Engedélyt adni arra, ami van
Börtönben vagy, és valaki ezt mondja: Velünk az Isten! Dühös leszel. Mert veled vannak a falak, a smasszerek, de az Isten? Ez a mondat csak…
Börtönben vagy, és valaki ezt mondja: Velünk az Isten! Dühös leszel. Mert veled vannak a falak, a smasszerek, de az Isten? Ez a mondat csak akkor rezegteti meg lelkem dobhártyáját, ha előbb lefekszem a priccsre, és megengedem történni azt, ami történik. Amikor elhiszem, hogy lehet a valóság az, ami. Amikor elhagyom belső álmodozásaimat, amit folyamatosan átcsúsztatok a valóságra, és nem akarom látni azt, amit a retinám egyébként befogad.
Álomképeink egyfajta vibrálásban, állandóan együtt rezegnek a hústest valósággal. Ha elhagynánk őket, akkor eljönne a csupasz semmi – úgy hisszük. Itt ülök a priccsen, de álmodozom arról, hogy egyszer majd kint leszek. Hogy ez a valóság nem is olyan igazi, hanem a fejemben van egy része, ami történni fog, és ez a rész éltet engem is. Ezért ne jöjjenek ilyen mézes-mázos szövegekkel, hogy velem van az Isten! Legfeljebb azt hiszem el, hogy az Isten belső álmaim megjelenítője és beteljesítője.
De az Isten valami egészen más pályán jön el, mint ahonnan várjuk. Nem álmainkban, hanem a valóságban. Azt a börtönt alakítja át, az a priccs válik puha jászollá, a smasszerek lesznek angyalok. Ezt akkor értjük meg, ha egyszer is lezuhanunk a földre, elhagyjuk álmainkat, és mindenre úgy tudunk nézni, hogy megengedjük lenni azt, ami van: Van kórház. Van börtön. Van rendőr, van borzalom. Létezik és létezhet mindez. Azt hiszem, ez életünk legnehezebb döntése. Engedélyt adni arra, hogy ne az álom valósuljon meg, hanem az, ami van.
Ekkor zárjuk be álmaink gyerek kapuját, eljövünk a mába, oda, ahol velünk az Isten. Ahhoz az Istenhez, aki bezárta maga mögött a Menny kapuját, és leszállt közénk. Mindent odaadott azért, hogy velünk legyen. Ma is így van: Hátunk mögött bezárt ajtók nélkül nem nyílik ki az Isten ajtaja számunkra.
Öröktől fogva minden készen áll, hogy felismerjelek téged, Teremtő Uram. Micsoda vágy van benned az önátadásra, hogy végre meglássalak! Micsoda gondos előkészítés: megalkotsz mindent, hogy engem segítsen a veled való találkozásra! Ezért most hálát adok a környezetemért, a fákért, a reggeli zúzmaráért, a csípős szélért, az esőért, és mindenért, amit azért alkottál, hogy nekem és embertársaimnak jó legyen. Hogy addig is, míg át nem költözöm Hozzád, már itt akarjak Veled lenni. Adj bölcsességet, Uram, hogy minden által Téged lássalak! Ámen (Adventi imafonal 2022. www.imakozosseg.hu)
2022. december 18. – Advent 4. vasárnapja
Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József igaz ember volt, nem akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől.” Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Íme, a Szűz gyermeket fogan és fiút szül, és az Emmánuel nevet adják neki, ami azt jelenti: „Velünk az Isten”. Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala megparancsolta neki. Magához vette feleségét. Mt 1,18-24
(Kép: Julia Stankova)
