A csönddel is beszél az Isten. Sőt, vannak olyan időszakok, amikor nincsen semmiféle szó, amely elhatol az emberhez, csak a csönd.
Egy beteg szalad Jézushoz. Beszél-beszél, könyörög. Jézust bele akarja húzni fájdalmas világába, hogy ott mindent rendbe tegyen. Jézus meglátta benne az örök tépelődő embert, megesett a szíve, és átlépte a csönd határát. Ez az ember azonban erre képtelen volt.
Isten első szava nem maga a szó volt itt sem, hanem a szívből fakadó élet. Mivel ez a meggyógyult ember nem hallotta meg a szó előtti szót, ezért elkezdett beszélni, beszélni, kiabálni.
Ha nem tudunk visszamenni szavaink elé, akkor bezáródunk. Farizeusokká, vagy reklámügynökökké válunk, akik csak ismételgetik mondataikat. Elvárásokat támasztunk, egy szépen bekeretezett világot gyártunk, de elveszítjük az élő Istennel való kapcsolatot.
Az első dolgunk mindig az, hogy elcsendesedjünk, mert csak így ismerhető fel az Isten. Csak a csendben szólalhat meg. Csak befogadó közegben. A hullámokat felfogó térben szólal meg.
Valóban fontos a jó időben, pontosan elmondott Ige. De ha nincs a szavak mögött csend, akkor olyanok ezek, mint a fedezet nélküli pénz. Egy darabig még elhiszik az emberek, hogy érnek valamit, de elég gyorsan kiderül, hogy üres papírfecniket tartanak a kezünkben, amiket bárki nyomtathat. Szavaink arany fedezete az Isten előtti csendünk. Mert ilyenkor nem akarunk semmit elérni. Nem akarunk megmagyarázni dolgokat, csak Istenben szeretnénk létezni.
Ha nem tudom, hogy csendben átölel az Isten, akkor nyugodtan beszélhetek, de ezek csak szavak maradnak.
Douglas, Lloyd C. regénye, És köntösömre sorsot vetettek…. Ebben szerepel egy lány, akinek ugyanúgy, mint sok más betegnek elmondta Jézus: „Ne szólj senkinek arról, amit veled tettem!” Ez a lány megtartotta Jézus kérését, mindenki csak a mosolyát látta, megváltozott életét, de sosem tudták meg, mi történt akkor, amikor Jézussal találkozott. A csendjéből élt és éltetett.
2024. február 11. – Évközi 6. vasárnap
Abban az időben egy leprás jött Jézushoz. Térdre borult előtte, és így kérlelte: „Ha akarod, te meg tudsz tisztítani engem!” Jézusnak megesett rajta a szíve. Kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta neki: „Akarom! Tisztulj meg” Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult. Jézus szigorúan ráparancsolt, és mindjárt elküldte ezekkel a szavakkal: „Vigyázz, ne szólj erről senkinek egy szót sem, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és tisztulásodért mutasd be a Mózes rendelte áldozatot, bizonyságul nekik”. Ám az, alighogy elment, mindenfelé hirdetni és híresztelni kezdte a dolgot. Emiatt Jézus nem mehetett többé nyilvánosan a városba, inkább kint, elhagyatott helyeken tartózkodott. Mégis mindenünnen özönlöttek hozzá az emberek. Mk 1,40-45
Ikon: Szent Anna, Mária édesanyja, Pakhórasz Katedrális, Núbiai keresztény templom