Mind-egy

Mindegy. Tök mindegy. Néha talán bánatunkban mondogatjuk. Pedig mennyi szépség van ebben a szóban! A magyar nem azt mondja, hogy egyforma, nem valamiféle mérleget lát maga előtt (mint a francia vagy a német szó: egal), amikor azt akarja kifejezni, hogy akármelyik is lehet egy kupacból. Mi azt mondjuk: mind, az összes egy teljesség, ezért mindegy, hogy melyik. Az igazi hatalom számára mind egy.
Ez Jézus hatalma. Látja az erdőt, és a fákat is egyenként. Én sokszor favágónak érzem magam, aki üti-vágja a fákat, hogy végre előre jusson az élet erdejében, de valahogy maga az erdő, ez az egész élet, amiért vagyunk, nem jelenik meg a részekben.
Egy régi református énekversből való ez a mondat: „csak folyamodj oltalmához, bevesz sebe rejtekébe” Elgondolkodtam. Általában ezt a képet is fordítva használjuk: Ha van valami sebem, akkor azt, mintegy vigyem oda a nagy gyógyítóhoz, legyen az bárki is. Mindig az én kis nézőpontomból indulunk ki, és oda próbáljuk behívni a nagyot. Itt, ebben a képben arra hívnak, hogy én kicsi ember helyezkedjek el a nagy egészben.
Mai világunk fő gondja, hogy elveszünk a részletekben, szétszórnak a darabok. Pedig olyanok vagyunk, mint a kis hangya, aki egy hatalmas tenyéren mászik, a tenyér forog, igyekszik a hangyát fent tartani, a kis élőlény pedig azt hiszi, hogy milyen ügyes, mert nem esik le, annyira szalad. Nagyon kicsik vagyunk mi ahhoz, hogy beengedjük Istent, hogy nálunk legyen a kormány rúdja. Az első dolgunk inkább az, hogy képletesen helyezkedjünk el Jézus sebében. Merjünk odamenni, ami borzasztó és félelmes, mégis az élet megváltásának a helye! Tegyünk magunk elé egy keresztet, akár egy fadarabot, és képzeljük el azt, ami történt! Mi is ott vagyunk a kiabálók között. Minket is hajt a szél, dobálnak az emberek, és nem azt tesszük, amit akarunk, hanem amit diktál a korszellem és a helyzet. Sebében elhelyezkedve leszünk csak képesek arra, hogy ne favágók legyünk, ne sodorjon el ennek a világnak a szétszóró szelleme, hanem belül növekedjünk. Lehet ezerféle tárgyunk, gépünk, könyvünk, mindenféle hasznos dolgunk, tanulhatunk kétszáz iskolában, elvégezhetünk ezer tanfolyamot. Csak favágók leszünk. Semmi sem lesz mind-egy. A teremtő megváltó áramában (ha úgy tetszik királyságában) pedig megérezzük az erdő lelkét, a lényeget úgy, hogy közben az egyes fákat is pontosan látjuk.

2024. november 24. – Vasárnap, Krisztus, a mindenség királya
Abban az időben: Pilátus maga elé hívatta Jézust, és megkérdezte tőle: „Te vagy-e a zsidók királya?”
Jézus így válaszolt: „Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?”
Pilátus ezt felelte: „Hát zsidó vagyok én? Saját néped és a főpapok adtak a kezembe. Mit tettél?” Ekkor Jézus így szólt: „Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna az országom, szolgáim harcra kelnének, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innét való.” Pilátus megkérdezte: „Tehát király vagy?”
Jézus így felelt: „Te mondod, hogy király vagyok. Én arra születtem, és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, az hallgat a szavamra!” Jn 18,33b-37

Kép: Rudy Rahmè libanoni szobrász