2016-03-16

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnes vagyok.
A március 15-i ünnep jegyében szeretnénk ma kirándulásra indulni. Már a forradalom tragédiája felé haladva Tompa Mihálynak állítunk emléket. Ő költő és református lelkész is volt egyben. Hazafias allegóriákat írt. Ezek burkolt jelentésű költemények voltak, amelyek kéziratban terjedtek országszerte. Többször is hadbíróság elé állították ezek miatt. Számomra óriási példa ő arra, hogy akár egy olyan ember is, aki a depresszióra hajlik, hogyan tudja bölcsen a hűséget megélni. Tarnóczi László két helyre kalauzol el minket, Kelemérre, ahol Tompa Mihály korábban lelkész volt, és Hanvára, ahol végül meghalt. Először a keleméri múzeumban Csele Árpáddal, majd a felvidéki Hanván Farkas Ottóval beszélgetett.

Tarnóczi László: A keleméri református templom szomszédságában a segédlelkészi szobában beszélgetünk, ez a Tompa Mihály emlékszoba.
Csele Árpád: Két évig volt itt Tompa Mihály lelkipásztor 1849-től 1851-ig. Nehéz körülmények között élt itt Keleméren. Összedőlőben volt a háza. Az erdőről hátán hordta a fát. Itt élte át a szabadságharc bukását.
Tarnóczi László: A szobában előttünk az úrasztala, rajta egy ónkupa.
Csele Árpád: Ez a kupa az úrvacsoránál volt használatos. A bor benne, Jézus érettünk kiomló vérét jelképezi. Ez az egyetlen olyan erő, amely képes bennünket megtisztítani az önzéstől, az önszeretettől, és megtanít bennünket Jézus önfeláldozó szeretetére.
Tarnóczi László: Itt Kelemérben annakidején Tompa Mihály lelkészi munkáját vagy pedig a költői nagyságát tartották nagyra?
Csele Árpád: Gondolom, mind a kettőt. Már amennyire a falu lakossága értékelni tudta költői munkáját. De az egész országban híres volt ő, hiszen Petőfi Sándorral és Arany Jánossal is jó barátságban volt, találkoztak, leveleztek egymással. Gondolom, ennek itt is megvolt a hatása, így az itteniek is többre tartották, jobban tudták értékelni.
Tarnóczi László: Nagyon sok mindent megtudhatunk Tompa Mihály életéről a keleméri Emlékházban. Kinek a gyűjteménye az, amit itt láthatunk?
Csele Árpád: Ezt a múzeumot jelenlegi állapotában a pesti Petőfi Irodalmi Múzeum rendezte be, ők hozták a kiállítási anyagot. Most a múzeum a keleméri egyházközség és a Sárospataki Református Kollégium kezelésében van. Régebben többen jöttek turisták, iskolai kirándulók is. Talán jobban volt pénz a kirándulásra. Napjainkban kevesebben látogatják a múzeumot.
Tarnóczi László: Mikor lehet ide bejönni? Mikor vannak nyitva?
Csele Árpád: Minden nap be lehet jönni. Ha valaki vasárnap vagy ünnepnapon jön, akkor is beengedjük. Tehát bármikor jöhetnek a látogatók.
Tarnóczi László: Milyen szép gondolatot vihet magával a látogató Tompa Mihály életéről, személyéről?
Csele Árpád: Tompa Mihály a haza, a család és a természet szeretetére tanított bennünket. Az életét is kockára tette a hazáért, mert írt hazafiságra tanító költeményeket akkor is, amikor megtiltották neki, és ki is akarták végezni A Gólyához című verse miatt, megtiltva neki a hazafias versek írását. Ő azonban állandóan írta ezeket, és költőtársait is erre biztatta, tehát hatalmas, bátor, rettenthetetlen magyar volt. Bátorságát mindenki csodálja, hogy amikor mások menekültek az országból, megijedtek, ő a helyén maradt és szolgálta gyülekezetét, szolgálta a magyar nép felemelkedését, vigasztalni akarta a nemzetet akkor, amikor erre a legnagyobb szüksége volt. A Biblia volt élete támpontja, mozgatórugója. A Biblia örökérvényű igazságait fogalmazta meg. Egész élete és munkássága a Biblián alapult. A Biblia központi üzenetét is megfogalmazta eképpen: "Föl hát, csak bántsatok! Próbáljatok meg emberek! Ezzel csak boldogságot adtok: mert nektek én – megengedek!" (Tompa Mihály: Harangszó) Jézus Krisztustól tanulta ezt a megbocsátást. Ez életünk egyetlen szabálya, hiszen Jézus is megbocsátott mindenkinek. A keresztfán ellenségeinek is megbocsátott. Ezt a szeretetet a Biblia szeretetét is magával viheti innen a látogató. Valamint Tompa természetszeretetét, hiszen költőink közül a természet leírásában ő volt a legnagyobb, és a bibliai igazságok megfogalmazásában is.

Tarnóczi László: Farkas Ottóval, Gömörország jó ismerőjével, íróval, újságíróval kapaszkodunk fel a hanvai református templom bejáratához, ahol Tompa Mihály szobra és egy fából készült szoboregyüttes fogad minket.
Farkas Ottó: Igen. Ez Igó Aladár fafaragóművész alkotása. Mögötte pedig Tompa Mihály sírja van.

Tarnóczi László: 1868. július 30-án ezen a településen hunyt el Tompa Mihály, aki lelkésze volt a falunak, és erre a falu büszke volt.
Farkas Ottó: Igen. Kelemérről jött ide. Sokan el akarták csábítani Hanváról alföldi városokba, ahol népesebb volt a gyülekezet, de Tompa Mihály nem ment el. Azt mondta: "A hanvai pap hamvai Hanván fognak elhamvadni." E kijelentés után már nem is nagyon jöttek, mert tudták, hogy őt nem lehet innen kimozdítani. Egyébként a felesége,Soldos Emília egy nemesi családból, a szomszédos Runya településről származott. Itt van eltemetve a fia is, Géza, aki ötéves korában halt meg.
Tarnóczi László: Tompa Mihály hamvai itt hamvadnak, de a sírt már megbolygatták.
Farkas Ottó: A Fekete könyvben állítólag megírta, hogy halála századik évfordulóján a sírt föl lehet bontani. Mindenki arra számított, hogy majd megtalálják a Fekete könyvet. Rimaszombatból országos szinten is képviseltették magukat a kultúra képviselői azért, hogy ha megtalálják a Fekete könyvet, és abban valami olyasmi lesz írva, akkor azt eltitkolják. Nekem egy olyan személy mondta, akit akkor azért küldtek ide, hogy beleolvasson, rajta múlt, hogy mi lesz a könyvvel, de nem találták meg. A kripta bejárata nem ott van, ahol a márványlapok, hanem az obeliszk mögött. Ott le kell ásni hatvan centit, ott van két nagy vasajtó. A vasajtók bejáratában van egy előcsarnok. Az előcsarnokban nyugszik Tompa Mihály kispapjának a felesége. Ezen az oldalon nyugszik Soldos Emília. Alatta van Géza fia. A másik oldalon,a falu felé pedig ott van Tompa Mihály sírja. Ezeket a sorokat Arany János írta a Tompa halála után. Az első négy sor hiányzik. A faluban mesélik, hogy Pista bácsi katonakorában Csehországban, Tábor mellett szolgált a repülőtéren. A tisztje megkérdezte, hogy ha hanvai, akkor meg tudja-e mondani, hogy mi van Tompa Mihály obeliszkjére írva? Nem tudta. Erre kapott egy hét szabadságot, hogy menjen haza, tanulja meg, és úgy menjen vissza. Megtanulta, visszament. Ugyanez megtörtént a lányával is, akitől a teológián ugyanúgy megkérdezték, a síron található versről. Őt is hazaküldték, hogy tanulja meg.

Tarnóczi László: Hanván a templomon és a templom melletti sírkerten túl milyen emlékek őrzik Tompa Mihály szellemi örökségét?
Farkas Ottó: Például a paplak, amelyen egy emléktábla is van. Itt majdnem a templommal szemben. Ott élt. Viszont az egész falu őrzi emlékét. Nagyon sok olyan leíratlan anekdota, monda van Tompa Mihályról, amelyet meg kell, hogy mentsünk, mert egyébként ez feledésbe megy. Már talán késő is, mert túl vagyunk a huszonnegyedik órán.
Tarnóczi László: Ő egy természetet járó, természetet szerető, tudós református lelkész volt. Milyen legendák, mondák kapcsolódnak a személyéhez?
Farkas Ottó: Egyben beteges, és eléggé indulatos ember is volt. Például egyszer a paplakban összevitatkozott a kocsisával. A kocsis egy írástudatlan ember volt, aki számolni sem tudott, ezért Tompa Mihálynak vele kellett mennie, el kellett kísérnie, ha valamit el akartak adni. Egyszer valamilyen oknál fogva nagyon földühödött Tompa Mihály, hatalmas erős ember volt, megragadta, megemelte, és a tornácon kinyújtotta. Nem ütlek meg, üsd meg magad – mondta, és elengedte. Ilyen és hasonló anekdoták vannak.
Tarnóczi László: Nyilván azért jó ember is lehetett?
Farkas Ottó: Jó ember volt. Az istentiszteletek után gyakran beszélgetett, még viccelődött is az emberekkel. Van egy anekdota arról, hogy az egyik falusi ember azt mondta neki:"Tiszteletes úr, énnekem nem olyan Bibliám van, mint magának. Az én Bibliámba más van írva, mint a magáéba." Tompa Mihály állította, hogy az nem lehet, mert a Biblia az egész világon egy, csak más nyelven írták, de ugyanaz van benne. – "Nem igaz! Az én Bibliámba más van írva. Fogadjunk!" Tompa Mihály rövid vita után ráállt: "Hát, jól van! Menjen haza, hozza el a Bibliáját, oszt hasonlítsuk össze!" Elment, hozta a Bibliát, és együtt megnézték. A Bibliába be volt írva: "A kocsmáros zsidónak egy deci bor árával tartozom. Tiszteletes úr, ez a magáéba nincsen benne, ugye?"
Tarnóczi László: Gömörországon végigvezet a gótikus út. Ez egy turisztikai jelzés ahol értékekre hívják fel a figyelmet, ha úgy tetszik Hanvától Kelemérig is mehetünk ezen az úton. Mi mindenre érdemes itt figyelni? Mit rejt ez a vidék a turisták számára?
Farkas Ottó: Ezen a vidéken nagyon sok különleges építmény van. Régi nemesi családok házai, kúriái, amelyek többsége sajnos már romos állapotban van. Nagyon kevés helyen mentették meg. Például Runyán a Soldos kastélyt egy kassai vállalkozó szerette volna megmenteni. El is kezdte az építkezést, de balesetet szenvedett, így nem tudta folytatni a munkát. A kúria szinte már rogyadozik, valószínűleg már az sem lesz megmentve. Itt a Hanvay és Darvas családnál, talán valamivel jobb a helyzet.
Tarnóczi László: Tompa Mihály emlékei mellett mi az, amire Hanván érdemes odafigyelni?
Farkas Ottó: Hanván nagyon megéri a temetőben tartózkodni, nagyon sok olyan sír van, amely a régmúltból sok történetet fölidézhet. Ott vannak Hanva régi papjai és birtokosai.

Fekete Ágnes: Most még egy utazásra invitálom hallgatóinkat, Maglódra megyünk, ahol Bálint Klára lelkész bemutatja nekünk templomukat. Nemrég hatalmas munkát végeztek rajta. Egyrészt megszépült minden, másrészt a fűtést egészen napenergiával oldották meg.

Bálint Klára: Ez az album elkészült erre az ünnepségre. Ez egy száznégy éves összefoglaló.
Fekete Ágnes: Nagyon szép. Száznégy éves a gyülekezet? Hogy alakult?
Bálint Klára: Alig voltak reformátusok a településen. Akik voltak, átjártak vagy Gyömrőre, vagy Pécelre. Egyszercsak kitalálták, hogy legyen egy maroknyi gyülekezet itt, és Gyömrő leányegyházává váltak. Ez 1911. december 26-án történt. Az evangélikus templomban alakult meg a gyülekezet. 1947-ig Gyömrőről gondozták itt az itteni híveket. Akkor kaptak egy épületet, amely iskola volt, de lehetett istentiszteletet is tartani ott. 1947-től vannak anyakönyveink.
Fekete Ágnes: Valamilyen munkára települtek be ide a reformátusok?
Bálint Klára: Az 1960-as években kerültek ide sokanHajdú, Békés megyéből és még sok más helyről. Pestre jártak már akkor is dolgozni.
Fekete Ágnes: Valószínűleg volt kulákok is, mert őket nem engedték Budapestre betelepülni.
Bálint Klára: Legkedvesebb gondnokunk Hajdú Lajos bácsi, Túrkevéről elűzött kulák volt.Ő végig nagyon kedvesen, nagyon sok munkával volt itt. 1947-től jöttek egymás után a lelkészek, majd Kálmán Péter került ide Alsónémediről. Ő kezdte a templomot építeni, amelyet1978-ban adtak át. Óriási dolog volt 1978-ban templomot építeni. Balog Zoltán négy évig volt itt lelkész. Én jöttem őt helyettesíteni, és amikor meghívták a Németajkú gyülekezetbe, és akkor a gyülekezet meg engem hívott meg. Ez huszonnyolc évvel ezelőtt történt. Nagyon sok gyerek van. Pest megyében Maglódon van a legtöbb gyerek, és sokat is keresztelünk. Hitoktatásban részesítjük őket. A szülőket nehezebb elérni, ugyanis ők hajnalban elmennek, és késő este jönnek haza. Azonban, amikor a gyerekek szerepelnek, akkor eljönnek megnézni a szemük fényét, tehát itt vannak, jelen vannak.
Nézzük meg a templomot! Építettünk is hozzá. Van fönt egy kicsi terem is. Ez a konyhánk. Az ablakokat kicseréltük. Ugyan ezek a régi padok, de kaptak egy szép kis borítást.
Fekete Ágnes: A két padsor ölelő kézként helyezkedik el.
Bálint Klára: Igen, ölelő kézként. Ez a szószék mögötti liturgikus tér is úgy van kialakítva. Ezt a gyönyörű kék követ egy maglódi vállalkozó adta ajándékba. Ez a kék szín nekem az eget és az óceánt jelképezi, az Isten jelképeként, szabadságként élem meg. És ez a szép vöröses fa, pedig a föld és az ember jelképe, nekem ebben Isten és az ember öleli egymást, és itt találkozik. Ez a szép Ige a gyülekezetünk választott Igéje: "Bizonyára szereteted és jóságod kísér életem minden napján" (Zsolt 23,6) Nagyon hálásak vagyunk, hogy mindezt megtapasztalhatjuk a saját és a gyülekezetünk életében is.
Fekete Ágnes: Egy pályázat adta az ötletet, hogy átalakítsátok az egész templomot?
Bálint Klára: Ezer éve vártuk, hogy legyenek pályázatok. Mi annakidején rengeteg munkával megírtuk a Sapard pályázatot is, amelyről úgy tudjuk, hogy föl se bontották, mert az csak egy "kirakat" pályázat volt. Vártuk, hogy a Jóisten segítsen nekünk, és legyen egy ilyen pályázat.
Fekete Ágnes: A helyiek is sokat adakoztak?
Bálint Klára: Nagyon sok adomány volt. Például egyik gyülekezeti tagunk tervezte meg a gyülekezeti termet szeretetből, a munkálatokat sem teljes áron végezték. Mindenki hozzátette a magáét. A gyülekezet évtizedek óta gyűjtött, de magunk sosem tudtuk volna ezt létrehozni. Én úgy fogalmaztam, hogy Józsefeket küldött számunkra az Isten.
Fekete Ágnes: Mit értesz ezalatt?
Bálint Klára: A bibliai történetben, József azt mondta a testvéreinek, hogy én azért kerültem Egyiptomba, hogy amikor jön az éhség, akkor meg tudjalak titeket menteni. Én így éltem meg, hogy pont, akivel találkoztunk, az segíteni tudott nekünk. "És hogyha néha-néha győzök, Ő járt, az Isten járt előttem, Kivonta kardját, megelőzött." (Ady Endre: Jön az Isten) És mindig olyan embert küldött, aki egy lépéssel tovább tudta segíteni a munkánkat. Egyszercsak szólt valaki, hogy Európai Uniós energetikai pályázatot írtak ki, amelynek az a lényege, hogy a templom épületre és a közösségi terekre szánt energiakiadások a lehető legkevesebbre csökkenjenek. Hála Istennek, sikerült ezt a pályázatot is megnyerni, és ennek következtében kívülről a templomot hungarocellel szigetelhettük, a nyílászárókat kicserélhettük, és napkollektorokat helyezhettünk a templomtetőre.
Fekete Ágnes: Tehát úgy van kiszámolva, hogy a napelemek biztosítják a szükséges elektromos áramot?
Bálint Klára: Igen, ezt a napelemek adják. A gyülekezet saját pénzből vásárolt egy elektromos kazánt, amely működteti a központi fűtésünket, ami a gyülekezeti házban, és a kis termekben működik. Egy pályázatban nem kaphattunk annyi pénzt, hogy mindent egyszerre tudjunk megcsinálni. Először a fentit tudtuk megcsinálni. Utána a következő évi pályázatból be tudtuk fejezni a gyülekezeti termet, és egy másik projektből pedig a templomi átalakítást. Most mindenki azt mondja, hogy a templomunk olyan, mint egy kis ékszerdoboz. Nagyon jó ebben a gyönyörű templomban prédikálni. A gyülekezeti tagok nagyon figyelnek, itt még a légyzümmögését is meg lehet hallani. Száz-százhúsz ember jár a templomba vasárnaponként. Párhuzamosan vannak a gyerekalkalmak. Itt van egy baba-mama-papa szoba, ahol az egészen kicsit lehetnek, és a hangszóróról lehet hallgatni a prédikációt. Nagyon szeretem a maglódi gyülekezetet, és azt hiszem, kölcsönös ez a szeretet. Egymásra hangolódtunk, egymás örömében, bánatában részt veszünk. Én, mint lelkész, és mint barát is részt tudok venni ebben. Ők is mellettem állnak. Azt mondhatom, az az erőssége ennek a gyülekezetnek, hogy mi merünk egyszerűen emberek lenni, mert van egy Istenünk, aki gyengéden figyel ránk. Mi is próbáljuk Tőle megtanulni, hogy egymáshoz gyengédek és odafigyelők legyünk. Azt gondolom, hogy valamit hitelesen meg tudunk élni. Itt a felekezetek nagy szeretetben vannak egymással, egymást segítjük. Maglódon a civil szervezetekkel is nagyon jó a kapcsolatunk. Például most februárban tizedszerre volt Kárpát-medencei Magyar Találkozó. Mindenhonnan Kárpátaljáról, Erdélyből húsz-harminc ember is jött. Háromszáz vendégünk volt. Közös istentiszteleten vettünk részt az evangélikus templomban, mert az a legnagyobb. Egyszerűen egy szívként tudunk dobbanni.
Fekete Ágnes: Azért is pályáztatok, mert a teremtésvédelem, a környezetvédelem fontos a számotokra?
Bálint Klára: Igen. Az, ami ebben a világban történik, hogy egyszerűen kizsigereljük és kihasználjuk természetet, és csak magunkra gondolunk, ez egyszerűen nem korrekt dolog. Ami bennünk van, meg ami körülöttünk van egymásra hatásban létezik, minden kommunikál mindennel. Látod, itt nagyon sok szép virág van. Mindennek üzenete és atmoszférája van. Arra hívattunk, hogy gyönyörű harmóniát teremtsünk és abban jelen legyünk. Nagyon fontos ez a jelenlét. Egyszerűen merjük megélni az "itt és a most"-ot, jelen lehetünk az örömeinkben meg a szomorúságainkban is. Azokat kell hordozni, megosztani, és szépen csendesen lenni.

Hírek
A 36. Dunamelléki Egyházkerületi Presbiteri konferenciát rendezik meg Tanulunk imádkozni címmel március 19-én, szombaton 10 órától Budapesten, a Ráday utca 28. szám alatt. A konferencia előadói: dr. Szűcs Ferenc, dr. Pecsuk Ottó és dr. Szabó Károly.

Az egyházi zenélésünk megújulásáért címmel rendeznek konferenciát március 18-án és 19-én Debrecenben, az Egyetemi templomban.

A Magyarországi Református Egyház drogprevenciós szolgálata, a Tisztás Közösségi Hely konferenciát rendez Drogprevenció határainkon innen és túl címmel március 31-én, Budapesten, a Szilágyi Dezső tér 3. szám alatt. A részvételi szándékot március 25-ig lehet jelezni. ([email protected])

Hálaadó istentisztelettel, egyháztáji vásárral és díjkiosztó ünnepséggel emlékeznek meg arról, hogy 120 évvel ezelőtt szentelték fel a Budai református templomot. Az ünnepet március 20-án, virágvasárnap 10 órától tartják Budapesten, a Szilágyi Dezső téri templomban.

A báránytól a Bárányig címmel a tűnemezelés technikájával ismerkedhetnek meg a Református Ökogyülekezeti Mozgalom és az ADNA Cafe segítségével az érdeklődők március 18-án, pénteken 17 órától Budapesten, a Török Pál utca 6. szám alatti kávézóban.

"Szép hazádért, kedvesidért!" címmel emlékezik a hazáért harcolókra a Tabulatúra Régizene Együttes március 21-én, hétfőn 19 órakor Budapesten, a Szilágyi Dezső téri református templomban.

A tavaszi nagykoncertek a Nagytemplomban sorozat részeként a Ghymes együttes lép fel március 18-án, pénteken 19 órakor a Debreceni Nagytemplomban.

Fekete Ágnes áhítata

Jézus ötödször ezt mondta a kereszten: "Szomjazom!" János 19,28

Jézus ezt akkor mondta, amikor már tudta, hogy mindennek vége. Így tudjuk János evangéliumából. Ez az utolsó vágya ebben az írásban, ez a különösen személyes és rövid mondat. Semmiféle magasztosság sincs ebben a mondatban, mintha ő fölötte lenne bárminek is. Jézus fizikai vágyának kifejezése a beteljesedést jelentette. A 42. zsoltár juthat az eszünkbe: ahogyan a szarvas vágyakozik a folyóvíz után, úgy vágyom hozzád, Isten. Az ember és Isten kapcsolatát évezredek óta ezzel a szóval írják el: szomjazás.
Augustinus így ír vallomásaiban: "Mikor aztán megjött… az az ember, igen jómodorú, sima nyelvű embernek találtam, a szokásos fejtegetéseket sokkal kellemesebben tudta elcsacsogni… De mit ért az én szomjúságomnak akármilyen jóformájú pohármester akármilyen értékes serlege?… Lelkünk ajka szomjasan kívánkozott… a benned levő élet forrása… után… Hiszen arra hívtál meg minket, hogy lélek szerint… az igazság éhes-szomjas keresői … legyünk…!" (Vallomások I. és VI.fejezet) Az ő egész élete arról szólt, hogy valami magasabb igazság után vágyódott, mindenféle filozófiát kipróbált, de a lelke mégis szomjas maradt. Olyan volt, mint a lázas ember, aki iszik-iszik, de soha nem teljesedik be. Végül Isten meggyógyította, megtalálta Krisztust.
Az emberi élet valóban hiánylét. Állandóan szaladunk valami után, és ha megtaláltuk, megint azt érezzük, hogy valami új cél után kell mennünk. Futásból áll minden. Jézus vágya az, hogy mutassuk meg szomjúságunkat Istennek! Ne fussunk önmagunk elől, hanem Istenhez vigyük magunkat. Pontosan ez történt a Samáriai asszonnyal Jákob forrásánál. Akkor ment oda, amikor senkivel sem találkozhatott, mert szégyellte azt a rengeteg válást, amin átment. És még Jézussal is igyekszik úgy beszélni, hogy a vallási dolgok, az ősök tisztelete, mindenféle felszínes társadalmi szerep legyen a téma. Jézus azonban a szívéről akar vele beszélni. Azt a vizet, a Lélek italát kínálja neki, amely valóban megoldja az életét.
Mi is mennyi, de mennyi energiát szánunk arra, hogy mindenféle vágyunk teljesedjen. Veszünk egy tárgyat, de kell egy másik, ahova bezárjuk, és egy harmadik, amivel megvédjük, és ennek sornak soha nincs vége. Jézus nem azt mondja: ne szomjazzál már ennyi mindenre! Semmiféle tagadás nincs benne. Arra hív, hogy egyre mélyebben és mélyebben szomjazzunk. Aki nem tud szomjazni, az nem fogja megismerni Istent. Aki csak a szellemi csipegetés, ide-oda kapkodás ma jól ismert mesterségét űzi, nem fogja a valóságos és élő Istent megtalálni. Őt csak szomjazva lehet megérteni.
Sok bűne van a mai kornak, de talán a szellemi szomjúság mesterséges kioltása a legnagyobb. Gyerekeink most kamaszok, és annál csodálatosabb dolog nincsen, mint amikor kérdeznek, érdeklődnek, és mesélnek azokról a tudományos felfedezésekről, amiket itt-ott hallottak. Szomjazzák a tudást. Nagyon remélem, hogy nem törik le különféle pontrendszerek, és kreditek gyűjtögetései majd ezt a szomjat.
Böjt van, ezért érdemes feltenni magunknak a kérdést: Merünk-e szomjazni, és ha igen, mire szomjazik a lelkünk? "Szomjazom utánad Uram, nem látom akaratodat. Kereslek. Kérlek, mutasd meg magad, megvárom, amíg a világosság megjelenik számomra is. Szeretnék nem arra nézni, amit csupán a felszínes szemvillanás érzékelhet, hanem mélyebbre, a Te hatalmadra. Ezt a látást add meg nekem!" Ámen.