2008-04-23

Fekete Ágnes: Áldás békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnest, az adás szerkesztőjét hallják. Sokat gondolkodhattak a szervezők, mire kitalálták ezt a nagyon találó mondatot a Biblia Éve 2008 kezdeményezés elejére: Boldog, aki olvassa. Örömöt, nyugalmat fejez ki ez az egyszerű három szócska. Szinte érezzük tagjainkban, végre kinyújtózhatunk, végre valami jót és üdítőt olvashatunk. Sok minden kifejezheti Isten szavának örömöt adó üzenetét. Egyik ilyen a báb. Giovannini Kornél, a budapesti Bábszínház művésze bibliai bábjait állítja ki Budapesten, a Horánszky utca 20 szám alatt, a Párbeszéd házában. A kiállítást Czakó Gábor író nyitja meg e hét péntekén, délután 5 órakor.

Giovannini Kornél: Egyszer azt mondtam egy riporternőnek, hogy a 151. zsoltárban arra hívja fel az olvasókat a zsoltáros, hogy dicsérjék Istent hegedűvel, tapssal, dobbal, tánccal, bábbal. Rövid szünet következett, majd félénken megjegyezte a riporternő, hogy csak 150 zsoltár van a Bibliában. Azt feleltem rá, hogy valóban, de ha lenne egy 151. zsoltár is, akkor abban nyilván benne lenne, hogy dicsérjétek bábbal is. Úgy szeretném berendezni a kiállítást, hogy a belépő lássa a Wass Albert csinálmányokat, Buda halálának gyönyörű kőfejeit, Kotúra fafejeit, és végül a betlehemes tetején az angyalokat.

Fekete Ágnes: Ez a kiállítás a Biblia Évének egy rendezvénye?

Giovannini Kornél: Igen. A jezsuita testvéreink olyan módon segítik a kiállítást, hogy három hétre rendelkezésemre bocsátják ingyen a helyszínt.

Fekete Ágnes: Meglehetősen sajátos gondolat a Bibliát bábokkal bemutatni. Honnan jött az ötlet?

Giovannini Kornél: Amikor árnyjátékból kellett vizsgáznom, akkor jutott először eszembe, hogy amikor Krisztus elé viszik a bűnös asszonyt, mert meg akarják kövezni, akkor a tömeget az egyenségnek, a legyártottságnak, a szürkeségnek az anyagával, Merklinből lehetne elkészíteni. Ez 20-25 évvel ezelőtt történt. Az első történet, amelyet bábokkal illusztráltam, Jób története volt, amelyet azóta is rendkívül fontosnak tartok. A délvidéki gyerekekkel, más bábokkal, más környezetben, más zenei háttérrel újra készítettem. Nagyon természetesen jön ez a gondolat, mivel a Biblia napi szükségletünk.

Fekete Ágnes: A báb pedig sok szempontból alkalmas arra, hogy a Bibliát bemutassa. Van szimbolikus, jelképi üzenete, továbbgondolásra serkenti az embereket.

Giovannini Kornél: A báb mindig is bent volt a templomban. A marionett bábú elnevezés a Mária játékból, a születés szent történetéről kapta a nevét.

Fekete Ágnes: Onnan ered a név?

Giovannini Kornél: Persze. De a tridenti zsinaton, mivel már túl sok volt az ördög és a trágárság, illetve a hittel, a Bibliával, a vallással össze nem egyeztethető kóklerség, ajtót mutattak ennek a műfajnak: kizavarták a templomból. Én örömmel újságolom, hogy sokszor kapok templomban, gyülekezeti teremben helyet, és még soha meg nem szégyenültem. Még Jób történetével sem, pedig 25 évvel ezelőtt elhangzott, hogy a reformátusoknak nem kellene bábokat vinniük a templomba, de az előadás után kaptam egy gratuláló, az előítéletet kiradírozó levelet, üdvözletet. Szerintem a hitünket bármivel kifejezhetjük: báb, nem báb, vers, ének, fejenállás. Minden lehet.

Fekete Ágnes: Ejtsünk még egy pár szót a bábokról, ha lehet! Ezek természetes anyagokból készülnek, és az egésznek van egy különleges hangulata.

Giovannini Kornél: Természetes anyagokat használunk a bábok készítésekor: követ, fát, agyagot. Másik természetes tulajdonságuk, hogy konyhapénzből készülnek, vagyis ezekre senki semmilyen támogatást nem ad. Az időnket áldozzuk a feleségemmel együtt: a Duna-parton sétálgatva felszedegetünk fadarabokat, amelyeken már emberi arcok vannak. Fel kell őket öltöztetni, bele kell őket egy szituációba helyezni, annál is inkább, mert az igazi bábú nem szobor, nem karikatúra, nem elfuserált emberalak, hanem a teremtett tárgy emberi újraalkotása. Ez a bábú nem Barbi baba. Az a két bábú, amely Ruth és Naomi egymásra találásának történetét hordozza, egy fadarabnak a két összeillő részéből készült.

Fekete Ágnes: Ez meg is született?

Giovannini Kornél: Igen. Az ember megnyugszik, és sokszor azt sem tudja, hogy miért. Azért megnyugtatóak, mert összeillenek. Agyagból is készülnek figurák, hiszen az ember agyagból teremtetett. Több történetet is feldolgoztam az évek során, és az ezekhez készült bábok némelyikét bemutatjuk ezen a kiállításon. Az egyik ilyen történet a Faust, amely arról szól, hogy 30 évvel ezelőtt eladta Faust a lelkét az ördögnek, és miután letelt a kiszabott idő, eljön az ördög, és el akarja vinni Faustot. A bábjátékban szerepel egy talpraesett figura, László, aki itt most Szín Ész László, aki bizonyos elvek mentén éli az életét, és el tudja zavarni az ördögöt. Fontos történet még a Selyemzsinór, amely egy árulásról szól. Az érkező töröknek voltak olyan fogadói, akik harc nélkül adták át a várat. Kemény Zsigmondtól lehet tudni erről a világról, és arról, hogy Hamzsa bég egy magyar ember volt. 1969. februárjában mutattam be a Bábszínház stúdiójában, 1968 volt ezelőtt, a Varsói Szerződés kötelékében a magyar csapatok baráti segítséget nyújtottak a csehszlovák népnek. A hiten kívül talán a legfontosabb kérdés, hogy elárultuk-e a lelkünket, odaadtuk-e, kinek az oldalára állunk. Azt hiszem, hogy a bábjátékhoz közel állnak a moralitásszerű kérdések. Persze ez nem izzadtságszagú darab, jókedvű, de mégis arról szól, hogy a selyemzsinórt osztogatja a szultán, az emberek meghalnak, és a végén őt is megmérgezik.

Fekete Ágnes: Wass Albert darabokat is előad, vagy csak bábokat készített a műveihez?

Giovannini Kornél: A te és az Isten szövegrészhez készítettem a bábokat illusztráció gyanánt. Arról szól ez a rész, hogy túl sok az emberi találmány, amitől egyszer csak már nem vesszük észre a Teremtőt. Ezek nagyon jópofák, mondom én, a bábos. Ha csak ilyen találmányokkal vetnénk el a fűszál növését vigyázó Teremtőt, akkor talán nem lenne olyan nagy baj.

Fekete Ágnes: Ezek faragott fadarabok tulajdonképpen.

Giovannini Kornél: Így van. Erről a darabról például nem tudni, hogy jön-e vagy megy, esetleg repül, talán madár, de lehet, hogy ember. Van benne valami egy angyalból. Marionett bábúnak nevezzük azt a bábot, ami felső mozgatású zsinórokkal mozgatható, Petőfi hitvány bábnak hívja őket. Én tisztelem az anyagot, és tudom, hogy ő nem úgy mozog, ahogy én mozgatom, hanem nekem úgy kell mozgatnom, hogy ő mozogni akar.

Fekete Ágnes: Ezt én is szoktam példaként használni, mert Isten nem úgy bánik velünk, mint egy marionett bábúval.

Giovannini Kornél: Igen, már hallottam én is… Ez a teremtett konstrukció nem az én akaratomat teljesíti, hanem a kettőnk közös akaratát, az enyémet és az övét. Itt a bábos a bábjával együtt inkább a Teremtőhöz akar egy picit hasonlítani, nem pedig a kiszolgáltatottsághoz. A báb nem kiszolgáltatott lény, a Koma-kutya nem egy rángatott rongycsomó, hanem az anyag mozgatásának ünnepe.

Fekete Ágnes: A bábú voltaképpen a teremtettségről beszél.

Giovannini Kornél: Kétféleképpen lehet ezt megközelíteni. Szoktuk azt mondani, hogy a főnököm ide-oda rángat. Rugdoshatja, kihasználhatja és kicsavarhatja beosztottját helyzeténél fogva. Kezdjük el magunkkal. Engem az én főnököm nem rángat, nem rugdos, nem csavar ki, hanem emberi kapcsolatban van velem. Én sem rángatom a bábomat feleslegesen. A bábú derű, amellyel öröm ajándékozható. Az a jókedv, ami például egy kórházi osztályon legalább 10-15 percre elveszi a beteg gyermek figyelmét. Egy zongorán soha nem kérik számon, hogy ütni kell ahhoz, hogy megszólaljon. Egy bábúval is ugyanígy van. Minden bábomat magam készítettem, és a mozgatásukhoz ugyanolyan alázatos hozzáállás, illetve sok gyakorlás szükséges, mint a zongorajátékhoz. Nem olyan egyszerű megtanulni velük bánni. A békéscsabai református gyülekezet március 9-én ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját, és meghívtak egy gyülekezeti napra. Nagyon csodálatos volt ott lennem. Külön örülök annak, amikor nagypapa, unoka, kicsi, nagy, férfi, nő együtt van. Ez az ünnep ilyen volt. A terem, ami adott volt, majd kicsattant az érdeklődőktől. A közös játék az irgalmas samaritánusról szóló történetben csúcsosodott ki. Annak a megértése nagyon fontos üzenethez segíthet hozzá. Vajon a rablók jókedvű emberek lesznek-e a rablás után? Erről kevés szó esik: a kereskedőt kifosztották, otthagyták, elmentek, de egyáltalán nem biztos, hogy meg tudnak osztozni. Biztos, hogy nyugodtan, jókedvűen élnek? Erről jól el lehet beszélgetni, főleg, ha öregek gyermeklelkűek, a fiatalok pedig vállalkozó szelleműek.

Fekete Ágnes: Ez úgy kell elképzelni, hogy ott van sok báb, és aki akar, az választ magának egy-egy bábot?

Giovannini Kornél: Igen. Hét bábból lehet választani, ezek botos bábok, korongozott cserépfejűek. Hála Istennek, még soha nem törtek össze. Ennek a veszélye különösen a rablójelenetben áll fenn. Egy rossz mozdulat, és bármi megtörténhet. Ha a bábbal a valóságot próbáljuk meg felidézni, akkor annyi. A bábok azt nem "élik" túl. Tényleg hálás vagyok Istennek, mert már vagy ötvenszer eljátszottuk ezt a történetet, itt Békéscsabán is, és nem történt semmi a bábokkal.

Fekete Ágnes: Különböző próbálkozásoknak lehetünk ebben az esztendőben tanúi, amelyek a Bibliát szeretnék közel vinni az emberekhez. Az egyik ilyen egy kiállítás a 66-os úton címmel. Budapesti teológusok készítettek egy különleges élményeket adó összeállítást a Biblia keletkezéséről és hatásáról, erről a 66 könyvről. Bölcsföldi András a budapesti teológia lelkigondozója beszél.

Bölcsföldi András: A Biblia Évére készülve arra gondoltunk, hogy rendezünk egy interaktív kiállítást teológusokkal és más egyetemistákkal együtt, amely elsősorban az egyházon kívül élők számára szól. A kiállítást sok világi fesztiválon is bemutatjuk majd, azaz olyan emberekre számítunk, akik a Bibliával még nem ismerkedtek meg. Április 7-én mutattuk be először Debrecenben, az egyetem főépületének díszudvarán az összegyűjtött ötleteket. Erre a nagy aulára több emeletről is rá lehet látni, zárt tér, ideális, mert az egyetemisták minduntalan látják, ha akarnak le is mennek, ha nem akarnak, akkor nem. A környékbeli lelkészek is megmozdultak, többen elvitték a hittanosaikat.

Fekete Ágnes: Ez egy vándorkiállítás? Azaz ahova meghívják, oda elviszik és felállítják, és belőle tájékozódni lehet a Bibliáról?

Bölcsföldi András: Így van. Eddig 13 helyre kaptunk meghívást: Budapesten, vidéken, sőt a határon túl is érdeklődtek iránta. Több fesztivál keretében is bemutatásra kerül: a Református Zenei Fesztiválon, a Múzeumok Éjszakáján, a Rend fesztiválján, az evangélikus Szélrózsa fesztiválon, a Művészetek Völgyében. Végigjárja majd az országot jó reménység szerint, iskolákban, egyetemi központokban is felállításra kerül. Ahol érdeklődést jeleztek, oda megpróbáljuk elvinni.

Fekete Ágnes: Mit jelent pontosan az interaktív kiállítás?

Bölcsföldi András: Ez azt jelenti, hogy nem hagyományos kiállításról van szó, ahol például különböző régi, szép kiadású Bibliákat mutatunk be vitrinben, hanem meg lehet fogni a kiállított tárgyakat, különböző játékokat lehet velük játszani, feladatot megoldani. A legkülönfélébb módon hatnak ránk a tárgyak. A kiállítás középpontjában egy csillag alakú szőnyeg áll, amelyen egy dobogó és azon két fotel található. Oda le lehet ülni Bibliát olvasni. Azt szeretnénk kifejezni ezzel, hogy valóban boldog, aki olvassa. Minden ezt az üzenetet szolgálja. A csillag csúcsaiból kiindulva különböző irányba kis utak vezetnek. Két nagyobb út van: az egyik szimbolizálja az Isten útját az emberhez, a másik pedig az ember útját az Istenhez. Az előbbi a Biblia létrejöttének 8 fázisát mutatja be. Isten megszólítja az embert, szájról-szájra járt az Ige, majd leírták, másolták, kánonba foglalták, lefordítják a nemzeti nyelvekre, kinyomtatják és terjesztik. Sokat gondolkodtunk azon, hogy hogyan fogalmazzuk meg ezeket a szavakat. Nem azt akartuk kifejezni, hogy ez egyszer régen megtörtént, hanem hogy ez ma is folyik: Isten ma is megszólít bennünket, és ma is folyamatosan fordítják a Bibliát a különböző nyelvekre. A "terjesztjük"-fázist azért mondjuk többes szám első személyben, mert fontosnak tartjuk, hogy ez nem egy befejezett folyamat, hanem folyamatosan zajlik. Ezt a nyolc fázist igyekeztünk ötletes módon megjeleníteni. Az egyik játékos feladat a Biblia könyveinek ismeretével függ össze. Fából készítettünk 66 könyvet, amelyet egy polcon kell elrendezni, amelyen minden könyvnek megvan a maga helye, és csak oda passzol. Aki ismeri, annak nyilván könnyebb ezt a feladatot megoldani, aki nem ismeri, annak egy darabig eltart, mire elrendezi a könyveket, aki pedig félig-meddig ismeri, annak egy érdekes játék. A kiállítás elején egy telefonfülke található, amiben olyan Igék hallhatóak, amelyben Isten szólítja meg az embert. Az ember útja az Istenhez egy művészeti labirintus: az istenkeresés gondolata áll a fiatal művészek alkotásainak középpontjában. Gyerekrajzokat, fotókat, kisplasztikákat, grafikákat és irodalmi idézeteket gyűjtöttünk össze. Leginkább a 20. század irodalmából válogattunk olyan műveket, amelyekben szokatlan módon szólal meg a keresztyénség, illetve a Biblia gondolatai. A kisebb utakon is a Bibliáig lehet eljutni: négy helyen csendülnek fel megzenésített bibliai szövegek. Szép feldolgozású zsoltárokat, ifjúsági énekeket, jazz és rockzenei számokat választottunk ki, mindegyikük bibliai témákat dolgoz fel. Egy nagyképernyős televízión pedig a Biblia előállásának a történetét lehet megtekinteni, a Jézus Krisztus Szupersztárt, és egyéb kisebb filmblokkokat. Egy játékszőnyegen bibliai játékokat lehet játszani. Elég sok időt el lehet tölteni ezen a kiállításon a Bibliával ismerkedve.

Fekete Ágnes: Kik készítették ezt a kiállítást?

Bölcsföldi András: Egy 20-25 fős stáb, amely már korábban is dolgozott együtt. Főleg teológusokból áll, akikkel együttdolgozom, rajtuk kívül olyan egyetemisták, akikkel leginkább házi bibliakörben találkozom. Nem úgy kell ezt elképzelni, hogy mindenhova együtt megyünk, hanem ki-ki ideje és energiája szerint vállal különböző feladatokat. Vannak olyanok, akik az előkészületekben segítettek, olyanok, akik csak nyáron tudnak majd bekapcsolódni, és olyanok is, akik a kiállítás felállításában segítenek rendszeresen. Együtt működtetjük.

Fekete Ágnes: Szükség van arra, hogy valaki mindig ott legyen, és a tájékozódók segítségére siessen?

Bölcsföldi András: Két-három emberre van szükség. Debrecenben az egyetemi gyülekezet vállalta, hogy biztosítja ezt a segítséget. Azért van rá szükség, mert van egy-két ötlet, amely talán magyarázatra szorul. Például a továbbadás fázisát egy játékkal akartuk illusztrálni: ha kifeszítünk egy konzervdobozt, akkor az viszi a hangot, de ezt el kell magyarázni, mert nagyon kevesen jönnek rá maguktól, hogy mire is megy ki a játék. Ezekkel a segítőkkel persze beszélgetni is lehet, de ők azért is vannak ott, mert értékes anyagokat gyűjtöttünk össze, és fontos, hogy épségben megmaradjanak. A kiállítás szándékosan nem informatív, ezt szerettük is volna elkerülni. Arra törekedtünk, hogy azok számára, akik ezt a kiállítást megtekintik, rögzüljön ez a nyolc fázis. Az élményszerűség a hangsúlyosabb, nem az információ, de azért néhány adatot kiírunk majd, és a cím is hordoz magában egyet. Azért 66-os út a kiállítás címe, mert a Bibliában 66 könyv található. Leginkább az az érdekes ebben az egészben, hogy a 20. század embere hogyan közelíti meg a Szentírást. Mi talán sokak számára meghökkentő, nem sablonos módon közelítettük meg. Mészöly Miklós egyik gondolata jut eszembe: az Isten szóval nem nagyon tud mit kezdeni az ember, de Isten hiányával, a helyén keletkezett űrrel már sokkal jobban. Sok olyan ember van, aki a vallásos fogalmakkal nem tud mit kezdeni, de a hiányát érzi. Szeretnénk ezekhez az emberekhez is szólni.

Fekete Ágnes: Van arra lehetőség, hogy ha valakit érdekel, akkor megrendelje ezt a kiállítást?

Bölcsföldi András: Ha valahova meghívnak bennünket, és olyanok a körülmények, akkor szívesen elvisszük. Arra is törekedtünk, hogy a Biblia Éve ne csak a Bibliáról szóljon, hanem túlmutasson önmagán arra, aki a Bibliát a kezünkbe adta, Istenre.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát Pál apostol korinthusiakhoz írott második levelének első fejezetéből.

”Lelkiismeretünk bizonysága, hogy isteni őszinteséggel és tisztasággal forgolódtunk a világon, kiváltképpen ti köztetek.”

Nemrég hallottam egy mondatot, ami azóta is foglalkoztat: Nem a közösségért vagyunk felelősek, hanem magunkért a közösség előtt. Tehát nem azon kell tanakodnunk, hogy mi lesz azokkal az emberekkel, akikért felelősek vagyunk, akár a családunk, akár a munkatársaink, szomszédaink, hanem a saját tetteinkért vagyunk felelősek, azért, amit mi teszünk, ahogyan mi élünk ebben a közösségben. Mert Isten világa mindig egyfajta koncentrikus, belülről kifelé haladó gondolkodás. Először magadnak kell elindulni, aztán egyre többen veled mennek.

Ma, az óriásposzterek világa egy ezzel teljesen ellenkező gondolkodást sugall: először beszélni kell valamiről, bevinni a köztudatba, aztán majd elterjed az emberek között, lassan kifejti hatását, mert a szó hat akkor is, ha nincs mögötte semmi.

Igen, hat a szó, de nagyon felszínes a hatása. Egy darabig azt érzem és azt gondolom, aztán mást érzek és mást gondolok. Amikor kívülről jövő és hiteltelen hatások érnek, ezek egészen biztosan rövid életűek lesznek.

De mi Isten gondolata? Elhívja Ábrahámot, egy embert, egy családot, hogy példája és világossága legyen a világnak. Elhívja a tanítványokat Jézus, akik példái, felelősei lesznek a későbbi egyháznak. Mindenki a maga történetével megy Jézushoz. Amit megélt és megértett, azt adhatja csak tovább. Belülről kifele hat Jézus üzenete. A hitelesen megélt életek hatottak annyira, hogy emberek megtértek, megszerették Istent.

A hiteles szó érdekes módon nem szerepel a Bibliában. Ezt a szót nem ismerte a régi világ, mert nem volt gond vele. A hitelt szóra adták. Sokkal természetesebben tudták, hogy valódi hatást csak belülről kifelé haladva, azaz a szívünket megváltoztatva és azt adva tudunk elérni. Talán az őszinteség az a szó, amihez a leginkább visszamehetünk. Ma persze ezt is sokszor másképpen magyarázzák, mert azt állítják őszintének, aki titkait akár az utcán is kitárja. Valójában az egyenes ember az, aki önmagát szeretné adni, aki önmaga megváltoztatásával igyekszik a legjobban hatni környezetére. Ő az őszinte ember.

Pál azt írja, őszintén forgolódtunk közöttetek. Nem mímeltünk semmit, azt adtuk nektek, amink volt.

Sok szülővel együtt én is nehezen élem meg, ahogyan gyerekeim néha viselkednek. Nehéz elfogadnunk, hogy a vérünk, és mégis nem a vérünkből valónak éljük meg, amit tőle látunk. Újból és újból rá kellett döbbennem, hogy mégis bennem kell keresni a dolgok eredőjét. Nem háríthatom másra. Nem azon kell gondolkodnom, hogyan változtathatom meg a világot, hanem hogy hogyan változtathatom meg magamat, hogy ők mást lássanak tőlem, tőlünk.

Néha szó szerint visszahallom dühkitöréseimet a gyerekektől, ilyen mondatokat, mint "ezt nem bírom tovább". Persze először elmosolyodom, amikor egy kisgyerek az én felnőttes hangsúlyommal mondja ezt, de el kell gondolkodnom, tőlem hallotta. A gyerekek között talán a legkitapinthatóbb hatásunk. De valószínűleg ugyanilyen hatást gyakorolunk egy falura, egy munkahelyi közösségre. Szép lassan belecsepegtetjük környezetünkbe azt, akik vagyunk. Ezért fontos, hogy ne azon járjon az eszünk elsősorban, hogyan változtathatnánk meg a környezetünket, hanem azon, mi hogyan vagyunk felelősek, hogyan adjunk önmagunkat át ebben a közösségben.

Krisztus, az Isten Fia nem a külső körülményeket változtatta meg, hanem önmagát adta oda értünk. Nem egy nagy általános szeretetbe és felelősségbe vonta be az övéit, hanem önmagán kezdte, önmaga érezte magamagát annyira felelősnek, hogy meghaljon értünk. Ennek a gondolatnak a jegyében kívánom azt ma mindenkinek Magyarországon, hogy a viszálykodást vegyük ki a szívünkből.
Ámen