2013-02-13

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat. Fekete Ágnes vagyok.
Ezt a hetét februárnak néhány éve elnevezték a Házasság Hetének. A mozgalom szervezői a Valentin napi szerelem ünnepről igyekeznek a figyelmet a felelősségre alapuló kapcsolatra terelni. De mit is jelent a házasság? Nehéz megfogalmazni. Jelent valami feltétel nélküliséget, valami körülményektől független elfogadást. Az ősi esküben ezt mondjuk: "…őt sem egészségében, sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában holtomig vagy holtáig hűtlenül el nem hagyom…" A mai korban szinte furcsán csengenek ezek a szavak. Pedig megéljük ezeket az állapotokat is. Jó esetben nem egyedül. Most egy olyan házaspárhoz látogatunk el, ahol ez a "sem betegségében" kitétel, egy agyvérzés miatt immár hét éve valóra vált.

Sajben Lajost és Esztert hallják.
Sajben Lajos: Néha rám jön a fáradság, lehet, hogy a beszélgetés közben lecsukódik a szemem.
Fekete Ágnes: Mióta fekszik így itthon az ágyban?
Sajben Lajos: Hetedik éve. És nagyon unalmas. Erős csontritkulásom van és most eltört valami, ami nagyon fájdalmas. Olyan is van, hogy egy csomó izom görcsbe rándul. Mielőtt érkezett akkor kaptam meg az injekciómat. Egy kicsit csiklandós, mert a hasamba kapom.
Fekete Ágnes: Fantasztikus, hogy ennek ellenére milyen humorral beszél!
Sajben Lajos: Anélkül nem érdemes élni.
Fekete Ágnes: A jobb kezét és a nyakát tudja mozgatni. És derékban is valamennyit?
Sajben Lajos: Egy kicsit tudom csavarni a felső testemet. Mankózva is tudok menni.
Sajben Eszter: Nagy családunk van. Nálunk régen az volt a szokás, hogy amikor valaki beteg volt, mindennap más ment hozzá segíteni. Most már megöregedtünk, viszont anyagilag segítenek.
Fekete Ágnes: Hogy történt ez hét évvel ezelőtt?
Sajben Lajos: Agyvérzést kaptam kinn az utcán, a Ferenciek terén. Annyi erőm még volt, hogy telefonáljak.
Sajben Eszter: A Kossuth Lajos utcában dolgoztam, de mire én odaértem, addigra már a mentő is ott volt. Minden pillanatok alatt zajlott le. Lajos vérhígítót szedett, ami miatt csak két nap múlva lehetett operálni. Egy férfiökölnyi hematómája volt.
Sajben Lajos: A koponyaműtétemnél egy hatalmas vérömlenyt távolítottak el.
Sajben Eszter: A műtét után élet-halál között volt. Kapott egy agyhártyagyulladást, egy tüdőgyulladást, majd egy másik agyhártyagyulladást.
Sajben Lajos: Csak hogy könnyebb legyen!
Sajben Eszter: Remek humora van. Azt mondták nekem a műtét után, lehet, hogy nem fog tudni beszélni vagy megváltozik a személyisége. Hála Istennek az elméje is rendbe jött, a humora is visszatért és egy nagyon-nagyon jó beteg. Nemigen hallottam még panaszkodni.
Fekete Ágnes: Az ember néha szívesen panaszkodik.
Sajben Lajos: Én nem szeretek panaszkodni.
Sajben Eszter: Az első félév volt pokol. Én attól féltem, hogy nem fogok megbirkózni a dolgokkal.
Sajben Lajos: Mindig képzelődtem. Meg voltam róla győződve, hogy engem Rómában operáltak, pedig itt Budapesten volt a műtétem.
Sajben Eszter: Délelőtt tizenegytől este kilencig autókáztunk a mentővel, ami őt rázta és az szörnyű volt. Nem sokkal előtte voltunk Rómában és Lajosnak ez úgy összefonódott, de akkor már kezdődött az agyhártyagyulladás és mindenféle bajok. Aztán kikerültünk rehabilitációs központba, három hónapig voltunk kórházban ilyen-olyan bajokkal. Akkor már három hónapja nem lehetett megfürdetni a szörnyű műtét miatt és ültetni sem lehetett. Borzasztó állapotban volt. Egyszer mentem látogatni és ott találtam egy kivirult Lajost. Kiderült, hogy egyik éjszakai műszakos ápoló berámolta őt egy kocsiba, kivitte, lezuhanyozta, megfürdette.
Sajben Lajos: Ez egy életmentő dolog volt akkor. Annyira hiányzott már egy alapos zuhany. Olyan volt, mintha a fiam lenne.
Fekete Ágnes: Ő egy ápoló?
Sajben Eszter: Nem is akármilyen ápoló. Nagyon sok jó ember van, csak nem olyan feltűnő.
Fekete Ágnes: És akkor ő mindennap jár ide?
Sajben Eszter: Minden másnap. Az OEP küld egy fiút, ugyanis én nem tudom Lajost kiszedni az ágyból, mert nehéz. A mindennapi tusolást az OEP-től megkapjuk.
Sajben Lajos: Ez nekem életfontosságú.
Fekete Ágnes: Szeret tusolni?
Sajben Lajos: Nagyon.
Sajben Eszter: Szerinted milyen a mennyország?
Sajben Lajos: Hatalmas, meleg fürdőszoba, millió forró zuhannyal.
Sajben Eszter: Ezt egyszer fürdés után foglalta össze, hogy ő tudja, hogy milyen a mennyország.
Én nagyon sok jó emberrel találkozom.
Fekete Ágnes: Tolókocsiban szokott kimenni?
Sajben Lajos: Voltam már.
Sajben Eszter: Ezeket a régi házakat úgy tervezték meg, hogy a liftbe nem fér be a tolókocsi.
Fekete Ágnes: Nem tud valaki segíteni?
Sajben Eszter: Segítenek, de levinni csak a mentők tudják, mert nehéz. Nem tud sokáig ülni, az a baj.
Fekete Ágnes: Mióta házasok?
Sajben Lajos: Harminckilenc éve. Holnap lesz az ismerkedésünk évfordulója.
Sajben Eszter: A nyolcadikákat tartjuk. Amíg Lajos egészséges volt, minden hónap nyolcadikán kaptam tőle egy szál piros gerberát.
Fekete Ágnes: Hogy ismerkedtek meg?
Sajben Lajos: Az egy nagyon cifra dolog volt. Földalattin utaztunk mind a ketten, Eszter leszállni készült ott, ahol én ültem, véletlenül rálépett valakinek a lábára és láttam az arcán, hogy mennyire sajnálja. Ez nekem nagyon tetszett, mert láttam, hogy mennyire jószívű. Erre utánamentem egészen a lakásajtóig. Aztán egy cédulát tűztem az ajtóra, hogy jó lenne máskor is találkozni. Nem gondoltam arra, hogy mi lesz, ha esetleg a férje kijön egy nagy konyhakéssel. De nem volt férje.
Sajben Eszter: Persze, tetszett nekem.
Fekete Ágnes: Látta, hogy utána ment?
Sajben Eszter: Természetesen és bementem. A közelben lakott és mindig tett kis cédulákat, kedves írásokat a postaládába. Amikor összeházasodtunk szinte mindennap volt olyan, hogy egyszerre mondtuk ugyanazt. Elég szegények voltunk, építkeztünk is. Voltak anyagi gondjaink bőven. Egyszer megnéztünk a kirakatban egy könyvet, ami nagyon szép album volt és megbeszéltük, hogy akkor ezt most nem vesszük meg, mert nem telik rá. Aztán karácsonyra mindketten megvettük, becsomagoltuk és eldugtuk egy rekamié alá, egyikünk az egyik oldalról, a másikunk a másik oldalról. Karácsonykor egy apró fánk volt. Meggyújtottuk a gyertyát, majd mindketten hasra vágódtunk és előhúztuk ugyanazt a könyvet. Nagyon szerettük a könyveket. Volt egy kis fordítóirodánk. Lajosom diktált, én meg írtam szövegszerkesztőre. Német, angol műszaki fordító volt.
Sajben Lajos: Nagyon szerettünk utazni. Bejártuk a félvilágot. A könyvekkel kezdődött, fölkészültünk, hogy mit fogunk felkeresni, mit fogunk megnézni. Egész Közép-Ázsiáig eljutottunk.
Sajben Eszter: Üzbegisztánig. Amikor még nem bomlott fel a Szovjetunió Gorbacsov engedte, hogy turisták látogassanak egyes városokat. Fantasztikus szép dolgok voltak!
Fekete Ágnes: Egész a betegségig mindig utazgattak?
Sajben Eszter: Igen. Amíg a lányunk egyetemre járt addig nem tudtunk messzire utazni, de akkor vettünk két kerékpárt, Albin és Lujzi volt a nevük. Építkeztünk és nem volt pénzünk, ezért Albinnal és Lujzival elmentünk és jártuk az országot. Bringáztunk nagyokat, amikor még nem volt divat. Elvittük vonattal például Vásárosnaményig a kerékpárokat és ott a Felső-Tiszavidékét végig jártuk. Csodadolgok vannak ott és lehet gyűjteni az embereket. Nagyon aranyos emberekkel találkoztunk és nagyon szép dolgokat láttunk.
Fekete Ágnes: Egy ilyen nagy mozgásos élet után nagyon nehéz lehet elfogadni azt, hogy egy helyben kell lenni.
Sajben Eszter: Van mire gondolni!
Sajben Lajos: Van legalább emlékünk!
Sajben Eszter: Azt kell elfogadni, ami van. Például Cirénei Simon sem magától jelentkezett, hogy vigye Jézus keresztjét, hanem azt mondták neki, hogy vidd! És milyen jó, hogy vitte! Mert nagy szégyen lett volna, hogy senki sem segít. Nagyon jól megvagyunk. Sokkal rosszabbul is lehetnénk. Volt jobb is, nehezebb is. De ezzel mindenki így van.
Fekete Ágnes: Tényleg hullámvasút az élet.
Sajben Eszter: Mi az egész életünket végigrohantuk. Most már nem rohanunk. Annakidején úgy jöttünk haza október hatodikán, hogy azt mondta az orvos, talán a hónap végét megéri Lajos. Szépen, egyre jobban lett, semmi sem változott, csak az, hogy nem trappolunk most már. De milyen jó, hogy annyit jártunk a hátizsákkal. És most nem azt mondjuk, hogy milyen nagy baj, hogy most nem mehetünk, hanem azt, milyen jó, hogy voltunk! Hozzáállás kérdése. Ehhez szerencsére meg is öregedtünk. Biztos, hogy harmincévesen nehezebben csinálnánk, de így hetvenesen már jó. Kicsit elhízik bele az ember. Ez az élet egy végtelen élet, örök élet. Van egy arasznyi valami, kinek negyvenéves koráig, kinek nyolcvan, kinek száz. Én úgy érzem, hogy az Úristen akkor veszi magához az embert, amikor a legjobb passzban van, amikor épp a legjobb, amikor úgy van kész, hogy lehet, később romlana vagy előtte rosszabb volt. Olyankor veszi magához, amikor az neki a legjobb. Ez az, amit nem tud megérteni senki. Egy biztos, hogy egy darabig együtt vagyunk, néhány évtized különbséggel egymás után megyünk és már sokkal többen vannak a mieink közül a túloldalon. Először nagyon nehéz volt, de annyira beteg volt, hogy utána nekem egy évig csupa olyan élményem volt, hogy már jobb. Mindig javult egy picit.
Fekete Ágnes: Igazából pozitív volt az irány és mindig volt miért küzdeni?
Sajben Lajos: Küzdelemben nem volt semmi hiány.
Fekete Ágnes: Nem volt mérges az Istenre?
Sajben Lajos: Nem. Bízom benne.
Sajben Eszter: Nálunk jobb emberekkel is megtörtént, hogy végigvittek egy keresztet egy keresztúton. Rettenetes szenvedések történtek az életben nagyon jó emberekkel és magával az Isten Fiával is. Akkor most miért háborogjunk? Mikor közben azt tapasztalom, hogy olyan hihetetlenül megsegít a Jóisten. Én először rémült voltam, hogy hogyan fogom én Lajost ellátni? Volt itt egy lakásba való ágy, alacsonyan, nem bírtam fölemelni, nem bírtam semmit csinálni. Borzasztó pánikban voltam, azonban olyan szépen kialakult napról napra. Talán azért is van így, hogy az ember megértse, hogy mennyire megsegíti az Úristen. Tényleg, nagyon.
Fekete Ágnes: Van valami szent ebben a szenvedésben.
Sajben Eszter: Csak el kell fogadni. Mert, ha az ember dühöng, és nem fogadja el, azzal nem segített semmit.
Fekete Ágnes: Arra gondoltam, hogy van a házassági esküben, hogy őt sem egészségében, sem betegségében.
Sajben Eszter: Ez így van!
Fekete Ágnes: A hét évben is volt egy hullámzás, amióta itthon vannak?
Sajben Eszter: Nem, azóta egyfolytában javulunk.

Erőt adsz a megfáradtnak,
erőt adsz a gyengének
és az erőtlenek kevés erejét
megsokasítod Istenem.

Erőt adsz a békétlennek
erőt adsz a gyengének.
és a megtört szívét elárasztod
nagy örömöddel Istenem.

Erőt adsz a nyomorultnak
erőt adsz a szegénynek
és az éhezőnek enni adsz bőven
minden időben Istenem.

Fekete Ágnes: Amikor kijöttem az előző beszélgetés helyszínéről, Sajbenék lakásából valahogy az fogalmazódott meg bennem, hogy semmi sem számít. Minden, ami miatt aggódtam, valahogy annyira törpe lett. Jó lenne, ha ilyen élettörténetekkel lenne tele a fejünk, és nem azokkal, amiket az újságok főoldalain olvasunk. Bár vannak olyan újságok, amelyek éppen a jó történeteket szeretnék terjeszteni. Ilyen a Reformátusok Lapja is. Ez az újság nemrég megújult, minden héten benne van a Mértékadó nevű műsorújság is. T. Németh László főszerkesztővel beszélgettem.

T. Németh László: Megnöveltük az eddig használt betűket, így jóval nagyobb lett az újság betűmérete. Ha nagyobb a betűméret, akkor a sortávolságot is növelni kell, mert nagyobb a g és a h betű is, és nem érhet össze a két sorban. Emiatt érezheti úgy az olvasó, hogy egy picit kevesebb a betű az újságban és amiatt is, hogy kisebb lett a mérete. Ma már elvárás a kisebb méret, az, hogy könnyebben kezelhető legyen az újság. Megváltozott a főcím is. Tipográfiai változásról van szó. A lap címe maradt.
Fekete Ágnes: Kicsit archaikusabb volt.
T. Németh László: Igen így van, többszázéves betű volt, amit eddig használtunk a Reformátusok Lapjánál.
Fekete Ágnes: Egyesek szerint egy bulvárosodó irányba indul el az újság.
T. Németh László: Erről nincs szó. Ilyen irányba nem szeretnénk elmenni.
Fekete Ágnes: Ez mit jelent?
T. Németh László: Mindenki mást gondol a bulvárról? Van, akinek bulvár már egy keresztrejtvény is. Én nem gondolom azt, hogy ha egy újság minden oldala színes, vagy színes tónusok vannak a cikkek között, az bulvár lenne. Mi nem a gyülekezeti tagok magánügyeivel vagy azzal foglalkozunk, hogy mi történt a lelkipásztor kutyájával. Az Igét szeretnénk átadni az olvasóknak. Mindenkihez szeretnénk szólni, mert a reformátusok lapja vagyunk.
Fekete Ágnes: Gondolom, ezt célozzák meg a különböző rovatok.
T. Németh László: Mindenki találja meg a Reformátusok Lapjában, ami neki szól!
Fekete Ágnes: Nagyon nagyok az elvárások. Az nem lehet, hogy mindenkinek tessék.
T. Németh László: Így van. Tudok olyan olvasóról, aki az első betűtől az utolsóig elolvassa a lapot.
Most már egy melléklet is van a Reformátusok Lapjában.
Fekete Ágnes: A második szám, amiben megjelenik a Mértékadó.
T. Németh László: Kulturális és tévé- és rádióműsort tartalmazó újság. Az Új Ember katolikus hetilap kezdeményezésére kerül bele a Reformátusok Lapjába is. Közös szerkesztésben jelenik meg és jó visszajelzések vannak. Az olvasók örömmel fogadják.
Fekete Ágnes: Mert ez egy valóságos igény. Az ember sokszor nem tudja, hogy a gyerekeinek mit engedjen megnézni.
T. Németh László: Valóban. A cím sok mindenre utal. Egyfajta mértékkel ajánlja a műsorokat. Van egy keresztyén mérce, egy keresztyén mérték. Értéket is próbál közvetíteni. Olyan csatornákat mutat be és olyan műsorokat, amelyek mindenki számára értéket jelenthetnek. Megjegyzem, hogy az Európa Rádió, tehát a református rádió is helyet kaphatott benne.
Fekete Ágnes: A Mértékadóban az egész műsor szerepel, de a kiemelt cikkekben látjuk azt, hogy ők mit javasolnak?
T. Németh László: Így van. Nem minden csatorna szerepel az újságban. Kiemeltem a közszolgálati műsorok vannak benne. Minden naphoz három, napi jegyzet szerepel egy-egy televízió vagy rádióműsorhoz kapcsolódva. A napi jegyzetek ajánlják a műsorokat. Van egy négyoldalas kulturális összeállítás, amiben például a hét filmjét ajánlják.
Fekete Ágnes: A Reformátusok Lapjára visszatérve azt látom, hogy most sokkal több kisebb cikk van.
T. Németh László: Sokszor a rövidebb írás többet mond, mint a hosszú, terpeszkedő szöveg. Rövidebbek már az írásaink. Indítottunk új rovatokat is például a Gondolatok címet adtuk az egyiknek. Volt olyan megjegyzés, hogy mostantól a kilencedik oldalon kell keresnem, ami korábban a másodikon volt? Mostantól a kilencediken kell keresni. Tovább kell lapozni az újságot. Most egy képes hírösszefoglaló szerepel az első oldalon. A vezércikk sem tűnt el. A liturgiánk része az ének és eddig mégis csak igemagyarázat volt, de mostantól már van minden hétre énekmagyarázat is a második oldalon. Van külön egy ifjúsági rész az utolsó oldalon. Emberi példa rovatunkban pedig megpróbáljuk azt bemutatni, hogy milyen példát mutathatnak a számunkra a hitben élő emberek. Egyfajta bizonyságtétel jelenik meg ezekben az írásokban.
Fekete Ágnes: Azt látjuk, hogy az írott sajtó, mintha kiszorulna egy kicsit a kommunikációból.
T. Németh László: Lehet, bár én annyira nem látom. Én azt látom, hogy továbbra is fontos szerepe van az írott sajtónak. Videó tartalmak, hangzó anyagok úgy látjuk, mintha fontosabbak lennének, de az írás, továbbra is nagyon fontos. Sőt, ha írott sajtó, akkor hozzásorolhatjuk az internet írásait is. Az interneten sokszor elég nehéz tájékozódni, ezért talán mégiscsak nagy szerepe lesz a nyomtatott sajtónak. Nem biztos, hogy papíralapon, – mert tényleg nagyon drága – de valamilyen formában a szerkesztett tartalomnak igenis van létjogosultsága.
Fekete Ágnes: A papír mégiscsak más, ahogy csörög a kezemben.
T. Németh László: Így van. És nem tűnt el a könyv sem. Nagyon népszerű a könyv manapság. Azt látjuk, hogy a napilapok és a hetilapok példányszáma ugyan csökken, de megvan rá az igény bizonyos körben. A legtradicionálisabb szerkesztési módra is meg van az igény. Lehet, hogy harminc-negyven év múlva egyháztörténészek forgatják majd a Reformátusok Lapját, ahol természetesen ott van a szerző és a megszólaló neve. Tehát hiteles.

Örömömben, bánatomban, csak az Úrhoz tartozom.
Örömömben, bánatomban, hálát adok.
Örömömben, bánatomban csak az Úrhoz kiáltok.
Örömömben, bánatomban mindig hálát adok.
Mert jó az Úr, mert jó az Úr!
Mert jó az Úr, mert mindig jó az Úr!

Fekete Ágnes: A mai nappal kezdődik a böjt, a húsvétra készülés negyven napja. Ebben az időben egy imaközösséget is szeretnénk alkotni kedves hallgatóinkkal! Minden nap egy-egy kárpát-medencei egyházmegyéért fogunk imádkozni. Aki szeretne egy-egy imaszándékot elküldeni, az megteheti. (Címünk 1146 Budapest Abonyi utca 21. vagy számítógépes címünk: [email protected] Felhívásunkat megtalálhatják a világhálón is a www.tebennedbiztunk.hu)
Most hallgassák meg a következő hét református eseményeit, híreinket!
Az életének 83. évében elhunyt dr. Hegedűs Loránt református püspök temetése február 16-án, szombaton 13 órakor lesz Budapesten, a Fiumei úti nemzeti sírkertben. Kegyeletteljes főhajtásra 12 órától nyílik lehetőség.

Hatodik alkalommal rendezik meg Magyarországon a Házasság Hetét, melynek keretében előadások, beszélgetések, hangversenyek, könyvbemutatók, filmvetítések lesznek országszerte. Többek között az idei Házasság Hete arcai, Várnagy Andrea és Farkas Zsolt adnak hangversenyt február 14-én, csütörtökön 18 órától Budapesten, a Deák téri Evangélikus Gimnázium dísztermében.

Zenés, képes felolvasást tartanak Mucsi Zsófia Házasságkönyv-éből vasárnap 11 óra 30 perckor Budapesten, a Szilágyi Dezső téren.

Gondos Attila és Bartos Bea a házassági konfliktuskezelésről beszél február 17-én, vasárnap 17 órakor a pesthidegkúti református templomban.

A házasság válságairól és azok kezeléséről tart előadást dr. Komlósi Piroska február 14-én, csütörtökön Dunakeszin, a református templomban.

Február 15. és 17. között a keresztyén házasságról szólnak a programok Balatonszárszón, a Soli Deo Gloria Családi Hotel és Konferencia Központban is. Február 16-án, szombaton Dányi Zoltán pasztorálpszichológus tart előadást.

A Református Szeretetszolgálati Iroda konferenciát szervez Gyökössy Endre születésének 100. évfordulója alkalmából február 18-án, hétfőn 10 órától Budapesten, az Abonyi utca 21. szám alatt.

Simon András kiállítással egybekötött előadást tart február 14-én, csütörtökön 15 órakor Budapesten, a XII. kerületi Nógrádi utca 12-14. szám alatt található Kálvin János Református Idősek Otthonában.

Folytatódik Pécsi Rita egyetemi tanár előadássorozata Kispest-Rózsatéren február 14-én, csütörtökön 18 órától, Budapesten, a Jahn Ferenc utca 107. szám alatti templomban. Az előadás címe: A haragkezelés, az építő kritika.

Keresztény-zsidó teológiai délutánt rendeznek előadásokkal, beszélgetéssel, szeretetvendégséggel február 17-én, vasárnap délután fél ötkor Hatvanban, a Református Gyülekezeti Házban. (Hatvan, Dózsa tér 9.)

Nagyböjti énekes liturgia lesz a debreceni egyházzenészek és Tóth Anikó részvételével február 15-én, pénteken 17 órakor a debreceni kistemplomban.

E. Kecskés András lesz a vendége a Tabulatúra Régizene Klub következő összejövetelének február 18-án, hétfőn 19 órakor Budapesten, a Szilágyi Dezső téri templom gyülekezeti nagytermében.

Wass Albert és más magyar írók műveiből tartanak huszonöt órás felolvasást szerte a Kárpát-medencében február 15-én, pénteken 18 órától kezdődően. Többek között Miskolcon, az Avasi református gyülekezeti teremben is. (Papszer u. 14.)

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát Jakab apostol levelének első fejezetéből!

"Hanem mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szül; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz." (Jakab 1:14-15.)

Böjt idejének első napja van ma. A protestánsok nem tartják annyira szigorúan ezeket a liturgikus időegységeket, mégis számunkra is fontos ez az időszak, amikor negyven napig húsvétra készülünk. A bűnbánat ideje ez. Ha a bűnről beszélünk, általában valami látható, érzékelhető, hallható dologra gondolunk: kiabálás, lopás, erőszak. Valójában itt a mélylélektan és a Biblia együtt mondja, hogy nem a külsőleg megjelenő helyzettel kell foglalkoznunk, hanem azzal, ami az ember szíve mélyén történik. A bűn lényege valami belső elhajlás attól, ami létünknek az alapja. Négyféle ilyen elhajlásról szoktunk beszélni. Gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással lehet a jó, az isteni akarat ellenében létezni. Az az érdekes, hogy ez a négy irány megegyezik a négy lelki alaptípussal is. A lélektan négyfajta emberi jelleget ír le: A flegmatikus, a hidegvérű ember; a melankólikus, a mélabús ember; a szangvinikus, a lobbanékony ember; és a kolerikus, pedig a robbanékony ember. Ezeknek a hajlamoknak pontosan megfelel egy-egy irány, ahogyan mi általában a rosszat tesszük. Mert a mélabús ember általában nem kiabál, viszont sokszor megtelik rossz gondolatokkal, a lobbanékony ember kiadja magát, és szóval vétkezik, a robbanékony embernek hamar eljár a keze, míg a hidegvérű, flegmatikus ember inkább nem tesz meg valamit, csak baj ne legyen belőle. Nem mondhatjuk azt tehát, hogy az a bűn, amikor valami rosszat elkövetünk. Ezt éppen saját karakterünkből látjuk, hiszen én például sajnos a számmal szoktam a legtöbbet vétkezni, ezért elég sok bajt hozok másra is és magamra is, de ez a bűn nem több és nem is kevesebb annál, mint aki rosszat gondol vagy elmulaszt valamit.
Ha az az elvünk, hogy lassan járj, tovább érsz, és nem beszélünk sokat, de nem igazán érdekel minket a másik ember, hagyjuk, hogy a dolgok maguktól alakuljanak, akkor érdemes elgondolkodni a mulasztás bűnén. Ha gyakran túlérzékenyek vagyunk, a legkisebb dolgot is magunkra vesszük és rágódunk rajta, ha képesek vagyunk a rossz érzéseket hosszú-hosszú időn át magunkban őrizgetni, akkor érdemes a gondolatok bűnén elgondolkodni. De ha mi vagyunk azok, akik szóval tartanak egy közösséget, és néha erős túlzásokba esnek, ha gyorsan felfogjuk, mit kell most mondani és tenni, és válogatatlanul szólunk, akkor a szavak bűnén kell elgondolkodnunk. És a sok bűn közül csak egy az, ami cselekedetben is megvalósul, a robbanékony ember, aki mindenképpen kiáll az elvei mellett, aki könnyen vetélytársat lát a legközelebbi ismerőseiben is, és nem fél kockáztatni, cselekszik. Persze ez a négy irány nyilván nem azt jelenti, hogy egy ember ne lenne képes mindenfélében vétkezni, de érdemes elkerülni azt a hibánkat, hogy a másik bűnén rágódunk, a sajátunkat pedig természetesnek tartjuk. Mert mindenki azt a kívánságot édesgeti magában, amire ő maga hajlik. Ez a hajlam az, ami őt lefelé sodorja. Sokszor nem vesszük komolyan azt a folyamatot, ami tényleg egy gyerek születéséhez hasonlítható: az ember kénytelen magával jóban lenni, aztán megvalósítja önmagát, és maga lesz a körülötte lévő világ alap meghatározója. Önmaga – önmaga szemüvegévé válik, és már nem veszi észre azt, hogy a világnak jóban is, rosszban is, csupán egy részét képviseli. A bűn lényege éppen az, hogy elválaszt és magányossá tesz. Böjt van. Érdemes feltárni saját gyengeségünket, hajlamainkból fakadó, rész szerinti kísértéseinket, és hagyni, hogy Isten meggyógyítson abban. Ámen.