2006-12-13

Fekete Ágnes: Áldás békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete
Ágnest, az adás szerkesztőjét hallják.

Az óvodában a csoport ajtaján az a kiírás volt, hogy fizessünk be 1700
Forintot, mert a Hófehérkét megnézik a bábszínházban. Megkérdeztem az óvó
nénit, hogy nem lesz egy kicsit sok az 1700 Forint, ha beszorozzuk 3-mal, és
karácsony előtt vagyunk? Azt válaszolta, hogy biztos többen is leszünk, akik
majd nem fizetik be, lesz ügyelet. Kicsit megdöbbentem, de vártam. A végére
kiderült, hogy én voltam az egyetlen szülő, aki említést tett arra, hogy
kicsit sok az 1700 Forint egy bábszínházra, és rajtam kívül mindenki
befizette. Most is emlékszem, ahogy ott álltam leforrázva a folyósón, ezek
szerint én vagyok a legszegényebb anyuka. Pedig valószínűleg nem így van. De
az emberek megszokták, ki van írva, fizetni kell. Hadd szórakozzon a gyerek!
Megyünk a diktátumok után. Ez a fogyasztói világ lényege. Karácsony előtt
beszélnünk kell erről a világról, mivel sajnos december végén nemcsak Jézus
születésének az ünnepe van, hanem a fogyasztás ünnepe is. Először Szűcs
Andrást, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelet egyik igazgatóját hallják. A
fogyasztóvédelem nem egy új keletű dolog. A Bibliában is találunk erre
utalásokat, Mózes 5. könyvében: a zsákodban ne legyen két fajta mérőeszköz,
egyiket, amit magadnak használsz, a másikat pedig a felebarátaidnak, mert
utálatos dolog az Úr szemében, aki csal. Az alapnormákat, az erkölcsöt, az
olyan hozzáállást, ami az embertársaink érdekét is szemügyre veszi, kezd
háttérbe szorulni. Nincs az a modern társadalom, amely tudná szabályozással
nyomon követni ezt.

Fekete Ágnes: Itt a baj, hogy ha az ember bemegy a boltba, folyamatosan azt
érzi, hogy át akarják verni, és én is már ott vagyok, hogy mindig böngészem a
kisbetűs részeket. Szóval ez nagyon nincsen így jól.

Szűcs András: Borzasztó dolog, hogy ilyen macska-egér játék folyik: azt kell
lesni, hogy vajon mikor és hol csapnak be minket, mikor állítanak egy
termékről olyat, ami nem igaz, a mérésnél is külön kell figyelni. A pénztárnál
az ember nem is gondolná, hogy kétszer is áthúzzák ugyanazt az árút.

Fekete Ágnes: Akkor mi a kiút?

Szűcs András: Csak azt tudom elképzelni, hogy egy kicsit mindenki maga felé
fordul, a lelkébe néz, mert azt hiszem, hogy előbb-utóbb mindenkinek el kell
számolni ezekkel az illetéktelenül hozzájutott pénzekkel.

Fekete Ágnes: Vannak mostanában problémák a fogyasztói társadalom körül is.
Például az ember gyerekekkel elmegy egy benzinkúthoz, és sztriptíz bárban érzi
magát. Ilyenkor mit lehet tenni?

Szűcs András: Vannak jogszabályok, amelyek ezekre az esetekre vonatkoznak.
Szexuális termékeket például úgy kellene bemutatni, hogy azt kiskorú ne
láthassa, tehát zárt csomagolásban kell az ilyen jellegű árukat árulni.

Fekete Ágnes: Kihez lehet fordulni, ha az ember ilyet lát egy benzinkútnál.

Szűcs András: Jogszabály alapján a fogyasztóvédelmi hatósághoz vagy a
jegyzőhöz.

Fekete Ágnes: Az újságokra is vonatkozik ez a szabályozás?

Szűcs András: Igen, ha a fedőlap szexuális jellegű, és nem végzik el a
megfelelő óvintézkedéseket a forgalmazók.

Fekete Ágnes: Akkor megint ott vagyunk, hogy trükkökkel ez kivédhető,
letakarják egy kis papírcsíkkal. Azért ez nem normális!

Szűcs András: A jogszabály sajnos nem tud mindent lefedni. Akik ezt
kitalálták, nagyon jól ismerik a reklámszabályozást, tehát ezzel a kis csíkkal
a hatóságok kezét megfogták. Az, hogy majd a gyerekeik felé hogyan fognak
elszámolni azzal, hogy ők ebből élnek, hogy ilyen terméket népszerűsítenek,
egy másik kérdés.

Fekete Ágnes: Csak befelé tudunk fordulni, nincs külső szabályozás. Valójában
ez a nehéz.

Szűcs András: A szabályozásnak mindig belülről kellene kiindulnia. A tíz
parancsolatból gyakorlatilag minden szabály levezethető, csak egy kicsit
gondolkodni kellene rajta.

Fekete Ágnes: És mi a helyzet a rádiókkal? Manapság nem lehet bemenni úgy egy
boltba, fodrászhoz vagy bárhová, hogy kereskedelmi rádió ne szóljon a
háttérben. Tele vannak mindenféle reklámmal és időnként gyerekeknek igazán nem
való dolgokkal.

Szűcs András: Ez ellen nehéz bármit is tenni, jogszabály ezt nem tiltja.
Valójában minden bevásárló központban valamilyen zene szól. Hogy mi lehet
ennek a célja, az ember csak sejti. Ezért a dologért szerzői jogdíjat kellene
fizetni az üzemeltetőnek. A cél az valószínűleg, hogy mindig legyen valamilyen
figyelmet elterelő dolog, de ezeket nehéz megfejteni. Itt esetleg
környezetvédelmi hatóságnak lehetne beavatkozási lehetősége, de meggyőződésem,
hogy a szolgáltatók rendkívül jól ismerik a jogszabályokat, és az átlagos
zajkibocsátást nem lépik túl, de az emberi pszichét biztos megviseli. Ez a
meggyőződésem.

Fekete Ágnes: Beírtam az egyik bolt panaszkönyvébe, amikor egy félelmetes
káromkodás-sorozatot hallottunk. A gyerekekkel mentem be a boltba, és hát ez
ment a rádióba.

Szűcs András: Ez rendkívül helytelen. Ilyenkor léphet be a képbe a
médiahatóság, az ORTT, akihez panasszal lehet fordulni. Vegye a fáradtságot,
és keresse meg az arra illetékes hatóságot. Mi sem haragszunk azért, ha a
panaszosok a valódi és vélt igazukat nálunk próbálják érvényesíteni. A
hatóságokat tulajdonképpen ezért tartják fönn.

Fekete Ágnes: Nézzünk, a dolgok mélyére, hogyan is alakult ki ez a fogyasztói
világ. Vass Csaba, a Károli Gáspár Református Egyetem kommunikációs
tanszékének tanszékvezető professzora erről fog beszélni. Itt kell
megemlítenünk, hogy ez az egyetem rendkívül előkelő helyen, az első 10 %-ban,
szerepelt az egyetemek közötti legutóbbi rangsorban. Először arról a négy
lelki dimenzióról hallunk, amit a fogyasztói világ le akar rombolni, de ami
mégis emberré teszi az embert.

Vass Csaba: Az embernek van társadalmi teste. Tételezzük fel, hogy egy család
a középosztályból lecsúszik a roncs társadalomba. A gyermekek, akiket korábban
három-négy nyelvre megtanítottak, meglehetősen rossz testi kondícióba
kerülnek. Nem fognak tudni például fodrászhoz menni. Most két kislányt
képzeljünk el, akik jelentkeznek egy helyre: három nyelven beszélnek,
körülbelül egyformán csinosak, csak a társadalmi testük kialakítására az
egyiknek nincs elég pénze, a másiknak viszont van. A társadalmi testünk
megbetegedhet, vagy lehet egészséges. Folyamatosan szorongatják az embereket,
lelkileg is szorongatják, és a szorongatásból szorongattatás lesz. A
társadalmi testünkön látszik ez meg először: a megjelenésünkön, a
testtartásunkon, majd aztán ez a biológiai testünket is el fogja pusztítani. A
létezés első szintje az ember fogantatásától az elmúlásáig tart. A következő
szintet az ember szociális dimenziója jelenti. Ez annyit jelent, hogy adott
társadalomba be kell illeszkedni úgy, hogy azt rendeltetésszerűen és
zavarmentesen tudjuk működtetni. Az embernek van egy olyan dimenziója,
amelyről mostanában szokás megfeledkezni: ez pedig az etikai dimenzió. A
gazdaságban azt szokták mondani, hogy a pénznek nincs barátja. Amerikában egy
telefonnal milliárdos üzleteket lehet elintézni, na persze a megállapodás után
következő jogi munka féléveket is igénybe vehet.

Fekete Ágnes: Tehát a szónak van ereje, a kimondott szó él!

Vass Csaba: Igen, a kimondott szó él és gazdasági ereje is van. Nálunk az
egész gazdasági rendszer a korrupcióra, másfelől pedig a kaszálásra van
ráépítve. Tényleg nem működik a barátság, de nem azért, mert a gazdaság
összeegyeztethetetlen a barátsággal, hanem azért, mert nálunk így építették
fel. Amíg a korrupció erőteljes, addig megkérdőjeleződik a politikai erkölcs
is. Ha végigtekintjük a nyugati választásokat, egyetlen olyan országot sem
tudunk mondani, ahol ne merült volna fel a választási csalás gyanúja. Ha
csalással be lehet kerülni egy ország kormányába, akkor nincs min csodálkozni.
A legfontosabb dimenziót úgy szoktak nevezni, hogy spiritualizáció. Vannak
persze, akik azt mondják, hogy mivel ők nem vallásosak, ezért ne beszéljenek
neki spiritualizációról. Ha azt mondjuk a spiritualizáció helyett, hogy az
egyetemeshez való viszonyítás képessége, akkor tulajdonképpen ugyanarról van
szó. Ha hiányzik ez a képesség, akkor az az emberi képességekben való
hiányosságokat jelenti. Most már végigtekintettük azokat az alaprétegeit az
embernek (hominizáció, szocializáció, humanizáció és spiritualizáció), amelyek
egy embert teljessé, személyiséggé tesznek. Az a személyiség, aki mind a négy
dimenzióban kidolgozott és kiművelt, és ráadásul úgy, hogy ezek egységben és
harmóniában is vannak egymással.

A személyiséggel mit kell tenni? Több terméket állítunk elő, mint amennyit az
emberek a rendelkezésükre álló jövedelemből meg tudnak vásárolni. Hát mit kell
ilyenkor tenni? Összeomlik a gazdaság. Száz éven keresztül piaci válságok és
csődök jelentették a tisztulást, míg aztán rájöttek arra, hogy a
többletterméket hitelpénzből, nem létező pénzből is meg lehet vásárolni abban
az esetben, ha a jogrendet és fegyveres erőszakszervezeteket ennek a
szolgálatába állítják. Ez megtörtént.

Fekete Ágnes: Akkor itt a végrehajtókra kell gondolni.

Vass Csaba: Igen, itt a végrehajtókra kell gondolni. Egy bank csak akkor
hitelez, hogy ha biztosítva látja, hogy kamatostul visszakapja a pénzét. A
bank a rendőrséggel kerestet, a rendőrség pedig keresni is fogja az adóst,
akit majd előállítanak, és kötelezni fogják arra, hogy fizesse be a
tartozását. Ebben nem szabad semmi rosszat látni, csak tudni kell, hogy az
erőszakszervezetek ennek a dolognak a szolgálatába állnak. Így teremtődik meg
a feltétele annak, hogy a hitelnyújtás biztonságos legyen. Innentől kezdve
pedig már csak az a kérdés, hogy hogyan lehet az embereket rászedni arra, hogy
olyan termékeket vegyenek, amire nincsen szükségük és nincs rá pénzük. Így
hitelt kell nekik adni. Nézzük meg hogy ahhoz, hogy ezt el lehessen érni, a
személyiséggel mit kell tenni!

Ha valaki autonóm személyiség, akkor nem lehet rávenni arra, hogy olyan
terméket vásároljon, ami fölösleges vagy káros, még akkor sem, ha sok pénze
lenne rá. Ilyenkor kell a manipulációt bevetni. Az univerzalizációs és
humanizációs képességeit le kell rombolni. Vannak olyan pártok, akik a
rendszerváltás kezdetétől fogva azért hadakoznak, hogy az iskolákban ne legyen
erkölcstan oktatás. Ez azt jeleni, hogy az ember humanizációs részét
kiiktatják. Az ember azt mondja, hogy ez rossz. Tudja is, hogy rossz, de egy
kicsit rosszalkodik. Ez szétmarja az embert. Lebontják a spirituális
képességeit, és visszavonják a humán képességét is, csak az marad, hogy be
tudjon beilleszkedni a társadalomban, hogy az zavarmentesen működjön. Ha egy
korrupt rendszerbe kell beépülnie, és a mi rendszerünk az, akkor neki
korrupttá kell válni, hogy zavarmentesen működjön az egész. Ha egy olyan ember
kerül döntő pozícióba, aki nem korrupt, akkor megakad az egész gépezet. A
személyiség útban van, ezért lerombolja ez az individuum, de itt nem áll meg a
dolog. Aki egyszer a hatalomnak az ízét megízlelte az habzsolni szeretné.
Megjött az étvágyam, nem egy embert, nem egy személyt, hanem egész kormányokat
rá akarok venni, hogy olyan dolgokat tegyen, amelyek választópolgárainak
előnytelenek: szabad legyen a vállalkozás, szabadon legyen eladható a nemzeti
vagyon, a szabályozást felfüggeszteni.

A magyar történelemnek vannak kiemelkedő pillanatai. Kossuth Lajos azt kérte,
hogy a nemzet minden tagja határozza el, hogy egy évig nem vesz külföldi ipari
terméket, kizárólag csak magyar terméket. Büszkék vagyunk arra, hogy Kossuth
ezt a programot meg tudta fogalmazni. Most viszont, ha olyan kormány kerül
hatalomra, ő maga bontja le a nemzeti védelmi rendszer intézményeit. Nem csak
egyszerűen kínálati piac alakul ki, hanem egyszerűen felszámolják a piacot.
Megszűnik a piac, a piac ugyanis azt jelenti, hogy mindenki egyenlő eséllyel
vehet részt, egyenlően informált, illetve a versenyt jelenti. Ehhez képest a
verseny, abban az esetben, ha itt ez a korrupt verseny működik, megszűnik. Ha
a verseny megszűnik, akkor azt nem piacnak szokták nevezni, hanem monopol
piacnak. Mi már a monopol piacon is túl vagyunk, egy globális hatalomgazdaság
korában élünk.

Fekete Ágnes: Tehát ezt így neveznénk: a fogyasztói világot felváltotta a
monopol gazdaság?

Vass Csaba: A kínálati gazdaságot felváltotta a hatalmi gazdaság, és ennek a
hatalomgazdaságnak még az individuum is az útjában van. Miért? Azért, mert
attól még, hogy egy társadalmi rendbe beleilleszkedett valaki, diktátumot nem
fogad el, mert normái még vannak. Ezért megint csak fordítgatni kell a
helyzeten, és az individuumot kell alakítani. A rossz média tulajdonképpen
kukkoló show-kat hoz be a televízió világába. A kukkoló show-ban az ember
szocializációs képességeit is lehántják, semmi más nem marad ott, csak a
biológiai teste. Az egész műsor arról szól, hogy ezt a biológia testet hogyan
kell még a legvadabb vágyaiban is kiszolgálni. Erről a biológiai testről szól
az egész világ. Akkor, mikor az emberről lehántják a spirituális és a humán
dimenziót, és még a szocializációt is a biológiai test szolgálatába állítják,
már nem is egy dimenziós, hanem nulla dimenziós emberről kell beszélni.
Másképpen úgy is szoktuk mondani, hogy minimál-lény lesz belőle, egy
"konzumidióta". Nem is azért vásárol, hogy a megszerzett tárggyal szerezzen
magának örömöt, hanem a vásárlás öröméért. De az ember azért így nem élhet.
Itt egy nagyon tragikus folyamat megy végbe: amikor leépítik az embert nulla
dimenzióssá, egy darabig működik, de utána ez már nem elég, vissza kell
építeni. Olyan mikor egy kesztyűt kifordítunk. A "plázazombi" vasárnap családi
keretek között készülődik, elmegy a maga negatív templomába, hogy ott egy
olyan istennek hódoljon, ami a Bibliában tiltva van.

Fekete Ágnes: A mammonnak!

Vass Csaba: A mammonnak. Anélkül, hogy tudná, hogy a mammonnak hódol, és ez az
igazán tragikus a dologban. Ha például a családok azt mondják, hogy egy hétre
felfüggesztik a humán újratermelést, azt, hogy egyszerűen csak szeretik
egymást, hogy élvezik egymás társaságát, miközben megfőznek egy ebédet, vagy
megnéznek közösen egy filmet. Mi történik a vállalkozással? Azonnal csődbe
jut. Ha nincs újratermelve a munkaerő, akkor másnap nem tud munkába állni. Még
a piacgazdaság sem működhetne a család szeretetgazdasága nélkül. E nélkül nem
létezik piacgazdaság.

Fekete Ágnes: Ez az, amit nem szoktak beleszámítani a piacgazdasági
rendszerbe.

Vass Csaba: Azért nem, mert ez a gazdasági rendszer úgy van felépítve, hogy
egy nagyon kis önző, végtelenül önző csoportnak az előnyét szolgálja mindenki
mással szemben. Az, hogy a piac racionális, nem igaz. Soha ilyen irracionális
gazdaság nem volt az emberiség történetében. A racionalitás azt jelenti, hogy
a költségeimnél az átlagkamatot meghaladó mennyiségű pénzre teszek szert. Itt
van egy trükk, és az egész modern hatalmi rendszer arra van felépítve, hogy
ezt a trükköt ne vegyük észre, illetve ha észrevesszük, ne tudjunk semmit sem
tenni ellene. Ugyanis a költségeket nem úgy számolják ki, ahogy kellene.
Ugyanis üzleti költséget számolnak. Mondjuk, hogy egy olyan italt árusítanak,
amely foszforsavat tartalmaz és literenként 32 db kockacukor van benne. A
foszforsav kivonja a csontokból a kalciumot, a meszet. Két héttel ezelőtt
hallottam a rádióban egy híradást arról, hogy a magyar orvosi társadalom
bejelentette, hogy Magyarországon a csontritkulás népbetegséggé vált. Ha egy
hölgynek azt mondom, hogy üljön mellém, és adok neki egy bögre teát, és teszek
bele neked harminckét kockacukrot: simán és egyszerűen bolondnak fog nézni. De
ha azt mondom neki, hogy meghívom egy üdítőre, akkor azt minden további nélkül
elfogadja. A védelmi rendszer le van építve, aminek elképesztően sok
megbetegedés a következménye. Az üzleti költség csak azt méri, hogy mennyibe
kerül a cégnek, hogy ezt a terméket előállítsa. A teljes költsége nem ennyi
ennek terméknek: a csontritkulást és az üvegcsontúságot gyógyítani kell, az
elhízást is rendbe kellene tenni, fönt kell tartatni egy olyan egészségügyi
rendszert miatta, amit most épp lerombolnak. Ez mind költség. Ha korrektül
számolna a vállalkozó, akkor nem üzleti költséggel, hanem a teljes költséggel
kellene számolnia. Ha egy ilyen üdítő ital 1800 Ft-ba kerülne, feltehetően
senki nem venne belőle. Emiatt a teljes költség helyett üzleti költséggel
számolnak, amihez képest viszont van haszon. Így azonban társadalmi deficitek
alakulnak ki: a teljes költségből az üzleti költséget kiemelik, és a többit
ráterhelik az emberekre.

Fekete Ágnes: Azért itt az oktatásra is gondolni kell, mert ahhoz, hogy ez így
működjön, egy halom embernek tanulnia kell.

Vass Csaba: Így van! Mi fizetjük meg azt is. Magyarországon a férfiak
átlagéletkora 62 év, a nőké pedig 75 – 77 év körül van. 15 év magány, de ezt
az árat is meg kell fizetni azért, hogy az úgynevezett piaci racionalitás
működhessen.

Fekete Ágnes: Azok az emberek, akik ezt a globális piaci gazdaságot
fenntartják, nem gondolnak arra, hogy holnap neki kell az ember, akik által
fenntarthatja a hatalmát. Valóban nem gondolnak rá, mert ha gondolnának rá,
akkor nem folyna az esőerdők elpusztítása. Vannak olyan polgári iskolák, ahol
a humanizmusnak az értékét őrzik, ahol belefér a spiritualitás is. Vannak
olyan színházak, filmrendezők, múzeumok, ahol megvannak ezek a kis szigetek. A
legfontosabbat hagytam a végére: a családot. A család az az intézmény, ahol
eleve ott a megoldás.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát a Példabeszédek könyvének 13.
fejezetéből, a 12. verset.

"A halogatott reménység beteggé teszi a szívet, de a megadatott kívánság
életnek fája!"

Ma Magyarországon nagyon sok a reménytelen ember. Okkal. Halogatják az
ígéreteket. Mindenhonnan rossz hírek érkeznek. Ebben a reménytelen állapotban
nem lehet ünnepelni. A világon soha nem az volt a tragédia, amikor
nincstelenség volt, hanem amikor elvették a reménységet. Az ember futva
szaladna a Biblia világába, hogy ott leljen vigaszt, de érezzük, ez hamis út.
Isten nem bújva menekít minket, hanem életünk közepén ad reményt.

Számos hívő ember úgy vigasztalja magát, hogy majd a messzeségben, majd a
lélekben, majd valahol, de nem itt van reménységünk.

Krisztus ebbe a poros világba küldte el Fiát. 2000 éve éppen egy ilyen
reménytelen nép között született meg a Messiás, aki nem a rómaiaktól, hanem
egyszer s mindenkorra mindentől megszabadított minket.

Krisztus ma is ide, Magyarország megtépázott valóságába érkezik el, és
szólítja meg a szívünket: Remélj! Ne halogasd! Most, itt, hidd el, hogy Isten
szeretete átölel minket.

Sokszor magam elé képzelem azt a helyzetet, amikor Ábrahám könyörög Sodomáért
Istenhez! Mi lett volna, ha van 10 igaz ember a városban? Nem pusztul el.
Biztosan van legalább 10 igaz ember körülötted, mert még nem pusztult el ez az
ország, ez a világ.

Mi a 110 hamis embert látjuk inkább. Ők a hangosabbak. Nem lesz beteg a
szívünk, ha nem halogatjuk a reménységet, hanem most meglátjuk Isten igazságát
magunk körül.

Megadja kívánságunkat – így folytatódik a példabeszéd. Gondolhatnánk: no igen,
kérek egy szép házat, mint a mesében. Milyen jó is volna! De úgy folytatódik:
az az élet fája. Nem tárgyakról van szó. Nem fogyasztani való kacatokról.

Élet fája nő bennünk. Isten reménysége ver bennünk gyökeret!

"Sosem láttam szebb gyümölcsfát, mint Úr Jézus keresztfáját!"- halljuk a
népköltésben. Ez a fa gyökerezett meg Betlehemben, és kelhet ki a mi
szívünkben is karácsonykor!

Az egész világnak megadatott a kívánsága. Létünk örök megváltás utáni kiáltása
megszűnt. Krisztus eljött, hogy kimentsen e gonosz világból. Ebbe a világba
jött, és ebből a világból ment meg, ha merünk itt többek lenni, mint egy
puszta létező, terméketlen fa. Az élet fája tesz minket emberré, csak e fa
gyümölcse elégíti ki minden hiányunkat!
Ámen