2002-11-27

Fekete Ágnes: Áldás, békesség! Szeretettel köszöntöm a hallgatókat, Fekete Ágnest, a műsor szerkesztőjét hallják. Az elkövetkező vasárnap már a karácsonyváró négyhetes ünnep Advent része. Még nincs is Ádvent, a kereskedők már csatarendbe álltak az ünnep fogadására. Mai műsorunkban az igazi várakozásról hallhatják meg Cseri Kálmán prédikációját. Előtte egy kiállításra látogatunk el, ahol tanácsokat kapunk arra nézve is, hogyan segíthetünk gyermekeinknek az ünnepvárásban. Giovanini Kornél bábjairól lesz szó, melyek megtekinthetők most a Fővárosi Bábszínházban. Elmondja majd, hogy nem az ajándékvásárlással, hanem a bábozással, a közös játékkal, egymásra figyeléssel jó ünnepelni.

Giovanini Kornél vagyok. Giovanini Regina vagyok, Kornél segítője sok mindenben.

Giovanini Kornél: Lehetőséget kaptam arra, hogy a Koós Iván Galériában, ami a Bábszínház előterét jelenti, az általam készített bábokból kiállítást hozhassunk létre.

Fekete Ágnes: Elhangzott itt a gyerekekkel való beszélgetésben, hogy nem volt több pénzünk, ezért fát gyűjtöttünk. Hogyan volt ez?

Giovanini Regina: A tervezőintézetek szétestek, ott, ahol én dolgoztam, pl. az én munkahelyem is 1992-ben megszűnt. Találtam otthon egy varrógépet és az még nagyobb meglepetés volt, hogy tudtam is varrni a varrógépen. Akkor, ahogy elkészült egy-egy darabhoz az összes bábu, akkor nekiültem és megpróbáltam elkészíteni, ami tőlem tellett. Ilyen lettek. Mindig nagyon izgulok, amikor hivatásos, tanult bábvarrónők megnézik, de nem szégyenültem meg, mert most is volt, aki megdicsért.

Fekete Ágnes: És, a fejeket, a törzset, fát, azt ki készíti?

Giovanini Kornél: Én készítem, de még megelőzi ezt maga az ötlet és a téma. Most például a Jónás könyve előtt állunk. Először is azt kellett eldöntenünk, hogy kikkel képzeljük el, milyen színpadra állítási lehetőséggel, ehhez van-e anyagi keretünk vagy nincs? Nincs. Rögtön tisztáztuk. Ez volt a legkönnyebb része. Miután megállapodtunk a nincsben, azért nem adtuk fel, hanem összeszedtük az összes fellelhető fadarabot a Dunaparton és kiderült, hogy olyan fadarabok, amelyeknek felfelé áll az ágazatuk – olyanok, mint a kiabáló emberek. Pl. olyanok, mint a hal gyomrában lévő Jónás, aki az Úrhoz kiált, illetve talán a legfontosabb a felhőből kialakult Úr. Fekete Ágnes: Tehát egy szimbólum, egy fa, aki végül is Istent akarja jelképezni.

Giovanini Kornél: Igen. Aki a játék közben oldaltartásban megfelelő felhőnek tűnik, de ebből szólal meg. Itt most a kiállításon ez a pillanat van kimerevítve. A nagy hal, ott vannak a szemei, az uszonya, ebben vergődik Jónás. Háttérben Ninive királya és niniveiek. No, most különleges nehézség, az, hogy hogyan képzeljük el azt a bűnös Ninivét, mi mindennel. Itt egy arany ló táncával, amit körül ugrálnak, egy kicsit az aranyborjúra gondolva. Ez egy olyan játékos Istentisztelet volt, amiben szülők, gyerekek, mindenki részt vett. Felolvasás, részlet, énekeltük, újra kezdtük, tehát egy próba, aminek Jónás története az alapja.

Fekete Ágnes: A fadarabok nagyon szépen meg vannak munkálva.

Giovanini Kornél: Mindig csak talált fadarab után hajolunk le, szoktuk cipelni. Sokszor megszánnak, hogy adnak egy kis tüzelőt és nem nagyon értik, hogy ez nem egészen elsődlegesen melegedésre, hanem szellemi melegedésre szolgáló fadarab. Én ezt szorgalmasan lekaparom. Nem mindig örül a feleségem ennek, különösen, ha a lakás egy merő faforgács, de miután ezen túl vagyunk, akkor egy icipici színtelennel ezt lehúzom és ettől van ez a nagyon szép, feltűnő fehér.

Giovanini Regina: Akkor a picike kis anyagmaradékokat megnézzük, hogy melyik mire alkalmas. Az anyagokat sem mi vásároljuk, hanem egy részüket kapjuk egy kárpitos műhelyből, ahol a kis tíz-húszcentis darabkákat úgyis kidobnák, szívesen nekünk adják és elkészült a ruhák ezek után.

Fekete Ágnes: Volt olyan darab, amit kifejezetten egy református közösségnek készített.

Giovanini Kornél: A Buda halálát református konfirmandus fiataloknak játszottuk. Molnár Miklós nagytiszteletű úr vette a fáradságot, hogy eljöjjön a bemutatójára, ami a Szentendrei Művelődési Ház színpadán volt. Ez alkalmas arra, hogy a fiatal lélek végiggondoljon alapvető emberi, etikai, esztétikai, művészeti és lelki kérdéseket. Volt olyan, hogy több, mint háromszáz konfirmandus az Abonyi utcai Templomban ezt végig nézte és utána kis csoportokra szakadva – közösen megbeszélték – ugyanez a Buda halála szerepelt Pasaréten a Gyülekezetben Cseri nagytiszteletű úrnál.

Fekete Ágnes: Megnézhetjük?

Giovanini Kornél: Igen. Nos, itt állunk a Buda halála bábjai előtt. Egy kő a bábú feje, egy hengerre illeszkedik és ezt takarja egy színes bársony. A kavicsok önmagukért beszélnek. A százéves öreg Detre vagy a nagyon elegáns Attila, Etele. Ezt mind-mind a Dunaparton szedtük fel. Úgy gondolom, hogy ez a magyar irodalom legfontosabb elbeszélése és helye lenne gyülekezetekben, cserkészek előtt, akik szellemiekkel akarják kivédeni ezt a túlpörgő világot. Huszti- técsői gyermekek tanulták be ezt a Dobszai-féle Betlehemest Kisorosziban. A Bibliát, a néprajzot, a múltat és a jelent összefoglalja játékosan. Faágak a bábok, mégpedig áldást osztó az angyal és a kis Jézus, és lefelé fáradtabban állnak az embereknek a karjai. Nagyon szép volt. Úgy tudom, hogy játszották a Huszti Gyülekezetben is. Giovanini Regina: Máriánál igyekeztünk meghagyni azokat a színeket, amiket általában a képzőművészeti alkotásokon is láthatunk. Az angyalnak találtuk ezt a kis arany és fehér anyagot. József fáradt, munkás köpenyében a sivatag színét szerettem volna egy picikét visszahozni. Az urak pedig bársonyban és selyemben vannak, akik nem segítenek. A pásztorok pedig az ő kis egyszerű bárány bundájukban és vászon ingecskéjükben.

Giovanini Kornél: A Dobszai-féle feldolgozásban nem Heródes szerepel, illetve Heródes is, de előbb olyan főurak – mondjuk ki: mi vagyunk ott, akik éppen mulatoznak vagy éppen vendéget várnak – egyszóval, nem veszik tudomásul, hogy a párnak szüksége lenne hajlékra. Nem engedik be és ezek itt a főurak. Simeon áldása előtt állunk. Korongozott cserépfejek, boton tartva. A Budapest Bábszínházban is játszottak, éppen annak a Koós Ivánnak, a kérésére, akiről ezt a galériát elnevezték. Mária alakja ugyanúgy színekben, József az angyal, Simeon, aki azt kérte az Úrtól, hogy még láthassa a kisgyermeket és pásztorok, egyszerű emberek és a királyok, akik hódolnak az újszülött előtt.

Fekete Ágnes: Az egyik előadást egy bibliai igével kezdte.

Giovanini Kornél: A János 1,17. Csak ez tarthat meg bennünket törvény és igazság, megváltás, derű, szeretet. Mindennap van fontos Ige. Pál, a rómaiakhoz írott leveléből voltak fontos mondatok. Azoknak a szereplőknek, akik itt játszottak, mindegyiknek választottunk egy-egy mondatot és azt írtuk rá köszönet gyanánt a meghívóra. Az akkor volt fontos, mert a Debreceni Bábszínházat átadták. Ott van a Nagytemplom mellett. Én, illetve mi tettünk épp eleget, hogy ott mi díszvendégek legyünk és ezt arra használtam fel, hogy egy igét olvastam fel nekik. Most nagy örömömre, délvidéki fiatalokkal dolgozom együtt. Nevezetesen, Tótfalusi bábosokkal Mátyás mesét játszottak is és már megvan nyárra a tervünk: a János vitézt fogjuk betanulni és előadni.

Fekete Ágnes: Egy bábos fogja magát, kinyitja a Bibliát és ebben a világban a hitét tudja képviselni?

Giovanini Kornél: Örömmel mondom, hogy a Bábszínházban ezért engem senki nem bánt, vagy nem néz ferdeszemmel rám. Én úgy éreztem, hogy ezt nem lehet eltitkolni. Sokszor rendkívül nehéz, mert rögtön szembesítenek azzal, hogy: no, neked meg kell bocsátani. Igen, meg kell bocsátani, néha hajmeresztő esetekben is. Akkor igenis azt kell mondani, hogy tévedtem, vagy örülök, hogy te is tudod, hogy hogyan kéne egy keresztyénnek viselkednie. Nem mindig tudom én sem betartani azt, hogy tartsd oda a másik orcádat. Nem. Sokszor nem, viszont hála a jó Istennek úgy érzem, hogy azt a művészeti gondolatot, hogy a történetet meg kell őrizni, tisztán kell játszani, beszélni, a gyerekeknek fontos az alapmese. Vass Albert-i alapon végiggondolt magyar mese, ezt hál’Istennek itt is méltányolják. Azért lehet itt kiállításom.

Fekete Ágnes: Hogy látja, hogyan alakul a gyerekeknek a kulturális beágyazottsága ma?

Giovanini Kornél: A legnagyobb baj a felnőttekkel van, mert nem adnak a gyereknek, a legfontosabbat nem adják, az idejüket. Minden kutyafülit megvesznek, műanyag, zenél, masni van fajta, csilingel, jön-megy, búg, digitális. Most a 4. számú unokával vasárnap utoljára azt játszottuk, hogy három széket hogy lehet úgy elhelyezni és mi minden lehet az a három szék? Semmi nem kellett hozzá, csak az a három szék, plusz a mi időnk. No, most ezt nem adja a világ. Állandóan rohan, állandóan gondban van, állandóan valami anyagiakkal próbálja megváltani azt az időben, csak az időben megszülethető lelki alapállást. Imához idő kell. Nem lehet túl lenni rajta, mert akkor nem történt meg. No, most, ha ezt meg akarjuk spórolni, akkor hiába a világ legjobb játéka. Már annyi lehet, hogy a gyerek nem fér be a szobába, akkor is unatkozni fog a gyerek, akkor sem fog valódi kapcsolatot találni. Én azt mondom, mint bábos, hogy ha észrevetetjük a gyerekkel, hogy egy fának az ívében micsoda szépség v! an, mennyire emberábrázoló lehet egy darab fa vagy egy darab kő, akkor valódi alkotó játékot adunk a kezébe. Kétféle játék van: a birtokolt játék, (még ilyen meg olyan felöltöztethető nem tudom mim is van), illetve van az alkotó játék, amikor képes két szalmacsutkából a világ legegyszerűbb, tehát bárhol található tárgyából szituációkat, helyzeteket létrehozni, de ehhez az is kell, hogy merjünk a gyereknek közönsége lenni. Tehát leülünk és nézzük, hogy ő mit hoz ebből ki. Szeretné megmutatni, amikor hív, oda kell menni, oda kell nézni és akkor jó játék születik, de úgy, hogy csak öntjük rá, megvesszük tízezrekért a valamit, a műanyagot, ez csőd, ez zsákutca.

(Ha valaki bábozásra hívná gyülekezetébe, iskolájába…. Giovanini Kornél elérhetősége: 06.1.3404987)

Cseri Kálmán: Máté írása szerinti Evangéliom 24. részében így szól Isten igéje:

"Mikor pedig az Olajfák hegyén ült Jézus, hozzámentek a tanítványok magukban és ezt kérdezték: Mondd meg nekünk, mikor lesznek meg ezek? és milyen jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének? Jézus felelvén ezt mondta nekik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket, Mert sokan jönnek majd az én nevemben, akik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek. Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről; meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De ez még nem a vég. Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lesznek éhínségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé. Mind ez pedig a sok nyomorúságnak a kezdete. Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért. És akkor sokan megbotránkoznak és elárulják egymást és gyűlölik egymást. És sok hamis próféta támad, akik sokakat elhitetnek. És mivel a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. De aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül."

Egy fiatal édesapa mondta el egyszer, hogy az egyik fia életében volt egy olyan időszak, amikor különösen szoros, meleg, lelki kapcsolatban voltak ők ketten egymással. Akkor kérte tőle ez a kisfiú, hogy ha este hazajön, mindig nézzen be hozzá. Ezt azért kellett kérnie, mert a foglalkozása miatt néha későn került haza vagy úgy a fektetés körül, a fektetés után, tehát nem volt természetes, hogy ő este otthon van. Ez így is történt. Az egyik napon azonban különösen későn tudott csak hazajönni, amit előre meg is mondott a családnak. A felesége lefektette a gyerekeket, megmondta nekik, hogy ma nagyon későn jön édesapa, aludjatok el nyugodtan. Azután nagyon későn megérkezett az édesapa és az első útja a gyerekszobába vezetett. A felesége mondta, hogy hagyd őket, úgy is alszanak, mondtam, hogy ma nagyon későn jössz. "De megígértem neki." Csendben benyitott a szobába és mit látott? A négyéves fia a kis rácsos gyermekágy sarkában ült és aludt. Két karjával kitámasztotta magát két old! alról, mint aki virrasztani akar, de közben elnyomta az álom és félrebillent a kis feje. Amikor föléje hajolt, egy pillanatra felébredt, elmosolyodott és csak ennyit mondott: hazajöttél! Azután eldőlt, mint egy zsák és reggelig nyugodtan pihent. Szabad-e ezt a kisgyereket most a Krisztust váró, hívő ember példájaként fölmutatni előttetek? Aki ennyire bízik abban, aki megígérte, ki ennyire szereti azt, akit vár és ennyire várja, akit szeret. Aki egészen bizonyos abban, hogy haza fog jönni és ha hazajön benéz rá és kitámasztja magát kétfelől, mert virrasztani akar. Azután, lehet, hogy mégis elnyomja az álom. A hívők is elfáradhatnak néha a Krisztus-várásban, de várjuk-e így, ezzel az eltökélt, elszánt bizalommal a mi Urunkat? Hozunk-e áldozatot azért, hogy majd, ha jön, kéznél legyünk. Szeretjük-e mi Jézust ennyire? Az a panaszom ellened – mondja Jézus -, hogy az első szeretetedet elhagytad. Térj meg azért és az előző cselekedeteket cselekedd. Még visszatérhetünk hozzá. Még megtanulhatjuk őt teljes szívünkből, teljes lelkünkből, teljes erőnkből és elménkből szeretni őt. Akit nagyon szeretünk, azt szoktuk várni és akit nagyon várunk, azt egészen bizonyos, hogy szeretjük. A Biblia azt a képet, hasonlatot használja a leg! gyakrabban erre, ahogyan egy szerelmes, hűséges menyasszony várja vissza a hosszabb időre eltávozott vőlegényét. S, lehet, hogy a család türelme már elfogyott és sokan merő jóakaratból is telebeszélik a fejét mindenfélével. Megrendítik a vőlegényébe vetett bizalmát. Aggodalmaskodást támasztanak a szívében. "Nem is jön ő már vissza. Aki ennyi ideig nem jön, az valószínűleg elfeledkezett már rólad. Biztos van valakije. Nem érdemli az meg, hogy várj rá tovább leányom. Miatta fogsz a végén pártában maradni. Huncut volt ennek már az apja is. Valaki látni vélte valakivel." A hűséges menyasszony azonban akkor is vár. Eltökélten, elszántan. Akkor is, ha nehéz ezeket a szövegeket hallgatni, akkor is, ha néha ő is már-már meginog a vőlegényébe vetett bizalmában, de ilyenkor: újra és újra eszébe jutnak a vőlegénye szavai. Azok az igék, hogy ne félj, mert megváltottalak, megvettelek jegyajándékon. Neveden hívtalak, enyém vagy. A Krisztusban hívő embereket ugyanilyen támadások érik Testvérek. Ezen a világon napjainkban is. Ma is hallunk ám ilyen tanácsokat, hogy "elfeledkezett már rólad, talán nincs is. Lehet, hogy csak a maga vigasztalására találta ki sok ember Krisztust, meg ezt az egész Adventi gondolatot az ő visszatérésének a reménységét. Ne hitegesd magad és hát, egyébként is fiatal vagy még, hát képes lennél egy valakinek lekötni magadat? Lemondani sok, más egyéb élményről? Van sok Isten azon az egyen kívül, akiben te hiszel! Van sok vallás, van sok érdekes ideológia, vannak csoportok, amelyek csodás élményeket ígérnek, hát próbáld ki! Hát, csak nem szűkül be a látásod, az ismereteid, a hited egy valakire, akit sosem láttál, aki azt ígérte, hogy szeret és majd eljön és majd egészen egyek lesztek. Hát, ha ez igaz is, addig, amíg eljön, próbálkozzál másokkal is. Annál jobban fogsz majd örülni neki, ha visszajön." Amikor Odüsszeusz a szirének szigete mellé érve megparancsolja embereinek, hogy kötözzék őt az árbochoz, mert ha elgyengülne is közben, akkor se engedjen a szirének csábos énekének és ne lehessen eltéríteni őket eredeti úti céljuktól. Van-e fülünk arra, hogy leleplezzük a hamisságot, s ott van-e bennünk ez az eltökéltség, hogy az árbochoz köttetem magam, de a szirének csábos énekének akkor sem engedek? Mert: határozott célom van és oda meg akarok érkezni. Az állhatatos ember tud várni. Akkor is, ha sokáig kell, akkor is, ha körülötte mindenki ideges és türelmetlen. Akkor is, ha néha ő is türelmetlen kezd már lenni. Akkor is vár, ha egyedül marad ezzel a várakozással és emiatt bolondnak tekintik. Nem könnyű dolog, de a hívő ember valami titkot tud és ennek a titoknak a birtokában mégis csak könnyebb várnia. Tudja, hogy kire vár. Az állhatatos ember le nem veszi szemét arról a célról, ami felé halad. Ő nem őgyeleg, hanem egy meghatározott célt akar elérni. Egyebek között ez te! szi őt kitartóvá és állhatatossá. Ennek érdekében mindent vállal. A szenvedéseket is vállalja, a gúnyt, a megaláztatást is, mert teljesen megbízhatónak ismerte meg azt, akit vár. Nos, a Krisztusban igazán hívő, őt komolyan visszaváró nép, a menyasszony, az egyház ilyen eltökélt, elszánt állhatatossággal várja vissza az ő Urát. Ígérhet a világ amit akar, mi akkor is ahhoz ragaszkodunk, amit a mi Urunk mondott: Nincsen más út. Persze a menyasszony állhatatos ragaszkodásának ára is van. Közben sok mindenről le kell mondania. A hűséges menyasszony például egyszer sem bújik össze egy idegen férfivel és ettől szegényebb lett az élete? Aki a hűtlenségről mond le Krisztusért, annak nem szegényebb lett az élete, hanem annak a Krisztussal való közössége mélyül el és erősödik meg. Mostanában szokatlanul sok nyomorúsággal kellett találkoznom. Mindannyian úgy élünk, hogy nemcsak látunk, hallunk nyomorúságokról, a magunk életében is sok ilyen van. Családi, anyagi, egészségi probléma, soks! zor szinte megoldhatatlanok. Testvérek, a Biblia azt mondja, ! hogy szoros, közvetlen összefüggés van e közt, meg a közt, ahogyan hordozzuk a terheinket, ahogyan szenvedjük a szükségeinket, ahogyan megindul vagy kő marad a szívünk mások nyomorúságát látva, ahogyan készek vagyunk lehajolni és képesek vagyunk segíteni a bajbajutotton és így tovább. Az tudja ezt az Adventi időt igazán arra használni, amire a mi Urunk adta, aki ő vele ilyen szoros szeretetkapcsolatban áll. Annak egy sor kérdés miatt nem kell izgulnia, ami rengeteg energiáját leköti sok embernek. Az egészen szabad arra, hogy ma, most azt végezze, amit feladatként kapott az ő Urától. Itt van megalapozva, itt kezdődik az ilyen ember felelőssége, aki mindvégig állhatatos marad az Úrhoz, az tud igazán szeretni és szolgálni másokat. Az ilyen ember tud szenvedést is vállalni ezért, az ilyen ember el tudja mondani Pál Apostollal: aki szeretett engem – mármint Jézus – és önmagát adta érette, s ez ad majd erőt az itteni dolgaink jobb végzéséhez.
Ámen