2007-04-25

Fekete Ágnes: Áldás békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnest, az adás szerkesztőjét hallják. Az elmúlt adásunkban elmondtunk egy hírt arról, hogy Debrecenben lelkészek hajléktalanokkal fociztak. Nem nagyon volt még példa arra, hogy a legtöbb kereskedelmi rádió, mindenféle hírszolgáltató szintén bemondta ezt a hírt. Annak ellenére, hogy valóban egy nagyon nemes esemény volt, mélyen megdöbbentő az, hogy ilyenfajta rendezvényeket kell az egyházaknak szervezniük ahhoz, hogy átlépjék a tömegtájékoztatás ingerküszöbét. Az, hogy én személyesen mit tettem egy hajléktalanért, hogy százak és százak, tudom jól, rengeteget áldoznak és tesznek jót, ez egyáltalán nem hoz lázba senkit. Belekényszerítenek minket egy olyan versenybe, amely semmi másról nem szól, csak arról: mennyire kacifántosan tudod elmondani, hogy jót teszel? Micsoda világ ez? Nemrég felkértek, hogy írjak egy újságba. Azt mondtam: jó, én öregekről írnék szívesen. Erre azt a választ kaptam: rendben, akkor keress egy száz éves nénit, és írj róla. Ha egy remek ember véletlenül nem éri meg a századik életévét, az már nem érdekes. Hány bölcs ember van, aki ezen a szitán átlát? Hány ember van vajon, aki lefejti a körülöttünk levő világ rettenetes kódolt üzeneteit, amely a valós emberi értéket eltapossa? Mi szeretnénk hallgatóinkat egy ilyen gondolkodásra ösztökélni.

Most egy olyan filmfesztiválról számolunk be, amely szintén egy nemes célért igyekszik átlépni a nagyvilág ingerküszöbét. Ez a "Fűnyíró filmfesztivál". Kábítószer-ellenes filmeket mutatnak be hétfőnként, este 5 órától a Puskin moziban. Az egyik szervező az Ifjúsági Keresztény Szövetség, az Iksz, a másik a Családokért Egyesület, melynek nevében Illéssy Mátyást hallják.

Illésy Mátyás: A két szervezet abból a célból fogott össze, hogy feltárja a drog veszélyeit. A filmek is, amelyeket vetítünk, ehhez segítenek hozzá. Megmondom őszintén, hogy borzalmas filmek. A valóság pedig ennél ezerszer borzalmasabb, mert azt mindig valaki maga éli meg. A filmfesztivál másik célja, hogy azokkal folytassunk párbeszédet, akik lázító-uszító módon ma Magyarországon a drogliberalizációért küzdenek. A drog és a függőségi betegségek óriási piacot jelentenek ma. Ennek a kialakulása nem egyik pillanatról a másikra történik.

Fekete Ágnes: Piacon azt kell érteni, hogy bizonyos köröknek érdeke fűződik arra, hogy minél több drogos ember legyen.

Illésy Mátyás: Magyarország komoly tranzitforgalmat bonyolít le, másrészt pedig célállomás is lett a kábítószer kereskedelemben. Egy szót fogok mondani, mindenki gondoljon azt, amit akar. ATEIZMUS. Mit jelent ez a szó? Az "a" fosztóképző. "Theosz" Istent jelent. Ateizmus, istentelenség. Lerongyolt emberekkel szavaztatnak meg olyan dolgokat, amelyek katasztrofálisak. Ha egy embertől elvesszük a belátás képességét, ha elvesszük a lehetőségét annak, hogy ő tényleg ki tudjon bontakozni, és ráerőltetünk egy minden szinten, globálisan: gazdaságilag, oktatásban, egészségügyben, munkahelyen, iskolában, közéletben egy ateista, liberalista, materialista világszemléletet, gyakorlatilag ezzel megöljük a lelkét. A lelkeket ma Magyarországon és azokban az országokban, ahol az ateizmus virágzik, beleértve Amerikát is, amely gyakorlatilag élen jár ebben, meg akarják ölni, ezért ezeket az országokat lélekölő apparátusként kell kezelnünk. Egy ilyen tudatosan lepusztított világban evidens az, hogy vannak olyan fiatalok, olyan politikai érdekcsoportokhoz tartozó közösségek, egyesületek, mozgalmak, amelyek azért küzdenek, hogy a rossz általános legyen.

A Kendermag Egyesület emberét a "Rekviem egy álomért" című film után megkérdeztem, hogy beteg-e vagy egészséges. Azt felelete, hogy beteg. Megkérdeztem tőle, hogy akkor miért nem gyógyíttatja magát. Milyen jogon akarja azt, hogy a betegsége másokra is átragadjon? Amíg ezeket a dolgokat nem tudatosítjuk, és ezek a parlamenti pártok között megbújhatnak, addig nincs miről beszélnünk. Ha a betegséget és a betegség forrását nem nevezzük néven, akkor kenőmájast játszunk: szeretgetjük, puszilgatjuk, simogatjuk őket. Nem. Egyszerűen szeretem, de nem fogadom el. Akkor, amikor párbeszédet folytatunk a különböző liberális szervezetekkel, akkor azt azért tesszük, mert szeretni szeretnénk őket. Szeretnénk tudni, hogy kik ők, és hogy mögöttük kik állnak. Ki áll a mögött, aki azt akarja, hogy az iskolákban a kábítószer legalizált formában legyen jelen? Neveket szeretnék hallani. Gyakorlatilag a fekete-bűnözés fehérre mosása történne, ha ezt bevezetnék, hiszen mihelyst legalizálom a bűnözést, fehérre mosom a bűnt. Pedig a bűn az bűn, a hazugság pedig hazugság. Nem szabad összekeverni a dolgokat. Természetesen szeretjük őket, és szeretnénk őket meggyógyítani, csakhogy a beteg az beteg, a bűnelkövető pedig bűnelkövető. Ma Magyarországon a bűnözők és az adófizető emberek pénzét kirabló tolvajok szabadlábon élhetnek. Nyilvánvaló, hogy mindezeket nem bunkósbottal lehet elintézni. A morális válságot csak úgy lehet kezelni, hogy ha definiáljuk, körbeírjuk, különböző oldalról néven nevezzük, és utána elkezdjük a terápiát: a kórházi kezelést, a munkaterápiát, a re-szocializációt, a kemikáliákkal való kezelést, a közösségi lehetőségek felkínálását. A legfontosabb a prevenció lenne. A családot már lerombolták. Pedig az embert vissza kell vezetni a családba. A devianciák mindig megvoltak és meg is lesznek. A Sátán, amióta létezik, rombol, csak a családban nem tud olyan erővel működni. Szerintem, nem arra kell az energiát fordítani, hogy valami ellen dolgozzam, mert akkor olyanok leszünk, mint az ateisták, valami ellen dolgozunk. Nem ezzel kell kitölteni az életet! Normális életet kell élni, amely az apostoli közösséghez hasonlít. Ők szerették egymást és normálisan éltek. Ez a vonzó mások számára is: a normális, egészséges élet.

Ennek a filmfesztiválnak tényleg az volt a célja, hogy felkeltse a figyelmet, elindítsa a párbeszédet és egy normális élethez hozzásegítse a fiatalokat. Erről kellene beszélni. Szükség van olyan szórakozóhelyekre, amelyek a gyerekeket elterelik a haszontalan szórakozástól. Ez persze munkát jelent. Az a baj, hogy nagyon kevés az a "hadra-fogható katona", akire támaszkodni lehet. Azt látjuk, hogy bizonyos erők lázító, uszító magatartást végeznek, miközben azt állítják, hogy csak szolidaritást szeretnének vállalni azokkal a fiatalokkal, akiknek az arányát a magyar társadalmon belül 50%-ra becsülik, és akik a múltban vagy a jelenben drogot fogyasztottak.

Fekete Ágnes: Ez a kendermagos fiú, aki azt mondta magáról, hogy beteg, miért mondta ezt?

Illésy Mátyás: Azért, mert megkértem arra, hogy beszéljünk tisztán. Elmondta, hogy milyen frankó, nagyszerű életet él, és meg kellett kérdeznem tőle, hogy egészségesnek vagy betegnek tartja-e magát. Mert ha betegnek, akkor kezeltetnie kellene magát.

Fekete Ágnes: De miért tartotta magát betegnek?

Illésy Mátyás: Azért, mert füves cigit szív hosszú idő óta. Nagyon érdekes volt, amikor azt mondta, hogy őt csak egyetlen egy személy tudná megváltoztatni: az Isten. Ez érdekes volt. Ezek az emberek nyomorultak, mindenki, aki ott ült, sértett ember volt, akinek állandóan védekeznie kell valami miatt. Állandó félelem van bennük, amit fel kell oldaniuk különböző dolgokkal. Nagyon igazságtalanok lennénk a füves cigarettát szívókkal szemben, ha nem beszélnénk arról, hogy az alkoholt, a cigarettát, a kávét őrült módján fogyasztják a fiatalok. Az ajzószerekről és energiaitalokról már nem is beszélek, amelyek hektoliterszámra fogynak egy szombati esti bulin. A hozzájuk elszívott füves cigi vagy extasy tabletta életveszélyes lehet. A gyógyszeriparnak és a temetkezési vállalatnak termelünk, hiszen ezek a fiatalok pillanatokon belül ki fognak égni. Minden beteg ember a gyógyszerpiacot fogja erősíteni. Ez egy sunyi és alattomos módon konstruált folyamat. Én kitiltanám az iskolákból a koffeint tartalmazó termékeket, beleértve ezekbe a kólát is.

Azzal kell foglalkozni, hogy az egészséges és normális embereknek igenis legyenek jogaik és lehetőségeik, illetve azzal, hogy egy államilag gondozott gyerek, aki teljes mértékben ki van szolgáltatva, vagy aki sérült családban nő fel, és nem kerül állami gondozásba, a függőségi betegségek, a szenvedélybetegségek táptalaját képezi, és e mögött egy óriási gazdasági érdek húzódik meg. Mint mindenütt, így nálunk is meghúzódik ez a parlament sorai között, csak az nem mindegy, hogy az arányok milyen formában vannak jelen. Ma nekünk kell tiltakoznunk és védekeznünk azért, mert nem szeretnénk megengedni, hogy a gyermekeink szenvedélybetegek legyenek, vagy, mert nem akarjuk a nyílt szexualitást az utcán vagy az Interneten látni.

Nagyon örülök annak, hogy a húszas éveikben járó fiatalok azok, akik ezt a fesztivált megálmodták és megszervezték. Olyan fiatalok, akik teljes mértékben részt vesznek ebben a világban, keresztények és szeretnének tenni valamit azokért a fiatalokért, akik nehézséggel küszködnek. Többször jelen lesznek majd Erdős Eszter neveltjei, ha szabad őket így neveznem: azok a fiatalok, akik meggyógyultak, de átmentek ezeken a borzalmakon, a függőségeken, és most már, mint gyógyult emberek tudnak bizonyságot tenni arról, hogy van kiút, és a drog liberalizációja voltaképpen a hasonló betegséggel küszködők számát növelné.

Fekete Ágnes: Ahogyan hallottuk, nekünk nem tagadnunk kell, hanem állítanunk. A nyári Csillagpont Református Ifjúsági találkozó ilyen állítás. Ódor Balázst, a zsinati ifjúsági iroda vezetőjét hallják.

Ódor Balázs: Sárospatakon kerül sor a református fiatalok nagy találkozására 2007. július 17-e és 21-e között. A Csillagpont fesztivál 2003 óta kerül megrendezésre, olyan országos kezdeményezés, ahol egyrészt szeretnénk lehetőséget biztosítani arra, hogy a református fiatalok egymással találkozzanak, másrészt a már létrejött közösséggel szeretnénk másokat hívogatni. 2000-2500 fiatalra számítunk. Az idei Csillagpont fő témája a várakozás. A keresztyének abban különböznek a többi embertől alapvetően, hogy reménységben élhetnek. Ezt szeretnénk valahogy kézzelfoghatóvá tenni ebben a teljesítménykényszeres és médiacirkusszal átitatott világban: az értékünk pontosan ebből fakad. Várhat az ember az Istenre, mint ahogy Isten is vár az emberre. A keresztyén fiatalok sokszor élnek inkognitóban, és lelki gyógyír nekik, hogy Krisztusban hihetnek. Úgy tűnik, hogy sok ember életében van egy szakadék a belső élmény és tartás, illetve a mindennapos életük között. Azt szeretnénk elmélyíteni, hogy nem az a furcsa, ha valaki hisz Istenben, hanem inkább az a furcsa, hogy hogyan lehet istenhit nélkül élni ebben a világban.

Fekete Ágnes: Az elmúlt találkozóknak mi a tanulsága?

Ódor Balázs: Ez már a harmadik országos találkozó. A Kárpát-medencéből, minden égtájból jönnek fiatalok, és ők valamilyen módon mindannyian reformátusok. Megerősít bennünket is, hogy ilyen sokan vagyunk, és ilyen gazdag szellemi, lelki sokszínűség jellemez bennünket.

Fekete Ágnes: Voltak visszajelzések?

Ódor Balázs: Voltak pozitív visszajelzések. Ha valaki ellátogat a honlapunkra (csillagpont.reformatus.hu), talál egy nosztalgia-rovatot, ahol két ellentétes táborba tartozó lap cikke is olvasható. Nagyon tanulságos az, hogy valaki, aki azért csöppent bele a találkozóba, mert odaküldték, hogy készítsen egy beszámolót róla, és az egyházi élményvilághoz nincs is túl sok köze, kap valamit. Látja, hogy csillognak a szemek, és ott a szemekben a válasz arra a kérdésre, hogy sikeres-e egy ilyen találkozó. Pozitív a visszhangja, amit nem csodálok, mert ennyi okos, szép, kedves, értelmes fiatal egy rakáson, akik ráadásul lelkesek, tényleg lelkesítő.

Fekete Ágnes: Sok fiatal szervezi?

Ódor Balázs: Jelenleg száz fiatal szervezi a Csillagpontot, egy hónapon belül ez a létszám el fogja érni a 300-at.

Fekete Ágnes: Várnak is segítséget?

Ódor Balázs: Hogyne, mindig várunk ötleteket. Egy történész fiú, aki egyébként hobbicsillagász, bekopogott hozzánk. Ahhoz képest, hogy csak kedvtelésből foglalkozik a csillagokkal, nagyon ért hozzá, főleg a magyar csillagjegyek neveit és történeteit ismeri. Olvasott a Csillagpontról, az idei témáról: Miért álltok itt az ég felé nézve, és eszébe jutott, hogy csillagvizsgálást is tarthatnánk, mi pedig jó ötletnek tartottuk. Keresünk rendezőket és óvópedagógusok gyermekfelügyeletre, ami nem csak megőrzést jelent, hiszen a gyermekeket is sokszínű programmal várjuk. A 2003-as Csillagpontból már családok is születtek, fiatal családosok is jöhetnek, ezért alakítjuk ki a Csillagom Gyermekszigetet. Bárki jelentkezik azzal, hogy szeretne szolgálni a Csillagponton, egészen biztosan találunk neki helyet, mert ez egy ilyen közösségi építkezés és nincs olyan építőanyag, amire ne lenne szükségünk.

Fekete Ágnes: Ez az Ige lesz a plakátra írva: Miért álltok itt az ég felé nézve?

Ódor Balázs: Igen, ez annak a korszaknak a kezdetét jelöli, amiben mi élünk. Kitekintés, illetve másként tekintés a világra. Meggyőződésem, hogy ma is nagyon nagy szükség van a keresztyén fiatalok tanúságtételére. Nem is annyira a szavakra, hanem inkább arra a szeretetre, ami közöttünk van, arra a szabadságra, amivel a többiek között élhetünk, amiben tanúskodhatunk a többiek előtt is: hinni jó és várni jó.

Fekete Ágnes: A Csillagpont találkozóra éppen most kezdődött a regisztráció. Telefonon elérhetőek a 4600702-es budapesti telefonszámon.

Fekete Ágnes: Ma, a hónap utolsó szerdáján egy istentiszteletre látogatunk el. A régi időben a húsvéti idő egészen a mennybemenetel ünnepéig tartott. Ezért mi is most még a húsvéti ünnep jegyében hallgatjuk meg Cseri Kálmán igehirdetését Jézus jeruzsálemi bevonulásáról, amelyről Zakariás prófétától így olvasunk:

"Íme jön Királyod, igaz és szabadító ő, szegény és szamárháton ülő."

Cseri Kálmán: Kedves Testvéreim!

Vegyünk észre egy óriási különbséget Jézus és az ellenségei között. Roppant jellemző ez. Jézus ellenségei teljesen beszűkült tudattal csak arra összpontosítottak, hadd mondjam ilyen durván, mert így élt bennük, hogy Jézust el kell tenni láb alól. Egyetlen cél vezette őket: bármiről volt szó, mindig ez jutott eszükbe, Jézust meg kell ölni. Mivel azonban tudták, hogy népszerű, ezért titokban, csendben, – Károlyi olyan szépen fordítja azt a nehéz görög szót – zenebona nélkül akarták végrehajtani. Jézust ezzel szemben az vezérelte, hogy hogyan teljesítse mennyei Atyja akaratát, hogy elvégezze a küldetését és megmentse az embereket, köztük ellenségeit is. Még a kereszten is mentegette őket, imádkozott értük. Jézus ellenségeit gyilkos indulat vezérelte. Ezzel szemben Jézus éppen szenvedései és kereszthalála árán az életet tette hozzáférhetővé mindenki számára. Ellenségei készek voltak feláldozni őt és bárkit, bármit saját céljaik elérése végett. Jézus kész volt feláldozni önmagát másokért, ellenségeiért is. Az előbbi indulatról tudjuk, hogy azt mindig az ördög piszkálja fel az emberben. Az utóbbiról pedig tudjuk, hogy az Isten Szentlelke segít el mindenkit erre a magatartásra. Ugyanakkor érdemes felfigyelnünk arra, hogy Jézus ellenségei kényszerpályán mozognak. Mindenképpen meg akarják őt ölni, de már nem gondolkoznak. Sokan meg sem tudják mondani, hogy tulajdonképpen mi bajuk van Jézussal, hogy mit old meg, ha őt megölik, egyáltalán megoldás-e ez, vagy ha annak bizonyul, akkor nincs-e esetleg valami más megoldás is. A józanság és tárgyilagosság teljesen hiányzik azokból a tárgyalásokból, tanakodásokból, amikről olvasunk ezzel kapcsolatban. Idegesek, szorítja őket az idő, Jézus pedig teljesen szabad. Felette áll az eseményeknek, nem is sodródik, sőt tudatosan és célszerűen cselekszik, ura minden helyzetnek. Nem fenyegeti ellenségeit és fitogtatja erejét, nem kezd el rejtőzködni, szembe megy az ellenséggel, feltartóztathatatlanul halad célja felé. Nyugodtan és legyőzetve is legyőzi őket. A világtörténelem legnagyobb győzelmét a kereszten aratta. Ez a nagy különbség a kétféle gondolkodás között.

Mit összeszerveztek Jézus ellenségei azért, hogy tőle megszabaduljanak? Már korábban ügynököket küldtek utána, akik figyelték és jelentették, hogy mit tanít, és mit cselekszik. Aztán kerestek a közvetlen közelében valakit, aki megvesztegethető. A halálos ítélet természetesen már előre készen volt úgy, ahogy ez a későbbi századokban is történni szokott. Az összes többi szennyes eszközt is elővették a készletből: hangulatkeltés, megvesztegetés, zsarolás, csúsztatás, közönséges rágalmakkal, hazugságokkal való vádolás, fizetett hamis tanuk tanúskodása, akik belekeverednek a saját hazugságaikba, és le kell állítani őket. Az egész fegyvertár ott van csak azért, hogy Jézus életét minél előbb kioltsák. Sikerült, elérték a céljukat. Eközben Jézusnak egyetlen fegyvere van, amit használ: a szeretet. Kimondhatatlanul szereti mennyei Atyját, akinek feltétel nélkül engedelmeskedik mindenben. És kimondhatatlanul szereti az embereket, közöttük az ellenségeit is, bennünket is, és mindent megtesz a megmentésünkért. Ez is sikerült.

Ugyanakkor folyamatosan nyilvánvaló Jézus isteni fölénye. Pontosan tudja, hogy Júdás mire készül, és hagyja kibontakozni az eseményeket. Amikor ez a nagy csapat megérkezik, hogy letartóztassa, és Ő csak annyit mond: Én vagyok, a felfegyverzett katonák hátrahőkölnek. Még a kereszten haldokolva is rendelkezik, gondoskodik az édesanyjáról. Micsoda fölényes hatalom, amit nem fölényesen, hanem mérhetetlen alázattal gyakorolt.

Jézus útjának végén ott a teljes győzelem. Ennek az ára kimondhatatlan szenvedése és bűn nélküli életének feláldozása. Kiszabadított minket az istentelenség, reménytelenség, a magunkra-hagyatottság szorításából, a pokolból. Egy utat mindig az minősít, hogy hova vezet. Ha valaki azon végigmegy, hova érkezik meg? Ellenségei útján voltak látványos sikerek, de tudjuk, hogy a pusztulásba vezet. Jézus útján voltak és vannak ma is szenvedések, de Ő maga mondta, hogy ez az egyetlen út, ami biztosan az életre vezet. Mindenható király, aki mégsem vagdalkozik, hódít, de nem zsarnok, hanem szelíd és alázatos, békességet hoz. Amikor egy dombtetőre érve meglátja a szent várost, annak fehér épületeit, sírva fakad. Sír a király, miközben a tömeg harsog: Te vagy Dávid megígért utóda, Te vagy a Messiás, Ő pedig sír. Miért? Mert tudta azt, hogy népe hitetlenségét a szörnyű pusztulás fogja követni. Ő sokszor hívta megtérésre ezt a várost, de lakói nem hallották meg. Most viszont letelt az idő. Van olyan, hogy nincs több lehetőség a megtérésre, és Jézusnak ez fájt. Őt utasították vissza, és mégis Ő siratja őket. Ez a jézusi attitűd.

A kérdés az, hogy melyik út rokonszenves nekünk. Ennél is fontosabb kérdés az, hogy pillanatnyilag melyik úton járunk. Vannak sokan az ismerőseim között, akik vágyakoznak erre a jézusi gondolkodásra és életre, de félnek is tőle. Vágyakoznak, és mégsem indulnak el. Ők elítélik a másikat, ugyanakkor irigylik is, amiért azon az úton jár. El is mondják, hogy szerintük azon az úton járva lehet boldogulni. Úgy látják, hogy ilyen körülmények között, egy ilyen világban az embernek nem marad más választása: vagy használja a könyökét és az öklét, vagy kiütik és leütik. Ebben sok igazság van, de a kérdés az, hogy merünk-e mi bízni ennek a jézusi útnak a végében, a győzelmében. Az, hogy ki melyik úton jár, és látja-e, hogy melyiken érdemes járni, az attól függ, hogy mit válaszol az ilyen kérdésekre. Csak a pillanat érdekli, vagy az út vége határozza meg a döntését? Az a fontos neki, hogy ő jól érezze magát, vagy az, hogy elvégezze az Istentől kapott küldetését akkor is, ha közben sokszor rosszul érzi magát? Erről gondoskodnak azok, akikért végzi a küldetését. Az a fontos, hogy megérje nekem az, amit teszek, vagy az a fő szempont, hogy elég hasznos vagyok-e azoknak, akik közé Isten letett? A Megváltó sohasem gondolt arra, hogy jól érezze magát, mindig az Atyától kapott küldetés teljesítése volt fontos neki. Sose kérdezte, úgy ahogy mi szoktuk, hogy megéri-e, hogy valamit tegyen vagy valamiről lemondjon, hanem mindig azt nézte, hogy szükségük van-e erre másoknak. És ha igen, akkor kerüljön bármibe is, még ha az életét kell is adnia, azt is vállalja.

Jézus feltámadása bizonyítja, hogy ezen az úton győzelem vár arra, aki végigjárja ezt. Lesz olyan, hogy átmenetileg egyedül marad, kigúnyolják, hátratételt szenved, fizikai vagy lelki szenvedésekben lesz része, de ha az út végére néz, akkor mégis boldog lesz. Boldogulni a gonoszok útján lehet könnyebben, de tartósan, örökre boldoggá válni csak a jézusi úton lehet. Kérdés, hogy ki hiszi ezt el, ki lép rá erre az útra, és ki fogja ezt megtapasztalni.
Ámen