A hála intelligenciája
Fölöttünk a hegyen volt egy rozzant pad. Már régóta gondoltam arra, hogy össze kellene fogni, és felújítani. Tegnap azonban, éppen arra sétáltam, és imámba mélyedve…
Fölöttünk a hegyen volt egy rozzant pad. Már régóta gondoltam arra, hogy össze kellene fogni, és felújítani. Tegnap azonban, éppen arra sétáltam, és imámba mélyedve rábukkantam erre a hívogató padra, amely ráadásul arra kért, felirata szerint, hogy bocsássak meg valakinek, és adjak hálát valamiért. A sok megbocsátani valóból kiválasztottam egy jó régit, ami mégis még bennem motoz, és a hálaadnivalóból a legfrissebbet, hogy ilyen szép őszi színek között csücsörészhetek ezen a padon. Minden növény a maga módján kezd hasonlítani a napra, és halála előtt kicsit pirosas sárga fénnyé válik. Milyen szép az is, hogy fogalmam sincsen, ki írta ezt ide! És akik majd leülnek, és megbocsátanak és hálát adnak, mind egy nagy hálót szőnek, amiről senki sem tud, mégis ezek a láthatatlan szálak éltetik, tartják ezt a világot.
Dicsérni a gép is tud. Hálát adni csak a természet. A hála az, amikor valamilyen előre vivő, vonzó értelemből látok mindent, és erre rá is dobban a szívem. Ez az igazi intelligencia, amikor a szavak és mondatok között is valami értelmeset ki tudok olvasni. Magukat a szavakat megérti a gép, értelmezi, válaszol, de a lényeg éppen az, ami közöttük van. Inter-lego, ha a szó eredetét nézzük, ezt jelenti. Érdemes ráülni a megbocsátás és a hála padjára, és olvasni életünk sorai között.
2025. október 12. – Évközi 28. vasárnap
Jézus egyszer útban Jeruzsálem felé áthaladt Samária és Galilea határvidékén. Amikor betért az egyik faluba, tíz leprás férfi jött vele szembe. Még messze voltak, amikor már megálltak, és hangosan így kiáltottak: Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk! Ő rájuk tekintett, és így szólt hozzájuk: Menjetek, és mutassátok meg magatokat a papoknak! Útközben megtisztultak.
Az egyik, amikor észrevette, hogy meggyógyult, visszament, hangos szóval dicsőítette Istent, arcra borult Jézus lába előtt, és hálát adott neki. És ez az ember szamaritánus volt. Jézus megkérdezte: Nemde tízen tisztultak meg? Hol maradt a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszajött volna, hogy hálát adjon Istennek, csak ez az idegen? Aztán hozzá fordult: Kelj fel és menj! Hited meggyógyított téged. Lk 17,11-19
