2012-02-22

Kodácsy Tamás – Ökogyülekezet
Dr. Demény Attila, dr. Kercsmár Zsolt, Konkolyné Bihari Zita – globális felmelegedés

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat. Fekete Ágnes vagyok, az adás szerkesztője.
Elkezdődött a böjti idő. Ilyenkor azt a kérdést kell feltennünk magunknak, vajon mennyire tudjuk visszafogni vágyainkat. Ki is vagyok én? Egy kívánó lény? Vagy valami több annál. Ma ez a kérdés az egész emberiség kérdése. Mert a minél többet fogyasztó ember kiirtja maga alól a földet. Ma ezekkel a világméretű tudományos és erkölcsi kérdésekkel szeretnénk foglalkozni. Először Kodácsy Tamást hallják, a Károli Gáspár Egyetem lelkészét, aki a nemrég megalapult Ökogyülekezet nevű mozgalmat Magyarországon vezeti.

Kodácsy Tamás: Az Ökogyülekezet egy olyan program, amit a Magyarországi Református Egyház ökumenikus szemlélettel azért indított, hogy a teremtés iránti felelősséget erősítse. Azt szeretnénk, hogyha a gyülekezeti szemléletbe, életvitelbe bekerülne az a gondolkodásmód, hogy mi a teremtett világ részei, teremtmények vagyunk és nincs más világ, amely meg lenne váltva. Általában nagyon szeretnénk új, virtuális, általunk kitalált világokat létrehozni, amelyet mi magunk meg tudunk váltani. Jézus születésekor a betlehemi jászolba került és azt a port szívta és ugyanazt ette, amit a tanítványok, és vizet kért a samáriai asszonytól, és átélte mindazokat a dolgokat, amiket mi is átélünk, hogy nem tud egyszerre két helyen lenni, nem tudja visszaforgatni az időt, így részese lett a teremtett világnak. Ez azt mondatja velünk, hogy ez a világ van megváltva, és nincs más világ, amire ezt le tudnánk cserélni.
Fekete Ágnes: Még a keresztyén embernek is nagy gondja, hogy nem látja igazából a saját felelősségi körét. Például, hogy ne dobjon el egy csikket az utcán, mert annak is van jelentősége a nagy egészhez képest.
Kodácsy Tamás: Ez a teremtményi létünkből fakad. A teremtményi létre nemcsak keresztyén ember tud rádöbbenni. A porban született mivolt, hogy kicsi vagyok ebben a világegyetemben, ha eldobok egy csikket, ha sokáig zuhanyzom, ha autóba ülök, annak következménye van. Nem kell keresztyénnek lenni ahhoz, hogy ezt észrevegyem. A keresztyén emberre azért hárul különösen nagy felelősség, mert kifejezetten azt a feladatot kapta, hogy őrizze és művelje ezt a világot. Tudja azt, hogy ez a világ egy olyan kincs, egy olyan ajándék, amiben ő sáfár, nem ő a tulajdonos.
Fekete Ágnes: Mit tud egy gyülekezet tenni?
Kodácsy Tamás: Nagyon sok mindent. Nem gondolom, hogy nagy zöld mozgalmakat kellene indítani. Pontosan ezt a nagyon mértéktartó és felelősségteljes gondolatot kell képviselni, akár ilyen kis dolgokban is, hogy a szeretetvendégségre nem PET palackokat vesznek, hanem csapvizet isznak. Ha vagyunk annyian, hogy bizonyos folyamatokat meg tudunk változtatni, annak lehet nagy ereje.
Fekete Ágnes: Beszéltünk egy skót példáról, ahol rá tudták venni a gyülekezet tagjait, hogy biciklivel járjanak a templomba.
Kodácsy Tamás: Azzal indult a dolog, hogy megmérték az istentiszteleti, gyülekezeti alkalmak karbon lábnyomát.
Fekete Ágnes: Ez mit jelent?
Kodácsy Tamás: Megvizsgálják azokat a területeket, ahol a gyülekezeti élet folyik, a szeretetvendégséget, a templomba való utazást, a templom fűtését, az istentiszteletet és azt, hogy az erre fordított energiát hogyan lehet csökkenteni, takarékosabbá tenni. Abban a gyülekezetben parkolókat cseréltek le biciklitárolókra. Persze ez még nem elég. A gyülekezeti tagok meg is győződtek arról, a lelkész és más emberek motiválására, hogy jobb, ha biciklivel járnak az istentiszteletre. A gyülekezeti ház fűtési rendszerét úgy alakították át, hogy energiatakarékos legyen. A szeretetvendégség szerkezetét is átalakították, hogy mi az, amit esznek és hogyan kezelik a maradékot utána.
Fekete Ágnes: Van a szegénységnek is egyfajta pazarlása. Világméretekben is látjuk, hogy sokszor a legszegényebb emberek a legkörnyezetkíméletlenebbek. Ugyanakkor van egy másik tendencia, amit nálunk látunk, hogy ha nincs pénz, akkor biciklivel járnak. Tehát maguktól is van egyfajta környezettudatosság. Ezt a két utat kellene valahogy összecsatornázni!
Kodácsy Tamás: Ez így van. Attól függően, hogy hol élünk a világban, mást jelent a környezetvédelem. Ha a dél-amerikai kontinensre nézünk, láthatunk olyan ipari tevékenységeket, amelyek sokkal környezetrongálóbbak, mint bizonyos európai gyárak, de mégis az ökológiai adóssága, amennyit használnak ebből a globális energiaforrásból, az jóval jobb mutatókkal rendelkezik, mint Észak-Amerika, vagy Európa. Tehát ők valójában ökológiai hitelezők és nem ökológiai adósok. Ha Európát megnézzük, az északi, skandináv részek, egyértelműen ökológiai hitelezők. Sokkal jobb színvonalon élnek, mint a tőlük délebbre lévők. Lehet, hogy két autójuk is van, de összességében az ökológiai lábnyomuk, azok az erőforrások, amiket felhasználnak, arányaiban jóval kisebb, mint, amilyen tartalékuk ott a skandináv területeken van. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a környezetvédelem a gazdagok luxusa. Az északi, skandináv országokban élők, megengedhetik maguknak, mert nagy erdeik és földjeik vannak. A környezetvédelmet nehezebb elképzelni, házgyári lakásokban. Valójában nem akarunk ökológiai adósságot összehasonlítani. A legfontosabb az a szemlélet, hogy mindezek ott vannak amögött, amit teszek, és egyáltalán nem mindegy, hogy hogyan élek és hogyan cselekszem. Legalább tudatosan mérlegeljük!
Fekete Ágnes: Kezdjünk el gondolkodni!
Kodácsy Tamás: Ez az első állomása az Ökogyülekezet programnak. Növekedjetek a hitben és a megértésben, ez a felismerése annak a dolognak, hogy ez igenis a keresztyéni voltunkhoz tartozik.
Fekete Ágnes: Most böjt kezdődik és a böjt azt üzeni, hogy nem az az életcél, hogy egyél, egyél, egyél.
Kodácsy Tamás: A mértékletesség, mint nagyon fontos keresztyén erény vagy tulajdonság, az legalább olyan része az Ökogyülekezeti programnak, mint az, hogy ha már energiát használunk, azt környezettudatosan csináljuk. Ez a böjt azt, hiszem nagyon jó arra, hogy erre a visszafogottságra, a hátul maradásra, mértékletességre rávilágítson és ebben is megéljük a teremtményi mivoltunkat. Ha valamiben még hozzá tud járulni a keresztyénség, az pontosan ennek a megvilágítása, hogy nem kell mindent megvenni, amit árulnak, és nem kell mindent megélni, ami megélhető!
Ének:
Volt egy kis világom, jól éltem belőle.
Ám senki nem látta, nem tudtak felőle.
Két szemem tükörként gyűjtötte sugárba
Volt, aki kereste, de sohase látta.
Fekete Ágnes: Most két geológust hallgassunk meg a klímaváltozásról. Először dr. Demény Attilát, az Akadémia Geokémiai kutatóintézetének az igazgatóját, majd Dr. Kercsmár Zsoltot.

Dr. Demény Attila: A Föld egy óriási bolygó a mi méretünkhöz képest. Ahhoz, hogy a globális hőmérsékletet meghatározzuk, ahhoz nagyon sok ponton kellene hőmérsékletmérést végezni és ezeket kiátlagolni és ráadásul súlyozni is kellene. Ennek a változása elenyésző, mert gondoljunk bele, hogy a Sarkvidéken mértek mínusz nyolcvan fokot, a Szaharában a plusz ötven-hatvan fok sem ritka. Az átlaghőmérséklet változása meg néhány tized fok néhány évtizedes távlatban is. Éppen ezért nagyon sok a vita, hogy egyáltalán van vagy nincs globális felmelegedés?
Fekete Ágnes: Azért vannak tények, ami mindenkit egy kicsit megmozgat, mondjuk a Kilimandzsáró havának az elolvadása.
Dr. Demény Attila: A gleccserek visszahúzódása az egyértelmű jelenség, ami adódhat a csapadékmennyiség változásából. Ha kevesebb a csapadék, akkor csökken az utánpótlás, tehát vissza fog húzódni a gleccser és nem is kellett a hőmérsékletváltozás hozzá. Nagy valószínűséggel mondhatjuk, hogy zajlik globális felmelegedés. A következő kérdés, hogy vajon mennyire kell ettől félni? Egyrészt olvadnak a jégsapkák és több víz van az óceánban, másrészt a hőtágulás miatt is növekszik a víz térfogata és megemelkedik a vízszint. New York, Amszterdam vagy Banglades, az óceáni és tengerparti területek nagyobb veszélyben vannak. Úgy tűnik, hogy be fog következni néhány ezer esetleg tízezer éves távlatban egy globális lehűlés. Ez nagyobb katasztrófákat okozhat az emberi társadalomban, mint egy néhány fokos fölmelegedés. És teszem azt, ha a víz elönti New York-ot, akkor ott ki kell költöztetni tízmillió embert, de ha egy globális eljegesedés jön, akkor az, milliárdokat érint. Azt is lehetne mondani, hogy legyinthetünk, mert a Földnek a működése sokkal erőteljesebb hatásokat kelt, mint az ember működése. Ugyanakkor bizonyítékok vannak arra, hogy az ember globális mértékben tudja befolyásolni a Föld működését. Itt jön be az emberi felelősség kérdése. Akár a túlhalászattal, akár a széndioxid kibocsátással, halogénezett szénhidrogének kibocsátásával óvatosnak kell lenni az emberiségnek. Az alapvető kérdés a fizikusoknál van. Azon megy most a vita, hogy maga a széndioxid kibocsátása mennyire meghatározó a klíma tekintetében. Azt tudjuk, hogy a vízgőz mennyisége alapvető meghatározó. Ha fölmelegedés van, akkor több a vízgőz a levegőben, tehát pozitív és negatív visszacsatolásokból álló rendszer. A széndioxid elnyeli az infravörös sugárzást, magyarul, visszatarthatja a kisugárzó hőnek egy részét. A földtörténeti múltban, mondjuk a mezozoikumban, ezelőtt egy száz-kétszázmillió évvel, sokkal nagyobb volt a széndioxid koncentráció a levegőben. Most van 400 ppm (parts per million), ami azt jelenti, hogy négyszáz milliomod rész a koncentráció, a mezozoikumban pedig két-háromezer ppm volt. Általában, az élet szempontjából elég kedvező körülmények voltak, mert mekkora hüllők éltek és prosperáltak. Óriási mocsarak és hatalmas biomassza volt. Mondhatnánk nyugodtan, hogy semmi gond a globális felmelegedéssel, sőt még jól is járunk vele, akkor olyan körülmények közé kerülünk, amit nem akartunk volna. Például az üvegházakban az egészségügyi szintje, a határértéke a széndioxid koncentrációnak ezer ppm. Ha nyakló nélkül döntjük a széndioxidot, vajon az emberiség tud-e hozzá alkalmazkodni? A jégfúrásokban most már elég nagy felbontással lehet látni a hőmérsékletváltozást és a széndioxidszint változását. A jégfúrás során az Arktiszon és az Antarktiszon lefúrnak a folyamatosan keletkező jégtömegbe két-háromezer méter mélyre és az utolsó hétszázezer év eseményeit látják. Az eredeti hónak a pórusaiba bezáródott levegőbuborékok megmaradtak. Ezeket kiszabadítják és megmérik benne a széndioxid és a metán koncentrációját. Egyelőre úgy tűnik, hogy a felmelegedés az előbb kezdődne, mint ahogy a széndioxidszint elkezd növekedni. de ez egy leegyszerűsített dolog lenne, mert nyugodtan lehet az is, hogy a felmelegedés mértéke kisebb lenne, ha nem lenne a széndioxidnak a termelődése. Tehát van egy fölmelegedés, ami beindít egy széndioxid felszabadulást. A széndioxid viszont üvegházhatású gáz lévén még többet köt meg, tehát egy pozitív visszacsatolással erősíti a globális felmelegedést.
Fekete Ágnes: Jellemző ez a spirális hatás majdnem minden folyamatra a földön, hogy valami elindul és örvényszerűen folytatódik.
Dr. Demény Attila: Ugyanúgy, mint a társadalomban, hogy van valami intézkedés, aminek van egy hatása, és a hatásnak is van egy következménye. Úgy tizenkétezer évvel ezelőtt elindult egy felmelegedés, ami hullámzott. Fölmelegedés és lehűlés váltotta egymást és közben hirtelen visszaesések voltak. Az egyik ilyen visszaesésnél például a kanadai pajzson óriási gleccsertavak alakultak ki, a moréna gátak átszakadtak elöntötték az Észak-Atlantikumot. Édesvíz került az Észak-Atlantikumba, ezáltal már nem tudott lebukni a délről jövő Golf-áramlattal érkező víz a mélybe. Van egy globális felmelegedés és egy hirtelen körülbelül kétszáz év időtartamú nagyon erős lehűlés. Ezek a bizonyos százezer éves felmelegedés-lehűlés ciklusok fűrészfokszerűek, vagyis nagyon gyors felmelegedés, utána stagnálás, úgy öt-tízezer évig, majd jön egy fokozatos lehűlés, amely elég gyors, de fokozatos.
Fekete Ágnes: Tehát a geológus szemével nem furcsa a gyors felmelegedés?
Dr. Demény Attila: Nem furcsa, de a mérték azért más. Sokkal gyorsabb ez a mostani folyamat. Vannak olyan ötletek, talán még Nobel-díjas is mondta, hogy hogyan lehetne a globális felmelegedés ellen küzdeni. Sózzuk be az óceánt vas-sókkal, mert a bejuttatott tápanyag hirtelen biogén felvirágzást indít be, és nagy mennyiségű biomassza keletkezik, ami elvonja a széndioxidot a légkörből. Igen ám, de vigyázni kell a pozitív, negatív visszacsatolásokkal, nehogy véletlenül elindítsunk egy lehűlést, amiből nincsen visszaút.
Fekete Ágnes: Az ember tényleg ilyen hatalmas?
Dr. Demény Attila: A teremtett világ, maga a csoda és ezt így kell nézni. Egy ember az kicsi, a sok ember lehet nagy és tönkre tudjuk tenni a környezetünket. Jártam fejlődő országban, ahol olyan mértékű volt a környezetrongálás, mint, amikor a sáskahad lerágja a lombozatot és otthagyva megy tovább. Borzasztó dolgokat tud az ember tenni. Ránk van bízva, hogy mit csinálunk ezzel a földdel. Tönkre is tehetjük, de reméljük, nem tesszük tönkre! Rémísztgetni meg nem szabad! A mi feladatunk, hogy rávilágítsunk a problémákra, az emberek figyelmét odairányítsuk.

Dr. Kercsmár Zsolt: Egyet biztosan tudunk, hogy vannak jégsapkák jelenleg a földön. Most egy jégkorszak periódusban vagyunk. Egyébként a földnek rövid időszakához tartoznak ezek a lehűlési periódusok. Hogyha a teljes földtörténetet nézzük, ebben a pillanatban éppen zsugorodik ez a jégsapka. Hogy ez a nagy folyamatnak melyik része, azt nagyon nehéz megmondani. Ez a szigorúan tudományos része. A tudománynak az a feladata, hogy tényekre alapozva mérhető adatok alapján mutassa azt meg, hogy most valamelyik periódusnak milyen ciklusában tart a Föld. Egészen kicsinek látja a geológus magát, aki belegondol abba, hogy ez a föld amin tapodik, négy és fél milliárd éves, vagy a Naprendszer tizenkét milliárd éves. Ha ebbe a saját magam jó esetben hetven-nyolcvan évét megpróbálom elhelyezni, akkor ez szinte ábrázolni sem lehetne semmiféle skálán. Milyen érdekes, hogy ilyen rövid idővel is milyen nagy hatással van erre a számára felfoghatatlan korú bolygóra. Azért nem kellene pánikba esnünk, mert rajtunk kívül van, aki ezt a világot kézben tartja és az emberi hatvan-hetven év, olyan fajta értelme, hogy megismerheti ennek a világnak a Teremtőjét és Alkotóját, az ennél a tizenkét és fél milliárd évnél sokkal nagyobb távlatokat nyit. Ennek a hatvan-hetven évnek kell alkalmasnak lennie arra, hogy túlszárnyalja az ember a tizenkét és fél milliárd éves világegyetemet. Ez az értelme. Aki komolyan átérzi ennek a távlatát, nem lehet más út, mint hogy az Isten felé forduljon. A körülöttünk lévő természetben is vannak nagyon halk és csöndes dolgok, amikben el van rejtve a lényeg. Az ember képes arra, hogy tönkre tegye a környezetét, ez egy nagyon hangos és hangsúlyos valami, erre lehet ideológiákat és nagyon sok mindent építetni akár pro, akár kontra. Mentsük meg a Földet, vagy mindegy, hogy mit csinálunk. Az a kérdés, hogy valóban szükségünk van arra, amit létrehozunk? Az emberiség a látszatra és a felszínes dolgokra koncentrálva egyre több és több energiát használ el a földön, ami mellőzhető lenne. Nem a mindennapi kényelemnek az adott kornak megfelelő elodázása.
Fekete Ágnes: Önmagában a hithez vezet az a tény, hogy egy tudós szükségszerűen eljut kérdőjelekig, amire a tudomány regulái szerint nem tud választ adni.
Dr. Kercsmár Zsolt: Igen. Lehet, hogy a tudóstársak most felhorkannak, de a tudomány is csak egy bizonyos pontig tud elmenni. Minden tudósnak be kell látni, hogy vannak olyan pontok, amelyeket a tudomány eszköztárával már nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem lehet megmagyarázni. Egy korrekt tudós, oda egy nagy kérdőjelet tesz. Vagy, aki kevésbé tudományos eszközöket akar használni, az elkezdi magyarázni mindenféle érthetetlen elméletekkel, vagy misztikus magyarázatot talál rá, ami aztán teljesen összekever mindent a tényeket és az emberi fantazmagóriát.
Fekete Ágnes: De hát ugorhat is egyet a tudós, és azt mondhatja, hogy itt jön a hitem. Nem?
Dr. Kercsmár Zsolt: Így van. Amikor kitette a kérdőjelet, onnantól kezdve már el is ugrott a szigorú tudósságából. Hogyha ő, mint tudós nem tud válaszolni valamire és egy kérdőjelet tesz ki, akkor azt mondja, nekem az a véleményem, hogy Isten teremtette a világot. Ez a világ egy szabad világ. Mindenféle tekintetben szabad. Ha nem lenne szabad, akkor a teremtés csúfolná meg saját magát avval, hogy egy látszólag szabad világot hoz létre. Nagyon pontosan és jól működő fizikai törvényszerűségek vannak. A gravitációt például mindenki a saját bőrén érzi. Ha ez nem létezne, akkor teljes káosz lenne ebben a világban. De létezik. Nagyon jól működik. Nap, mint nap érezzük a szabályokat a saját bőrünkön, bár nem nagyon gondolunk rá, mert természetes, hogy fölkel a nap reggel, este meg lenyugszik, és van eső. Ami viszont ott van mind emögött elrejtve, az az, hogy a lelki, vagy a hitéletünk síkján is ott vannak a szabályok, amik ha nem lennének, akkor káosz lenne az életünk. De a hitélet síkján viszont szabadságunk van arra, hogy azt mondjuk, hogy elfogadjuk ezeket a törvényeket, vagy nem fogadjuk el őket.

Fekete Ágnes: Végül egy klimatológus, Konkolyné Bihari Zita, az Országos Meteorológiai Szolgálat osztályvezetője szólaljon meg, aki a Baár-Madas gimnáziumban is tartott a gyerekeknek ezekről a kérdésekről előadást.

Konkolyné Bihari Zita: A gyülekezetben hagyománya van annak, hogy havonta, kéthavonta van valamilyen ismeretterjesztő, tudományos előadás és megkért a Tiszteletes úr, hogy én is tartsak egy előadást az éghajlatváltozásról. Ugyanezt az előadást megtartottam a Baár-Madasban gyerekeknek is. Időről időre kiadnak egy jelentést a világ éghajlatváltozásával kapcsolatban. 2011-ben is megjelent egy jelentés, ami kimondottan a szélsőséges időjárási eseményekkel foglalkozik, hogy azoknak a változását hogy lehet becsülni?
Fekete Ágnes: Érzi vagy tapasztalja az ember, hogy itt annyi tényező van, ami miatt ez a becsülhetőségnek tényleg a határán van.
Konkolyné Bihari Zita: Ez így van az időjárásnál és még jobban így van, amikor harminc-negyven vagy száz évre előre akarunk valamit mondani. Például az ázsiai rész, Kína kezdi átvenni a legnagyobb széndioxid kibocsátó szerepet, ami korábban Európa volt. Nem is hívjuk előrejelzésnek, mint az időjárás előrejelzést, hanem vannak úgynevezett scenáriók. Van, amelyik a nagyon nagy fejlődést veszi figyelembe és van, ami meg egy visszafogottabb, környezettudatos fejlődést feltételez, de természetesen nagyon sok a bizonytalanság.
Fekete Ágnes: Most nagyon nagy riadalom van, és nagyon sokat beszélnek erről, és nagyon szélsőséges álláspontok is vannak.
Konkolyné Bihari Zita: Elég nehéz eldönteni. A szakembereknek nyolcvan-kilencven százaléka azt mondja, hogy az emberi, az antropogén hatás létezik, mert vannak olyan geológusok, hogy volt már ilyen többszázezer évvel ezelőtt is. A levegő széndioxid része nagyon kicsi mennyiség az ipari forradalom előtti időhöz képest. Azóta közel negyven százalékkal megnőtt. Az éghajlat jellemzői közül két elemet szoktak elsősorban vizsgálni, a hőmérsékletet és a csapadékot. A hőmérséklet szinte az egész földön nőtt és várhatóan növekedni is fog. A csapadék, nem tud mindenütt nőni. Az északi szélességeken várhatóan növekedni fog a csapadék mennyisége, a mostanihoz képest, míg a délieken csökken. Magyarország pont egy átmeneti területen van. A modellek is bizonytalan eredményeket adnak. Több lesz a szélsőségesen meleg nap nyaranta, mivel mi egy teknőben vagyunk, az gyakorta előfordul, hogy megreked a hideg levegő és a szélsőséges hidegnek is megnő a gyakorisága valószínűleg a következő harminc-negyven év folyamán.
Fekete Ágnes: Egy keresztyén embernek hol van ebben az egészben a felelőssége vagy tennivalója?
Konkolyné Bihari Zita: Minden embernek felelőssége az, hogy a körülötte lévő környezetet megőrizze a gyerekeinek, az utódainak. A keresztyén embernek még nagyobb felelőssége van, hiszen a teremtett világot kell megőriznünk. Ha konkrétan nem is szól környezetvédelemről a Biblia, de burkoltan vannak benne célzások. Mi is otthon megpróbálunk környezettudatosan élni, még ha ez néha vitákkal is jár. Meg kell próbálni, hogy gyülekezeti szinten mit tudunk lépni.

Fekete Ágnes: Hallgassák meg a következő hét református eseményeit, híreinket!

Nők a Bibliában címmel, női igehirdetők szolgálatával tartanak evangélizációs hetet február 27. és március 4. között esténkén 18 órakor Veresegyházon, a Kálvin téri Református Általános Iskola gyülekezeti termében.

Istentisztelettel és az Út a semmibe című film vetítésével emlékeznek a kommunizmus áldozataira február 25-én, szombaton 17 órakor Miskolcon, az egyházkerületi székház nagytermében.

A XIII. Kanizsai Esték következő előadását Szűcs Sándor tartja a személyre szóló élettervezésről február 25-én, szombaton 18 órától Nagykanizsán, a Kálvin tér 1. szám alatt.

A hit és az élet nagy kapcsolatáról szóló előadássorozat keretében Veresné Petrőcz Mária a hit és a zene kapcsolatáról beszél ma este 18 órakor a Rédei kultúrházban.

A házassági esküről szóló sorozat következő előadását Ablonczy Kálmán és felesége tartja február 26-án, vasárnap délután 4 órakor Budapesten, a XXIII. kerületi Szent László utca 149. szám alatti templomban.

Mai műsorunkban a kórusművekkel a fiatalon elhunyt zeneszerző lelkészre, Zákányi Bálintra emlékeztünk. A Sziget hangja kórus cd-jéről hallották műveit.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát Ézsaiás próféta könyvének 58. fejezetéből!

"Kiálts teli torokból, nem kíméld magad… Talán ilyen az a böjt, ami nekem tetszik?… Ha eltávolítod körödből az ujjal mutogatást és a gonosz beszédet, ha odaadod az éhezőnek kenyered, akkor felragyog világosságod a sötétségben" (És 58:1. 5. 9-10.)

A böjtről mi protestánsok könnyen azt gondoljuk, hogy nem a mi ügyünk, katolikus szokás, pedig az egész bibliában megtalálható, hogy időnként Isten népe különleges önmegtartóztatásban élt azért, hogy készebbé váljon Isten befogadására. Segít, hogy ne süppedjünk e világ tárgyai közé túlságosan. Persze, hogy szükség van a pénzre, az ételre, a munkavégzésre vagy szórakozásra szánt dolgokra, de csak, mint eszközre. Ha nem vonjuk meg őket soha magunktól, fölénk nőnek, hatalmasságok lesznek.
Sokszor átéljük, amikor önként nem tudunk letenni dolgokat, hogy Isten elveszi tőlünk. Ilyen veszteségekkor általában mindenki érzi, hogy földöntúli hatalommal van dolga. Van, aki káromkodva, van, aki hálát adva hívja Istent ilyenkor. Akárhogyan is, rájövünk előbb-utóbb, testi-lelki valónkban törékenyek és hiányosak vagyunk. A böjtben önként tesszük meg azt, amit az élet amúgy is tesz, hogy elvesz tőlünk. Itt az önkéntes és szabad döntésnek nagy szerepe van. Nem valami guru hatása alatt félőrületben, talán a fény gyermekeként gyilkoljuk magunkat. Nem életellenes módon az emberi test szabályai alól felszabadulva böjtölünk. Nagyon is szabadon mondunk le olyan dolgokról, amit sok embertől akaratukon kívül megvonnak. Pontosan Istentől kapott szabadságunk újratalálásáért van mindez, és nem valami természetfölötti attrakció kedvéért. Ezért van az, hogy az igaz böjtben az ember a nélkülöző felé fordul. Így találja meg teste és lelke egyensúlyát, és a maga helyét ebben a világban. Az a hivatásod, hogy adj. Azért állított Isten ebbe a világba, hogy talpra állíts másokat.
Azért oldozott fel, hogy bilincseket oldj. Azért táplál, hogy éltess másokat. Azért szól egyértelműen, hogy Te is egyenesen beszélj.
Adja Isten, hogy így rendeződjön belső valónk ebben a böjtben. Legtöbb bajunk fő oka, hogy befelé, magunkra, önös létezésünkre figyelünk csak. Isten a böjttel belehelyez a Teremtett világba, ebbe a gyönyörű, de esendő világba, amely a bölcsőnk, és amelyre nagyon vigyáznunk kell. Ámen.

Similar Posts