Méregetés
Hasonlítgatunk. Ő abban ügyesebb…, én gyenge vagyok. A másiknak sikerült, amaz meg bután csinálta… Dobozokba teszünk embereket, magunkat is, és úgy ismerjük meg a világot,…
Hasonlítgatunk. Ő abban ügyesebb…, én gyenge vagyok. A másiknak sikerült, amaz meg bután csinálta… Dobozokba teszünk embereket, magunkat is, és úgy ismerjük meg a világot, hogy a dobozainkat méricskéljük. Az embernek azonban rossz a szeme. A távoli dobozokat kicsinek látja, a közelieket nagynak. Egyszerűen nem valóságos arányban érzékeljük a világot. Ez a hasonlítósdi egy idő elteltével már nem működik.
Mert miküzben méregetjük egymást, maguk alá temetnek saját gyengeségeink. Máskor pedig mások hibáit rójuk fel. A megtért vámos is lefarizeusozza a másikat, és így folyton a ló egyik oldalán vagyunk, és egyhelyben topogunk.
Jézus megoldása, hogy az embert, mint személyt leválasztja az általa elkövetett tettekről. Ez a kereszténység zsenialitása.
Csak te vagy Isten előtt. Ez az egyetlen valóság most. Nincs semmiféle doboz és arány. Te és Isten. Itt, ezen a ponton oldódik meg a világ. Itt, és csak itt láthatsz tisztán.
Jézus kiimádkozza belőlünk az embert, azt a tiszta lényt, azt a személyt, aki képes az új életre. Különben csak hasonlítgatunk, és a bűnösből is ítélkező lesz, majd az ítélkező hamar lepottyan a lóról.
Mennyire nehéz egy családban szétválasztani az embert és a tettét, hiszen ott minden olyan közel zajlik, annyira megterhelő! Még sincs más út, mint kikapargatni veszekedések, félreértések forgácsai közül a másik személyt: azt, akit szeretni akarok.
A vámos helyes és pontos imája csak az „irgalmazott létállapotban” születhetett meg. A mi kapcsolatainkon is csak ez: az irgalmazott létállapot segíthet.
Akkor megtaláljuk az irgalom helyes arányát.
Mindannyiunknak először a magunkban lakó bűnöst és farizeust kell megbékéltetni. A legnehezebb vele elbánni. A bennünk levő és körülöttünk élő farizeusért csak egyet tehetünk, irgalmat nyert életállapotunkból nézzük őket. Vagy nem is nézzük, mert már csak egy szó csúszik ki a szánkon, a jobb latoré: Emlékezz meg rólam Országodban!
Isten kitárja előttünk világát. Kijuthatunk csőlátásainkból.
2022. október 23. – Évközi 30. vasárnap
Abban az időben: Az elbizakodottaknak, akik magukat igaznak tartották, másokat pedig megvetettek, Jézus ezt a példabeszédet mondta: Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, és tizedet adok mindenből, amim van.
A vámos pedig távolabb állt meg, és a szemét sem merte az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek. Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, amaz viszont nem. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt felmagasztalják.
Lk 18,9-14
