Megyek az utcán, előttem egy idős házaspár. Figyelem mozgásukat. Minden lépésben benne sejlik az a sok évtized. Picit távolodnak egymástól, aztán közelednek. De egyszercsak a nő megbotlik az aluljáróban. Nem történt semmi különös, de a férjnek volt egy olyan mozdulata, ami bevésődött az agyamba. A két ember keze egy pillanat alatt összeért. Abban a mozdulatban benne volt az életük szépsége és súlya. Olyan mély összetartozás ez, amit a szavak nem tudnak átadni.
Úgy képzelem, valami hasonló lehetett az, amikor Jézus meglátta Pétert és Jánost. Talán ezerszer is bevetették a hálót úgy, hogy az egyik egy kicsit késett, ezért nem sikerült elég messze eldobni. Mint a szőnyegrázás. Ketten fogják a két végét, és ha nem ritmusban dobják az ég felé, benne marad a por. Péter és János mozdulata megtetszett Jézusnak. Mert azt hiszem, Péter szerelemmel dobta el azt a hálót. Erő és alázat kell ezekhez a pillanatokhoz. Nem én vagyok a fontos, de teljes valómat beleteszem.
Halásszá teszlek – mondja Jézus. Azt a gyönyörű testi mozdulatot a lélek mozdulatává alakítom. Ez egy hosszú folyamat lesz, de a döntés azonnali.
Péter az, aki kiveti a hálót. Ő a beszerző, az újító. Ez lesz az útja. Óriási önbizalommal indul, hatalmas belső erővel képes nekivágni az emberhalászatnak is. De még jobban meg kell tanulnia majd azt, hogy együtt dobják ezt a hálót.
Egészen más János és Jakab útja. Őket hálókötözgetés közben látta meg Jézus. Ők a javító, regeneráló emberek, akik apjukkal együtt dolgozgatnak. A három ember molyolásában, szöszmötölésében talán felcsillant a meditáló ember, aki képes a kis dolgokban jelen lenni, aki nem adja fel soha. Ők azok, akik el tudják rendezgetni az élet dolgait. Biztos vagyok abban, hogy az emberek mozdulatai olyan képek, olyan üzenetek, amelyek sokkal mélyebb létezésbe hívnak minket, mint ami hétköznapi módon látható.
Uram, Te szereted az emberi munkát. Az emberiben meglátod az istenit. Minden mozdulatunkkal ébresztgetsz a Te világodra!
2023. január 22. – Évközi 3. vasárnap, Isten igéjének vasárnapja
Amikor Jézus meghallotta, hogy (Keresztelő) Jánost fogságba vetették, visszatért Galileába. Elhagyta Názáretet, és a tengerparti Kafarnaumban telepedett le, Zabulon és Neftali vidékén, hogy beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott:
Zabulon földje és Neftali földje,
a tenger útja, a Jordán vidéke,
a pogányok Galileája:
A sötétben lakó nép nagy fényt lát,
és fény virrad a halál honában s árnyékában ülőkre.
Ettől kezdve Jézus tanítani kezdett. Ezt hirdette: „Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa!”
A Galileai-tenger mentén járva meglátott két testvért: Simont, akit Péternek is neveznek, és Andrást, a testvérét. Éppen hálót vetettek a tengerbe, mert halászok voltak. Így szólt hozzájuk: „Kövessetek engem, és én emberek halászává teszlek titeket!” Erre azok otthagyták hálóikat és követték őt. Amint onnan továbbment, meglátott másik két testvért is: Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost. Apjukkal, Zebedeussal a hálóikat javították a csónakban. Őket is elhívta. Ők is otthagyták a csónakot és az apjukat, és követték őt.
Jézus pedig bejárta egész Galileát. Tanított a zsinagógákban, hirdette a mennyek országa örömhírét, és meggyógyított a nép körében minden betegséget és minden gyötrelmet.
Mt 4,12-23