Vágd szét, kötözd be, varrd össze, foltozz!
Jézus példázata egy bizonyos szemszögből nem igaz. Ő amúgyis gyakran fejezi be beszédeit valamilyen fenyegető megjegyzéssel: Majd jól megpálcázlak, ha meg nem hallgatsz, szette-vette a…
Jézus példázata egy bizonyos szemszögből nem igaz. Ő amúgyis gyakran fejezi be beszédeit valamilyen fenyegető megjegyzéssel: Majd jól megpálcázlak, ha meg nem hallgatsz, szette-vette a teremtettit már! De a pálca soha nem jött el. Itt kifejezetten arról szól a példázat, hogy mindig, de mindig meg kell és meg lehet bocsátani. Akkor éppen Isten lenne az, aki határt szab ennek a folyamatnak? Ő lenne, aki a megbocsátás fonala elfogytával várna egy kis kukoricával a sarokban?
Azt hiszem, ez csak a mi sötét víziónk: Egyszer úgyis elfogy a türelme! Talán azért ez a sötét sejtelem, mert magunkban érzékeljük nemzedékek bűnét. Tudatalattink kiált megbocsátásért, amikor anyám szorong bennem, amikor apám kiabál az én szájamon keresztül, az ükapám elorozott dolgai nyitják nagyra az állkapcsomat, és üvöltik: Ez azért sok! Én pedig csak tűröm, ahogy több nemzedék megbocsátatlansága epedjen bennem. Igen, éppen bennem kiabálják: Irgalom!
Ez a nemzedékeken át tartó megbocsátatlan láncolat kéri: oldd el, szakítsd meg, engedd meg, nyisd ki, takarítsd el, vágd szét, kötözd be, varrd össze, foltozz, gyógyíts végre!
Nincs más út, mint tükörbe nézni, a magam szívét vizsgálni, szeretni.
„A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét, amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte, és úgy kérlelte: Légy türelemmel irántam, mindent megfizetek. Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is elengedte. A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: Add meg, amivel tartozol! Szolgatársa térdre hullott előtte, és kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! De ő nem engedett, hanem ment, és börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását. Amikor szolgatársai látták a történteket, nagyon elszomorodtak. Elmentek és elbeszélték uruknak. Akkor az úr magához hívatta őt, és így szólt hozzá: Te, gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad? És az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik. Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének.”
Mt 18,21-35
Kép: Hét nemzedék, Frederick Franck
