Veszteségről veszteségre

Az év legsötétebb napján tüzet gyújtottunk. Hosszasan néztem, ahogyan kínlódnak az ágak a fára kicsapódott a pára miatt. A szürke füst eluralt mindent. Gyönyörű szimbólummá…

Füstölgök magamban. Nem kap lángra egyetlen gondolat sem, teszem-veszem magam. A kedvem füstbe ment. De ugyanez a kép átforgat bennem valamit. Valami elfogy itt a…

Szavak áradatában élünk. Különösen fájdalmas, amikor Istenről túl sok szó hangzik el. Olyanok ezek, mint a jég, amely ahelyett, hogy öntözné a földet, szétzúz és…

Van egy kis sátor a kertünkben, ahol figyelgetem, mi lesz az elvetett magokból. A tiszta föld befogadja az életet. Az élet egyik legnagyobb ajándéka, hogy…