2005-09-21

Bereczky Zoltán, Csomós József, Karcsai Nagy Éva, Szép Mónika, Bóna Zoltán

Fekete Ágnes: Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnest, a műsor szerkesztőjét hallják. Az elmúlt hétvégén Kőszegen jártunk. Annyira jól esett a látvány, ahogy a virágok, a Juliska bab és minden egyéb becsületkasszával volt kitéve az utcára. Sehol egy árus, a kapualjakban kis asztalkák, persellyel. Annyira eláraszt minket manapság az emberi gyarlóság, hogy különösen is megmelengeti a szívünket ez a kőszegi látvány. A jót talán hangosabban kellene mondanunk. Most egy ilyen jó kezdeményezésről szeretnénk beszélni. Építőtábort szervez az őszi szünetre több egyházi szervezet összefogással Bikafalvára. Ez a falu szenvedte talán a legnagyobb kárt a székelyföldi árvíz idején. Hallani fogjuk Bereczky Zoltán, Budapest Külső-Üllői úti lelkésztől, hogy az első dolguk az áradat elvonulása után az volt, hogy a faluszéli keresztet megtisztítsák.

Bereczky Zoltán: Öt évvel ezelőtt visszakapott az egyházközség egy iskolát, amely majdnem összedőlt. Az elmúlt öt év alatt sikerült ezt az iskolát helyreállítani, megerősíteni, és most gyülekezeti házként használják. Az első csoport, a Budapest Pozsonyi úti ifjúság már ott volt, nagyon élvezték az ottlétet, kipróbálták a házat, a szellős zuhanyozót, a mosdókat. Ott nyaraltak és nagyon élvezték, egy jól sikerült tábort éltek meg. Főztek rájuk a helyiek, ők pedig a boldogmondásokról beszélgettek, amikor megfogalmaztak egy kilencedik boldogmondást is: "Boldogok, akik Bikafalván esznek." Az árvízből is jutott nekünk, a híd felét elvitte a víz, de nyugodtak voltunk, mert bár hallottuk, hogy volt árvíz, de azt is, hogy nem történt semmi baj. A csoport összepakolt, hazajött, és két nappal ezután érkezett az igazi árvíz. A házról egy videó is készült, amin látni lehet a hatalmas vizet, és ha a segélyszolgálati autónk ott lett volna, akkor megsemmisült volna az udvaron. A házat azért nem vitte el a víz, mert az elmúlt években olyan sokat dolgoztunk rajta. Menedékként szolgált, családok és katonák laktak benne, ott tartották az istentiszteleteket. Most ebbe a házba mennénk vissza, és elkezdenénk a templom javítását.

Fekete Ágnes: Láttam egy képet a bikafalvi templomról. Döbbenetes volt látni, hogy a padokat kimozdította a víz.

Bereczky Zoltán: Kiszedték a padokat és mindent, ami a templomban található volt. Egyébként évtizedeken át próbáltuk javítgatni ezt a templomot, szépítgettük, ahogy a siménfalvi templomot is, vagy a hogyai templomot, külső segítséget is felhasználva. Mindhárom templomba több mint egy méter magasan jött be a víz. Mindent ki kellett tehát hozni a templomokból, és ki tudja, hány ásónyomnyi földet kell még kihordani, kiszárítani. Mindent elölről kell kezdeni, a puszta falak maradtak csak meg. A vízelvezetést meg kell oldani, de nem csak itt, hanem minden régi egyházi épületben. A helyiek nagyon sokat segítettek egymásnak és a gyülekezetnek is. A legelső tevékenység az volt, hogy lemosták a falu szélén álló keresztet, és csak azután láttak hozzá saját házaik javításához. Ezek a templomok műemléképületek, ezért legalább kétszer annyiba kerül felújításuk, mint normál épületek építése. Nagyon lassan lehet helyreállítani, állandóan egyeztetni kell a műemlékvédelmi hivatallal.

Fekete Ágnes: Ha jól értem, akkor a vízelvezetés részben a szigetelést is jelenti.

Bereczky Zoltán: A falakból le kell húzni a vizet. Ezt úgy csinálják, hogy a fal mellett egy árkot ásnak, ebbe egy csövet raknak, erre pedig köveket. A kavicsok közötti nagyobb hézagoknak köszönhető, hogy elpárolog a víz, illetve ennek segítségével vezetik el az esővizet. A cél az, hogy lejjebb szálljon a víz szintje.

Fekete Ágnes: Ez pont egy olyan munka, amit bárki meg tud csinálni, tehát minden kézre szükség lehet.

Bereczky Zoltán: Már több ilyen építőtábort is szerveztünk, bárki eljöhet, tulajdonképpen semmilyen szakértelem nem szükséges hozzá.

Fekete Ágnes: Vannak ruhaakciók is. Most is nagyon sokan telefonáltak, hogy ruhát szeretnének küldeni, és azt mondták, hogy most nincs szükség ruhára. De ha jól tudom, akkor a ruhával is lehet mit kezdeni.

Bereczky Zoltán: Nem csak Erdélyben vagy Kárpátalján van szükség ruhára, hanem határon belül is, sőt az Egyesült Államokban is vannak olyan rétegek, akiknek szükségük van ruhára. Tehát ez a mondat, hogy nincs szükség ruhára, nem igaz. A kérdés az, hogy hogyan gyűjtjük össze, és hogyan osztjuk szét. A gyűjtés Budapesten történik, a szétosztás nehezebb kérdés, de már megvannak azok a központok, amelyek alkalmasak erre a feladatra. Olyanok vesznek részt ebben a munkában, akik nem kapnak semmiféle fizetést, mindenki önként végzi ezt a munkát, ennek ellenére nagyon drága ez a tevékenység: az, hogy 500 km- re szállítunk ruhát.

Fekete Ágnes: Hogy működik ez? Ha jól tudom, Kárpátaljára mennek rendszeresen csomagok, de Erdélybe ez nehézkesebb.

Bereczky Zoltán: Kárpátaljára rendszeres járatot szerveztünk a Transcar Alapítvánnyal együtt. A Magyar Református Egyház kisebb- nagyobb közössége rendszeresen küld Kárpátaljára ruhát. A vám-, és egyéb szabályokat jól ismerjük, így ez megoldott dolog. Erdélybe néhány éve vezettek be olyan vámtörvényeket, amelyek következtében nem tudunk szállítani, ugyanis kb. 30 %-át ki kell fizetni a bevitt segélynek. Ezen szabályok egy részét most felfüggesztették, ezért most kipróbáljuk, hogy hogyan működik a dolog. Október elején viszünk egy szállítmányt, ez lesz a kísérleti szállítmány. Ha tudunk vinni, akkor viszünk még, ha nem, akkor addig várunk, amíg megváltoznak a vámszabályok.

Fekete Ágnes: Mi történik ezekkel a ruhákkal?

Bereczky Zoltán: Nem adják el hivatalosan, ugyanis most volt egy ilyen kísérlet Magyarországon. Egy gyülekezet létrehozott egy közhasznú társaságot, ez hivatalosan átveheti a ruhákat, hivatalosan árulhatja, hivatalosan vámot fizethet, és a bejövő hasznot közhasznú tevékenységre fordítja. Ez Erdélyben úgy működik, hogy szétosztják a ruhákat, és azok, akik megkapják ezeket a ruhákat, támogatják az egyházat. Egy gépkocsit állítottunk ennek az ügynek a szolgálatába. Évi 100000 Ft-ot kapunk a Dunamelléki Református Egyházkerülettől, gyakorlatilag ez minden forrásunk, amit a gépkocsi fenntartására fordítani tudunk. Így néha a nagyon kicsi gyülekezetünk, adakozók, illetve a családunk tartja fenn ezt a gépkocsit.

Fekete Ágnes: Ha valaki ruhát szeretne adni, megteheti ezt?

Bereczky Zoltán: Az lenne a legjobb, ha mindenki a saját gyülekezetében szervezné meg a gyűjtést, és amikor egy gyülekezetben összejön annyi ruha, hogy érdemes már elhozni, akkor a Budapest Külső- Üllői úti gyülekezethez kellene elhozni, és mi ott átvesszük a ruhákat. De ha ez szállítási gondot jelent valakinek…

Fekete Ágnes: Ez nehéz, mert sokan azt mondják, hogy van ugyan ruhájuk, és azt szívesen odaadják, de pénzük nincs.

Bereczky Zoltán: Ha valakinek van ruhája, és azt felajánlja, akkor természetesen elfogadjuk, de felhívjuk a figyelmüket, hogy ha ezt a ruhát a kukába rakná ki, akkor is fizetnie kellene érte. Ha a kuka költségét elküldi nekünk, akkor mi azon el tudjuk szállítani a ruhát. Vannak olyan szervezetek, akik megváltozott munkaképességűeket foglalkoztatnak, és abból a ruhamennyiségből, amit tőlünk kapnak, valamennyit felhasználnak. Pl. pecsétes ingeket is felvágnak és babákat, angyalkákat, betlehemes játékokat készítenek belőlük. Ebből pénz jön össze, amiből fedezni tudják a munkahelyi költségeket. A megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását az állam sokkal kevésbé támogatja, mint korábban, így az általunk küldött ruha nélkül még nehezebben tudná fenntartani magát a műhely, mint korábban. Állandóan szállítunk, idén 22 szállítmányt készítettünk.

Fekete Ágnes: Ez mit jelent?

Bereczky Zoltán: 22-szer 1,5-2 tonna ruhát vittünk olyan közösségeknek, akik képesek szétosztani.

Fekete Ágnes: Elhangzott, hogy a Jókai Alapítvány szervezi ezt a tevékenységet. Mit tudhatunk erről az alapítványról?

Bereczky Zoltán: Jókai Mór testvérének leszármazottai alapították néhány évvel ezelőtt ezt a szervezetet. A család egy része Amerikában élt és ott működött egy alapítványuk, majd ezt telepítették át Magyarországra. Nagyon régóta segítik a Pápai Kollégium néhány diákjának tanulmányait, hiszen a család sok tagja arról a vidékről származik. A Jókai Alapítvány célja, hogy adakozni lehessen jó célra, a határon innen vagy túl a nemzet nehézségein segíteni lehessen. Az árvíz idején a család tagjai jelentős összeget küldtek Erdélybe, és ez volt az első adomány Bikafalva számára, ami egyben meg is nyugtatta őket: meglátták, hogy van az alagútnak vége, újra lehet kezdeni az életet.

Fekete Ágnes: El voltak keseredve.

Bereczky Zoltán: Egy héttel az árvíz után, amikor leültünk beszélgetni, akkor kezdtek el sírni. Előtte nem tudtak.

Ének

Fekete Ágnes: Aki szeretne bármilyen formában adakozni, illetve az építőtáborban részt venni, keresse meg a Külső-Üllői úti gyülekezetet Budapesten a IX. kerületben, a Bihari út 9. szám alatt. E-mail cím: [email protected]

Fekete Ágnes: A fizikai támogatás után most lelki és szellemi segítségről szólunk. Sokszor hallunk arról, mennyire sok szörnyűség árad ránk a tömegkommunikációs eszközökön keresztül. A miskolciak úgy gondolták, itt az ideje, hogy alternatívát kínáljanak egy református rádió elindításával. A Tiszáninneni Egyházkerület megvásárolta az Európa Rádiót, amelyet most már interneten is lehet hallgatni. Csomós József püspökkel Karcsai Nagy Éva beszélgetett.

Csomós József: Most vásároltunk egy kultúrházat, amit szeretnénk nagyobb építkezések, változtatások nélkül úgy átalakítani, hogy az ott tartózkodó úgy érezhesse magát, mintha templomban lenne. Miskolcon él egyházkerületünk református lakosságának minden ötödik tagja. Itt lehet az emberekhez való eljutásnak fontos eszköze a rádió. Ezért kezdtünk el kis lépésekben terveket szőni, stúdiót építeni, alkalmas embereket keresni, műsoridőt vásárolni, mert ha egyházi tulajdonú rádió lesz az Európa Rádió, akkor a későbbiekben tud pályázni olyan frekvenciákra, amelyeket hálózatba kötve egy országos református rádiót is ki lehet építeni.

Karcsai Nagy Éva: Beszéljünk arról, hogy az egyházépítésben milyen szerepe lesz ennek a rádiónak.

Csomós József: A Szentírás azt mondja, hogy a hit hallásból van. Egy halláskárosult számára ez természetesen azt jelenti, hogy ő el tudja olvasni. Akinek élete zárjához a zene, vagy bármi más a kulcs, ami meg tudja nyitni, akkor lehetséges, hogy egy igényes zenei műsor, egy színházi közvetítés meggyőzi arról, hogy ez az ő rádiója. A mi célunk az, hogy a hallgatóközönségen keresztül eljussunk azokhoz, akik valamikor talán már kapcsolatban voltak az egyházzal, vagy keresők, akik az egyház keretein belül találják meg azokat az értékeket, amelyeket keresnek. Pl. volt, aki úgy került be az egyetemi gyülekezetbe, hogy a rádió egyházi műsorában hallotta, hogy van egyetemi lelkész.

Karcsai Nagy Éva: Amennyiben ez a jövőben a Református Egyház rádiója kíván lenni, miért nem utal az elnevezés már most erre?

Csomós József: Azért, mert mi azt szeretnénk, hogy valaki ne azért kapcsolja be ezt a rádiót, mert református, hanem azt szeretnénk, hogy aki bekapcsolta ezt a rádiót, az keresztény értékeket református szemmel és lelkülettel elfogadó értékes tagja legyen a társadalomnak.

Karcsai Nagy Éva: Azt szeretnék elérni, hogy a Kárpát-medence magyar lakossága hallgassa ezt a rádiót. Az egész világon elérhető ez az adó az Interneten keresztül.

Csomós József: Ez így igaz, és ez szerintem a városnak is történelmi pillanat, mert van egy olyan miskolci rádió, ami ott van a világhálón. Azt hiszem, hogy ahogy Csikesz Sándor, áldott életű, és emlékű, nagy tudású professzor álmodhatott és tervezhetett az 1920-as években református rádiót, úgy mi, egy Interneten fogható rádió tulajdonosaiként nyugodtan álmodhatunk.

Fekete Ágnes: A kultúra és az egyház nem csak egy rádióban kötődik szorosan egymáshoz. A kultúra általában egy olyan kommunikációs forma, amin keresztül lehet a hitről beszélni. A piliscsabaiak őszesti koncertsorozata egy ilyen kezdeményezés. Szép Mónika lelkipásztort hallhatják.

Szép Mónika: Ebben az évben hat koncertre kerül sor. Minden alkalommal beszélgetve folytatjuk az együttlétet, a gyülekezet nőszövetsége által szervezett szeretetvendégség keretében. A programok között egy fuvolanégyes, a Gryllus testvérek koncertje és több régi együttes zenei estje szerepel. Adventben, december 16-án egy 130 tagú gyermekkórus és zenekar jön közénk. Minden alkalomra a református templomban kerül sor, a záró alkalom a Stefaneum épületében, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem területén lesz, mert maga a kórus is olyan nagy létszámú, hogy már velük megtelne a templom.

Fekete Ágnes: A kultúra és az egyház találkozása akar lenni, ez a cél?

Szép Mónika: Igen. A koncertek a gyülekezet életében is nyitást jelentenek a nagyközség felé, ahol nagyon kevés ilyen alkalom van. Aztán nyitás azok felé is, akiket behívhatunk a templomba. Ilyen volt a Kakaókoncert, ami egyben hittanévnyitó is volt. Olyan darabok csendültek fel, amelyek gyerekeknek szólnak, vagy amelyeket gyerekek játszanak. Most volt egy bábjáték Écsy Gyöngyi előadásában, amit a parókia kertjében kakaó és kalács követett. 37 ember dolgozik ezen a programsorozaton, a plakát tervezésétől a nyomtatáson keresztül a szeretetvendégségen fogyasztható ételek elkészítéséig. Ennek az évnek a sajátossága az is, hogy a koncertek után, a szeretetvendégségeken, gyülekezetünk tagjának, Kutas László szobrászművésznek a kiállítása tekinthető meg, illetve egy másik gyülekezeti tagunk fotókiállítása.

Fekete Ágnes: Tehát az, hogy a kultúra ennyire fontos, a gyülekezet sajátosságából fakad?

Szép Mónika: A templom történetében Nagybaconi Nagy Vilmos, akkori honvédelmi miniszter munkája és lelkesedése említhető meg. Benne van egyébként a gyülekezet összefogása, jelzi azt, hogy ez a közösség többre hivatott annál, hogy csak mint közösség, önmagának éljen. Minden téren nagyon nyitott gyülekezet. Ez látható az ökumenikus kapcsolatainkban és a gyermekmunkában is.

Fekete Ágnes: Beszélne erről bővebben is?

Szép Mónika: Legújabb kezdeményezésünk a néptánc tanítás egészen kicsi gyerekeknek. Egy óvodai pedagógus tartja, aki erre szakosodott. Olyan gyerekeket várunk, akik óvodások vagy még nem azok, de már mindenképpen szeretnének közösségben lenni. Olyan találkozásra ad ez lehetőséget, ahol az édesanyák együtt lehetnek és megismerhetik a gyülekezetet.

Fekete Ágnes: Ez abból adódott, hogy volt valaki, aki ezt meg tudta csinálni, aki ezt el tudta vállalni?

Szép Mónika: Igen. Az az ajándéka ennek a gyülekezetnek, hogy rengeteg szakember él benne, akik kijönnek Budapestről, eljönnek a gyülekezetbe, és szolgálatot tudnak vállalni, amit szakmailag és emberileg is komolyan végeznek. Elkötelezett szakemberek, és a busz is azt jelzi, hogy jó együtt lenni és érdemes ezért mindent megtenni.

Fekete Ágnes: Milyen busz?

Szép Mónika: A busz vasárnaponként jár, Pilisjászfaluból és a községből hozza fel azokat az embereket, akik nehezebben mozognak, vagy messziről érkeznek. A templomig egyes gyülekezeti tagoknak 2-3 km-t kellene megtenniük emelkedőn. Már korábbi években kialakult, hogy a presbiterek istentisztelet előtt a saját autójukkal körbejárták a területüket és hozták azokat, akiket ők számon tartottak, akikről tudták, hogy szeretnének eljönni az istentiszteletre. Aztán egyre többen lettünk és úgy gondoltunk, hogy ezt szervezett formában kellene megvalósítani, ekkor fogant meg a busz gondolata a presbitériumban. Két sofőrrel és menetrenddel működik, szolgálatból. Azt szokták mondani, hogy olyan idős a gyülekezet, amilyen idős a lelkész. Piliscsabára ez azért igaz, mert a családos korosztály az, akik számára lehetőség szerint a hétköznapokon és vasárnap is olyan alkalmakat készítünk elő, ahol a család együtt lehet. Havonta egyszer van családos istentiszteletünk, már hat éve kerül sor minden évben Protestáns Napokra. A nehézség az, hogy azon a héten kezdődik az őszi szünet is, Mindenszentek, Halottak napja, sokan elutaznak, ezért ez idén egy héttel korábban, október 22-én kezdődik. Igyekszünk minden korosztálynak valamit nyújtani, ami egészen különösen nekik szól. Lehet, hogy ez a gyermekeknek egy hatalmas társasjáték vagy kirándulás, bábkészítés, de ők is ott vannak, ők is részei mindennek. A zene is megjelenik minden formában.

Fekete Ágnes: Van a gyülekezetben ökumenikus bibliaóra is, ha jól tudom.

Szép Mónika: Az ökumenikus bibliaóra az ifjúsági bibliaóra, amely egy éve indult teljesen önszerveződő módon. Csodálatos módon szervezik a fiatalok alkalomról alkalomra: maguk hívják meg az igemagyarázót, együtt vannak, énekelnek. Több dolog fűzi össze őket: néptánc, cserkészet, gyülekezethez való tartozás. Egy kerek egésszé válik. Ők gondoskodnak arról, hogy egymást megszólítsák, hogy egyre többen legyenek. Ide tartozónak vallják magukat.

Fekete Ágnes: Ezek a koncertek, amelyek közül a legközelebbi tehát 23- án 19 órakor lesz, már illeszkedik a Protestáns Napok rendezvénysorozatba, amelyet az Ökumenikus Tanács koordinál. Bóna Zoltán főtitkárt hallhatják.

Bóna Zoltán: Az országos Protestáns Napok rendezvénysorozat idén október 14-20-ig tart. A sajátos protestáns egyházstruktúrának megfelelően az a tervünk, vágyunk, hogy minél több helyi rendezvényre kerüljön sor. Tehát nem nagy, demonstratív megmozdulásokra készülünk, hanem sokkal inkább a protestáns értékeknek a helyi gyülekezetben, közösségekben, városban, faluban való megjelenítésére, ezekben az időszakokban kicsit másként, mint ahogy az történik a vasárnapi istentiszteleteken, hittanórákon, temetéseken, keresztelőkön. Fantáziadúsan, a tudomány formájában, a barátságnak a formájában, a sport eszközeit felhasználva, zenés alkalmakkal, játékok, vetélkedők keretein belül. A rendezvényeket most gyűjtjük össze: szoktak lenni focimeccsek , bibliai vetélkedők, rajzpályázatok a gyermekek számára.

Fekete Ágnes: Ezek szerint várják azon gyülekezetek jelentkezését, amelyek szeretnének csatlakozni a Protestáns Napok rendezvénysorozathoz?

Bóna Zoltán: Igen. Elsődleges vágyunk az, hogy minél több gyülekezet, egyházi intézmény rendezze meg a maga programját. Természetesen, ha tudunk erről, akkor hírt is adunk róla elsősorban az egyházi sajtóban, de egy külön füzetben is megjelentetjük a programokat, ha összejön annyi, hogy egy füzetet készíthessünk belőlük. Egyébként ennyi valóban össze szokott jönni. Mi nem kívánjuk ezt úgy feltüntetni, mintha ezt mi szerveznénk, mert ez a mindenkori gyülekezetek protestáns napi programja, de jó, ha erről sokan tudnak. Az inspiráció okán a szervező Ökumenikus Tanács hat központi rendezvénnyel készül. Missziói napot rendezünk Móron, egy női területi találkozót Keszthelyen. A Teológiai Szemle, amely a protestáns teológia műhelye és megjelenési formája, nyolcvanadik születésnapját ünnepli, 1925-ben alapították Debrecenben, Csikesz professzor úr nevéhez fűződik az alapítás. Ez alkalomból Debrecenben tartunk egy születésnapi ünnepélyt. Koncertet szervezünk a Kálvin téren, és a két legismertebb rendezvényünkre is nagyon készülünk. Az egyik a Kulturális Est, amelyre a Kongresszusi Központban kerül ismét sor, október 30-án 17 órától, illetve a reformáció emlékünnepe, amely átmentette a Protestáns Napok valamikori emlékét és szándékát, amely mindvégig megmaradt. Erre a Metodista Egyház óbudai, Kiscelli utcai templomában kerül sor október 31-én. Várjuk a híreket a rendezvényekről, illetve a jelentkezőket a Kulturális Estre, a Kongresszusi Központba, amelynek a befogadóképessége nagy, de nem határtalan.

Fekete Ágnes: Mindezt tehát az Ökumenikus Tanács irodájában várják?

Bóna Zoltán: Így van. A cím: Budapest Magyar Tudósok körútja 3.

Fekete Ágnes: Hallhatunk arról, hogy mindez a háború előtt hogyan zajlott?

Bóna Zoltán: Nem feltétlenül az egyházak rendezték, hanem az ún. Bethlen Kör, amely az evangélikus és református közösségek értelmiségi körét foglalta magába. Az irodám falán van egy kép, mely a ’30-as évek egyik Protestáns Napjának a bélyegeit ábrázolja. Bélyegeket adtak ki ezen alkalomból. Az idősebbek emlékezetében ez nagy társadalmi eseményként jelenik meg. A Zeneakadémia adott helyet a rendezvényeknek, és a Zeneakadémia berendezettsége, spiritualitása, atmoszférája emelte a program fényét, az orgonán megszólalt valószínűleg Bach és egyéb zeneművek, melyeket a protestáns egyházak kincseiként tartunk számon.

Fekete Ágnes: Még egyszer az Ökumenikus Tanács címe: Budapest Magyar Tudósok körútja 3.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát Pál apostol Efézusi levelének 4. részéből, a 26. verset:
"A nap ne menjen le a ti haragotokon."


Említettem kőszegi kirándulásunkat. Ott található a templom előtt egy szobor, két békés oroszlán ezzel a felirattal: "A nap ne menjen le haragotokkal." Milyen egyszerű tanács! Az ember sok indulatot képes bekebelezni, de esténként tanácsos ezeket kiüríteni magunkból. De mi is a harag? Az első haragvó ember Káin volt. "És Káin megharaguvék, és beesék az ő orcája." Isten szeretete akarta Ábel létét, Isten igent mondott Ábelre, Káin viszont nemet mond erre a szeretetre, mert mit ér az, hogy ő az elsőszülött, ha Isten közelebb van Ábelhez? Isten értékelése más, mint a földi rend, és ezt nem tudja elviselni Káin. A harag eltorzítja a látást. Így érzi azt Káin, hogy ha Ábel elkerül az útból, minden jobb lesz. Haragunk voltaképpen mindig el akar tenni valakit az útból. Mindenki másként éli ezt meg. Legtöbbször nem valljuk be magunknak sem rossz érzéseinket. Van, aki a rendszerre haragszik; van, aki az ország vezetőire; van, aki a főnökére, a családjára, a szomszédjára stílustól és vérmérséklettől függetlenül. Egyik nap nekem is éppen füstölgött a fejem vezető embereken, akik millió adminisztratív gáncsoskodással nehezítik meg az életem, amikor azt a zsoltárt olvastam: "Uram ne haragudj népedre." Szégyelltem indulatomat. Milyen jó lenne imádsággá formálni rossz érzéseinket: "Uram ne büntesd népedet haragoddal!"

Talán akkor leszünk képesek arra, hogy ne szálljon le haragunkkal a nap, ha meglátjuk: sajnos bennünk is laknak az oroszlánéhoz hasonlítható indulatok. Amíg széppé kenjük magunkat, amíg magunk előtt is jóságos tündöklésben szeretnénk tetszelegni – mondván: "nincs olyan nagy baj, kicsit elkapott a méreg" – addig mindig tovább visszük átfestett haragunkat a következő napokra. Ha ki tudjuk mondani: "Olyanféle vagyok, mint egy oroszlán, a másik ember léte elfogadhatatlan számomra, nem tudom elviselni a hibáit. De szeretnék ezzel a léttel és az ő oroszlán létével is megbékélni." Ekkor valami igazi békesség születhet bennem.

A harag azért bűn, mert a megsemmisítés szándéka szüli bennünk ezt az érzést alattomban. Így haragudtak Jézusra. Mert szent volt, mert idegesítő volt segítő jelenléte. Éppen Jézusban láthatjuk, hogy amikor emberekre haragszunk, valójában az Istenre haragszunk.

Ott van Jónás, akitől Isten kérdezi: Méltán haragszol a tök miatt? Pedig nem a tökre haragudott, hanem Istenre, azért mert az irgalom fontosabb volt számára, mint az, hogy megtartsa szavát. Az én igazam imádata. Az utolsó szó keresése. Ilyenek vagyunk mi emberek.

Az imádságnál tökéletesebb feloldása nincs szívünk indulatainak. Másrészt Isten azért szakaszolta fel számunkra az időt, hogy így minden nap végén meg tudjunk állni, és emberi viszonylatban is képesek legyünk megkeresni a feloldozást. Így szívünk nem emésztő tűznek lesz a helye, hanem bármilyen gyengén is, de Isten szeretetének, és nem megy le a nap haragunkkal.
Ámen

Énekajánló – 2005. október 2.

A Szentháromság ünnepe utáni 19. vasárnap üzenete a keresztyén élet mindennapjaihoz ad erőt. Az evangélium (Máté 9,1-8.) üzenete, hogy Jézus velünk van és segít mind testi mind lelki harcainkban és erőtlenségünkben. Az epistola (Efézus 4,20-28.) ugyanennek emberi, ránk vonatkozó felelősségéről szól.

Énekrend a Szentháromság utáni 19. vasárnap igéihez:

Fennálló ének: 77,1,8. Az Istenhez az én szómat / Ó erős és kegyes Isten

Derekas (fő) ének: 213. (válogatott versek és 14-16.) Mindenható Úr Isten, mi bűnös emberek, vagy 217. Bűnösök hozzád kiáltunk

Igehirdetés előtti ének: 246,1. Adj Úr Isten nékünk Szentlelket

Ráfelelő ének: 467. Mily jó, ha bűntől már szabad

Záró ének: 450. Drága dolog az Úr Istent dicsérni

Similar Posts