Újraélesztett kovász
Nemrég megrohadt a kovászom. Arra lettem figyelmes, hogy a kamránkban nagyon büdös lett. Valaki egy lekváros üveget húzott a polcra helyezett kovászos csésze elé. Akkor…
Nemrég megrohadt a kovászom. Arra lettem figyelmes, hogy a kamránkban nagyon büdös lett. Valaki egy lekváros üveget húzott a polcra helyezett kovászos csésze elé. Akkor sok volt a munka, éppen nem sütöttem kenyeret. Még a kamra is felmelegedett a hőségben, úgyhogy valami rettenetes szagú kulimásszá lett a kovászom. De nem volt kedvem teljesen kidobni, úgyhogy levettem a felső háromnegyedét és az alját felhígítottam. Néhány napon át kevergettem, szaporítottam liszttel, és lássatok csudát, rendbe jött. Ugyanez a helyzet a kenyérsütéssel: Megvallom, nekem nincs időm arra, hogy így meg úgy hajtogassam, rakosgassam. Összekeverem, megkelesztem, és ennyi az egész. Biztos, hogy nem nyerne a kenyér-szépségversenyen, de finomabb és olcsóbb, mint a bolti. Minden bizonnyal egészségesebb is.
Jézus is beleszeretett a kovászolásba. Lehet, hogy tudta a 3-1 fontos arányszámát is? Például, hogy a tejsav és esetsav erjedéskor: három az egyhez? Nem tudjuk.
De talán hosszasan nézte egy asszony mozdulatait. Talán Máriáét. Alányúl, felhajt. Megforgat. Megint alányúl, és így tovább. A kovász az utolsó lisztporhoz is eljut.
Mi az Isten országról általában a szétválasztás képeivel beszélünk. Itt is a búza és konkoly példázata közé ékelődött ez kép. Mennyivel világosabb beszéd: a rosszat ki kell dobni, a jót megtartani! Isten erős és bölcs, tehát választ. És itt mégis az elegyítésről van szó. Az Isten országa olyan, hogy minden otthonban ott van. Az Isten országa erjed. Az Isten országa olyan, mint a tészta, amit újra és újra lehet használni, szaporítgatni. Az Isten országa végtelenül egyszerű, és működik. Az Isten országa itt kavarodik körülöttünk. Az Isten országa minden otthonban kicsit más. Visszük magunkkal, mint a lányok, akik férjhez mentek, vitték az otthoni kovászt, amely aztán az új otthon újabb baktériumait is magába szívta. Az a kovász már olyan lett, mint ők maguk. Az Isten országa benne van ezekben a sejtszíntű átalakulásokban. Az Isten tésztája itt kel közöttünk. Benne van a víz, a tűz, a levegő, és ezekből mind általa valami új minőség születik. Einsteinnek tulajdonított mondás: Ateismus poharában az utolsó cseppben ott van Isten. Az Isten országa állandóan velünk él, örökké változik. De amikor a kovászos kenyérbe harapok, akkor egyszerűen jólesik.
2023. július 23. – Évközi 16. vasárnap
Abban az időben: Jézus egy másik példabeszédet is mondott a tömegnek: „A mennyek országa olyan, mint amikor egy ember jó magot vetett a földjébe. Míg az emberek aludtak, jött az ellenség, konkolyt vetett a búza közé, és elment. Amikor a vetés kikelt és kalászba szökkent, felütötte fejét a konkoly is. Akkor a szolgák odamentek a gazdához, és megkérdezték: „Uram, te ugye jó magot vetettél a földedbe? Honnét került hát bele a konkoly?” Az így válaszolt: „Ellenséges ember műve ez.” A szolgák erre megkérdezték: „Akarod-e, hogy elmenjünk és kiszedjük belőle?” Ő azonban így felelt: „Nem, nehogy a búzát is kitépjétek, amikor a konkolyt kiszeditek! Hagyjátok, hadd nőjön az aratásig mindkettő. Aratáskor majd megmondom az aratóknak: Előbb a konkolyt gyűjtsétek össze, kössétek kévébe, hogy elégessük, a búzát pedig hordjátok a magtáramba!”
Azután egy másik példabeszédet is mondott nekik: „A mennyek országa olyan, mint a mustármag, amelyet egy ember elvetett a földjébe. Bár kisebb ez minden más magnál, mégis, amikor felnő, nagyobb minden veteménynél. Fává terebélyesedik, úgyhogy jönnek az ég madarai és ágai között fészket raknak.” Végül ezt a példabeszédet mondta nekik: „A mennyek országa olyan, mint a kovász, amelyet fog az asszony, belekever három véka lisztbe, és az egész megkel tőle.”
Mindezt példabeszédekben mondta el Jézus a sokaságnak, és példabeszéd nélkül nem mondott nekik semmit, hogy beteljesedjék, amit a próféta mondott: Példabeszédekre nyitom ajkamat, s hirdetem, mi rejtve volt a világ kezdetétől.
Akkor elbocsátotta a tömeget, és hazament. Tanítványai pedig odajárultak hozzá és kérték: „Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédet!” Erre ő ezekkel a szavakkal válaszolt: „Aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld a világ, a jó mag az ország fiai, a konkoly pedig a gonosz fiai. Az ellenség, aki ezeket elveti – az ördög. Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogy a konkolyt összeszedik és tűzre vetve elégetik, úgy lesz a világ végén is. Az Emberfia elküldi angyalait, hogy szedjék össze országában mindazt, ami botrányos, és minden törvényszegőt. Ezeket tüzes kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás. Az igazak pedig mint a nap, ragyogni fognak Atyjuk országában. Akinek van füle, hallja meg!”
Mt 13,24-43
Kép: Sir John Everett Millais: A kovász példázata, Aberdeen Art Gallery & Museums
