A békesség hullámhossz
A békesség talán egy hullámhossz. Az ember megérzi. Bemész egy házba, és a benned levő béke találkozhat az ott levő békével. Vagy nem. Talán elnémítjuk,…
A békesség talán egy hullámhossz. Az ember megérzi. Bemész egy házba, és a benned levő béke találkozhat az ott levő békével. Vagy nem. Talán elnémítjuk, eltakarjuk, kijátsszuk, akkor a maszkjainkat mutogatjuk egymásnak. Amikor a halálból kijövő Jézus találkozott az emberekkel, mindig megjelenítette és el is mondta ezt a „hullámhosszt”: Békesség nektek! Ők pedig általában félelemmel voltak tele, de végül ráhangolódtak.
A békétlenség pedig talán olyan, mint amikor ugatnak a kutyák. Hallom, megrezgeti a szívemet, de tudom, hogy kerítésen belül vannak. A békesség országát képtelenek megtámadni, mert gyengék hozzá. Átkok szóródnak ebben a világban jobbról-balról, de van egy világ itt, közöttünk, amely biztosabb bárminél. Az a rejtett valóság bont ki mindent és éltet.
Jézus emberei a rejtett békeerőt élik és viszik magukkal. Minden köszöntésben érzékelni lehet ezt a hullámhosszt. Mindenki a benne élő istenarcot viszi. Nem magát. És magától senki sem lesz egészen kész arra, hogy Isten számára áttetszővé legyen, hogy tényleg áthasson rajta keresztül a mennyei erő. Egyfajta alázatos kreativitásra van ehhez szükség. Ha csak alázatos, akkor olyan, mint egy bábu, nem lehet vele mit kezdeni. Ha csak kreatív, olyan, mint egy ripacs, a saját nárcizmusa körül forog, és azt hiszi, ő maga az isteni üzenet.
Mennyi hatás ér bennünket! Bárcsak ezzel az alázatos kreativitással hagynánk hatni azokat a benyomásokat, amikre a békesség hullámhosszával tényleg rezonálni tudunk!
2025. július 6. – Évközi 14. vasárnap
Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott. Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok: Békesség e háznak! Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: Elérkezett hozzátok az Isten országa!
De ha betértek valamelyik városba, és nem látnak titeket szívesen, menjetek ki az utcára, és mondjátok: Még a port is lerázzuk, ami városotokban a lábunkra tapadt, de tudjátok meg: Elérkezett hozzátok az Isten országa. Bizony mondom nektek: Szodomának könnyebb sorsa lesz azon a napon, mint ennek a városnak.”
A hetvenkét tanítvány nagy örömmel tért vissza. „Uram – mondták –, a te nevedre még a gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk.” Ő így válaszolt: „Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá legyetek: Semmi sem fog ártani nektek. Mindazonáltal ne annak örüljetek, hogy a gonosz lelkek engedelmeskedtek nektek. Inkább annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben.”
Lk 10,1-12. 17-20
Kép – Tsitsigkos Konstantinos: Szent Kristóf
