2016-05-18

Szűcs Ferenc – Fogantaték Szentlélektől…
Lakatos Enikő – Budafoki Protestáns Hét
Gaál Sándor, Fodorné Ablonczy Margit, Fekete Károly – Konferencia a konfirmációról
Böszörményi Gergely – Református Zenei Fesztivál
Fekete Ágnes – ApCsel 2,4

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnes vagyok.
Pünkösd ünnepe után vagyunk. Talán többen is elgondolkodtunk azon, ki is az, akit így hívunk, Szent Lélek? Ésszel felfoghatatlan dolgokról szól pünkösd ünnepe. Isten láthatatlan ereje Ő? Vagy Isten erőtere ebben a világban? A szavaink nem igazán alkalmasak a kifejezésre. Az Apostoli Hitvallásunkban azt mondjuk, Jézus Szent Lélektől fogant. Dr. Szűcs Ferencet arra kértem, hogy hozza hozzánk közel ezt az elvont mondatot.

http://postcards.hungaricana.hu
Szűcs Ferenc: Szét lehet-e választani az elektromágneses hullámokat és a rádióadást? Nyilván nem. Mert, hogy halljam a rádióadást, ahhoz kellenek az elektromágneses hullámok. Ez egy abszolút materiális dolog. Az, ami elhangzik az pedig nem materiális dolog. Talán ez a hasonlat áll a legközelebb ahhoz, amely a Szentírásban "kódolva" jelenik meg, és másként nem lehet elmondani. A "Fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától…" a legnagyobb titkot mondja el: Isten emberré lesz. A csoda fejeződik ki ebben, hogy Ő valóságos Isten és valóságos ember.
Fekete Ágnes: Vallástörténetileg ez egy nagy ugrás, mert a görögöknél a félistenek nagyon ismert valóságok voltak.
Szűcs Ferenc: Igen, de pontosan az fejeződik ki, hogy nem félig isten és félig ember, nem egy félisten születik, hanem egy egészen Isten veszi föl az emberi természetet, amely azt jelenti, hogy nem egy ideális testet vesz magára.
Fekete Ágnes: Azt gondolom, nagyon sok embernek okoz megütközést, a "fogantaték Szentlélektől", mert fölteszik a kérdést: hogyan is történhetett ez?
Szűcs Ferenc: Sokan szimbolikusnak látják Mária személyét, mert Mária ebben úgy aktív, hogy teljesen passzív. Azt mondja: "legyen nekem a te beszéded szerint". Ez nem biológiai folyamatokat ír le, hanem egy titkot akar ábrázolni, ami tulajdonképpen Jézus Krisztus személye, hogy Ő valóságos ember, aki valóságosan egy mivelünk. Elfáradt, ismerte a gyöngeségeinket, de ugyanakkor mégis isteni hatalmával tudott minket megváltani. Ez azt is mutatja, hogy Isten soha többé nem lehet embertelen, és bizonyos értelemben talán mondhatnánk azt is, hogy az ember sem lehet istentelen.
Fekete Ágnes: Isten a Szentlélek erejéből beszállt Máriába. Ennek van egy biológiai és egy nem biológiai vetülete?
Szűcs Ferenc: Azt mondtuk, hogy ez elsősorban nem egy biológiai folyamatot akar ábrázolni, de azt is, hiszen Jézus fogantatása valóságos fogantatás volt, mint ahogy a születése is az. Nem az emberek csodálkoznak ezen igazán, hanem az angyalok jönnek el csodálkozni. A mennyország minden angyala ott tolong Betlehem mezején, mert szeretné látni azt a csodát, hogy az Isten Fia, aki az ő Uruk, jászolban fekve kezdi a földi életét, és szegényes körülmények között születik, a legnehezebb körülmények között, az üldözés, a menekülés státusában is, mégis Isten Fia marad. A teremtés analógiája is benne van, mert Istennek nem volt szüksége a világ teremtéséhez semmiféle előfeltételre. A kegyelem is így működik igazán, Istennek nincs szüksége másra, minthogy az ember azt mondja: "legyen nekem a te beszéded szerint."
Fekete Ágnes: Amikor megértünk valamit, akkor mindig egy csövön keresztül látjuk. Belenézünk a biológus csőbe vagy a hit szemüvegébe.
Szűcs Ferenc: Így van. Tehát ez hitvallás, és nem Jézus születésének a magyarázata. Ez paradoxon valójában, mondhatnánk úgy is, az emberi logika számára fölfoghatatlan és megmagyarázhatatlan csoda, és nem is kaptunk erre megbízatást, hogy magyarázzuk. Attól óvakodni kell, hogy a mai biológiai ismereteink szerint próbáljunk erre valamiféle magyarázatot találni.

Fekete Ágnes: Pünkösdöt az egyház születésnapjának is szokták nevezni. A budafoki reformátusok és evangélikusok ezen az ünnepen saját születésnapjukat is különleges rendezvényekkel ünnepelték. Lakatos Enikőt, az egyik ottani lelkészt az ünnepség ötletéről faggattam.

Lakatos Enikő: Ezzel a programsorozattal 1899. május 11-ére emlékezünk. Akkor, áldozócsütörtökön egy atyafi házánál tartották meg az első protestáns istentiszteletet a budafoki reformátusok és evangélikusok. A héten változatos programokkal igyekeztünk megszólítani különböző rétegeket. Ma gyerekprogram és a családok napja van. Úgy tűnik, az eső is eláll, úgyhogy végig tudják futni a gyerekek az ezernyolcszázkilencvenkilenc méteres távot, ezzel is emlékezve az elődökre, akik egy közös istentisztelettel megteremtették a protestantizmust itt Budafokon.
Fekete Ágnes: Annyi métert futnak?
Lakatos Enikő: Igen. Lenn a Duna-parton a felnőttek láncban állnak. A gyerekek, gyakran biztatják a felnőtteket is, hogy ők is fussák le az ezernyolcszázkilencvenkilenc métert.
Fekete Ágnes: Ez délután lesz?
Lakatos Enikő: Folyamatosan van, fél tízkor kezdődött volna, de az eső miatt egy kicsit megcsúsztunk. Most, amikor az idő engedi, tíz percenként indítják a benevezőket. Ennek van egy adomány része is, jelképesen kétszáz forintot fölajánlanak a futók, hogy ezzel támogatni tudjuk a fancsikai református gyülekezetet.
Fekete Ágnes: Úgy találtátok ki, hogy ne legyen túlságosan megterhelő egy-egy embernek, de azért mégis legyen adomány?
Lakatos Enikő: Igen, szerettük volna, hogy mindenképpen legyen egy felajánlás része is. Mert a kétszáz forintot egy gyerek is ki tudja fizetni. Csodálatos szép barokk koncert is volt. A gyülekezet egykori kántora, Borsányi Márton adott hangversenyt. Remekül sikerült. Hétfőn volt egy kiállítás megnyitó. Rendhagyó módon tárlókat rendeztünk be a templomban, ahová a legszebb Bibliákat, a kegyességi irodalom gyöngyszemeit, a protestáns énekeskönyv hagyományanyagát tettük. Végigvezettük a hittanórákon a gyerekeket átadva nekik ezt a hagyományt. Esténként evangélizációk hangoztak el, tegnap pedig egy előadás a protestantizmusról. Az evangélikusok és reformátusok közötti hasonlóságokról és különbözőségekről beszélt Pásztori-Kupán István és Hafenscher Károly. Tényleg felkészülten és nagyon izgalmasan mondták el, a liturgus elemek, az úrvacsora, a predestináció üzenetét, és azt, hogy Krisztus miben köt össze bennünket. Ezt mindkét előadó nagyon hangsúlyosan kiemelte. Ennek ellenére mégiscsak van sajátos hangunk, amire büszkék vagyunk, és ami egymáshoz emel bennünket, nem pedig szétválaszt. Holnap az egykori udvaron eltöltött közös istentisztelet emlékére szabadtéri istentiszteletet tartunk. A régi mozi parkolójában fölállítunk egy nagy színpadot, egy hatalmas sátorral, – amelyre úgy tűnik, hogy az időjárás miatt szükség is lesz – és oda hívjuk az embereket. A két gyülekezet vezető lelkésze fog szolgálni: Nagy Péter és Hocker Zsolt. Az úrvacsorával is élőbbé szeretnénk tenni az egyház születésének ünnepét. Azok részére pedig, akik pedig nem úrvacsoráznak asztalt terítünk kaláccsal.
Fekete Ágnes: Most mi történik éppen?
Lakatos Enikő: Ma a gyerekeket és a családosokat igyekeztünk megszólítani. Lehet pünkösdi lampiont és pünkösdi galambot készíteni, van memóriajáték is. A legnépszerűbb a gyümölcsnyárs, amely a Lélek gyümölcseire emlékeztet minket. Részt vehetnek a gyerekek egy kvízjátékban is, ahol, ha jó válaszokat ad valaki lehetősége nyílik lefutni az ezernyolcszázkilencvenkilenc métert. Aki pedig sikeresen célba ér kap egy almalét és egy müzliszeletet.
Fekete Ágnes: Itt mit lehet csinálni?
Gyülekezeti tag: Ennél az állomásnál a nagyobbacskák a pünkösdi történettel kapcsolatos kérdésekre válaszolhatnak. Például, hogy melyik városban volt hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás? Mik jelentek meg a szélzúgás kíséretében? Akik hittanra járnak, könnyen megfelelnek a kérdésekre és jutalomként matricát is kapnak.

Fekete Ágnes: Pünkösd sok helyen a konfirmáció ünnepe is. Ilyenkor a tizennégy év körüli fiatalok tesznek hagyományosan fogadalmat és kötelezik el magukat a református egyházban a hit mellett. Erről szólt tavaly nyár végén egy konferencia, melyet a tiszántúli Hirdesd az Igét! programsorozat keretein belül rendeztek.

Gaál Sándor: Újra kellett gondolnunk a gyülekezetünk konfirmációs gyakorlatát. Elkezdtük megkeresni azokat a fiatalokat, akik egyházunk jogrendje szerint, elvileg és gyakorlatilag érettek a konfirmációra. Végtelen sok munkával sikerült megtalálni az elsodródott fiatalok kilencvenkilenc százalékának címét. Megállapítottuk, hogy a kétéves gyakorlat tarthatatlan, mert nem versenyképes. Logikus gondolatmenetben, pedagógusok, lelkészek és szülők bevonásával elindult a konfirmációs oktatás átszervezése. Sokat vitatkoztunk arról, hogy hetedik vagy nyolcadik osztályban legyen-e konfirmáció? Az érvek és ellenérvek sorolása után úgy döntöttünk, hogy hetedikesekkel indítjuk a felkészülést. Apróságnak tűnhet, de Nyíregyházán szinte lehetetlen dolog volt megfelelő időpontot találni a konfirmációs óra számára. Bizonyára így van ez a vidéki gyülekezetekben is, hiszen a gyerekek vívni járnak, kórusban énekelnek, nyelvtanárhoz, matektanárhoz járnak. Fizikailag képtelennek látszott egy olyan időpontot találni, amikor biztonsággal ott tudhattuk az éppen egészséges fiatalokat. Ezért arra gondoltunk, hogy akkor legyen pénteken és szombaton is óra. Tájékoztattak a korábban ott szolgáló kollegák, hogy ezt már kipróbálták, de nem jó az arány. Végül egy kísérleti megoldásba kezdtünk, és úgy tűnik, hogy ez nálunk sikerült. Vasárnap délután kevés az esélye a magánóráknak és a szervezett társadalmi és iskolai programoknak. Jött az a gondolat, hogy havonta egyszer találkozzék a társaság. Vasárnap délután fél háromkor kezdjük a konfirmációs felkészítést, amely fél hatig tart, és a fél hatkor kezdődő gyülekezeti istentiszteletre önkéntesen vagy kényszerből, de átjönnek a fiatalok. Kialakítottunk egy liturgikus mozzanatot az istentiszteleten: a záróének előtt elmondom a gyülekezetnek, hogy "most tessenek gyönyörködni a fiatalokban", és a száznegyven gyermek, addig még ha telefonoztak, vagy beszélgettek is kijön az úrasztalához és oda teszi le a névtábláját. Kérjük a gyülekezetet, hogy adjanak hálát ezekért a fiatalokért, akik jelképesen egy picit felajánlják magukat Istennek, amikor leteszik a nevüket.

Fekete Károly: A konfirmáció jelentése elsősorban a firma ige alapján azt jelenti, hogy megerősíteni, vagy megerősödni. A reformátorok egyértelműen elvetették a harmadik sákramentum gondolatát, és elvetették a bérmálás formáját is. A teológiatörténeti korszakok, teológiai iskolák és szemléletmódok mind rárakódtak a konfirmáció szemléletre, a folytonos változás, módosulás, alakulás miatt nem tudott egységes, biblikusan hiteles egyházi képlet kialakulni. Ne feledjük, hogy a különféle irányú fogadalom, nem hitvallás. Konfirmálásban pedig egyértelműen a konfirmandus hite megvallásáról van szó, és semmi egyébről.

Fodorné Ablonczy Margit: A Dunamelléki Egyházkerületben végiglátogattam az összes gyülekezetet, lelkészköröket, nagyon sokat beszélgettünk konfirmációról, ifjúsági munkáról. Ebből hozok egy csokrot, amikre ki-ki eljutott, és amit ők próbáltak. Hogyan közelítsünk a tizenévesekhez? Nekem nagyon tetszik a valamikori Katechetikai kézikönyv szava, hogy "hitből hitbe, szívből szívbe". Én azt gondolom, hogy csak az megy át. A tizenévesekről olvasok egy idézetet: "Manapság a fiatalság szereti a luxust, rossz a modora, megveti a tekintélyt, nem tiszteli az öregeket, szája jár, ahelyett, hogy dolgozna. A fiatal nem áll fel, ha egy idősebb lép a terembe. Visszabeszél a szüleinek és henceg a társaságban. Evésnél felzabálják az édességet, ülésnél felrakják a lábukat. Zsarnokoskodnak a tanítóikkal." Szókratész. Egy kicsit azt akartam ezzel jelezni, hogy a tizenévesek mindig is egy különc, sajátos korosztály voltak. Ma a Z generációt próbáljuk tanítani, akik sok mindenben különböznek, de ugyanakkor hasonlítanak is az előző generációkhoz. Nekik szólnak a reklámok, nekik és róluk szól az összes internetes variáció, és hihetetlenül el is igazodnak benne. Nagyon nagy a veszély! Fontos lenne, értenünk, hogy mi zajlik bennük, mert különben azt, amit be akarunk tuszkolni a szívükbe, vagy az agyukba, nem nagyon fog helyet találni. A konfirmáció csak úgy működik jól, ha egy gyülekezeti folyamat része. Csak folyamatokban érdemes gondolkozni. Gyülekezet volt előttem is, és lesz utánam is, és egyáltalán nem biztos, hogy én vagyok a kulcs, hanem sokkal inkább az a lényeg, hogy Jézus Krisztus a kulcs, akinek én ott a szolgája vagyok. Már a kereszteléskor, a keresztelési beszélgetést úgy kell elkezdeni, hogy a szülő, a család érezze, hogy itt nem egy lezárt egész van, hanem itt egy belépés van, amely után sok-sok ajtó, lehetőség és olyan dolog van, amelyet nekik együtt, mint család lehet megélni. Tehát akkor tud valamit megerősíteni, ha ez évekre visszatekintő. Valószínűleg leginkább a csoportélmény marad meg, talán még a gyülekezetre is vetül ebből valami. Az utolsó pillanatokban járunk, hogy egy picit ráébredjünk arra, hogy sokkal nagyobb a felelőssége a konfirmációi oktatásnak, mint pusztán a kátéból levizsgáztatni a gyerekeket, vagy valahogy összeszedni, hogy legalább arra az alkalomra ott legyen. Nagyon-nagyon mélyen el kell gondolkodnunk azon, hogy mit és hogyan is tudunk tenni?

Fekete Károly: Egy összefoglaló idézetet hoztam, Henning Schröer katechéta definícióját: "A konfirmáció, mint ünnep az egyház világában tett felfedező út, a hit és nem a törvény idejébe tett kirándulást követő szimbolikus honfoglalás egy új korosztályban. Ezt kell szolgálni a konfirmandus munkának és a konfirmáció ünnepének úgy, hogy valóban a hit, ami megkapaszkodás Istenben, megerősítése legyen erőfeszítéseink célja és középpontja."

Fekete Ágnes: Nemsokára lesz a XIII. Református Zenei Fesztivál. Kiss Sándor Böszörményi Gergely szervezőt faggatta.

Kiss Sándor: Hanyadszorra rendezik meg a Református Zenei Fesztivált?
Böszörményi Gergely: Tizenharmadszor. Felvetődik a kérdés, hogy miért kell még tizenharmadik alkalommal is? Miért jó megrendezni? Sok oka van. Mert közösséget akarunk építeni, és olyanokat is hívunk, akik keresik a hitüket, vagy a világi fesztiválok rajongói.
Kiss Sándor: Ők is megtalálják itt a számításukat?
Böszörményi Gergely: Mindenképpen. Ugyanis világszínvonalú elhivatott, nemcsak református zenészek vesznek részt a fesztiválon. Néhányat hadd említsek a teljesség igénye nélkül: Muzsikás Együttes, Sebő Együttes, Vujicsics Együttes, Kaláka, Misztrál, Ismerős Arcok, Vedres Csaba… Közösséget építünk, szeretnénk jobban megismerni a saját egyházunkat, és szeretnénk megismertetni azokkal, akik nem reformátusok. Igyekeztünk az elmúlt tizenhárom évben mindig újabb közösségi tereket és alkalmakat létrehozni. Szinte minden évben léptünk egyet. Most például lesz a Magyar Örökség Díjasok Találkozója is. Nagy örömmel mondhatjuk, hogy nagyon sokan vagyunk már. Ez a fesztivál egy teljesen ökumenikus alkalom. Most már ötödik éve, hogy a Nemzeti Múzeum lépcsőjén énekel az ötszáz fős ökumenikus fesztiválkórus. Ezt nagyon szereti a közönség is. Körülbelül ezer fő jött eddig egy-egy alkalommal megnézni az ötszáz fős kórust. Budapest, mégiscsak a Kárpát-medence keresztyén-keresztény közösségének a kulturális és vallási középpontja. Csíksomlyó nyolcszáz kilométerre van ide, és sokan nem jutnak oda el, ezért úgy gondoltuk, hogy ne csak éneklés legyen ebben a programban, hanem legyenek közös imádságok is. Így öt protestáns felekezet egyházi vezetője vállalta a szolgálatot, vagyis negyven perc éneklés és körülbelül húsz perc közös imádság lesz. Ezzel egy kicsit már készülünk a 2017-es évre, a reformáció ötszázadik évfordulójára.
Kiss Sándor: Mikor lesz ez a fesztivál?
Böszörményi Gergely: A fesztivál május utolsó hétvégéjén, május 27. és 29. között lesz. Pénteken délután fél négykor egy nyitóistentisztelettel kezdjük a Református Zenei Fesztivált a Bakáts téren. Gondolom, nagyon sokan várják már a zsoltáros, fáklyás menetet, amely szombaton este indul a Bakáts térről végig a Ráday utcán a Kálvin térre, ahol este háromnegyed tízkor Szabó István püspök úr szolgálatával és a Kaláka együttes közreműködésével hagyományos későesti zenés áhítat lesz. Többek között egy nagy eseményre is sor kerül, a református zenei körökben régóta óhajtott, februárban alakult Központi Református Kórus először lép fel vasárnap este hat órakor a szépen felújított Kálvin téri templomban. Oda is szeretettel várunk mindenkit!

Hírek

A Magyar Református Szeretetszolgálat már nyolcadik alkalommal rendezi meg a Szeretethíd elnevezésű Kárpát-medencei református önkéntes napokat május 20-án és 21-én, pénteken és szombaton. Az önkéntes fiatalok több száz településen nyújtanak segítséget a környezetükben élő intézményeknek, gyülekezeteknek és magánszemélyeknek.

Hálaadó istentiszteletet és Kárpát-medencei ünnepséget tartanak a Magyar Református Egység Napján, május 22-én, vasárnap 12 órakor Kolozsváron, a Farkas utcai templomban.

A Gondolkodó szeretet – Gondoskodó szeretet című beszélgető-sorozat következő összejövetelén Jézusról, mint tökéletes emberről tart előadást Zalatnay István református lelkész és P. Lukács János jezsuita pap május 24-én, kedden 18 órakor Budapesten, a Budai Református Gyülekezet nagytermében.

A Hirdesd az Igét! programsorozat keretében az inspiráció rejtelmeiről tartanak pünkösd utáni zenés beszélgetést Lovasi András, Heidl György és Fekete Károly részvételével május 19-én, csütörtökön 18 órakor Debrecenben, az Egyetemi templomban.

Befogadó társadalom – Befogadó Egyház? címmel rendeznek konferenciát május 22. és 24. között Balatonfüreden, a Siloám Missziói Otthonban.

A Pécsi Református Kollégium alapításának 100. és a Pécsi Református Általános Iskola elindulásának 20. évfordulóját május 21-én, szombaton 10 órától ünneplik Pécsett, az Engel János utca 15. szám alatt.

Dzsihád a migráció árnyékában? címmel rendeznek kerekasztal-beszélgetést dr. Speidl Bianka orientalista, és dr. Hodossy-Takács Előd teológus részvételével május 18-án, azaz ma 18 órakor Budapesten, a Török Pál utca 6. szám alatti Adna Cafe-ban.

Ezen a héten folyik a tizedik BihArt Református Művészeti Fesztivál Biharkeresztesen, ahol hangversenyekkel, néptánctalálkozóval, színházi előadásokkal, gyermekprogramokkal várják az érdeklődőket. A fesztivál istentisztelettel zárul május 22-én, vasárnap 15 órakor a biharkeresztesi református templomban. Igét hirdet: Fekete Károly.

Harmadszor rendezik meg a Keresztény Színházi Fesztivált május 20. és 26. között öt budapesti helyszínen, ahol színházi előadásokkal, koncertekkel, beszélgetésekkel várják az érdeklődőket.

A Debreceni Református Kollégium Baráti Köre idei találkozóján megemlékezik a 125 éve született Karácsony Sándorról is, május 21-én, szombaton 10 órától a Debreceni Kollégiumban.

A Református Nevelőszülők Országos Konferenciáját rendezik meg május 19-én, csütörtökön 10 órától a Debreceni Nagytemplomban.

ÁtutaZÓna címmel rendeznek ökumenikus konferenciát a migránskérdésről május 28-án Veszprémben. Május 23-ig várják a jelentkezéseket. ([email protected])

Édesapjáról, a 110 éve született Gárdonyi Zoltánról tart előadást Gárdonyi Zsolt orgonaművész május 19-én, csütörtökön 19 órakor Budakeszin, a Fő utca 159. szám alatti Kálvin teremben.

A Kelenföldi Barokk Esték keretében Hock Bertalan ad orgonahangversenyt május 21-én, szombaton 17 órakor, Budapesten, az Október huszonharmadika utca 5. szám alatti református templomban.

Uraknak Ura, Nagy Isten címmel tart zenés megemlékezést Kálvin Jánosról és a reformációról a Tabulatúra Régizene Együttes május 23-án, hétfőn 19 órakor Budapesten, a Szilágyi Dezső téri református templomban.

Fekete Ágnes áhítata

"És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok." Apostolok cselekedetei 2,4

A pünkösdi csoda is úgy történt, hogy az emberek egyszerre megértették egymást. Azt hiszem, ma is ez az az erő, amire nagy szükségünk van.
De tegyük fel a kérdést: Vajon miért nem értjük meg egymást? Mi az, ami miatt annyiszor elszáll, elszól a szavunk a másik füle mellett, és a másik valami egészen mást hall meg, mint amit én mondok. Miért valósítjuk meg az antipünkösdöt, amikor – bár ugyanazon a nyelven beszélünk – mégsem értjük meg egymást?
Rengeteg szép szójátékunk van azzal a szóval, hogy szó: Legyen enyém az utolsó szó… fogadj szót nekem, nem engedlek szóhoz jutni – és így tovább. Mind azt mondja el, hogy a szó nálam van, az én birtokom, és nem adom oda a másiknak. Én fent vagyok a szavammal valamiféle pulpituson, és a másik egy kicsit lejjebb. A pünkösdi csodát úgy képzelem el, mint egy mesejátékot, hogy az emberek szavai, mint valami papírlapok szerterepültek, és az én szavam a másiké is lett, az ő szava az enyémmé vált. A szavak gravitációja megváltozott. Amit én akartam kimondani, az a másik száján hangzik el. Képzeljük el, hogy most repülnének a szavaink egy másik ember szájára és ő mondaná ki azokat.
Hogyan volt ez lehetséges? Csak úgy, hogy az akkori tanítványoknak az énje egyszerűen megszűnt létezni. Az énünk, az egónk, mint valami polip irányít bennünket. Így ránk nőtt. És az emberek szavai azért okoznak annyi rettenetes bajt, mert mindig az egójukon, az énjükön keresztül szűrik, és mindig magunkat akarjuk a szavainkkal igazolni. Olyasmit nem mondunk ki, ami leéget bennünket, ami fáj vagy kellemetlen, vagy azt igazolja, hogy milyen buták és bolondok vagyunk. A szavaink állandóan visszaigazolják: vagyok én azért valaki! A szavaink egy önigazolás rostán mennek át. De képzeljük el, hogy ez a rosta megszűnik, és egy másik ember rostáján megy át. Képzeljük el, hogy ez a rosta megszűnik, és egy másik ember rostáján mennek át a szavaink, kinyitom a szám, és valaki másnak a legbensőbb lelki érdeke szerint szólalok meg. Milyen jó móka lenne! Ez a pünkösdi csoda. Elvette Isten Lelke az emberek lelkének a gravitációját Isten, kicsit megszűntek a saját identitásukban, saját önigazoló reflexeikkel élni, és bele kerültek Isten világába. Nem számított a hazájuk, ahonnan jöttek. Nem számított az, amit az anyatejjel magukba szívtak, hanem mintha a másik anyatejet itták volna, úgy beszéltek.
Jakab apostol ezt mondja: "Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és felmagasztal titeket. Ne szóljátok meg egymást atyámfiai!" (4,10-11) Ez hozhatja el azt, hogy a szavaink pünkösdi szavak lesznek. Ámen.

Similar Posts