2016-04-06
Pálhegyi Ferenc – portré
Fekete Károly, Püski Dániel, Vad Péter – egyházzenei konferencia
Fekete Ágnes – János 20, 24. 27. 29.
Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnes vagyok.
Általában igyekszünk a nekrológokat és halálhíreket más sajtóorgánumokra bízni, mivel olyan keveset lehet amúgyis a jó híreknek és az életről szóló üzeneteknek szánni. Most azonban egy olyan visszaemlékezést szeretnénk közzétenni, amely teljes mértékben megfelel célunknak. Bár arról van szó, hogy Pálhegyi Ferenc családterapeuta, számos könyv szerzője, a Bibliai Családgondozó Szolgálat alapítója húsvéthétfőn eltávozott e földi világból, valójában az életről van szó, és a feltámadásról fog szólni Fekete Zsuzsa januárban készített interjúja, amelyet a Parókia portálon el is olvashatnak. http://www.parokia.hu/hir/mutat/7160/
Pálhegyi Ferenc: Meg vagyok győződve arról, hogy nincsenek tökéletesen összeillő párok. Mindig küzdeni kell a kettőnk harmóniájáért. Már ötvennégy éve vagyunk házasok, de mi is így vagyunk ezzel. Nem megy magától. Nem úgy van, mint a mesében, hogy "és boldogan éltek, míg meg nem haltak."
Fekete Zsuzsa: Nincs ilyen ezek szerint?
Pálhegyi Ferenc: Szerintem, olyan nincs, ahol magától megy. Illúziók vannak az elején. Szoktam hivatkozni a Rómeó és Júlia történetre, mert elgondolkoztam azon, hogy mi lett volna, ha a két család kibékül, ők összeházasodhatnak, de a jellemük nem változik. Összekerült volna két olyan ember, akik nem is ismerték egymást igazán. Rómeó egy lobbanékony, virtuskodó kiskakas, aki indulatból csak úgy leszúrja Tybaltot. Júlia pedig egy elkényeztetett úri kisasszony, aki nem szokott hozzá ahhoz, hogy nehéz természetű emberekkel éljen. Márpedig Rómeó ilyen lehetett. Én nem hiszem, hogy harmonikus házasság lett volna belőle. De a történet szép.
Fekete Zsuzsa: Hacsak nem járnak Pálhegyi Ferenchez párterápiára…
Pálhegyi Ferenc: Na, én ezt nem gondolom. Hála Istennek vannak olyan párok, akik megújultak a szolgálatunk alatt, de sajnos olyanok is vannak, akik elváltak. Ez a reális helyzet. Korántsem egyedül végzem ezt a szolgálatot. Körülbelül huszonöt éve kezdtük feleségemmel, és később adódtak munkatársak is.
Fekete Zsuzsa: Párterápia és családgondozás. Hogyan jött ez? Gyerekkorában is ezzel szeretett volna foglalkozni?
Pálhegyi Ferenc: Nem. Erről szó sem volt. Költő akartam lenni, de aztán rá kellett jönnöm, hogy nagyon sokan vannak, akik azt jobban művelik. Joó Sándor gyülekezetében nőttem föl, és őt lelki atyámnak tekintettem. Mivel Joó Sándor nagyon jó kapcsolatot ápolt Kodolányi Jánossal, így eljuttatta a verseimet hozzá. Kodolányi azt mondta, hogy látszik a verseken az intelligencia és a hit, de szépirodalmi értékük nincsen. Én úgy voltam vele, hogy a költészetben csak tábornoknak érdemes lenni, közlegénynek nem.
Hogyan jött a házassággondozás? Hát, rá kellett jönnünk, körülbelül húszéves házasság után, hogy segítségre szorulunk.
Fekete Zsuzsa: Mármint az Önök házassága?
Pálhegyi Ferenc: Igen, de hála Istennek kaptunk segítséget. Akkor az öt gyermekünk közül az eleje már főiskolás volt, a többiek pedig középiskolába jártak. A gyerekeken keresztül kerültünk kapcsolatba egy amerikai missziós társasággal, akiket Magyarországon Timóteus Társaságnak hívnak. Ott volt egy házaspár, aki hajlandó volt velünk hetenként leülni. Azt gondoltam, hogy nekünk ez jól megy majd, hiszen pszichológus vagyok, és mind a ketten szeretjük az Úr Jézust, semmi problémánk nem lehet. Rá kellett jönnünk arra, hogy bizony segítségre szorulunk. Később úgy láttuk, ha rajtunk Isten segített, így akkor nekünk is segítenünk kell másoknak.
Fekete Zsuzsa: Megtapasztalták, hogy ez működik?
Pálhegyi Ferenc: Igen. Ez korántsem jelentette azt, hogy vége, és most már nem lesz semmi probléma. Időnként valóban meg kell újulnunk, átbeszélnünk a dolgokat.
Isten ötlete volt a házasság, mint a legelső intézmény a világon. Nem volt még egyház, nem volt állam, de Isten házaspárrá teremtette az embert. Vannak olyan problémák minden emberi kapcsolatban, ahol nem elég a pszichológiai ismeret. Mire gondolok? Ha egy pár eljut oda, hogy hazudnak egymásnak, és gyűlölködnek, akkor oda nem elég a pszichológia. A pszichológiai ismeret nagyon sokat segít, hogy könnyebben átlássam a problémát, tudjak gyakorlati tanácsokat adni. Segít, csak nem generálisan, nem alapvetően. Az a meggyőződésünk, hogy Istennel kell rendbe jönni. Az alapvető megoldás pedig az, hogy megtanuljuk azt, hogy a házasság az nem azt jelenti, hogy összeköltözünk, és folyton élvezzük egymást. Az a keresztyén élet lényege, hogy megtagadom magamat, és követem Jézust. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a másik embert magam elé, vagy magam fölé helyezem. A Bibliának az a fejezete, amelyik talán legbővebben ír a házasságról az Efézusi levél 5. része azzal kezdődik, hogy rendeljétek alá magatokat egymásnak.
Fekete Zsuzsa: Önöknek ez sikerült? Azt szokták mondani, hogy a fodrásznak a haja csúnya, a cipésznek a cipője kopott. Hogy van ez a párterapeutánál?
Pálhegyi Ferenc: Úgy, hogy újra meg újra el kell kezdeni. Így legalább meg tudom érteni az embereket, akik segítségért folyamodnak hozzám. Hogy milyen is volt? Hadd valljam be, hogy miközben valaki elmondta nekem a problémáit, ráismertem a saját problémáimra, és ez nagyon jó dolog volt nekünk is, és az illetőnek is. Ez segít az empátiában. Az empátia – amely most már pszichológiai szakszóvá vált – nem csupán valamiféle érzelmi rezonancia, beleérzés, hanem az, hogy megértem a másik embert azáltal, hogy a helyzetébe illeszkedem. Arra van szükség a házasságban is, hogy átéljem azt, hogy hogyan gondolkodik egy asszony, mert nem úgy, mint egy férfi. De nem elég tudni azt, hogy ő nő. Azt is tudni kell, hogy belőle csak egy van. Nem tipikus nő. Egyetlen olyan nő sincs, aki tipikus, mert Isten minden embert egynek, ismételhetetlennek teremtett. Kosztolányi szép versében olvassuk ezt:
" Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló." (Koszolányi Dezső: Halotti beszéd)
Meg kell tanulnom, hogy ki az az ember, akivel együtt élek, mert házasságkötésünk előtt még nem ismerjük igazán egymást, legföljebb az az illúziónk, hogy ismerjük. A szerelem kiélesíti a látást, de csak egy nagyon szűk tartományban. Na, de hol van a többi tartomány? Ahhoz tapasztalat kell, hogy megtudjam azt, ki az az egyetlen egy ember a világmindenségben, aki az én feleségem. Most már eltelt több mint öt évtized, és néha még mindig okoz meglepetést. Gazdag az emberi személyiség, nem lehet olyan könnyedén megismerni, és nem jutunk a végére. Már ez alázatra neveli az embert.
Fekete Zsuzsa: Láttam, hogy fenn van a facebook-on. Mit csinál a facebook-on? Nem jellemző az Ön korosztályára, hogy a közösségi oldalakon is jelen legyen?
Pálhegyi Ferenc: Nem is szeretem. Valahogy egy könnyelmű pillanatban bementem. Azóta jönnek mindenféle üzenetek. Legtöbbször kinyomom. Itt nagyon gonosz vagyok a facebookosokkal szemben, mert sokszor egyszerűen csak kinyomom, bár nem illik ezt csinálni. Azt gondolom, ha belemerülnék, akkor nem lenne időm semmire.
Fekete Zsuzsa: Mivel szeret foglalkozni?
Pálhegyi Ferenc: A párkapcsolat, házassággondozás, de sok minden más is foglalkoztat, ami ezt körülveszi, vagy az a világ, amelyben élünk, mert próbálom nyomon követni, és próbálok írogatni is. Már több mint egy éve, hogy a hematológus orvos azt mondta a középső fiamnak, hogy rossz irányba fordult az édesapja betegsége. Leukémiám van egyébként. A fiam kérdezte, hogy mire lehet számítani? A válasz az volt, hogy három-négy hónapra. Ez már bőven eltelt. A fiam elmondta nekem, mert az kialakult családon belül, hogy nem titkolunk semmit. Amikor megtudtam, megmondtam nekik, hogy nem félek a haláltól, mert az életem más módon folytatódik. Arra gondoltam, ha csak ennyi időm van, akkor gyorsan megírom a lelkigondozásról azt, ami még bennem van. Így született meg a Kalauz a bibliai lelkigondozáshoz című könyvem. Amikor elkészültem, akkor nekifogtam a Csakazértis házasság című könyvnek. Aztán fölkértek arra, hogy írjak egy fejezetet egy szociáletika könyvbe a párkapcsolat etikájáról. Akkor éppen nagyon rossz állapotban voltam. Az állapotom változó. Nem titok, fekve töltöttem a nap nagyrészét. Nagyon gyenge voltam. Igen magasra felszökött a fehérvérsejt számom, de ezek éretlen sejtek voltak, amelyek nem védik az embert, hanem foglalják a helyet. Gyenge voltam, és a heverőn fekve, ölemben a laptoppal írtam azt a fejezetet. Végül ez is elkészült időben.
Fekete Zsuzsa: Mit érzett, amikor letelt az orvos által jósolt három hónap?
Pálhegyi Ferenc: Hálás voltam, hogy még dolgozhatom, ezt csinálhatom. Úgy vagyok vele: Uram, ha akarod, ha szükség van arra, hogy itt tevékenykedjem, akkor ennek örülök, de ha elviszel, annak is örülök.
Fekete Ágnes: Az elmúlt hétvégén egy különleges konferencia volt Debrecenben. A téma az egyházzene helyzete volt. Pálóczi Alexandra segítségével összeállítást hallhatunk erről. Először Vad Péter zenetanításába kukkantunk bele, majd Fekete Károly püspököt és Püski Dániel egyetemi lelkészt hallhatják.
Vad Péter: Manapság, ha valaki megír egy dallamot, abból már vígan elél esetleg élete végéig. A reneszánsz korban egy zeneszerzőt nem akkor becsültek, ha megírt egy szép dallamot, hanem akkor, ha gazdag volt az eszköztára. Ott az számított, mit kezd a megírt dallammal? Ma is ez a fontos, hogy mit kezd valaki a dallammal? Hogyan tudja feldolgozni? Milyen kórus letéttel? Közben megkérdezem, hogy ismerjük-e az Ó népeknek megváltója kezdetű gyülekezeti éneket? Egy nagyon egyszerű feldolgozási módját szeretném bemutatni. Hozzárakok egy második szólamot, öt hanggal fentebb. Ez azt jelenti, hogy a felső szólam is ugyanazt fogja énekelni. Próbáljuk ki!
Ének: Ó népeknek Megváltója. Jövel szűznek szent Magzatja. Mert mind ez világ csudálja: Istennek szűztől lesz fia. (Református Énekeskönyv 302.)
Vad Péter: Hangszerkíséretet is nagyon egyszerűen lehet hozzá komponálni. Igazából nem is kell komponálni. Vannak-e itt olyan emberek, akik tudnak citerázni? Na, őket nem fogom most kihívni, hanem olyat szeretnék, aki nem tud citerázni. Van-e bátor jelentkező? Gyere! Köszönjük szépen. Állandó basszus szól lent, és gyönyörűen lehet kísérni, például ezt az éneket is.
Ének: Ó népeknek Megváltója. Jövel szűznek szent Magzatja. Mert mind ez világ csudálja: Istennek szűztől lesz fia. (Református Énekeskönyv 302.)
Vad Péter: Nagyon jó! Köszönjük szépen. Zseniális volt! Látjuk, hogy ha van egy kórusunk otthon, így könnyen tudunk két szólamban énekelni. Ezt nagyon egyszerűen el lehet sajátítani. Ajánlom mindenkinek.
Fekete Károly: Sokszor az istentisztelet egy kötelességszerű parancsteljesítés. A zenei kérdés, az egyházi gyülekezeti élet megújításával függ össze. Ha azt akarjuk, hogy a gyülekezet fejlődésbe lendüljön, hogy nyitott legyen a változásokra, akkor el kell határolódnunk egy felfogástól, amely úgy szól: minden jó úgy, ahogy eddig volt, és ma is van. Az élet már jó ideje meghaladta az elveket. Mert mik is az elvek? A XIX. század derekáig orgonatilalom, hangszertilalom volt. Aztán a Kiegyezés után tömegesen terjedtek el az orgonák a mi egyházunkban is, de más hangszerről szó sem esett. Az 1931-ben kiadott Ravasz László féle Ágenda még óvott a többszólamú kórus általános istentiszteleti szolgálatától, mert még mindig az egyszólamúság volt a fontos. Ma jutottunk el oda, hogy azt mondjuk, az istentiszteleten az ének-zenei szolgálat gazdagabb megjelenésére kell törekedni. Nagy bajunk, hogy az istentiszteletet mindenre ráhúzzuk. Ez egy olyan címke, amelyet megörököltünk abból az időből, amikor én még gyerek voltam. Akkor különböző terveket be kellett nyújtani az ÁEH-nak, hogy az állam helyi vezetője az egyházügyi titkár ellenőrizze azokat. Amin ez a címke volt, hogy istentisztelet, az mehetett, ami plusz alkalom volt, azt meg kihúzta, letiltotta. Az istentisztelet egy olyan címke lett, amely nem a műfajt jelölte, hanem próbálta ezzel a márkajellel védhetővé tenni az új típusú alkalmat, és ebből lett az ifjúsági istentisztelet. Miközben mindent istentiszteletnek nevezünk, már alig érzünk valamit igazi istentiszteletnek itt a lelkünkben, a szívünkben. Vagyis, amikor azt mondom, hogy hangszerelés, többszólamúság, sokszínűség, akkor bennem az mozog, hogy ha megtisztítanánk igazán az istentiszteletet, mellette megjelenhetnének azok a liturgikus alkalmak, amelyek műfajilag nem is akarnak istentisztelet lenni, mert más a céljuk, akkor ezt merjük fölvállalni, és ne kenjük be ezzel a szöveggel, hogy istentisztelet, mert elege van az embereknek a tömegélményből. Tömeg van. Közösség nincs. A tömegben nagyon nehéz megélni a közösséget, de kiscsoportban meg lehet.
Püski Dániel: Nálunk az egyetemi gyülekezetben nincs is orgona. Mindig is zenekarunk volt. Az utóbbi időben már hála Istennek nagyon sokan lettünk, és a zenekar is nagyon nagy lett. Nagyon sok fiatal zenél, és nyilván ezen keresztül megtaláltuk azokat a gyülekezeteket, ahol hasonló gondokkal küszködnek, vagy hasonló kérdéseik vannak, elkezdtünk összejárni, és innen már csak egy lépés volt, hogy legyen valami konferencia. Ezzel kerestük meg püspök urat, és ő azt mondta, hogy jó, legyen ez egy kerületi rendezvény. Számomra az egész konferenciának az a legnagyobb kérdése, és talán már valami válaszféle is körvonalazódik: Vajon az eddig nagyjából megtűrt, úgynevezett ifjúsági énekek bekerülhetnek-e a hétköznapi gyülekezeti használatba, vagy továbbra is megmaradnak a peremen? Azok, akik ezt a műfajt művelik és szeretik, azok persze sokszor úgy érzik, hogy egy kicsit kívül vannak a fősodron. Egyre nyitottabb arra az egyházunk, hogy ezek az énekek bekerüljenek. Ha valaki beül mellém az autóba majdnem biztos, hogy Bartók Rádiót fog hallgatni és klasszikus zenét. Zongorázni tanultam pár évet, furulyáztam, kántustag voltam öt évig, tehát kórusmúltam is van. Szeretem a klasszikus zenét. Vicces, de talán többet hallgatok klasszikus zenét, mint úgynevezett könnyűzenét, ugyanakkor nem keverem össze a saját ízlésemet azzal, ami a gyülekezet jövőjét meghatározhatja.
Ének zongorakísérettel: Úr lesz a Jézus mindenütt, hol csak a napnak fénye süt, Úr lesz a messze tengerig, hol a hold nem fogy s nem telik. (Református Énekeskönyv 398.)
Fekete Károly: Azok, akik elfogadták a meghívásunkat erre a konferenciára, olyan fiatalok, fiatal lelkipásztorok, énekcsoportban résztvevők, vagy hangszeren játszani tudó egyháztagok, akik benne vannak az egyházi élet sűrűjében, sokszor úgy, hogy frontemberekként képviselnek egy stílust, és szeretnék javítani a gyülekezeti légkört, és az istentiszteleten szolgálni. Olykor jó fogadtatásra lelnek, máskor meg kudarcaik vannak, és az a közös szándék mozgatja őket, ami engem is, hogy a gyülekezeti élet megújulásáért tegyünk valamit. Aki a zenéhez kapott adottságot az azzal próbál segíteni, és mi ezzel a kezdeményezéssel azt szeretnénk, hogy ne csak a maga módján akarjon segíteni, hanem egy ilyen sorozattal, amelybe beépítenénk egy képzési lehetőséget is. Tanítanánk összhangzattani alapismeretet, az énekek fölépítéséről szóló ismereteket. Ez a tanulás segíti az énekvezetőket, és igényesebben tudják majd vezetni azt a csoportot, éneklő vagy zenélő együttest, amelyik egy-egy gyülekezet ifjúságában szolgálhat, illetve az ifjúság szolgálhat az egész gyülekezet számára. Ó és új, régi és mai, hogyha az a megfelelő formában szólal meg, akkor nem kioltja egymást, hanem egymást erősíti. Már annak is örülni kell sokszor, hogyha egyáltalán hang jön ki valakinek a torkán, és mer énekelni vagy szeret énekelni. Ez nagy érték. Nem azt kell vizsgálni, hogy melyik ének az értékesebb vagy az értéktelenebb, hanem azt kell figyelembe venni, hogy miként egészíthetik ki egymást a különböző műfajok. Ha betölti a funkcióját az adott ének vagy zenedarab, akkor van helye az istentiszteleten, ha pedig nem tölti be ezt a funkciót, hanem csak műsorszám, vagy csak egy magamutogató egyéni produkció, akkor az nem méltó az Isten dicsőségéhez, akkor azt köszönjük szépen nem kérjük. Ezt próbáljuk most erősíteni ezen a konferencián, hogy amikor az ember nincs egy ilyen közegben, ahol kérdezni tud, és válaszokat kap, hanem egyedül marad, akkor is munkálkodjon benne ez az igényesség, hogy tud válogatni a régi és a modern között is.
A generációk olykor gerjesztett módon kerülnek egymással szembe. A mindenkori gyülekezet többgenerációs volt és azt szeretjük, ha nem csak idősek vagy csak fiatalok vannak, hanem ahol van ifjúsági csoport, ott tagolódjon be a felnőttek gyülekezetébe, és a felnőttek pedig fogadják be, és tagolják maguk közé azokat az ifjakat, akik nagyon jól érzik magukat egyébként a saját köreikben is. Ez az együttműködés jó ritmusa még egy családban is fontos.
Hírek
A VilágEgyetemi Előadások sorozat keretében a 450 éves II. Helvét Hitvallásról tart előadást Szabó István dunamelléki püspök április 8-án, pénteken 18 órakor Budapesten, a Pasaréti református templomban.
A Protestáns Tavasz programsorozat keretében Bogár János előadóestje lesz április 7-én, csütörtökön 19 órakor. Európa – Keresztyénség – XXI. század címmel beszélget Szabó István, Lánczi András és Balog Zoltán április 11-én, hétfőn 19 órakor Budapesten, a Hold utcai református templomban.
25 éve alakult ujjá a Keresztyén Ifjúsági Egyesület. Ezt április 8-án, 9-én, és 10-én sokszínű programmal ünneplik. Április 8-án, pénteken 15 órakor nyílik a KIE Kávéház, Budapesten a Deák téren. 18 órakor a Kiskőrösi Gospel Sasok adnak hangversenyt az Ódry Színpadon. Szombaton előadásokkal, játékkal várják az érdeklődőket a kávéházba, vasárnap 11 órakor pedig istentiszteltet tartanak a Deák téri evangélikus templomban.
Református kegyesség – lelkiségek, keretek, intézmények, gyakorlatok címmel rendeznek konferenciát április 8-án és 9-én, pénteken és szombaton a Sárospatakon, a Református Teológiai Akadémián.
Országos Cigánymissziós Találkozót és Imanapot tartanak április 9-én, szombaton 9 órától Budapesten, a káposztásmegyeri református templomban.
A káosz perspektíváról tart előadást Nagy Péter fizikus és Béres Tamás teológus április 7-én, csütörtökön18 órakor Budapesten, a Múzeum utca 7. szám alatti Kossuth Klubban.
A vallás és politika előadássorozat keretében Török Istvánról és Révész Imréről tart előadást Bölcskei Gusztáv április 7-én, csütörtökön 13 óra 40 perctől a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen.
A Magyarországon Élő Erdélyiek Találkozóját rendezik meg április 10-én, vasárnap 10 órától Budapesten, a Gyógyszergyári út 3. szám alatti Reménység Szigetén.
Hálaadó istentiszteleten helyezik el A Magvető Háza alapkövét Szabó István püspök és Nyilas Zoltán esperes szolgálatával április 10-én, vasárnap 15 órakor Csömörön, az Emlékmű közben.
Nikodémusról tart evangélizációt Végh Tamás április 10. és 13. között esténként 19 órai kezdettel Nyírmeggyesen, a református templomban. Ugyancsak evangélizáció lesz április 10. és 13. között Szegeden a Honvéd téri templomban György András igehirdetéseivel, valamint április 11-én hétfőn 18 órakor Miskolc-Hejőcsabán, és kedden 18 órakor a sajószeszentpéteri nagytemplomban Takaró Károly szolgálatával.
Vak voltam, most látok címmel evangélizáziós délutánt tartanak Molnár Róbert szolgálatával április 9-én, szombaton, 14 órakor Tardonán, a református templomban.
Nőszövetségi Bibliaiskolát tartanak a Heidelbergi Háté első kérdése alapján április 7. és 10. között Berekfürdőn, a Megbékélés Házában.
Fekete Ágnes áhítata:
Caravaggio: A hitetlen Tamás
"Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, a kit Kettősnek hívtak, nem volt ő velük, amikor eljött Jézus. … Azután monda Jézus Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet! … Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, a kik nem látnak és hisznek." János 20,24. 27. 29.
A húsvét utáni negyven napot a régiek még mind húsvétnak számították. Ilyenkor azokon a történeteken gondolkodtak, amelyek Jézus föltámadásáról szólnak. Ezek között szerepel Tamásé is. Különös ember volt ő. Ezt már a neve is jelzi: Iker vagy Kettős. Hány arca volt ennek az embernek? Ő volt a hívő és ő a hitetlen. Ő volt a morgós, elviselhetetlen és ő volt a szolgálatkész. Ő volt a közösségbe illeszkedő és a kiállhatatlan. Egyszerre bent is volt a közösségben, de egy kicsit kívül is érezte magát. Valljuk be, ilyen mindannyiunk élete. Egyszerre megfér a szívünkben a hit és a hitetlenség is.
Ez a kettős ember nem tudja életében elhelyezni az új hírt: Jézus feltámadt. Tamás gondolatai a feltámadás híre hallatán, egyfajta csőbe szorultak bele. Onnan erővel nem lehet kihúzni. Jaj, hány otthoni beszélgetés jut az eszembe. Amikor valamin összekapunk, valaki görcsösen ragaszkodik valamihez, és nem lehet meggyőzni.
Észre sem veszi Tamás, hogy teljesen elveszíti önmagát, tanítványságát, hitét ebben a maga által gyártott gondolati rendszerben. Valami tudományos tézist készül felállítani a szegek és lyukak kérdéséről. Hol van ez attól, amire Jézus tanította? Jézus pedig belemegy Tamás játékába. Szeretnél tapogatósdit játszani? Hát legyen neked: gyere!
Ha belegondolok, hány dologért, ügyért, vágyért imádkoztam? És Isten megadta, aztán én voltam a legjobban megdöbbenve. A magunk gyártotta utak, az a cső, amibe beleszorul a gondolkodásunk, sokszor boldogtalansághoz vezetnek minket! Érdemes haragunkban, indulatunkban, beszorult élethelyzetünkben megkérdezni saját magunktól: Hova vezet ez az út a lelkem mélyén?
Tamás egy pillanat alatt rájön Jézus mellett arra, milyen boldogtalan lesz, ha belenyúl a sebbe, és nem teszi. Pedig sok kép úgy ábrázolja Tamást, amint belehelyezi az ujját Jézus sebébe. De itt ezt nem olvassuk. Szerintem Tamás nem nyúlt oda. Az ember ilyen élethelyzetekben általában megdöbben, és nem teszi meg azt, amire vágyott!
Furcsa ellentmondás: Csak az lát jól, aki nem lát. Az igazi tapasztalat eredője nem az érzékszervünk, nem azok a boldogok, akik kiélesítik a szemüket, hanem azok, akik áttetszővé válnak, hogy őket meglássa Isten. Tamás végül ezt tette. Tegyük mi is! Ámen.