell. Volt, aki két kiló cukorral járult hozzá az első főzésünkhöz. Akkor végigmentem a falun, telefonáltam, házaltam, amikor főztük az első nagy adagot.
Sárfi Gabriella: Kitaláltuk a férjemmel, hogy most szombaton a sparheltet beüzemeljük az udvaron.
Várbíró Kinga: Biztosan lesz százötven liter csatni ezen az éjszakán.
Fekete Ágnes: Ez azt jelenti, hogy most este hét körül van. Még ezután csináljátok?
Várbíró Kinga: Még egy három-négy órát biztosan kell dolgozni.
Fekete Ágnes: Hány ember vesz ebben részt?
Sárfi Gabriella: Öt-hat család van benne nagyon. Ma például itt voltak Lili régi lovas barátai, így biztosan voltunk húszan.
Fekete Ágnes: Van egy bizonyos summa, amit össze kell gyűjteni?
Sárfi Gabriella: Két dolog van. Az egyik, hogy jelentkeztem donornak. Most sem tudok dolgozni, de akkor végképp nem fogok. A nyáron már munkanélküli lettem és az ápolás is már huszonnégy órás. Alig tudok aludni. Vagy az ágy szélén vagy a lábánál alszom, de örülök, ha nem ülve kell aludnom.
Várbíró Kinga: Az ágy használata nyolcvanezer forint egy hónapra. És ha azt a három-négyezer forintot felszorozzuk harminccal, hogy Gabinak mindig be kell menni innen Monostorról. És nincs munkája.
Sárfi Gabriella: Ma például Csepelről kinyomozták, hogy hogyan lehet eljutni a csatnihoz és eljöttek ide, mert szeretnének segíteni.
Fekete Ágnes: Hol lehet venni?
Sárfi Gabriella: Ott a Rosinante Fogadóban is tettünk le, a helyi pékségben és Budapesten is baráti körben, a Mozaik Teaházban, a Király utcában, az U26 Bisztonómia Étteremben.
Várbíró Kinga: Ez nem árusítás, hanem egy adomány, köszönő ajándék. Aki pénzt adományoz, az kap ajándékba egy csatnit.

Fekete Ágnes: Végül egy konferenciára látogatunk el, amelyet a Károlyi Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi tanszéke szervezett Vallásfogalmak sokfélesége címmel. Mezei Balázs filozófust és Máthé Tóth András valláskutatót hallhatják. A vallás szó és fogalom alakulásáról beszéltek.

Mezei Balázs: A kommunista időszakban a vallást megpróbálták teljesen negligálni, oly mértékig, hogy sokszor a szótárakban nem szerepelt ez a szó. A mentalitás megváltoztatása nagyon lassan megy. Ez nem csak az egyes felekezetek kérdésköre, hanem az emberi személynek a problémája, amihez mindannyiunknak közünk van.
Fekete Ágnes: A vallás a földöntúlival való kapcsolat.
Mezei Balázs: Inkább a nyugati keresztyénség, ahol a természetfölötti és a természetes, természeti nagyon éles ellentétbe kerül. Minél közelebb megyünk a latin religio, azaz vallás szó forrásának vidékéhez, annál kevésbé érvényes ez az ellentét. Az hogy nagyon élesen elkülönül a transzcendencia az immanenciától, egyre távolabb kerül az embertől a protestantizmus alaptétele, ami éppen a közvetlenség. Igaz, hogy Istennek az érinthetetlen fennsége kihangsúlyozásra kerül, de egyben a hit fogalommal egy közvetlen jelenlét is. A protestantizmus időszakában megjelenik a religio-nak egy ellenfogalma, a confessio.
Fekete Ágnes: A hitvallás.
Mezei Balázs: Igen. Ez az, amelyik úgy tűnik egy ideig, hogy a religio, vallás helyére fog lépni.
Fekete Ágnes: A protestáns teológia egyébként is küzd a vallással és ez egy örök vita.
Mezei Balázs: Pontosan. Barth Károly óta van egy religio ellenesség. A történelmünk, a hagyományunk a vallásnak egy fokozatos és egyre inkább megdöbbentő föltárulását mutatja. A szekularizáció, az elvilágiasodás valamiféleképpen a vallás ellen hat. Ez igaz bizonyos mértékig, de sokkal lényegesebb az, hogy ebben a folyamatban a vallási valóságnak egészen új dimenziói, mélységei tárulnak fel. A magyar vallás szavunk egy különleges helyzetet mutat. A magyarban a religio szó magyarított változata nagyon hosszú ideig használatban volt a XIX. század második feléig. Körülbelül az ötvenes-hatvanas években szorítja ki teljesen a vallás szó ebben az alakban, ami nagyon érdekes fejlemény, mert ősi magyar szóról van szó, amely egyértelműen a protestantizmussal kapcsolatos viták folyamán került előtérbe. Egyáltalán nem világos, hogy a protestánsok használják-e inkább a vallás szót vagy pedig a katolikusok, mert Pázmány is visszatérően vallásról beszél. A Szenczi Molnár-féle szótárban a religio szóhoz nincs hozzákapcsolva a vallás, mint megfelelő. A vallás szónál viszont ott áll a confessio. Ennek az érdekességét én abban látom, hogy a vallás szóra általában, mint elvont főnévre gondolunk, de valójában az igei alapja ennek a vallani. Tény az, hogy a vallásnak ez a voltaképpeni valósága, hogy az ember odafordul közvetlenül, föltárul a Jóisten előtt, egyfajta közösségben vele és egyfajta vallomásszerű értelmi és akarati aktus leírására szolgál a vallás szó, amit nagyon sokoldalúan ki lehet dolgozni. A vallásról való gondolkodás, csak akkor adja vissza a vallási valóságot, ha vallásról valló gondolkodás lesz, tehát valóban föltárja ezt a valóságot, ebben az egyes szám első személyű közvetlenségben, amelynek meg van a maga tradíciója. Ágoston az, akinél ezt nagyon jól látjuk. Imádságos beszélgetés.
Fekete Ágnes: Tehát a vallás feltétlenül személyességet takar?
Mezei Balázs: Egy végső személyesség, egy végső, közvetlen személyi közösség, amelyik lényegibb és közvetlenebb, mint a reális fizikai értelemben vett személyek közötti kommunikáció. Mert noha ott nagyon sok példája van az igazi közvetlenségnek, de a vallási közvetlenség erősebb és lényegibb.
Fekete Ágnes: Ugyanakkor mindenütt azt látjuk, hogy a vallás mindenre rá is ül. Vallási jelenségekké válnak nem vallásos jelenségek.

Máthé Tóth András: Van egy visszaélés is a vallásival. A reklámvilág, az üzleti világ felhasználja. Megpróbálnak pszeudo vagy mesterséges vallásokat kreálni, hiszen látják a vallási elkötelezettségnek azt az egészen sajátos erejét, ezért megpróbálják ezt a technika értelmében leutánozni és anyagi vagy politikai célokra kihasználni. A vallás politikai célokra való felhasználása sokkal régebbi. Magát a vallásit nem lehet kimeríteni ezáltal, és egy újabb feladat jelentkezik, tudniillik, meg kell tanulni különbséget tenni a pszeudo vallásiformák, üzleti, de vallási burokban szereplő tevékenységek, illetve a valódi vallási között.
Fekete Ágnes: Mi a különbség?
Máthé Tóth András: A különbség minden esetben nagyon jól megmérhető azon, hogy maga az emberi személy milyen pozícióban van. A pszeudovallási tevékenységek az emberi személyt alávetik valamilyen érdeknek. Az egyik előadó például beszélt arról, hogy milyen kritériumok mentén lehetséges a törvényalkotásban megjelölni, hogy a kultúra milyen területeit tekintjük vallásnak, amire a törvény vonatkozni fog. És milyen kritériumok alapján lehet a törvény végrehajtójának alkalmazni a konkrét vallási közösségek bejegyzési kérelmére vonatkozóan ezeket a kritériumokat? Például valamelyik országban bejegyzést kért egy motorkerékpárt árusító bolt, hogy tekintsék egyháznak és az injektor Krisztusról beszéltek a leírásban. A közgondolkodás számára ez teljesen evidens, hogy arról van szó, hogy a motorbiciklivel kereskedő bolt meg akarja úszni az áfát, de abban a pillanatban, amikor egy bizonyos szóhasználattal egyfajta hitvallást beterjesztenek, akkor azt komolyan kell venni. A plázák berendezésében, a feng shui szempontrendszerében a lakberendezésben, az ezoterika, a természetgyógyászat a mai kultúra jelenségei, amelyeket nem kizárólagosan, de többek között vallástudományi, valláskutatói megközelítéssel is lehet föltárni.
Fekete Ágnes: Egy pláza mitől lehet vallásos?
Máthé Tóth András: Azt szokták mondani, hogy a mammon kultusza. Minden vallásnak az a jellegzetessége, hogy az egybefolyó térben és az egybefolyó időben elkülönít egy teret és elkülönít időket, hogy ott az ember olyasmivel találkozzék, amely az identitásának a forrása. Ilyen egy templom, egy szent hegy, egy kolostor vagy egy imádságalkalom, vagy hasonló. A plázák, ha kivonjuk belőle a nagy vallási hagyományok tartalmait, akkor szintén elkülönítenek a hétköznapi térből egy kiemelt teret. Minden csupa csillogás. Kiszakítanak belőle egy időt, a bevásárlás szent idejét, amit sokan ma már nem áldoznak fel semmiért sem, ugyanúgy, mint a tévésorozatokat. S ott olyan történések zajlanak, olyan kínálatokkal találkozik az ember, amivel a saját identitását biztosítja, mert ott vásárolja meg, amire nagyon régen vágyott, ott fogyasztja el azt a különlegességet, amiről azt mondja, hogy megengedhetem magamnak. Az építészek felhívják a figyelmet arra, hogy a plázák úgy vannak sokszor berendezve, mint óriási templomcsarnokok, amelyben szent szimbólumokat alkalmaznak, amelyben az egész térnek az elhelyezése sokszor egy nagy csónakhoz hasonlít utalva az egyház hajójára, Noé bárkájára. A plázák világa egy olyan jelenség, amit nemcsak gazdasági megközelítéssel, fogyasztásmaximalizálás, nemcsak kereskedelmi megközelítéssel, hanem vallási megközelítéssel is jobban megérthetünk.

Fekete Ágnes: Hallgassák meg a következő hét református eseményeit, híreinket!

Arthur Thangiah indiai baptista lelkész előadásával tartanak konzultációt a Károli Gáspár Református Egyetemen november 17-én, csütörtökön 9 órától 13 óráig Budapesten, a Kálvin tér 7. III. emeletén. A konzultáció címe: Imádság A misszió alapja … de a gyakorlat?

Nyílt napot tartanak a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán és a Sárospataki Református Teológiai Akadémián november 17-én, csütörtökön 9 illetve 10 órától.

Konferenciát rendez a Tiszántúli Egyházkerületi Nőszövetség november 17. és 20. között Berekfürdőn. A konferencián a belső ember növekedéséről tart előadást dr. Kálmánchey Márta pszichológus valamint Molnár Mária életéről beszél Miklya Luzsányi Mónika.

Simon András grafikus művész kiállítása november 20-án, vasárnap a 10 órakor kezdődő istentisztelet után lesz Budapesten, a Szilágyi Dezső tér 3. szám alatt.

Szenczi Molnár Albert 150 zsoltárának lemezbemutató koncertjét tartják november 20-án, vasárnap 16 órakor Salgótarjánban, a József Attila utca 2/A szám alatt.

A Cantores Ecclesiae Rézfúvós Együttes gálahangversenyt ad november 19-én, szombaton 18 órakor Budapesten a Kőris utca 13. szám alatti református templomban.

A Tabulatúra régizeneklub következő alkalma november 21-én, hétfőn 19 órakor lesz Budapesten a Szilágyi Dezső tér 3. szám alatt.

A Protestáns Pszichológusok Baráti Körének első találkozója november 18-án, pénteken 17 órától lesz Budapesten, a Bethesda Gyermekkórház ebédlőjében.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát Pál apostol Kolosséiakhoz írt levele 2. részéből!

"Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában: Melyek csak árnyékai a következendő dolgoknak, de a valóság a Krisztusé." (Kol 2:16-17.)

Mi a valóság? Talán fel sem tesszük ezt a kérdést magunknak, pedig egy olyan világban élünk, amelyikben nem magától értetődő a válasz. Hallottunk a plázák világáról, amelyikben egy különleges világot gyártanak a számunkra, észre sem vesszük, de egy bizonyos értelemben szent világot. Gyermekeink ülnek a számítógép előtt, és szintén egy másik világba lépnek ott be. Ezért olyan nehéz elhívni őket onnan. Mi a valóság?
Nagyon nehéz erre az egyszerű kérdésre válaszolni. Ha valamit egy gép előtt átélek, az a valóság-e? Vagy, amikor ugyanazt az eseményt megéli például egy férj és egy feleség, de az egyik sír rajta a másik nevet, akkor mi történt valójában? A görög szó, ami itt szerepel a valóság szó helyén, a szóma. Ezt ismerjük például a pszichoszomatikus betegségek kifejezésből, amikor egy testi elváltozás eredete lelki természetű. A valóság és test szó azonossága mutatja, hogy itt nem a hús-vér valóságról van szó csupán. A test, személyiségünk alapeleme, ami megfogható, amelyik cselekszik és képvisel bennünket, ez a valóság. Magyarán: Isten teremetése nélkül nem beszélhetünk valóságról. Ha elzárjuk magunkat Isten teremtett világától, ha elképzelt és a teremtésről leszigetelt világokat hozunk létre, akkor azok nem valóságosak. Jaj, hány és hány ilyen elszigetelt tér, a valóságtól elrugaszkodott döntés, és helyzet születik manapság! Nem az a baj, hogy az ember alkot gépeket, alkot szervezeteket, hanem az, hogy elszigetelt módon használja ezeket, és ezért kilép a valóságból, Isten világából.
Pál a Kolosséi levélben arról beszél, hogy a hagyományos ünnepek a földön ugyanúgy álvalóságokat hoznak létre. Aki pontosan betartja az előírásokat, talán azt hiszi, hogy Isten valóságához tartozik. Pedig ezek a törvények csak előképek, részek. Az igazi valóság Krisztus. És miért fontos ez a valóság? Nem jobb álvalóságokban élni a gépek előtt vagy szervezetekben? Azért, mert csak valóságban lehet megélni a szeretetet. Az ember nem tud szeretni, ha álvilágokban él. Az elszigeteltségben, legyen az egy egyházi áhítatos vagy egy gépvilág, meghal a szeretet. Álvilágok korában még erősebb üzenet, hogy Krisztus, hús-vér módon, és nem virtuális valóságokban szeret minket ma is. Ámen.