2003-12-03

Fekete Ágnes: Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnest, a műsor szerkesztőjét hallják.

Nemrég történt meg velem, hogy a gyerekek valami csoda folytán egyszerre elaludtak délután. Én leültem a kanapéra, egy nagyot sóhajtottam, csend. Végre csend! Nagy ajándék számomra minden ilyen pillanat. Azután, arra gondoltam, korábbi életemben annyi csend volt, hogy sok is, és nem értékeltem olyan nagyra. Végül is, nem olyan rossz az, ha valami hiányzik. A csendhiány beszédessé tette azt a néhány percet, amit a jó Isten szótlanságban ajándékoz nekem. Ünneppé lett a hangtalan magány. Várok rá. Most Advent van. A karácsony előtti négy hét kettős várakozás ideje. Ünnepre készülődésünk mellett, várjuk azt a végső időt, amikor a világ minden görbesége egyenessé válik. Korunkban, amikor minden a pillanatok lüktetésével van tele, jó rácsodálkozni a várakozás szépségére. Amikor lelassul az idő, akkor minőséggé is válik egyben. Amikor a nincsben élünk, mindjobban értjük azt a szót, hogy van. Adventi műsorainkban sorra a várakozás, vagy, ha úgy tetszik, a hiány szépségeit szeretnénk boncolgatni olyan embereket megszólítva, akik valamit nélkülöznek, valamire várnak. Ha esetleg valakinek ezzel a témával kapcsolatban van gondolata, vagy elmondandója, kérjük, hívjon bennünket adásunk után a 06-1-3331-118-as budapesti számon, vagy írjon címünkre: 1146 Budapest, XIV. Abonyi utca 21. Számítógépes címünk: [email protected].

Mai műsorunkban a lelkészi hivatásra várakozókat szólítottuk meg. Vajon, hogyan várják ők azt az időt, amikor egy-egy református közösség lelkészei lesznek? Mit jelent nekik Advent?

Pogrányi Károly, első éves teológushallgató, Farkas Balázs, Nagy János, Balázs Hajnalka, Pető Viktória, ötödéves teológushallgatók

Pogrányi Károly: Szeretem az Adventet, de otthon főleg külsőségekben készülünk az Adventre: az egész házat feldíszítjük, hogy világítson az ereszalja, stb. Kis háromszöget teszünk ki, de az egész utca így néz ki nálunk. Belsőleg meg az Adventi istentiszteleten veszünk részt.

Farkas Balázs: Szeretem én is ezt az ünnepet, a karácsony nem is lehetne jobb helyen, mint télen. Ez tényleg sok készülődéssel jár, de ha az Advent az csak annyi, hogy a karácsonyra várakozunk, arra készülünk, akkor az, szerintem egyben magunknak a becsapása. Az Advent nekem azt jelenti, hogy az Úr Jézust várni, de nem kifejezetten karácsonyra vonatkozóan, hanem szerintem hétköznapjainkban is ugyanúgy kell visszavárni.

Nagy János: Általában rohanással telik, tanulás, tanulás. Az ajándékvásárlás a következő kategória, de lelki készülődésben nagyon keveset töltünk.

Balázs Hajnalka: Én nagyon szeretem az Adventet, és pont a külsőségek is rávisznek a belső ráhangolódásra, nemcsak a karácsonyi ráhangolódásra, hanem Istenre, való ráhangolódásra is. Valahogy nekem pontosan azt fejezi ki, ilyenkor minősített az alkalma annak, hogy figyeljünk oda Jézusra.

Pető Viktória: Én szeretem a karácsonyt, a kedvenc ünnepem, de az Adventet nem szeretem, mert úgy érzem, hogy elvonja a karácsony értelméről a figyelmet. Ilyenkor vannak a legnagyobb leárazások, kiárusítások az üzletekben. Ez a hosszú idő, amíg várjuk a karácsonyt, mindenkit arra ösztönöz, hogy azt gondolja át, hogy mit vesz karácsonyra, mi legyen az étel, kinek mit ajándékozunk. Szerintem pont a lényegről vonja el az Advent a figyelmünket.

Fekete Ágnes: Végül is az Advent eredeti értelmében a várakozásnak az ünnepe. Ti most egy elég nagy cezúra előtt vagytok, hogy kikerültök. Tehát, mit jelent nektek az a szó, hogy várakozás?

Nagy János: Enyhe bizonytalansággal, elvárásokkal, reményekkel vagyok tele, hogy talán jó helyre kerülök. Olyan helyre, ahol lehet tanulni a többi embertől. A várakozás azt jelenti, hogy türelem kell. Általában az emberek nem türelmesek, én sem vagyok az, ezért ez egy küzdelem is; végig csinálni, végig várni.

Farkas Balázs: Jó várni? Ez egy nehéz kérdés. Főleg akkor, ha nem tudja az ember biztosan, hogy mit vár, csak körvonalak vannak. Én sem tudom, hova fogok kikerülni. Gyülekezeti lelkész szeretnék lenni. Ez is egyfajta várakozás, hogy várom egyelőre azt, megtudjam, hova kerülök. Utána is várakozás lenne, egy konkrétabb készülés, ha már tudnám, mire várok pontosan. Jó lenne tudni. Jobb egy meglévő ígéretre várni, mint egy bizonytalanra.

Balázs Hajnalka: A várakozást, ha a mostani helyzetből nézzük előre, akkor negatív, viszont ha már megtörtént a dolog, amit vártunk, akkor sokkal inkább tudjuk értékelni azt, hogy volt egy várakozási időszak. Akár a gyermekáldásra, házasságra gondolunk, vagy bármi másra. Pető Viktória: Szerintem több küzdelem és harc lesz az életem során. Ez jó dolog, mert ettől erősebb leszek. Én ezért hálás is vagyok, és várom is. Nem tudom, milyen a jó lelkész, szeretek állandó készenlétben lenni. Jó érzés, hogy Isten felhasználhat, mert készen állok. Az a jó, hogy szócsöve lehetek Istennek. Farkas Balázs: Nyilván a gyülekezet életében sok mindent a vezetőn keresztül végez el, és az várom, az akaratába teljesen beállhatok.

Fekete Ágnes: Ez a világ, pillanatokról szól. A ti életetek pedig, – ahogy elmondtátok – amit vártok, egészen más.

Pető Viktória: Igen, a pillanat. A pillanat mindig akkor a legszebb, ha a legtöbbet tudjuk belőle kihozni. Kérdés az, hogy ha a pillanat elmúlik, akkor utána mi marad?

Pogrányi Károly: Szerintem, azok a fiatalok is, akik a pillanatokban élnek, csalódásokat élnek meg, tele vannak érzelmi problémákkal, és ezekben annyira emberiek, ugyanúgy, mint én. Nem hiszem, hogy távolság lenne köztük és köztem. Ő is megéli azt, hogy nemcsak pillanatokban él, mert ő is van egyedül és megérti, megéli, hogy a világ nem pillanatokból áll. Tele van konfliktusokkal, családi problémákkal, érzésekkel. De, amikor társaságban van, nem biztos, hogy ezt adja ki magából. Kell idő arra, hogy kibontakozzon ez.

Farkas Balázs: Nekünk is ilyen pillanatokból áll össze az életünk, viszont vannak hangsúlyozott pillanatok. Például egy-egy istentiszteletre, ha megyek és tudom, hogy jó igehirdetést fogok hallani, akkor készülök rá pár nappal előtte. Ilyenkor nem az van előttem, hogy megtörtént valami, ezen is túl vagyunk, hanem hatással lehet rám és elkezd munkálkodni az életemben.

Fekete Ágnes: A fiatalok után az idősebbeket is hallgassuk meg. Ők sokszor furcsamód, szinte a múltat várják. Adventi várakozásuk a távoli jövőbe és a múltba mereng. A Nyíregyháza Orosi Gyülekezet régi Adventjeire emlékeznek.

Koszta Béláné, Koszta Ilona, orosi lakosok, Vida Imre, gondnok.

Koszta Ilona: Adventet úgy ünnepeltük, hogy minden nap templomba jártunk. Karácsonykor meg kántálni.

Fekete Ágnes: Hogy volt ez a kántálás?

Vida Imre: Rendes dalárda volt. Tóth Gyula, tanító úr és Boros tanító úr értettek a dolgukhoz. Volt olyan köztünk, aki nem is református volt és mégis énekelt a dalárdába. Énekeltük "Kicsiny Betlehemben megzendült az ének, dicséret, dicsőség az egy Istenének. …szívrepesve vártak, meg…ták megváltója e bűnös világnak. Fényes csillag gyúlt a keleti égen, megtört a bűn súlya, oda lett a szégyen. Angyalok serege szelíd szózatára benépesült halandókkal Betlehem határa." Ezt minden ablak alatt kántáltuk. Ezekből a kántálási kis pénzekből jött össze ez a Halmozó Ház, ami az egyházé.

Koszta Ilona: Fiúk, lányok együtt mentek kántálni. Az ablak előtt énekeltünk, volt, ahova behívtak, de mindenhova nem lehetett bemenni, elköszöntünk és mentünk tovább. Volt dalárda, fiúk, lányok, egyletbe jártunk. Ifjúsági egyletbe. Este hat órára kellett menni. Mi nem pénzért kántáltunk. Az ifjúság összefogott akkor, jobban, mint most. Tagságit fizettünk. A kántálás karácsony hetében történt. Azt mondták, hogy mindenképpen legyünk együtt, mert, aki nem jön a templomba, az nem jöhet újévet köszönteni sem. Tele volt a templom mindig. Aki nem ment templomba, nem mehetett a dalárdába. A családnak menni kellett templomba, mert azt mondta apám, hogy nem kapunk zsebpénzt, ha nincs templom. Este sorba kellett állni és mindenkinek külön imádkozni. Reggel meg Édes jó Istenem, új napra virradtunk, – ezt imádkoztuk. "A Te őrző szemed legyen ma is rajtunk, ne vedd le mirólunk sohasem szemedet, terjeszd ki fölöttünk áldásos kezedet. Ámen. Karácsonykor otthon voltunk a karácsonyfa alatt. Akkor nem volt még ilyen nagy ajándékozás. Édesanyám feltett magára egy lepedőt, a karácsonyfát feldíszítettük papírokkal. Csináltak két kis bárányt vattából. Elváltoztatta a hangját, és azt mondta: ha nem lesztek jók fiúk, akkor ezt is elviszem tőletek. A két kis bárány volt az ajándék. Ebben az időszakban, kemencében sült kalács volt, töltött káposzta és mákos bobajka volt szenteste az étel. Ez nem maradhatott el. Böjtölés nem volt. A tiszteletes úr azt mondta, nem az a bűn, ami az ember száján bemegy, hanem, ami kijön. A tiszteletes úr nagyon kordában tartotta az egyletet. A gyülekezet, a két pap összebeszélt, és egy vasárnap este elmentünk szerepelni a kultúrházba. Ki volt téve egy persely, tudták, hogy milyen célra, és azt is, hogy a pénz az egyházkasszába kerül, így tudtunk gazdálkodni.

Fekete Ágnes: Adventi időben számos, jótékony célú karácsonyi vásárt rendeznek a gyülekezetek. A Budapesti Gyulai Pál utcai Gyülekezetbe látogattam el, ahol presbiterek mondják majd el, milyen céllal, és hogyan is szervezik immár a tizedik Adventi Vásárt. (Nevük elhallgatását kérték a nyilatkozók.)

XY: Tíz éve van Adventi Vásár nálunk. Úgy működik, hogy előtte egy hónappal kihirdetik, mindenki hozhat ajándékot, és egy sarokba leteheti. Senki nem nyúlhat hozzá. Nem tudja senki, hogy mi van a csomagokban, azt sem tudjuk, ki hozta. Gyűjtjük körülbelül három hétig. Utána megbeszéljük, hogy most szombaton lesz a nyitás. Előtte kedden tízen-tizenketten jelentkeznek a segítők. Elkezdjük sorban kibontani a zacskókat. A szeretetvendégséges asztalokon helyezzük el a dolgokat. Minden évben ugyanoda teszünk mindent. A könyvet, a dísztárgyakat, tányért, szamovárt, kinek mi volt otthon felesleges, illetve ki mivel akar örömet szerezni. Cipőket, gyermekholmikat hoznak, a világon minden van itt. Ezen kívül egy nagyon kedves keramikus, mindig ad nekünk nagyon szép, nívós cserepet. Mezőtúrról érkeznek ezek a tárgyak. Csengők, mécsestartó, kisedény, házikó, mézesbödön cseréptárgyak.

Fekete Ágnes: Ennek a bevételével mi lesz?

XY: Aki rá van szorulva, hogy karácsonykor segélyt kapjon, ebből az összegből adjuk. Van egy másik karácsonyi intézményünk is. Régebben egyszerűen borítékos akciónak hívtuk, ami arra szolgált, hogy mindenki tegyen bele képességeinek megfelelően valamennyi pénzt. Az eredeti gondolat az volt, úgy csináljuk, mintha lenne még egy családtagunk, még egy ember, akit meg kívánunk ajándékozni. Ebből az összegből és a vásár bevételéből jön össze a szétosztható pénz. Mindenki kap egy pecsétes borítékot és következő vasárnaptól, kinn van a különböző ajtók mellett egy-egy faláda. Oda bele lehet tenni, senki nem látja, ki mit dob be. A ládára az van írva: Adomány. A tapasztalatunk az, hogy amikor bezárjuk a vásárt, akkor rendszerint több holmi marad, mint amivel elindultunk. Ez úgy lehetséges, hogy a végén mindenki kedvet kap ahhoz, hogy még hozzon ajándékot. Pillanatnyilag is ez a helyzet. Egy hét múlva zárunk és akkorra megszervezzük, hogy különböző helyekre, alapítványokhoz, intézetekhez, olyan helyekre, ahol rászorulók vannak, eljuttatjuk. Külön zsákokat készítünk a férfiaknak, külön a nőknek, lányoknak, gyerekeknek. Ide hívjuk őket és elviszik. Rá egy hétre semmi nem látszik, mindent helyére teszünk, széthúzzuk a függönyt és kezdődik az Adventi hét.

Fekete Ágnes: Mi a dolga a karácsonyi vásárnál?

Presbiter: Az előkészítésben van dolgom. Mindenki jól jár. Aki ad, aki kap, mindenki. Ez az ötlet Farkas József nagytiszteletű úr nevéhez köthető.

Fekete Ágnes: Hogy tudják megállapítani, ki a rászoruló?

Presbiter: A gyülekezetnek van egy látogatási tevékenysége, amikor tájékozódik erről. Én nem vásároltam a vásárban, én inkább hoztam. Ebben az évben lakáscserénk volt és sok minden, ami évek óta összegyűlt, azt igyekeztem elhozni.

XY: Az árazás úgy szokott történni, hogy valaki idejön egy nagy zacskó ajándékkal, amit összeválogatott és én árazok, 10, 20, 30, Ft. Rám mered, aki hozta, hogy : ne, ez sokkal többet ér! Válaszolom: kevesebbet nem szabad adni, többet igen! Én írok mindent. Rendszerint többet kapok, olyankor odaírom a különbséget, hogy adomány. Az adományt idén külön is ki fogom gyűjteni, hogy mit számít az, amikor nemcsak vásárolunk 10-20,- Ft-ért. Az adomány majdnem egyharmadát teszi ki.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát Mózes II. könyvének 32. fejezetéből.

"Amikor azt látta a nép, hogy Mózes késlekedik, és nem jön le a hegyről, összegyülekezett a nép Áron köré, és azt mondták neki: Jöjj, és készíts nekünk Istent, hogy előttünk járjon, mert nem tudjuk, hogy mi történt ezzel a Mózessel, aki felhozott bennünket Egyiptomból."

Előttem, van egy asszony arca: megtört, kisírt tekintet a széppé varázsolt frizura alatt. Kesereg az asztalunknál. Hogyan engedhette meg ezt Isten? A férje otthagyta. Ha egy ember, aki hisz Istenben, ilyet tud tenni, összepakol és mindent ott hagy, akkor nincs Isten. Elvesztette az emberét és maga Isten vált hiteltelenné. Az ember könnyen gondolja azt, hogy ha várakozása, törődése, szeretete okafogyottá lett, akkor a mindenható is elerőtlenedett. A várakozó ember mindenkori kísértése a bálványkészítés. Az aranyborjú történetében a zsidó népnek kellett volna megvárnia, amíg Mózes lejön a Sinai hegyéről, amíg a 11. fejezetben felsorolt törvényeket megérti és lehozza Istentől. De, egyszerre bizonytalanná vált minden. Hetek óta nincs Mózes. Itt vagyunk a pusztában egyedül. Ha nincs itt az Isten embere, talán Isten sincs itt. Éljünk azzal, amink még megvan. Az biztos, hogy egyiptomi emlékeink, és aranyunk van. Ha nincs Mózesünk, akkor építsünk ezekre a biztos pontokra. Arra, ahogyan mi láttuk, hogyan kell imádni az Istenséget. Az ő szempontjukból, a hegy lábától felfelé nézve, mindez nagyon logikus. Egyedüllét, pusztai magány, a nép lázongásának kordában tartása, Áron reálpolitizálása járható út a rossz érzések, a lázadás, a züllés ellen. Ne ítéljük olyan gyorsan el a nép között maradt főpap tettét, mert félő, hogy a mai főpapok és mi is ugyanezt tennénk. Földi mankók, betanult és nevelt dolgok előbukkannak a vészhelyzetben. Előttem, van számos gyászoló arc. Az élet szélső pontjain hihetetlenül előjönnek a hallott és eltanult gyászoló gesztusok, hiedelmek. Ha a logikus és megmagyarázható utat keressük, sehogyan sem fogjuk Isten útját megtalálni. Mert, az az út csak a várakozásban teljesedik ki. Miféle magyarázatot adhatunk arra a cselekedetre, amikor valaki maga elé vesz egy szép almát, amit kíván, és nem eszi meg? Azt mondjuk: nem normális. Pedig, Isten nagyon sok esetben így cselekszik életünkben. Elhelyezett az Édenkertben egy fát, de nem szabadott róla enni. A mai világban, amikor csábító óriásposzterek alatt száguldozunk, mindennél valósabb ez a kép. Azt mondani, köszönöm szépen, nem kérem. Én várok valami jobbra. Ha a dolgokra való várakozás gesztusát nem értjük, akkor csak kacatjaink vannak, de nincs kincsünk. Ha nem tudunk várni, csak bálványaink vannak, nincs élő Istenünk. Ne higgyünk korunk hízelgéseinek. Pontosan kitapintható a kiégett arcokból az, hogy a pillanatok mennyire súlytalanná válnak. Ha Isten velünk léte bizonyos, ha fénylik az Úr hegye, biztosan tudjuk, hogy neki van szava hozzánk, amit elhoz. Ha nem Mózes, akkor más. Így megszépül a várakozás. Akkor mintegy magzattal leszünk viselősek Isten igéjével. Kívánom mindenkinek, hogy az Adventi várakozás adjon valami új megértést mindannyiunknak az időről, hogy a mi percfolyamaink a mélységben időtlen-idővé váljanak a magasságban. És, ha bálványaink kihullanak a kezünkből, ha elvesznek a pillanataink, akkor is lássuk azt, akire várva-várunk.

Ámen

Karácsonyi készülődés

A játék mindenkit vonz, felszabadító érzés játszani. Reménységünk szerint a dramatizált játék a múlt, jelen, jövő idősíkok egyidejű megjelenítésével, "olyan mintha" helyzeteivel, képes a tevékenység örömén túl, személyiség fejlesztő, etikai nevelő és lelki sebeket begyógyító hatás is elérni. Az itt közreadott dramatizált játékokat épp ezért ajánlom jó szívvel csoportvezetőknek, pedagógusoknak, lelkészeknek. Egyetlen kérésem, hogy mivel eltérő korú, földrajzi lakhelyű vagy szociális miliőből érkezhetnek a gyerekek, ifik és a drámának lélektani aspektusai is vannak, minden vezető képességének, képzettségének megfelelően adaptálja, dolgozza át, szabja csoportjára a közös játékokat. Megkönnyíti, illetve növeli a beleélési képességet egy-egy jelzés értékű díszlet, berendezési tárgy, jelmez, kiegészítő. Bevett szokás a "több szem" elvének alkalmazása, vagyis két-három munkatárs együttműködésével levezetni a játékot, elosztva a feladatokat, funkciókat. Például: míg egyikük figyel a dráma főszálának megmaradására, a cselekmény mederben tartására rendezőként vagy szereplőként instrukciókkal, addig társának az időkorlátok betartása, a menetközben felmerülő konfliktusok vagy lelki sérelmek kezelése a dolga. Természetesen, ha egyedül vezetünk csoportot, szükséges akkor is reagálni a felmerülő egyedi problémákra, de ezek feldolgozására, átbeszélésre igazából a játék zárása után kerülhet sor, vigyázva az intimitásra négyszemközt, vagy kiscsoportban az érintettekkel.

Ki kap ajándékot?

Ajánlott óvodás nagycsoportoknak, kisiskolásoknak, baba-mama köröknek és fiatal szülők csoportjának nézőkként.

Csoport létszám: 15 főig jó, ha mindenkit be tudunk vonni a játékba, ennél több fő esetén önkéntes jelentkezéssel, de a különböző feladatoknál a gyermekek cserélődjenek, mindenki szerepeljen legalább egyszer.

Idő: min. 45 perc. Óvodásoknál két vagy több részletben, illetve megszakításokkal pl.: tízóraizás közben már pár mondattal utalunk rá mit fogunk játszani, és egy-két szabályról is említést tehetünk. A kicsiknél a többsöri ismétlés a megjegyzést, a figyelem fókuszálását jelenti. Téma: A Mikulás és kismanói arról beszélgetnek: Vajon kaphat-e egy "rosszgyermek" is ajándékot? Ki számít jó és ki rossz magaviseletűnek?

Fókusz: Annak eldöntése, jár-e mindenkinek ajándék mikuláskor.

Nevelési cél: Üzenet BOBÓ-MIMInek, mit tegyen, hogy jóvátéve "bűneit", megillesse őt is az ajándék. Olyan becenevet válasszunk, ami feltehetően nincs a csoportban. Hálás a fantázianév, mert előítéletet nem sugall, mint Fekete, Kiss, Balogh. Nem utal nemre, általános sztereotípia, hogy a lányok jók a fiú rosszak. Mentes az etnikai származástól, mint pl.: a Horváth, Tóth, Oláh vagy a klasszikus cigány neveket említve: Bangó, Orsós, Beri, Kanalas, de mégis konkrét személyiséget kölcsönöz a kitalált figurának.

Kellékek: Mikulássüveg és manósapkák, egy feltűnően nagy, piros borítású könyv, csengő (amit megráz a Mikulás hangzavar esetén) hosszúbot, fűzfaseprű, A4-es lapok, 4-5 csomagolópapír, zsírkréták.

A játék menete:

1. Körben ülünk és elmondjuk a csoportnak, hogy nagy nap a mai, mert meghívott bennünket a Mikulás a házába. A csoportvezető vagy egy kisiskolás fel olvassa a meghívólevelet, ami egy óriás csomagolópapír- tekercsre íródott. Óvodásoknál rajzos, ábrás levél, feléjük mutatva próbáljuk együtt kitalálni mi az üzenet. A levél tartalma: Az öreg Mikulásnak sok-sok segédre, kismanóra van szüksége, mert temérdek gyermek vár ajándékot. Aki segíteni szeretne neki, tegyen a fejére egy kismanó sipkát. Nem kell erőltetni, de azt jó elmondani, hogy bármikor fel teheti bárki a fejére a sapkát, és le is veheti, de csak az beszélhet, akinek a feje fedett. Vigyázni kell arra, hogy legyen elég sapka. Télen ez nem szokott gondot jelenteni, de legjobb a papírsipka, mert abba nem izzadnak be a gyerekek. 2. Mindenképp az első blokkba mozgásos játék szükséges, hogy utána nyugton tudjanak maradni. Így a jelentkező gyerekekkel imitáljuk azokat a mozgásokat helyben vagy körben járva, amire egy kismanónak szüksége lehet. A cipekedést, a lopakodást, a manó/guggolva járást, az óriásjárást, hogy elérjék az ablakba tett csizmát. 3. Lépjünk be a Mikulás szerepbe magunk vagy a segítőnk. Kérjük meg őket, hogy üljenek le tetszés szerint. Vegyük elő leveleket és kezdjük felsorolni mit kértek eddig társaik. Közben az egyik manó szétoszt zsírkrétát, papírt, amire viszont ők rajzolják le, írják fel, mit szeretnének kapni. Gyűjtsük össze a lapokat, jó, ha rajta van az óvisjel vagy a név. Mondjuk el: Fel fogjuk jegyezni a neveket a nagykönyvbe, amit most előveszünk, és lapozgatni kezdünk. Figyelmeztetés: Aki segítőmanó tegye a sipkát a fejére, majd hümmögünk, lapozunk, és végül megszólalunk: Név: Bobó-Mimi; kora: 4-5- 6-…10 év; kívánságai: …, …, viselkedése rossz, mert …. (itt vízzel elmaszatolt olvashatatlan rész), ajándékot nem kaphat. Jaj ezt a részt nem látom, kismanóim szaladjatok szét a világba, nézzétek meg, milyen rosszaságokat követhetett el Bobó/Mimi, azután jelentsétek. A kicsik összevissza szaladgálnak, majd visszahívjuk őket. Na, mit láttatok? Kérdezzük, de egyszerre csak egyikőtök beszéljen! Nagyobbaknál olyan instrukciót adhatunk, hogy többet is soroljanak fel a papírjukra, majd körbe megyünk. Mindenki csak egyet mondhat, de csak olyat, amit előtte még nem mondott senki. Közben egy manó, a kicsiknél maga a Mikulás folyamatosan írja a táblára, vagy a csomagoló papírra a rosszaságokat. Jó, ha ezt két csoportra osztva teszi melyek a súlyosak és melyek csupán a csínytevések. 4. Válasszunk ki a csoport létszámtól függően 3-3 vagy 5-5 gyerekek, majd sorshúzással eldöntjük, melyek lesznek, akik kaptak, és melyek, akik nem kaptak ajándékot. Kérjük meg őket, hogy játsszák el, mit éreznek odaszaladva az ablakhoz. Utána tegyük fel a kérdést a manóknak: kaphat-e BOBO-MIMI ajándékot? 5. A játéknak két befejezése van: Ha nemmel szavaznak, akkor mit tehet még BOBO-MIMI, hogy jóvátegye, kijavíthassa magaviseletét, adjanak neki a gyermekek tanácsot. Ha igennel szavaztak, akkor találják ki a manók, hogy mit írhatott a levelében Mikulás az ajándék mellé. Mindkét variációnál vigyázat! Ne a rosszaságot degradálják, és ne hozzanak mentségeket se a helytelen viselkedésére, hanem a jócselekedetekre koncentráljunk. A kijavítást, a megváltozást, a jóvátételt hangsúlyozzuk!

Karácsonyi kincskeresés

Ajánlott 6-7 éves kortól, felső korhatár nincs. Vegyes korú-, illetve egy karácsonyfa ünnepségre ad hoc összeverbuválódott csoporttal is játszható.

Csoport minimum: 8 fő, ebből 2 a vezető: a mesélő és az apa. A fenyőfa, a jószellem, az árus, a szegénygyerek és a mesebeli család gyermekei a többi szereplő. Ha a közönség létszáma öt főnél kevesebb, akkor inkább vonjuk be őket is gyerekekként a történetbe. A nézők számát a terem mérete szabja meg.

Idő intervallum: 1-2 óra, ami az előkészületeket is tartalmazza. Pl.: a teremberendezés. Kreatív tevékenység keretében, örömmel készítik el a gyerekek a díszletet. Állandó csoporttal, ezt már előző foglalkozás keretében megtehetjük.

Téma: A mesebeli szegény család napról-napra él. Az Adventre való készülődés során Kivételes nagy szerencse éri őket. Lehetőség kínálkozik leleményességükért mesés vagyonra szert tenni. Ennek feltétele elsőre könnyen teljesíthetőnek tűnik. Még aznap el kell költeniük az előleget 1 millió forintot, de úgy, hogy nem osztozhatnak senkivel sem rajta. Az utolsó pillanatban derül ki, egy csekély összegre valakinek égetően szüksége lenne: 1 garasra/ 200 forintra (1 kg kenyérre)/ 1000 forintra (életmentő gyógyszerre). Mit tesz, hogyan dönt a család ilyen helyzetben?

Fókusz: Le tudunk-e mondani a még többről, ha ezzel másokon segítünk?

Nevelési cél: érték választás ambivalens helyzetben. Ragaszkodás a vágyva- vágyott gazdagsághoz lelkiismereti deficit (irigység, megvetettség) árán is, vagy lemondunk a soha vissza nem térő lehetőségről. Megelégszünk kevéssel és a belső lelki jutalommal, hogy a jóemberek képesek adni, veszteségük árán is.

Kellékek: 3 óriás és 2 nagy kartondoboz. Az óriás dobozokból ház, barlang, fenyő, ásó balta lesz, a balesetveszély elkerülése végett. A fa kiváltható műfenyővel. A nagy dobozok egyikében a színpadi kellékek, pl.: alma, liszt, stóla, ing, stb., a másikban a díszletkészítés eszközeit tároljuk ollót, tű-cérnakészletet, madzagot, többféle ragasztót: széles, barnaszínű kartonragasztót, villanyszerelő szigetelőszalagot, celluxot, tubusost, pillanatragasztót. Háztartási és dísz csomagolópapírokat (karácsonykor ezekhez olcsón hozzájutunk), és feltétlenül legyen baleset esetére kötszer, fertőtlenítő. Az utat tetszés szerint papírcsíkokból, rossz lepedőkből, összeragasztott csomagolópapírból készítjük. Az áruház egy asztal, rajta ételalapanyagok: pl liszt, méz, kakaópor, alma, narancs-, ital, ruha, könyv, olló, játékok, karácsonyfadíszek, girlandok. A ház berendezési tárgyai: székek, ülőpárnák, karton doboz szétnyitva ágynak, vagy szivacsmatrac a ház gyerekeinek. Pénzeszsák, játékpénzek (Papírlapok összevágva, befőttesgumival átfogva).

Jelmezek: Ne felejtsük el, hogyha az apát megszemélyesítő vezető nő, akkor jól jöhet a kalap, a nyakkendő, a gumis álbajusz-szakáll. Az anya maszkírozása egyszerűbb, lányoknál smink és hosszú szoknya, stóla lezseren a nyakköré tekerve. Megjeleníthetjük a szegénységet kinyúlt pulóverrel, kopott pólóval, nadrággal esetleg nagy cipővel, papuccsal, amibe saját cipőjével bele tud bújni a szereplő. A szakadt ruhától, az arc, a kezek bepiszkításától, illetve a haj összekócolásától óvakodjunk, mert ez már keresztkategorizálás,: vagyis aki szegény, az egyben szakadt- piszkos-ápolatlan is, ami nem igaz. Erre a szerepre lehetőleg ne a legfiatalabb, legkisebb növésű, a legvéznább, legkövérebb, vagy fogyatékkal élő gyereket válasszunk. A hegy "jószellemének" valamilyen fényes, vagy áttetsző öltözéket kreáljunk! Kerüljük a fejet beborító fullasztó és az ijesztő jelmezeket: kőszörny, fekete köpeny, lepedő, csontváz!

Tanács: Készítsünk kellékleltárt és írjuk mellé, ki hozza, ki gondoskodik a beszerzéséről! Már egy héttel, min. 3 nappal az alkalom előtt elkezdjük egy kijelölt helyre összegyűjteni, csoportosítani a kellékeket. Utolsó előtti nap átnézzük, leltár szerint kipipáljuk a meglévőket. Így kiderül mi az, ami hiányzik. Ne feledjük, két dobozba rendszerezzük! A másik fontos dolog, hogy a vezető készítsen magának vázlatot és a mese marrációját pedig, szó szerint írja le.

A játék menete:

1. Tértervezés, berendezés. Már említettem, hogy a díszlet közös elkészítése mennyire fontos, mivel bevon, és kreativitást fejleszt. Az út lehetőleg szelje át a termet. Hosszúnak, kanyargósnak tűnjön, és ágazzon el. Átellenesen az egyik végénél a ház, a másiknál a barlang található, e mellé telepítsük a fenyőt. A két szabad sarok közül kiválasztjuk, hol legyen az áruház-asztal. Elkészítési módjuk: A házdobozt teljesen szétnyitjuk, amennyire csak lehet, hogy minél többen elférjünk előtte. Fontos, hogy ne dőljön fel, ezért a háta mögé széket, fogsat, stb teszünk, a barna ragasztószalaggal a behajtott két szélét biztosíthatjuk felül és alul, átlósan. A balangdoboznak hagyjuk meg a tetejét, de egyik oldalát nyissuk ki, hogy bemehessen a szereplő a barlangba. Állítsuk két székre, vagy asztalokra, hogy kényelmesen alá férjen. Forgatni fogjuk, attól függően, hogy a barlangba be lehet, vagy nem lehet bejutni. A harmadik dobozból két fenyőfa sablon készítünk, az egyiket alul a másik felül bevágjuk, egymásba csúsztatva stabilizáljuk. Az utat jelezhetjük két párhuzamosan futó hosszú papírszalaggal, olyannal, amit a közértben blokként adnak, vagy szakadt lepedő, abrosz 30-40 cm-es csíkjainak egymáshoz erősítésével, de akár csomagolópapírok összeragasztásával is. Lényeges, hogy egy ember kényelmesen tudjon végig sétálni rajta, és viszonylag ne mozduljon el. a gyerekek legyék le, ne a felnőttek. Ötletbörze: Mi kell még az út mellé? Kérjük meg őket, találjanak ki dolgokat. Bokor, virág, kút, pad, jelzőtábla, kereszt, buszmegálló, madárijesztő stb., amennyiben lehetséges teljesítsük ezeket a kívánságokat, a kivitelezhetetleneket utasítsuk el. Kikötés lehet, hogy önállóan formálja meg, illetve szervezze meg a díszlet kivitelezését! 2. A gyerekek invitálása szereplőknek, majd viszonylag gyorsan megállapodás a szereposztásban. Ezután megismertetjük velük a történetvázat, és hogy kinek, kinek mi a konkrét dolga. A kupaktanács végén a vezető csendet kér, és kezdődhet az előadás.

3. A házban együtt van a család, a narrátor kezdi a mesét: Élt Langyoson -más, frappáns helységnevet is választhattok- egy nagycsalád. Sok lurkó, sok éhes száj, még is a szülők jól beosztották a pénzüket napról-napra, hónapról-hónapra. A gyerekek olyanok voltak, mint a többiek, volt, amikor szívesen, de olykor csak noszogatásra mentek be az óvodába, iskolába. Ritkán követelőztek. Civakodtak ugyan valamin néha, de hamar megbékültek egymással. A hétköznapokon jól érezték magukat a bőrükben, csak az ünnepnapok okoztak nekik és szüleiknek némi fejtörést. A gond mindig ugyanaz volt, mivel szerezzenek örömet szeretteiknek. Apa: Dolgozunk eleget, mégsem jutunk ötről a hatra! Igaz kicsi feleségem? Bizony igaz, helyesel a másik szülő. Apa: Csak a gyermekeink száma nő, nem a bevételeink, és nyakunkon a karácsony. Mit ajándékozzunk nekik, mivel lepjük meg őket? (Kerüljük a "vegyünk" igét.) Puhatoljuk ki, minek örülnének? Anya: Kérdezzük meg őket, – mondja, és sorra nevén szólítja a házban üldögélő gyerekeket. Pl.: Éva te mit szeretnél?… és te Zsombor? Kati! Te se szerénykedj! A narrátor a közönséghez: Ti mit szeretnétek? Egyszerre csak egy beszéljen, mert nem hallom. Bíztassuk őket, mindenki bátran mondja el mi a szíve vágya. Mikor többször megszólaltak, vagy sok az ismétlés fűzzük tovább a mesét. Apa: Na, előre így gondoltam el, hogy a kívánság sok lesz, a pénz meg kevés, ugye párom? Anya: Bizony, bizony ez minden karácsonykor így van, erősíti meg a másik szülő. Bármi mást is mondhatnak a gyermekszereplők, nem kell betanult válaszokat adni, csak kb. . Apa: Tegyük el magunkat holnapra, az alvás sokszor jó tanáccsal szolgál, én holnap úgyis korán kelek, felmegyek a hegyre. Keresek egy alkalmas fenyőt az ünnepekre. Alvást imitál az egész család, lehet horkolni is. Egy perc elteltével a narrátor kukorékolni kezd. Az apa nyújtózkodik, felkel. Szólt a kakas. Felöltözök jó melegen, fogom a fejszét és elindulok az úton. Esetleg énekel, amíg odaér a fenyőhöz. Hinye, de szép fa ez! Lássunk hozzá a munkához. A fát megszemélyesítő: Ne vágj ki! Biztos, hogy jól cselekszel, ha ezt teszed? Apa: Persze, hiszen örülnek neked a gyerekeim. Meg, ugyan kilátott már Szentkarácsonyt, fenyő nélkül? A fa közben izeg-mozog, a fejsze nem éri el. Apa: Ez így nem megy. Narrátor: Várj! Kérdezzük meg a jelenlévőket? Jó az, ha kivágjuk a fenyőt pár nap kedvéért? … Miért? … Mi történik vele az ünnep végén? … Velünk mi lesz, ha elfogynak az erdők? … A kertből/parkból a fák? … Mennyi idő alatt nő meg egy facsemete? … A gyerekek válaszolnak a kérdésekre. Amennyiben nem hangzik el megfelelő válasz, akkor a narrátor hozzá teszi egy-egy kör végén. Közben helyesel és megdicséri sorra őket, az apát ösztökélve, hagyjon fel a fa kivágásával. Apa: Ez mind igaz, de akkor most mit tegyek? Jószellem: Menj vissza és kérjél tanácsot a családodtól! Apa: Hé! Ki szólt itt? Megijesztesz, kezdek félni, ez egy bolondnap, inkább hazaszaladok. Lihegve megérkezik. Képzeljétek mi történt, szólt hozzám a szilafal. Többiek: Nem hiszem! Hiszem, ha látom! Anya: Mond el sorra, mi történt? Apa: elmondja, majd megkérdezi: Mit tegyünk most, hogy legyen karácsonyfánk? Gyerekek közül egy: Nézzük meg együtt, mit tehetünk! Elindulnak, de most az egyik gyerek, ásót is visz magával. Apa: Megjöttünk. Újra megpróbálom és lendíti a baltáját. Fenyőfa: Hé, még mindig ki akarsz vágni? Gyerekek és ti ezt eltűritek? Egyik gyerek: Apa hoztam ásót, inkább ássuk ki. Fenyő: Jól hangzik, de óvatosan vigyázzatok a gyökereimre! Ott kell az ásást kezdeni, ahol véget ér a leghosszabb ágam. Kiássák és indulnának hazafele, mikor hirtelen megjelenik a hegy szelleme (Megforgatja a dobozt és kilép belőle). Szellem: Ne ijedjetek meg! Ekkor természetesem mindenki félni kezd, van aki jajgatni. Szellem: Ne féljetek! Láttam, helyesen cselekedtetek ezért, ha jó választ adtok a feltett kérdésemre, akkor mérhetetlen kinccsel jutalmazlak meg titeket. Anya: Hallgassuk, csönd legyen. Szellem: A kérdéseim egyszerűek. Mit tesztek először, másodszor és harmadszor a fenyőfával otthon? Alaposan gondoljátok meg, mielőtt válaszoltok, mert javításra nincs lehetőségetek. Apa: Ne hamarkodjuk el a választ. Kérjünk segítséget? Narrátor: Kérdezzük meg a gyerekeket? Mindenki megszólalhat. Az apa tanácskozik a családdal és felel. Egy: beültetjük egy nagy cserépbe, konténerbe és meglocsoljuk. Kettő, vigyázva díszítjük fel, nem aggtunk rá nehéz díszeket, és a lehető leghidegebb helyre állítjuk. Három, az ünnepek végén gyorsan visszavisszük a kertbe/parkba vagy odaajándékozzuk egy erdészetnek. Szellem: Helyes választ adtál, megajándékozlak. Bemegy a barlangba és kihoz egy kisebb, de tömött zsákot. Ez mind a tiétek, de ennél sokkal többet kaptok, ha ezt reggelig mind elköltitek úgy, hogy nem osztoztok rajta senkivel, és nem áruljátok el kitől, hol kaptátok. Akarjátok, és meglengeti a zsákot. Igen!- mondják a családtagok. Megköszönik a pénzt és elindulnak az áruházba. A fenyőt megszemélyesítő gyerek fogja meg a fát és csatlakozzon a menethez. Árus: Mit adhatok? Összevissza beszélnek, majd megvesznek mindent, az anya képletesen kinyitja a zsákot, és többször fizet belőle. Apa: Elköltöttünk minden? Anya: Igen, menjünk vissza a szellemhez. Boldogan indulnak vissza, amikor a keresztútnál találkoznak egy síró gyerekkel. Szegény gyerek: Segítsetek! Jó emberek segítsetek! Apa: Mit tehetünk érted? Szegény gyerek: Nincs kenyér otthon / nincs pénz gyógyszerre? (A szereplőt hagyjuk kibontakozni.) Apa: Segítenénk, de elköltöttük mindet az utolsó forintig. (Huzakodhatnak is.) A helyzetet az anya próbálja megoldani úgy, hogy kifordítja a zsákot, és akkor kihull belőle épp az az összeg, mit a gyerek kért. Mindenki döbbenten áll.

4. Narrátor: Most mi legyen? – fordul a közönséghez és a családhoz. Hosszú vita várható. Kétféle befejezést ajánlunk: A( Az ötletek, érvek, megoldási javaslatok elhangzása után, ezek közül kiemelve egyet-egyet közösen feldolgozzuk. Példák: * Odaadjuk neki a pénzt. Adódhat-e olyan helyzet, amikor ezt megbánjuk? Kiscsoportokban megbeszélve, majd a választott szóvivő képviseli a csoport véleményt a teljes körben. * Ne mondjuk el a szellemnek. Hallgassuk el vagy hazudjunk. Mi lehet a következménye ennek a viselkedésnek? Következmény vizsgálat. * Megpróbáljuk rábeszélni a szellemet, hogy így is adja nekünk a kincset, hiszen "jó tett helyébe, jó várj". Fórum színházzal, (kiáll, akinek van ötlete, mivel tudná rávenni, meggyőzni a szellemet). * Nem adjuk oda, hogyan mondjuk ezt el a gyermeknek. Ötletgyűjtés után, páros játék, szerepek felcserével. * Próbáljunk megállapodni a gyermekkel, csak egy napot várjon, akkor többet adunk. Másnap nem jön el, a TV-ben látjuk baleset érte, vagy lopott és a rendőr elfogta. Az elkésett segítség!

Most pedig azokat a válaszokat olvashatják, amelyeknél nem szabad sokat időzni, ill. személyes elbeszélgetést igényelnek: Ezek főként a szereplőket kriminalizálják, vagy végletes következményekkel járnak. Pl.: Pisztollyal kényszerítjük vagy lőjük le a szellemet, hogy adja oda a pénzt; … az orvost, hogy gyógyítsa meg a beteget; …hazudjunk a szellemnek; …; szóljunk a pókembernek, szerezze meg nekünk.) Ha van időnk, vagy állandócsoporttal dolgozunk, akkor előre ne adjunk instrukciót ennek elkerülésére, mivel a gyermekek gondolkodását szeretnénk megismerni. Viszont egy "ad hoc" csoportnál jobb előre tisztázni, olyan válaszokat várunk, amiben senkinek sem történik baja. Erővel, furfanggal, bátorsággal győzzenek.

B( A probléma alapos kivesézése után szavazás és a többségi vélemény szerint befejezzük a színen a drámát. Amennyiben odaadjuk, akkor a szellem tartsa be az ígéretét. Fordítsa át a barlangszáját jelképező dobozt, és bentről utasítsa el a család kérelmét.

5. Végül az apa elbúcsúzik mindenkitől, megköszöni a részvételt és felhívja az elégedetlenkedők figyelmét, hogy vele még (egy kötött ideig, max. 10 percig) a döntéssel kapcsolatos aggályaikat megbeszélhetik a jelenlévők.