2015-06-17

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnes vagyok.
Elkezdődött a nyári szünet. Legalábbis a mi gyerekeink nagyon fellélegeztek. Az évzárók ideje van az iskolákban. Most a tanévtől egy különleges ünnepet ülő intézmény segítségével búcsúzunk. Azért is velük, mert ott még nyáron is folyik szakoktatási gyakorlat a kertben. A Dunavecsei Református Kollégium huszonöt éve indult útjára.

Ablonczy Gábor: Hajdanán a gyülekezet megalapította itt a maga iskoláját, de az államosítás során mindent elvettek. Nagyon büszke vagyok az elődökre, akik 1948-ban presbiteri határozatban leírták, hogy amennyiben a helyzet úgy hozza, hogy vissza lehet venni az iskolát, akkor a gyülekezet a presbitérium határozatával azonnal meg is teszi. 1990-ben az idekerülésünk után négy évvel ez meg is történt. A presbitérium határozatot hozott, hogy újonnan indítja a református iskolát, alulról fölfelé építkezve. Az újonnan induló iskolák közül Magyarországon a dunavecsei volt az első.
Kiss Sándor: Most zárja az iskola a huszonötödik tanévét.
Sándor Zsombor: Az ünnepségen mindegyik intézménynek volt egy tortája egy nagy állványon, és minden igazgató felszelte az általa vezetett intézmény tortáját, hogy közösen fogyasszák el a jelenlévők. Az ünnepi istentisztelet után megkondult az a kisharang, amely még a polgári iskolából maradt a főépületben. Majd a polgármester úrral átvágtuk a szalagot, ezzel hivatalosan is átadva az új épületrészt. Amikor a polgári iskola megépült, az óriási dolog volt Dunavecse életében. Most legalább akkora épületrész került hozzá, mint az eredeti volt. Ez hatalmas születésnapi ajándék volt.
Kiss Sándor: Nem minden iskolában van disznóól.

Sándor Zsombor: Ez egy mezőgazdasági gazda- és gazdasszonyképző iskola. Így legalább a gyerekeknek nem kell elmenni Dunaújvárosba az állatsimogatóba, vagy Kecskemétre, esetleg Budapestre az állatkertbe ahhoz, hogy lássanak ilyen állatokat, hanem az udvarból erre elszaladnak, és máris láthatják az állatokat. Az itt nevelt sertéseket télen levágjuk és fel is dolgozzuk. Ebből kerül az asztalra a gyerekeknek egy kis karácsonyi eledel. Volt olyan esztendő, amikor ételcsomagot is készítettünk, mert az Úristen megáldotta a jószágszaporulatot, és meg tudtuk tenni, hogy minden gyereknek egy kis kóstolót küldtünk haza. Tízóraira is tudunk zsíros kenyeret adni azoknak, akik nem hoznak magukkal ennivalót. Aki éhes, az zsíros kenyérnek is tud örülni, és elkapkodják a gyerekek.
Ahogy az idő javulni kezd, a gyerekek elültetik a magokat az üvegházban. Paradicsomot, paprikát, különböző dísznövényeket, virágokat. Amikor ezek kihajtanak, külön szedik, és amikor a palánta megerősödik, kiviszik a piacra. Hála Istennek, itt Dunavecsén az idén elég sokan keresték a Református Kollégium palántáit.
Kiss Sándor: Kimondottan úgy jöttek, hogy ők a Református Kollégium palántáit szeretnék megvásárolni?
Sándor Zsombor: Igen, mert ezzel szeretnék támogatni az iskolát, és azt hallották, hogy nagyon jó minőségű palántákat árulunk. Ezt öröm volt hallani.

Kiss Sándor: Szoktatok ti is piacra járni?
Diák: Igen, minket is ki szoktak küldeni a piacra. Nem rossz dolog, mert sokat tanulunk belőle. Előfordult már az is, hogy kaptunk palántákat, hogy otthon is termesszünk magunknak zöldséget.
Kiss Sándor: Hogyha valaki egészségeset akar, jó minőségűt, idejöjjön a Református Kollégiumba?
Diák: Igen! Ez így van!

Kiss Sándor: Három Diák krumplit pucol, egy pedig hagymát vág.
Béres Ferencné: Paprikás krumpli lesz kolbásszal. Bográcsban fogjuk megfőzni kint a szabadtéren. Hogyha egy paprikás krumplit meg tudnak főzni, akkor már nem fognak éhen halni. A harmadik év végére pedig mindenki megállja a helyét a konyhában.
Kiss Sándor: Te hogy csináltad, hogy nem könnyezel?
Diáklány: Nem annyira figyeltem rá. Becsíkozom, és utána gyorsan fölaprítom. Néha mikor belemerülök, akkor nekem is kijön a könnyem.
Béres Ferencné: Sokan mondták azt, hogy ha hagymát szeletelünk, tegyünk vizet a szánkba. Azt is kipróbáltam, de nekem még így húsz év után is folyamatosan folyik a könnyem, pedig naponta főzök.

Kiss Sándor: Hol tanultál citerázni?
Diák: Itt az iskolában, és már négy éve citerázom.
Kiss Sándor: Hogyan fog telni a szünet?
Diák: Kirándulásokkal lesz tele.
Diák: Lesz egy erdélyi tábor. Megyünk egy hétre Homoródszentmártonba a testvértelepülésre, azután lesz a suliban egy hetes alkotótábor.
Diák: Oda meg Homoródszentmártonról jönnek.
Kiss Sándor: Mi a kedvenc tantárgyatok?
Diák: Nekem a matematika és az ének.
Diák: Nekem a testnevelés, mert ott nem kell gondolkodni. Meg az ének.
Sándor Zsombor: A Dunavecsei Református Kollégium az több intézményből áll. Jelenleg a Gróf Teleki József Általános Iskola és Mezőgazdasági Gazdasszonyképző Szakiskolában vagyunk, amelyben általános iskolai képzés, illetve olyan hároméves szakképzés folyik, amely a mezőgazdasági gazdasszonyképzést jelenti. Vannak olyan gyerekek, akik problémás helyekről jönnek. Sajnos, akadnak olyanok, akik egyik helyről a másikra mennek, és itt sem maradnak sokáig. Azonban a többség itt marad és megtalálja a számítását. Igyekszünk segíteni, nem diszkrimináljuk azokat a gyerekeket, akik esetleg valamilyen problémával küzdenek. Hallottunk már olyat, hogy valaki azt mondta: "alig várom, hogy megkezdődjön az iskola a szünet után, mert nem bírok a gyerekemmel otthon." Elképzelhetjük, hogy milyen nehéz a dolga a pedagógusnak, ha több ilyen gyermek is kerül az osztályba. Nálunk a szakkörök teljesen ingyenesek, ezért rengetegen vesznek részt az íjász és a lovagló szakkörön. Ebben az évben az egyik tizenkét éves Diákunk kimehetett Koreába, az íjász világbajnokságra, és harmadik helyezést ért el. Mindenki örült és körülrajongta a kislányt az íjászbemutatón. Jó közösségi élet van az iskolában. Hála Istennek egy olyan zenetanárunk van, aki városi szinten is elismerést kapott a munkájáért. Nagyon jó énekkart vezet, és jól beépíti a kórus éneklésébe a különböző hangszeres játékokat, a citerát, a gitárt, és a zongorát. A tanárok közül többen tagjai vagyunk a Petőfi Baráti Társaságnak, amelynek van egy színjátszó köre. Ezen a színjátszó körön belül jómagam, és egyik kollegám, az idén is felléptünk egy színdarabbal, amelynek nagyon nagy sikere volt. Próbálunk példát mutatni a gyerekeknek azzal, hogy nem csupán őket ösztönözzük, hanem magunk is részt veszünk dolgokban.

Fekete Ágnes: A nyári időszakban az ember sokszor van a kertben, de ha korán felébredünk, talán egy keresztrejtvényt is megfejtünk ilyenkor. A Reformátusok Lapjában Túri Szabó Lajos volt az első, aki keresztrejtvényeket készített feleségével együtt. Felkerestem, hogy mesélje el, hogyan kezdett el rejtvényeket alkotni, de ennél sokkal érdekesebb dologról kezdett el mesélni. Nevezetesen kiderült, hogy ő személyesen ott volt a Keresztyén Ifjúsági Egyesület feloszlatásánál, és az ő utánajárásának köszönhető az is, hogy ma egy tábla őrizze ennek az épületnek az eredetét a Vas utca 2/c szám alatt, Budapesten.

Túri Szabó Lajos: Földesen születtem, Karácsony Sándor telke mellett laktunk, így még ismertem őt. Apám postamester volt, és áthelyezték a Salgótarján közelében lévő Kisterenyére. Akkoriban gimnazista voltam, de a szüleim nem szerették volna, ha bejárósok vagyunk. 1938-ban visszakerült az országhoz Losonc, ezért a testvéremmel odaküldtek bennünket az 1938-39-es tanévre. Kövi Zsolt szüleinél laktunk egy évig a református lelkészi lakban. 1944. október 20-án megszűnt az iskola, így hazakerültem. Azt mondták a nálunk beszállásolt katonatisztek, hogy nem szabad a fiataloknak itthon maradni, mert amikor hullámzott a front és visszafoglaltak területeket, "kicsi munkára", málenykij robotra vittek el sokakat, és ha négy év múlva visszakerültek, még összetehették a kezüket. Én elmentem az esztergomi páncélosokkal Németországba, Bergen-Belsenbe, de minden tragikus helyzetből kimaradtam. Amikor hazajöttem, hallottam a balatonszárszói nyári táborokról, és elmentem. Ott Szabó István édesapjával együtt tértünk meg a táborban.

Fekete Ágnes: Milyen tábor volt ez?
Túri Szabó Lajos: A Soli Deo Gloria tábora. Később jogásznak tanultam. A Kálvin tér 8-ban volt egy négy szobából álló, úgynevezett Kálvin Kollégium, amely a Kálvin téri egyházközséghez tartozott. 1948 után nem lehetett az egyházközségnek kollégiuma, ezért albérleti közösséggé vált a harmincegynehány egyetemista fiatalember. Vízaknai Tamás volt a lelkészvezetőnk, és a Kálvin térhez tartoztunk. Minden évben volt egy csendesnap, és minden héten volt csendes óránk. 1951 tavaszán az Istenhegyi Zsindely-villában tartottuk a csendesnapunkat, amelyre még én hívtam meg Ravasz Lászlót. Nagyon kíváncsi volt Ravasz László arra, hogy a most végzett fiatalemberek hogyan tájékozódnak ebben a különleges világban. Érdeklődőbb volt a mi véleményünkre, mint mi az ő helyzetére. Mert nem is tudtuk tulajdonképpen, hogy mi történt a háttérben Ravasz Lászlóval. A Református Ifjúsági Mozgalom, amelyhez én is tartoztam, kapta meg a tahi Sion hegye tábort. Azt a nevet is mi adtuk neki. Egy falumbeli asztalosmesterrel festettük ki először azt a nagy táblát, amelyre rá volt írva: Sion Hegye Ifjúsági Tábor.
Nagyon közel kerültünk a tahi és a szárszói előadások alapján Farkas Józsefhez, aki szintén a Kálvin tér első emeletén lakott a családjával. Ő missziói lelkészként élt ott. 1948-ig ugyanis a közegyháznak tizenkét missziói lelkésze volt, akik a központból irányítva járták az országot, szerveztek különböző összejöveteleket, táborokat. Ezt 1948-ban a kommunista kormány leállította, mondván, hogy egyházi tevékenység csak a templom falain belül folyhat. Mindegyik missziói lelkész kapott parókiát. Ravasz Lászlónak az volt a véleménye, hogy Farkas József maradjon Budapesten. Akkor a Kálvin téri gyülekezet nagy területéből leválasztották a hetedik kerületet, hogy ott alakuljon egy missziói egyházközség Farkas József vezetésével. Magam is részt vettem abban a szolgálatban, amikor elmondtuk az embereknek, hogy új gyülekezet alakul és szívesen látjuk ott őket. Én a Dob utcát jártam végig. Ekkor zajlott a KIE föloszlása is.
Fekete Ágnes: Ez egészen 1950-ig eltartott?
Túri Szabó Lajos: A KIE volt egyedül a református egyház hivatalos ifjúsági egyesülete. De persze meg kellett szüntetni a KIE-t is. 1935-ben fogalmaztak meg egy új alapító okiratot. Benne van az összegyűjtött dossziéban Karácsony Sándor levele erről, hogy lemondott 1935-ben a KIE elnökségéről, mert nem értett egyet azzal, hogy a KIE egyesület teljesen független legyen az egyháztól. 1947-ben kerültem föl Budapestre. Részt vettem a Vas utca 2/c épületben a Protestáns Napok zárórendezvényén.
Fekete Ágnes: Mi is van most ott?
Túri Szabó Lajos: Az Ódry Színpad. Nagyon szomorúan vettem azt tudomásul, hogy még lelkészek sem tudták azt, hogy az Ódry Színpad 1950-ig protestáns templom volt. Ezért felkutattam a levéltárakban ennek az épületnek a sorsát. Itt van egy kép is a templomról.
Fekete Ágnes: Ez nagyon szép!

Túri Szabó Lajos: Budapest legmodernebb orgonája volt a templomban. Rengeteg rádiófelvételt készítettek ott.
Fekete Ágnes: Mi lett az orgonával?
Túri Szabó Lajos: Elkótyavetyélték valahova. Én még láttam az Újpesti Kultúrotthonban beládázva, mert ott akarták felállítani. Egyik Budapest környéki református gyülekezet vette meg állítólag ezt az orgonát.
A KIE székházra nagyon sokan adakoztak. Volt, aki ötven fillért adott, volt, aki tíz pengőt. A legnagyobb adományt Teleki Pál adta, de nem, mint miniszterelnök, hanem mint a Cserkészszövetség elnöke. A cserkészek és a KIE nagyon szoros kapcsolatban volt. Végül egymillió egyszázezer pengő gyűlt össze az épületre, de ez mégsem volt elegendő. A protestáns helyőrség, a tábori püspökség is gyűjtött, hogy egy protestáns helyőrségi templomot építsenek Budapesten. Összeadták a pénzt, és így lett ebből a KIE Egyesületek Szövetségének a székháza. 1943 decemberében avatták föl. A háború miatt azonban nem lett a telekkönyvben átírva a Református Egyház tulajdonába ez az épület . 1947. október 31-én, részt vettem zárórendezvényen, ahol Ascher Oszkár művész úr szavalt. A háború alatt protestánsok mentették a családját, és ezért mindig hálából szavalt. Ezért 2011-ben elmentem Ascher Tamás rektor úrhoz, aki Ascher Oszkár művészúr édesfia. Megdöbbenve hallotta, hogy az Ódry Színpad templom volt, és az édesapja ott szavalt. Azt kértem, hogy egy emléktáblával örökítsük meg ennek az épületnek a sorsát. Ő azt mondta, rendben van, ha igazolni tudjuk ezeket, akkor a történelemnek legyen nyoma. Negyven-ötvenen avattuk föl ezt a táblát, amely ott van az épület falán.
1950. május 18-án Kádár János belügyminiszter engedélyezte, hogy a KIE közgyűlése létrejöhessen, és kimondhassa a föloszlatását. Nem tudom, hány száz KIE egyesület volt az országban, de akkor már csak a budapesti és a kecskeméti jelent meg.
Bereczky püspök a Kulturális Minisztériumnak is, és a Hadügy Minisztériumnak is írt levelet, hogy hagyják jóvá azt, hogy ezt a templomot az államosítás után is bérelhesse a Református Egyház Klauzál téri egyházközsége. Ezt a protestáns helyőrség püspöke, Simonidesz Lajos tábori püspök akadályozta meg.
Fekete Ágnes: De miért?
Túri Szabó Lajos: Ez rejtély. Az üresen álló templomot a szomszéd épületben működő Filmművészeti Egyetem időnként el-elkéregette próbákra. Ez annyira állandósult, hogy a föloszlató közgyűlés döntött arról, hogy ezt az épületet nem államosítják, hanem föloszlatás esetén az épület állami tulajdonba kerül. A teljesen szabálytalan közgyűlést felhasználva módosították az alapító okiratot.
Fekete Ágnes: Ezt az iratot akkor módosították? Ezen a közgyűlésen?
Túri Szabó Lajos: Itt vannak a dokumentumok róla.
Fekete Ágnes: Ez hihetetlen!
Túri Szabó Lajos: Ez az újság, ez a cikk akkor született, amikor a kilencvenes években vissza akartuk igényelni. Azt írta egy akkori újság: "az Ódry Színpad sosem lesz templom".

Fekete Ágnes: A keresztrejtvény készítést hogyan kezdték el?
Túri Szabó Lajos: A feleségemmel együtt nagyon szerettük mindig is a keresztrejtvényeket. Amikor nyugdíjba mentem, akkor készítettünk néhányat, mert úgy gondoltuk, hogy a református hetilapban jó lenne, ha nem általános kérdéseket tartalmazó rejtvény lenne, hanem egy egyházunkhoz köthető, bibliai témájú keresztrejtvény. Először körülbelül tíz tizenötször tizenötös rejtvényt készítettünk, és ezek most már két és fél éve rendszeresen megjelennek hetenként a Reformátusok Lapjában.
Fekete Ágnes: Ez hobbiszerűen kezdődött?
Túri Szabó Lajos: Szeretetből csináltuk, ezért semmiféle honoráriumot nem kértünk. Ha szükség van ránk, akkor készítünk rejtvényeket. Mondtuk, hogy már kiöregedtünk belőle, de azért időnként bedolgozunk még most is.
Fekete Ágnes: Együtt szokták csinálni?
Túri Szabó Lajosné: Én teszem gépbe.
Túri Szabó Lajos: Ő a revizor. Háromszor is utánanéz a dolgoknak.
Fekete Ágnes: Hogy ne legyen hiba benne?
Túri Szabó Lajosné: Igen-igen. Azért is csináltuk, hogy karbantartsuk a nyugdíjas agyunkat. Most már nem minden hétre készítünk rejtvényt.
Túri Szabó Lajos: A másodlagos gondolatunk az volt, hogy nagyon sokan nem ismerik a protestáns szellemi nagyságainkat. Ezért akartunk fölvillantani olyan személyiségeket, tudósokat, akik nevet szereztek a református egyháznak.
Túri Szabó Lajosné: Például, hogy Karácsony Sándor hol született?
Túri Szabó Lajos: Reményik Sándorról is voltak kérdések. Csak fölvillantottuk. "Tessék utánanézni!" – mondtuk ezzel az olvasónak.

Hírek:
E hét végén, szombaton lesz a Múzeumok Éjszakája. Számos különleges program: interaktív kiállítások, tárlatvezetések, kézműves foglalkozások várják országszerte a látogatókat. Többek között Budapesten, a Ráday utca 28. szám alatti Bibliás Könyvesbolton keresztül éjfélig látogathatók a Biblia Múzeum kiállításai. 20, 21 és 22 órakor a homokanimációt is ki lehet próbálni. Debrecenben, a Református Kollégium Múzeumában többféle kreatív foglalkozás is lesz délután 16 órától éjjel 2 óráig. 19 órától Kobzos Kiss Tamás Debrecenről szóló verseket énekel a Díszteremben. Este fél kilenckor ugyanott a Sebő Együttes lép fel. Éjfélkor az Oratóriumban Sárosi Dániel orgonahangversenye lesz. Pápán, a Református Gyűjteményekben a Múzeumok éjszakáján Cz. Tóth Hajnalka a népművészet hímzőmestere tart kézműves foglalkozást 22 óráig.

Régen volt, soká lesz címmel a magyar néphagyományokról és a magyar paraszti kultúra továbbéléséről tart előadást Varga Zoltán koreográfus és Lőrincz Beáta táncpedagógus június 18-án, csütörtökön 19 órakor Budakeszin, a Fő utca 159. szám alatti Kálvin teremben.

Dr. Velkey György tart előadást a Bethesda Gyermekkórház és a református diakónia címmel június 17-én, azaz ma 18 órakor Debrecenben, a Kistemplomban.

A 200 évvel ezelőtt született Hegymegi Kiss Áron tiszántúli református püspökre és a 170 évvel ezelőtt született fiára, dr. Kiss Áronra, az első magyarországi gyermekjáték gyűjtemény létrehozójára emlékeznek június 18-án, csütörtökön 15 órakor Budapesten, a Kiss Áron utca 2. szám alatti Gálbory-villa kertjében, majd a Virányosi Közösségi Házban.

Az iskolai szünidő elkezdődésével elindultak a nyári hittanos táborok is országszerte. A június 22-tőlkezdődő héten többek között a Békés-tarhosi Zenei Napok keretében Szép magyar beszéd olvasótábort rendeznek Békésen. Káposztásmegyeren, Szeged-Petőfitelepen, Miskolc-Tetemváron napközis táborban vehetnek részt a gyermekek, Mályiban pedig tehetségtábor lesz.

A III. Kántortalálkozón Bódiss Tamás tart előadást a kántorokról és az énekeskönyvről június 20-án, szombaton 9 óra 30 perctől Alacskán.

A Bach 330 sorozat keretében az Ars Nova "secunda" kórus ad hangverseny június 21-én, vasárnap 19 órakor Tiszakécskén, a református templomban.

Nemzetközi Gospel Fesztivált rendeznek június 20-án, szombaton 17 órától Solymáron, a PEMÜ Sportcsarnokban. Erről a rendezvényről következő adásunkban részletesen beszámolunk.

Fekete Ágnes áhítata:

"…nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába." Filippi 2,16

Hiába tenni, hiába létezni, hiába fáradni az életben, ez egy rettenetes kép az ember előtt. Tátongó lyukat látunk magunk előtt, amibe hordjuk-hordjuk a vizet, és folyton csak elnyeli, de soha nem telik meg. Az ember teszi-teszi a dolgát, és ezek a dolgok mintha önálló életre kelnének a fejünkben. Egy idő után úgy látjuk, hogy a dolgokért élünk, és reménytelenül futunk valami felé, amit soha nem érünk el. Egy kedves kis történetet olvastam ezzel kapcsolatban. Egy idős ember magányosan kutatott régi holmijai között. Kezébe kerül régi naplója. Ugyanakkor megtalálja a fiáét is. Ugyanazon a napon a következő bejegyzést olvasta: "Az egész napot elvesztegettem Jimmyvel való horgászatra. Nem fogtunk semmit." Ezt írta ő maga. A kisfiú pedig ezt: "Apával horgászni voltunk. Életem legszebb napja."
Valahogy úgy van ez, hogy a mindennapokat gyűrjük, taposómalomnak érezzük dolgainkat, és először a lelkünk fárad el. Elveszítjük igazi céljainkat, értelemvesztettnek minden mozdulat, és lassan, fáradtan cammogunk az életben. Sokszor észre sem vesszük, hogy mennyire éhezünk a sikerre, és ez az éhség veszi el minden energiánkat. Ott ülünk jelképesen a magunk tava mellett, és várva várjuk a fogást, teljesen elfelejtjük, hogy a fiunkkal jöttünk, vele akartunk lenni, csak dermedten nézzük a vizet, dermedten várjuk fodrozódását, és fel sem tűnik, hogy ki van mellettünk.
Azt hiszem, földi életünk egyik legnagyobb csapdája ez a célvesztés. Életünk valódi terét elvesztjük és feldarabolódik a világ. Tárgyakkal, dolgokkal, rövid távú célokkal telik meg minden. Vasárnap egy hittanévzáró istentiszteleten voltam és arról a bibliai mondatról volt szó, hogy "Kérjetek és adatik nektek" (Máté 7,7). A lelkész mikrofonnal a kezében megkérdezte sorra az embereket, hogy ők mire vágynak, mit kérnek? Szinte mindenki zavarba jött. Nagyon nehéz megfogalmazni vágyainkat. Annyira megszoktuk a hiábavalóságokat, hogy nem is tudjuk kimondani azt, amit igazán szeretnénk. Halat akarunk fogni, és nem vesszük észre, hogy a gyerekünk pedig ránk vágyik, és az a perc visszahozhatatlan. A hiábavalóság érzését ezen a földön nem tudjuk feloldani, csak az Isten távlatából való meglátás adhatja, hogy ezt le merje valaki írni: "nem futottam hiába".
Egy idős néni mesélte régen nekem, minden reggel arra gondol: "ma már fölösleges fölkelnem. Most már minek kiszállni az ágyból? Jó most már így is. Aztán az Úrra gondolok, – mondta – és fölkelek. " Az Istenre gondolok, a szeretetében soha meg nem fáradó mennyei Atyát látom, és fölkelek az ágyból. Sokszor visszasüppedünk a magunk tehetetlenségeibe. Adja Isten, hogy kikeljünk! Ámen.