2006-11-08

Korábbi levelünkben feltettük a kérdést, vajon lehet-e esperesi jelölt valaki, ha egyik kollegája feleségétől gyermeke született.
A válaszokból állítottunk össze egy mozaikot. Számomra megdöbbentően hasonlított ahhoz, ahogyan a sajtóban egy-egy eseményre a legkülönfélébb véleményeket hallhatjuk. körülbelül leképezzük a körülöttünk levő társadalmat:

-Nehezen találok szavakat érzéseim pontos megfogalmazására. A leghatározottabban az a véleményem, hogy nagyon helytelen és káros össze nem tartozó dolgokat egybemosni… – Igen, lehet olyan erkölcsi helyzet, amely kizárhat további egyházi tisztség vállalást.. -Amilyen a felhozatal manapság esperesekből, ez is belefér. Persze a bűnbocsánat és kegyelem tükrében ez is bocsánatot nyer… Én azt gondolom, hogy erre csak nemet lehet mondani. Ha az egyház fel van háborodva Gyurcsány erkölcstelenségén, akkor saját berkein belül is ennek megfelelően kellene eljárnia… -Gondolom, mihelyt az esperes tudomására jut ez az eset, elbeszélget ezzel a lelkésszel, és lemondásra kéri! Ha pedig nem így lesz, az nagyon-nagyon szomorú, hogy az egyházban is hasonlóan történik minden, mint a világban, a politikában, az üzleti életben. Nem, nem vagyok naiv, sejtem, hogy ennek sem lesz semmi következménye. Ez végtelenül elszomorít… Szomorúan, végtelenül szomorúan olvastam a legutóbbi reformátusok levelének bevezetőjét. Szomorúan azért, mert hívő református tanításunk szerint a bűnt, bűnbánat és bűnbocsánat követi a hívő ember életében, ilyeténképpen pedig ha szerkesztő testvérem kérdésében felvetett tézise igaz is lenne, akkor is az esetleges bűn után bizonyosan megtörtént a bűnbánat és van a bűnre bűnbocsánat. Szomorú vagyok azért is, mert Szerkesztő Asszony figyelmét bizonyára elkerülte az a tény és egyháztörténeti esemény, hogy amikor áldott emlékű xy.-t teológiai professzorrá emelték Baranyából, akkor önmagáról minden rosszat elmondott, azt is, hogy van egy törvényen kívüli gyermeke Mégis teológiai professzor lett szerkesztőnek tiszteletben tartva az újságírás alapvető etikai normáit, teljes körűen kellene vagy éppen kellett volna meggyőződnie tézisének helyességéről és igaz voltáról akkor is, ha azt egy kérdésben veti fel hallgatói és olvasói előtt. -feleletem a fenti kérdésre határozott igen, de csak az alábbi feltételek mellett!1. A szóban forgó személy, még a jelölése előtt, önmaga teszi nyilvánossá őt kompromittáló múltját, és ezután arra kér fel mindenkit, hogy ezt figyelembe véve ne javasolják, se ne szavazzanak rá.2. Kinyilvánítja, hogy bűnét megbánta, és vállalja annak minden következményét, megjegyezve, hogy azok, akik ellen vétett nyilvánosan megbocsátottak neki és alkalmasnak tartják arra, hogy Isten szolgája legyen, és természetesen Isten megbocsátott neki.3. Magyarázatot ad arról, hogy az egyház szolgájaként, ha emberi gyarlóságból gyalázatot és szégyent hozott a Krisztus testére.

A szerkesztő válasza:

Nemrég láttunk egy filmet, az a címe, hogy "Holdnyavalya". Egy férfi házassága után néhány héttel teli hold idején görcsös ordításba kezd. Kiderül, hogy teliholdkor ez a betegség gyötri. A nő megijed, hazaszalad. Végül megállapodnak az anyjával, hogy holdtöltekor kimennek a nőhöz, és vigyáznak rá egy távoli rokon fiúval, akit – mint kiderül a nő jobban szeretett volna férjének, de sajnos szegénysége miatt nem születhetett házasság köztük. Mindenki együttműködik abban, hogy a régi szerető és a feleség egy "szép éjszakát" töltsön el, amíg a férj a holdnyavalyában szenved. Ám amikor a távoli rokon fiú meghallja a végtelen fájdalmas vonítást, felkel az ágyból. A nő visszatartaná, de a férfi azt mondja: hiszen szenved. Végül a nő minden unszolása ellenére kimegy, és meggátolja azt hogy egy kőhöz verdesse saját fejét a férj. Végre kijön a feleség is, törölgeti véres sebeit, majd az ölébe veszi, mint egy Pieta. A film vége, hogy hazaindulva az anyukának azt mondja ez az ember, menjünk, itt nincs szükség ránk. Ma a házasságaink szinte cérnaszálon függenek. Minden, de minden ezellen dolgozik. Nemigen van felebarát, aki úgy járna el, mint a fenti filmben. Még az egyházban is szégyenlősen elhúzzuk inkább tekintetünket, esetleg egy jó viccel elütjük a dolgot. Bennem ez mély fájdalmat kelt. Nem az egyedi történet fölött török pálcát, mert mindannyian – amint mondtam – nagyon törékenyek vagyunk. Hanem azt az érzésemet szeretném közzé tenni, hogy nagyon fáj az a kificamodott értékrend, amit az eset tükröz. Hiszen mi a legelső dolga egy egyházi vezetőnek? Hogy tisztelve és szeretve őt együtt tudjunk dolgozni, hogy képviseljen bennünket. Jelenleg az egyik egyházkerületben az esperesek 75%-a elvált ember, ami magasabb az országos átlagnál. Nyilván más minden eset, de nem ez a kérdés, hanem az, hogy mi áll értékrendünk csúcsán. Talán a szervezőképesség? Talán a manager szellem? A másik kérdés, hogy mit tudunk egymásért, családjainkért tenni? Mit tudunk azért tenni, hogy ne szaporodjanak a válások lelkészeink között? Vajon ki tudjuk- e mondani, hogy mivel a család a szeretet megélésének a legelső helye, az a sziget, amely megtarthatja a társadalmat, ez a legfontosabb érték a számunkra?

Fekete Ágnes: Áldás békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnest, az adás szerkesztőjét hallják. A mai műsorunkban egy beszélgetést hallhatnak. Ebben az volt számomra a legmegdöbbentőbb, hogy amikor azt utcára léptem utána, a valóságban elém élték azt, amiről szól. Ugyanis a Kálvin téri aluljáróban egy óriási zűrzavarba érkeztem, ordibálás, egymás felmenőinek emlegetése és így tovább. Ártatlanok és vélt sérelmek csaptak össze, miután Bagdi Emőkével éppen az agresszióról beszélgettem. Mindannyian átélünk hasonló helyzeteket. Negatív értelmű "déjá vu" érzéseket. A beszélgetés legérdekesebb gondolata az volt, hogy az erőszak terjedéséért egyértelműen egy felelős van, ez pedig a fogyasztói világ, amely emberi értékek helyett a pénzt és a tulajdont emeli piedesztálra. Dr. Bagdi Emőke pszichológust, a Károli Egyetem tanszékvezető professzorát hallják.

Dr. Bagdi Emőke: Az ember nem alapvetően agresszív, hanem nagyon könnyen azzá tehető. Ezt a stressztörvény is magyarázza, illetve pszichológiai kísérletek is bizonyítják. Mi a stressztörvény? Ha egy olyan behatás ér, amitől tehetetlenné válunk, azaz belátjuk, hogy tényleg nincs mit tenni, a szituáció hozza magával a tehetetlenséggel járó dühöt. A stressztörvény alapvető tétele az, hogy bár az ősi reakció az "üss vagy fuss", mégsem tudunk sem ütni, sem elfutni a helyzet elől, hanem beszorulva úgy maradunk. Ezek nem tudatirányítások, hanem impulzusok, melyek mélyen a szervezet ősi életvédelmi ösztönrendszerében vannak benne: védd meg magad! Ezért nagyon sok agressziót a tehetetlenség szül. Egy világhírű szociálpszichológus – Kurt Lewinnek hívják – kísérleteket folytatott: ha valakit egy tevékenységében, amit nagy odaadással végez, frusztrálnak – például meghiúsítják – az akadály különböző reakciókat válthat ki az emberből.

Az emberi reakciók elemi, alapvető, tipikus, mintázatszerűen leírható formája: frusztráció-agresszió-regresszió. Mi a regresszió? Viselkedési nívóesés. Az ember nem a saját, akár felnőtti színvonalán reagál, hanem visszacsúszik valami olyan lehetetlen, már meghaladott, fegyelmezetlen gyermeki szintre, ahol egyszerűen impulzuskontroll nélkül, tehát a saját dühének kontrollja nélkül, kitör. Így amikor a frusztráció kitör, és a regresszió elkezd kibontakozni, akkor az agresszív viselkedés szinte kiömlik az emberből. Mindannyiunkat érnek frusztrációk, mi is sokszor vagyunk tehetetlenek, megszégyenítettek, megnyomorítottak, megszomorítottak, de akkor ezt az elemi ösztönimpulzust, amit a regresszió kivált – támadd meg! – lehet szelídíteni. Ezt domesztikációnak, megszelídítésnek nevezi a pszichológia. A család feladata volna megtanítani az embert a szelídítésre. A család adta biztonság, szeretet és meleg teszi a gyermek számára elfogadhatóvá azt, amit az elemi ösztön parancsol: "Várj, türelem!" Késleltetés, kivárás.

Ha a családok épek volnának, és különösen a viselkedésmintának a szabályozásában az apa élen járna… Igaz, hogy nem csak az apai minta számit, hanem az is, hogy amikor a gyerek kilép az életbe, akkor az otthonról hozott minta hogyan működik. Beválik vagy nem válik be? Már az iskolában is olyan atrocitások fordulnak elő… A pszichológus első kérdése, hogy honnan jön ez. Hiszen nem születünk úgy, hogy agresszív ösztönlényekként ugorjunk a másikra, hogy elharapjuk a torkát, mint az állatok. Megjegyzem, hogy az állat is kizárólag önvédelmi okból támad, beleértve ebbe azt is, amikor azért támad, mert táplálékra van szüksége. Egyébként, indokolatlan esetben nem támad, mert az ösztönök is okosak és úgy vezérlik, hogy minden az élet fenntartását szolgálja. Nézzük meg az embernél az agresszió alakulását! Tragikusnak mondható. Fáj a szíve annak, aki azt tapasztalja, hogy bár egyetért a keresztyén morállal, a keresztyén etikai parancsokkal – amiket mi, szülők, gondosan akarunk a gyermekeinkbe plántálni – az élet mégis azt mondja rájuk, hogy nem úgy van, nem megy semmire azzal. Mit is tegyünk ilyenkor? Mondjuk azt a gyermekünknek, hogy látod, ilyen dühödt agresszív a világ, neked meg kell tanulnod megvédeni magad úgy, hogy te támadj előre? Ha ilyen üzenetet kap a gyermek, az végzetes.

Sajnos a televízió ezt nyújtja, valamint a telekommunikáció különböző csatornái is. Nagyon agresszív mintákat közvetítenek, noha megvan a megfelelő szakmai kuratórium, amelyik vigyáz arra, hogy milyen feliratokkal legyen ellátva egy-egy film, hogy ne nézhessék meg a gyermekeink a lelkükre ártalmas filmeket. Én magam is közreműködtem már olyan szakértői csoportokban, ahol nem volt megfelelő a megítélés, vagy az volt, mert szülő jelenlétében elképzelhető, hogy egy műsor ne ejtsen kárt a gyermekben, de az igazság az, hogy azok is tudják, akik a feliratokat javasolják, hogy nincs szülői kontrol. Nem segítenek abban, hogy a gyermek a lelkében a helyére tudja tenni a dolgokat. Régebben az volt az álláspont, hogy ha a gyermek, mint a mesében, igaz ott is van agresszivitás, csak a jó mindig elnyeri jutalmát, a rossz pedig a méltó büntetését. De kiderítették az agresszivitás, a viselkedés elsajátítására vonatkozó nagyon alapos kísérletek, hogyha a gyermek ilyen vagy olyan, bármilyen típusú agresszivitást, okkal vagy ok nélkül, majdhogynem mindegy, ha túl sűrűn látja, a lélekben elközönyösödés alakul ki. Ez az elközönyösödés egészen veszélyes, mert a genuin altruizmust, vagyis a génjeinkben magunkban hozott, az élővilágra jellemző társsegítő ösztönt, és ennek az ösztönnek a viselkedéses megnyilvánulásait blokkolja. Ez a baj. Tehát innen ered az, hogy elmennek emberek összeesett emberek mellett odavetve, hogy de leitta magát. Különösebb feszültség nélkül tudja a hozzászokott ember nézni a legszadisztikusabb jeleneteket. Ez pedig életveszélyes.

Zene:

Fekete Ágnes: Nekem pont az amerikai iskolákban való lövöldözések jutottak eszembe, de vajon, ami Olaszliszkán történt, az milyen kategóriába esik?

Dr. Bagdi Emőke: A tehetetlenség dühe és a viselkedéskontroll teljes hiánya nyilvánult meg, és ez súlyos impulzus-kontrollzavar. Utána, mint tudjuk, öngyilkosságot próbáltak meg elkövetni. Az ilyen jellegű szituációk ugyanúgy, ahogy az öngyilkossági kísérlet is, azokra jellemző, akik a tetteikért való felelősséget nem tudják elvállalni, akik az élet különböző helyzeteiben nem tudnak a megfelelő kontrollal létezni. Kontrollzavarról van szó, a személyiség fogyatékosságáról, és mivel a társadalomban olyannyira általánossá vált az agresszivitás, megfigyelhető, hogy szinte előbb születik egy támadás, mintsem, hogy bármi megelőzné. Kialakult egy sajnálatosan negatív kultúra, vagyis szokássá vált, hogy az ügyeket agresszív aktussal kell elintézni, holott azt a kultúrát kellene nagyon keményen képviselnünk, amely a békés tárgyalással való megegyezést támogatja. Ez független attól, hogy valaki keresztyén vagy nem keresztyén.

De ha ez a politikai legmagasabb köreiből sem köszön vissza, azaz ha azok sem tudnak megegyezni békés úton, akikre az ország vezetését bíztuk, nem alakul ki egy közös platform, akkor hogyan várhatjuk el ugyanezt a többi embertől. A hétköznapokban mindennaposak a frusztrációk, és egyben érzik az emberek azt, hogy nem tehetnek róla, hogy az ország állapota ilyen lett, mert nem loptak, nem csaltak, nem vették el senki pénzét, becsületesen dolgoztak évtizedekig, és most nekik kell megfizetniük a mások által ellopottaknak az árát. Az emberek így gondolkodnak, pszichológusként lépten-nyomon ezzel találkozok. Mérhetetlenül nagy az elégedetlenség. Ez a forrongó, elégedetlen tehetetlenség persze agresszivitást szül.

Még egy dolgot szeretnék mondani. Minden politikai rendszertől függetlenül van egy fő felelőse a világméretű terrorizmus-agressziónak: a fogyasztói világ elvégtelenedése. A multik hatalma átnyúlik a politikai rendszereken, gazdasági hatalommal, pénzzel megvásárolja a világ irányítását. A megvásárolhatóság az értékválságunk következménye. A pénz került előtérbe. Ha egy kultúrában nem a humanisztikus értékek vezetnek a rangsorban, hanem másfajta anyagi értékek, az elembertelenedéshez vezet. Ki vagyok? Hogyan határozom meg magam? A pénzközpontú világ a tulajdonban határozza meg magát. Az vagyok, amim van. És rettegni lehet attól, hogy elveszik tőlem azt, amim van, mert akkor megsemmisülök. Ha nincs se pénzem, se semmi másom, akkor kérdés, hogy ki vagyok én. A világ, ami így elferdíti az értékeket, és az identitás központjává a pénzt és a hatalmat teszi, önmagát ítéli halálra. Mert nem létezik humán identitás humanisztikus értékek nélkül. S akkor én azt mondhatom, a magam pszichológusi, keresztyén, református identitásában, hogy hiszem és vallom, hogy a humanisztikus értékeknek az értékrangsorban a csúcson kell lenniük. Nagyon szégyellem kimondani, de még az állatvilág is tanít minket. Az ember már nem a társaival közös élménymezőben, együttes élményben szerzi meg a létéhez szükséges lelki táplálékot, hanem az Internetről: "chatel", sms-t küld, néha telefonál, vagyis a közvetlen emberi kapcsolatok helyét átveszi a telekommunikáció. "Legyen neked jó, megérdemled, koncentrálj önmagadra, érvényesítsd önmagad!" Te, te és elsősorban te. Amikor kimondja a világ, hogy legyél nyugodtan egocentrikus, önző és szerezz, ne törődj a másikkal, akkor olyan hamis értékeket hirdet, amibe egy társadalom belepusztulhat.

Zene

Fekete Ágnes: Az utóbbi idők agressziójában a rendőri agresszió is megjelenik.

Dr. Bagdi Emőke: Tragikus példája ez az agresszió a védekezésből támadásnak. Mielőtt történt volna valamilyen atrocitás, támadás, több helyen megindult a rendőri támadás, feltételezve azt és erre építve, hogy aki szemben áll, az ellenség. A békés szándék lehetőségét teljesen félretéve előre történt a támadás. Ez gyakori a világban: azt hiszem rólad, hogy az ellenségem vagy, és mivel ez a feltételezésem, előbb támadok. Tragikus kimenetelű az ilyen. A törvényeket be kellene tartani. Itt vannak a kőtáblák, már Mózes is lehozta a népnek. Talán ha az isteni üzenetet egy kicsit komolyabban vennénk, vagy elfogadnánk azt, hogy nem élhetjük túl a saját létünket, csak úgy, ha ismét érvényt szerzünk ezeknek az értékeknek.

Fekete Ágnes: Mitől válik egy rendőr ilyenné? Autóban utazok, valaki kiszáll, nem tetszik a másik sofőr neki, erre behúz egyet. Szóval hihetetlen történeteket lát az ember. De azért egy rendőr más, mert együtt vannak, és mert parancsra teszik azt, amit tesznek.

Dr. Bagdi Emőke: Kimondtad a két kulcsszót: együttesség és parancs. Amikor a háborús bűnösöket a második világháború végeztével felelősségre vonták, gyakran védekeztek úgy, hogy parancsra tették. Ez a behódolás típusú alárendelődés egy olyan veszedelem, ami akkor fenyegeti pszichológiailag az embert, ha olyan embertársi közösségben van, ahol a többiek is hajlanak arra, hogy engedelmeskedjenek a parancsnak. A rendőrség, katonaság, egészségügy három olyan terület, ahol életvédelmi pillanatokról van szó, ahol emberi életek foroghatnak kockán. Általában az az alaptétel, erre iskolázzák, szocializálják az embereket, hogy ha szolgálatban vannak, tegyék, amit a felettesük mond. A felettesé a felelősség, és így megy a hierarchiában a felettestől egészen a csúcsig, és ez a beosztottaknak hatalmas védelmet ad, mert feltarthatják a kezüket: "parancsra tettem".

Meggyőződésem, hogy azok, akik ilyet tettek október 23-án, egyen-egyenként pszichológiailag megvizsgálva, velük elbeszélgetve, jóravaló, rendes emberek a személyes moráljukban, rendes magyarok. Ott szolgálatban volt, és tette, ami a parancs volt, mert erre szocializálták. Nagyon sajnálatos. Ötven évvel ezelőtt, október 23-án történt meg, hogy a rendőrök, a katonák és mindazok, akik arra voltak kivezényelve, hogy támadják az úgynevezett felkelőket, együtt érzővé váltak és egyetlen nagy, tömegpszichológiailag varázslatos egységbe olvadva egy célt követtek. Ezek különleges pszichológiai folyamatok, amikor mint a ragály – így is nevezi a pszichológia ezt a jelenséget – egymásra átsugárzó, átragadó különleges lélektani hatások tudnak érvényesülni. Ez érvényesült ötven évvel ezelőtt pozitívan, és nem tudom, mi módon, de szerepe volt most, október 23-án, az atrocitásokban is negatívan.

Fekete Ágnes: A sortüzek esetében is voltak, akik a levegőbe lőttek. Rájuk parancsoltak, de voltak, akik nem lőttek a tömegbe, míg mások igen. Tehát itt lehet látni, hogy azért egyéni döntések is vannak.

Dr. Bagdi Emőke: Az, aki parancsra a levegőbe lő, lehet, hogy a saját lelkiismeretével békébe kerül, de esetleg a vele nem szolidáris kollégája beárulja őt, nehéz helyzetbe hozza, szakmailag nem felelt meg a szerepének. Ez konfliktus a javából, én mégis a mellé állok, aki ezt a konfliktust választja, és azt mondja, hogy nem lő az embertársaira. Nem károsítja őket, hiszen nem tettek semmit.

Fekete Ágnes: Most egy jó példa következik. A hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnázium fizikatanárai e hét hétfőjén az Ericsson cégtől átvették a legjobb fizikatanároknak járó kitüntetést. Még nem fordult elő, hogy egy iskolából két tanár kapta ezt a díjat. Berecz Jánost és Nagy Tibort hallják.

Berecz János: Mondhatom bátran, hogy baráti közösség alakult ki a "fizika tanszéken". Hatalmas szertárunk van, és egy külön fizikatanári szobánk: jóban-rosszban együtt vagyunk és segítjük egymást bármilyen problémában.

Nagy Tibor: Nagy lehetőségünk van. Van egy 150 éves fizikaszertárunk, amelynek az eszközeit megtekintve már a szekrény üvegén keresztül is, ámulattal töltenek el. Most legutóbb a felületi állóhullámok bemutatására alkalmas készüléket vittem be egy órára, és arattam vele sikert, illetve az eszköz aratott sikert. Nyitott szemmel járunk a fizikatanár társadalomban, és a ma aktuális, pénzt nem igénylő kísérleteket igyekszünk az iskola falai között megismételni.

Berecz János: Igyekszünk ezeket az eszközöket karbantartani a szertár 150 éves évfordulójára. 150 év 150 eszközét szeretnénk nagyon részletesen, felújítva bemutatni.

Fekete Ágnes: És mindez úgy, hogy a tanároknak most nem túl jó a helyzetük. Miközben megkapták a díjat, csökkent a fizetésük.

Berecz János: Ez így van. De akik ilyen díj közelébe kerülnek, általában igyekeznek felülemelkedni ezeken a problémákon. Igen intenzív tehetséggondozás folyik az iskolánkban, és nagyon bosszantó, hogy a délelőtti óraszámokat növelik, tehát ugyanazért a pénzért többet kell dolgozni, sőt, a járulékok növekedése miatt gyakorlatilag kevesebb pénzt kapunk több munkáért. Nagyon bízunk benne, hogy változás lesz, mert ez tarthatatlan. Ebből családot nevelni lehetetlen.

Nagy Tibor: Azt kell mondanom, hogy a délutáni szakköröket ettől függetlenül tartjuk. Most elrendelt órának hívják, de ingyen van. Ugyanakkor igaz az is, hogy mindannyiunknak más délutáni munkahelyet is keresnünk kell ahhoz, hogy a családot el tudjuk tartani. A pénz fontos dolog, de nem elsősorban ettől függünk, azt hiszem.

Fekete Ágnes: Nem ez az egyetlen református iskola, ahol ilyen jól megy az oktatás.

Berecz János: A 24 gimnáziumban több-kevesebb sikerrel folyik a fizikaoktatás. Merjük remélni, hogy ebben szerepet játszik az általunk már 11-szer megrendezett Tornyai Sándor Református Fizikaverseny is. Nagyon sok szép országos eredményt értek el.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát Máté evangéliumának 5. fejezetéből, a 12. verset

"Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa." Máté 10,12.

Boldogok-e a mártírok? Ma az egészség és az egyéni élet áll az értékrendünk legelején. Boldogok-e azok, akik feláldozták önmagukat? Mi megkoszorúzzuk sírjukat, de mit gondolunk az áldozatról? Mit gondolunk arról, aki élete árán is kitart az igazság mellett, amit az egész környezet hazugságnak gondol?

Az első keresztyének énekelve mentek a halálba. Iraeneus – az egyik egyházatya mondta, amikor ment a máglyára, hogy Jézus hosszú évtizedeken át hűséges volt hozzá, erre a kis időre hogyne lenne ő is hűséges Jézushoz.

Sokféle igazságért lehet üldözést szenvedni.

Vannak tények, amik megosztanak. Vannak idők, amikor némelyek az igazság elhallgattatására törekszenek. Az igazság tudása veszélyes ezekben az időkben, mert a hatalom elhallgattatja a tényeket, harcot indít velük szemben. Így volt ez a Bibliában több helyen. A vakon született embernek nem volt szabad Jézust Isten fiának tartania, Péternek Jézusról beszélnie. Péter mégis miért imádkozik ebben a helyzetben? Hogy adassék bátorság a szólásra. Nem volt szabad a ’48-as szabadságharc után a harcról beszélni, nem volt szabad beszélni Trianonról, és ugyanígy ’56-ról. Vannak időpontok, amikor az igazságért üldöztetés jár, beköszönt a rosszat mondás kora, a hazugságok kora. Ilyen volt ’49. október 6-a és 1956. november 4-e. De miért üldözik az igazságot? Azért, mert mi sem szeretjük, ha gyengeségeinket a szemünkbe mondják, mert támadva védekezünk, ha a nem kívánt igazsággal szembesítenek.

Vajon minden igazságban való üldöztetés boldogságot hoz el?

A görög nyelv több szót is használ az igazság kifejezésére. Az egyik az alétheia, amely morális, tényszerű igazság. A másik inkább az igazságtétel, a dikaioszüné. Igaz vagy, mert igaznak tartalak. Ez a második igazság az, amiért szenvedve boldogságot ad az Isten. Nem az én igazságom, hanem Krisztus ajándékozott igazsága. Kedves ’56-os ismerősöm mondta, hogy amikor össze volt zárva halálraítélt munkás fiúkkal kéz- és lábbilincsben, azt mondták, nem baj, odaát nem lesz bilincs. Boldogan haltak meg.

Miért képviseli valaki az igazságot – üldöztetve? Mi ad erre erőt? Az, hogy vannak, mert vannak igazságok, amik fölöttünk állnak. Amelyek fontosabbak az érdekeinknél. Olyan igazságok, amik az egész életünket tartják. Élethordozó igazság Krisztus megismerése. Ő sokkal nagyobb erővel tart meg, mint ez a földi test. Ámen.

Ének: Már keresztem vállra vettem…