Szívünk démonai
Nem ismerek olyan egyházi intézményt, amelyben ne lapulna valami mély konfliktus. Ilyenek az intézmények. Az ember pártokat, ideológiát és intézményeket gyárt azért, hogy bekeretezze és…
Nem ismerek olyan egyházi intézményt, amelyben ne lapulna valami mély konfliktus. Ilyenek az intézmények. Az ember pártokat, ideológiát és intézményeket gyárt azért, hogy bekeretezze és biztonságossá tegye életét. De amint megszületik ez a keret, legtöbbször elveszíti eredeti célját. Megrekedést, elvakulást és lelketlenséget hoz el. A többség pedig tartja a szabályrendszert még akkor is, amikor logikátlan és embertelen. Mégis ragaszkodunk hozzá. Nem tudunk kilépni. Jézus az evangélium szerint legelőször „az intézményt” kereste fel (Márk ev. 1. fejezet), és tanított a zsinagógában. De azonnal beállt a feszültség. A jó szó polarizálta a közösséget.
Eszembe jut az, amikor egyházközségi lelkész voltam. Egyre jobban elharapózott a rosszindulatú pletykálás. Az emberek sokszor nem a másik szemébe mondják el, ha valami bajuk van az illetővel. Kihirdettem, hogy ezen túl, ha valaki a másik mögött mond valamit, azt itt, mindenki előtt fogjuk kifejteni és akár megvitatni. Azt hiszem, ennek a következménye lett az, hogy nem vagyok ott lelkész. Az intézmény nem szereti ezt a fajta nyíltságot. Pedig mindenkinek rossz ez. Mégis megszokjuk, és lapulunk „zsinagógánk” falai között. Jézus azonban az egyes embert nézi. Nincs számára más megoldás az intézményekben való elvakulásra, mint az én-te párbeszéd, a nyíltság, a nevén nevezés.
Az is gyakran előfordul az egyházi közösségekben, hogy egy pszichiátriai beteg ember tart éppen tükröt nekünk. Ezen a „megszállott” emberen ütközik ki annak a közösségnek minden feszültsége. Jézus rendkívüli empátiakészséggel feloldja ezt a stressz-gócot. Ebben a pillanatban egy ember tapasztalja az igazi szabadságot. Szeretheti önmagát, szeretheti az embereket, szép és szabad lett a világ. Jézus útja azonban végülis odavezet, hogy az a bizonyos gonosz lélek bebújik a zsinagóga vezetőibe, és három évvel később nem Ő űzi ki ezt a lelket, hanem őt magát vetik ki életre-halálra ebből a közösségből. Inverz gyógyítás. Mert az intézmény kíméletlen itt a földön.
Csak ott fordul meg valami, ahol az emberek a saját szívükben fedezik fel, hogy Jézus magot vet oda. A saját szívükben látják meg a démont, és ők maguk engedik, hogy a megváltás tiszta szabadsága elragadja őket – titokban és feltétel nélkül.
2024. január 28. – Évközi 4. vasárnap
Kafarnaum városában Jézus egy szombaton bement a zsinagógába, és tanított. Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. A zsinagógában volt egy ember, akit megszállt a tisztátalan lélek. Így kiáltozott: „Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje!” Jézus ráparancsolt: „Hallgass el, és menj ki belőle!” A tisztátalan lélek erre összevissza rángatta az embert, aztán nagy kiáltással kiment belőle. Mindenki nagyon megdöbbent. Az emberek egymást kérdezgették: „Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas! Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki!” El is terjedt a híre hamarosan Galilea egész vidékén. Mk 1,21-28
Kép: Washington National Cathedral Gargoyle
