2016-06-15

Szűcs Ferenc – Jézus felment a Mennybe
Kalotaszegi asszonyok, Adorjáni László, Krémer István, Kislányok, Kászoni Fejős Gabriella – Református Egység Napja – Kolozsvár
Fekete Ágnes – Máté 28,20

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnest hallják.
Nagyon szeretek a szavakkal játszani. Szeretem azokat a képzavarokat, amik így keletkeznek. Egy ilyen például az a kiírás, hogy "a felettes szerv az alagsorban" van. Valahogy a fent és a lent nyelvünkben sokkal többet jelent, mint egyszerű térbeli elhelyezkedést. Ez segít abban, hogy a hitvallásnak ezt a mondatát megértsük: "Jézus felment a Mennybe…" Erről dr. Szűcs Ferenccel beszélgettem.
Szűcs Ferenc: A "felment a Mennybe" nem térbeli, hanem minőségi fogalom, hogy Krisztus felette van már minden földi hatalomnak, erőnek.
Fekete Ágnes: Mit jelent ez a fel? Hiszen az ember mindig csak térben és időben tud gondolkodni.
Szűcs Ferenc: Ami fentebb van, azt az ember értékesebbnek tartja, ami felettünk van az igazán a hatalmat, az erőt képviseli. Ezt akarja kifejezni a: "felment a Mennybe". Az "ül az Atya Isten jobbján" a királyi nyelvezetből való trónra lépési kifejezés. Az, hogy a király jobbján ülhetett valaki, azt jelentette, hogy azzal egyenrangú. A 110. zsoltárban azt mondja Isten a Messiásnak: "ülj az én hatalmam jobbjára", a jobb kéz a hatalom kifejezése. Jézus mennybemenetelét Lukács írja le az evangéliuma végén és az Apostolok Cselekedetei könyvének az elején. A huszonnegyedik fejezetben már van egy utalás az emmausi tanítványok történetében arra az időre, amikor Jézus már nem lesz fizikai valóságában jelen. Jézus Mózestől kezdve a prófétákon át magyarázza az Írásokat és végül a kenyér megtöréséről ismerik meg, de akkor eltűnik a szemük elől. Az Írásokon keresztül hallják a megváltás történetét, ebből tudják, hogy ismeretlenül, láthatatlanul ugyan, de Krisztus velük lesz, és a kenyér megtörése lesz a másik jel. Lukács evangélista beszél arról a felhőről is, amelyik eltakarja a tanítványok szeme elől Jézus emberi alakját.
Fekete Ágnes: Sokan azt mondják, ez nagyon lényeges, hogy nem tűnt el szép lassan, hogy egyszer már nem látták, hanem egy felhő takarta el.
Szűcs Ferenc: Igen. Itt egy korszakhatárról van szó, amikor már nem a szemünkkel, a fizikai látásunkkal érzékeljük Jézus jelenlétét, hanem a hitünkkel. A Szentírás nagyon sokszor a hitet és a látást szembe is állítja, például: hitben járunk, nem látásban. Ez a mostani világkorszak jellemzője. Jézus eltűnt a tanítványok szeme elől. Ugyanakkor az is nagyon fontos, hogy Jézus Krisztus megdicsőült testében van az Atyánál. Mondhatnánk azt is, hogy amikor testté lett az Ige, akkor Istent képviselte emberi formában Jézus Krisztus. Itt pedig megfordul a sorrend, most minket képvisel a mennyei világban az Ő mennyei létformájában. Az ember Jézus Krisztus lett a közbenjáró. Azt mondhatjuk, hogy van valakink az Isten közelében, aki minket képvisel. Ő az egyetlen közvetítő Isten és emberek között, az ember Jézus Krisztus. Nem hagyta a földön az emberi természetét, így is mondhatnánk, hogy minket, a mi emberségünket emelte isteni magasságba. Ez magának az emberi természetnek is egy dicsőséges perspektívája, hogy nem a pusztulás, romlandóság az osztályrésze csupán. Másrészről van felülnézete ennek a világnak, és pedig ez egy krisztusi felülnézet. A mennybemenetelnek az az üzenete, hogy Isten csak Krisztuson keresztül látja ezt az egész embervilágot és az emberiséget, mi pedig Krisztuson keresztül szólíthatjuk meg Istent. Másrészről azt olvassuk itt, hogy Krisztus bejelenti királyi igényét az egész kozmoszra, hogy Ő ennek a világnak a királya, még akkor is, ha ez most nem látszik minden esetben, Ő mégis bejelenti ezt az igényt. Etikailag nézve pedig ez annyit jelent, hogy a keresztyének felülről vezérelt emberek. Tehát nem a vágyaink, az ösztöneink, az e világból való indíttatásaink vezényelnek. A Jelenések könyvében olvassuk Jézus hét levelét. Levelet az ír, aki nincs fizikailag jelen. Különös ez a levelezés, ez a közvetettség, mert a Jézus nem szorul arra, hogy Őt informálják a földi gyülekezet dolgairól, mert tudja a mi dolgainkat, Ő mindent tud, mégis levelet ír, amit fel kell olvasni. Egy csodálatos szimbolikus kifejezése ez annak, hogy Krisztus a mennybemenetellel nem a messzeségbe távozott, nem eltávozott ebből a világból, hanem velünk van a világ végezetéig, tudja a dolgainkat, üzenetet közvetít nekünk, ismeri a helyzetünket, velünk van minden nap a világ végéig.
Fekete Ágnes: Jézus elment és közben azt mondta, hogy veletek vagyok minden nap.
Szűcs Ferenc: Így van! Nem fizikai módon jelenti ki magát, nem a szemünk számára szól a kijelentés, hanem sokkal inkább a fülünk számára fölismerhetővé válik az, hogy Krisztus jelen van.

Fekete Ágnes: Most Kolozsvárra látogatunk el, ahol néhány hete egy nagy találkozó volt, a református egység jegyében. Kiss Sándor kalotaszegi résztvevőkkel, Adorjáni László lelkésszel, a Somos zenekar vezetőjével Kászoni Fejős Gabriellával és a kórus tagjaival, valamint egy kárpátaljai vendéggel, Krémer Istvánnal beszélgetett.

Kalotaszegi asszony: Felső-kalotaszegiek vagyunk. Ez a mi viseletünk. Ez nem cifra.
Kiss Sándor: Az Kalotaszentkirály-környéki?
Kalotaszegi asszony: Igen. Hét kilométerre van a mi kis falunk Nyárszó, Hunyad felé. Régebben ebben a viseletben konfirmáltunk. Ez a konfirmáló kötény.
Kiss Sándor: Ön ebben a kötényben konfirmált annakidején?
Kalotaszegi asszony: Igen. Ötven évvel ezelőtt.
Kalotaszegi asszony: Több ötvennél. Ez a viselet inggel, vállal, és ilyen fekete pöttyös, piros szélű kendővel. Pünkösd előtt konfirmáltunk, és rá egy évre pünkösdben tettük a pártát. Most már pünkösd előtt konfirmálnak, és pünkösdkor már felteszik a pártát a mostani fiatalok.
Kiss Sándor: A párta mikor kerül le?
Kalotaszegi asszony: Amikor férjhez megy a leány. Azután ilyen kontya lesz, mint amilyen nekünk van, amikor bekötik az asszony fejit.
Kalotaszegi asszony: Szép volt az ünnepség! Jó idő volt, ahhoz képest, hogy amilyen a múlt héten volt. Most nagyon jó idő volt.
Kiss Sándor: Mi tetszett a legjobban az istentiszteletben?
Kalotaszegi asszony: Nagyon szépen prédikált a püspök.
Kiss Sándor: Mit mondott?
Kalotaszegi asszony: Nagyon sok mindent, és nagyon szépeket. Nagyon ügyes ember. A Jóisten áldja meg!
Kiss Sándor: Szoktak Magyarországra járni?
Kalotaszegi asszony: Régebben jártunk, de most egyáltalán nem járunk. A fiatalabbak mennek. Most egy vagy két éve voltak Debrecenben, a világtalálkozón.
Kalotaszegi asszony: Most már hazamegyünk, és hozzáfogunk otthon a dolgunkhoz, várnak ránk az állatok meg a háztartás.
Kiss Sándor: Még meg is kell fejni ma?
Kalotaszegi asszony: Hát, bizony, igen.

Kiss Sándor: Egy kórustalálkozón vagyunk itt a Kétágú templomban Kolozsváron.
Adorjáni László: 1984-ben, amikor a templomunkat belülről felújítottuk, a gyülekezet úgy határozott, hogy ezt úgy ünnepli meg, hogy merészen kórusokat hívott meg. Hét kórus jött el. Akkor nem jó szemmel néztek az ilyen nagy találkozókra. Kicsit merész lépés volt.
Kiss Sándor: Ceaucescu idejében ez nem volt magától értetődő.
Adorjáni László: Nem. Aki a szokásos istentiszteleten vagy kisebb ünnepségen túlnyújtózkodott, és többfelől hívott embereket, az határokat feszegetett. Viszont azóta minden Szentháromság vasárnapján tartunk kórustalálkozót. A mostani azért is különleges, mert egybeesett a Református Egység Napjával. A Kétágú templom múltjához tartozik, hogy ide a templom köré telepedtek le Bocskai hajdúi, a hostátiak. Akkor még megvolt a várfal, és a várfalon belüli közösséghez már nem csapódhattak a letelepedő magyarok. Ez a közösség egy férfikórust is alapított, amelyik most éppen a százharmincadik évfordulóját ünnepelte. Ez a gyülekezet egy kicsit az erdélyi magyar sors jelképe is, hiszen a hetvenes években a templomot tömbben körüllakó közösség életét tényleg legyalulták a földgyalukkal, és lebontották a házakat. Ez tragédia volt. Azóta szétszóródás, küszködés van, illetve új gyökéreresztés. Nagyon jó volt, hogy ezen az egységnapon messzibbre nyújthattuk a karjainkat és a beregszászi gyülekezet kórusa is eljött. Sorstársaink, hisz kisebbségi helyzetben, ők is a templomukat javítják. Mi is ezt tesszük már tizenötödik esztendeje a Kétágú templomban. Úgy döntöttünk, hogy ezt a vasárnapi perselypénzünket a beregszászi gyülekezetnek ajánljuk fel.
Kiss Sándor: Nyilván Önöknek is szükségük lenne a pénzre.
Adorjáni László: Ez egy feneketlen zsák, úgyis évtizedekig ebben a ritmusban fogjuk folytatni, ha valamilyen csoda nem történik. Számunkra természetes az, hogy sokféle kérés érkezik, és természetesen adunk. Azt tapasztaljuk, hogy amennyi korsót kiteszünk az Isten elé, Ő annyit tölt meg. Ahol egyet tesznek ki, egy fog megtelni, ahol tízet, akkor tíz fog megtelni. Ezt nemcsak hisszük, hanem tapasztaljuk is.
Kiss Sándor: Hogy áll most a templom felújítása? Elég sok helyen hiányzik a vakolat.
Adorjáni László: Egyharmada sincs meg. Sok van még hátra. Igazából a legszükségesebb dolgoknak rontottunk neki. Legelőször a tetőt kellett megjavítanunk, mert minden túlzás nélkül, szinte ránk szakadt. Nagyon komoly gondok voltak. Utána pedig a homlokzatot, főleg a tornyokat kellett javítani, mert már a templom a híveket veszélyeztette a lehulló kődarabok és vakolatdarabok miatt. Most már biztonságos a templom, viszont még nagyon-nagyon sok felület van, amit javítani kell. Sajnos, mi vagyunk az a nemzedék, amelyiknek az aprólékos méregdrága kőmunkákat is kell végeznie.
Kiss Sándor: Figyelemreméltó épület, amelyet a Debreceni Nagytemplom kistestvéreként tartanak számon.
Adorjáni László: Valóban! De most nagyon örülünk, hogy a mi méreteink kisebbek. A mi templomunk nincs annyira szemmel látható helyen. A gyülekezetünk olyan kicsi lett, hogy önmagát fenntartja, de arra képtelen, hogy ezt a nagy épületet teljesen rendbe hozza. Ez messze meghaladja a lehetőségeinket.
Kiss Sándor: Nem is halad túl gyorsan, de itt a szomszédban szépen növekszik egy épület.
Adorjáni László: Igen. Ez a félelmünk és szomorúságunk is. Az előbbi fatemplomunk helyén épül egy modern épület. A telket 1964-ben kellett átadnunk az államnak, és sajnos nem tudtuk visszaszerezni. Így a szomszédban a tanügy minisztérium építkezik. Egy olyan sportlétesítménnyel szeretnék ezt az épületet kibővíteni, amelyik a templomtól tizenhat méterre állna, és olyan magas volna, mint a templom. Ez azt jelenti, hogy egymás ablakába néznénk. A Kolozsvárra jellemző ingatlan ügyeskedés eredménye ez. Kevés jogi és adminisztratív eszköz van a kezünkben, hogy ezt az állami befektetést megakadályozzuk.
Kiss Sándor: Pillanatnyilag, hogy áll az ügy?
Adorjáni László: Az utolsó mozgás a szomszédos épületen a múlt év végén volt. Azóta nem történik semmi. Valószínűleg nincs erre pénz. Minden rosszallásunk nagyon heves ellentámadást okozott a sajtóban, és ezért tartózkodunk mindenféle megnyilvánulástól.

Krémer István: Még nem jártam Kolozsváron, úgyhogy nagyon örültem ennek a lehetőségnek, hogy jöhetünk az énekkarral. Beregszászról érkeztünk, Kárpátaljáról. Nagyon-nagyon jó benyomásaim vannak. Egy családnál voltunk elszállásolva, ahol késő éjszakába menően beszélgettünk úgy, mint régi ismerősök, holott akkor találkoztunk először.
Kiss Sándor: Miről beszélgettek?
Krémer István: Szó szót követett, és beszéltünk sok mindenről, a családunkról, a református egyházi életről, a politikáról, a gazdasági helyzetről. Beszéltünk arról, hogy milyen csoda az, amikor meg tudjuk látni a sok nehézség közepette az Úristen áldását, azt hogy mennyi mindenért lehetünk hálásak. Az áldásforrás mindig ez, hogy hálásak tudunk-e lenni? Amikor jönnek a csapások, az általában amiatt van, hogy ezt elfeledjük. Olyan öröm volt azt látni, hogy embereknek csak odaköszönünk magyarul: "Jó napot kívánok!" "Áldás, békesség!" Erre felcsillan a szemük, és mosollyal, örömmel köszönnek vissza nekünk. Öröm töltötte el a szívemet, és ezt visszük haza a családommal együtt. Köszönöm, hogy itt lehettem.

Kiss Sándor: Honnét jöttetek?
Kislány: Van, aki Székelyszenterzsébetről, van, aki Nagysolymosból, Hodgyából, Udvarhelyről.
Kiss Sándor: Hol vannak ezek a falvak, városok?
Kislány: Erdélyben, Hargita megyében.
Kiss Sándor: Ahogy jöttünk át a tömegen, egy bácsi utánatok kiáltott, hogy van egy fagyitok Udvarhelyben. Ez mit jelent?
Kislány: Alapítottunk egy Espi zenekart. Arról a bácsiról kaptuk a nevünket, és ezért mondta. Egyelőre még csak hegedűsök vannak, de majd lesznek később a brácsások és a bőgős is.
Kiss Sándor: Az esperes úrról neveztétek el ezt a zenekart?
Kislány: Igen.
Kiss Sándor: És ez annyira jól esett neki, hogy azt mondta, meghív titeket egy fagyira?
Kislány: Igen.
Kiss Sándor: Kolozsváron viszont nem az Espi zenekarral léptetek föl, hanem melyikkel?
Kislány: A Somossal. Énekelünk mi is, és van amikor besegítkezünk.
Kiss Sándor: Melyik a kedvenc éneketek?
Kislány: Nekem az Áldott légy, te kisdedecske.
Kiss Sándor: El tudjátok most ezt énekelni?
Kislány: Igen.
Feljött már a hajnalcsillag
Keljenek fel kik alusznak.
Vidám szellők lengedeznek,
Az angyalok énekelnek.
Taps
Kiss Sándor: Gratulálok! Miről szól ez az ének?
Kislány: Jézus megszületett.

Kiss Sándor: Milyen muzsikát játszik a Somos zenekar?
Kászoni Fejős Gabriella: Népi hangszerelésben ad elő református illetve egyéb protestáns énekeket. Az volt az ötletünk, hogy egy kicsit fiatalosabb, lendületesebb hangnemben kellene megszólaltatni ezeket az énekeket. Nem úgy, mint a templomi énekléskor, ahol viszonylag lassan szokták énekelni orgonakísérettel. Magyar énekeket válogattunk össze, úgy éreztük méltó hozzájuk a népi hangszerelés. Meg merem kockáztatni, hogy jobban szólnak így, mint orgonával.
Kiss Sándor: Gyülekezeti közegben istentiszteleten is kipróbálták már ezt a hangszerelést?
Kászoni Fejős Gabriella: Igen. Volt alkalmunk kipróbálni, és működött. Nyilván, az énekeseinknek köszönhetően, hiszen vezettük az éneklést, de simán be tudtak kapcsolódni a gyülekezeti tagok. Én zenéltem "Az én időm, mint a szép nyár" című lemezen is, amely a délvidéki énekeskönyv magyar énekeit dolgozza fel. Móricz Árpád bácskossuthfalvi lelkész ötlete volt a cd, és én bácskossuthfalvi születésű lévén egyetemista koromban még visszamentem a lemez felvételére. Egyébként itt Kolozsváron tanultam. Ott volt egy népi zenekarunk, és ennek a továbbgondolása, az erdélyi változata lett aztán jó pár évvel később a Somos zenekar. Majd arra gondoltunk, hogy használjuk fel a többi protestáns, evangélikus és unitárius énekeskönyvet is.
Kiss Sándor: Valahol hozzáférhető a muzsikájuk?
Kászoni Fejős Gabriella: Megjelent lemezen is, csak sajnos már minden példány elfogyott. Azonban tervezzük, hogy újra kiadjuk, mert megint nagy érdeklődés van iránta.
Kiss Sándor: Ön a Vajdaságban született?
Kászoni Fejős Gabriella: Igen. Vajdasági születésű vagyok, de most itt élek Erdélyben. Kolozsváron végeztem a teológiát. Ott ismerkedtem meg a férjemmel. Nagysolymosban szolgálunk jelenleg egy székelyföldi kis faluban lelkészekként.
Kiss Sándor: Ez az igazi magyar református egység!
Kászoni Fejős Gabriella: Igen, Így gondolom.

A fényképeket Nagy Károly Zsolt készítette Kolozsváron

Hírek
Az Európai Egyházak Konferenciája imanapra hívja a keresztyén embereket, hogy a június 20-i Menekültek Világnapjához kapcsolódva, június 19-én, emlékezzenek meg azokról a menekültekről, akik útjuk során életüket veszítették.

A Magyar Református Presbiteri Szövetség Nemzetközi Presbiteri konferenciát rendez július 1. és 3. között Miskolcon. A jelentkezési határidő: június 21. ([email protected])

Ünnepi megemlékezést tartanak Borzsák Sándor lelkipásztor születésének 100. évfordulóján június 19-én, vasárnap 15 órakor Pócsmegyeren, a református templomban.

A Békés-Tarhosi Zenei Napok keretében rendezik meg a III. Olvasáskonferenciát június 29-én, a jelentkezéseket június 24-ig várják. ([email protected])

Misszió a magyarországi protestáns egyházakban címmel szerveznek ökumenikus lelkészi és munkatársi konferenciát június 20. és 24. között Révfülöpön.

Nemzetközi Gospel Fesztivált rendeznek június 18-án, szombaton 15 órától Solymáron, az Apáczai Csere János Művelődési Ház belső udvarában. A koncerteken kívül dr. Csókay András idegsebész tart előadást 18 órakor valamint Petrás Mária kerámiáit is megtekinthetik az érdeklődők.

A Budapest Fesztiválzenekar Barokk Kamaraegyüttese ad hangversenyt június 18-án, szombaton 18 órakor Hódmezővásárhelyen, az Ótemplomban.

A Majosházi Hospice-ház javára jótékonysági festményaukciót rendeznek Fegyó Béla festőművész képeiből június 19-én, a vasárnap 10 órakor kezdődő istentisztelet után Budapesten, a Szilágyi Dezső téri gyülekezetben.

A "Hittem, ezért írtam!" sorozat keretében könyvbemutatót és furulyakoncertet tartanak június 18-án, szombaton 18 órakor Telkibányán, a Művelődési Házban.

Az idén is megrendezik a Református Egyházi Napok Dunántúl elnevezésű találkozót, a REND-et június 24. és 26. között Balatonfüreden, amelynek főtémája a reménység lesz.

Bibliai témájú metszetek bemutató kiállítást nyílt Pápán a Pápai Református Gyűjteményekben.

Buka László festményeiből nyílt kiállítás a Debreceni Nagytemplomban. A tárlat július 26-ig látogatható.

A Magyar Református Szeretetszolgálat iskolatáska és tanszergyűjtést szervez a rászoruló gyerekek számára. Országszerte 19 gyűjtőponton várják a használható, jó állapotban lévő iskolatáskákat és tanszereket. (www.jobbadni.hu)

Szenior-képzést indít a Debreceni Református Hittudományi Egyetem szeptembertől ötven év fölöttiek részére. A jelentkezéseket már most fogadják. ([email protected])

Konferenciát rendeznek felnőtt lelkészgyerekeknek és keresztény vezetők eltitkolt felnőtt gyermekeinek június 17. és 19. között Őrbottyánban az Úr rétje utca 1. szám alatt.

Fekete Ágnes áhítata

"Íme én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig!" Máté 28,20

Beszéltünk arról a különleges részletről, hogy éppen akkor mondja Jézus ezt a mondatot, amikor eltávozott ebből a testi világból: "Veletek vagyok a világ végezetéig" Hit nélkül tényleg nagyon nehéz élni. Hétvégén volt egy ifjúsági nap a gyülekezetünkben, ahol a fákra kötöztünk vastag spanifert, és a fiatalok azon mászkálhattak úgy két méter magasan két fa között. Ez a most divatos slackline. Így ez egy kicsit riasztónak hangzik. De az az igazság, hogy volt egy kötél efölött a spanifer fölött, amibe kapaszkodni lehetett. Ez már jobban hangzik. De még mindig nagyon félelmetes ez, mert ha véletlenül valaki elengedné a kötelet, akkor nagyon nagyot zuhanna. Hogy ez semmiképpen ne történjen meg, egy kis csapos karikával, karabinerrel még oda is biztosítottuk a kapaszkodó kötélhez egy beülő kosárral a gyerekeket.
Elárulom, hogy engem is bíztattak: menjek csak bátran végig. Úgy érzetem, hogy lelkészként bátorságban az élen kell járnom, hát megpróbáltam. De amikor fölmentem, háromszor is megkérdeztem, hogy ugye megtart ez a kosár. És miután kiderült, hogy a kötél három tonnát bír, én pedig nem vagyok három tonna, ezért megnyugodtam, és végigmentem a kötélen. Végig megfeszítettem a lábamat, de a közepénél, amikor már biztonságosabban éreztem magam, kicsit lazultabban másztam tovább. Jól esett, hogy lejőve megdicsértek.
Ilyen az élet is. Az ember félelmetes utakon járkál néha. Az élet tele van veszélyekkel. Testi és lelki értelemben is kötéltáncot járunk, és néha egy hajszálon múlik, hogy megmaradunk. Milyen jó az, hogy van kapaszkodónk. Ha nem tudnánk, hogy felhívhatjuk telefonon valakit, a barátunkat, az anyukánkat, amikor baj van, akkor nagyon nehéz lenne az élet. Valami mentő szál mindenkinek ott van a közelében. És egy ennél sokkal, de sokkal erősebb mentő szál az, hogy Istenünk van. Tudhatjuk azt, hogy érdemes hinni. Van valaki, aki reményt ad a nagyon nehéz napokban is.
Azonban még ez a biztonság is kevés. Hiszen hányszor van az, hogy annyira padlóra kerül az ember, hogy még arra sem képes, hogy megfogja a kötelet, hogy felvegye a telefont. Mindennél előbb és sokkal jobb hír az, hogy nemcsak mi fogjuk a jelképes kötelet, hanem be vagyunk biztosítva. Ha leesünk, akkor is megtart minket! Jézus azt mondja: Veletek vagyok! Tartalak benneteket. Lehet úgy végigmászni ezt az életet, hogy föl sem tűnik az, hogy van tartó kötelünk. Lehet görcsösen, erőlködve élni. De ha bízunk Istenben, ha tudjuk, hogy ő tart, akkor tényleg sokkal könnyebben, sokkal magabiztosabban járhatjuk végig az utat. Ezt adja meg Isten! Ámen.

Similar Posts