Mint aki mocsárban tapos
Úgy járunk itt a földön, mint aki mocsárban tapos. Bizonytalanok a lépéseink. Örök kérdésem: Vajon jó felé megyek? Amint megvetettem valahol a lábam, már bele…

Úgy járunk itt a földön, mint aki mocsárban tapos. Bizonytalanok a lépéseink. Örök kérdésem: Vajon jó felé megyek? Amint megvetettem valahol a lábam, már bele…

Még a tavasszal készítettem egy labirintust úgy, hogy gombatrágyából kupacokat tettem sorjában a földre. Gondoltam, majd virágokat ültetek bele. Az történt, hogy „meditáló” vaddisznók érkeztek,…
Csak arra várhatunk, ami már a miénk. Csak arra várakozhatunk, ami már egy kicsit bennünk is van. Újra és újra meg kell ízlelnünk ezt a…
Nem az a valóság, ami a szemem előtt van. Csak a látszat, amikor mozdul a láb, szorít a kéz, vagy valaki sír, máskor nevet. Ez…
Jézus igazsága a történeteinkben van jelen. Az ő története történetekké akar válni. Láttam adakozókat. Sokan szeretik azt, ha pénzükkel befolyást tudnak gyakorolni. Ez érthető is,…
Biztosan érzem, hogy alázatra van szükségem, túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítok magamnak. Alázat, alázat, alázat. Sokat birkóztam ezzel a történettel, eltakarta kevélységem. Kizárólag két kérdés matatott…
A hallgatás viszonyulás. Nem is a fülünk használata, hanem jelenlét. Magyar nyelven ez gyönyörű: hallgatni, azaz hang kiadása nélkül lenni, és egyben odafigyelni a másikra….