Milyen a hangja az egykezes tapsnak? Mindannyian ismerjük a kétkezes taps hangját, de vajon milyen a hangja az egykezesnek? Ez egy koan. Egy olyan találós kérdés, amely kihív abból a gondolkodási sémából, amelyben mindennapjainkat éljük. Jézus példázatai hasonlítanak a koanokhoz. Mert nem intellektuális megoldást vár a hallgatótól, hanem azt, hogy ő maga legyen a válasz. Folytassa! Gondolkodjon a szívével! Különben kívül marad, nézi a páholyból az eseményeket, és elgondolkodik úgy, mint Péter: Vajon ezt most nekünk mondod? Vagy másnak? Mi egy különleges csapat vagyunk, akikre többet bízott az Isten? Hát igen…, mi mindent megtettük…
Így nézünk mi is: jó távolból igyekszünk szemlélni az eseményeket. Igyekszünk értelmünkkel folyton-folyvást elvonatkoztatni: Tényleg, hogy is van ez a világ? Mi történik?
Minél távolabbról szeretnénk megérteni a nagy egészet. Ennek következtében állandóan az agyunkban élünk.
Pedig a példázatnak én magam vagyok a válasza. Vajon le tudunk-e ereszkedni oda, ahol meglátjuk: az egész univerzum egy kézzel tapsol! Intellektuális fogalmi rendszerrel ez lehetetlen. A megoldást csak a szívben való szemlélődésben kapjuk meg. Ezt nem lehet előadni vagy publikálni.
Mi magunk válunk a példázat megfejtésévé.
„Bizonyos értelemben a példázatok a koanhoz hasonló módon hatnak. Hogy megértsünk egy példázatot, maradéktalanul be kell laknunk a jelentését. És ha ezt a jelentést teljesen belaktuk, belépünk a Mennyei Királyságba, az örök életbe, felismerjük igazi természetünket.” (Adyashanti: Jézus és a felébredés)
Jézus tanítványai sokszor kérdeznek az elvek távolságából: Nem értem! Hol vagyok én, hol van a másik a Te királyságodban? Hogyan kell csinálni ezt az egészet?
Jézus pedig humorosan fordítja vissza a kérdést: Eddig arról volt szó, hogy a szolgák készen állnak, és így várják urukat. Várjuk azt, hogy Isten egészen valósan eljöjjön ebbe a világba, és a Királyság megvalósuljon. Azután fordít egyet, és a szolgák elveréséről van szó: Péter, ha különb akarsz lenni, hát halld meg ezt a példázatot: Aki nem cselekszi az Isten akaratát, pedig hallott róla, az olyan, mint az a szolga, akit jobban elvert az ura, mint a másikat, aki csak simán tudatlan volt.
Végül jön a koan zárómondata, visszhangozhat a fejünkben: akire többet bíztak, azon többet is kérnek számon.
Mit is bíztak rám?
Rólam van szó.
Ne a világ nagy dilemmáin merengj, meg a nagy társadalmi mozgásokon! Hiába ettől hangos minden!
Állj meg! Fülelj! Mit hallasz? Most menj, tedd a dolgodat, és szeress jobban!