2004-05-26

Reflexió korábbi levelünkre

A legutóbbi levél szexuáletikai témájú felvetéséhez szeretnék néhány gondolatot fűzni. Ha a homoszexuális emberek lelkésszé szentelése és a lelkipásztorok válása kérdésében kell összehasonlítást tenni, akkor abszolút győztesként kerül ki a válás. A lelkészek válása nemcsak mindennapos, hanem mindennapos téma is. Egyre több tönkrement lelkészi házasságról és válásról hallunk és beszélgetünk egy csésze kávé mellett, vagy egy lelkészértekezlet szünetében. Csak az a baj, és súlyos fogyatkozásunk, hogy a másik élete, magánéleti válsága feletti "pálcatörés" vagy megértő magatartás a pletykálkodástól terhes időszakokra marad. Sajnos kevés a lehetőség a "kibeszélésre", ezért túlságosan elharapózott az a "társadalmi" gyakorlat, hogy a "pletyka" lesz a feszültség levezetésének helye. Ezt csak fokozza a törvényi és egyházi gyakorlatunkban jelenlevő tisztázatlanság. Ne felejtsünk el arról sem beszélni, hogy egy-egy kapcsolat válsága általában hosszú idő. A gyermeknek, tágabb családjuknak és a környezetüknek is terhes, sokszor szövevényes kapcsolatokkal teli időszak. Amikor gyülekezetünkben válás előtt vagy után álló feleségekkel, néha férjekkel beszélgetek, valódi tusakodást, harcot élnek (élünk meg) egy mélységből felfelé vezető életúton. Talán botrányok nélkül lehetne lezárni egy tönkrement házasságot, ha ilyen lelkigondozói úton látnánk a lelkészcsaládokat. Talán a válás utáni személyes gyógyulás, megbékélés is könnyebb lenne, ha a válás etikai megítélése is tisztább formát öltene. Závodi Zsuzsa

Fekete Ágnes: Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat. Fekete Ágnest, a műsor szerkesztőjét hallják.

Manapság nagy divatja van az emberbaráti segítésnek. Furcsán hangzik ez a mondat, pedig valós tükre mai világunknak. A show-műsor mellett jól mutat egy karitatív gesztus. Persze, könnyű bírálni, nehezebb a helyes utat megtalálni. Fruttus Levente, a Károli Gáspár Református Egyetem Nagykőrösi Tanítóképző Főiskolai karának Diakóniai Intézetében vezető. Most erről az útkeresésről fog beszélni, az elmúlt hetekben rendezett Európai Szociálismunkás Konferencia kapcsán. Először azt kérdeztem tőle: – Mi a különbség a szociálismunkás-képzés és a diakónusképzés között?

Fruttus Levente: A szociális munkát vállaló ember az egyetemes emberi értékeknek a megfogalmazásával, abból táplálkozva végez nagyon tisztességes és áldott szakmai munkát. A diakónus elhívásának a jézusi kereszthalál az alapja – hála és elhívottság. A másik ilyen különbség, amit meg tudok fogalmazni; a szakmai területek. A szociálismunkás értelemszerűen a szociális problémákra koncentrál. A diakónus bármely szükséglet iránt érzékeny kell hogy legyen. Hiszen, olyan embert, aki teljes mértékben kompetens az ápolás és az együttimádkozás terén, a tanulási nehézséggel küszködő gyerek problémáinak a felismerésétől a segélykérés megfogalmazásáig, vagy a hajléktalan megszólításáig – ilyen nyilvánvalóan nincs. De, hogy eljusson ennek a nagy területnek a megismeréséhez, az viszont már követelmény. Lesz egy-két terület, amelyen az ő szakmai kompetenciája elég a teljes beavatkozásig és egy csomó terület, ahol neki kell megszervezni ezt az ellátást. Érzékelni dolgokat – ez az ő feladata. Nyilván, mi egyházi egyetem vagyunk, nálunk ez áll a központban.

Fekete Ágnes: Nagyon sokat változott a világ abban, hogy egy-egy bajbajutott emberhez hogyan áll a társadalom és hogyan áll a segítő. Korábban sokkal inkább úgy volt ez a viszonyulás, hogy odamentek és elmondták, hogy körülbelül erre kell menned. Most mintha egy másik véglet lenne; arra várunk, hogy ő maga kilábaljon.

Fruttus Levente: Én nagyon fontosnak tartom a segítő munkában a non- direktivitást. Ez azt jelenti, hogy itt vagyok veled, mint ahogy ott volt Jézus is mindig azok mellett, akiknek segítenie kellett. A segítséget kérőnek kellett megfogalmaznia a kérést és neki is tenni kellett saját magáért. Szinte dörömböl bennem, hogy hát hogy nem látod, hogy mi a te problémád. Mégis azt gondolom, hogy nagyon ritkán lehet azt megtenni, hogy megmondom, mi a probléma. Ez egy természetes reakciója egy nagyon szakértői, korábbi megközelítésnek. Az a bizonyos ló másik fele. El fogunk szerintem jutni oda, hogy ez adekvát módon legyen jelen. Vannak segítők, akiknek egyik vagy másik irányzat nem megy igazán. A neveltetésünk azért meghatározza azokat az alapvető személyiségi vonásainkat, amelyek kihatnak a munka tevékenységünkre is. Nagyon meghatározónak tartom az önismeretet a szakmai segítő munkában, mert ettől lesz valaki hiteles. Ha nem hiteles, – és ráadásul sokféle módon lehetünk hitelesek – akkor nem fog tudni már kapcsolatot sem teremteni.

Fekete Ágnes: A nagykőrösi főiskola diakóniai szaka, – ha jól értem – maga is igyekszik bizonyos rászoruló intézményeknek segíteni, diakóniát végezni?

Fruttus Levente: Igen. Nálunk a nappali képzésben kettős diplomában részesülnek a hallgatók: egy állami és egy egyházi diplomában. Így van, szociálismunkás és diakónus. A képzés úgy épül fel, hogy az első két év az alapozó szak. Nálunk szinte minden szakmai tárgy kiscsoportos formában zajlik. Megvannak az alapszigorlatok pszichológiából, teológiából és jogból a második év végére, és akkor kiengedjük a hallgatókat egész évre gyakorlatra. Hétszer egy hónapot töltenek el kilenc helyen. Megismerik a szociálismunka és a diakónia adott területeit. Ezt kísérjük szupervízióval és gyakorlat-kísérő szemináriummal. Ezt követően a negyedik év a szintetizálás éve. Öröm nézni, egészen másként jönnek vissza, szinte érett emberként. És hát nagyon nehéz helyzetekkel találkoznak. Ülni egy haldokló néni mellett, és fogni a kezét egy húsz éves embernek, azért az elég kemény. Vagy látni társadalmi igazságtalanságokat, kapcsolatot teremteni hajléktalanokkal, segíteni…, ezek egzisztenciális kérdéseket is felvetnek egészen a lelkigondozás mélységéig. Igyekszünk egy kicsit az egyházunknál ezen a területen mind teljesebb fejlesztési lehetőséget kínáló intézménnyé válni, amiben nemcsak az alapképzés, hanem a továbbképzések, szupervíziós lehetőségek is jelen vannak. A felkészítésnek van gyakorlati része is, pl. Németországban most elég jelentősek a kis intézmények átalakulásai, néha egészen frissen felújított épületeket szerelnek le. Egy alapítványunk révén ezeket a használható, jó állapotban lévő ablakokat, fürdőszoba berendezéseket, meg mindent, ami itt van, eljuttatjuk azokra a magyarországi helyekre, ahol erre szükség van. Ebben a munkában részt venni egy-egy diáknak, a legalapvetőbb tapasztalatot jelentheti.

Fekete Ágnes: Mennyire tudnak azután az egyházi intézményekbe ezek a fiatalok integrálódni? A diakónia nem az a területe a református egyháznak, amit most a leginkább fejlesztene.

Fruttus Levente: Én ezt nagyon sajnálom, de ugye, ez természetes. Úgy gondolom, hogy az egyik kitörési pontja – ha nem a legerősebb – lehetne ez ma az egyházaknak. A bajbajutott embert megszólítani és segíteni, ez önmagában az Igék felmutatását jelenti. Azok a gyülekezetek, amelyek nagyon nehéz anyagi körülmények között vannak, nem engedhetik meg maguknak, hogy diakónust foglalkoztassanak, hiszen a lelkészt is alig tudják. Az a diakónus, aki egy év alatt nem tudja bebizonyítani, hogy gyülekezetet tud építeni, embereket tud hívni, pályázatokat tud készíteni, amely pénzforrást jelent, az a munkáját nem a legjobban végzi. Ezért is alakítottuk át a Filo Lajos Alapítványt – amelyet még1990-ben hoztunk létre – tavaly úgy, hogy pályázatot írunk ki gyülekezetek számára. Azt alapítvány vállalja, hogy azt a gyülekezetben foglalkoztatott diakónust, akit a gyülekezet is támogat – mondjuk egy üres lelkészlakás lakhatóvá tételével -, annak a fizetését kiegészíti. Tehát, segíti egy éven keresztül a diakónus munkába állását. A másik nehézség, a diakónus hivatás és szakma elismertetése. Az előző kormány és ennek a kormánynak az államtitkára is levélben írta le, hogy a diakónus az segítő szakma és egy csomó munkahelyen alkalmazható lenne. Reménység szerint a diakónus is az elfogadott munkakörök közé kerül, ami paradoxon, mert kétezer éve hivatás, mert kétezer éve – ha úgy tetszik – a szakmai munkamegosztás révén jött létre, a lelkésszel, presbiterrel, tanítóval egyenértékű gyülekezeti tiszt. Az állami elismertetés terén egyházi ügynek gondoltatik. A Közigazgatási Hivatal, amikor ellenőrzi az egyházi szeretetintézményt, csak azt tudja elfogadni, ami a szakmajegyzékben jelen van. Én remélem, hogy ez rendeződik és akkor ez sem lesz akadály.

Fekete Ágnes: Szintén a Károli Egyetem hívta meg következő beszélgetőtársunkat, Em Griffint. Ő egy kommunikációs szakember, akinek nemrég megjelent egy könyve a Harmat Kiadó gondozásában "Meggyőztél" címmel. Mindenkinek ajánlják ezt a könyvet, aki mások segítésén fáradozik, hogy jó üzeneteinket meggyőzően tudjuk továbbadni.

Em Griffin: Em Griffin a nevem. A Wheaton College Kommunikáció professzoraként dolgozom Chicago államban. Másodszor járok Magyarországon, először akkor voltam itt, amikor a Harmat Kiadó kiadta tankönyvemet. Azóta három más könyvemet adták ki, most legújabban arról, hogy hogyan győzhetünk meg embereket. "Meggyőztél!" – ez a címe a kötetnek. Most éppen a Károli Gáspár Egyetemen tartottam előadást a hallgatóknak, melyen csak úgy ostoroztak kérdéseikkel a hallgatók. A legérdekesebb az volt, milyen élénken reagáltak a keresztyénség és a média kapcsolatára.

Fekete Ágnes: Manapság sokat mondják, hogy hallgatni kell, mindenkinek magában kell kialakítania a rászabott megoldásokat. Állandó dilemma a hallgatás és a beszéd egyensúlya. Ugyanakkor az egyháznak van egy meghatározott üzenete, amit el akar mondani másoknak.

Em Griffin: Néha a keresztyén emberek túl gyorsan beszélnek meggyőződésükről. Először tudnunk kellene azt, hogy a másik embert érdekli-e az, amit mondunk neki. A legelső lépés mindenfajta kommunikációnál a kapcsolat. Meg kell találnunk először a másik embert, csak azután beszélhetünk neki. Hosszú útra kell elindulnunk, ahogyan Jézus tanítványai is együtt mentek az emberekkel, azután persze elmondták a történetüket, Krisztus halálának és feltámadásának az eseményeit.

Fekete Ágnes: Furcsa dolog éppen egy amerikai embertől hallani a meggyőzés művészetéről. Ma egyre több emberben fogalmazódik meg éles kritika az amerikai kultúrával kapcsolatosan. Ha egyházi szempontból nézzük, sokan a szektákkal azonosítják az amerikai keresztyénséget. Hiszen számos magyarországi kisegyház, gyökér nélküli vallásos csoportosulás Amerikából ered. Ezek számos esetben elég agresszív módszerekkel terjeszkednek. Mint amerikai ember, hogyan gondolkodik erről a kritikáról?

Em Griffin: Amerikában nagy gondok vannak. Nincs általános megoldás arra, hogy hogyan lehet keresztyénségünket megélni egy-egy kultúrában. Amerikában sok pénz van arra, hogy kultúránkat exportáljuk. Egy csoport tagja vagyok, ahol egyszer azt olvastuk a Bibliában: Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdag embernek a Mennyek országába bejutni. Nagy bajban voltunk, mert mind az öten, akik olvastuk gazdagok voltunk. Akkor el kezdtünk erről gondolkodni. Tartottam egy előadássorozatot, amelynek a következő címe volt: A keresztyén emberek és a pénz. Sok hallgatót érdekelt. Arról beszélgettünk, hogyan bánunk a pénzzel, hogyan kell adnunk, hogyan segítünk, és így tovább. Azóta egy nagyobb szervezetté nőtte ki magát ez a kis csoport, és harmadik világbeli kis vállalkozásokat támogat. Azután volt egy család, ahol a férfi börtönbe került, a feleség mellé álltunk. Ezek kis dolgok, de talán egy kicsit más irányba lökik a közgondolkodást. Ugyanez a csoport mondta nekem 1995 táján, hogy változtatnom kell az életmódomon: Túl sokat járkálsz, előadásokat tartasz, könyveket írsz, nincs időd a családodra. Nem jó ez így. Ez a figyelmezetés egy jó irányba tett lökés volt a számomra. Ilyen kis közösségekre nagyon nagy szükség van. Olyan emberekre, akik segítenek például abban, hogy megmondják: Ne fuss az árral! Sokszor nehéz a döntés, de mindenkinek van választása.

Fekete Ágnes: Stúdiónk vendége Böszörményi Gergely, a Stereo Kft. igazgatója. A következő napokban egy érdekes zenei rendezvényre várja Budapestre az érdeklődőket.

Böszörményi Gergely: Igen, Református Zenei Fesztivált szervezünk, és ezúttal nemcsak a templomból és nemcsak a Zeneakadémia zárt terméből hoztuk ki a rendezvényt, hanem kifejezetten a Ráday utcára, a Teológia előtti szakaszra egy színpadot állítunk a Köztelek utca sarkán és ott húsz ingyen koncert várja a fesztiválra látogatókat pénteken, szombaton és vasárnap 11 órától este 6 óráig.

Fekete Ágnes: Miféle stílusok lesznek jelen ezen a fesztiválon?

Böszörményi Gergely: A Református Zenei Fesztivál előkészítésekor arra gondoltunk, hogy csak kórusokkal, csak a hagyományos református zenével nem valószínű, hogy elég érdekessé tudjuk tenni a programot, ezért mindenkit, akinek valami kötődése van a református zenéhez, nyílt szívvel és nyílt elmével várunk. Minden órában 20-25-30 perc zene lesz, a református kórusok mellett rézfúvós együttesek is lesznek. Egy kicsit a régi zenébe, Bach, Mendelssohn… korába is visszamegyünk. Ezen kívül nagyon sokan lesznek a népzenészek, vagy – ha úgy tetszik – a világzene is szerepet kap. A zenekarok nem azért alakultak régen, mert ilyen meg olyan vallásúak, hacsak nem kifejezetten vallási zenét szeretnének bemutatni. Egy ökomenikus sátrat is felállítunk, tehát a katolikus és az evangélikus egyház is megjelenik és bemutatkozhat. Az esti programok mindig fél 8-kor kezdődnek, három különböző helyszínen tartjuk a hangversenyeket. Az első a Kőbányai Református templom – melyhez személyes kötődésem is van, hiszen apám, nagyapám, nagybátyám, sokan református lelkészek voltak a Kőbányai Református templomban. Ami a népzenét illeti, egy nagyon egyedi és nagy szabású koncert lesz szombaton este a Zeneakadémia Kistermében, ahol Sebestyén Márta és a Muzsikás vendége a Szászcsávási Kar lesz. Róluk azt kell tudni, hogy a gyülekezet az egyébként egyszólamú – általában az egyházi énekek egyszólamúak – református énekeket öt szólamban éneklik a gyülekezetben. Ez világszám, és valóban járják is ezzel a világot. Ez lesz tehát szombaton este fél 8-kor a Zeneakadémia Kistermében. A Nagyteremben vasárnap este, 30-án, a már hagyományosnak nevezhető "Református Énekek a Zeneakadémián" hangversenyre kerül sor, amit felveszünk. Ebből készül majd a harmadik CD-nk. Itt soha nem látott számú énekes lesz a színpadon, 230 főt várunk, nyolc kórussal. Itt is lesznek felvidékiek, nagyváradiak, a Baár-Madas, és Alföldy Borus Csilla orgonál.

Fekete Ágnes: Ritka ötlet egy vállalkozó részéről, hogy egyházi jellegű zenei fesztivált rendezzen. Mi motiválta erre?

Böszörményi Gergely: 2000-ben, amikor a Magyar Reformátusok Világtalálkozóján kinn voltam a Fradi pályán, kínálgattam a szebbnél szebb népzenei kiadványaimat, de mindenki református éneket keresett kazettán és CD-n. Akkor elhatároztam, hogy az utókor számára mindenképpen érdemes megőrizni a reformátusok használatára kiadott énekeskönyvben található énekek, zsoltárok és fohászkodások egy olyan felvételét, amire nyugodtan mondhatjuk, hogy így éneklünk mi, reformátusok. Nem azt mondjuk, hogy ez a legjobb, csak azt mondjuk, hogy ismerjétek meg és mindenki mást szeretettel várunk. Tehát, nemcsak református, hanem más közösségeket is, hogy jöjjenek és legyünk együtt.

Fekete Ágnes: Mivel e hónap utolsó református adása a mai, egy istentiszteletre látogatunk el. Cseri Kálmán, Budapest, pasaréti lelkipásztor beszél a lélek erejéről és Pünkösdről. Timotheus II. levelének első részében ezt olvassuk:

"Mert nem félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem erőnek, szeretetnek és józanságnak lelkét."

Cseri Kálmán: Egyre nagyobb erőtlenséget tapasztalunk magunkban is, magunk körül is. Azért is van ez, mert rohamosan nőnek azok a terhek, amiket hordoznunk kell, hihetetlenül megnő azoknak az ingereknek a mennyisége, amik bennünket nap mint nap érnek, és sok mindenre képes a szervezetünk az alkalmazkodás terén, de azért nem győzi ezt vég nélkül. És oly temérdek környezeti ártalom ér bennünket fizikálisan is, meg lelkileg, szellemileg is, hogy sokan eljutnak oda, hogy nem bírom tovább. Erejüknek a határához érkeznek. Az elerőtlenségünket tapasztaljuk sokszor, egyszerűen fizikai értelemben is. Miközben a gyermekeink magasra nőnek és a fejüket igyekszünk megtölteni mindenféle hasznos ismerettel, aközben fizikálisan egyre gyengébbek, egyre kisebb a teherbíró képességük, az állóképességük, de lelkileg is nagyon sokan erőtlenek lesznek. Megdöbbentő az néha, hogy viszonylag kis veszteséget sem tud elhordozni sok ember. Csalódás éri, és akkor a padlón, vagy ahogyan még újabban mondják, a padló alatt van. Nem tudjuk elviselni a bennünket ért támadásokat, megaláztatásokat, sikertelenségeket. Mintha valami végzetes, nagy baj lenne az emberek szellemi immunrendszerével. Nem tudunk ellenállni annak a sok rossznak, ami pedig személy szerint nekünk is ártalmas. Sokszor már észre sem vesszük, hogy mi ártalmas nekünk. Pál Apostol az Efezusi levélben arra bátorítja a hívőket, hogy: "erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében, hogy ellenállhassatok az ördög minden ravaszságának és megállhassatok az ellene vívott harcban." Akarnánk mi megállni, meg a terheket hordozni, meg ellenállni a rossznak, de a vágynál megrekedünk, nem lesz belőle valóság. És ezért van az, hogy hiányzik az állhatatosság is sok emberből. Belekapunk, belekezdünk sok mindenbe és kevesen visznek végig valamit. Mert amikor a nehézségek jelentkeznek, akár nyelvtanulásnál, akárminél, sokan visszariadnak, nem mennek tovább. Tapasztaltuk már sokan, hogy micsoda különbség az, amikor valakinek valamit szeretnénk megmagyarázni, őt valamiről meggyőzni és nincs erő abban, amit mondunk, üresen kopognak a szavaink, vagy pedig van benne erő és meggyőző erővel hat a másikra és segít rajta, és megmenti őt valami bajtól. De, Isten nem akar minket ilyen erőtlenségben hagyni. Azzal kezdődik a mi magunkhoz térésünk, talpra állásunk, hogy megismerjük az erős Istent és megtanulunk bízni benne. Nos, Pünkösdkor ez az erő vált hozzáférhetővé mindazoknak, akik Jézus Krisztust, mint Urukat az életükbe fogadták. Pünkösd reggelén a tanítványi sereg még félve szorongott abban a kis padlásszobában, ahova Jézus mennybemenetele óta minden nap összejöttek imádkozni. Magukra zárták az ajtót, mert attól tartottak, hogy őket is elviszik és esetleg Jézus sorsára jutnak. Legjobb lenne megsemmisülni, valahova elbújni. Összebújtak és imádkoztak. Isten az ő Szent Lelkét kiárasztotta rájuk. Péter körülnéz és azt mondja, hogy: Miért zárkózunk mi ide be, amikor az emberek ott kint vannak? Nagy ünnep volt, több százezer ember fordult meg egy ilyen ünnepen Jeruzsálemben. Menjünk és mondjuk! Eltűnt a félelem, eltűnt a tanácstalanság, lett mondanivalójuk és egy analfabéta halász ember, mint Péter, olyan erővel prédikált, hogy több ezer férfi magába roskadva azt kérdezte, hogy most akkor mit csináljunk, hol kezdjük el az életünk megváltoztatását? Péter megmondta, hogy hol kezdjék el: – Bánjátok meg bűneiteket, keresztelkedjetek meg ennek a jeleként Jézus nevére és azután kapjátok a Szentlélek ajándékát. Erő sugárzik belőlük, rajtuk keresztül és terjed ez az áldott tűz, és emberek jutnak tiszta látásra, világosságra és kapnak ez által az erő által új életet. Ugyanez az erő munkálkodott Pál Apostolban is, és amikor egyszer nagyon imádkozott gyógyulásért, hogy gyógyítsa meg őt Jézus, akkor Jézus azt mondta: – "Elég néked az én kegyelmem" – és le tudta írni azt az egyik börtönből írt levelében, hogy nekem pedig "mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít". Ez az erő nem alkati kérdés. Ezt az erőt mindenki kaphatja, aki ezt megismeri és el tudja mondani, hogy: a Krisztusban. És ez a Krisztusból áradó erő megerősít minket fizikálisan is sokszor, lelkileg, szellemileg is és minden nagyképűsködés és túlzás nélkül elmondhatjuk: csakugyan mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít. Kit erősít meg tehát Isten Szent Lelke? Azt, akiben Ő él. Jézus nélkül erőlködés az ember vallásos élete is. Erőlködünk a magunk erejéből húzzuk és egyszercsak megérkezik a szabadítás. Egyszercsak szél kerekedik, belekap a vitorlákba és röpíti az életünket. Nem erőlködünk, hanem kapjuk az erőt és ezzel az erővel tudunk másoknak is szolgálni. A keresztyének ellen nagy üldözés indult és attól kezdve hogy hirdették? Ezt olvassuk a Cselekedetek Könyve 4. részében: "Az Apostolok pedig nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról és nagy kegyelem volt mindnyájukon." Ki kaphatja ezt az erőt? Az kapja ezt az erőt, aki tudja, hogy rászorul. Aki tudatában van a maga erőtlenségének és ezt be is vallja Istennek. Egyetlen alkoholistán sem lehet segíteni addig, amíg az illető bizonygatja, hogy akkor teszi le a poharat, amikor akarja. Amikor eljut oda, hogy tehetetlen vagyok, erőtlen vagyok, nem tudok leszokni, de nem mondok le arról, hogy Isten segíthet rajtam, akkor lép be ez az erő. Amikor valaki ilyen őszintén ki tudja mondani, hogy nincsen erőm, de az én szemem Tereád néz és Tőled várok erőt. Amikor elhangzik az, hogy: Jézus, segíts. De úgy őszintén. Úgy, ahogy Péter ott a viharban fölrázta az alvó Jézust, hogy uram, segíts, mert másképp elveszünk. Érdekes, hogy ez a segélykiáltás többször is előfordul a Bibliában és éppen a Szentlélekkel kapcsolatos helyeken. Aki őt segítségül hívja, azt Ő nem hagyja magára. És, az kapja Isten Szent Lelkét és ezt az erőt, aki arra használja, amire kapta. Isten nem arra adja, hogy mi ezzel az erővel lekaszaboljuk az ellenségeinket. Nem arra adta, hogy erőfölényünk tudatában mások feje fölé kerekedjünk, hanem azért, hogy legyen erőnk megmaradni a hitben, hogy az a kicsi hit, amivel már hozzá kiáltottunk, az erősödjék, növekedjék. Azután arra adta, hogy legyen erőnk másoknak is mutatni a Hozzá vezető utat. Ne féltsük magunkat, hogy mit szólnak hozzá, meg mi lesz a következménye. Azután adja ezt az erőt arra, hogy más erőtlenek mellé oda álljunk és szép csendesen vagy erősítsük őket, vagy vegyük át egy időre a terheiket, hiszen nekünk már van Jézustól kapott erőnk. És, adja ezt az erőt ahhoz is, hogy tudjunk szenvedést vállalni a Krisztusért, ezzel az erővel, a Szentlélek erejével.

Testvérek, csak az elmúlt napokban is olyan sokszor hallottam ezt, hogy: Nem bírom tovább, nincs erőm, feladom, összeroskadok. Ezt majdnem minden esetben meg kell értenünk. Mert egy hosszantartó betegség, a csillapíthatatlan fizikai fájdalom, a csalódások, a hosszú ideig elhúzódó bizonytalanság, a magány nagyon el tudja ám szívni az embernek az erőit. És ott áll kiszipolyozva, kifacsarva – tényleg a padlón, meg maga alatt, ahogy mondogatni szoktuk. És, most mit kezdünk egymással? Hümmögetünk, hogy bizony, ilyen az élet, vagy rosszabb esetben ki-ki elkezdi sorolni a maga terheit, majdnem úgy, hogy: az még semmi, ami téged összetört, hanem az enyém… És ettől megvigasztalódik a másik?

A pünkösdi evangélium úgy hangzik, hogy van erő. És Isten Szent Lelke hozzáférhetővé tette mindannyiunk számára Istennek ezt az erejét. Ő nem bíztat minket, hogy próbáljuk tovább vonszolni magunkat, hanem erőt ad. Nem kell az evezőkkel küszködni. Ő nem a csüggedésnek a lelke – így is lehet ezt fordítani -, hanem az erőnek a lelke. Van-e annyi alázat bennünk, hogy ma elmondjuk, hogy: – Uram, csakugyan nincsen erőm ezzel a nagy sokasággal szemben, ami rám telepszik és ami megterhel. De, én hiszem, hogy nálad van az erő és a hatalom. Köszönjük, hogy minden gondunkat tereád vethetjük, mert neked gondod van reánk.
Ámen

Bódiss Tamás énekajánlója – Pünkösd

"Az Úrnak lelke betöltötte a földkerekséget" Pünkösd ünnepével nemcsak az üdvtörténeti ünnepek Adventtől indult sorozata zárul, hanem a Böjt első vasárnapjától indult húsvéti ünnepkör is. Ennek az időnek a vasárnapjait vettük eddig nagyító alá, hogy lássuk: az evangéliumi események folyamatosságára támaszkodva hogyan alakult ki az egyházi év szerinti vasárnapok rendje. Annak ellenére, hogy a mai református igehirdetési rend nem követi ezt a felépítést, talán e vezérfonal mentén készült énekválasztási minták alapján leszűrhető már néhány általános énekválasztási alapelv is. Mindennek továbbgondolását most az olvasóra bízzuk.

Pünkösd első napjának igéi – Csel. 2,1-18. és János 14,23-30. – közül az utóbbi az ünnep előtti vasárnapok témáját követve még mindig Jézus búcsúbeszédét idézi. Az ünnep másodnapja azonban továbblép és János 3,16-21., de még inkább Csel. 10,34. és 42-48. versein keresztül rámutat, hogyan terjedt tovább a Lélek kiáradása nyomán az evangélium a pogányok felé is.

Az ünnepi énekek közül kettőre hívjuk fel a figyelmet. A 374. dicséret egyetlenként az ünnep eseményeit hirdeti meg, legjobb helye az istentisztelet elején lenne. Az ezt megelőző 373. dicséret a Szentlélek ajándékait felsoroló és magasztaló ősi himnusz (Veni creator Spiritus egyszerűsített formája) szintén az ünnep kihagyhatatlan éneke.

Énekek Pünkösd ünnepére:

Fennálló énekek: 111,1-2. Hálát adok Uram, néked vagy 374,1-2,5. A Pünkösdnek jeles napján

Fő (derekas) ének: 374. A Pünkösdnek jeles napján vagy 373. Jövel, teremtő Szentlélek vagy 376. Ó áldott Szentlélek

Igehirdetés előtt: 370,1. Jövel Szentlélek Úr Isten

Ráfelelő, illetve úrvacsorára készítő ének: 377. Szentlélek, végy körül bennünket

Úrvacsora alatt többek között az ünnepi énekek közül ajánlott: 369. Jövel… lelkünknek vígassága 372. Könyörögjünk az Istennek 246. Adj, Úr Isten nékünk Szentlelket 235. Hallgass meg minket

Záró ének: 376. Ó áldott Szentlélek vagy 196. Mondjatok dicséretet

Énekek Pünkösdhétfőre:

Fennálló ének: 117. Az Urat mind, ti nemzetek

Többi ének az előző napon megadottakból, vagy azok alapján választható.

Ráadásként hadd írjak egy "Beharangozót":

Énekkarosok és karvezetők figyelmébe ajánljuk egy olyan énekkar magyarországi útját, mely saját gyülekezetében, a Dél-karolinai Charleston városában mintaszerű rendszerességgel és színvonalon végzi szolgálatát. A kórus minden vasárnap szolgál az istentiszteleten önállóan és a gyülekezeti éneklést vezetve azt egyidejűleg többszólamú feldolgozásokkal is gazdagítva. Magyarországi énekléseik alkalmával nemcsak koncertkórusként, hanem ezen a módon liturgikus együttesként is szolgálnak, mely alkalommal mi is megtapasztalhatjuk, hogyan válhat az éneklés istentiszteletté?

A charlestoni gyülekezetet a 17. század nyolcvanas éveiben alapították Angliából érkező telepesek alapították, később skót, ír és francia protestánsok is itt találtak menedéket. Nevük: First (Scots) Presbyterian Church, ma 1400 tagú élő közösség, 3 lelkész, zenei vezetők (karnagy, orgonista), irodai alkalmazottak, ifjúsági és oktatási felelősök munkálkodnak további épülésén. A templom 1814-ben készült, a másfél évtizede épült új orgona 4 manuál 48 regiszteres francia típusú hangszer.

A zenei életet elhivatott lelkületű és a legmagasabb szinten képzett muzsikusok irányítják. A gyülekezet orgonistája és zenei igazgatója a fiatal, floridai születésű S. Wayne Foster, orgonaművészi tanulmányait többek között Párizsban végezte. A gyülekezeti szolgálat és a koncertezés mellett sokirányú zenei munkát végez, például a városban barokk zenekart alapított és vezet.

A gyülekezet tavaly ősszel új karnagyot szerződtetett Ricard Bordas személyében, aki Barcelonában született. Karmesteri és kontratenor- tanulmányait a londoni Királyi Zeneakadémián végezte, szólóéneket Charles Brett-nél és Paul Esswood-nál, kórusvezetést többek között Patrick Russill keze alatt. Számos spanyol és angol kórussal dolgozott, mindezek mellett négy évig londoni templomokban kántorkodott, többek között a Szt. Pál Katedrálisban is. Énekesként fellépett Milánóban, Lausanne-ban, Londonban és számos nemzetközi fesztiválon, olyan karmesterekkel dolgozott, mint Muti, Frühbeck de Burgos, vagy Herreveghe. Jelenleg is a Királyi Zeneakadémia és a barcelonai Konzervatórium vendégtanára, Charlestonban éneket tanít és az egyetem kórusát is vezeti.

Az Első Skót Presbiteriánus gyülekezet "Kirk Choir" kórusa magyarországi útjának mottójául a címben idézett igét választotta. A koncerteken és istentiszteleteken Purcell, Händel, Howells, Rutter, Thompson, Copland, Gárdonyi Zs. kórusművei és Adler, Brahms, Messiaen, Vierne, Durufle, Hebble orgonaművei fognak elhangzani. A kórus július 2-12. között az alábbi templomokban énekel, melyre minden érdeklődőt szeretettel várnak:

Pápán július 3. szombat este 7 órakor koncert, július 4. vasárnap de. 10 órakor istentisztelet, Budapest, Kispest-Wekerle telepen július 6. kedd este 6 órakor esti istentisztelet és koncert, Ócsán július 7. szerda de. 10 órakor rövid koncert, Kecskeméten július 7. szerda este 6 órakor koncert,

Budapest, Kálvin téren július 8. csütörtök este 6 órakor esti istentisztelet és koncert, Miskolc, Tetemvári templomban július 10. szombat du. 1 órakor koncert, Debrecen, Nagytemplomban július 11. vasárnap de. 10 órakor istentisztelet és orgonakoncert, Debrecen, Nagyerdőn július 11. vasárnap du. 5 órakor koncert.