Van pásztorom, de nem vagyok birka

Nem vagyok birka! Mondjuk egymásnak, amikor azt hiszik, hogy csak utánozni vagyunk képesek. Nem jó magunkat úgy látni, mint egy kis szemcse a tömegben. Ezért is nehéz lefordítani azt a bibliai képet, hogy Isten a mi pásztorunk. Lehet, hogy ma ezt mondanánk inkább: Úgy vigyáz ránk az Úr, mint a pásztor kutyája, amelyik állandóan ott neszel, és lesi a juhász utasításait. Talán ma a figyelmes jelenlét érzületét érthetjük a pásztor bibliai képe mögött. Jelen vagyok számodra. Senki más nem érdekel, csak te!

Én vagyok a jó pásztor, én vagyok a bárány, én vagyok a juhok ajtaja – mondja Jézus. Mintha tudatosan keverné a képeket. Mintha ezzel a maga korában, az akkori szavakkal mondta volna el, hogy nem vagytok birkák, és én sem vagyok az! Én az vagyok, aki személyesen szólítalak meg, nem nyájként bánok veled! Száz közül is észreveszlek. Én az vagyok, aki ajtót nyitok, hogy ehess, hogy ihass, hogy szabad legyél! Ha úgy is látod vezetőidet, hogy veled üzletelnek, adnak és vesznek, birka módjára terelnek, ideológiákat gyártanak, manipulálnak, és ha az egyik elkiáltja magát, mások csak azt ismételgetik, Isten akkor is személyesen rád figyel!

Ő az, aki figyelmes jelenlétével ajándékoz meg téged, aki őriz. Isten az, akinek szavai a szívünket szólítják meg és nem csak az érzelmeinket vagy az agyunkat. Jézus úgy beszél hozzánk, mint senki más. Amikor ő szólít meg, akkor tudjuk, hogy biztonságban vagyunk, és bátrak lehetünk akár arra is, hogy ugorjunk egy nagyot! Jézus a létezésünk kulcsa. Ő az, akin keresztül bárhová is eljuthatunk, hiszen ő az ajtó is. De pásztor is és bárány is egyben, aki fölöttünk áll, aki csak felemeli botját, és minden mozgásba jön. De bárány is, aki maga a testet öltött szelídség. Jézus vállalja a képek látszólagos ellentmondását. Mert ezek együttesen mondják el, hogy mi az igaz szeretet, amit naponta koldulunk: Hogy végre valaki megszólítson éppen engem, valaki erőt adjon, valahol el is bújhassak úgy, hogy szabad maradok.

Ezek együtt adják az isteni szeretet létállapotát. De mindenki érzi, hogy a szeretet csak következmény, de nem forrás. A forráshoz akkor jutunk el, ha megszületik bennünk a bizalom Isten iránt. Mindenki átélte már, hogy zűrzavar van a lelkében, bolyong, és nem érzi az erőt sem magában, sem másban. Jézus nem erővel mutatja meg ilyenkor a helyes utat, hanem bárányként. Ő maga is gyenge, és arra kér, hogy merjünk mi is vele reszketni, félni és várakozni. Mert csak az tud figyelmesen jelen lenni, aki ismeri a gyengeséget. Mély érzéseinkbe alámerülve tanuljuk meg a figyelmes jelenlétet. Azért Jézus a jó pásztor, mert nem felülről, erőből oktat minket, hanem egész életével jelen van köztünk. Milyen sokan vannak, akik erővel jönnek felénk, és mindent szétzúzó mozdulatuk bizonytalanságba taszít minket. Jézus azonban elsősorban bárányként, azaz teljes odaadással, de ajtóként is szabadságban és figyelmességben, de pásztorként is erővel áll mellettünk.