2010-03-10

Áldás békesség, szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnest, az adás szerkesztőjét hallják.

Igyekszem magam általában távol tartani a sajtó szenzációéhes megközelítéseitől, és általában a jót szemezgetem ki a mai életből. Most azonban mégis egy bírósági ügyről lesz szó. Engem személy szerint azért érint ez a kérdés, mert támogattunk a Nagycsaládosok Egyesületén keresztül egy családot, ahol az apukát bebörtönözték. Családon belüli erőszak volt a vád. Úgy vitték el, hogy a kabátját sem engedték felvenni. Ha mi nem küldünk neki ruhát és pénzt, nem mehet ki sétálni, és nem tud egy ügyvédnek levelet írni. Küldtünk neki kávét, kiöntötték, mert csupán egy bizonyos közkedvelt márkájú kávét fogadnak el a börtönben. Ezzel a valósággal, hála Istennek azelőtt nem találkoztam, de nagyon megdöbbentett. Úgy ül december óta bent, hogy gyakorlatilag semmi nem történt az ügyében, és a feleség bejelentése elegendő volt. Távol álljon tőlem, hogy védjem az erőszakot, de a józan meggondolás mégiscsak megkérdezi bennem: ez lenne a megoldás? Vajon a családon belüli erőszakot képes az ügyészség megoldani? Nem inkább menekülőházak kellenének, ahova valóban elmehet az, aki veszélyeztetve van? Jó megoldás a család védelmében az, ha a feljelenthetőség lehetőségét erősítjük, és nem a széles szociális hálót? Félelmes volt ezt az ügyet közelről átélni.
Nemrég egy református lelkésszel kapcsolatban is hírt adtak hasonló történetről. Felesége egy éves gyermekükkel kapcsolatban pedofília gyanújával feljelentette. Időközben rettenetes tévedések kerültek napvilágra. Gál Péter az illető lelkész ügyvédje beszél.

Gál Péter: Tudni kell, hogy az az ember borzalmasan sokat szenvedett a börtönben.

Fekete Ágnes: Miért?

Gál Péter: Mert megkínozták, megverték, megalázták.

Fekete Ágnes: Ez a börtönben elkerülhetetlen?

Gál Péter: Elkerülhető lenne, ha Magyarország olyan állam lenne, mint sok másik,, ahol az ilyen típusú elkövetőket elkülönítik azért, hogy ez ne fordulhasson elő. Semmi más nem tartotta a lelket ebben az emberben másfél éven át, mint az istenhit. Számomra döbbenetes volt ezt megtapasztalni. Azt hiszem, ha én kerülnék ehhez hasonló helyzetbe, elfordulnék Istentől. Azt kérdezném: hol vagy ilyenkor? Benne pedig napról napra erősödött a bizalom, a hit, pedig az elején igencsak reménytelennek tűnt az ügye. Azóta már sok minden történt. Az a szakértő, aki a legrosszabb szakvéleményt adta, magába szállt, és elismerte, hogy a szakvéleménye nem vehető figyelembe a vizsgálat során.

Fekete Ágnes: Hogyan létezik az, hogy egy szakértő leír valamit, ami nem valós, utána pedig még be is vallja?

Gál Péter: Számomra az a kérdés inkább, hogyan lehetséges, hogy még mindig szakértő.

Fekete Ágnes: El tudja mondani, hogy pontosan mi történt?

Gál Péter: Több szakértőt is bevontak az ügybe, és megoszlott a véleményük abban a kérdésben, hogy megtörtént-e a gyermek bántalmazása vagy sem. Közben kiderült, hogy a szakértők egy része nem kompetens a témában. Az egyikük, aki a gyermeket megvizsgálta, közlekedés-pszichológus. Egy másik szakértő munkalélektan-pszichológiával foglalkozik. Egészen döbbenetes részletek derültek ki.

Fekete Ágnes: A bíróság miért rendelt ki olyan szakértőt, aki nem kompetens?

Gál Péter: Nem én vagyok hivatott erre válaszolni. Arról beszélhetnénk inkább, hogy az igazságszolgáltatás mennyire tragikus helyzetben van ma Magyarországon. Megtörténhet az, hogy valaki öt perc alatt börtönbe kerül, és hosszú idő telik el anélkül, hogy bárki is megvizsgálná, hogy mi történt. Az én védencem ügye azért is különleges, mert egy lelkészről van szó. Számos történelmi elődje van, akiket szintén meghurcoltak, gályarabságra vittek. Aljas, mocskos cikkek jelentek meg róla, amikor letartóztatták. Hazugságokat írtak róla, és nem olyan értelemben, hogy azóta kiderült, hogy nem volt igazság, hanem már akkor, amikor leírták róla azokat a dolgokat, semmilyen alapjuk nem volt, nem is képezték az eljárás és az addigi vizsgálat anyagát.

Fekete Ágnes: Én is olvastam egy-két cikket az esetről, és mindegyik nagyon hatásvadász volt. "A bíró megrettent arccal fogta meg az ítéletet…"

Gál Péter: Nevetségesek ezek a cikkek. A felhajtás azért is volt ekkora, mert egy lelkészről van szó, pedig ő csak egy ember. Szerintem, nem kellett volna kihangsúlyozni, hogy egy református lelkészről van szó, mert ennek az ügy szempontjából nincs jelentősége. Amikor kiderült, hogy egy olyan szakvélemény miatt ítélték hat év szabadságvesztésre, ami finom szólva is tévedés volt, senki nem kért elnézést tőle a rágalmakért, amelyeket egészen végig róla terjesztettek. Pedig már közben is készült olyan szakvélemény, amely kimondta, hogy nem történt meg a pedofília. A hamis szakvéleményt olvasni annyira szörnyű volt, hátborzongató, hogy meg is értem a bírót, aki az alapján azonnal kivágta a hat évet. Borzalmas dolgokat írt le a szakvéleményében, és ráadásul kiderült róla, hogy az eljárás alatt megkereste a gyermek édesanyját, és felvilágosította arról, mit kell mondania, ha azt akarja, hogy a férje börtönbe kerüljön.

Fekete Ágnes: Milyen szakértő az ilyen?

Gál Péter: A kérdés, hogy milyen ember az ilyen. Milyen ország az, amelyben ezek után még szakértőként dolgozhat? Nem azt mondom, hogy rúgják ki, de szerintem jogos lenne, ha felfüggesztenék, amíg ezt az ügyet kivizsgálják.

Fekete Ágnes: Azt mondta, hogy a magyar igazságügy rettenetes állapotban van. Mi ennek az oka?

Gál Péter: Egy bírónak átlagosan 240 ügye van egyszerre. Megkérdeztem néhány bírót már, hogy ilyen körülmények között lehet-e tisztességesen bíráskodni. Mindenki azt felelte, hogy nem. És ezt ki kellene már mondani. Ha egy bírónak 240 ügye van, akkor nem tudja tisztességesen ellátni a feladatát. Nincs ideje. Ráadásul társadalmi megbecsültsége sincs: olyan események fordulnak elő a tárgyalótermekben, amelyek egészen egyszerűen megengedhetetlenek, mert nem tisztelik az emberek az igazságszolgáltatást, csak a pénzt tisztelik.
Azt sem értem, hogy miért a bíróság nyomoz egy ilyen ügyben, miért nem a nyomozóhatóság, a rendőrség, hiszen az ő feladatuk? Pedig már évek óta mást sem teszünk, csak nyomozunk öt évvel ezelőtti esetek körülményeinek tisztázása végett. Több mint harminc éve vagyok ügyvéd. Sokáig, ha megláttam egy szakvéleményt, eszembe sem jutott megkérdőjelezni az igazságtartalmát. Volt olyan, hogy nem tetszett, olyankor kértem egy másik szakértőtől is szakvéleményt, de az semmi esetre sem merült fel bennem, hogy a szakértő nem ért ahhoz, amit elvállalt. Az meg pláne nem, hogy nem mond igazat. Ebben az ügyben tanultam meg, hogy először azt kell megnézni, hogy ki a szakértő.

Fekete Ágnes: A legfőbb célként ma az lebeg az igazságszolgáltatásban részt vevő emberek előtt, hogy a bűnözők börtönbe jussanak?

Gál Péter: Igen. Közben pedig azt sem tudják az emberek, hogy mi történnek a börtönökben. Elképzelhetetlen. Más országban ez az ügy minden újság címlapján kapna helyet. Azt mondhatja egy szakértő, hogy tévedett, hiszen ő is ember, nem tévedhetetlen, bár tévedése eléggé tragikus. De az rendkívül etikátlan, hogy arra bátorít, és abban segít valakit, hogy esetleg az igazság ellenére is működjön közre valakinek az elítélésében. Ráadásul mindenféle visszhang nélkül ússza meg a dolgot. Ezt nem lenne szabad megengedni. Persze, ha nem egy református lelkészről lenne szó, hanem egy szappanopera főszereplőjéről, akkor minden újságban benne lenne az ügy.

Fekete Ágnes: Az a tendencia nem csak Magyarországon, hanem más országokban is megfigyelhető, hogy néhányan a nők közül ezzel a módszerrel rakják ki férjüket a családból, az otthonukból.

Gál Péter: Én elég sok pedofíl-üggyel foglalkoztam már, olyanokkal is, amelyekben megalapozott volt a vád. Az esetek zömében a vád megalapozatlan volt. Tíz esetből ötben, hatban nem valósul meg a tényállás, hanem arról van szó, hogy van egy sértett nő, egy rossz válóper, egy rossz házasság, valaki valamiért bosszút akar állni. A pedofilia azért célszerű, mert erre azonnal ugrik a társadalom. Nagyon nehéz bizonyítani, hogy nem csináltam semmit, még ha ártatlan is vagyok. A nemet nem lehet bebizonyítani. A társadalomban az uralkodik, hogy a pedofilokat félre kell állítani, el kell ítélni, holott a pedofilia egy betegség, nem lenne szabad börtönnel büntetni. Azzal egyet értek, hogy el kell különíteni az elkövetőket, de a börtön rosszabbá teszi. Ha valakiben ezek a hajlamok működnek, akkor a börtönben ezek fel fognak erősödni.

Az ügyfelem esetében adott volt egy domináns nagymama, aki gyűlöli a vejét, egy válóper, a feleség és az édesanyja el akarják szakítani a gyereket az apjától, különböző módszerekkel próbálkoznak, amelyekkel nem érnek célba, és akkor előkerül a pedofilia. Sikert értek el, mert már öt éve nem látta a gyermeket.

Fekete Ágnes: Miért ugranak az emberek ennyire, ha felmerül a pedofilia gyanúja?

Gál Péter: Mert a gyermek védtelen.
Az újságban az jelenik meg, aminek hírértéke van. Ma az ilyen eseményeknek van hírértéke. Annak, hogy egy lelkész igaztalanul szenved egy börtönben és imádkozik, nincs hírértéke. Ha agyonverték volna a börtönben, akkor talán írtak volna róla.

Fekete Ágnes: Németországban sokat írnak ilyen esetekről, főleg katolikus papok kapcsán.

Gál Péter: Biztosan van a lelkészek, papok között pedofil, mint ahogyan az orvosok, az utcaseprők között is. A pedofilia betegség.
Egy másik tanulsága az esetnek, hogy lehet szabadlábon maradni, ha milliókat sikkaszt az ember, ugyanakkor egy sima bejelentés alapján hosszú időre börtönbe kerülni.

Fekete Ágnes: Ön szerint tehát nincsenek ma többen a pedofílok?

Gál Péter: Miért lennének többen? Régen is voltak ennek betegei, mindenféle társadalmi osztályból és foglalkozásból. De sokkal nagyobb a hírértéke, ha egy lelkésszel kapcsolatban vetődik fel, mint például egy mérnökkel kapcsolatban. A védencem folyamatosan szervezett nyári táborokat a gyermekeknek, nap mint nap foglalkozott gyermekekkel, és soha senkiben nem vetődött fel a pedofília gyanúja. A szülők szerkesztettek is az ügy elején egy beadványt, amelyben nyilatkoztak is arról, hogy gyermekeiket soha semmilyen bántódás nem érte a lelkész részéről. Senkit nem érdekelt ez a beadvány.

Fekete Ágnes: A bíróság egészen egyszerűen figyelmen kívül hagyta ezt a beadványt? Ebben az a tragikus, hogy hiába bizonyítja be valaki, hogy nem pedofíl, ő már mindig a "nem pedofíl" marad.

Gál Péter: Így van, pedig tényleg semmilyen bizonyíték nem szólt ellene. Ha ez egy jogállam, akkor ezt az ügyet meg kell szüntetni. A diktatúra idején ez másként volt: inkább szenvedjen kilenc ártatlan, minthogy belássák, rosszul jártak el. Persze az inkvizíció korában is így volt: inkább kilenc ártatlan szenvedjen, mint hogy egy bűnös meneküljön. Ennek fordítva kellene lennie.

Fekete Ágnes: Azt gondolnánk, hogy a jognak és az egyháznak nem sok köze van egymáshoz. Nemrég egy konferenciát tartottak az Eötvös Lóránt Tudományegyetem jogi karán "Egyház és állam" címmel. Egyik előadó dr. Gellér Balázs docens éppen arról beszélt, hol kimutatható a keresztyén üzenet a büntetőjog szabályozásában még ma is.

Gellér Balázs: A demokratikus társadalomnak is az egyik alapfeltétele, hogy az adott esetben kisebbségbe kerülő vallási elképzeléseket is védje. A többségi akarat nem moshat el mindent. Vannak olyan alapvető normák, amelyek az emberiség történelmében megkérdőjelezhetetlen szerepet játszottak. A társadalom, a közösségek együttélése szempontjából elengedhetetlen, hogy ezeket védjük. Az, hogy egy társadalom mennyire véd vallási elképzeléseket érdekes lehet egy olyan állam esetében, mint például az Egyesült Királyság, ahol az anglicizmus államvallás. Az angol királynő egy személyben az Anglikán Egyház feje, ugyanakkor a skót kálvinista egyház tagja. Ebből kifolyólag az angol-walesi jogrendszer védi az anglikán egyház alaptéziseit, a common law ismeri a blaszfémiát, az istenkáromlás bűncselekményét. Ez a mai napig élő jog. 1991-ben el kellett döntenie egy angol bíróságnak, hogy egy regény, amely a Sátáni versek címet viseli istenkáromló-e. Az angol bíróság úgy döntött, hogy istenkáromlás címén az iszlám elveit nem védi. Ha úgy tetszik, vallási diszkrimináció valósult meg az angol társadalomban. De azt mindenképpen kimondhatjuk, hogy a büntetőjog védi a keresztyén vallás bizonyos tételeit szemben más vallásokkal. Érdemes megemlíteni, hogy Ausztriában jelenleg is bűncselekmény a házasságtörés, igaz hosszú ideje nem vonnak felelősségre ezért senkit. Elhaló szokásjoggá, kiüresedett tényállássá vált. A büntetőjog mindenképpen egy erkölcsi magra épül, és ha tetszik, ha nem, ez a mag Európában a keresztyén tanokból származtatható. Persze a büntetőjog az idővel sokat változott, de a mag állandó.

Fekete Ágnes: Tudna esetleg egy példát mondani a büntetőjogból, ami egyértelműen keresztyén erkölcsi alapon nyugszik?

Gellér Balázs: Az öngyilkosságban közreműködés felbujtóként vagy segítséget nyújtóként büntetendő cselekmény ma Magyarországon. Ez egy keresztyén eredetű szabályozás, nem található meg minden ország büntetőtörvénykönyvében. A segítségnyújtás elmulasztása például az irgalmas samaritánus gondolatiságára vezethető vissza: mindenkinek mindenkor a tőle elvárható segítséget kell nyújtani annak a személynek, akinek élete és testi épsége közvetlen veszélyben van. Az általános segítségnyújtási kötelezettség a jogrendszerek többségében nem ismert. Az egyik legnagyobb magyar büntetőjogászként ismert Angyal Pál sorolja fel a vallási bűncselekményeknek tekinthető bűncselekményeket. A 12 tényállást tartalmazó felsorolásban megtalálható az uzsora-bűncselekmény is, amit tavaly, 2009. március 1-jétől ismer megint a büntetőjogunk. Egy másik kérdés, hogy felelőségre vonható-e az az egyszerű katona, aki arra kap parancsot, hogy civileket lelőjön. A tanácsköztársaság után, a vörös terrorral kapcsolatban a kúria többször is vizsgálta ezt a kérdést, és arra a következtetésre jutott, hogy senki nem kényszeríthető arra, hogy mártíromságot vállaljon. Bár erkölcsileg elvárható lenne, hogy saját életét feláldozza ártatlan emberek életéért, de a jog senkitől sem várja el ezt. Ennek alapján sok katonát felmentettek.

Ha visszatérünk az angol-walesi joghoz, megismerkedhetünk egy olyan példával, ami hasonló kérdést vet fel. Egy bajba jutott hajó matrózai éhségükön uralkodni nem bírva, megették a hajósinast. Végszükségi cselekedetnek tekinthető-e cselekedetük vagy gyilkosságnak? A Lordok Háza arra a véleményre jutott, hogy még a saját élet fenntartása érdekében sem lehet ártatlan életet kiontani. Ez kifejezetten egy mártíromság jogi elvárása lenne.

Fekete Ágnes: Lehetséges, hogy ez Angliában a protestantizmus hatására alakult így?

Gellér Balázs: Ez egy feltételezés, de én is ezt hiszem. Az angol jogban a jogtárgy nem a társadalmi közjó. Az egész büntetőjog alapja az egyéni cselekvési szabadság. Magyarországon a társadalomra veszélyesség az alapja a büntetőjognak.

Fekete Ágnes: Az említett konferencia másik előadója a Károli Gáspár Református Egyetem jogi karának docense, dr. Anatalóczy Péter. Ő az egyházalapítás jogáról beszélt

Antalóczy Péter: Az állam és egyház szétválasztásának kérdéséből kell kiindulnunk. Az állam a semlegesség talaján állva nem helyezhet előnyösebb helyzetbe egyetlen egyházat sem. Felvetődik a kérdés, hogy egy új, bejegyzés alatt álló egyház esetében miféle magatartást tanúsítson az állam. Melyek legyenek azok a kritériumok, amelyek alapján nyilvántartásba vesznek egy egyházat? A magyar gyakorlat 100 természetes személy csatlakozását kívánja meg, illetve egy alapszabályzatot, amelynek tartalmát igazából senki nem vizsgálja. Az elengedhetetlen, hogy legyen egy képviselő és ügyintéző testülete.

Fekete Ágnes: Tehát az, hogy a hittel legyen összefüggésben, nem feltétel?

Antalóczy Péter: Így van, akármennyire is furcsa. Pontosan ez adott alkalmat a visszaéléseknek. Több olyan társaság is egyházként való bejegyzését kérelmezte, amely az egyházi státuszt a gazdasági visszaélések álcázására kívánták felhasználni.

Fekete Ágnes: Mi a megoldás?

Antalóczy Péter: Én nem gondolom, hogy a vallásszabadság vagy a semlegesség csorbulását jelentené, ha az állam megvizsgálná azokat a hitelvi koncepciókat, amelyeket a bejegyzéskor be kell terjeszteni. Fel lehetne állítani egy szakemberekből álló véleményező testületet, amely az adott hitelveket megvizsgálná abból a szempontból, hogy vallásnak minősül-e a koncepció, és alkotmányjogi értékekkel nem ellentétesek-e. A szocialista rendszer kontrolljából kiindulva az egyházak sem kívánják ezt a kontrollt.

Fekete Ágnes: Vannak olyan országok, ahol szigorúbbak az egyházalapítás feltételei?

Antalóczy Péter: Ausztriában a népesség 2 ezreléke a létszámhatár, és 20 éves működést is feltételül kötnek ki, amelyből tíz évet bejegyzett felekezeti közösségként kellett eltölteni. Megfelelő anyagi forrásokkal rendelkezzen, az államhoz és a társadalomhoz való pozitív hozzáállás, és kapcsolat a többi egyházhoz.

Fekete Ágnes: Sokszor azért kerülünk megoldhatatlan vagy szövevényes jogi problémába, mert nem tudjuk, mi a jogrendszer alapja. A jog mindig erkölcsi szabályokra épít, és a legújabb korban ez a talaj kicsúszott a jogalkotás alól, íratlan szabályok sem működnek és ebből következően a jog sem. Jól látom ezt?

Antalóczy Péter: Azt hiszem, igen. A 21. században az erkölcsi, etikai értékek fellazultak, és sok esetben úgy tűnik, a jogrend is ehhez a helyzethez igazodott. Fontos, hogy a törvényalkotó mit tart értéknek. Az a baj, ha felvetődik egy kérdés, rögtön politikai témává válik. A törvényalkotás kérdése azon múlik, hogy a kormányzó párt át tudja-e verni az Országgyűlésen a törvényjavaslatot vagy sem. Általában sikerülni szokott. Innentől kezdve valóban megrendülnek bizonyos alapok. Minden kérdést lehet így is nézni és úgy is. Különböző álláspontok ütköznek, és mindenkinek van egy kis igazsága. Elég nehéz objektív kapaszkodópontokat találni, pedig vannak ilyenek. Politikai játékká válik, hogy ki hogyan vélekedik egy kérdéssel kapcsolatban, a jogalkotók elkészítik a koncepciót, ami jó vagy nem jó, teljesen mindegy, mert innentől kezdve már csak a parlamenti képviselőktől függ, hogy megszavazzák-e vagy sem. Ugyanez folytatódik a jogalkalmazásban is: úgy folytatnak le tárgyalásokat, hogy nem készül jegyzőkönyv, vagy éppen hamis szakértői véleményeket fogadnak el. Ha öt év alatt nem lehet lezárni egy vagyonmegosztási pert, akkor el lehet gondolkodni az okokon.

Fekete Ágnes: Tehát egy bírónak elméletileg ezt el kell tudnia intézni rövidebb idő alatt?

Antalóczy Péter: Igen.

Fekete Ágnes: A minap mesélte valaki, hogy a televízióban látott egy főzőműsort, amelynek a vendégei börtönviselt sztárok voltak. Azon viccelődtek a műsorban, hogy milyen volt a börtönben, és persze örültek, hogy már nincsenek ott. A társadalom ezek szerint már nem bünteti ezeket az embereket. Normális esetben, ha valaki csal, hazudik, lop, azt a társadalom kiveti. De ma nem ez folyik.

Antalóczy Péter: Valaki minél inkább elferdült bizonyos vonatkozásban, az szenzációnak számít. Nyilvánvalóan így lehet jól eladni a történetet, holott pontosan a lényeget veszítjük el. Szerintem, egy tabula rasa-t kellene teremteni, és megvizsgálni azokat az értékeket, amelyek mindenki számára elfogadhatóak és támogathatóak. Erre a javaslatra a liberálisok általában azzal reagálnak, hogy diktatórikus a javaslat, mert meg akarjuk mondani a másiknak, hogy mi a jó. Sajnos ezek a viták már jól ismertek a politika színteréről.

Fekete Ágnes: Hallgassák meg híreinket!

A Református Fiatalok Szövetsége bimbóvasárnapi konferenciát szervez, melynek központi témája az igaz szeretet. A konferencia, amely március 21-én, reggel fél 9-kor kezdődik Budapesten lesz, a Református Missziói Központban. Színes programokkal várják a fiatalokat, amelyekről a refisz.hu oldalon kaphatnak részletes tájékoztatást.

Éves közgyűlését tartja a Magyar Református Presbiteri Szövetség március 13-án, 10 órai kezdettel Budapesten, a Ráday u. 28. szám alatt.

A nemzetért való közös könyörgésre és gondolkodásra hív a Budai Református Egyházközség. Március 14-én egész napos imalánc indul reggel 8 órától a Szilágyi Dezső tér 3. szám alatt, a könyvtárszobában.

A nemzetért imádkoznak március 12-én, 18 órai kezdettel a kisvárdai Tátra úti református gyülekezetben is. Mindenkit szeretettel várnak.

Fekete Ágnes:Hallgassuk meg Isten Igéjét a Zsoltárok könyve 10. fejezetéből!

Kelj fel Úristen, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről! Miért szidja Istent a gonosz? Az árvának is te vagy segedelme. Törd össze a gonosznak karját! (Zsolt. 10:12)

Az ember óhatatlanul elgondolkodik, mik azok a biztos kapaszkodók, amik miatt feltétlen hiszi, hogy Isten létezik. A középkorban ez a gondolat vezetett el az Isten-bizonyítékokig. Akkor az élet maga, a lét volt a kérdés, ezért a válasz így hangzott: kell legyen egy első mozgató, kell lennie minden lét forrásának, és így tovább. A mai korban talán úgy fogalmazhatjuk ezt meg, az emberi igazságérzet az, ami teljes mértékben feltételezi azt a valakit, aki igazságszomjunk mögött áll.
Kányádi Sándor sorai jutnak az eszembe:

Megítélsz-e majd Istenem
Kételkedőn is arra vágyom
Hogy valaki ne földi szem
Elébe kelljen egyszer állnom
Ne ügynökök ne vámosok
Mondják persona non vagy grata
S vannak miket nem bízhatok
Se testvérre se jóbarátra.

Belepusztulunk abba, ha a Földön igazságot akarunk tenni. Rémes kényuralmak jelennek meg szemünk előtt, amikor egy-egy csoport a maga igazságát – amiben nyilván volt valóságos tartalom- igyekezett kiélni. A Biblia ismeri az igazságtalanság iránt érzett fájdalmat, szánkba adja a szót: Kelj fel Úr Isten, és ne feledkezzél meg rólunk!

Ma Magyarországon különösen erős azoknak a hangja, akik azt mondják, amit sokan hallani szeretnének, hogy majd mi megbüntetjük, majd rendet teszünk. Persze mindenki tudja, hogy ez nem igaz, hiszen annyira bebetonozódott azoknak a gazdasági helyzete, akik korruptak, hogy erővel nem lehet őket félretenni. Mégis olyan jó hallani az igazságtételre vágyó hangot.

A Szentírás óva int bennünket attól, hogy ösztönös igazságszolgáltató vágyunknak engedjünk. Ez mindenkor pusztuláshoz vezet. Az igazság alapvetően nem földi fogalom. Az igazság ott kezdődik, ahol az emberek önmagukat meg tudják zabolázni, akár a bosszúvágyukat is.

Sokszor éppen azok mondják – igazságot kell tenni, akik maguk egy hajuk szálának meggörbüléséért sem vállalnak áldozatot. Ha ki kell mondani valamit, és azért – ne adj Isten – ütés jár, akkor mindjárt nem akarnak semmit. Az igazság alapvetően és lényegileg égi adomány. Az tehet igazságot, aki ezt az Égből várja. Bárcsak a bírák is Istentől kérnék az igazságos ítélet kegyelmét, hiszen nem tudnak sem ők, sem mi eligazodni az emberi szövevények útvesztőjében. Bárcsak először magunkat kérdeznénk meg, mennyire drága nekünk az igazság, mit áldoznánk érte. Bárcsak először mindenki a maga szívébe tekintene bele, és ügynökök és vámosok helyett az élő Isten mérlegére tenné életét.

Ma nagyon elharapózott a következmények nélküli olcsó, hőbörgő igazságkeresés. Keressük az igazságot, nosza rajta, de annak minden velejárójával együtt! Kapcsoljuk ki a televíziót, amikor az nyilvánvaló erkölcstelenséget hirdet! Legalább ennyit tegyünk meg! Írjunk, ne hagyjuk szó nélkül. De erre nem sokan vállalkoznak. Egyszerűbb és kényelmesebb a dühöngés magunkban. Magam nevében is szólok. Ha ez nem megy, legalább imádkozzunk! Legalább az Istenhez vigyük el fohászunkat, legalább várjuk azt a valódi ítéletet, és higgyük el, hogy meg is lesz, amikor nem földi ítélőszék mondja ki valakire: könnyű vagy, elvisz a szél.

Ha ezt a fölfelé tekintést megtettük, akkor igenis van helye annak, hogy azt is kimondjuk, bizonyos cselekedetek feltétlen büntetést érdemelnek. A mesék üzenete is az, hogy az önmagán uralkodni képes kicsi királyfi győzi le a sárkányt, és nem elsősorban azért, mert ő a legügyesebb, a legerősebb, hanem mert jó a szíve.
Adja meg a Mindenható, hogy ezen a szabad úton járjunk, és a zsoltárossal mondjuk: Kelj fel Úristen, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről! Törd össze a gonosznak karját! Ámen