2018-02-14

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnes vagyok.
Ez a nap érdekes egybeesés. A szerelmesek napja és böjt első napja is egyben. De az az igazság, hogy ha mélyen belegondolunk, van is üzenete ennek az egybeesésének. Ugyanis a böjt egyik lényege az, hogy az életben a nemjeinkből nőnek ki az igenjeink. Ha nem tudunk bizonyos dolgoknak ellene állni, akkor nem tudunk céljaink felé haladni. Ugyanez igaz az élet legintimebb kapcsolatára is. Ha csak úgy általában elkap a szerelem, abból semmi építő nem fog születni. Ahogyan a Varázsfuvolában ki kell próbálnia Taminonak magát, s ellene kell állnia mindenféle kísértésnek azért, hogy elnyerje szerelmesét, úgy a valós életben is eljön az a pillanat minden forró érzelem után, amikor döntésre kerül a sor: Tudok-e lemondani a másikért? De igaz ez az élet sok területén. Sok vitának elejét venné, ha képesek volnánk nemet mondani, dönteni a másik mellett, a szeretet mellett. Most a Himnuszról szóló sorozatunkban Szűcs Ferenc éppen ezt a részt, az ellenségeinkkel kapcsolatos versszakot magyarázza.

Szűcs Ferenc: A Himnusz két nagy történelmi tragédiánkkal: a tatárjárással és a török hódítással is foglalkozik.
Fekete Ágnes: Talán azért ezzel a kettővel, mert ezeket az egész ország egységesen ítéli meg.
Szűcs Ferenc: Így van! Mindenki úgy érezte, hogy valóban nagyon súlyos tragédia történt. Ebben nem volt kétféle vélemény. Egységes volt a magyar történelemszemlélet abban, hogy nemzeti létünk nagy temetője Mohács volt, ahogy azt Kisfaludy írja.
Fekete Ágnes: A Himnuszban nincs szó olyan háborúkról, amelyekben nem volt egységes a vélemény. Például nem ír a kuruc-labanc háborúról és sok másról sem.
Szűcs Ferenc: A Rákóczi szabadságharcról azért van szó, mert a harmadik hangsúlyos gondolat éppen a szabadság, hogy a "szabadság nem virul a holtnak véréből". Nem jutottunk el oda, hogy igazán azt érezhetnénk, hogy szabadok vagyunk. Ez bizony a tizenkilencedik század eleji cenzúra fölülírása is, mert mégiscsak kifejezi, hogy most sem vagyunk szabadok. Vagy nem említi ugyan a Habsburg-házat, de rejtetten azért ott van a Bécs ostromával kapcsolatban, hogy akkor éppen ez volt a szabadságunk gátja. Ezt megszenvedtük. De azért ezt fölfoghatjuk így is: Túléltük! Nem véletlen, hogy 1956-ban a forradalom kitörése napján a Himnusz lemezét hallgatta a legtöbb ember. Ez volt az, ami akkor mindenkit igazán lekötött, függetlenül attól, hogy kinek a kezében volt a rádió, de a Himnusz ezekben a nehéz helyzetekben mindig elhangzik, megszólal, és mindig reményt ad.
Fekete Ágnes: Valóban ez a különbség a Szózat és a Himnusz között, hogy a Szózat a nemzethalál gondolatáig vezet el, itt pedig azt olvassuk, hogy minden ellenére, mégiscsak élünk.
Szűcs Ferenc: Ott is benne van persze, hogy "él nemzet e hazán", de Kölcseynél, ez sokkal pozitívabban jelenik meg. Bármilyen nehéz volt is a mongol hadak és az oszmán török hódítás kemény időszakát elviselni, mégis túléltük! És valójában a reménység is kicsendül ebből. Valaki egyszer azt mondta, hogy tulajdonképpen még a szabadságharcaink is mind győzelemmel végződtek, csak kicsit később. Ki kellett várni, hogy meghozza azt a korszakot a történelem, amikor "a szabadság kivirul a holtnak véréből", és a későbbi nemzedék mégis egy jobb korba jut el. Tulajdonképpen benne van az is, hogy a szabadságot jobban meg kellene becsülnünk. Azt is, ami most van, és azt, hogy sok tekintetben szabadon fejezhetjük ki a hitünket. Ez olyan ajándéka Istennek, amiért hálásnak kell lennünk. Nemcsak külső ellenségről beszél a Himnusz, hanem erről is: "Hányszor támadt tennfiad szép hazám, kebledre". Tehát a belső széthúzásról, a belső ellenségeskedésről, amely azért veszélyes, mert ahogyan Jézus mondta, az önmagával meghasonlott ház el fog pusztulni. Az alapvető kérdésekben szükséges a megegyezés, tehát azért nem mindenben, nem feltétlenül a homogén gondolkodásról van szó, hanem arról, hogy ne legyünk ellenségei egymásnak, és főként ne legyünk ellenségei a hazánknak.

Fekete Ágnes: Idén, a Házasság Hete jelmondatát Zámbori Soma és dr. Fazekas Rita találták ki: Éltető sodrásban. Először azt kérdeztem tőlük, mennyire tudnak nemet mondani azért, hogy az egymásra mondott igen valóságos legyen!

Fekete Ágnes: Hogyan tudja összeegyeztetni színészi karrierjét és a családot?
Zámbori Soma: 2000-ben volt az esküvőnk és 2002-ben végeztem a Színművészeti Egyetemen. Benedek Miklós tanár úr volt az osztályfőnököm, aki azt mondta, hogy nagyon nehéz a családot és a karriert összehozni és összeegyeztetni. Én azt mondtam, hogy majd én megmutatom, hogy mégis lehet. Tíz évig próbáltam. Ütöttem a vasat, de rájöttem, hogy esténként nem vagyok a családommal. Egyszer álltam a takarásban és arra gondoltam, de jó lenne, ha legalább a telefont idehozhatnám, mert tudtam, hogy beteg a gyerek. Elgondolkodtam, hogy most miért is állok itt? Azért, hogy magamat mutogassam, miközben a családomnak szüksége lenne rám? Hol van itt az exhibíció és a szolgálat határa? Próbáltam folytatni a színházban, Ritus meg otthon a két gyermekkel. Nagyon nehéz időszakban történt, hogy ő egyszer bemutatkozott nekem: Én vagyok a feleséged.
Fazekas Rita: Amikor az első gyerekünk, Doma megszületett, akkor is ott voltál velem. Utána vissza kellett rohannod a színházba. Csodás élmény volt egyébként, mert mind a három apásszülés volt.
Zámbori Soma: Igen. Aznap este előadásom volt. Bementem játszani, mutattam a többieknek: Látjátok, itt elvágtam a köldökzsinórt. Kicsit későn kezdődött az előadás. Már a tapson nem vettem részt, mert rohantam vissza a feleségemhez. Hát, azért ez abnormális.
Fazekas Rita: Ezt utólag látjuk így, akkor ez az életünk része volt: Most dolgod van, de utána jösz vissza.
Zámbori Soma: Igen, igen. A harmadik gyermekünk vállalása előtt már tudtuk, hogy így már nem folyhat tovább az életünk. A gyerekeknek is szüksége van rám. Ebből az lett, hogy behúztam a kéziféket. Szabadúszó lettem, és nem kellett kötelezően négy-nyolc premierben részt vennem, hanem csak annyiban, amennyit vállaltam. Ennek természetesen az a hátránya, hogy nincs egy biztos anyagi háttér, havi fizetés.
Fazekas Rita: Egyre többet szinkronizált utána.
Zámbori Soma: Igen. Az reggeltől délutánig, legfeljebb estig terjedő munkabeosztással megy. A szakmai kiteljesedésemet most ebben élem. Az estéimet most nem a színházra szánom. Filmeket forgatok, tehát nem csak szinkronizálok, hanem színészként is élem az életemet. Elmondom egy álmomat. Egyre jobban látom ma Magyarországon, hogy a profi filmes és színházi közegben egyre több a mécsesként világító, hívő ember, és olyan jó lenne ezeket az embereket összefogni. Valójában már egy jó húsz éve dédelgetett álmom, csinálni Magyarországon egy professzionális keresztény színházat. Volt az Evangélium Színház, amelyet Udvaros Béla vezetett. Nehéz a sodrással szembe menni. Nem ez a színházi akarat ma Magyarországon. Inkább egy más oldalról elgondolkoztató közeget képvisel. Hiszek a kulturevangelizációban, és hiszek abban, hogy a színháznak lehet igazságot közvetítő szerepe is. Arról a fajta igazságról beszélek, amelyről ma nem divatos beszélni.
Fekete Ágnes: A házasságra nézve azt érzem, hogy a "nem", az egy kulcsszó.
Zámbori Soma: Erre engem a feleségem tanított meg.
Fazekas Rita: Arany nagy szíve van. Nagyon sokszor előfordult, hogy szolgálatból is elvállalt valamit hétvégére. Azt mondom, hogy nagyon szép dolog a szolgálat, de amint tudjuk, Isten után a család következik, tehát nagyon fontos, hogy ne menjen a rovására. Valahogy meg kell tanulni nemet mondani. Van, amikor azt kell mondani, hogy az adott alkalmon nem tud ott lenni, de ha sikerül másik időpontot egyeztetni, akkor nagyon szívesen megy. Úgyhogy meghallgatjuk, amire felkérnek, elgondolkozunk rajta, és utána majd visszaszólunk. Ez tényleg így jó. Mindig én mondom neki, hogy ez sokkal fontosabb.
Zámbori Soma: Ő a feleségem, a házassági tanácsadóm, a mediátorom és az ügyvédem is egyben.
Fekete Ágnes: Hogy van együtt a sodrásban az igen és a nem?
Zámbori Soma: Bíró László püspök úr elmondott egy első világháborús történetet, amely a mottónkkal kapcsolatban jutott eszébe. Fantasztikus! Az olaszok próbálták visszatartani a támadókat. Az volt a terv, hogy megnyitnak egy duzzasztó gátat, hogy amikor majd kiömlik a rengeteg víz, el fogja sodorni az ellenséget. A kémek által ez kiderült és a hadvezér kiadta a parancsot, hogy a duzzasztómű előtt a katonák fogják meg egymás kezét, kapaszkodjanak össze. Így is tettek, és nem sodorta el őket az ár. Mi azt gondoljuk, hogy állunk a sodrásban, és megfogtuk egymás kezét. Azért vagyunk többek egy meg egyként kettőnél, mert van, ami összetart minket.

Fekete Ágnes: A kísértéseknek való ellenállás egyik példája a Bibliában a testedzés. Többször olvassuk, hogy a hit akkor lesz erős az emberben, ha képes úgy megzabolázni magát, mint egy sportoló. Most egy olyan beszélgetést hallhatunk, amely erről is szól. A téli olimpiáról sok szó esik, de hogy valakit a sport az imádságban is elősegít, arról ritkán. Hegedűs Márk beszélget Sallay Andrással, aki Regőczy Krisztinával jégtáncosként világbajnok volt.

Sallay András: Nem álltam ki úgy szerepelni, hogy egy Miatyánkot el ne mondtam volna. Szükségem volt arra, hogy kapcsolatot teremtsek a Teremtővel, mielőtt a jégre lépek.
Hegedűs Márk: Okozott-e valaha problémát az, hogy Ön református, hívő emberként volt jégtáncos?
Sallay András: Nem. Olyannyira nem okozott, hogy az elnök asszonyunk, aki teljes egészében a másik oldalon állt, abszolút kiállt mellettem. Semmi negatív érzés nem volt. Bár nem hirdette senki, hogy én hová tartozom. Azt hiszem, egyszerűen csak tudomásul vette. Az esküvőmön is ott volt, bár a szertartáson nem vett részt.
Hegedűs Márk: Hogyan alakult a sportolói élete után a gyülekezeti élete?
Sallay András: Amikor már nem utaztam annyit, többet tudtam járni ide a Klauzál téri református gyülekezetbe, amely a Gyulai Pál utcában van. Még Farkas József kért fel, hogy vállaljam el a pótpresbiteri, majd a presbiter tisztséget. Később egy nagyon szép feladatot kaptam. Az úrasztalánál szolgálok. Számomra ez egy kitüntetés, és mindig nagy boldogsággal csinálom.
Hegedűs Márk: Látom, hogy nagyon fontos, de mit jelent Önnek az úrvacsora?
Sallay András: Ez nekem mindig egy boldogság. Egyfajta megtisztulást, és ez annyira szép.
Hegedűs Márk: Ez az év az új presbiteri ciklus első éve. Újabb hat évig lesz presbiter?
Sallay András: Igen. Ez már a negyedik ciklus lesz.
Hegedűs Márk: Úgy tudom, a civil munkája is a jég közelében tartotta.
Sallay András: Egy nagyon felelősségteljes feladatot látok el. Az összes nagy világverseny reklámjaiért és részben a televíziózásért vagyok felelős. Ott nem lehet hibát ejteni. Krisztával együtt olyan emberek vagyunk, akik soha nem adják föl, és amit vállaltak azt véghez is viszik. Nagyon fontos az is, hogy mindig mindent a lehető legjobban, száz százalékosan kell csinálni. Nem lehet úgy odaállni, hogy jó lesz, ha hetvenöt százalékra teljesítek. Nem! Lehet, hogy hetvenötre fog sikerülni, az egy más kérdés. Én nem állhatok oda úgy, hogy meg leszek elégedve hetvenöt százalékkal is. Nincs ilyen! És ez mindenben így van. Erre én nem fizettem rá. Lehet, hogy többet dolgozik az ember, az is lehet, hogy többet morgolódik bizonyos dolgokon, de tiszta lelkiismerettel tudja csinálni.
Hegedűs Márk: Ez tulajdonképpen egy hitvallás is lehetne: Orando et laborando! Imádkozzál és dolgozzál!
Sallay András: Igen. Pontosan így van! Imádkozzál és dolgozzál!
Hegedűs Márk: Regőczy Krisztinával harmincnyolc évvel ezelőtt nyertek ezüstérmet Lake Placid-ben a téli olimpián, majd Dortmundban világbajnokok lettek. Még mindig egy ország emlékszik Önökre.
Sallay András: Megdöbbentő, hogy az utcán is sokszor megállítanak, mert felismernek. Néha el is gondolkodom, hogy lehetséges, hiszen már hatvannégy éves vagyok és nem huszonnégy. Nyilván nagyon sokat változtam, de az emberek végtelen szeretettel vannak irántam, és ezt nagyon nagyra becsülöm, és nagyon jól esik.

Fekete Ágnes: Híreink élén egy rendezvényre hívjuk fel figyelmüket. Református mérnökök számára rendeznek találkozót. Hegedűs Márk Németh Balázzsal beszélgetett.

Németh Balázs: Krisztus kezében vagy a holnap markában? Ezzel az összefoglaló címmel rendezzük meg a konferenciánkat. Sokszor azt érezzük, hogy félelmet kelthet az emberben, hogy meddig haladhatunk? Hova juthat el a technikai fejlődés? Különösen a mesterséges intelligencia, amely sokakban kételyeket ébreszt, és félelmet kelthet. A találkozó ilyen jellegű problémákkal fog foglalkozni, jövőbeli mérnöki kérdésekkel teológiai szemszögből vizsgálva. Az energetika, az automatizálás illetve az agrártechnológia jövőbeli kérdései lesznek a fő témáink. Az önvezető járművek mellett a mesterséges intelligencia robotikai alkalmazásai.
Hegedűs Márk: Hívő emberként hogyan kell ezekhez a kérdésekhez viszonyulnunk?
Németh Balázs: A mesterséges intelligenciával kapcsolatban föl lehet tenni a kérdést, hogy mi lesz, ha egyszer egy olyan intelligenciát tudunk előállítani gépi úton, amely sokféle a viszonylatában, képességeiben, értelmében, gyorsaságában, kifinomultságában vagy élethosszában meghaladja az embert? Sokan itt az örökélet kérdését vetik föl, hogy elképzelhető-e mesterséges intelligenciával úgy az emberi élet, hogy például a biológiai korlátok jelentősen kitolhatók megfelelő robotikai eszközökkel. Ez megint egy olyan dolog, amely már nem műszaki kérdés. A fejlesztés az igen, műszaki kérdés. Azonban az, hogy hogyan tudjuk ezt jól használni, hol lehetnek a korlátai, az már nem? Mi az, amire egy keresztyén mérnök még igent mondhat, és mi az, amire már nem? Ez már egy teológiai és etikai vonatkozású kérdés. A legfontosabb az, hogy eszközként tekintsünk rá, nem pedig olyan végcélra, amely majd önmagában megoldja az életünket.
Hegedűs Márk: Mikor lesz ez a mérnöktalálkozó?
Németh Balázs: Idén február 24-én, szombaton délelőtt kilenctől egy óráig lesz Budapesten, a Ráday utca 28. alatt. Két előadással indul majd a találkozó. Az egyik egy teológiai jellegű előadás lesz, amely a reménységgel, a félelmekkel, a keresztyén jövőszemlélettel foglalkozik. Bogárdi Szabó István püspök úr tartja majd. Utána pedig dr. Varga István Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem egyik dékánja fog egy előadást tartani Mit hoz a holnap a jövő mérnökeinek? címmel. A két felvezetés után három fórumbeszélgetés lesz párhuzamosan. A www.mernokmisszio.hu/mernoktalalkozo oldalon lehet regisztrálni február 22. csütörtökig.

Hírek
Életre szóló katechézis címmel mutatják be a huszonéves Debreceni Katechetikai Központot február 17-én, szombaton 10 órától Debrecenben a Hittudományi Egyetem dísztermében.

A Kanizsai Esték keretében Hafenscher Károly tart előadást a reformációi emlékév tanulságairól február 16-án, pénteken 18 órakor Nagykanizsán a református templom gyülekezeti termében.

Ravasz László református püspök életét és tevékenységét bemutató kiállítás nyílik február 16-án, pénteken 15 órakor Kecskeméten, a Kálvin tér 1. szám alatti Ráday Múzeumban. A tárlatot dr. Ritoók Zsigmond akadémikus nyitja meg, dr. Szacsvay Éva néprajzkutató emlékezik Ravasz Lászlóra és közreműködik még a Kecskés Együttes.

A purgatóriumról rendeznek református – római katolikus hitvitát Nagy Gergely és Szász Péter részvételével február 15-én, csütörtökön 18 órakor Budapesten, a Városház utca 1. számalatti Galériában. A beszélgetésen jelnyelvi tolmácsolás is lesz.

Mind-mind Arany… címmel rendeznek előadást Arany Jánosról február 15-én, csütörtökön 19 órától Budakeszin, a Fő utca 159. szám alatti Kálvin teremben.

A Wass Albertről szóló Örökségkönyv bemutatóját február 16-án, pénteken 17 órakor tartják Budapesten, a Thököly út 60. szám alatti OKISZ székházban.

A Tabulatúra Régizene Klub követező összejövetelét február 19-én, hétfőn 19 órakor tartják Budapesten, a Szilágyi Dezső tér 3. szám alatti gyülekezeti kisteremben.

Vadász Attila ad orgonahangversenyt a Kelenföldi Barokk Esték keretében február 17-én, szombaton 17 órakor Budapesten, az Október huszonharmadika utcai református templomban.

Jótékonysági koncertet ad a Magyar Református Egyház Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió tinédzser részlegének javára Pintér Béla február 16-án, pénteken 18 órakor Budapesten, a Kálvin téri templomban.

Kilencedik alkalommal rendezik meg az erdélyi keresztyén zenefesztivált Égjen a láng elnevezéssel februárt 17-én és 18-án Marosvásárhelyen.

Bélyegeken a Reformáció című kiállítás nyílik február 15-én, csütörtökön 19 órakor Bécsben, a Collegium Hungaricumban.

Kiállítás nyílik a korábban meghirdetett Kárpát-medencei Jézus életéről szóló rajzpályázat képeiből február 16-án, pénteken 15 órakor Budapesten, a Nagykőrösi út 55-57. szám alatti Szenczi Molnár Albert Református Általános Iskolában.

Az abaújvári bábcsoport előadást tart Abaújváron, a Perényi Borbála Gyülekezeti Otthonban február 19-én, hétfőn 17 órakor.

Drogpreveneciós továbbképzést hirdetnek pedagógusoknak és szociális szférában dolgozóknak márciustól a Ráckeresztúri Drogprevenciós Otthonban. (Jelentkezni [email protected] címen lehet)

Fekete Ágnes áhítata:

"Nincs semmi az emberen kívülvaló, a mi bemenvén ő belé, megfertőztethetné őt; hanem a mik belőle jőnek ki, azok fertőztetik meg az embert." Márk 7,15

Böjt van. Sokan megkérdezik: Miért van szükség böjtre? Mi értelme van annak, hogy nem eszünk húst egy néhány hétig? Ennek önmagában semmi értelme sincsen. Éppen a böjt nagyon formálissá válása miatt bírálták a reformátorok ezt a szokást. De ami formálissá válik, annak az eredeténél mindig van értelem. A böjt eredetileg készülődés, visszafogottság, az egyetlen fontosra való koncentrálás Húsvét előtt. A lényege az, hogy a felszínről a mélyre irányítsa figyelmünket. Hiába változtatunk valamit a felszínen. Hiába akarunk valamit, ha arra az egész lelki egyensúlyunk nem tud ráállni. Akkor egy múló élmény lesz csupán.
Milyen sokszor akarjuk egymást megváltoztatni! Ne tedd ezt, nem jó az, ahogyan élsz! – mondjuk annak, akivel nem értünk egyet. De ha ötvenszer el is mondjuk neki, ő csak marad az, aki volt. Ráadásul megromlik a kapcsolatunk is. Aztán van, aki ilyenkor átkapcsol hallgatóba. Leül a másik ember, és csak figyel, nem szól egy szót sem. De nem arra van szükségünk a kapcsolatainkban, hogy egyoldalú adók vagy vevők legyünk. Az segít inkább, ha kicsit belemászok a másik gondolataiba és érzéseibe, és onnan belülről tudom megszólítani. Hiszen minden változás onnan belülről jön, és nem kívülről. Ha valaki nem azonosul belsőleg azzal az üzenettel, amit hall, akkor csak úgy állunk egymás mellett, mint két tárgy.
Erre utal Jézus az evangéliumban. Belülről jön a rossz is és a jó felé való irányulás is az emberben. Ha nem vagyok kész arra, hogy erőszakos legyek, akkor bármi történhet körülöttem, én nem fogok fegyvert. De bennem van valami, ami kész a feldühödésre, ami erőt ada kezemnek, és megfogom az ajtót, és úgy bevágom, hogy kipotyog a vakolat. Mindez bennem van. Ezért oda belülre kell tekintenem, és megkérdeznem magamtól: Mi az, ami dühössé tesz? Mi az, ami fáj? Ha ezekre a kérdésekre kész vagyok válaszolni, akkor kezdődhet el valami változás. De ez az én történetem. Ha nem az enyém, akkor felesleges minden szó.
Vannak a boltokban félkész sütemények. Kiveszem, berakom a sütőbe, és már kész is. De én ilyet talán sosem vettem. Mert ha sütemény, akkor az legyen az enyém. Ha romos, ha összeesett, akkor azt mondjuk, hogy csúnya, de finom, és az enyém. Én készítettem. Mindenki tudja, mennyire más ez. Ugyanennek az ellentéte igaz a böjtre. Azt mindenki maga tudja meghatározni, hogy mire mond nemet. Ha nem az övé ez a döntés, ha nem válik belső folyamattá, akkor semmi gyümölcse nem lesz. Betartotta a szabályt, és kész. De belülről megszülethet valami változás, ha képesek vagyunk egyszer másként magunkra nézni. Ha felteszünk olyan kérdéseket, amiket nem szoktunk… mi mozdult meg most bennem? Mi az oka a viselkedésemnek? Miért nem tudom letenni, miért kell innom, és így tovább.
Kaptunk most negyven napot ezekre a kérdésekre. Isten áldja meg ezt a böjti időszakot mindannyiunk életében. Ámen.