2011-11-23

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat. Fekete Ágnest, az adás szerkesztőjét hallják.
Gyökössy Endre nevét nemcsak a reformátusok, de még a régi rádiózók, katolikusok, a lélektan iránt érdeklődők is ismerik. Most van halála 14. évfordulója. Felesége minden évben rendezett egy kis emlékestet ilyenkor, most nem azért nem tudta ezt megrendezni, mert 90 éves lett, ugyanis mindent ugyanúgy intéz, mint korábban, hanem mert lebetegedett. Mi szeretnénk ezúton emlékezni Gyökössy Endrére, Bandi bácsira, aki Isten öreg bojtárjának nevezte mindig magát. Talán egyik nagy érdeme az, hogy az egyházi és a pszichológiai beszéd között egy olyan hidat teremtett, amelyen mindegyik part a maga helyén van. Felségét, a svájci származású Reini nénit hallják, akiről egyébként nemsokára egy könyv is megjelenik majd a Harmat Kiadó gondozásában.

Gyökössy Endréné: Most volt az a baleset, hogy elestem. Kiestem a kádból a földre. Tiszta csoda, hogy nem törtem össze magam. Tudod mit gondolt az Isten? Nagyon buta gyerekem ez a Reini, de azért nem engedem, hogy összetörje magát. Tudom, hogy szeret engem és én is nagyon szeretem őt.
Fekete Ágnes: Hogy volt ez a svájci vakáció, amit tetszett mondani?
Gyökössy Endréné: Éveken keresztül nem kapott útlevelet. Kétszer volt kint és ott nagyon jól érezte magát. A szüleim olasz Svájcba költöztek, ami gyönyörű hely. Édesanyám vett egy régi házat és azt átalakította. Ő egy fantasztikus valaki volt. Oda hajlandó volt Bandi elmenni. Repülni szeretett. Én szerettem volna menni, de nélküle nem csináltam semmit. Nekem a zene volt a mindenem. Zongorista akartam lenni és azt is tanultam. Úgy ismerkedtünk meg, hogy ő látott meg engem.
Fekete Ágnes: Jól emlékszem, hogy egy bálban volt ez?
Gyökössy Endréné: Igen, egy bálon. Mondtam, hogy nem tudok táncolni, de neki nem számított. Még jó, hogy mint papnénak később sem kellett táncolnom. Mi nem voltunk gazdagok. Nagyon szép, nagy házban éltünk. Fenn az ernyő, nincsen kas, de azt senki nem tudta. Óriási rózsacsokorral jött egy küldönc, amit Bandi küldött. Az ikertestvérem fel volt háborodva, hogy ő nem kapott virágot, csak én. Később mondta Bandi, hogy amikor meglátott azt mondta, hogy én leszek a felesége. Bekopogott édesapámhoz és azt mondta, hogy szeretném feleségül venni a lányát! Édesapám azt se tudta, hogy mit mondjon, azt mondta, hogy nem is ismerem önt. Erre Bandi elmondta, hogy kicsoda, micsoda, hogy lelkész. Gondolhatod, hogy a férjem nagyon jó parti volt, főleg Rákospalotán. A lányok őrá vártak. Szép ember volt, és akkor hoz valakit külföldről. A palotai lányok nagyon haragudtak rám. Az eljegyzésünkre ezt faragta Bandi nekem.
Fekete Ágnes: Mi van ráírva?
Gyökössy Endréné:
Szeretlek, mert enyém vagy.
Szeretlek, mert ilyen vagy.
Szeretlek, mert társam vagy.
Szeretlek, mert szeretlek.
Fekete Ágnes: Amikor ide tetszett jönni, akkor még Magyarország nem volt olyan szegény ország.
Gyökössy Endréné: Gyönyörű volt. Svájcban sokkal könnyebben lehetett élni, mint itt. Ausztrián keresztül jöttünk. Sötét volt, piszkos volt. Amikor megérkeztünk a pályaudvaron vártak a lányok tejjel és gyümölccsel. Egy paradicsom volt a többihez képest. Svájchoz képest is. Nekem hagyják Hortit és nem engedem, hogy egy rossz szót szóljanak. Apósom feladott pengőt és Bandi ugyanannyit kapott a svájci bankban frankban.
Fekete Ágnes: Manapság olyan sok fiatal megy ki külföldre gazdasági okokból. Akkor Reini néni útja fordított volt. Sokkal nagyobb zuhanás volt ez?
Gyökössy Endréné: A férjem is ezt mondta, de egy lelkész a gyülekezetben marad, pláne a háborúban. Ha baj van, akkor ki marad, ha nem a lelkész. Ezzel én is teljesen egyet értettem. Sokan nem értették, és kérdezték itt Magyarországon, hogy nincs honvágyad? Nem sajnálod, hogy ilyen nehéz helyzetben vagy, nem gondoltál arra, hogy mégiscsak jobb lett volna, ha a férjeddel együtt kimégy? A szüleim hívtak és Édesapám tudott volna állást szerezni Bandinak az egyetemen. De én azt mondtam Bandinak, hogy semmiféleképpen ne, mert bár mások sem értették, de tudtam, hogy Bandi nem lett volna boldog. Egy magyar még, ha tud is idegen nyelven Svájcban az kevés, mert ott minden kantonnak más dialektusa van, és aki nem tudja, az nem tud jó pszichológus és lelkész lenni. Nem lett volna boldog, hiába lett volna pénz. Nehéz helyzetben voltunk sokszor. Azért mentem dolgozni a követségre, hogy neki ne kelljen úgy tennie, mint sok lelkésznek, hogy beadnia a derekát, vagy lámpaernyőket készíteni. Hála istennek nem volt ilyenre szükség. Most jött ki tizennegyedik kiadásban a Magunkról magunknak. Németországban is kiadták németül.

Ének:
Ne bosszankodjál a hitetlenekre,
ne irigykedjél hangos sikerükre!
Azok, mint a fű, úgy levágattatnak,
úgy elszáradnak.
Hagyjad az Úrra utad vezetését,
a hírnél, rangnál most több a te békéd,
Mert igazságod az Úrban felvirrad
s fénylik, mint a nap.
Az Úrra várók a fényre feljönnek,
mert örökségül megkapják a földet.
Gonoszoknak meg, ahogyan kívánod,
hűlt helyét látod.

Gyökössy Endréné: Öt gyermekünk volt, de abból három meghalt. Az elején ez elfoglalt engem és akkor csak itthon voltam. Csak akkor jöttek a nehéz idők és Bandi nem volt békepap. Azt gondoltam, hogy ha nem elég a pénz, akkor én fogok dolgozni és az egy csoda volt, hogy a követségre hívtak. Mielőtt a svájci követségen dolgoztam elég sokáig tanítottam. Közben is voltak tanítványaim. Van egy nagyon kedves fiatal mérnök, aki mindig jön. Ő most egy német cégnél dolgozik és hívták, hogy költözzön ki Németországba, Hamburgba. De ő azt mondta, hogy ő magyar és itt akar maradni, most született egy kislánya, ő is legyen magyar. Ilyenek is vannak.
Fekete Ágnes: Reini néni is így volt annakidején? Nem a pénz volt a főszereplő.

Gyökössy Endréné: Tényleg, a legnehezebb időben is tele volt a templom. Az októberi összejöveteleknél még a buszvezető is úgy mondta be, hogy Gyökössy megálló. Figyelték, hogy ki megy a templomba. Akiről tudták ezt, annak a gyerekét nem vették fel az egyetemre. A mi gyermekeinket sem vették fel. Annak a fiamnak a lelkére ment ez az egész, aki meghalt. Még a gimnáziumba sem akarták felvenni. Nagyon nehéz volt a papgyerekeknek. De milyen érdekes, hogy mégis jártak a templomba. Kinga kifestve, lehetetlen ruhában én restelltem, hogy mit fognak szólni, de nem számított. Ma is kapcsolatban van a gyülekezettel. Németországból mindenkinek ír. Dóra, aki itt van, ő is.
Fekete Ágnes: Soha egy pillanatra sem tetszett gondolni arra, hogy jó lenne visszamenni?
Gyökössy Endréné: Nem. Nagyon fiatal voltam, tizenkilenc éves. De amikor elhatároztam, hogy igent mondok, akkor azt is eldöntöttem, hogy nem lesz honvágyam. Ha egyszer igent mondtam, akkor az azt jelenti, hogy hálás vagyok Svájcnak mindenért, amit kaptam, de ez befejezett dolog. Nincs értelme sóvárogni valami után, amit saját magam döntöttem el.
Fekete Ágnes: Nem is tetszett bánni sosem?
Gyökössy Endréné: Képzeld el, hogy a szüleim soha nem látogattak meg. Édesapám azt mondta, hogy ő egy kommunista országba nem utazik. Édesanyám szeretett volna jönni, de nem akart az Édesapámmal szemben mást. Ő hiányzott. Őtőle kaptam az igazi hitet, nem azt a nagyon komolyat, amit kiharcoltam. Egy szerető Istent kaptam rajta keresztül. Nagyon komolyan vettem, mert nagyon komoly Isten volt. Pál apostoltól kellett volna megtanulni, hogy örüljetek! Ilyen hitet csak rajta keresztül kaptam, még mindig tanulni kell. Úgy érzem, hogy ő még most is segít nekem, ezért is élek ebben az óriási házban egyedül.
Fekete Ágnes: Ez a hit segített abban, hogy mindig a jót tessék meglátni a dolgokban? Vagy ez így volt mindig?
Gyökössy Endréné: Együtt voltunk mindig. Olyan gyönyörű leveleket írt nekem ’56 után. Ő Mátraházán volt. Itt házkutatás volt és szörnyű, hogy mit csináltak itt velünk. Bandi a Fő utcán is volt, ott legalább tudtam rajta segíteni. Az édesapám miatt kidobták, hogy ne legyen bonyodalom. Akkor igazán szomorú voltam, amikor nem engedték tanítani az egyetemen. Akkor hazajött és egy szót sem szólt én nem is mertem kérdezni, mert azt mondta, hogy ne kérdezz semmit. Három napig. Nagyon szeretett tanítani. De azután végeredményben jóra fordult. Idejöttek utána. Itt kezdődött az egész. És megélte, hogy visszahívták. Amennyi betegséget el kellett neki szenvednie. Hányszor volt kórházban! Az öreg bojtár könyvének végén azt mondja, hogy egy boldog öregember vagyok. Ha így befejezheti, akkor mit akarunk még? Úgy is halt meg, ahogy Istentől kérte. Nekem irtózatos volt, de neki az volt, amit Istentől kért. Meg is érdemelte. Hogy ilyen vagyok, mint amilyen most vagyok, hogy mosolyogva tudok mindent csinálni, az csak neki köszönhető. Nélküle én nem lettem volna az, aki vagyok. Ezért tartottam ezeket a megemlékezéseket nem a születésnapot, hanem a halál évfordulóját, mert az élete ezzel teljesült be. A halála után két évig nem tudtam jóformán semmit sem csinálni. De azután tudod, volt egy összejövetel minden hónapban egyszer hallottam, hogy most akkor szétfutunk. Akkor én azt gondoltam, hogy megpróbálom, ha jönnek, jönnek, ha nem, nem. Én nem vagyok ő és nem fogom tudni, úgy csinálni. És jönnek minden első szombaton.
Fekete Ágnes: Ez még most is van?
Gyökössy Endréné: Most is itt voltak. És a kilencvenedik születésnapomat ünnepeltük.

Ének:
Az Úr az én váram, kősziklám,
Isten az én pajzsom, parittyám,
menedékem, bízom benne,
üdvösségem más ki lenne:
csak szólok s kézen fog.

Körülvett már engem a halál
kötele, mint sodrott pókfonál,
a sír szája úgy megfogott,
mint cethalat vasszigonyok:
jaj nekem, Istenem!

Fekete Ágnes: Hallgassák meg a következő hét református eseményeit, híreinket!

Adventi evangélizációs estéket tartanak ezen a héten péntekig, esténként 18 órai kezdettel Budapesten, a Böszörményi úti templomban. Igét hirdet Szabó István püspök.

Végh Tamás tart adventi evangélizációt november 28. és december elseje között, minden este 7 órakor Budapesten, a Ráday utca 28. szám alatt.

A Debreceni Református Kollégium Budapesti Baráti Körének következő előadását dr. Szentgyörgyvölgyi Péter tartja a reformkorban és utána élő híres asszonyokról november 26-án, szombaton 15 órakor, Budapesten a Tábornok utca 2. szám alatt.

Vassányi Miklós tart előadást A Miatyánk betűje mögé tekintve címmel november 30-án, szerdán 14 órakor Budapesten, a Bod Péter Könyvtárban.

A Magyar Református Szeretetszolgálat találkozót rendez a gyülekezeti önkéntesek képviselői részére november 26-án, szombaton 10 órától Budapesten, az Abonyi utca 21. szám alatt. (30/418-4100 [email protected])

Nyílt napot tart a Pápai Református Teológiai Akadémia november 29-én, kedden 10 órától.

Teológiai oktatás és lelkészképzés Közép és Kelet-Európában: Bezárkózás vagy nyitás? lesz a címe annak a konferenciának, amelyet november 25-én, pénteken 9 órától tartanak Budapesten, a Ráday utca 28. szám alatt.

Cigányellenesség és a felszabadítás teológiájának elemei címmel tart előadást dr. Gernot Haupt, az osztrák Szociálismunka-ügyi Intézet munkatársa november 23-án, ma 17 órától Budapesten, a Kálvin tér 7. III. emeletén.

Rochlitz István fotóművész, Megszentelt kövek című kiállításának megnyitója november 29-én, kedden délelőtt 9 óra 45 perckor lesz Tatán, a Református Gimnáziumban.

Pitti Katalin és Tóka Szabolcs jótékonysági koncertje lesz november 26-án, szombaton 18 órakor Fehérvárcsurgón, a református templomban.

Fekete Ágnes: Mai műsorunkban méltó módon egy régi Gyökössy Endre prédikációt hallgatunk meg. Ez az archív felvétel az újpesti Attila utcai gyülekezetben készült egy kis magnóval, még valamikor 1980 körül.

"Abban az időben így könyörögtem az Úrhoz: Én Uram, Uram! Te már elkezdted megmutatni szolgádnak nagyságodat és erős kezedet. Mert van-e olyan Isten a mennyben és a földön, aki olyan hatalmas tetteket tudna véghezvinni, mint te? Hadd menjek át, és hadd lássam meg azt a jó földet a Jordánon túl, azt a szép hegyvidéket és a Libánont! De az ÚR megharagudott rám miattatok, nem hallgatott rám, hanem azt mondta nekem az ÚR: Elég, ne beszélj hozzám többet erről a dologról!" (V.Móz. 3:23-28.)

Itt álltam meg. Mert Isten nem is akárkinek, hanem Mózesnek mondja, hogy "Elég! Ne beszélj hozzám!" Mi azt halljuk és olvassuk, hogy nekünk szüntelen beszélni kell az Istennel. Tegyük hozzá, hogy erről a dologról. Tudnillik, hogy szeretne bemenni a megígért földre. Azt mondja ezután az Úr Mózesnek: Menj fel a Piszga csúcsára, – ami egy magas hegycsúcs volt – tekints szét északra és nyugatra, délre és keletre! Nézz körül saját szemeddel! Mert te nem kelhetsz át a Jordánon. Józsuénak azonban adj parancsot, erősítsd és bátorítsd őt, mert ő fog átkelni a néppel.
Ismerjük azt az imádságot, hogy "Jaj, csak azt érhessem meg!" Drága jó anyám jut az eszembe, aki mindig azt mondta, hogy "Jaj, csak azt érhessem meg, hogy a fiam leérettségizzen! Jaj csak azt, hogy elvégezze a teológiát! Jaj, csak azt, hogy fölszenteljék! Jaj, csak azt, hogy ledoktoráljon! Jaj, csak, hogy megnősüljön, hogy gyereke legyen…". Ezt mindnyájan ismerjük: "csak azt szeretném". Erre az a válasz: "Elég, ne beszélj nekem többet erről a dologról! Egyszerre mond nemet Mózesnek és ad feladatot neki.
Az Isten emberiségben, világmindenségben gondolkodik, ugyanakkor lát engem, téged. Mi pedig emberben gondolkodunk, elsősorban önmagunkban és a mi kis világunkban. Ő az egészben, mi a részben. Ő az egész teremtett mindenségre tekint, mi a magunk kicsi világára és magunkra. Uram, ha elbattyogtam a Piszga tetejéig, most pont innen ne mehessek tovább? Ha én negyven évig téged hűségesen szolgáltalak, most nem mehetnék be? A maga nézőpontjából így lenne jó. Ez a Mózes horizont. Ez az én horizontom, az Istené pedig messze-messze. Ő az egészre tekint, mintha azt mondaná, hogy Mózes fiam, a te feladatod itt a Piszga csúcsán ér véget. Ott el is tűnik. Erősítsd, bátorítsd az utódodat, akire óriási feladat vár. Talán elmondta Józsuénak is, hogy igazságos itt az én Istenem, amikor negyven évig hűségesen szolgáltam?
Egyetlen egy valaki volt ezen a sáros kis földtekén, az élő Jézus Krisztus, akiben az egész és az egy az Isteni és az övé tökéletesen egységes. A Gecsemáné kertben előbb a magáét mondja Jézus, mint Mózes, "Atyám, minden lehetséges néked. Vedd el tőlem ezt a poharat!" Jézus nem önkínzó mazohista, aki lelkesen készül, hogy őt most keresztre verjék. Azt mondja, hogyha ez lehetséges, akkor ne kelljen! Ez az ő része, de ezután jön az egész. "Mindazonáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem amint te" Ha az én kérésem nem illik bele az egészbe, akkor ne úgy legyen, ahogy én szeretném! Testvéreim! A mi elképzeléseink valahogy nem jönnek össze az egésszel, ezért nyafogunk: "Jaj, Istenem ezt hogyan engedhetted? Mi ennek az értelme?" Jézus azt mondja, ez az én magán kérésem, de ha az egészbe nem illik bele, akkor legyen úgy, ahogy akarod, hisz te tudod, hogy mi illik bele. Jézus megtehette volna, hogy szépen lesétál a Gecsemáné kert másik oldalán, disszidálhatott volna, a tanítványok elrejthették volna, mint annyi partizánt, vagy akármilyen üldözöttet, de ő elfogadja az Atya akaratát, meghal, és ezért nem hal meg. Merem állítani, ha Jézus lesétál a Gecsemáné másik oldalán, ha disszidál, akkor talán valami cserépkorsóban ott Qumránnál kiástak volna egy tekercset, amin le lett volna írva, hogy élt valami csodálatos rabbi, valami Jesua, aki csodákat tett. Ennyit tudnánk róla. Ha nem hal meg, meghal. Elfelejtik, mint annyi más csodatevő rabbit. Azért nem hal meg, mert meghal.
Olyan nehéz a misztériumokat szavakba foglalni. Annyira egyénieskedők, individualisták, magunkra nézők, magunkat fejlesztők lettünk, hogy nagyon ritkán gondolunk erre, amire itt Mózest tanítgatja az Isten, hogy mi az egésznek részei vagyunk. Ez egyszerre alázatra és büszkeségre kell, hogy sarkalljon bennünket! Az egésznek a részei vagyunk. Egy óriási láncnak egy kis szeme. Mózes is az volt, majd Józsué és a bírák, a királyok, a próféták Jézusig. Onnantól kezdve sorolhatnánk a nagy szenteket és mindazokat, akik Jézus nyomában jártak. Én csak egy láncszem vagyok. Bizonyos önérzettel és büszkeséggel gondoljunk arra, hogy az egész lánc teherbíró képessége mindig a leggyöngébb láncszemen múlik. Ha egy láncot feszítenek, a leggyengébb láncszem fog elszakadni. Én nem lehetek egy gyönge láncszem. Az üdvtörténetben, az Isten ügye szolgálatában nem lehetek. Ezért kell annak ellenére, hogy csak egy "kis láncszem" vagyok, ezt a láncszemet megedzeni.
Gyakran elmondtam különösen, ha családterápiáról vagy házasságlélektanról beszélgettem, hogy meg kell tanulni, az énből mi lenni. Mert ha az én nem tud mivé lenni, az mindig tragédiához vezet. Ha egy családban az van, hogy az én pénzem, az én akaratom, az én ügyem, és nem a mi pénzünk, a mi akaratunk, a mi ügyünk. Most egy lépéssel továbbmegyünk, lehet, hogy ezt a negyvenöt évi szolgálatom alatt soha nem mondtam: az első lépés az én, aztán a mi, majd a hatalmas lépés mielőtt lelépnék, az ő. Testvérek! Van értelme az öregedésnek is. Erősítsd, bátorítsd azokat, akik utánad jönnek! Az utolsó szó jogán is erősítsük, bátorítsuk, mert kell. Senki nem mondhatja, hogy az én életemnek, már nincs értelme. Azt elfogadom, ha azt mondja, hogy még nincs, mert még nem találta meg. Tessék beszélgetni a Piszga csúcsán, vagy a szoba sarkában az élő Istennel. Ő meg fogja mondani. Ámen.

Dr. Gyökössy Endre igehirdetése

Ének:
Mikor látom egeidet, akkor kérdem, mi az ember,
Urunk, szentelt neveidet énekeljék tiszta hittel.